IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 15 1 1871 1 1874 1 a 3814 abba 6 abbahagyta 1 abbamarad 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3814 a 1218 az 792 hogy 449 és | Szomaházy István Költözo nimfák Concordances a |
Rész
2001 1| Most már, hogy túl vagyunk a bajon, bevallhatom: az a 2002 1| a bajon, bevallhatom: az a multkori ásítás egy beteg 2003 1| idegrendszer szimptomája volt, a neuraszthéniának, hogy így 2004 1| így fejezzem ki magamat, a levezető csatornája... De 2005 1| levezető csatornája... De a mostani, óh a mostani, az 2006 1| csatornája... De a mostani, óh a mostani, az egészen más 2007 1| az egészen más fenség... A lecsillapult, zsibbadásban 2008 1| nyugalma nyilatkozik meg a fenséged ásításában... Akkor 2009 1| egészségesebb, mint valaha...~ ~A főherceg kissé zavartan 2010 1| hanem tudom, fenség... Mi, a tudomány emberei, nem csalódunk...~ ~ 2011 1| Másnap, kora reggel, a különvonat harsogó éljenmámor, 2012 1| zászlólengetés közben gördült ki a zuggó-füredi pályaudvarból. 2013 1| Jusztin főherceg kinézett a kupé ablakán, s szalutálva, 2014 1| XVI.~ ~A főherceg látogatása megadta 2015 1| főherceg látogatása megadta a végső lendületet Zuggó-Füred 2016 1| szenzációs cikkeket írtak a nagyszerü magyar fürdőről, 2017 1| csapással túlszárnyalta a régi, évszázados gyógyító 2018 1| eredménye, rövid pár hónap alatt a civilizált világ minden 2019 1| pontján ismeretessé vált. A képes lapok Csollán doktor 2020 1| arcképét is kiadták, azzal a címmel: „Emil Jusztin főherceg 2021 1| főherceg megmentője”. Sőt a szaklapok is, kénytelen-kelletlen, 2022 1| kénytelen-kelletlen, foglalkozni kezdtek a zuggó-füredi specialitásokkal; 2023 1| specialitásokkal; s bár még egyelőre a gúny és kicsinylés hangját 2024 1| egyetemi professzor, - hogy ez a nagytalentumu, fiatal orvos 2025 1| nagytalentumu, fiatal orvos a sarlaténiára adta magát.”~ ~ 2026 1| sarlaténiára adta magát.”~ ~A nagytalentumu fiatal orvos 2027 1| elégült mosolylyal olvasta a szakcikkeket s diadalmasan 2028 1| Scherer elnökhöz:~ ~- Most már a jó úton vagyunk: szidnak 2029 1| vagyunk: szidnak bennünket. A milliómból nem engedek el 2030 1| el öt százalékot se...~ ~A telet a fővárosban töltötték, 2031 1| százalékot se...~ ~A telet a fővárosban töltötték, sűrűn 2032 1| lerándultak Zuggó-Füredre, hogy a jövő esztendei, előreláthatólag 2033 1| kimozduljon.~ ~- Érzem, - szólt a tisztes matróna, hangosat 2034 1| matróna, hangosat sóhajtva a kupé sarkában, - hogy sohase 2035 1| kerülök többé haza abból a rettenetes nagyvárosból... 2036 1| rettenetes nagyvárosból... Vagy a Dunába esem, vagy egy kocsi 2037 1| vagy egy kocsi elgázol, de a nyugodalmas nappali szobámat 2038 1| többé sohase látom meg...~ ~A fiatalok nem igen figyeltek 2039 1| fiatalok nem igen figyeltek a sopánkodásra, mert ők teljesen 2040 1| teljesen el voltak foglalva a maguk ügyeivel. Zuggó-Füredtől 2041 1| pillanatra se fogytak ki a beszédtárgyakból s az öreg 2042 1| János titkolózva intett a feleségének, miközben a 2043 1| a feleségének, miközben a balszemével ravaszul csiptetett.~ ~- 2044 1| pirulva mindaketten...~ ~A beszélgetés, amelyet Erzsike 2045 1| jellegü.~ ~- Igaz, mit szól a Szepessy öngyilkosságához? - 2046 1| öngyilkosságához? - kérdezte a leány, - amikor a vonat 2047 1| kérdezte a leány, - amikor a vonat már a főváros felé 2048 1| leány, - amikor a vonat már a főváros felé közeledett.~ ~- 2049 1| Szepessyről beszél?~ ~- Arról a barna, kissé csöndes fiatalemberről, 2050 1| volt, amikor maga először a Pogányvárban járt.~ ~- 2051 1| Pogányvárban járt.~ ~- A tiszteletbeli megyei főjegyző, 2052 1| tiszteletbeli megyei főjegyző, a maga szerelmes lovagja? 2053 1| nem ölte talán meg magát a boldogtalan?~ ~A leány komolyan 2054 1| meg magát a boldogtalan?~ ~A leány komolyan bólintott.~ ~- 2055 1| ezelőtt öngyilkos lett. A hátrahagyott leveleiben 2056 1| leveleiben azt írta, hogy a tüdőbaja miatt válik meg 2057 1| volt az igazi ok?~ ~- Az a szegény fiu bakfiskorom 2058 1| Mindig azt remélte, hogy a felesége leszek, de maga, 2059 1| be... Akkor se, ha magát a sors az utamba nem hozza... 2060 1| sors az utamba nem hozza... A csöndes boldogság nem nekem 2061 1| boldogság nem nekem való, s a nyugodalmas élet, amelyet 2062 1| nyugodalmas élet, amelyet csak a kicsike nyárspolgári örömek 2063 1| amikor két héttel ezelőtt a kezemet megkérte...~ ~- 2064 1| megkérte...~ ~- Hát megkérte a kezét?~ ~- Komolyan beszélt 2065 1| s gondolkodva néztek ki a kupé ablakán. A lány azonban, 2066 1| néztek ki a kupé ablakán. A lány azonban, pár perc mulva, 2067 1| perc mulva, gyöngéden nyult a meghatott doktor keze után.~ ~- 2068 1| doktor keze után.~ ~- Ez a szomoru epizód bennünket 2069 1| szomoru epizód bennünket a mi utunkban meg nem állít... 2070 1| nem volt ereje ahhoz, hogy a sorsának parancsolni tudjon... 2071 1| tudjon... Az élet, Csollán, a bátraké és az erőseké...~ ~ 2072 1| bátraké és az erőseké...~ ~A férfi fölemelte a fejét 2073 1| erőseké...~ ~A férfi fölemelte a fejét s energikusan kezet 2074 1| energikusan kezet szorított a leánynyal. Ő bátor és erős 2075 1| leánynyal. Ő bátor és erős volt: a jövőjének tehát úgy kellett 2076 1| ragyogó arccal tekintettek ki a téli napsugárban úszó rónaságra, 2077 1| napsugárban úszó rónaságra, míg a vonat veszett sietséggel 2078 1| sietséggel robogott tova a közeledő nagyváros felé. 2079 1| egyikük se gondolt többé arra a csöndes fiura, aki egy vidéki 2080 1| sötétjében pihent, hat lábnyira a hófödte rögök alatt.~ ~ ~ ~ 2081 1| XVII.~ ~Zuggó-Füred a következő tavaszszal elérte 2082 1| következő tavaszszal elérte a világfürdők rekordját: a 2083 1| a világfürdők rekordját: a kis tátrai telepről az egész 2084 1| civilizált világon beszéltek, s a furcsa magyar név belement 2085 1| úgy barbárszámba ment, aki a csollanizmus lényegével 2086 1| volna teljesen tisztában. A külföld idegesei - fájlalván 2087 1| külföld idegesei - fájlalván a derekukat vagy aggodalmas 2088 1| idegesek Mekkáját... Ez a fürdő, úgy mondják, újjá 2089 1| úgy mondják, újjá alkotja a legelnyűttebb idegrendszert 2090 1| asszonyok, akiket fölvetett a jó mód és a kényelmes élet, 2091 1| akiket fölvetett a jó mód és a kényelmes élet, az uzsonázó-társaságukban 2092 1| uzsonázó-társaságukban vagy a színházi páholyokban ülve 2093 1| első nyári nap kisüssön... A legelső gyorsvonattal leszököm 2094 1| leszököm Zuggó-Füredre...~ ~A fürdőt, amelyben pár évvel 2095 1| ingujjas pincér szolgálta föl a környék urainak a savanyuvizes 2096 1| szolgálta föl a környék urainak a savanyuvizes bort, mint 2097 1| fölkapott helyét emlegették a gazdagok és a kiválasztottak 2098 1| emlegették a gazdagok és a kiválasztottak között. Öreg 2099 1| kedvencei, itt pihenték ki a hosszu szezon fáradalmait, 2100 1| megrokkant derékkal, de a kötelező bő tógában sétáltak 2101 1| tógában sétáltak reggelenként a kút körül.~ ~Tavasz elején 2102 1| munkabíró erőkkel frissíteni föl a hivatalos személyzetet. 2103 1| hivatalos személyzetet. A gyönyörüen fölszerelt íróasztalok 2104 1| gérokkos fiatal urak görnyedtek a levelek és a főkönyvek fölött, 2105 1| görnyedtek a levelek és a főkönyvek fölött, s külön 2106 1| s külön osztály intézte a lakásrendelések fárasztó 2107 1| az évben Zuggó-Füredet az a nem mindennapi szerencse 2108 1| érte, hogy Pázmán tanár úr, a híres belgyógyász szintén 2109 1| szintén látogatást tett a fürdőben.~ ~Pázmán professzor 2110 1| legkiválóbb képviselője. A budapesti egyetem a hetvenes 2111 1| képviselője. A budapesti egyetem a hetvenes években e hatalmas 2112 1| férfiu képére volt alkotva: a fiatal orvosok nemcsak az 2113 1| nevezetes volt arról, hogy ő a leggorombább ember a magyar 2114 1| hogy ő a leggorombább ember a magyar szent korona területén; 2115 1| szent korona területén; s a betegek, akik a klinikáján 2116 1| területén; s a betegek, akik a klinikáján fölkeresték, 2117 1| találják. De nem csupán a klinika ingyenes betegei, 2118 1| ingyenes betegei, hanem a gazdag és előkelő páciensek 2119 1| csekélységek, hogy valaki a grófi titulust viseli, vagy 2120 1| jelenlétemben, nincs helye...~ ~A hetvenes nyolcvanas évek 2121 1| goromba, vidéki doktorai mind a Pázmán tanár klinikájáról 2122 1| klinikájáról kerültek ki. Ezek a szegény emberek ugyanis 2123 1| komolyan azt hitték, hogy a professzornak közmondásos 2124 1| elég esze volt ahhoz, hogy a szerencsés látogatást a 2125 1| a szerencsés látogatást a fürdő érdekében kihasználja. 2126 1| együtt udvariasan tisztelgett a professzor Ferenc József-szállodai 2127 1| megtisztelni kegyeskednék...~ ~A tanár kiváncsian nézte végig 2128 1| tanár kiváncsian nézte végig a tisztelettel hajlongó fiatal 2129 1| fiatal orvost.~ ~- Maga az a szédelgő, barátom? - kérdezte 2130 1| Ez meg itt Scherer elnök, a másik szédelgő...~ ~Pázmán 2131 1| benézett egy pillanatra a gyógyintézetbe, egy pillantást 2132 1| gyógyintézetbe, egy pillantást vetett a tógákban sürgölődő betegekre, 2133 1| röviden így szólott:~ ~- Ami a fürdőt illeti, az horribilis 2134 1| olyan tébolyodottak, akik a maga szédelgésének felülnek... 2135 1| szédelgésének felülnek... Már a tógában való járás, meg 2136 1| tógában való járás, meg a fix étkezőidők eltörlése 2137 1| annak dacára is az, hogy a maga kobakjából került ki... 2138 1| Mindenben van valami ráció, ami a természetes életmódot megközelíti... 2139 1| Ezt azonban maga, bár a föltalálás dicsőségét joggal 2140 1| délután lótott-futott, hogy a fürdő notabilitásait föllármázza. 2141 1| Rheinzelt altábornagy, a hidászság főparancsnoka, 2142 1| szavakban köszöntötte föl a kitünő tudóst, aki látogatásával 2143 1| Zuggó-Füredet kitüntette. A beszéd annyira meghatotta 2144 1| hogy egy pillanatra még a gorombáskodásról is megfeledkezett...~ ~ 2145 1| legelső doktora, Pázmán tanár, a nyár egy részét szinte ott 2146 1| Zuggó-Füreden... Igaz, hogy a professzor mindössze tizenkét 2147 1| tizenkét óra hosszat volt a fürdő területén, de az ujság 2148 1| utóvégre tizenkét óra is a nyár egy részének mondható. 2149 1| nyár egy részének mondható. A levelező részletesen leírta 2150 1| levelező részletesen leírta a tudós különböző nyilatkozatait, 2151 1| nyilatkozatait, amelyek mind abban a nézetben csúcsosodtak ki, 2152 1| nézetben csúcsosodtak ki, hogy a csollanizmus észszerü és 2153 1| alapjában véve nem egyéb, mint a természethez való visszatérés. 2154 1| természethez való visszatérés. A professzor nyilatkozatát, 2155 1| után, odáig jutott, hogy a legitim orvostudomány is 2156 1| XVIII.~ ~Ez a szezón már egyszerre úrrá 2157 1| már egyszerre úrrá tette a részvénytársaságot: a jövedelem 2158 1| tette a részvénytársaságot: a jövedelem minden várakozást 2159 1| minden várakozást fölülmult s a pénztáros, aki pesszimista 2160 1| úrhoz:~ ~- Ez már beszéd: a részvényeink után az idén 2161 1| viseltetett...~ ~Két héttel a szezon lezárása után, egy 2162 1| és az orvos együtt ültek a kivilágított igazgatói irodában. 2163 1| dolgozott, s kilenc óra felé a főkönyvvezető behozta az 2164 1| hevenyészett példányát.~ ~Mikor a hivatalnok távozott s a 2165 1| a hivatalnok távozott s a fürdő két oszlopa egy pillantást 2166 1| oszlopa egy pillantást vetett a számok és kockák rengeteg 2167 1| Nem tizennyolc százalék a tiszta jövedelmünk, hanem 2168 1| huszonhat százaléknál is... Ha a fejlődés ebben a mértékben 2169 1| is... Ha a fejlődés ebben a mértékben halad tovább, 2170 1| nem kell irigyelnünk még a Rotschild-csoportot se...~ ~ 2171 1| omlottak egymás nyakába, s a rideg Scherer, akit egy 2172 1| dolog volt, ami reá szinte a Marseillaise mámorával hatott: 2173 1| Marseillaise mámorával hatott: a pénz, a vagyon, a hercegi 2174 1| mámorával hatott: a pénz, a vagyon, a hercegi jövedelem.~ ~- 2175 1| hatott: a pénz, a vagyon, a hercegi jövedelem.~ ~- Ki 2176 1| volt, aki rögtön megértette a zseniális tervet? - tette 2177 1| hozzá Scherer úr, miközben a szemei még jobban fölragyogtak.~ ~ 2178 1| olvasgattak egy-egy kikapott részt a mérlegből, aztán szivarra 2179 1| hatalmas bőrfauteuiljeiben.~ ~A két augur jóformán most 2180 1| Zuggó-Füredet megalapították.~ ~A fejüket hátra hajtották 2181 1| fejüket hátra hajtották a karosszék támlányára, boldogan 2182 1| támlányára, boldogan fújták a levegőbe a szivarjuk füstjét 2183 1| boldogan fújták a levegőbe a szivarjuk füstjét és gyöngéden, 2184 1| az elnök utóbb fölemelte a jobb kezét, s mutatóujjával 2185 1| mutatóujjával tréfásan megfenyegette a füstfelhőbe burkolózó Csollán 2186 1| neki apai gyöngédséggel.~ ~A doktor hálásan bólintott, 2187 1| megszólalt:~ ~- Vannak, akiknek a házai, a földjei, a gyárai 2188 1| Vannak, akiknek a házai, a földjei, a gyárai hoznak 2189 1| akiknek a házai, a földjei, a gyárai hoznak dús jövedelmet, - 2190 1| dús jövedelmet, - nekünk a meghibbant emberi idegecskék 2191 1| tejelnek... Áldva légyen a teremtő, aki a neuraszténiát 2192 1| Áldva légyen a teremtő, aki a neuraszténiát kitalálta: 2193 1| neuraszténiát kitalálta: a rossz, a beteg, az enervált 2194 1| neuraszténiát kitalálta: a rossz, a beteg, az enervált szervezetek 2195 1| enervált szervezetek bennünket, a bölcsességünk folytán, mihamarabb 2196 1| az egész kerek világon, a két-három, vagy tiz milliárd 2197 1| Ön, elnök úr, meg én... A többiek ostobák, gyöngék 2198 1| megtörtént velem, hogy a rendelő órám közepén csak 2199 1| fáradsággal tudtam megállani, hogy a pácienseimnek a szemük közé 2200 1| megállani, hogy a pácienseimnek a szemük közé ne kacagjak... 2201 1| tanácsaimat!... Még most is elfog a kacagás, ha meggondolom, 2202 1| egy aranygyapjas vitézt a nedves korpa közé küldtem 2203 1| közé küldtem mindennap s a kitünő államférfiút, akit 2204 1| komolyságomra, hogy egyízben a doktori tekintélyemről meg 2205 1| folytatta:~ ~- Egy délután a nagy államférfiu magából 2206 1| magából kikelve rontott be a rendelő szobámba... Sápadt 2207 1| szobámba... Sápadt volt, a keze szinte remegett a fölindulástól 2208 1| a keze szinte remegett a fölindulástól s ijedten 2209 1| nincs baj, dehogy nincs, a szörnyü fájdalom közepette 2210 1| közepette megfeledkeztem a kúrámról!” - „Csak nem tán!” - „ 2211 1| De igen, elmulasztottam a fürdőt!” - Rémülten nézett 2212 1| ettől az embertől néha még a korona is tanácsot kér. 2213 1| Majdnem éjfél volt, amikor a két matador végre eltávozott 2214 1| már mindnyájan készültek a budapesti útra, - még késő 2215 1| többízben végigsimította a homlokát, aztán komolyan 2216 1| egész éjjel le se húnytam a szememet... Ötven éven át 2217 1| voltak az idegeim, most a sok munka, érzem, hogy kimerített... 2218 1| kimerített... Nem alszom, a jó étvágyamnak vége s ha 2219 1| jó étvágyamnak vége s ha a nevemet az üzleti levelekre 2220 1| üzleti levelekre aláírom, a kezem úgy remeg, mintha 2221 1| kezem úgy remeg, mintha a hideg rázna. Vagyis, egy 2222 1| száz, engem is kikezdett a neuraszténia...~ ~Csollán 2223 1| Csollán doktor bámulva nézett a milliomosra.~ ~- És mit 2224 1| amire én várom magától a feleletet... Ha nem törődöm 2225 1| ellen is van orvosság...~ ~- A zuggó-füredi gyógyítómódot 2226 1| Magunk közt szólva, az a meggyőződésem, hogy ez a 2227 1| a meggyőződésem, hogy ez a gyógyítómód nem is oly nevetséges, 2228 1| volt győződve afelől, hogy a világ annyi sok halandója 2229 1| XIX.~ ~A következő év tavaszának 2230 1| vendégekkel, ki van forgatva a rendes formájából; a szolgák 2231 1| forgatva a rendes formájából; a szolgák óriási bukétákat 2232 1| magánfogatok sürögnek föl s alá, a fodrásznék lihegve szaladnak 2233 1| szaladnak egyik villából a másikba, a Grand Restaurant 2234 1| egyik villából a másikba, a Grand Restaurant főszakácsa 2235 1| rendjeles urak futnak ide-oda a fák között.~ ~Mára van kitűzve 2236 1| között.~ ~Mára van kitűzve a Csollán doktor esküvője 2237 1| Erzsike kisasszonynyal.~ ~A jegyesek - az örömapa kivánságára - 2238 1| elhatározták, hogy frigyüket a Pogánykő tetején fogják 2239 1| tetején fogják megtartani, a Kürthök régi várkápolnájában, 2240 1| Kürthök régi várkápolnájában, a márványlapos kripta fölött, 2241 1| szakadatlan láncolata robog föl a kocsiknak a Pogánykőre. 2242 1| láncolata robog föl a kocsiknak a Pogánykőre. A fürdő minden 2243 1| kocsiknak a Pogánykőre. A fürdő minden notabilitását 2244 1| notabilitását meghívták: a menyasszonynak egy aktiv 2245 1| menyasszonynak egy aktiv miniszter, a vőlegénynek egy altábornagy 2246 1| vőlegénynek egy altábornagy a násznagya, egy feketehaju, 2247 1| feketehaju, kuruc öreg úr, akit a doktor veszedelmes idegbajából 2248 1| asszonyok várják kiváncsian a menyasszonyt. Még Pázmán 2249 1| lejött, nem azért, hogy a násznépet megtisztelje, 2250 1| megtisztelje, hanem azért, hogy a kollegái, akik Csollán doktort 2251 1| császárkabátot, amelynek a könyöke aggasztóan fényesedni 2252 1| Hat óra után fölgyuladnak a várkápolna gyertyái s a 2253 1| a várkápolna gyertyái s a násznép helyet foglal a 2254 1| a násznép helyet foglal a sötét padokban, ahol valamikor 2255 1| padokban, ahol valamikor a háboruból visszatérő Kürthök 2256 1| ezüstcsillárokban lobognak a gyertyák százai s az oltár 2257 1| aranyos cifrázatok közül. A szó suttogássá válik, a 2258 1| A szó suttogássá válik, a tréfa elhal, mindenki áhítatosan, 2259 1| ünnepi csöndben várakozik a sekrestyében zsibongó családi 2260 1| díszmagyaros urak tömege özönlik be a ragyogóan kivilágított 2261 1| kivilágított emelvényre. A másik ajtón a hölgyek selyem- 2262 1| emelvényre. A másik ajtón a hölgyek selyem- és csipkefelhői 2263 1| hófehér vállak csillognak a gyertyák erdeje alatt, antik 2264 1| rubintcsöppjein törnek meg a lobogó lángok, finom illatok 2265 1| finom illatok ömlenek végig a hullámzó templomhajón. Utolsónak 2266 1| templomhajón. Utolsónak érkezik a vőlegény és a menyasszony: 2267 1| Utolsónak érkezik a vőlegény és a menyasszony: a Seötét Erzsike 2268 1| vőlegény és a menyasszony: a Seötét Erzsike szőke fürtjei 2269 1| szőke fürtjei kilátszanak a vékony fátyolszövet alól 2270 1| vékony fátyolszövet alól s a leány inkább a Szentivánéji 2271 1| fátyolszövet alól s a leány inkább a Szentivánéji álom tündérkirálynőjére 2272 1| időt vett igénybe, maga a szertartás már kevesebbet: 2273 1| szertartás már kevesebbet: a ránkvölgyi apát (a menyasszony 2274 1| kevesebbet: a ránkvölgyi apát (a menyasszony anyai nagybátyja) 2275 1| nagybátyja) tekintettel van a násznép ideges voltára s 2276 1| rövid percek alatt végez. A beszéd, amelyet a jegyespárhoz 2277 1| végez. A beszéd, amelyet a jegyespárhoz intéz, klasszikusan 2278 1| könyezve hallgatja, sőt a férfiak pikáns megjegyzései 2279 1| orgona újból megszólal s a tömeg a templom melegéből 2280 1| újból megszólal s a tömeg a templom melegéből a csillagsugáros, 2281 1| tömeg a templom melegéből a csillagsugáros, tavaszi 2282 1| fátyolos pillantást vetnek a sziklás fenyvesekre, amelyek 2283 1| sziklás fenyvesekre, amelyek a lábuk alatt sötétlenek...~ ~ 2284 1| terem várja fényáradatban a lakodalmi népet, hatalmas 2285 1| fehér asztalok görnyednek a virágok és a nyalánkságok 2286 1| görnyednek a virágok és a nyalánkságok terhe alatt, 2287 1| nyalánkságok terhe alatt, de a fiatal pár nem vesz részt 2288 1| fiatal pár nem vesz részt a nászlakomán: ők még ma este 2289 1| is kárba ne vesszék...~ ~A menyasszonyt gyöngéd kezek 2290 1| kezek sietve átöltöztetik, a vőlegény is angol utiruhát 2291 1| szinte lopva foglalnak helyet a batárban, amely a várkert 2292 1| helyet a batárban, amely a várkert alatt várakozik 2293 1| alatt várakozik rájuk. Kéz a kézben, szerelmesen egymáshoz 2294 1| egymáshoz simulva, indulnak bele a sötét éjszakába, míg odafenn 2295 1| hangosan az egészségükre...~ ~A mennyboltozaton a csillagok 2296 1| egészségükre...~ ~A mennyboltozaton a csillagok százai ragyognak, 2297 1| ragyognak, s mohos fák, a sötét fenyveserdő mélyén, 2298 1| kiváncsian nézik őket. A batár rozzant hidakon robog 2299 1| szeszélyes kanyarodásokban a hegyek közé. A völgyben, 2300 1| kanyarodásokban a hegyek közé. A völgyben, mélyen alattuk, 2301 1| haragoszöld lámpák csillognak: a vasuti pályaház jelző-lángjai... 2302 1| jelző-lángjai... Oldalt a zuggó-füredi nyaralók verandáin 2303 1| üvegburás kerti lámpa...~ ~A férfi megszorítja a fiatal 2304 1| A férfi megszorítja a fiatal asszony kezét, s 2305 1| szünetlenül arról álmodozik, hogy a világot a lába alá gyűrje... 2306 1| álmodozik, hogy a világot a lába alá gyűrje... Nem puha 2307 1| aki büszke és méltó társa a férfinak, akihez az életét 2308 1| fogunk elérni mi ketten, a gyöngék, az ostobák, a lágyszívüek 2309 1| a gyöngék, az ostobák, a lágyszívüek ez óriási és 2310 1| mulva, amire az első fiunkat a gimnáziumba adjuk, millióink 2311 1| lesznek; oly igaz, aminthogy a kicsiny kezedet megszorítom...~ ~ 2312 1| Erzsike szerelmesen fűzte a karját a férje nyaka köré 2313 1| szerelmesen fűzte a karját a férje nyaka köré s ragyogó 2314 1| Isten szabad ege alatt, a csillagos éjszakában igérem 2315 1| ambicióm se kisebb, mint a magáé... Boldogtalan lennék, 2316 1| Boldogtalan lennék, ha az volna a sorsom, ami a többi asszonyé: 2317 1| ha az volna a sorsom, ami a többi asszonyé: a csöndes, 2318 1| sorsom, ami a többi asszonyé: a csöndes, a számító, a hideg, 2319 1| többi asszonyé: a csöndes, a számító, a hideg, a közönséges 2320 1| asszonyé: a csöndes, a számító, a hideg, a közönséges nyárspolgári 2321 1| csöndes, a számító, a hideg, a közönséges nyárspolgári 2322 1| nyárspolgári élet... Nem a szépségemmel akarok kiemelkedni 2323 1| szépségemmel akarok kiemelkedni a tömeg közül, hanem az eszemmel, 2324 1| eszemmel, az okosságommal, a sikereimmel... Van bátorságom, 2325 1| milliókat fog bezsebelni. A batár eközben lekanyarodott 2326 1| batár eközben lekanyarodott a zuggó-füredi állomás elé, 2327 1| lihegve fujta ki magából a füstöt és a szikrákat. Negyedóra 2328 1| fujta ki magából a füstöt és a szikrákat. Negyedóra mulva 2329 1| mulva Csollán doktor és a felesége már külön kupéban 2330 1| Szent Walpurgis éjjele...~ ~A halandók lehunyt szemmel 2331 1| ágyasházukban, de az erdő, a fenyvesek mohos, ihszalaggal 2332 1| tova ismeretlen céljuk felé a zöld haraszton. Pettyes 2333 1| tűzszeme néz szét kémlelődve a holdvilágban, a páfrány 2334 1| kémlelődve a holdvilágban, a páfrány alatt foltos kigyó 2335 1| dongnak nagy buzgalommal a fatörzsek körül, otromba 2336 1| otromba szarvasbogár udvarol a lepkék királynéjának, a 2337 1| a lepkék királynéjának, a pávaszemü pillangónak... 2338 1| pávaszemü pillangónak... A tisztás mocsarában az éjjeli 2339 1| világ savanyukedvü öregje, a varangyos béka, leselkedik 2340 1| mint valaha régen, amikor a halandó ember még idegen 2341 1| ember még idegen volt itt, a sűrűség félelmetes magányában...~ ~ 2342 1| félelmetes magányában...~ ~A fák föllélegzenek és üdvözletet 2343 1| fenyő, amelynek törzséből a szűzanya tekint ki bánatosan 2344 1| szűzanya tekint ki bánatosan a rengetegre, halkan megrázza 2345 1| madarak füttyentgetnek; a levegőben rejtelmes szárnyasok 2346 1| árnyalakja suhan tova.~ ~A fenyveserdő fölött - mint 2347 1| ezüstfolyam ömlik végig. A fák fehér kérge megcsillan 2348 1| platinaként világit odáig a sziklák közül alácsurgó 2349 1| megpiszkálják botjukkal a lombok között szunyókáló 2350 1| öregek muzsikát rendelnek a fülemülénél és komor harkályok, 2351 1| kezelnének, búzgón belekopognak a hangversenybe. A fű között 2352 1| belekopognak a hangversenybe. A fű között tücskök cirpelnek 2353 1| között tücskök cirpelnek és a kakuk, mint rendező, jelt 2354 1| kakuk, mint rendező, jelt ad a tündérjáték megkezdésére...~ ~ 2355 1| tündérjáték megkezdésére...~ ~De a völgyi tóban, ahonnan a 2356 1| a völgyi tóban, ahonnan a Csevice vándorútjára indul, 2357 1| nem enyeleg, nem dalol a meztelen leánycsapat...~ ~ 2358 1| meztelen leánycsapat...~ ~A forrás nimfái mélységes 2359 1| mélységes gyászt öltöttek...~ ~A fenyves lombjait megborzolja 2360 1| megborzolja az éjszakai szellő. De a víz reszkető sziporkái közül 2361 1| sziporkái közül nem bukkannak ki a karcsu nimfák s nem fognak 2362 1| pajkos táncba, mint valaha, a magány és boldogság idején. 2363 1| mintha most részvéttel ráznák a fejüket, a tündérlányok 2364 1| részvéttel ráznák a fejüket, a tündérlányok éneke, vihogása, 2365 1| veri föl immár álmukból a pillangókat és nem csiklandozza 2366 1| erdő mogorva agglegényét, a szarvasbogarat...~ ~Pókhálóágyán, 2367 1| fátyol alatt, könyezve pihen a forrás tündére. Szolgálattévő 2368 1| hölgyei remegve kuporodnak a lába elé. Fürge gnómok szomorúan 2369 1| gnómok szomorúan húzódnak meg a lombok között. A tündér 2370 1| húzódnak meg a lombok között. A tündér nagyot sóhajt és 2371 1| titokzatos zöld szemét, amely a tóparti moszatra emlékeztet. 2372 1| otromba varangyos béka, amely a mocsár szélén kuksolt, most 2373 1| megrázkódik és alakot változtat. A víz mellől már mint ráncosképü 2374 1| akarsz tőlem? - kérdezi a tündér.~ ~A manó csúf arca 2375 1| tőlem? - kérdezi a tündér.~ ~A manó csúf arca kárörvendő 2376 1| szeress és hogy az enyém légy. A csókodra, az ölelésedre, 2377 1| csókodra, az ölelésedre, a szerelmes susogásodra vágyakoztam. 2378 1| susogásodra vágyakoztam. A barlangok mélyén mesés kincseket 2379 1| össze, hogy valamennyit a lábad elé rakjam. Minden 2380 1| és elfordultál tőlem...~ ~A forrás tündére remegve takarta 2381 1| takarta be zöld szemét, a manó pedig rekedten kiáltja:~ ~- 2382 1| Évezredes öröködből kitúrt a halandó ember s szűz birodalmad, 2383 1| ember s szűz birodalmad, a völgyi forrás fölött immár 2384 1| seregét szétrebbentette a hegyek közül ideszáguldó 2385 1| ideszáguldó gyorsvonat, s a forrás habjai földi asszonyokat 2386 1| évezred óta megvonultál, nem a tied; a fák alatt vöröshaju 2387 1| megvonultál, nem a tied; a fák alatt vöröshaju angol 2388 1| angol guvernánt sétál, s a rengeteg mélyén gummitalpas 2389 1| kisasszonyok ütik el vihogva a tenniszlabdát... A holdvilágos 2390 1| vihogva a tenniszlabdát... A holdvilágos tisztáson, ahol 2391 1| most mogorva majoros méri a hamisított tejfölt... A 2392 1| a hamisított tejfölt... A virágok fölött, amelyeken 2393 1| készült gyógymérleg áll, s a sűrűség csöndjéből, ahol 2394 1| felütötted, kihallatszik a vízcsapok zuhogása, s a 2395 1| a vízcsapok zuhogása, s a fürdőszolgák káromló szava, 2396 1| kaptak elegendő borravalót... A forrás nem a tied többé, 2397 1| borravalót... A forrás nem a tied többé, hanem az övé, 2398 1| tied többé, hanem az övé, a merész tolakodóé, aki lassan-lassan 2399 1| lassan-lassan az egész világot a hatalmába keríti... A zenének, 2400 1| világot a hatalmába keríti... A zenének, a holdfénynek, 2401 1| hatalmába keríti... A zenének, a holdfénynek, a táncnak, 2402 1| zenének, a holdfénynek, a táncnak, a tündérkedvteléseknek 2403 1| holdfénynek, a táncnak, a tündérkedvteléseknek mától 2404 1| ideje, hogy mindannyian a kezetekbe vegyétek a vándorbotot...~ ~ 2405 1| mindannyian a kezetekbe vegyétek a vándorbotot...~ ~A manó 2406 1| vegyétek a vándorbotot...~ ~A manó rekedten fölkacag és 2407 1| fölkacag és mint az álom, mint a párázat eltünik. Az alvó 2408 1| sóhajt és borzongva fölnyitja a szemét. A fenyvesek lombjai 2409 1| borzongva fölnyitja a szemét. A fenyvesek lombjai dideregnek, 2410 1| őket.~ ~Kelet felől, messze a hegyek mögött, virradni 2411 1| mögött, virradni kezd.~ ~A fák fölött még reszket a 2412 1| A fák fölött még reszket a holdvilág, de a fölkelő 2413 1| reszket a holdvilág, de a fölkelő nap sápadt aranyszíne 2414 1| már ott lebeg az ég alján. A nappal, a halandó ember 2415 1| lebeg az ég alján. A nappal, a halandó ember világa, ébred. 2416 1| nyílsebesen végigszántják a levegőt és megpihennek a 2417 1| a levegőt és megpihennek a nyaralók karcsu tornyán...~ ~ 2418 1| nyaralók karcsu tornyán...~ ~A tisztáson szomoru lánycsapat 2419 1| lánycsapat kanyarodik kifelé a forrás völgyéből... Némán, 2420 1| nélkül, mondanak búcsút a mohos erdőnek, amely boldog 2421 1| kibukkan, végképp elnyeli őket a Pogánykő sziklás hegyi ösvénye... 2422 1| mesévé, álommá lesznek a költöző nimfák...~ ~VÉGE~ ~ ~ ~ 2423 2| A Kacér Iza~ ~A szép asszony 2424 2| A Kacér Iza~ ~A szép asszony igen búsan 2425 2| asszony igen búsan olvasgatta a szakácskönyv Pástétomok 2426 2| józansággal vádolták, - a levél, amelyet a postás 2427 2| vádolták, - a levél, amelyet a postás félórával azelőtt 2428 2| mint természetes, hiszen a helyesírási hibákkal telt 2429 2| ismeretlen női név volt írva - ez a név: Iza, - a boríték pedig 2430 2| írva - ez a név: Iza, - a boríték pedig a férjéhez 2431 2| Iza, - a boríték pedig a férjéhez volt címezve. Őszintén 2432 2| Őszintén szólva, ez már a második levél volt, amelyet 2433 2| sejtelme se volt afelől, hogy a gonosz ura megcsalja. A 2434 2| a gonosz ura megcsalja. A szép asszony akkor gyanu 2435 2| akkor gyanu nélkül vette át a postástól a levelet, de 2436 2| nélkül vette át a postástól a levelet, de mivel a rózsaszínü 2437 2| postástól a levelet, de mivel a rózsaszínü borítékon női 2438 2| kiváncsivá és izgatottá lett. A gyanu addig motoszkált a 2439 2| A gyanu addig motoszkált a fejében, amíg később elszántan 2440 2| fejében, amíg később elszántan a spájzba vonult, s egy merész 2441 2| elhatározással fölszakította a borítékot. Bár ne tette 2442 2| Bár ne tette volna! Iza - a jó Isten tudja, ki lehetett 2443 2| urát, hogy nem jöhet el a megbeszélt légyottra, mert 2444 2| megbeszélt légyottra, mert a férje váratlanul hazaérkezett. 2445 2| váratlanul hazaérkezett. A szép asszony egy darabig 2446 2| egy darabig ijedten nézte a vetélytársa borzalmas ortografiáját, 2447 2| könyes szemmel törülte le a port az egyik befőttes üvegről 2448 2| elkeseredve ezt sóhajtotta:~ ~- A gazember!~ ~A levelet nem 2449 2| sóhajtotta:~ ~- A gazember!~ ~A levelet nem mutatta meg 2450 2| urának, mert attól félt, hogy a vita hevében még ki találja 2451 2| hevében még ki találja kaparni a szörnyeteg szemét. Fájdalmát, 2452 2| szemét. Fájdalmát, mint a tenger kagylója, némán magába 2453 2| némán magába rejtette, s a bosszúja mindössze csak 2454 2| közeledésekor fejgörcsöt szimulált. A nyelvén volt ugyan, de mégse 2455 2| de mégse mondta ki, amit a szemtelen Miska estéli udvarlására 2456 2| udvarlására válaszolni akart; ezt a pár hideg és fenséges szót:~ ~- 2457 2| Ma érkezett egy hét óta a második levél: méltó párja 2458 2| elkeserítette. Iza asszony, - mert a levélből kiderült, hogy 2459 2| vele, hogy szerdán este a szokott helyen türelmetlenül 2460 2| rá. Mariska, - így hívták a szerencsétlen hitvest, - 2461 2| hitvest, - búsan nézegette a levelet, miközben a másik 2462 2| nézegette a levelet, miközben a másik szemével a Pástétomokról 2463 2| miközben a másik szemével a Pástétomokról szóló fejezet 2464 2| utasításait tanulmányozta. A vetélytársa szellemi nívója 2465 2| ajkbiggyesztéssel susogta maga elé:~ ~- A szakácsnémnak sokkal több 2466 2| intelligenciája, mint ennek a haszontalan perszonának!~ ~ 2467 2| kedélyvilággal olvasgatta a májpástétom receptjét, mert 2468 2| májpástétom receptjét, mert bár a házasélete alaposan föl 2469 2| feledkezett meg azokról a kötelességekről, amelyek 2470 2| kötelességekről, amelyek a jó háziasszonyt terhelik. 2471 2| ha azt állítanám, hogy a szíve a levél láttára el 2472 2| állítanám, hogy a szíve a levél láttára el nem facsarodott. 2473 2| Oly különös volt előtte az a gondolat, hogy ő most már 2474 2| gondolat, hogy ő most már a megcsalt feleségek boldogtalan 2475 2| tagadás: nagyon szerette a haszontalan urát s bár inkább 2476 2| felsőbbségével nézett rá (nem a kora, hanem az okossága 2477 2| hogy vannak esetek, amikor a józan feleség se józanabb, 2478 2| feleség se józanabb, mint a fenkölt beszédü regényhősnők. 2479 2| volna föltenni róla. Amíg a pástétom-recept különböző 2480 2| mormolta:~ ~- Hova is tettem a szememet, hogy nem láttam? 2481 2| cifra nyakkendőt vásárolt a legutóbbi három hét alatt!~ ~ 2482 2| legutóbbi három hét alatt!~ ~Épp a pástétomhoz szükséges majoránnamennyiség 2483 2| majoránnamennyiség számjegyeit írta ki a mosókönyve lapjaira, amikor 2484 2| mosókönyve lapjaira, amikor a szobaleány csöndesen az 2485 2| lépett.~ ~- Készen van Teréz a kilincspucolással? - kérdezte 2486 2| kérdezte Mariska asszony azon a fátyolos hangon, amelyet 2487 2| Emilia szokott használni a Nóra utolsó felvonásában.~ ~- 2488 2| felelte szolgálatkészen a csinos Teréz. - De most 2489 2| most amiatt jöttem be, hogy a vörös Julcsa mindenáron 2490 2| mindenáron beszélni akar a nagyságával.~ ~- A vörös 2491 2| akar a nagyságával.~ ~- A vörös Julcsa, akit a mult 2492 2| A vörös Julcsa, akit a mult héten küldtem el? - 2493 2| szót se mondott odakünn.~ ~A szép asszony intett a szobalánynak 2494 2| A szép asszony intett a szobalánynak s a vörös Julcsa, 2495 2| intett a szobalánynak s a vörös Julcsa, a minap elbocsátott 2496 2| szobalánynak s a vörös Julcsa, a minap elbocsátott szakácsné, 2497 2| minap elbocsátott szakácsné, a következő pillanatban az 2498 2| Alázatosan kezet csókolt a nagyságának s egy percig 2499 2| percig kipirulva nézte magát a nagy trumeau-tükörben, amely 2500 2| annyiszor látta őt lomposan, a házimunka hevében. A vörös 2501 2| lomposan, a házimunka hevében. A vörös Julcsa most testhezálló 2502 2| ájtatosan nézett egy pillanatig a plafondra, aztán égő arccal 2503 2| arccal csókolta még újra a volt úrnője finom kezét.~ ~- 2504 2| nyelvvel. - Azért jöttem, mert a lelkiösméret bántott volna, 2505 2| lelkiösméret bántott volna, ha a nagyságának meg nem gyónom, 2506 2| nagyságának meg nem gyónom, ami a lelkemet bántja. Már eddig 2507 2| nagyot vétkeztem, hiszen ezt a ruhát is, ami most rajtam 2508 2| Mariska asszony megdöbbenve.~ ~A vörös Julcsa nagyot lélekzett, 2509 2| ott kell kezdnem, amikor a nagysága a cselédkönyvet 2510 2| kezdnem, amikor a nagysága a cselédkönyvet a kezembe 2511 2| nagysága a cselédkönyvet a kezembe adta. Szomoruan 2512 2| adta. Szomoruan ballagtam a cókmókommal az Eötvös-utcán 2513 2| csodálkozva láttam, hogy a nagyságos úr nyomon követ 2514 2| nagyságos úr nyomon követ a lakástól kezdve.~ ~- A férjem?~ ~- 2515 2| követ a lakástól kezdve.~ ~- A férjem?~ ~- Igenis, a nagyságos 2516 2| A férjem?~ ~- Igenis, a nagyságos úr volt, de kicsit 2517 2| ijedve, csak úgy lihegett a sietéstől. Magam is ijedten 2518 2| ijedten álltam meg, amire a nagyságos úr óvatosan körülnézett, 2519 2| s szemérmesen lesütöttem a szememet, de aztán bátran 2520 2| feleltem: „Akarok biz’ én, ha a nagyságos úr ad!” „Hát akkor 2521 2| délelőtt jőjjön föl hozzám a hivatalba”, mondta halkan 2522 2| hivatalba”, mondta halkan a nagyságos úr. Másnap délben 2523 2| délben föl is mentem hozzá a Nádor-utcába, s nagyot néztem, 2524 2| néztem, amikor leültetett a bőrkarosszékébe, elém tett 2525 2| Liza nagysága nem jöhet el a „légyutra”, mert az ura 2526 2| ötforintos bankót nyomott a kezembe, megnézte, hogy 2527 2| aztán megint ott voltam a Nádor-utcában, a nagyságos 2528 2| voltam a Nádor-utcában, a nagyságos úr megint leültetett 2529 2| nagyságos úr megint leültetett a karosszékbe, elém tett egy 2530 2| egy másik levelet mondott a tollamba, amiben az állott, 2531 2| Riza nagysága szerdán este a szokott helyen várja a nagyságos 2532 2| este a szokott helyen várja a nagyságos urat. Azután újra 2533 2| nagyságos urat. Azután újra a kezembe adott egy ötforintost 2534 2| azt mondta, hogy letöri a derekamat, ha valakinek 2535 2| derekamat, ha valakinek a levélről említést teszek. 2536 2| teszek. Én el is vettem a nagyságos úrtól az öt forintot, 2537 2| egész éjjel nem húnytam le a szememet, mert mindig az 2538 2| szememet, mert mindig az járt a fejemben, hogy az áldott 2539 2| magamba - nem bánom, ha a nagyságos úr le is töri 2540 2| nagyságos úr le is töri a derekamat, de én bizony 2541 2| nagy baj származnék belőle. A pénzt nem adhatom vissza, 2542 2| valót vásároltam érte, de a dolgot elmondom, ahogy történt.~ ~ 2543 2| elmondom, ahogy történt.~ ~A vörös Julcsa e pontnál nagyot 2544 2| némi aggódással tekintett a kipirult arcu nagyságára, 2545 2| tágranyilt szemmel hallgatta. A nagysága azonban nem alélt 2546 2| nem alélt el, ahogy Julcsa a maga jámbor elméjében hitte, 2547 2| ragyogó arccal ugrott föl a divánról, s háladatos szívvel 2548 2| reggelenkint viselni szoktam...~ ~ ~A vörös Julcsa boldogan távozott 2549 2| kacagással kapta föl az asztalról a kacér Iza levelét. Ha a 2550 2| a kacér Iza levelét. Ha a szép asszony valami vígjátéki 2551 2| hátradőlve, szűrte le magában a következő igazságot:~ ~- 2552 2| következő igazságot:~ ~- Óh, a szegény, jó, becsületes 2553 2| kell fölkeltenie bennem a féltékenység ördögét! Bolond 2554 2| féltékeny, s hogy többet törődöm a konyhával, mint ő vele. 2555 2| vele. Már lánykoromban is a nagy okosságomat hibáztatta, 2556 2| okosságomat hibáztatta, a nászútunkon pedig mindegyre 2557 2| pedig mindegyre csak azokat a boldog férjeket emlegette, 2558 2| akkor is csak azon járt a fejem, hogy a pénzünket 2559 2| azon járt a fejem, hogy a pénzünket ne pazaroljuk 2560 2| Miskám, hát teljék be végre a kedved: mától kezdve a női 2561 2| végre a kedved: mától kezdve a női Otellót fogom játszani, 2562 2| Otellót fogom játszani, a ki féltékenységével megkeseríti 2563 2| csöngettek az előszoba ajtaján: a hóbortos Miska hazaérkezett 2564 2| hóbortos Miska hazaérkezett a hivatalból. Mariska asszony 2565 2| vonagló ajkkal dőlt le a nagy trumeau márványlapjára. 2566 2| ijedten állt meg az ajtóban, a felesége pedig búbánatos 2567 2| után jut az eszedbe, hogy a szegény feleséged is a világon 2568 2| hogy a szegény feleséged is a világon van... Az Isten 2569 2| közelített hozzá. És míg a felesége kezét hízelkedve 2570 2| felesége kezét hízelkedve a magáéba vette, kipirulva, 2571 2| kipirulva, szinte hálásan súgta a fülébe:~ ~- Teringettét, 2572 3| Tavasz a Tüzoltóban~ ~A jó Isten 2573 3| Tavasz a Tüzoltóban~ ~A jó Isten tudja, micsoda 2574 3| gyűlés után történt, hogy a Rigó-asztaltársaság tagjai - 2575 3| tagjai - Rigó tudvalevőleg a budapesti nyelvtudósok doyenje - 2576 3| valami külvárosi kávéházba. A Rigóék társaságának egyik 2577 3| kissé idegenül nézett szét a züllött éjjeli helyiségben, 2578 3| örvendve feléje sietett a kávéház sarkából.~ ~- Jé, - 2579 3| sarkából.~ ~- Jé, - mondta a pincér, a kezét összecsapva - 2580 3| Jé, - mondta a pincér, a kezét összecsapva - jé, 2581 3| kezét összecsapva - jé, a Lőcsey tanár úr Sáros-Berényből. 2582 3| húsz éve, hogy nem láttam a tekintetes urat...~ ~- Kicsoda 2583 3| Kicsoda maga? - kérdezte a tanár kissé húzódozva.~ ~- 2584 3| nem tetszik ismerni? Én a Muki pincér vagyok, aki 2585 3| Muki pincér vagyok, aki a Tűzoltó-ban a tekintetes 2586 3| vagyok, aki a Tűzoltó-ban a tekintetes urat kiszolgáltam...~ ~- 2587 3| kiszolgáltam...~ ~- Maga Muki, a sárosberényi pincér? - kiáltotta 2588 3| én vagyok. Hja, akkor még a tekintetes úrnak is dúsabb 2589 3| hogy egyenes választ adna a kérdésre, maga köré csoportosította 2590 3| Rigó-asztaltársaságot, s miközben a professzorok kíváncsian 2591 3| professzorok kíváncsian nézték a piszkos pincért, izgatottan 2592 3| kollégáihoz.~ ~- Nézzétek ezt a kopasz fickót, ez Muki, 2593 3| kopasz fickót, ez Muki, a sároshelyi Tüzoltó volt 2594 3| pincére. Ez akkor volt, amikor a két Burda-kisasszonynak 2595 3| Kláriba... Ő hozta akkor a friss vajat és a hónapos 2596 3| hozta akkor a friss vajat és a hónapos retket...~ ~A tanárok 2597 3| és a hónapos retket...~ ~A tanárok néma kegyelettel 2598 3| néma kegyelettel szemlélték a hajlongó Mukit, Lőcsey pedig 2599 3| és ifjuság lakott akkor a húszesztendős szívemben... 2600 3| boldoggá tehetne, mint azokban a napokban voltam... Muki 2601 3| napokban voltam... Muki a fiatalságot és poézist juttatja 2602 3| fejével az eszembe...~ ~A szerény Muki elhárító kézmozdulatot 2603 3| elhárító kézmozdulatot tett, a Rigó-asztaltársaság pedig 2604 3| tizennégy grogot rendelt. Míg a tanár urak a forró grogot 2605 3| rendelt. Míg a tanár urak a forró grogot megitták, én 2606 3| szívesen visszaidézem azt a kort, amely a Lőcsey életében - 2607 3| visszaidézem azt a kort, amely a Lőcsey életében - a saját 2608 3| amely a Lőcsey életében - a saját vallomása szerint - 2609 3| saját vallomása szerint - a poézist és a boldogságot 2610 3| vallomása szerint - a poézist és a boldogságot képviselte...~ ~ 2611 3| egyszer csak vége szakadt a problematikus életnek: Lőcsey 2612 3| kölcsönképp megszerezhetett. A kényszerüség vitte rá arra, 2613 3| Sáros-Berény eleintén a földkerekség leghitványabb 2614 3| tapasztalásra nem jutott: a szegény filozopter bolondul 2615 3| filozopter bolondul beleszeretett a szőke, tizenhétéves Burda 2616 3| gazdatiszt volt, aki évek óta a vagyona kamataiból élt; 2617 3| vagyona kamataiból élt; a két leánya mint általánosan 2618 3| elismert jó partie szerepelt a sárosberényi társadalomban. 2619 3| fogva, napos vendég volt a Burdáek piaci, emeletes 2620 3| emeletes házában. És amikor a gyöngyvirág, a május bűbájos, 2621 3| És amikor a gyöngyvirág, a május bűbájos, erdei csöngetyüje, 2622 3| beharangozta az érkező tavaszt, a kisvárosiak naponkint gyönyörködhettek 2623 3| naponkint gyönyörködhettek a fiatalember ébredő szerelmi 2624 3| szerelmi boldogságában: a Tüzoltó-beli kirándulásokon 2625 3| kirándulásokon állandóan a kipirult diák volt Burda 2626 3| Burda Klári lovagja...~ ~A Tüzoltó afféle szellős kerti 2627 3| szellős kerti kocsma volt a sárosberényi határban. Az 2628 3| öreg Burda, aki húsz év óta a környék legszívósabb sétálójának 2629 3| állott, naponkint kigyalogolt a Tüzoltó-ba, hogy családját 2630 3| előkelő familia láthatóvá lett a Tüzoltó lépcsőjén, a svábbanda 2631 3| lett a Tüzoltó lépcsőjén, a svábbanda ijedt dühvel kezdett 2632 3| ijedt dühvel kezdett bele a legzajosabb ländler-be...~ ~ 2633 3| kinevezés kellett odáig), mikor a kegyetlen sors beleavatkozott 2634 3| megdöbbenve vette észre, hogy a legutolsó forintot is elköltötte 2635 3| bizonyára mosolyogva hall a prózai részlet felől, de 2636 3| nem mosolygott. Mert bár a Tüzoltó árjegyzékét nem 2637 3| hánykolódott ágyában arra a gondolatra, hogy hol veszi 2638 3| gondolatra, hogy hol veszi ezután a friss vajra a tizenkét krajcárt?... 2639 3| veszi ezután a friss vajra a tizenkét krajcárt?... Önök, 2640 3| tizenkét krajcárja?... De a szegény Lőcsey, akárminek 2641 3| napon át hasztalan kutatott a jótékony dzsin után, akinek 2642 3| után, akinek kegyességéből a friss vajat meghozathassa...~ ~ 2643 3| halálos sápadtsággal sugta a szigoru Muki fülébe:~ ~- 2644 3| szigoru Muki fülébe:~ ~- A vajak iránt sziveskedjék 2645 3| sziveskedjék nyugodtnak lenni, mert a jövő hétre tetemesebb összeget 2646 3| Mit tetszik érteni a jövő hét alatt? - kérdezte 2647 3| jövő hét alatt? - kérdezte a fizetőpincér gyanakodva.~ ~- 2648 3| Hát nem bánom, maradjunk a hétfő mellett... De akkor, 2649 3| barátsággal szorongatta a tanárjelölt kezeit, - és 2650 3| hétfőig még ötször nyugszik le a nap tűzkorongja a mérhetetlen 2651 3| nyugszik le a nap tűzkorongja a mérhetetlen óceán habjai 2652 3| történhetik öt nap alatt! A föld elsülyedhet a semmiségbe, 2653 3| alatt! A föld elsülyedhet a semmiségbe, ismeretlen amerikai 2654 3| tízkrajcárost se mondhatnak a magukénak a világegyetem 2655 3| se mondhatnak a magukénak a világegyetem vagyonából, 2656 3| milliomosokkal parolázhatnak a vasutkirályok klubjában...~ ~ 2657 3| kissé megtörve sugta Lőcsey a haragos Mukinak:~ ~- Az 2658 3| haragos Mukinak:~ ~- Az adósok a világ kezdete óta könnyelmü 2659 3| Gondolja meg, hogy a tartozás már másfél forintra 2660 3| fenyegetéssel, miközben eltünt a poharak és söröshordók között.~ ~ 2661 3| napnyugta felé: Lőcsey a Burda Klárika baloldalán 2662 3| megrendelték az ozsonnát, a sváb banda valami vidám 2663 3| vidám indulót játszott, a pöszmétebokrokon a hunyó 2664 3| játszott, a pöszmétebokrokon a hunyó nap utolsó sugarai 2665 3| utolsó sugarai játszottak és a tanárjelölt kissé bizonytalan 2666 3| Nem én, addig, amíg a régi tartozást ki nem fizeti... 2667 3| óta adósom... Én se lopom a pénzt, hogy még tovább hitelezzek...~ ~ 2668 3| papa méltóságosan szögezte a szemét a halotthalvány diákra, 2669 3| méltóságosan szögezte a szemét a halotthalvány diákra, Klári 2670 3| Klári megdöbbenve meredt a tányérra, a mama az asztalon 2671 3| megdöbbenve meredt a tányérra, a mama az asztalon dobolt... 2672 3| mama az asztalon dobolt... A sváb banda tovább játszotta 2673 3| tovább játszotta az indulót, a parasztleányok táncoltak 2674 3| parasztleányok táncoltak és a világegyetem se fordult 2675 3| világegyetem se fordult ki a sarkából... Csak a szerencsétlen 2676 3| fordult ki a sarkából... Csak a szerencsétlen Lőcsey rohant 2677 3| Lőcsey rohant el magánkivül a Tüzoltó-ból, miközben hörögve, 2678 3| Megölöm, szétzúzom a gazembert...~ ~- Mily boldog 2679 3| voltak! - mondta Lőcsey a kávéházban a barátainak. - 2680 3| mondta Lőcsey a kávéházban a barátainak. - A szerelem 2681 3| kávéházban a barátainak. - A szerelem és az ifjuság lakott 2682 3| huszesztendős szívemben... Muki a fiatalságot, a poézist, 2683 3| szívemben... Muki a fiatalságot, a poézist, az édes álmok korát 2684 3| eszembe...~ ~És miközben a tanárok lelkesen koccintottak 2685 3| tanárok lelkesen koccintottak a foltos Muki egészségére, 2686 3| egy ropogós ötöst nyomott a mosolygó pincér kezébe.~ ~- 2687 4| tudta, hogy mi fán terem a féltékenység, bár a feleségeért 2688 4| terem a féltékenység, bár a feleségeért egész nőtlen 2689 4| urakból álló ezred látogatta a különböző zsúrokat. Szemtelenül 2690 4| akárki.~ ~Így esett, hogy a csinos házaspár hallgatagon 2691 4| mindegyik vakon bízott a másikban, s eszeágában se 2692 4| volt azzal törődni, hogy a másik hol tölti a szabad 2693 4| hogy a másik hol tölti a szabad óráit? Gellért néha 2694 4| kószált sokszor egész délután a városban. Legföljebb annyi 2695 4| Legföljebb annyi történt, hogy a férj néha tréfásan így szólott:~ ~- 2696 4| jelentéktelen ok miatt, amely még a néhai Otellót se nyugtalanította 2697 4| se nyugtalanította volna. A Rádayék zsúrján voltak, 2698 4| Rádayék zsúrján voltak, s a háziasszony, búcsúzkodás 2699 4| megölelte és megcsókolta a barátnőjét.~ ~- Nem jönnél 2700 4| jönnél be velem szerdán a városba? - kérdezte tőle 2701 4| kéretni magát, most hirtelen a fejét rázta, s határozott 2702 4| nem mehetek veled...~ ~Ez a pár szó, - fejtsék meg a 2703 4| a pár szó, - fejtsék meg a pszihológusok, hogyan történt? - 2704 4| történt? - szöget ütött a különben elbizakodott Gellért 2705 4| Gellért fejébe. Miért nem akar a felesége a városba menni? 2706 4| Miért nem akar a felesége a városba menni? Szerdára 2707 4| bevásárlások foglalják el, azt a barátnőjével együttesen 2708 4| máskor nyugodtan nézte, ha a felesége kikiáltott don 2709 4| baljóslatu hidegség futott a hátán keresztül.~ ~- Annyi 2710 4| mondta magában, amikor a lépcsőn lefelé haladtak.~ ~ 2711 4| haladtak.~ ~Ugorjuk át azt a két napot, amely az ominózus 2712 4| ominózus szerdáig eltellett, - a régi novellák olvasói úgyis 2713 4| fonalát, amikor szerdán délben a Gellérték szobaleánya az 2714 4| rendes körülmények között, a villámos kocsiban nyelte 2715 4| de most óvatosan bevonult a szobájába, hogy a történendőket 2716 4| bevonult a szobájába, hogy a történendőket figyelemmel 2717 4| berakodott az éléskamrába, majd a szakácsnővel konferált a 2718 4| a szakácsnővel konferált a vacsora ügyében. Aztán lefekvés 2719 4| félórácskát, - fölvette a téli kosztümjét, a tükör 2720 4| fölvette a téli kosztümjét, a tükör előtt fölsütötte a 2721 4| a tükör előtt fölsütötte a haját s a bolyhos kabátjába 2722 4| előtt fölsütötte a haját s a bolyhos kabátjába burkolózva, 2723 4| forgószél módjára benézett a férfiszobába.~ ~- Maga itthon 2724 4| ilyen korán?~ ~Az asszony a füléig elvörösödött, - ha 2725 4| zavartan így felelt:~ ~- A szabónőhöz.~ ~- Ha egy félóráig 2726 4| vár, szívesen elkísérem a Deák Ferenc-utcáig, - mondta 2727 4| az kellene, hogy maga is a nyakamon legyen... Útközben 2728 4| látszólag nyugodtan szívta a szivarját, úgy érezte, hogy 2729 4| úgy érezte, hogy valami a torkát fojtogatja... Szeretett 2730 4| Nyomorult, jól tudom, hogy a szeretődhöz sietsz! De csodálatos 2731 4| csodálatos erővel leküzdötte a nyugtalanságát s mosolyogva 2732 4| vigyázzon, hogy el ne vásárolja a konyhapénzét...~ ~Gellértné 2733 4| Gellértné megcsókolta az urát s a következő percben már odakünn 2734 4| percben már odakünn járt a köruton. Gellért tigris 2735 4| amikor biztos volt róla, hogy a felesége az utcán van, lázasan 2736 4| papirdarabot, amelybe az asszony a sütővasat megtörölte. 2737 4| szerelmes levél; de csalódott; a sarki szatócs számlája volt 2738 4| sarki szatócs számlája volt a reggel szállított füszerekről...~ ~ 2739 4| végigjár néhány boltot, ha a becsület ösvényén marad, 2740 4| marad, úgy öt óra után már a szabónőnél lesz. Gyorsan 2741 4| Gyorsan megcsinálta tehát a haditervet: félhatkor maga 2742 4| félhatkor maga is föl fog nézni a szabónőhöz s ha a feleségét 2743 4| nézni a szabónőhöz s ha a feleségét ott találja, elviszi 2744 4| találja, elviszi magával a cukrászdába. De ha nem találja 2745 4| ha nem találja ott, akkor a jó Isten legyen irgalmas 2746 4| voltál-e már valamikor a Gellérthez hasonló lelkiállapotban? 2747 4| nem kell előtted leírnom a szerencsétlen férfiu benső 2748 4| férfiu benső világát, amely a kaszinó asztala mellett - 2749 4| Gellért ugyanis hazulról a kaszinóba ment - viharos 2750 4| óceán módjára szenvedett a tajtékzó hullámok dühétől. 2751 4| veszteséggel távozott öt óra előtt a kaszinóból...~ ~De mit beszélünk 2752 4| Gellért lázasan vetette magát a kaszinó előtt álló fiakkerbe 2753 4| tompa hangon így szólott a kocsishoz:~ ~- A Fürdő-utcába!~ ~ 2754 4| szólott a kocsishoz:~ ~- A Fürdő-utcába!~ ~Tíz perc 2755 4| perc nem igen nagy idő, de a gyanakvó férj előtt egy 2756 4| örökkévalóságnak tetszett, amíg a fiakker a Fürdő-utcába ért. 2757 4| tetszett, amíg a fiakker a Fürdő-utcába ért. Ha a kellő 2758 4| fiakker a Fürdő-utcába ért. Ha a kellő kifejezést akarnók 2759 4| magánkivül lépett be azon a tükörüveges ajtón, amely 2760 4| tükörüveges ajtón, amely a Gelbné előkelő szobájába 2761 4| előkelő szobájába vezetett.~ ~A vastag málnaszínü szőnyeg, 2762 4| vastag málnaszínü szőnyeg, a jóleső melegség, a feketeruhás 2763 4| szőnyeg, a jóleső melegség, a feketeruhás üzlettulajdonosnő 2764 4| lecsillapította az idegeit. A tigrisből egyszerre kulturember 2765 4| egyszerre kulturember lett, aki a legválságosabb körülmények 2766 4| jómodorát.~ ~- Nem járt itt a feleségem? - kérdezte nyájasan 2767 4| nyájasan Gelbnétől.~ ~- Ó, a nagyságos asszonyt már négy 2768 4| színházi bluzokat kaptunk. Ha a nagyságos úr meg akarná 2769 4| nagyságos úr meg akarná lepni a nagyságát...~ ~Gellért eltorzult 2770 4| most ne fáradjon. De ha a feleségem esetleg később 2771 4| visszatérek...~ ~Átment a szomszédos cukrászdába, 2772 4| perccel ismét becsöngetett a Gelbné szalonjába.~ ~- Nem 2773 4| búcsú nélkül távozott, beült a kapu előtt várakozó fiakkerbe, 2774 4| s rekedten így szólott a kocsishoz:~ ~- Haza!~ ~Tíz 2775 4| Haza!~ ~Tíz perccel később a prémeskabátu Otelló már 2776 4| prémeskabátu Otelló már ott állott a saját lakása ajtaja előtt. 2777 4| saját lakása ajtaja előtt. A szobaleány, aki az előszoba 2778 4| arcu gazdájára.~ ~- Megjött a nagyságos asszony? - kérdezte 2779 4| Gellért kissé sápadtan.~ ~- A nagyságos asszony már félötkor 2780 4| félötkor itthon volt, - felelte a szobaleány csodálkozva.~ ~ 2781 4| szeretett volna fölkiáltani a szerencsétlen férj. De nagy 2782 4| influenzát szereztem ebben a nedves időben... A kaszinóban 2783 4| ebben a nedves időben... A kaszinóban találkoztam Sólyom 2784 4| homlokát (hogy tud szimulálni a kígyó!). Gellért pedig flegmatikusan 2785 4| kérdezte:~ ~- Odafenn volt a szabónőnél?~ ~- Persze. 2786 4| Melyiknél? Hát Gelbnénél a Fürdő-utcában, maga vizsgálóbíró! - 2787 4| kacagva Sári asszony.~ ~A szerencsétlen férj úgy érezte, 2788 4| érezte, hogy minden vére a fejébe tódul, a butorok 2789 4| minden vére a fejébe tódul, a butorok táncoltak körülötte ( 2790 4| táncoltak körülötte (még a tekintélyes, nagy trumeau-szekrény 2791 4| trumeau-szekrény is öregesen járta a kállai kettőst) s a homlokát 2792 4| járta a kállai kettőst) s a homlokát kiverte a hideg 2793 4| kettőst) s a homlokát kiverte a hideg verejték. Tehát igaz: 2794 4| hideg verejték. Tehát igaz: a felesége megcsalja. Gellértnek 2795 4| Gellértnek úgy tetszett, hogy a tragédiák, a vérpad levegője 2796 4| tetszett, hogy a tragédiák, a vérpad levegője rohan be 2797 4| levegője rohan be egyszerre a csöndes ebédlőbe s hogy 2798 4| csöndes ebédlőbe s hogy a felesége ártatlan, kék szemében 2799 4| felesége ártatlan, kék szemében a hetérák kacér és gúnyos 2800 4| darabig föl- és alájárt a szobában (tíz perc alatt 2801 4| maga ma délután nem volt a szabónőnél...~ ~Gellértné 2802 4| amikor először füllentett), a kezével megkapaszkodott 2803 4| kezével megkapaszkodott a zongorában, aztán szemlesütve 2804 4| kiegyenesedett, olyan volt, mint a büntetés, a bosszúállás 2805 4| olyan volt, mint a büntetés, a bosszúállás angyala. Az 2806 4| megdöbbenve szorította a szívére, kék szemét iszonyodva 2807 4| iszonyodva lecsukta. Mintha csak a végső csapást várta volna, 2808 4| Sári asszony leroskadt a zongoraszékre, de aztán 2809 4| fenséges némasággal tűrte ezt a hallatlan szemtelenséget, 2810 4| azért se...~ ~Gellértnek még a szívverése is elállt erre 2811 4| szívverése is elállt erre a merészségre: az asszony 2812 4| Erre még nem volt példa a világtörténetben: a hűtlen 2813 4| példa a világtörténetben: a hűtlen feleség édes csókkal 2814 4| csókkal akarja kiengesztelni a megcsalt férjet...~ ~Mondhatatlan 2815 4| jó lett volna megfojtani a kétszínü teremtést!) s azon 2816 4| kétszínü teremtést!) s azon a hangon, amelyet a régi novellaírók 2817 4| s azon a hangon, amelyet a régi novellaírók szenvtelennek 2818 4| valami nőtlen férfi van a játékban? - kérdezte a szép 2819 4| van a játékban? - kérdezte a szép bűnöst, aki most már 2820 4| aki most már karját is a férje nyaka köré fonta.~ ~- 2821 4| asszony sóhajtva, amíg ajkával a szegény Gellért füle körül 2822 4| kérnem, hogy ne csiklandozza a fülemet? És ha nem vagyok 2823 4| indiszkrét, hogy hívják a cinkostársát?~ ~Sári pajkosan 2824 4| maga ilyen könnyedén beszél a dologról? - fakadt ki iszonyodva 2825 4| fakadt ki iszonyodva a megcsalt férj. - Azt kell 2826 4| kell hinnem, hogy elment a józan esze...~ ~- Istenem, 2827 4| nem kívánja talán, hogy a Dunába ugorjak? - szólott 2828 4| behúnyt szemmel folytatta:~ ~- A nevét! Mondja meg röviden 2829 4| nevét! Mondja meg röviden a nőtlen úr nevét! Ha a jó 2830 4| röviden a nőtlen úr nevét! Ha a jó Istent ismeri, figyelmeztetem, 2831 4| megvallottam, hát semmi okom a további tagadásra... Az 2832 4| további tagadásra... Az a nőtlen úr nem más, mint... 2833 4| találja ki!~ ~- Asszony, a nevét, mert rögtön megőrülök...~ ~ 2834 4| csak ne kiabáljon úgy, hogy a cselédek is meghallják... 2835 4| cselédek is meghallják... A cinkostársam nem más, mint 2836 4| Gyurka...~ ~- Mit mond? A kopasz Szentpály!~ ~- Úgy 2837 4| Szentpály!~ ~- Úgy van, a kopasz Szentpály... Addig 2838 4| Szentpály... Addig suttogott a fülembe, amíg végre is levett 2839 4| fülembe, amíg végre is levett a lábamról... Meg aztán, őszintén 2840 4| Gellért arcát elborította a vér - ilyen beszédre aligha 2841 4| beszédre aligha volt még példa a hűtelen asszonyok történetében - 2842 4| pedig háromtól négyig...~ ~A férj nagyot lélegzett, aztán 2843 4| görcsösen összeszorította a kezét.~ ~- Szereti? - kérdezte.~ ~- 2844 4| beszéltünk!~ ~- Drágám, a maga eszecskéje úgylátszik 2845 4| hogy Szentpály vette le a lábáról...~ ~- Jesszusom, 2846 4| Szentpály vett rá, hogy a hangomat kiképezzem s tanuljak 2847 4| maga mindig ellene volt a komédiázásnak, hát titokban 2848 4| nézett az ura szemébe, hogy a Gellért dühe egyszerre elpárolgott. 2849 4| rögtön össze-vissza csókolja a feleségét, de mivel rohamai 2850 4| még idejében meggondolta a dolgot. Ahelyett tehát, 2851 4| volna, komolyan megrázta a fejét és egy Shakespeare-színész 2852 4| hálás pillantást vetett rá, a ravasz Gellért pedig kissé 2853 4| szeretetreméltó vagy... De a jövőben ne tégy ilyet, mert 2854 5| Starheim-Gedőváry Miklós herceg, a rétháti huszárezred főhadnagya, 2855 5| főhadnagya, tulajdonképp a gedővári kastélyban lakott, 2856 5| töltötte, az ezredénél. A fiatal főhadnagy, aki Lajos 2857 5| félesztendős házas volt; a hercegnét azonban csak hetenkint 2858 5| hetenkint kétszer látta, amikor a főherceg tizennyolc órai 2859 5| már hajnali négy órakor a zuhany alá állt, ötkor átlovagolt 2860 5| megint csak visszatért a garnizonjába.~ ~A hercegné 2861 5| visszatért a garnizonjába.~ ~A hercegné tavaly szeptember 2862 5| négyhónapos nyári pihenőjéből. A gyertyánligeti vadászkastélyban 2863 5| óriási hegyormok között, ahol a herceg mindössze kétszer 2864 5| mindössze kétszer látogatta meg a tatavidéki hadgyakorlatok 2865 5| tatavidéki hadgyakorlatok előtt. A megérkezését követő ötödik 2866 5| lovagolni késő este Réthátra. A hercegné azonban, aki máskor 2867 5| szeliden csókra nyujtotta a homlokát, ezúttal lesütötte 2868 5| homlokát, ezúttal lesütötte a szemét.~ ~- Oly jó lenne, 2869 5| jut eszébe? Ő fensége ma a rétháti önkéntes tüzoltók 2870 5| órára odaát kell lennem a kastélyban. Ha még máskor 2871 5| az áldozatát...~ ~- Hát a fenséges úr?~ ~- Üzenje 2872 5| hogy megtagadja tőlem?~ ~A herceg habozva nézett bájos 2873 5| akárhogy gondolkodom... a fenséges úr okvetetlenül 2874 5| megharagudnék...~ ~- Ha a fenséges úr kedvesebb magának, 2875 5| Isten hírével! - szólott a hercegné megsértődve.~ ~ 2876 5| hercegné megsértődve.~ ~A herceg még egy darabig gondolkodva 2877 5| egészen csinos rekord...~ ~A herceg tehát otthon maradt 2878 5| herceg tehát otthon maradt a gedővári kastélyban és csak 2879 5| kétségtelenül dicséretére vált, hogy a hercegné marasztalása 2880 5| aligha fog valaha rájönni a marasztalás igazi okára, 2881 5| kastélyából ment férjhez a dunántúli hegyek közé, már 2882 5| már félóra óta várakozott a pázmánvölgyi vicinális vasútra, 2883 5| óra között szokott befutni a futókás állomásra. Az állomásfőnök 2884 5| késést jelzett, de akik a pázmánvölgyi vicinálist 2885 5| vagy hat polgári órával. A fiatal nő unatkozva lapozgatta 2886 5| regényét, majd kisétált a podgyászraktárak és a fűtőház 2887 5| kisétált a podgyászraktárak és a fűtőház felé. Körülbelül 2888 5| amikor észrevette, hogy a komornája elaludt. A hercegné 2889 5| hogy a komornája elaludt. A hercegné irigykedve nézte 2890 5| hercegné irigykedve nézte a jóízüen pihenő leányt és 2891 5| újabb kocsi kanyarodott a pázmánvölgyi vasúti állomás 2892 5| csinos fiatal leány ugrott le a pályaépület lépcsőjére. 2893 5| kacér mosolylyal fogadta a távirótiszt köszöntését, 2894 5| amikor azt hallotta, hogy a vonat még valahol a borosnyói 2895 5| hogy a vonat még valahol a borosnyói hegyek közt poroszkál, 2896 5| poroszkál, maga is betért a távirótiszt hivatalába... 2897 5| távirótiszt hivatalába... A hercegné gépiesen olvasta 2898 5| hercegné gépiesen olvasta el a névjegyet, amely az új utas 2899 5| csodálkozva fölsikoltott... A csinos, rézveretes bőröndökön 2900 5| Paula.~ ~- Egek, hisz ez a férjem barátnője! - kiáltott 2901 5| kiáltott föl magában a hercegnő.~ ~Ország-világ 2902 5| Ország-világ tudta - és a hercegné épp oly jól, mint 2903 5| már másfél év óta udvarol a piszeorru szinésznőnek... 2904 5| piszeorru szinésznőnek... A herceg időközben megházasodott, 2905 5| akadályozta meg abban, hogy a rétháti színtársulatot továbbra 2906 5| továbbra is bőkezüen támogassa. A tisztikar mindennap ott 2907 5| tisztikar mindennap ott ült a Korona színházzá alakított 2908 5| szintén gyakran végignézte a Goldstein Számi-t és a Kornevillei 2909 5| végignézte a Goldstein Számi-t és a Kornevillei harangok-at. 2910 5| Kornevillei harangok-at. A primadonna azonban, Ladányi 2911 5| mögött fekvő mezővárosba...~ ~A hercegné eleintén megdöbbenve 2912 5| eleintén megdöbbenve nézte a primadonna bőröndjeit, aztán 2913 5| kiváncsian beleskelődött a távíró-hivatalba... Gondosan 2914 5| Gondosan vizsgálgatta a szép leányt, kutató pillantást 2915 5| kutató pillantást vetett a szinésznő selyem utiruhájára, 2916 5| megismerkedni vele!~ ~Mintha a sors meghallgatta volna 2917 5| sors meghallgatta volna a hercegné kérését, a primadonna 2918 5| volna a hercegné kérését, a primadonna kijött a perronra 2919 5| kérését, a primadonna kijött a perronra és kinézett az 2920 5| Később mosolyogva nézett a hercegnére és bohémes fesztelenséggel 2921 5| kis darabig várhatjuk...~ ~A hercegné barátságosan bólintott:~ ~- 2922 5| Egymás mellé ültek a hajnalkás eresz alá és Ladányi 2923 5| vissza kell térnem Réthátra a vőlegényemhez és mivel Brezslicának 2924 5| Brezslicának Pázmánvölgy a vasúti állomása, hajnalban 2925 5| búcsuztam el egy esztendőre a malomtól...~ ~- Hát vőlegénye 2926 5| vőlegénye van? - kérdezte a hercegné csodálkozva.~ ~- 2927 5| csodálkozva.~ ~- Persze. A vőlegényem kétórányira lakik 2928 5| kétórányira lakik Rétháttól, a falusi birtokán, ahol gyerekkora 2929 5| gyerekkora óta gazdálkodik... A Boccaccio címszerepében 2930 5| májusban feleségül vesz...~ ~A hercegné gondolkodó arcot 2931 5| Starheim-Gedőváry herceggel... Ha a vőlegényének csakugyan az 2932 5| vőlegényének csakugyan az a szándéka, hogy feleségül 2933 5| szerelem nem sokat törődik a multakkal és Bandi, ha a 2934 5| a multakkal és Bandi, ha a jövő éven jó termésre lesz 2935 5| kellett fogadnom neki, hogy a herceggel egyszer s mindenkorra 2936 5| ez olyan könnyü dolog?... A herceg másfél év óta szeret, 2937 5| már szívesen lemondanék a barátságáról, ha könnyüszerrel 2938 5| szakítsak, mikor szünetlenül a nyakamon van?... Bandi ma 2939 5| kér, hogy csütörtök este a lakásomon teázhassék, - 2940 5| herceg mindennap nálam iszsza a teáját?...~ ~A hercegnő 2941 5| nálam iszsza a teáját?...~ ~A hercegnő tágranyílt szemmel 2942 5| szemmel hajolt előre, - azt a tónust, amelyben Ladányi 2943 5| nem hallotta... De hogy a dolog véghetetlenül érdekli, 2944 5| egyszerre jókedvüen karolt a csöndesen üldögélő Ladányi 2945 5| Csakugyan szeretné, ha a Bandija ott teázna?~ ~- 2946 5| Én jótállok arról, hogy a herceg ezen az estén nem 2947 5| Azt ne kérdezze... Én az a jó tündér vagyok, aki a 2948 5| a jó tündér vagyok, aki a nélkülöző szerelmeseket 2949 5| szerelmeseket támogatja... Higyjen a szavamnak... nem bánja meg... 2950 5| fogadja el csütörtök este a Bandiját.~ ~A szinésznő 2951 5| csütörtök este a Bandiját.~ ~A szinésznő bámulva nézett 2952 5| váratlan csoda megakasztotta a további beszélgetést; a 2953 5| a további beszélgetést; a pázmánvölgyi vicinális egyszerre 2954 5| berobogott az állomásra. A fütyülésre a hercegné komornája 2955 5| állomásra. A fütyülésre a hercegné komornája is fölébredt 2956 5| fölébredt s ijedten szedte össze a táskákat és bőröndöket, 2957 5| táskákat és bőröndöket, amelyek a perron aszfaltján hevertek...~ ~ ~ 2958 5| Hajnal felé lehetett, a herceg már szabályosan lélekzett, 2959 5| szabályosan lélekzett, de a hercegné egyszerre fölébredt... 2960 5| át világosság derengett, a lámpa rózsaszín selyemernyője 2961 5| már lassankint beleolvadt a hajnali világosságba, odakünn 2962 5| koránkelő madarak füttyentgettek a gedővári ablak alatt... 2963 5| gedővári ablak alatt... A hercegné egy darabig álmosan 2964 5| meg... talán most... ebben a pillanatban...~ ~ ~ 2965 6| művész hangversenyezett a Vigadó nagytermében, s amikor 2966 6| Dürer, az impresszárió, aki a világ legtöbb nagyságát 2967 6| elkisérte már Belgrádtól a Fokvárosig, egész sereg 2968 6| vagyok, már jól ismeri azt a szeszélyesen megbízhatatlan 2969 6| amikor Tilda di Sicardit, a nagy olasz tragikát, bemutattuk 2970 6| tragikát, bemutattuk annak a hitvány tolvajcsőcseléknek, 2971 6| tolvajcsőcseléknek, aki ott a szegény aranybányákat kiszipolyozza...~ ~ 2972 6| mintha tegnap történt volna: a La moglie infidela címü 2973 6| infidela címü drámát hirdettük. A szép, fekete asszony, aki 2974 6| asszony, aki művészi turnéján a félvilágot lázba hozta, 2975 6| üres házak előtt játszott: a kalandor népséget a komoly 2976 6| játszott: a kalandor népséget a komoly dráma hidegen hagyta. 2977 6| hidegen hagyta. Mikor délfelé a színházhoz fölnéztem, a 2978 6| a színházhoz fölnéztem, a pénztáros csöndesen bóbiskolt 2979 6| pénztáros csöndesen bóbiskolt a rácsos ablak mögött, a titkár 2980 6| bóbiskolt a rácsos ablak mögött, a titkár pedig sötét ábrázattal 2981 6| ábrázattal kémlelődött a vigasztalan messzeség felé... 2982 6| vigasztalan messzeség felé... A bevétel alig volt több kétszáz 2983 6| Kedvetlenül mentem föl a színpadra, ahol a szinészek 2984 6| mentem föl a színpadra, ahol a szinészek hitelbe kártyáztak, 2985 6| szinészek hitelbe kártyáztak, a kis Tina pedig, a művésznő 2986 6| kártyáztak, a kis Tina pedig, a művésznő szobalánya, kiváncsian 2987 6| fog utazni Friscóba (ahogy a benszülöttek San Franciscót 2988 6| Franciscót nevezik). Mikor a kártyázó szinészek között 2989 6| között végigmentem, Tersi, a pisze kómikus nevetve rám 2990 6| ott kell majd lebzselnünk a páholyban?~ ~Mert elfeledtem 2991 6| elfeledtem önöknek mondani, hogy a nagy tragikát örjöngővé 2992 6| az olyan estéken, amikor a nyomorult nép nem kapkodta 2993 6| nyomorult nép nem kapkodta el a jegyeinket, a dologtalan 2994 6| kapkodta el a jegyeinket, a dologtalan szinészeinknek 2995 6| szigoruan meghagytuk, hogy a földszintet és a páholyokat 2996 6| meghagytuk, hogy a földszintet és a páholyokat benépesítsék 2997 6| igaz meggyőződéssel adják a mámoros habitüét. Szegények 2998 6| volna az orfeumokban és a kocsmákban, de mivel féltek 2999 6| féltek tőlem, hát eljöttek a színházba. A legtöbb jóízüen 3000 6| hát eljöttek a színházba. A legtöbb jóízüen aludt az