1-1000 | 1001-2000 | 2001-3000 | 3001-3814
     Rész

1001  1|              hármasban a vacsoránál ültek, s a terrász fölött, a diszkrét,
1002  1|                   ültek, s a terrász fölött, a diszkrét, vörös lámpaernyőcske
1003  1|                  édes esti illatok lebegtek, a három korifeus aggodalmasan
1004  1|                     aggodalmasan dugta össze a fejét.~ ~- Nos? - kérdezte
1005  1|                   fejét.~ ~- Nos? - kérdezte a vendéglős, akit a balsiker
1006  1|                   kérdezte a vendéglős, akit a balsiker ugyancsak nem fosztott
1007  1|                   ugyancsak nem fosztott meg a flegmájától és a  étvágyától.~ ~
1008  1|                fosztott meg a flegmájától és a  étvágyától.~ ~Csollán
1009  1|                   idő kell, mint ahhoz, hogy a buza vagy a rozs megérjen.
1010  1|                      ahhoz, hogy a buza vagy a rozs megérjen. Irhatja a
1011  1|                     a rozs megérjen. Irhatja a legkülönb publicista a legfényesebb
1012  1|               Irhatja a legkülönb publicista a legfényesebb cikket, a vetés
1013  1|            publicista a legfényesebb cikket, a vetés attól két másodperccel
1014  1|           másodperccel hamarabb nem bujik ki a földből, mint amikor az
1015  1|                      amikor az ideje megjön. A csollanizmus ideje épp oly
1016  1|                érkezni, mint az aratásé vagy a szüreté...~ ~- Csak addig
1017  1|                     Csak addig el ne fagyjon a vetés! - szólt közbe mosolyogva
1018  1|                       szólt közbe mosolyogva a vendéglős, miközben egy
1019  1|            gyönyörűséggel.~ ~Egyik délután - a doktor éppen a hintaszékében
1020  1|                     délután - a doktor éppen a hintaszékében ült és bóbiskolt -
1021  1|                      kopogtatás hallat­szott a szanatórium-épületnek azon
1022  1|                      Igazgató-orvos fölírás. A következő pillanatban már
1023  1|                      föl Csollán doktor, aki a kopogtatásra hamarosan talpra­ugrott.~ ~
1024  1|                   hamarosan talpra­ugrott.~ ~A küszöbön egy kipirult leány
1025  1|                      állott: Seötét Erzsike. A Pogányvár tündére pár pillanatig
1026  1|              pillanatig kiváncsian nézett be a rendelő szobába, aztán leányos
1027  1|                    háborgatnak, dehogy is... A dolgomtól akár napestig
1028  1|                      dolgomtól akár napestig a kanapén heverhetnék és regényeket
1029  1|                     egyetlen szórakozásomat, a délutáni álmocskámat elvigyék...~ ~
1030  1|                    álmocskámat elvigyék...~ ~A leány és az édesapja nyájasan
1031  1|               érdeklődéssel kezdte nézegetni a doktorszoba műszereit.~ ~-
1032  1|              műszereit.~ ~- Istenem, hát ezt a sok gépet és szerszámot
1033  1|                valamikor?... Borzasztó lehet a betegség, ha ilyen rémületes
1034  1|                      kellenek hozzá.~ ~- Hát a kedves anyja otthon maradt? -
1035  1|               Csollán doktor udvariasan.~ ~- A feleségem? - válaszolta
1036  1|                Seötét úr, tréfásan legyintve a kezével. - Hallotta ugy-e
1037  1|                    kezével. - Hallotta ugy-e a multkor, mennyire panaszkodott,
1038  1|                   hogy pestre föl nem viszem a farsang idején? Na iszen!
1039  1|                  arra se tudom rávenni, hogy a fürdőbe lehozzam. Kerek
1040  1|                      egyáltalában le se jött a Pogánykőről. Ez a szegény
1041  1|                    se jött a Pogánykőről. Ez a szegény leány se mozdulhatna
1042  1|                    már magammal hoztam, hogy a nagyszerü átalakításokat
1043  1|                   azért látogattuk meg, hogy a kalauzolásra fölkérjük, -
1044  1|                      váltson, aztán becsukta a műhelyét és kiszólott az
1045  1|                revolverrel fenyegetőznek. Az a rongyos két-háromszáz páciens,
1046  1|                   már csak türelmetlenkedjék a becses bajával holnap reggelig.~ ~
1047  1|                reggelig.~ ~Kacagva jöttek le a lépcsőkön, amelyek kápráztak
1048  1|                 lépcsőkön, amelyek kápráztak a tisztaságban, de eddig,
1049  1|                fájdalom, hasz­talanul várták a milliomos vendégeket. Erzsike,
1050  1|                     vendégeket. Erzsike, aki a részvénytársaság megalakulása
1051  1|                      magánkivül csapta össze a kicsike kezét.~ ~- Jézusom,
1052  1|                    és sétatereket loptak ide a francia meg a belga tengerpartról...~ ~
1053  1|                     loptak ide a francia meg a belga tengerpartról...~ ~
1054  1|              tengerpartról...~ ~Sorra nézték a gyönyörü épületeket (a János-forrás
1055  1|                nézték a gyönyörü épületeket (a János-forrás csillogó-villogó
1056  1|              úrikisasszonyt), bekukkantottak a nagy szállók foyerjába,
1057  1|               szállók foyerjába, megbámulták a személyzet egyenruháját,
1058  1|           csap-szövevényeit megpillantották. A nyaralók utcájánál Erzsike
1059  1|             vásárolsz nekem egy ilyen villát a születésem napjára?... Inkább
1060  1|                születésem napjára?... Inkább a tizenkét pár keztyűről is
1061  1|                     végében összetalálkoztak a régi vendéglőssel, aki most -
1062  1|                vendéglőssel, aki most - mint a kocsmai terminológia oly
1063  1|                    kitünő „svemm”-et tartott a szolgák, a kocsisok és egyéb
1064  1|                 svemm”-et tartott a szolgák, a kocsisok és egyéb szolgálattevő
1065  1|             szolgálattevő személyek számára. A két régi barát nagy örömmel
1066  1|                   örömmel üdvözölte egymást, a lány pedig minden garde
1067  1|                    nélkül sétálgatott előre, a fenyvesliget felé, Csollán
1068  1|                       Még kora délután volt, a nap még magasan ragyogott
1069  1|                     csöndesség fogadta őket. A fürdő zsongó nesze itt már
1070  1|                    már csak elmosódva hatott a fülükbe, mohos, fehérkérgü
1071  1|                   pillangók cikáztak ide-oda a lombok között, tarka gyíkok
1072  1|                  surrantak tova nagy ijedten a buja haraszt védelme alatt.
1073  1|                   erdei  ringatta szeliden a beléje hullott fa­leveleket;
1074  1|                     ideig hallgatva sétáltak a fák között, mintha mindaketten
1075  1|                 valami banálitást mondjanak. A doktor végre megállt és
1076  1|                      doktor végre megállt és a lányra nézett.~ ~- Édes,
1077  1|                      néha, higyje meg, elfog a vágy, hogy estétől-reggelig
1078  1|                estétől-reggelig itt heverjek a  között s azt a csillagos
1079  1|                   heverjek a  között s azt a csillagos fátyoldarabot
1080  1|                fátyoldarabot nézzem, amelyik a nagy fák közül idelátszik...
1081  1|                      kicsoda?~ ~- Például az a csinos, barna fiu, akivel
1082  1|                    csinos, barna fiu, akivel a minap a maguk lovagvárában
1083  1|                    barna fiu, akivel a minap a maguk lovagvárában összetalálkoztam...~ ~
1084  1|           lovagvárában összetalálkoztam...~ ~A leány bámulva állt meg,
1085  1|          felsőbbséggel nézett egy pillanatig a doktor szemébe.~ ~- Szepessy
1086  1|                      érdekel jobban; mint az a természetrajzi lecke, amit
1087  1|                   nem igen hasonlítok azokra a lányokra, akiket maga ismer.
1088  1|                      Amiért más vagyok, mint a többi lány, az egyszerűen
1089  1|                    többi lány, az egyszerűen a következő: nagyon őszinte
1090  1|             milliomos ura legyen.~ ~- Hagyja a bókokat, Csollán, amit én
1091  1|                    egész életem programja... A szegény férj oldalán nem
1092  1|                     nem tudnék boldog lenni; a köznapi, a rendes kaliberü
1093  1|                     boldog lenni; a köznapi, a rendes kaliberü ember, aki
1094  1|              homlokkal kénytelen számotvetni a jövedelmével, sohase bírna
1095  1|                      hogy szeretni tudjam... A szerelem az én hitem szerint,
1096  1|                    ne zsugorodjék... Azokban a házasságokban, ahol a férj
1097  1|                Azokban a házasságokban, ahol a férj nem öltöztetheti királynő
1098  1|                   egy boldog óra megszerzése a nyomorult pénz miatt megakadhat,
1099  1|                   megakadhat, csak hazugság. A férfi, aki anyagi dolgokban
1100  1|                  férfi, aki anyagi dolgokban a lehetetlen szót ismeri,
1101  1|                    tudok élni leánynak is; s a legrosszabb esetben végre
1102  1|                     doktor meglepetve nézett a leányra, aki most még nagyobb
1103  1|                nagyobb hévvel folytatta:~ ~- A házasság poézise, - ugyan
1104  1|                      függetlenség nélkül még a szerelem költészete is hazugság...
1105  1|                    költészete is hazugság... A költészet: a selyem, a gyönyörü
1106  1|                     hazugság... A költészet: a selyem, a gyönyörü lovak,
1107  1|                       A költészet: a selyem, a gyönyörü lovak, a kastélyok
1108  1|                    selyem, a gyönyörü lovak, a kastélyok a kék tengerek
1109  1|                  gyönyörü lovak, a kastélyok a kék tengerek partján, a
1110  1|                      a kék tengerek partján, a fehér tánctermekben csillogó
1111  1|                expressz-vonat szalonkocsija, a parancsainkat váró inasok
1112  1|          parancsainkat váró inasok sokasága, a francia szobaleány, aki
1113  1|                      francia szobaleány, aki a szépségünket ápolja, a drága
1114  1|                   aki a szépségünket ápolja, a drága csipke, a jégbehütött
1115  1|                      ápolja, a drága csipke, a jégbehütött pezsgő, a szamóca
1116  1|                csipke, a jégbehütött pezsgő, a szamóca január közepén...
1117  1|                 szamóca január közepén... Ez a költészet, mert ez adja
1118  1|                     meg az élet szépségét és a hangulatát... A kunyhó,
1119  1|                 szépségét és a hangulatát... A kunyhó, a téli esték meghittsége,
1120  1|                      hangulatát... A kunyhó, a téli esték meghittsége,
1121  1|                     ízletes estebéd: ez csak a szajkómódra papoló versírók
1122  1|                  papoló versírók füllentése. A kunyhóban léghuzam van,
1123  1|                      kunyhóban léghuzam van, a téli esték igen unalmasak,
1124  1|                    mindez, higyje meg, kiöli a leglángolóbb poézist is...
1125  1|                   leglángolóbb poézist is... A gazdagság, a gondtalan élet,
1126  1|                   poézist is... A gazdagság, a gondtalan élet, a csillogó
1127  1|                 gazdagság, a gondtalan élet, a csillogó fényűzés: ez az,
1128  1|                     fényűzés: ez az, ami még a szerelmet is fokozni képes...~ ~
1129  1|              szerelmet is fokozni képes...~ ~A doktor ámulva állott meg
1130  1|                      udvarias mosolylyal, de a szemében az őszinte bámulat
1131  1|                 bámulat kifejezésével bókolt a szónokló szép leány előtt.
1132  1|                     rajta, hogy imponál neki a bájos teremtés merész és
1133  1|                    őszinte szókimondása s az a vakmerően divatos felfogás,
1134  1|                 divatos felfogás, amivel még a romantika évezredes anyagát:
1135  1|                 romantika évezredes anyagát: a szerelmet tárgyalta.~ ~-
1136  1|                 kilo­méternyire Budapesttől, a Pogánykő orma alatt, ilyen
1137  1|                      nézeteket fogok hallani a szerelemről és a házasságról.
1138  1|                     hallani a szerelemről és a házasságról. Egy amerikai
1139  1|                      Egy amerikai lánynak is a becsületére válnék, amit
1140  1|                   nyiltan szakítani merjenek a régi epokhális hagyományokkal.
1141  1|                   kötelez: ha eddig elbájolt a rózsás arcocskájával, a
1142  1|                      a rózsás arcocskájával, a gyönyörü termetével, a csillogó
1143  1|                       a gyönyörü termetével, a csillogó szemével, most
1144  1|                  egyszerűen imádom. Mert ami a divatos gondolkodást illeti,
1145  1|                      én se tartozom ám éppen a nehézkes, örökké habozó
1146  1|           megtetszettem magának...~ ~Csollán a zsebébe tette mind a két
1147  1|                 Csollán a zsebébe tette mind a két kezét - ezt a pózt ő
1148  1|                 tette mind a két kezét - ezt a pózt ő fölöttébb hatásosnak
1149  1|                  olyan hatást, amilyenre én, a gúnyolódó és cinikus legény,
1150  1|                  igazán nem számítottam itt, a  Isten háta mögött...
1151  1|                    mögött... Amikor odafönn, a régi kastélyban, szemben
1152  1|             kastélyban, szemben ült velem, s a főjegyző úrnak elmésségtől
1153  1|                  tudom, de bizonyos, hogy ez a véletlen találkozás nem
1154  1|                     És lám, nem is múlt: azt a nagy változást, amely pályafutásomban
1155  1|                     most itt sétálok magával a zuggó-füredi fenyvesek között.
1156  1|                 Tudja, hogy minek köszönheti a tisztelt fürdőjük az új
1157  1|                     fürdőjük az új palotáit, a fényes sétatereit, az európai
1158  1|                  Minek?~ ~- Annak az ebédnek a sziklába vájt ebédlőben,
1159  1|                     sziklába vájt ebédlőben, a maga oldalán, s annak a
1160  1|                      a maga oldalán, s annak a pár szónak, amit búcsúzáskor
1161  1|                     szónak, amit búcsúzáskor a fülembe súgott... Már akkor
1162  1|                magamhoz fogom kapcsolni...~ ~A leány a kezét nyujtotta
1163  1|                 fogom kapcsolni...~ ~A leány a kezét nyujtotta Csollán
1164  1|                meggyőződéssel folytatta:~ ~- A többi: legyen türelemmel,
1165  1|                      legyen türelemmel, hogy a többire se várakozik hiába...
1166  1|                 Eltalálta, hogy az ízlésünk, a gondolkodásunk egyforma;
1167  1|                      is csak egyet gyülölök: a szegénységet... Mert a sze­génység:
1168  1|                       a szegénységet... Mert a sze­génység: a bűn, a tehetség
1169  1|          szegénységet... Mert a sze­génység: a bűn, a tehetség elpusztulása,
1170  1|                   Mert a sze­génység: a bűn, a tehetség elpusztulása, a
1171  1|                     a tehetség elpusztulása, a rút, a szürke, az unalmas
1172  1|                tehetség elpusztulása, a rút, a szürke, az unalmas hétköznap...
1173  1|                      gazdag, hanem úgy, mint a fejedelmek, mint az emberiségnek
1174  1|                    mint az emberiségnek azok a kevés kiváltságosai, akiknél
1175  1|                 kevés kiváltságosai, akiknél a pénz egyáltalában nem számít...
1176  1|                      hogy úgy élhessek, mint a fejedelmek, s hogy az asszonyt,
1177  1|                     az enyémhez fogja kötni, a királyi nők kényelmével
1178  1|                  álmomat, vagy belepusztulok a munkámba: de a feleúton,
1179  1|                 belepusztulok a munkámba: de a feleúton, arra a szavamat
1180  1|                munkámba: de a feleúton, arra a szavamat adom magának, nem
1181  1|                biztossággal mondta ezt, hogy a lány büszkeségtől ragyogó
1182  1|                    nemsokára utólérte őket s a beszél­getés hirtelen más
1183  1|                      veszteséggel zárták, de a balsiker nem csökkentette
1184  1|                    balsiker nem csökkentette a részvénytársaság kedvét;
1185  1|                   könyveket, aztán így szólt a Pestről odaszerződtetett
1186  1|                     számít... Az első év még a beruházások kontójára megy...
1187  1|               tisztelt rész­vényes urakat.~ ~A telet a főemberek Pesten
1188  1|                rész­vényes urakat.~ ~A telet a főemberek Pesten töltötték,
1189  1|                  doktor tett nagyobb utazást a külföldön, hogy a híres
1190  1|                    utazást a külföldön, hogy a híres világfürdőket tanulmányozza.
1191  1|               nyugodtan, - de azt hiszem itt a legfőbb ideje, hogy az idei
1192  1|                       Az az évad, amelyiknek a programmja még január végén
1193  1|                   néhány igazgatót: Dömjént, a milliomos gabonakereskedőt,
1194  1|                      valamikor levelező volt a Scherer irodájában, de azóta -
1195  1|                előkelő névvel volt érdekelve a zuggó-füredi részvénytársaságnál.
1196  1|                 geleméri Geleméry Sándor is, a kitünő képviselő és poli­tikus,
1197  1|                      urak, - mondta Scherer, a csiptetőjét föltéve, - elsősorban
1198  1|                 elsősorban is hallgassuk meg a pénztáros felvilágosítását.
1199  1|                     felvilágosítását. Mennyi a készpénzünk, Lédeczy úr?~ ~-
1200  1|             fokozottabb mértékben hivjuk föl a közfigyelmet Zugó-Füredre.~ ~
1201  1|                Zugó-Füredre.~ ~S látva, hogy a többiek általános érdeklődéssel
1202  1|         látogatottság dolgában is elérje azt a fokot, amelyre ter­mé­szeti
1203  1|               fürdőre koncentráljuk mielőbb, a művelt világ érdeklődését.
1204  1|            érdeklődését. Ennek elsősorban az a módja, hogy az ujságreklámot,
1205  1|                     ujságreklámot, itthon és a külföldön, minél nagyobb
1206  1|                    úr pedig játszani kezdett a csiptető zsinórjával. S
1207  1|                 zsinórjával. S aztán, mintha a legtermészetesebb dolgot
1208  1|                      nem igen szokta bírálni a Scherer úr indítványait.~ ~
1209  1|                    nem akarom, hogy mindjárt a legnagyobb ágyút süssük
1210  1|                    nem jelent annyit, mintha a jövő esztendőben százezer
1211  1|               állanánk meg.~ ~Ismét föltette a csiptetőjét, s látva a komoly
1212  1|              föltette a csiptetőjét, s látva a komoly elképedést, amelylyel
1213  1|                 komoly elképedést, amelylyel a szavait fogadták, szilárd
1214  1|                       szilárd felsőbbséggel, a nagy hadvezérek biztosságával
1215  1|                      annak kötelessége, hogy a milliókhoz méltó eszközökkel
1216  1|                    eszközökkel is dolgozzék. A mi céljaink csak úgy fognak
1217  1|              impozáns stílusban látunk hozzá a munkához. Kérem, bízzanak
1218  1|                      már mint az enyémben és a Csollán doktor úréban, akivel
1219  1|                Csollán doktor úréban, akivel a haditervet kieszeltük.~ ~
1220  1|                    tünődés után megszavazták a reklámköltségeket, s a követ­kező
1221  1|          megszavazták a reklámköltségeket, s a követ­kező hónapban, szinte
1222  1|                      is megdöbbenve olvasták a lapokban a Zuggó-Füredre
1223  1|              megdöbbenve olvasták a lapokban a Zuggó-Füredre vonatkozó
1224  1|              vonatkozó közleményeket.~ ~Ezek a hallatlanul merész és kiáltó
1225  1|                      mindazt, amit itthon és a külső országokban, ebben
1226  1|                     külső országokban, ebben a genre-ban, produkált valaki.~ ~
1227  1|                     valaki.~ ~Az ujságreklám a hetvenes évek elején még
1228  1|                     hetvenes évek elején még a csecsemőkorát élte. Két
1229  1|         csecsemőkorát élte. Két magyar elme, a Schereré és a Csollán doktoré
1230  1|                   magyar elme, a Schereré és a Csollán doktoré volt az,
1231  1|               Csollán doktoré volt az, amely a hírnévcsinálásnak ezt az
1232  1|                 utólérhetetlenül nagy módját a maga fontosságához képest
1233  1|                    lépten-nyomon találkozott a Zuggó-Füred nevével. Minden
1234  1|                     első sortól az utolsóig, a magyar fürdő szépségét,
1235  1|                      színekkel volt leföstve a Pogánykő égbenyúló ormát
1236  1|                      szegélyező fenyveserdő, a pisztrángokban bővelkedő
1237  1|         pisztrángokban bővelkedő tengerszem, a hegyek közül lesiető jeges
1238  1|                     lesiető jeges zuhatag, s a gyönyörü, lelketifjító milieuben
1239  1|                  lelketifjító milieuben maga a fényes és modern fürdő,
1240  1|                   csak bevezetése volt annak a megkapó leírásnak, amely
1241  1|                      az ifjuság berkeibe... „A lakásrendelések - így végződött
1242  1|                      Zuggó-Füreden tölti.”~ ~A hirdetésekkel egyidejüleg
1243  1|               franciaországi biboros - írták a lapok - azzal a furcsa kivánság­gal
1244  1|                        írták a lapok - azzal a furcsa kivánság­gal fordult
1245  1|                  furcsa kivánság­gal fordult a zuggó-füredi igazgatósághoz,
1246  1|                 pedig bizonyosan tudja, hogy a csodálatos gyógyítómód neki
1247  1|                    visszaadná az egészségét. A kérést, fájdalom, nem teljesíthették,
1248  1|                     nem teljesíthették, mert a zuggó-füredi orvosoknak
1249  1|                     annyi idejük sincs, hogy a szomszédvárosba utazzanak.
1250  1|        szomszédvárosba utazzanak. Ugyan­csak a lapok azt is jelentették,
1251  1|                együtt, Európába indult, hogy a magyar fürdőt használja.
1252  1|                       Valóságos körutat tett a sajtóban a spanyol tábornok
1253  1|                      körutat tett a sajtóban a spanyol tábornok esete,
1254  1|                    órával ezelőtt történtek. A tábornok ötheti zuggó-füredi
1255  1|             szükségünk?~ ~Scherer pár percig a szivarja füstjébe bámult,
1256  1|            gondoskodunk. Mit gondol egyelőre a következő csoportosításról:
1257  1|                    még ma este megállapodunk a nevekben, s holnap, kora
1258  1|                   reggel, Pestre utazom...~ ~A két korifeus, vacsora után,
1259  1|                    félrevonulva csevegett, s a beszélgetést, amelyet titokban
1260  1|                   folytattak egymással, ezek a titokzatos szavak fejezték
1261  1|               legénye kissé habozva viszi be a Scherer úr névjegyét a zerge-utcai
1262  1|                    be a Scherer úr névjegyét a zerge-utcai lakás ebédlőjébe,
1263  1|           zerge-utcai lakás ebédlőjébe, ahol a vén katona egész nap pasziánszot
1264  1|                     nap pasziánszot játszik. A legény öt perc mulva azzal
1265  1|                   legény öt perc mulva azzal a válaszszal tér vissza, hogy
1266  1|                  válaszszal tér vissza, hogy a kegyelmes úr várja a tekintetes
1267  1|                    hogy a kegyelmes úr várja a tekintetes urat.~ ~Scherer
1268  1|            pillanatra zavarni bátorkodtam.~ ~A tábornok (komoran végignézi
1269  1|                  tábornok (komoran végignézi a vendéget). Mivel szolgálhatok?~ ~
1270  1|                  szolgálhatok?~ ~Scherer úr. A dolog némileg kényes, de
1271  1|                  férfiak vagyunk, ugyebár?~ ~A tábornok. Én az vagyok, -
1272  1|                    ajánlatot tegyek önnek.~ ~A tábornok. Miféle ajánlatot
1273  1|              excellenciádat három hónapra.~ ~A tábornok (vésztjósló nyugalommal
1274  1|                vésztjósló nyugalommal fölkel a helyéről). Mit akar?~ ~Scherer
1275  1|             excellenciádnak három hónapra.~ ~A tábornok. Hallja maga, vén
1276  1|                     máskor nyissa föl jobban a szemét, mert a kóristáné
1277  1|                    föl jobban a szemét, mert a kóristáné fölöttem lakik
1278  1|                     kóristáné fölöttem lakik a második emeleten. (Csöngetni
1279  1|                   Miért tetszik csöngetni?~ ~A tábornok. Behívom a legényt,
1280  1|             csöngetni?~ ~A tábornok. Behívom a legényt, hogy vezesse föl
1281  1|                    legényt, hogy vezesse föl a második emeletre.~ ~Scherer
1282  1|                  excellenciád végighallgatni a pro­poziciómat. Én a zuggó-füredi
1283  1|          végighallgatni a pro­poziciómat. Én a zuggó-füredi részvénytársaság
1284  1|              részvénytársaság elnöke vagyok. A fürdő nagyon szép, s többe
1285  1|                     két millió forintunknál. A világ azonban nem elégszik
1286  1|               fürdőzhetnek. Minthogy azonban a kegyelmes urak, legalább
1287  1|                 maguktól, elhatároztuk, hogy a nyári szezonra szerződtetünk
1288  1|         szerződtetünk néhány notabilitást.~ ~A tábornok (dühös mozdulatot
1289  1|                 excellenciád, hogy elég nagy a választék, de mivel mi nemcsak
1290  1|                  fehér haja igen jól festene a vacsorázó terrászon, bátor
1291  1|             megismételni az ajánlatomat...~ ~A tábornok (rekedten). Ha
1292  1|                      keresztül... Ezenkivül, a szabad ellátáson felül,
1293  1|              felajánlok excellenciádnak...~ ~A tábornok (komoran). És mi
1294  1|              tábornok (komoran). És mi lenne a dolgom?~ ~Scherer úr. A
1295  1|                      a dolgom?~ ~Scherer úr. A dolga? Reggel excellenciád
1296  1|                   excellenciád megreggelizik a terrászon, délben szíves
1297  1|                délben szíves lesz végig­enni a hatfogásos ebédet, este
1298  1|                      hatfogásos ebédet, este a pompás vacsorát a legjobb
1299  1|                       este a pompás vacsorát a legjobb sarokban, napközben
1300  1|                  sétál, s nyájasan szóba áll a vendégekkel, néha barackot
1301  1|              vendégekkel, néha barackot nyom a kis gyerekek fejére, az
1302  1|                     kivánni bátorkodunk...~ ~A tábornok. És ezért fizetnek
1303  1|                 Scherer úr. Szolgálatjára.~ ~A tábornok (kételkedve). És
1304  1|                      úr. Egészen bizonyos.~ ~A tábornok. Annyira nem tébolyodott,
1305  1|                      Scherer úr. Ha tetszik, a felét akár azonnal átnyújthatom...~ ~
1306  1|                    azonnal átnyújthatom...~ ~A tábornok (mordul). Lássuk
1307  1|                    tábornok (mordul). Lássuk a pénzt!~ ~Scherer úr. Kérem. (
1308  1|                Scherer úr. Kérem. (Kiolvassa a tábornok elé az ötszáz pengőt.)~ ~
1309  1|                     elé az ötszáz pengőt.)~ ~A tábornok (szent meggyőződéssel).
1310  1|                      notabilitás érkezik meg a fürdőbe. Lenhart, nyugalmazott
1311  1|                   Réthy Kázmér gróf, Arácsy, a hires ellenzéki képviselő,
1312  1|                 operettdiva és Csapó Elemér, a kitünő regényíró, akibe
1313  1|                           XI.~ ~Kora reggel. A Pogánykő orma aranyos sugárözönben
1314  1|                    aranyos sugárözönben ég s a virágágyakban harmatcseppek
1315  1|                     harmatcseppek ragyognak. A tiszta levegőben a hegyvidék
1316  1|                ragyognak. A tiszta levegőben a hegyvidék csodálatosan édes
1317  1|              csodálatosan édes illata érzik. A zenekari pavillon­ban fölhangzik
1318  1|                  lágyan, dallamosan suhan át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó
1319  1|               dallamosan suhan át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó nyaralók
1320  1|                    át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó nyaralók felé,
1321  1|                    felé, óvatosan lopózva be a zöld zsalugáterek nyilásán,
1322  1|                   asszonyt fölébresszen...~ ~A fürdő lassanként fölébred.
1323  1|                   fürdő lassanként fölébred. A napsugarak megcsillannak
1324  1|                     napsugarak megcsillannak a Chrizosztom-kút kristálypoharain
1325  1|           Chrizosztom-kút kristálypoharain s a forrás tündérei, a bóbitás
1326  1|        kristálypoharain s a forrás tündérei, a bóbitás lányok, rózsásarcu
1327  1|                  nehezen ébredő bete­geiket. A terrász reggeliző abroszai
1328  1|                 között már sürögnek-forognak a pincérek; a konyhában jégen
1329  1|                sürögnek-forognak a pincérek; a konyhában jégen állnak a
1330  1|                     a konyhában jégen állnak a vaj aranysárga kúpjai, a
1331  1|                     a vaj aranysárga kúpjai, a nagy, tejszínes rézüstök,
1332  1|                    nagy, tejszínes rézüstök, a hamvas és arómától illatos
1333  1|              arómától illatos szamócaszemek. A hotelek ablakai fölnyitják
1334  1|                  fölnyitják zöld redőiket, s a fürdőépület ablakai mögül
1335  1|                   ablakai mögül kihallatszik a hegyi forrásvíz csobogása...~ ~
1336  1|                     forrásvíz csobogása...~ ~A pavillon körül benépesül
1337  1|                    ébred, s aki ilyenkor már a távoli zuhatagtól tér vissza
1338  1|                 távoli zuhatagtól tér vissza a fürdő kultiváltabb vidékeire.
1339  1|                    ember jókedvüen szóba áll a kúti lányokkal, s udvariasan
1340  1|                 udvariasan szétosztja köztük a virágot, amit kirándulásából
1341  1|                     beszélgetéssel közeledik a szálloda felől, ahol kisasszony-lányaik
1342  1|             hivatalnok-vendég, aki megszokta a koránkelést, hófehér vászonruhában,
1343  1|                  selyemsipká­val jelenik meg a zenekari filagóriánál. Egy
1344  1|                  mulva, úgy ahogy, megtelnek a kút körül kígyózó gyalogutak;
1345  1|                    körül kígyózó gyalogutak; a karmester a Szép Heléna
1346  1|                      gyalogutak; a karmester a Szép Heléna potpourriját
1347  1|                    himbálják magukat ide-oda a pikáns zene dallamára. A
1348  1|                     a pikáns zene dallamára. A kis szálló kapujá­ban feltünik
1349  1|                   szálló kapujá­ban feltünik a nyugalmazott tábornok, aki
1350  1|                  előbb gondosan megvizsgálja a szemhatárt, műértő pillantást
1351  1|            szemhatárt, műértő pillantást vet a bárányfelhőkre, aztán méltóságosan,
1352  1|          bárányfelhőkre, aztán méltóságosan, a botjára támaszkodva, közeledik
1353  1|               botjára támaszkodva, közeledik a sétáló vendégek felé.~ ~
1354  1|                      sétáló vendégek felé.~ ~A tábornokot minden ember
1355  1|            tiszteletet és rokonszenvet kelt. A tábornok érzi ezt, s szívesen
1356  1|                   ezt, s szívesen sütkérezik a népszerűség sugaraiban.
1357  1|                    Gavallér módjára köszönti a lányokat és a fiatal asszonyokat,
1358  1|               módjára köszönti a lányokat és a fiatal asszonyokat, s a
1359  1|                      a fiatal asszonyokat, s a negyvenes évek kipróbált
1360  1|                  nekik. Az urakkal szót vált a politikáról s habozás nélkül
1361  1|               habozás nélkül kolportálja azt a meggyőződését, hogy az állam
1362  1|                   kellőképp funkcionálni, ha a polgári közigazgatást is
1363  1|                     polgári közigazgatást is a katonák kezére adják. A
1364  1|                      a katonák kezére adják. A gyerekek kissé félnek tőle,
1365  1|                     tőle, mert barackot nyom a fejükre; ők persze nem tudják,
1366  1|                      persze nem tudják, hogy a kötelességtudó tábornok
1367  1|                      kötelességtudó tábornok a barackkal csak szerződéses
1368  1|                      tartozását teljesíti.~ ~A reggeli séta eléggé mutatós,
1369  1|                  sincs annyi vendég, amennyi a rengeteg be­ruházással arányos
1370  1|                 be­ruházással arányos lenne. A nagy reklám hozott ugyan
1371  1|                  hozott ugyan idegeneket, de a domináló eleim föl­tét­lenül
1372  1|                 domináló eleim föl­tét­lenül a hazai; az angol család,
1373  1|                  hazai; az angol család, aki a reggelinél egy hosszu asztalt
1374  1|                     tárgya. Sokan vannak itt a főváros pénzügyi köreiből
1375  1|                  főváros pénzügyi köreiből s a vidék, jómódu családai se
1376  1|                hiányzanak; de bizonyos, hogy a restaurált Zuggó-Füred négyennyi
1377  1|                 sapkában, szintén kibukkanik a Ferenc József-szálloda kapuján.
1378  1|                  puha selyemtógát visel, míg a többiek még európai toalettben
1379  1|             toalettben csevegnek és sétálnak a kút körül.~ ~Az elnök, a
1380  1|                     a kút körül.~ ~Az elnök, a fürdőépület előtt, szembetalálkozik
1381  1|      szembetalálkozik Csollán doktorral, aki a kora reggel ellenére, már
1382  1|                    kora reggel ellenére, már a kádak és hideg medencék
1383  1|                     jön. Együtt mennek végig a sétáló vendégek között s
1384  1|                      néz szét pár pillanatig a járókelők soraiban.~ ~-
1385  1|                  összeráncolt homlokkal.~ ~- A regényíró? Csak nem képzeli
1386  1|                elnököm, hogy Csapó résztvesz a reggeli sétában?~ ~- Miért
1387  1|           féltizenkettőkor szokta fölnyitani a szemét.~ ~- Déli féltizenkettőig
1388  1|                  Csapónak is az az elve, ami a többi költőnek: hogy csupán
1389  1|                  többi költőnek: hogy csupán a nappali alvás egészséges.
1390  1|                   egészséges. Az éjjelt csak a perverz emberek aluszszák
1391  1|                     Miben különböznék az író a kőmű­vestől, ha ő is tíz
1392  1|                 Háromkor, négykor, ötkor: ez a helyzettől és a körülményektől
1393  1|                    ötkor: ez a helyzettől és a körülményektől függ.~ ~-
1394  1|                  különféle dolgot. Többnyire a fiakkeresek kocsmájában
1395  1|                      még pedig - állítólag - a tanulmányozás kedvéért.
1396  1|                tanulmányozás kedvéért. De ha a kocsmát véletlenül korábban
1397  1|                    korábban becsukják, akkor a koszorús a szobájában tartlizik,
1398  1|                  becsukják, akkor a koszorús a szobájában tartlizik, malmost
1399  1|              tartlizik, malmost játszik vagy a kucséberrel beszélget, -
1400  1|                      szerinte - két év alatt a sírba tennék.~ ~Az elnök,
1401  1|                  tért, rosszalólag rázta meg a fejét, aztán haragosan így
1402  1|                    azért szerződtettem, hogy a közönség előtt mutatkozzék,
1403  1|           mutatkozzék, s ő szépen átaluszsza a drága napot. No majd mingyárt
1404  1|                 visszaélések megszünjenek!~ ~A következő pillanatban már
1405  1|                    következő pillanatban már a faképnél hagyta Csollán
1406  1|                 doktort, s gyorsan elsietett a regényíró hoteljébe. A bérszolga,
1407  1|             elsietett a regényíró hoteljébe. A bérszolga, aki a folyosón
1408  1|                  hoteljébe. A bérszolga, aki a folyosón a szőnyegeket kefélte,
1409  1|                    bérszolga, aki a folyosón a szőnyegeket kefélte, aggodalmasan
1410  1|                     aggodalmasan vakarta meg a fejét, amikor az elnök Csapó
1411  1|                       Micsoda baj lenne?~ ~- A vendég úr azt mondta, hogy
1412  1|                     nyitotta föl az ajtót, s a másik percben ott állott
1413  1|                ugyancsak föl kellett nyitnia a szemét, hogy az ágyat és
1414  1|                     vendéget megláthassa. De a hatalmas horkolás csakhamar
1415  1|                     Nem röstelli, hogy ebben a párnatengerben tölti az
1416  1|                    az idejét, amikor odakünn a nap süt és a pacsirták énekelnek?~ ~
1417  1|                  amikor odakünn a nap süt és a pacsirták énekelnek?~ ~Valami
1418  1|               artikulátlan hang hallatszott: a híres regényíró, az asszonyok
1419  1|               ijesztő csönd állott be, aztán a koszorús költő káromkodni
1420  1|                     káromkodni kezdett, mint a jégeső.~ ~- A teremtésit,
1421  1|                  kezdett, mint a jégeső.~ ~- A teremtésit, ki az a gazember,
1422  1|                          A teremtésit, ki az a gazember, aki háborgatni
1423  1|                      aki háborgatni mer? Hol a pisztolyom, hogy lepuffantsam,
1424  1|                ablakhoz botorkált s fölhúzta a lebocsátott függönyöket.
1425  1|                     aranyos napfény beömlött a szobába s a regényíró ijedten
1426  1|                 napfény beömlött a szobába s a regényíró ijedten hunyorgatni
1427  1|                    nagy­nehezen visszanyerte a látóképességét, s váratlan
1428  1|                Bocsánat, azt hittem, hogy az a félkegyelmü háziszolga jött
1429  1|            félkegyelmü háziszolga jött be... A gazembernek meg­tiltottam,
1430  1|                      hogy tizenegy óra előtt a szobámba lépjen...~ ~Scherer
1431  1|                   visszafojtott dühhel nézte a hálóinges poétát.~ ~- Kedves
1432  1|                   végéig nem is nyeri vissza a nagybecsü öntudatát. De
1433  1|                    öntudatát. De addig, amíg a szerződésünk érvényben van,
1434  1|                     és teljes ellátást, hogy a kútnál épp úgy ott legyen,
1435  1|                     épp úgy ott legyen, mint a többi vendég, s hogy a fiatal
1436  1|                  mint a többi vendég, s hogy a fiatal lányok meg a bolondos
1437  1|                     hogy a fiatal lányok meg a bolondos asszonyok a kedvükre
1438  1|                     meg a bolondos asszonyok a kedvükre nézhessék magát
1439  1|                   magát héttől kilencig...~ ~A regényíró felült az ágyában.~ ~-
1440  1|                   maga talán azt hiszi, hogy a hordárjával vagy a háziszolgájával
1441  1|                      hogy a hordárjával vagy a háziszolgájával beszél?~ ~-
1442  1|                  nyugodt, tudom, hogy önnel, a magyar Hugó Viktorral beszélek...
1443  1|               tiszte­lem és becsülöm önt, de a pénzemért jogom van ahhoz,
1444  1|              pénzemért jogom van ahhoz, hogy a szerződéshez ragaszkodjam...
1445  1|                     megkívánom, hogy ezentúl a reggeli sétában résztvenni
1446  1|                 ajtóból kiáltott vissza:~ ~- A háziszolgának meg fogom
1447  1|            dörömbölés verte föl első álmából a szerencsétlen regényírót.
1448  1|                    kéznél, az incidens, hála a Gondviselésnek, nagyobb
1449  1|                  félhatkor s negyedhét után, a reggeli vonattal, végképp
1450  1|               Ott­hagyta az ezer forintot és a fényes ellátást, de nem
1451  1|             egészségét és az idegeit. Mi­kor a vonaton ült, úgy nézett
1452  1|               vonaton ült, úgy nézett vissza a fürdőre, mintha Szodoma
1453  1|                      maradt volna el mögötte a hegyeken túl. A bűnös város,
1454  1|                      mögötte a hegyeken túl. A bűnös város, ahol a boldogtalan
1455  1|                     túl. A bűnös város, ahol a boldogtalan és perverz emberek
1456  1|        aranypaszomántos inas mondta ezt, aki a Csollán doktor várószobájában
1457  1|                 várószobájában tartotta fönn a rendet az ambuláns betegek
1458  1|                     ambuláns betegek között. A nagy szalon tele volt emberrel;
1459  1|                      emberrel; urakkal, akik a francia törvényszék bíráira
1460  1|                       akik színes palástban, a derekukon mutatós övvel
1461  1|                     színe elé kerülhessenek. A zuggó-füredi gyógymód egy
1462  1|                   szigoruan meg­kezdődött, s a hivatalos urakon meg a szolgákon
1463  1|                     s a hivatalos urakon meg a szolgákon kivül az egész
1464  1|                      módjára, jártak ide-oda a fák között, vagy üldögéltek
1465  1|                      kilenc vagy tíz felé is a vendéglő terített asztalai
1466  1|                      mellett. Csollán doktor a francia forradalmárok merészségével
1467  1|                     fix időpontjait s kiadta a jelszót, hogy mindenki akkor
1468  1|                      jóétvágygyal kanalazták a levest és szakértő ügyességgel
1469  1|               szakértő ügyességgel vágták el a ramsteak rózsaszínü húsát.
1470  1|                   ramsteak rózsaszínü húsát. A kelletlen képért, amit e
1471  1|                  bőséges kárpótlást nyujtott a hölgyek szemrevaló csoportja;
1472  1|                hölgyek szemrevaló csoportja; a lányok és az asszonyok karcsu
1473  1|                    alatt plasztikusan símult a gyönyörü termetekre a puha
1474  1|                 símult a gyönyörü termetekre a puha selyemszövet, amely
1475  1|              fájdalom, nem igen költötte föl a görög szobor illuzióját.~ ~
1476  1|                   görög szobor illuzióját.~ ~A Csollán doktor várószobájában
1477  1|                gyémántos tűvel fogják össze. A pálmagrupp alatt egy piszeorru,
1478  1|                    szemét vígan hordta körül a társaságon s nem minden
1479  1|              tündöklően egészséges fogsorát. A férfiak pillantása mind
1480  1|                 asszony, Szentvölgyi grófné, a mátramegyei főispán felesége.~ ~-
1481  1|                      leghíresebb szépsége?~ ~A főispánné gyöngéden simogatja
1482  1|                      gyöngéden simogatja meg a lány rózsás arcát, azzal
1483  1|                     lány rózsás arcát, azzal a hátsó gondolattal, hogy
1484  1|                      gondolattal, hogy talán a festéket letörli. A többiek
1485  1|                    talán a festéket letörli. A többiek kedvtelve nézik
1486  1|                      többiek kedvtelve nézik a jelenetet; hogyne: a legtöbbnek
1487  1|                   nézik a jelenetet; hogyne: a legtöbbnek most van először
1488  1|                       az operettprimadonnát, a világ legjobb Szép Helénáját (
1489  1|     nyárs­pol­­gár-asszonyok, akik még talán a gondolatától is megremegnének
1490  1|               aranyszőke, pisze nőre, akiről a fáma többet beszél, mint
1491  1|                milyen jóságosan leereszkedik a hétköznapi asszonyokhoz...~ ~
1492  1|                 hétköznapi asszonyokhoz...~ ~A közérdeklődést egy pillanatra
1493  1|                 emlékeztet, halkan fölnyitja a belső szoba ajtaját s lekötelező
1494  1|                 Bókolva engedi be maga előtt a főispánnét s a csiptetője
1495  1|                    maga előtt a főispánnét s a csiptetője mögül barátságosan,
1496  1|                      tudós komolyságával néz a fauteuilben helyet foglaló
1497  1|                    támaszkodik, amelyről még a páciensek se tudják, hogy
1498  1|                      Nos, használt-e valamit a faolaj-kúra?~ ~Kiváncsian
1499  1|                      Kiváncsian kérdi ezt és a grófné kissé elfogultan
1500  1|                     idején úgy érzem, mintha a szívem meg akarna szakadni
1501  1|                    sírva tudnék fakadni arra a gondolatra, hogy alkonyodni
1502  1|                   észlelt méltóságod, amióta a faolajkúrát megkezdte?~ ~-
1503  1|                    látok körülöttem... Ha ez a javulás továbbra is így
1504  1|                 aztán gyöngéden megtapogatja a főispánné hófehér nyakát.
1505  1|                   tudna feleletet adni, mint a csollanizmus megteremtője.
1506  1|                  megteremtője. Kétségtelenül a vizsgálat érdekében, aminthogy
1507  1|                     aminthogy bizonyos, hogy a szép asszony csuklóját is
1508  1|                    szép asszony csuklóját is a pontos diagnózis miatt kellett
1509  1|                   Csollán doktor komolyan, - a javulás, hála isten, szem­mel­látható...
1510  1|                   isten, szem­mel­látható... A csuklóporcok bámulatosan
1511  1|                      csak úgy igér­hetek, ha a tanácsaimat mindenben vakon
1512  1|                    ma este megmaradunk tehát a faolaj-kúra mellett, de
1513  1|             használnom holnaptól kezdve?~ ~- A gyapotolajt, méltóságos
1514  1|           gyapotolajt, méltóságos asszonyom, a gyapotolajt... Még pedig
1515  1|            gyapotolajt... Még pedig délelőtt a sárga gyapot­olajt, s estefelé
1516  1|                     gyapot­olajt, s estefelé a szürkét, az amerikait...~ ~
1517  1|                   szürkét, az amerikait...~ ~A főispánné hálásan mosolygott
1518  1|             főispánné hálásan mosolygott még a küszöbön is, ameddig Csollán
1519  1|                  elkisérte. S amíg boldogan, a javulásban bizakodva, távozott,
1520  1|                  harsány hangon kiáltotta ki a váró­szobába:~ ~- Párkány
1521  1|               összetöpörödött emberke lépett a rendelőszobába, egy örökké
1522  1|                   akit állandó foglalkozása, a birósággal, felekkel, kollégákkal
1523  1|                  különös módon tett beteggé: a kis ügyvéd nem tudott többé
1524  1|                    nem tudott többé meglenni a gesztikulálás nélkül, s
1525  1|                  gesztikulálás nélkül, s még a borjuszeletet is olyan mozdulatokkal
1526  1|                    olyan mozdulatokkal kérte a pincértől, mintha egy apagyilkos
1527  1|                   heves gesz­tusokkal rohant a sarokban álló gép felé.~ ~-
1528  1|                   doktor nyugodtan letakarta a gépet az ott heverő posztószövettel.~ ~-
1529  1|                    holnap változtatni fogunk a gyógyítómódunkon...~ ~-
1530  1|                  pedig mennyiben? - kérdezte a kicsike ügyvéd olyan mozdulattal,
1531  1|               mozdulattal, aminőt legföljebb a bánatbasülyedt anyától várna
1532  1|                kérdezzen... No mindegy, majd a kölesfürdő megnyugtatja...~ ~-
1533  1|               kölesfürdő megnyugtatja...~ ~- A kölesfürdő? - kiáltott föl
1534  1|                        Igen, kedves barátom, a vízbe áztatott köles...
1535  1|                        Gyöngéden kituszkolta a bámulattól megdermedt emberkét,
1536  1|                    megdermedt emberkét, hogy a következő pácienst, a környékbeli
1537  1|                   hogy a következő pácienst, a környékbeli vincellériskola
1538  1|                   igazgatóját bebocsássa. Ez a derék férfiu, akit Marosi
1539  1|                      joggal viselhette volna a babonakirály címet. Többé-kevésbbé
1540  1|                     e téren produkált, annak a kabalák tör­ténetében aligha
1541  1|                  sugárzó férfinak látszott s a maga szakmájában országos
1542  1|                    országos tekintély volt. (A venyige élősdijei címü munkáját
1543  1|                      kitünő polgárnak - mint a nép nyelve mondani szokta -
1544  1|               Babonás volta szinte átcsapott a tébolyba, bár legközelebbi
1545  1|                legközelebbi barátai is, akik a baját nem ismerték, okos
1546  1|                    például ünnepiesen sétált a kis város főutcáján, s a
1547  1|                     a kis város főutcáján, s a szőlőférgek szaporasága
1548  1|                     rögtön vissza nem megyek a Holzer boltjáig, s háromszor
1549  1|                    egymásután el nem olvasom a baloldalon függő cégtáblát,
1550  1|            baloldalon függő cégtáblát, akkor a jövő hetet nem érem meg!~ ~
1551  1|                      tőle. Hom­lokát ellepte a veríték, a karja remegett,
1552  1|                 Hom­lokát ellepte a veríték, a karja remegett, a lélegzete
1553  1|                   veríték, a karja remegett, a lélegzete majdnem elállt,
1554  1|                   fordult, vissza nem sétált a Holzer füszeresboltjáig,
1555  1|                    egymásután el nem olvasta a baloldalon függő cégtáblát...~ ~
1556  1|              tudománytól duzzadó szakmunkát, a szeme hirtelen megakadt
1557  1|                      szeme hirtelen megakadt a ruhafogason. Az egyik szögön
1558  1|                  mellény függött.~ ~- Ha azt a mellényt be nem akasztom
1559  1|                     mellényt be nem akasztom a szekrénybe, akkor rövid
1560  1|                   meghalok, - mondta magában a szerencsétlen igazgató.
1561  1|              igazgató. S többé nem jött álom a szemére, amíg fáradtan,
1562  1|                      szemére, amíg fáradtan, a hidegtől dideregve föl nem
1563  1|                    dideregve föl nem kelt, s a mellényt el nem csukta a
1564  1|                     a mellényt el nem csukta a szekrény mélyébe.~ ~Csollán
1565  1|               mélyébe.~ ~Csollán doktor, aki a humoros oldaláról fogta
1566  1|                  kezet nyújtott neki, amikor a rendelőszoba küszöbét átlépte.~ ~-
1567  1|                     megvizsgálom? Ha esetleg a fejébe vette, hogy kétszer
1568  1|                    kétszer meg kell kerülnie a Chrizosztom-forrást, hát
1569  1|                      egy negyedórácskát...~ ~A vincellériskola igazgatója
1570  1|                      is el fognak vinni abba a tágas nyaralóba, ahol a
1571  1|                      a tágas nyaralóba, ahol a szobák falát óvatosságból
1572  1|                óvatosságból kipárnázták...~ ~A doktor jókedvüen ütött a
1573  1|                     A doktor jókedvüen ütött a betege vállára, aztán derűs
1574  1|                      Nem kell aggódni, ettől a bajtól száz évig is békességben
1575  1|                      eredményt fogunk elérni a terpentinkúrácskával, amit
1576  1|                     megkez­dünk...~ ~- Mi az a terpentin-kúra?~ ~- Hogy
1577  1|                     ülőfürdőket fogunk venni a drága, finom terpentinben.
1578  1|                       Két hét mulva kineveti a világ minden babonás emberét,
1579  1|                     emberét, még azt is, aki a kártyakabalák iránt érzékeny.~ ~
1580  1|                     távozott, hogy átengedje a helyét a várószoba legszebb
1581  1|                      hogy átengedje a helyét a várószoba legszebb páciensének,
1582  1|              páciensének, Thurzó Katinkának, a hazai operett-irodalom starjának.
1583  1|                  operett-irodalom starjának. A művésznő nehéz parfüme-felhők
1584  1|              parfüme-felhők közt libegett be a szobába, s kacérul odanyujtotta
1585  1|                    Csollán doktor nevetve.~ ~A primadonna festői pózban (
1586  1|                    primadonna festői pózban (a selyempalástját ügyesen
1587  1|                ügyesen elrendezve) omlott le a legelső fauteuil­be.~ ~-
1588  1|                   egész csőcselék idekünn... A nyomorult stréberek azt
1589  1|                  idegeik vannak, amiért néha a fejük fáj, vagy rossz a
1590  1|                      a fejük fáj, vagy rossz a kedvük valamiért... Az idegekről
1591  1|                hivatott személy tud beszélni a magyar korona országaiban,
1592  1|                     korona országaiban, s ez a valaki, nem dicsekvésből
1593  1|                       Biztosítom, hogy ha én a szimptomáimat elmondom,
1594  1|                  kiállok, az már igazán több a soknál... Vannak napok,
1595  1|                hiszem, hogy rögtön bevisznek a bolondok házába; az idegeim
1596  1|                   idegeim szinte ágaskodnak, a szívem dobog, s olyan sírógörcsöt
1597  1|                      sírógörcsöt kapok, hogy a szobalányom rosszul lesz
1598  1|                     szobalányom rosszul lesz a láttára...~ ~Csollán doktor
1599  1|                      Óh, én tisztában vagyok a bajával, s az orvostudomány
1600  1|                        Akarja tudni, hogy mi a neve a betegségének?~ ~-
1601  1|                 Akarja tudni, hogy mi a neve a betegségének?~ ~- Micsoda?~ ~-
1602  1|               betegségének?~ ~- Micsoda?~ ~- A latin elnevezés szabad fordításban
1603  1|                      tulajdonsága, hogy csak a taps nyomán támad; minél
1604  1|                  nyomán támad; minél erősebb a taps, annál heve­sebb a
1605  1|                      a taps, annál heve­sebb a láz is. A beteg torkát a
1606  1|                    annál heve­sebb a láz is. A beteg torkát a sírás fojtogatja
1607  1|                     a láz is. A beteg torkát a sírás fojtogatja s úgy érzi,
1608  1|                 meghalni...~ ~- Bocsánat, de a tapsnak épp ellenkező a
1609  1|                      a tapsnak épp ellenkező a hatása: boldogok vagyunk,
1610  1|                    amikor halljuk s szívesen a keblünkre ölelnők az egész
1611  1|                ölelnők az egész világot...~ ~A doktor gyöngéden a kezébe
1612  1|                           A doktor gyöngéden a kezébe fogta a művésznő
1613  1|                     gyöngéden a kezébe fogta a művésznő kacsóját.~ ~- Nem
1614  1|                      kacsóját.~ ~- Nem arról a tapsról beszélek édes szívem,
1615  1|                      kitüntetik, hanem arról a másikról, amelyikkel a vetélytársnőjét
1616  1|                 arról a másikról, amelyikkel a vetélytársnőjét a lámpák
1617  1|                 amelyikkel a vetélytársnőjét a lámpák elé hívják... Ez
1618  1|                      lámpák elé hívják... Ez a taps okozza a lázt és a
1619  1|                   hívják... Ez a taps okozza a lázt és a sírógörcsöt s
1620  1|                      a taps okozza a lázt és a sírógörcsöt s ennek a hallatára
1621  1|                     és a sírógörcsöt s ennek a hallatára ágaskodnak olyan
1622  1|                     ágaskodnak olyan élénken a tisztelt idegszálai...~ ~
1623  1|                     tisztelt idegszálai...~ ~A primadonna nevetve ütött
1624  1|                     primadonna nevetve ütött a doktor kezére, s durcásan
1625  1|                  mindig csak tréfával üti el a bajomat... Nem is hisznek
1626  1|                    hisznek addig nekem, amíg a temetőbe ki nem kísérnek...~ ~-
1627  1|                     Annyira hiszek, hogy még a biztos orvosszert is megmondom...
1628  1|                orvosszert is megmondom... Ha a direktora a másik primadonna
1629  1|                  megmondom... Ha a direktora a másik primadonna szürét
1630  1|                     baja...~ ~És látva, hogy a szép, pisze leány szemrehányólag
1631  1|                     és sétáljon sokat, s ami a fő, ne gondoljon a színházra...
1632  1|                     s ami a fő, ne gondoljon a színházra... Ez, higyje
1633  1|                       sokkal többet ér, mint a mi ostoba sarlatánkodásunk...
1634  1|             sarlatánkodásunk... Magának, aki a céhez tartozik, megmond­hatom...~ ~
1635  1|                 tartozik, megmond­hatom...~ ~A művésznő homlokon csókolta
1636  1|                 graciőz léptekkel libbent ki a sétatér betegei közé. A
1637  1|                      a sétatér betegei közé. A doktor még fogadott néhány
1638  1|                   levetette dolgozókabátját, a bajuszát felkötötte s pár
1639  1|                    perc mulva ő is megjelent a fák alatt. A mai napra megkereste
1640  1|                    is megjelent a fák alatt. A mai napra megkereste a kenyerét.~ ~ ~ ~
1641  1|                       A mai napra megkereste a kenyerét.~ ~ ~ ~
1642  1|                                      XIII.~ ~A doktor azonban nem állt
1643  1|                  doktor azonban nem állt meg a fürdőzők között, hanem a
1644  1|                     a fürdőzők között, hanem a villák utcáján át kisétált
1645  1|                   villák utcáján át kisétált a hegy­szakadék felé, amelynek
1646  1|                  tajtékzó zuhatag omlott alá a zöldmoszatos kövekre. A
1647  1|                      a zöldmoszatos kövekre. A fakorlát mellett, a feje
1648  1|                 kövekre. A fakorlát mellett, a feje fölött, egy piros napernyőt
1649  1|           tisztességesen megvárakoztatott.~ ~A doktor fürgén sietett föl
1650  1|                    doktor fürgén sietett föl a primitiv falépcsőkön, s
1651  1|                     falépcsőkön, s jókedvüen a kezét nyujtotta a szép leánynak,
1652  1|                  jókedvüen a kezét nyujtotta a szép leánynak, aki világos
1653  1|                     Erzsike kisasszony volt, a Pogánykő fiatal úrnője,
1654  1|                     nap óta mindennap bejárt a fürdőbe, egyedül, a könnyü
1655  1|                   bejárt a fürdőbe, egyedül, a könnyü homokfutó-kocsiján,
1656  1|        homokfutó-kocsiján, amelynek lovait - a fürdőhely filisztereinek
1657  1|                    maga hajtotta.~ ~- Mi hír a Seötétek vércsefészkében? -
1658  1|                  vércsefészkében? - kérdezte a doktor azon a mámoros hangon,
1659  1|                       kérdezte a doktor azon a mámoros hangon, amely minden
1660  1|                   férfit elfog, amikor azzal a nővel beszél, aki a szívét
1661  1|                    azzal a nővel beszél, aki a szívét is érdekli egy kissé.~ ~-
1662  1|                    is érdekli egy kissé.~ ~- A Seötéték vércsefészkében
1663  1|                   betegség grasszál, amelyet a régi várurak aligha ismer­tek...
1664  1|                       Egy várkisasszony, aki a holdvilágban szódapasztillát
1665  1|                    közt sétáltak egy darabig a zuhatag szélén, a lány néha
1666  1|                    darabig a zuhatag szélén, a lány néha sikoltva kapaszkodott
1667  1|                   néha sikoltva kapaszkodott a doktor karjába, majd elkomolyodva
1668  1|                   elkomolyodva tekintett alá a tajtékzó habokba, amelyek
1669  1|                     locsogással siettek tova a kis völgyi alagútak sötétjébe...
1670  1|               Egyedül voltak, csupán ketten, a sűrű, árnyat adó fenyőfák
1671  1|                      fenyőfák alatt, amelyek a keskeny sziklautat mindenünnen
1672  1|            mindenünnen körülvették. Alulról, a völgyből, mint szelid méhdöngés
1673  1|                    méhdöngés hallatszott ide a cigánybanda nagybőgőjének
1674  1|                   mormogása s egy tisztásról a szemükbe tünt az Erzsébet-nyaraló
1675  1|                   kulturát most mindössze ez a torony képviselte körülöttük,
1676  1|                  képviselte körülöttük, mert a zúgó fák alatt, a meredek
1677  1|                       mert a zúgó fák alatt, a meredek szélén, szinte tízezer
1678  1|               kilométernyire érezték magukat a lármás és küzködő világtól.
1679  1|                  lármás és küzködő világtól. A levegőben sárgaszínü darazsak
1680  1|            madárhangok felelgettek egymásnak a zöld koronák ágai közül...
1681  1|                   zöld koronák ágai közül... A pesti doktor behunyt szemmel
1682  1|                behunyt szemmel szívta magába a hegyvidék ezer illatból
1683  1|                      részegen szorította meg a hozzásimuló leány puha és
1684  1|                     szólott félig susogva.~ ~A leány kacérul mélyesztette
1685  1|                   leány kacérul mélyesztette a szemét az övébe, anélkül,
1686  1|                      az övébe, anélkül, hogy a kezét kiszabadította volna.
1687  1|                     Szeret?~ ~Válasz helyett a doktor szenvedélyesen magához
1688  1|                szenvedélyesen magához ölelte a bájos teremtést és forró
1689  1|                      el tűzben égő arcát. De a lány egy mozdulattal kirántotta
1690  1|                  hogy nem vagyok olyan, mint a többi, s hogy az ilyen jelenetek
1691  1|                    ilyen jelenetek nincsenek a kedvemre... Ha udvarolni
1692  1|                udvarolni akar, hát menjen be a fürdőbe, ott talál elég
1693  1|                      engem se tart különbnek a többinél...~ ~A doktor lihegve
1694  1|                    különbnek a többinél...~ ~A doktor lihegve dőlt az egyik
1695  1|               lihegve dőlt az egyik fának, s a kezét a dobogó szívére szorította.~ ~-
1696  1|                    az egyik fának, s a kezét a dobogó szívére szorította.~ ~-
1697  1|                    mivel másnak tartom, mint a többi lányt, kell, hogy
1698  1|                   egymásra találjunk, hiszen a sok együgyűt csak úgy fogjuk
1699  1|                      évek is elmulnak... Nem a büszke szegénységet akarom
1700  1|                   meg­osztani magával, hanem a vagyont, a fényűzést, a
1701  1|                    magával, hanem a vagyont, a fényűzést, a fejedelmek
1702  1|                      a vagyont, a fényűzést, a fejedelmek kényelmét...
1703  1|                kényelmét... De mi lesz, amíg a kitűzött célomat el nem
1704  1|                     kedvéért, amelyet csupán a szamarak kedvéért kodifikáltak,
1705  1|                    okosabb, le tudna mondani a szerelem boldogságáról,
1706  1|                     föl bennünket arra, hogy a magunk gyönyörűségére is
1707  1|           gyönyörűségére is gondoljunk, arra a gyö­nyörűségre, amelyről
1708  1|                 égnek, elkerüljék egymást?~ ~A leány kissé gúnyosan elmosolyodott,
1709  1|               ostobaság, amit cselekszünk, - a mi szempontunkból tekintve,
1710  1|                       akik okosabbak vagyunk a többieknél, tiszta ostobaság...
1711  1|               mulatságosabban tölteni el azt a pár pillanatot, amit a szeszélyes
1712  1|                   azt a pár pillanatot, amit a szeszélyes gondviselés a
1713  1|                     a szeszélyes gondviselés a számunkra rendelt... Aki
1714  1|                     számunkra rendelt... Aki a holnapban bizakodva, a mai
1715  1|                   Aki a holnapban bizakodva, a mai nap gyö­nyö­rűségeit
1716  1|                       akár rögtön kitörölném a bölcseség könyvéből azt
1717  1|                      bölcseség könyvéből azt a régi mondást, hogy az okos
1718  1|                  mondást, hogy az okos ember a holnapi tuzokért bátran
1719  1|                tuzokért bátran föláldozhatja a mai verebet... Hát vajjon
1720  1|                      bizonyos-e, hogy holnap a birtokába jutunk a tuzoknak,
1721  1|                    holnap a birtokába jutunk a tuzoknak, s egyáltalában
1722  1|                       ha arról van szó, hogy a holnapi tuzokért ne a mai
1723  1|                   hogy a holnapi tuzokért ne a mai verebet, hanem a mai
1724  1|                      ne a mai verebet, hanem a mai tuzokot áldozzuk föl...~ ~-
1725  1|                  áldozzuk föl...~ ~- Mit ért a mai tuzok alatt? - kérdezte
1726  1|                      tuzok alatt? - kérdezte a lány, ironiába hajló kacérsággal.~ ~-
1727  1|                    jól tudja, mint én... Azt a nagy, azt a végtelen boldogságot,
1728  1|                   mint én... Azt a nagy, azt a végtelen boldogságot, hogy
1729  1|                      arra várnom, hogy magát a szívemre szoríthassam s
1730  1|                      szívemre szoríthassam s a csókjaim tüzével a magam
1731  1|            szoríthassam s a csókjaim tüzével a magam mámorát átolthassam
1732  1|                        Mert ma még nincs meg a millióm, amit a lábai elé
1733  1|                    nincs meg a millióm, amit a lábai elé akarok rakni?
1734  1|                      akarok rakni? Őrültség. A millióra - bár bizonyos
1735  1|                        nunk* kell, de azokat a pillanatokat, amelyeket
1736  1|                      pillanatokat, amelyeket a szen­vedélyünk részegségében
1737  1|                    ott tartunk egyszer, hogy a világ előtt is egymáséi
1738  1|                   lehetünk, mindig fájni fog a szívünk arra a gondolatra,
1739  1|                     fájni fog a szívünk arra a gondolatra, hogy a gyönyörűség
1740  1|                      arra a gondolatra, hogy a gyönyörűség mennyi pillanatáról
1741  1|                         Szenvedélyesen nyúlt a leány keze után, aki nyitott
1742  1|                      Volna szíve ahhoz, hogy a boldogságától megfossza
1743  1|             boldogságától megfossza magát?~ ~A leány most kivette a kezét
1744  1|                         A leány most kivette a kezét az orvos kezéből,
1745  1|                       gyöngéden megsimogatta a férfi tüzelő arcát, aztán
1746  1|                     Kedves barátom, én értem a maga fellobbanását, s azt
1747  1|                    ha azt állítanám, hogy az a mámor, amelyet oly lojális
1748  1|                      találnék ám abban, hogy a férfitől, akit szeretek,
1749  1|                 pillanatig se haboznék, hogy a nyakába boruljak... De a
1750  1|                     a nyakába boruljak... De a valószinűség, bár egyszer
1751  1|                    mégis csak az, hogy talán a holnapot, sőt a holnaputánt
1752  1|                   hogy talán a holnapot, sőt a holnaputánt is megérem...
1753  1|           ezred­résznyi rizikóért? Mert hogy a mámor eloszlása után nem
1754  1|              okosságomnak, s kimondjam, hogy a maga nézetét valló  ostoba
1755  1|                      Mi, akik ismerjük kissé a férfiakat, tisztában vagyunk
1756  1|                tisztában vagyunk azzal, hogy a házasság előtt minden 
1757  1|                    meg nem fejtette, izgatja a kiváncsiság, talán az étel,
1758  1|                  kiváncsiság, talán az étel, a szivar se izlik neki, de
1759  1|                  szivar se izlik neki, de ha a megfejtést tudja, közömbösen
1760  1|              Együgyűség, hogy ennyire törtem a fejemet, hiszen ez a rejtély
1761  1|                  törtem a fejemet, hiszen ez a rejtély sokkal egyszerűbb,
1762  1|                      az ambició nélkül, hogy a jövendő ura érdekesnek találja,
1763  1|                  engedje meg, hogy ne osszam a becses nézetét s egyelőre
1764  1|                     mivel azt is tudom, hogy a talány csak még jobban izgatja
1765  1|                      csak még jobban izgatja a szenvedélyes olvasót, ha
1766  1|                         Mosolyogva nyujtotta a férfi felé üde ajkát, s
1767  1|                    arccal szorította magához a kívánatos teremtést. Isten
1768  1|                   tudja meddig tartott volna a csók, ha az izmos lány hirtelen
1769  1|                     kitalált, most már törje a fejét a többin az esküvőig...~ ~ ~
1770  1|                       most már törje a fejét a többin az esküvőig...~ ~ ~
1771  1|                 Zuggó-Füred csodákat művelt: a betegek pár heti ott tartózkodás
1772  1|                  sugárzó arccal jelentek meg a reggeli és délutáni zenénél,
1773  1|                     mesélték egymásnak, hogy a különös gyógyítómód erősekké
1774  1|                 többször attól tartott, hogy a nagy bérházak a fejére dőlnek (
1775  1|                tartott, hogy a nagy bérházak a fejére dőlnek (ezt értem,
1776  1|               fürdővendég, főképp, ha azokat a bérházakat ön építette)
1777  1|                        szólott hálásan. - Ha a kökörcsin-forrázatot és
1778  1|                      kökörcsin-forrázatot és a vöröshagyma-inhalációt nem
1779  1|                vagyok, ahol semmise fáj...~ ~A tériszonyban szenvedő mérnöknél
1780  1|              reklámot csapott Zuggó-Fürednek a gyógyítóhely egy másik,
1781  1|                   akit, mint tudjuk, szintén a bölcs Scherer szerződtetett
1782  1|                      szerződtetett vendégnek a fürdőbe...~ ~Réthy grófot
1783  1|                grófot országszerte ismerték: a bivalynyaku, barnára sült
1784  1|            bivalynyaku, barnára sült mágnás, a magyar haza leg­félelmetesebb
1785  1|                Akárhányszor megtörtént, hogy a fiatal főúr, aki őseitől
1786  1|                  főúr, aki őseitől mindössze a kettős tokáját örökölte,
1787  1|                  mulatság közben, belekötött a legelső utcai járókelőbe
1788  1|                    oktalan jókedvében nyakig a fejébe ütötte a cilinderkalapot...
1789  1|            jókedvében nyakig a fejébe ütötte a cilinderkalapot... A hetvenes
1790  1|                  ütötte a cilinderkalapot... A hetvenes évek gavallér-fiatalságának,
1791  1|                terrorizálta, Réthy gróf volt a legrettegettebb alakja.
1792  1|                   mint pisztoly-lövő nemcsak a kontinensen, hanem Angliában
1793  1|                      Angliában is ritkította a párját. Nem kellett egyéb,
1794  1|                      küszöbén megjelenjék, - a tágas terem pár pillanat
1795  1|                      pillanat alatt kiürült. A kávés rémülten emelte meg
1796  1|                   gondolta:~ ~- Bár ütne meg a guta, amikor a knikebajnodat
1797  1|                      ütne meg a guta, amikor a knikebajnodat kiiszod...~ ~
1798  1|                     de valami szelid bárányt a szerződés nem csinált belőle:
1799  1|                    olajbafőzéssel fenyegette a pincért, ha az étel hőfokában
1800  1|                    centiméterrel kinyujtotta a szerencsétlen borfiu fülét.
1801  1|                  szerencsétlen borfiu fülét. A vendégek tisztelettel nézték,
1802  1|               tekintett , ha széles alakja a sétatér fenyőfái alatt megjelent.~ ~-
1803  1|               uzsorás, - kérdezte kedélyesen a gróf, ha az elnökkel négyszemközt
1804  1|                      Elsősorban is azt, hogy a fürdő érdekeit szolgálja....
1805  1|                   szolgálja.... Mit ér nekem a krakélerséged jelenléte,
1806  1|                  krakélerséged jelenléte, ha a többi vendégem azt hiszi,
1807  1|                 elismerem, hogy megérdemelte a honoráriumát...~ ~- Azt
1808  1|                      nyavalyát talál ki...~ ~A gróf vígan ütött az elnök
1809  1|                panasza ellenem...~ ~Délután, a fekete kávénál, Réthy gróf
1810  1|           fürdő-vendégeknek: elmesélte, hogy a neuraszténikus rohamai miatt
1811  1|                    rohamai miatt kereste föl a gyógyhatásokban bővelkedő
1812  1|                    egész Európát végigjárta, a világ minden híres professzorával
1813  1|                professzorával értekezett, de a bajára az igazi orvosságot
1814  1|                      mulva, bukkant : itt, a magyar Kárpátok völgyében,
1815  1|                 sóhivatalnok, akinek az volt a betegsége, hogy néha órákig
1816  1|                    néha órákig csuklott.~ ~- A bajom? Olyan bajom volt
1817  1|                     nekem édes öregem, amely a legnagyobb unikum az orvos­tudomány
1818  1|               Hallotta-e már valamikor hírét a tibeti sírógörcsnek?~ ~-
1819  1|                  talán valamit?~ ~- Óh igen. A hugom nevelőnője is abban
1820  1|                      szenved.~ ~- Nos tehát, a tibeti sírógörcs abból áll,
1821  1|                    sírógörcs abból áll, hogy a beteg fuldokló zokogásba
1822  1|             egyszerre görcsösen összerándul, a szeméből patakzanak a könyek
1823  1|           összerándul, a szeméből patakzanak a könyek s hangosan, bömbölve,
1824  1|                   idegrendszerrel? - szólott a sóhivatalnok bámulva.~ ~-
1825  1|                  konstatálták legelőször ezt a rohamot s innen kapta a
1826  1|                      a rohamot s innen kapta a betegség a „tibeti sírógörcs”
1827  1|                     s innen kapta a betegség atibeti sírógörcs” elnevezést.
1828  1|                kiváló férfi szenvedett ebben a nyavalyában: többek közt
1829  1|                    közt VII. Hubert Manó is, a hírneves svéd király...~ ~-
1830  1|               hírneves svéd király...~ ~- És a méltóságos úr szintén bömbölt? -
1831  1|                  csodálkozó pillantást vetve a gróf hatalmas nyakizmaira...~ ~-
1832  1|                  boldogtalanul szerelmes. De a sóska-fürdő, hála az atyaúristennek
1833  1|                      Diadalmasan nézett szét a bámuló vendégek közt s emelt
1834  1|                 meggyőzöm önöket arról, hogy a zuggó-füredi kúra csodát
1835  1|                      bólogatott. Csak amikor a gróf távozott, szólott a
1836  1|                     a gróf távozott, szólott a sóhivatalnok kételkedve:~ ~-
1837  1|           pityeregnék... Én azt hiszem, hogy a gróf úr mindannyiunkat bolonddá
1838  1|                  Augusztus közepe felé - már a levelek zöldjében az ősz
1839  1|                      érkezett Zuggó-Füredre. A Ferenc József-szállodában
1840  1|                    két napig egyedül kószált a fürdőben s a körülfekvő
1841  1|                 egyedül kószált a fürdőben s a körülfekvő hegyeken. Harmadnap
1842  1|                      s katonásan összeütötte a sarkantyuit az udvariasan
1843  1|                   fenségének udvarmestere. - A fenség, aki már nem fiatal
1844  1|                    aki már nem fiatal ember, a hargittai hadgyakorlaton
1845  1|                 mindig egészséges volt, mint a makk, két év óta egy igen
1846  1|                  betegségben szenved. Amióta a lázat, amely több mint egy
1847  1|                   mert ő fensége sokat forog a világban, majdnem mindennap
1848  1|                      okoz ő fenségének, hogy a legkényesebb percekben akaratlanul
1849  1|                   akaratlanul ásítania kell. A színházban érdekes darabot
1850  1|                      föl az udvari páholyba, a szerencsétlen szerző pedig
1851  1|                      pedig megsemmisülve dől a kulisszának... Vagy más
1852  1|                  Vagy más alkalommal, amikor a küldöttség szónoka a legszebb
1853  1|                  amikor a küldöttség szónoka a legszebb frázisát vágja
1854  1|                  legszebb frázisát vágja ki, a körülállók köszörülik a
1855  1|                      a körülállók köszörülik a torkukat, hogy minél lelkesebben
1856  1|                szuggeráló ásítás zavarja meg a gyönyörü hangulatot... Nem
1857  1|                       Nem bolondság ez, mert a legképtelenebb bonyo­dalmak
1858  1|                      származhatnak belőle... A minap is, hogy a fenséges
1859  1|                   belőle... A minap is, hogy a fenséges úr XVIII. Cirillt
1860  1|                   fenséges úr XVIII. Cirillt a vadász­kas­télyá­ban fogadta
1861  1|               vadász­kas­télyá­ban fogadta s a fejedelem pompás felköszöntőben
1862  1|                      és meggyőződéssel, hogy a hadsegédeken, az udvarmestereken,
1863  1|            hadsegédeken, az udvarmestereken, a fölszolgáló lakájokon, sőt
1864  1|                      magán XVII. Cirillen és a kíséretén is egyszerre kitört
1865  1|                    Rémületes dolog ez, és ha a tudomány nem segít fenséges
1866  1|                 bonyodalmak is származhatnak a dologból... Ezért jöttem
1867  1|                       Ezért jöttem ide, mert a fürdőjük felől csodákat
1868  1|                 hallottam... Ő fenségének az a szándéka, hogy Zuggó-Füreden
1869  1|                   hogy itt megtalálhatja azt a kényelmet, amelyre, állásánál
1870  1|                   eziránt megnyugtatni, hogy a Fenségnek hala­dék­talanul
1871  1|                           Az elnök fölállott a helyéről és a boldogság
1872  1|                      fölállott a helyéről és a boldogság széles mosolyával
1873  1|                 széles mosolyával tárta szét a karjait.~ ~- Őrnagy úr,
1874  1|                      karjait.~ ~- Őrnagy úr, a  Isten vezérelte ide...
1875  1|                 vezérelte ide... Ha van hely a világon, amely ő fensége
1876  1|                Csollán főorvos úrhoz, akivel a részleteket azonnal megbeszélhetjük...~ ~
1877  1|             beleegyezése jeléül, összeütötte a sarkantyuját, s aztán együtt
1878  1|             figyelmes arccal hallgatta végig a különös esetet, aztán komolyan
1879  1|                    ásított... Majd csinálunk a fenséges úrral egy pompás
1880  1|                 virraszt...~ ~- Miből áll az a Jellner-kúra? - kérdezte
1881  1|                 megerősítjük. Négy hét mulva a fenséges úr viruló egészségben
1882  1|                  őrnagy másnap kiválasztotta a főherceg lakosztályát: tizennégy
1883  1|                 tizennégy elsőemeleti szobát a fen­séges úr, - hat földszinti
1884  1|                         hat földszinti pedig a kíséret számára. A Karolina-nyaraló
1885  1|                     pedig a kíséret számára. A Karolina-nyaraló virágágyai
1886  1|                    kora hajnalban beállított a főkertész és táborkara,
1887  1|                 főkertész és táborkara, hogy a fiatal ültetvényeket hamarosan
1888  1|           Negyvennyolc óra mulva már nemcsak a fürdőben, de az egész környéken
1889  1|                 egész környéken tudták, hogy a vén Pogányhegynek eleven
1890  1|               főherceg látásában lesz része: a király unokaöcscse Zuggó-Füredre
1891  1|                  fürdőhely kiürült: aki csak a lábát emelni tudta, mind
1892  1|                      ott lebzselt hajnal óta a pályaházban, hogy a berobogó
1893  1|                      óta a pályaházban, hogy a berobogó különvonatot megláthassa...
1894  1|                      az igazgatósággal, hogy a fenséges úr inkognitóban
1895  1|                      úr inkognitóban érkezik a fürdőbe, Schneethal gróf
1896  1|                     ugyancsak megharagítanám a fenséges urat, ha a kíván­ságát
1897  1|           megharagítanám a fenséges urat, ha a kíván­ságát teljesíteném...
1898  1|                      akár nem Schneethal, én a magam részéről tudom, hogy
1899  1|                      tudom, hogy mi illik!~ ~A pályaház tehát zsúfolásig
1900  1|                  közönséggel, odakünn pedig, a kerítésen kívül a fürdői
1901  1|                     pedig, a kerítésen kívül a fürdői zenekar tagjai szorongatták
1902  1|                      szorongatták izgatottan a hangszereiket. Az aligazgató
1903  1|                        Talán azt hiszi, hogy a tarfalusi tűzoltók zászlószentelését
1904  1|                  világfürdő vagyunk, vagy mi a  Isten csodája...~ ~Csollán
1905  1|                     Erzsikét és az édesapját a perron legjobb pontján elhelyezze,
1906  1|               elhelyezze, már füttyentett is a kanyarodónál a különvonat
1907  1|                füttyentett is a kanyarodónál a különvonat lokomotivja,
1908  1|                 mozdulattal már le is ugrott a kocsi lépcső­jé­ről. A háttérben
1909  1|                ugrott a kocsi lépcső­jé­ről. A háttérben föltünt a hadsegéde,
1910  1|           lépcső­jé­ről. A háttérben föltünt a hadsegéde, a többi kupéból
1911  1|               háttérben föltünt a hadsegéde, a többi kupéból pofoncsapott
1912  1|                     és vadászok szálltak ki, a közönség tomboló éljenzésbe
1913  1|                  tomboló éljenzésbe tört ki, a zenekar háromszoros tust
1914  1|                    az elnök, bátran kilépett a sorból s messzecsengő hangon,
1915  1|                       Amidőn fenségedet azon a ponton, ahol Zuggó-Füred
1916  1|                     ponton, ahol Zuggó-Füred a nagyvilággal érintkezik,
1917  1|          nagyvilággal érintkezik, tudniillik a végtelenbe futó sínpáron
1918  1|                 egész melegéből mondok hálát a gondviselésnek, amely fenségedet
1919  1|                   ünnepies pillanatban, hogy a gyógyulást meg is fogja
1920  1|                      Dörgő éljenzés tört ki, a zenekar lármás indulóba
1921  1|                     ilyen, nem igen szerette a sok beszédet, kissé idegesen
1922  1|                     kissé idegesen nyujtotta a kezét a szónokló elnöknek
1923  1|                   idegesen nyujtotta a kezét a szónokló elnöknek s röviden
1924  1|                    és át akarok öltözni...~ ~A zenekar újra belefogott
1925  1|                      belefogott az indulóba, a tömeg éljenzett, a főherceg
1926  1|                 indulóba, a tömeg éljenzett, a főherceg pedig sietve felült
1927  1|                    Zuggó-Füredre érkezett... A kocsis a lovak közé vágott
1928  1|           Zuggó-Füredre érkezett... A kocsis a lovak közé vágott s a hintó
1929  1|                 kocsis a lovak közé vágott s a hintó csakhamar eltünt a
1930  1|                     a hintó csakhamar eltünt a villasorba vezető kocsiúton.~ ~
1931  1|               villasorba vezető kocsiúton.~ ~A fürdői közönség aznap hiába
1932  1|                     aznap hiába készült arra a gyönyörűségre, hogy a főherceggel
1933  1|                   arra a gyönyörűségre, hogy a főherceggel együtt fog ülni
1934  1|                  főherceggel együtt fog ülni a vendéglő terraszán: a fenséges
1935  1|                   ülni a vendéglő terraszán: a fenséges úr egész nap nem
1936  1|                  doktorral, aztán visszatért a Karolina-nyaralóba.~ ~Másnap
1937  1|             támaszkodva, megjelent hajnalban a forrásnál, s kedélyesen
1938  1|                     eldefilirozó közönséget. A vendégek áhitatosan köszöntek
1939  1|               üdvözlést. Nyolcig ott kószált a kút körül, aztán fölkanalozott
1940  1|                           Tíz perccel később a doktor cilinderesen, fekete
1941  1|                     fekete gérokkban sietett a Karolina-villa felé. Útközben
1942  1|               Útközben ünnepies arccal szólt a szembejövő vendégekhez:~ ~-
1943  1|                  szembejövő vendégekhez:~ ~- A fenséges úrhoz megyek, Emil
1944  1|              főherceghez, aki az imént üzent a vadászával, hogy várakozik
1945  1|                    Most fogjuk megállapítani a gyógyítómódot, amit a fenséges
1946  1|          megállapítani a gyógyítómódot, amit a fenséges úr követni fog...~ ~
1947  1|                  konzultáció így folyt le:~ ~A főherceg jókedvüen ült egy
1948  1|                 jókedvüen ült egy fotelben s a két lábát fölrakta egy másik
1949  1|                intett neki, aztán ásított, s a balkezével többször a szájára
1950  1|                      s a balkezével többször a szájára ütött.~ ~- Kedves
1951  1|                ásítástól szóhoz jutott, - ez a világ nagyon unalmas, de
1952  1|                      megy tovább, lassanként a Csipkerózsika várává fogom
1953  1|              természet, de ez már mégis több a soknál... A tisztjeimre
1954  1|                   már mégis több a soknál... A tisztjeimre máris úgy átragadt
1955  1|                     átragadt az ásítás, hogy a közös étkezőben esti nyolc­kor
1956  1|                      minden embernek leragad a szemehéjja...~ ~Csollán
1957  1|                     rögtön meg fogjuk ejteni a vizsgálatot... És azt gyanítom
1958  1|                   azt gyanítom ugyanis, hogy a fenséged baja nem az álkapocsban,
1959  1|                      ejtse meg édes barátom, a tetszése szerint. A fődolog,
1960  1|                 barátom, a tetszése szerint. A fődolog, hogy minél előbb
1961  1|                      doktor ekkor összehúzta a szemöldökét, s hosszasabban
1962  1|                    hosszasabban megtapogatta a főherceg mellkasát, térdizmait,
1963  1|                vágott, egy pillantást vetett a fenséges úr pupillájára,
1964  1|                      körülmé­nyesen megnézte a foghusát, a tenyere élével
1965  1|          körülmé­nyesen megnézte a foghusát, a tenyere élével többször
1966  1|                    többször óvatosan ráütött a térdére, aztán leült, föltette
1967  1|               térdére, aztán leült, föltette a pápaszemét s így szólott:~ ~-
1968  1|                      ezennel ajánlani fogok. A kúra egy kissé kényelmetlen,
1969  1|                  annyit ásítok azontul, mint a többi közönséges polgár...~ ~-
1970  1|                    épp úgy tógát visel, mint a többi vendégünk, az asztalhoz
1971  1|                   szagoljak? Nem lehetne ezt a pontot arra változtatni
1972  1|                      megteszem, minthogy azt a furcsa szagot magamba szívjam...~ ~-
1973  1|                            Nem, fenséges úr, a friss enyvhez ragaszkodnom
1974  1|                    főherceg másnap levetette a katonai egyenruhát, puha
1975  1|                     ásítás nem szünt meg, de a kúra után rémülten menekült
1976  1|                  kúra után rémülten menekült a legbelső szobájába, s egész
1977  1|                   egész nap úgy érezte, hogy a világegyetem egy rengeteg
1978  1|           asztalos-műhely...~ ~Két nap mulva a monarkhia minden ujsága
1979  1|                 főherceg Zuggó-Füreden tölti a késő nyári heteket, a csodálatosan
1980  1|                  tölti a késő nyári heteket, a csodálatosan szép magyar
1981  1|                      mindjobban fölemelkedik a világhír magaslatára...
1982  1|                      világhír magaslatára... A fenséges úr, - írták a lapok, -
1983  1|                       A fenséges úr, - írták a lapok, - akinek baján Európa
1984  1|                      bizonyult valónak, mert a főherceg meglehetősen távol
1985  1|                    idegeskedve panaszolta el a baját, mosolyogva vállat
1986  1|                   pár nap alatt elmúlik...~ ~A kellemetlen érzés azonban
1987  1|                    kellemetlen érzés azonban a biztosítás dacára sem szünt
1988  1|                      az ásítás sem csökkent. A fenséges úr már egész melodia-ásításokat
1989  1|                   szuggeráló erővel hatottak a környezetre. Az ásítás néha
1990  1|                 hullámgyűrűkben terjedt tova a fürdő parkjaiban és utcáin,
1991  1|                     rövid tíz perc keretében a fürdő összes vendégei, hivatalnokai,
1992  1|                ásítottak...~ ~Négy hét mulva a főherceg kiadta a parancsot,
1993  1|                      mulva a főherceg kiadta a parancsot, hogy sürgősen
1994  1|                      sürgősen csomagoljanak. A különvonat rendeletet kapott,
1995  1|                       készen álljon, de este a fenséges úr még elhivatta
1996  1|                   mint amikor idejöttem...~ ~A doktor szelid béketűréssel
1997  1|                béketűréssel bólintott, aztán a félreismert tudós nemes
1998  1|                    betegen jött ide, de hála a tudománynak, egészségesen
1999  1|                   nem ásítok? - kiáltott föl a főherceg álmélkodva.~ ~-
2000  1|            megkülönböztetni az egyik ásítást a másik ásítástól... Most


1-1000 | 1001-2000 | 2001-3000 | 3001-3814
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License