Rész

3001  6|                  bóbis­kolták végig ugyanazt a darabot...~ ~Mikor a pisze
3002  6|                ugyanazt a darabot...~ ~Mikor a pisze kómikus most ilyen
3003  6|             rámkiáltott, egyszerre megálltam a kártyaasztal mellett. Sokszor
3004  6|                Sokszor tapasztalhatták, hogy a legjobb ötletek néha egész
3005  6|                     idea után, most hirtelen a homlokomra csaptam. A szinészek
3006  6|               hirtelen a homlokomra csaptam. A szinészek bámulva néztek
3007  6|                          Uraim, hagyják abba a kártyázást és fáradjanak
3008  6|                    és fáradjanak föl azonnal a színházi irodába...~ ~Giannini,
3009  6|              színházi irodába...~ ~Giannini, a fiatal bonvivant, megütődve
3010  6|                bonvivant, megütődve tette le a kártyáját.~ ~- Most, Dürer
3011  6|              veszteségben vagyok?~ ~Kivettem a zsebemből egy ötlirást.~ ~-
3012  6|                    Itt van egy kis kárpótlás a veszteségeért...~ ~- Ez
3013  6|                    és habozás nélkül fölkelt a kártyaasztal mellől.~ ~Valamennyien
3014  6|             egyszerüséggel intéztem hozzájuk a következő beszédet:~ ~-
3015  6|               Hölgyeim és uraim, ma ismét az a kellemes kötelesség vár
3016  6|                     való maszkokban ülnek be a páholyokba és a földszintre...~ ~-
3017  6|                     ülnek be a páholyokba és a földszintre...~ ~- Kimaszkírozva
3018  6|                        Kimaszkírozva menjünk a nézőtérre? - kérdezték össze-vissza
3019  6|                       kérdezték össze-vissza a szinészek.~ ~- Úgy van.
3020  6|                     külön ötven lirát kap az a tisztelt művész, aki a szerepét
3021  6|                    az a tisztelt művész, aki a szerepét legjobban eljátszsza...~ ~
3022  6|                  lények közé tartoztak, akik a pénzt nem gyűlölték elvileg.
3023  6|                   gyűlölték elvileg. Mielőtt a további részleteket megmagyaráztam
3024  6|            részleteket megmagyaráztam volna, a következő utasításokat adtam
3025  6|                    tábornoknak öltözködik és a mellére tizenegy érdemrendet
3026  6|                 kecskeszakállával fog beülni a földszinti páholyba. A többiek
3027  6|                beülni a földszinti páholyba. A többiek mint grófok, szakácsnék,
3028  6|                    hercegnők helyezkednek el a földszinten és az erkélyeken...~ ~ ~
3029  6|                     az előadás kezdete előtt a függöny hasadékán át a nézőtérre
3030  6|                 előtt a függöny hasadékán át a nézőtérre leselkedtem, jogos
3031  6|                   hogy művészeim megfelelnek a beléjük helyezett bizalomnak.
3032  6|                beléjük helyezett bizalomnak. A laplatai tábornok kifeszített
3033  6|              tábornok kifeszített mellel ült a földszinti proszcénium-páholyban,
3034  6|                      naptányér csillogott... A melbournei szenátor a színházi
3035  6|                        A melbournei szenátor a színházi borbély kis leányával
3036  6|       hercegkisasszonynak volt öltözködve... A spanyol grófné lorgnonján
3037  6|                 spanyol grófné lorgnonján át a laplatai tábor­nokot nézte,
3038  6|                 udvariassággal köszönt neki. A balkáni erőművész narancsot
3039  6|              erőművész narancsot hámozott, s a kövér gyümölcshéjat kiszórta
3040  6|                 kövér gyümölcshéjat kiszórta a parkettre. A grófnék, szakácsnék,
3041  6|          gyümölcshéjat kiszórta a parkettre. A grófnék, szakácsnék, tengeri
3042  6|                      legyezhették magukat és a színlapot olvasták...~ ~
3043  6|                      színlapot olvasták...~ ~A függönyt utóbb pontosan
3044  6|                  utóbb pontosan fölhuzták és a La moglie infidela első
3045  6|                     zavar nélkül leperegtek. A sziciliai gróf hosszan tárgyalt
3046  6|                  berágalmazta előtte. Később a harisnyás szolga, aki gránátszín
3047  6|               nadrágot hordott, bejelentette a vendégeket, s a kormányzó,
3048  6|                 bejelentette a vendégeket, s a kormányzó, a kiskoru principe,
3049  6|                   vendégeket, s a kormányzó, a kiskoru principe, a kövér,
3050  6|               kormányzó, a kiskoru principe, a kövér, szőke postafőnök,
3051  6|                   asszonyok sorra bevonultak a gróf szalonjába, amelynek
3052  6|                 maliciával csevegtek, amikor a harisnyás lakáj egyszerre
3053  6|               jelentette:~ ~- La contessa!~ ~A grófné - a fenséges termetü
3054  6|                    La contessa!~ ~A grófné - a fenséges termetü Tilda di
3055  6|                 közelített az oldalajtón át, a vendégek fölálltak a helyükből,
3056  6|                     át, a vendégek fölálltak a helyükből, amikor egyszerre
3057  6|                  rekedt ordítás hallatszott: a laplatai tábornok, aki mindeddig
3058  6|                      mindeddig nyugodtan ült a földszinti proszcénium-páholyban,
3059  6|                    tigris módjára fel­ugrott a helyéből és idegenszerü
3060  6|                   angolsággal üvöltötte:~ ~- A feleségem!~ ~Általános zűrzavar
3061  6|                   Általános zűrzavar támadt, a fizető közönség rémülten
3062  6|                  közönség rémülten fölriadt, a rendőrtisztek vésztjósló
3063  6|                vésztjósló arccal közeledtek, a melbournei szenátor pedig -
3064  6|                      nyugalmával - hajolt ki a páholya bársonykönyöklőjén.~ ~-
3065  6|              kiáltotta át nemes grandezzával a fiatal laplatai tábornoknak, -
3066  6|                   laplatai tábornoknak, - az a nő, aki ott fenn a szín­padon
3067  6|                        az a nő, aki ott fenn a szín­padon játszik, a testvérhugom,
3068  6|                   fenn a szín­padon játszik, a testvérhugom, született
3069  6|                    Indien-leány... Édesapánk a közép-ausztráliai szövetségtanács
3070  6|                    elnöke volt, s hugom csak a keblében lobogó isteni szikrának
3071  6|                   szikrának engedett, amikor a művészet göröngyös ösvényére
3072  6|                  hogy ama nőt sértegesse! Ha a szép szó nem elég önnek,
3073  6|         zsebkendővégről, ha úgy tetszik...~ ~A spanyol grófné e szavakra
3074  6|             sikoltotta:~ ~- Szegény hugom!~ ~A balkáni erőművész egy narancsot
3075  6|                     egy narancsot dobott föl a színpadra, a grófnők, szakácsnék,
3076  6|                      dobott föl a színpadra, a grófnők, szakácsnék, tengeri
3077  6|                   hercegnők pedig kipirulva, a helyükről felugrálva rikoltották:~ ~-
3078  6|                   Botrány! Gazság! Gyalázat! A családi jelenetet idehozni
3079  6|                   családi jelenetet idehozni a színpadra! Le a zsarnok
3080  6|                     idehozni a színpadra! Le a zsarnok férjjel! Le a hűtelen
3081  6|                     Le a zsarnok férjjel! Le a hűtelen asszonynyal!~ ~Általános
3082  6|                   Általános riadalom támadt, a nagy tragika ijedten menekült
3083  6|                 menekült az öltözőjébe, mire a laplatai tábornok kilépett
3084  6|                   laplatai tábornok kilépett a páholy előrészén át, méltóságos
3085  6|               méltóságos léptekkel végigment a támlásszékeken, s teljes
3086  6|               Hölgyeim és uraim, - kiáltotta a tábornok, - az a nő nemcsak
3087  6|                   kiáltotta a tábornok, - az a nő nemcsak engem hagyott
3088  6|                kiskoru gyermekét is. Én csak a hitvesem után kiáltok, de
3089  6|                    egy gaz csábítóval, azzal a kopasz, vörös bri­gan­tival,
3090  6|                    szolgáltassanak igazságot a vérigsértett férjnek és
3091  6|                     adják vissza gyerekeinek a gonosz anyát...~ ~A közönség -
3092  6|              gyerekeinek a gonosz anyát...~ ~A közönség - a fizetők csekély
3093  6|                      anyát...~ ~A közönség - a fizetők csekély csapata -
3094  6|                  visszaadja gyermekeinek, de a rendőrség, szerencsére,
3095  6|                    szerencsére, közbelépett: a színházat karhatalommal
3096  6|                       Mondanom se kell, hogy a lapok másnap rémes cikkeket
3097  6|                      rémes cikkeket közöltek a botrányról, s szívre­ható
3098  6|             festették le az ősz katonát, aki a csaták viharából visszatérve,
3099  6|                    fészkét üresen találta... A város egyébről se beszélt,
3100  6|                    egyébről se beszélt, mint a megszökött asszonyról, s
3101  6|                     megszökött asszonyról, s a pénztár előtt másnap lovas
3102  6|               tartotta fenn nagy fáradsággal a rendet. Hat hétig zsúfolt
3103  6|                      játszották napról-napra a La meglio infidela-t; a
3104  6|                      a La meglio infidela-t; a kis truc kerek százezer
3105  6|                    megjegyezni önöknek, hogy a következő évben megint csak
3106  6|                 ugyanannyiszor jutottam abba a helyzetbe, hogy kenyeret
3107  6|                    de biztosra vehetik, hogy a halá­lom után nem marad
3108  6|                     marad annyim, amennyiből a szálláspénzem kikerül...~ ~ ~
3109  7|                                              A jutalomjáték~ ~Polgári fényűzéssel
3110  7|               csecsebecsék. Nagy álló-tükör. A kanapén, melyből itt-ott
3111  7|               itt-ott kiváncsian kandikál ki a tengeri fű, Daruvölgyi Irma,
3112  7|                 tengeri fű, Daruvölgyi Irma, a vidéki szín­társulat primadonnája
3113  7|                    ideges.~ ~(Kopogtatás.)~ ~A primadonna (bosszankodva):
3114  7|                       Valószinüleg megint az a majom Baranyay akarja kínpadra
3115  7|                      az egész színtársulatot a nyakamra hozhatja. Bánom
3116  7|                  világ összedül. Játszsza el a felesége a Nebántsvirág-ot!
3117  7|                       Játszsza el a felesége a Nebántsvirág-ot! Másfélmázsás
3118  7|                     Deniset még úgyse látott a tamásvári értelmiség...~ ~(
3119  7|                   tamásvári értelmiség...~ ~(A kopogtatás szerényen ismétlődik.~ ~
3120  7|                      szerényen ismétlődik.~ ~A primadonna (a helyéből fölemelkedik.
3121  7|                  ismétlődik.~ ~A primadonna (a helyéből fölemelkedik. Harcra
3122  7|            lekötelezőleg mosolyog, hajlongva a szobába lép. A mellényén
3123  7|                     hajlongva a szobába lép. A mellényén háromszoros aranyláncot
3124  7|               háromszoros aranyláncot visel. A prima­donna megdöbbenve
3125  7|           prima­donna megdöbbenve nézi, mert a látogató teljesen ismeretlen
3126  7|                  ügyben jövök, amely némileg a hazai művészet közös ügye.
3127  7|                       Nevem Goldschmied...~ ~A primadonna (kedvetlenül):
3128  7|                      tőlem. Nem vagyok abban a hangulatban, hogy hosszabb
3129  7|                 tömör és lakonikus legyek.~ ~A primadonna: Tehát miről
3130  7|                     van szó?~ ~Az idegen úr: A városban ma futótűzként
3131  7|                    futótűzként terjedt el az a hír, hogy Nagysád holnap
3132  7|                   Nagysád holnap nem lép föl a Nebántsvirág-ban.~ ~A primadonna:
3133  7|                    föl a Nebántsvirág-ban.~ ~A primadonna: Úgy van!~ ~Az
3134  7|                     Úgy van!~ ~Az idegen úr: A direktor haját tépve deklamál
3135  7|                    tépve deklamál reggel óta a kávéházban, a rendező úgy
3136  7|                     reggel óta a kávéházban, a rendező úgy lovagol föl
3137  7|                      lovagol föl s alá, mint a bolond, a színtársulat tagjai
3138  7|                    föl s alá, mint a bolond, a színtársulat tagjai pedig,
3139  7|          kis­gulyásnál, zokogva várják, hogy a Nagysád szíve meglágyul...~ ~
3140  7|                 Nagysád szíve meglágyul...~ ~A primadonna: Azt ugyan várhatják!~ ~
3141  7|               teljesen méltányolni tudom azt a csapást, amely a Nagysád
3142  7|                   tudom azt a csapást, amely a Nagysád elhatározásával
3143  7|                      Nagysád elhatározásával a művészetre háramlik.~ ~A
3144  7|                     a művészetre háramlik.~ ~A primadonna: Bánom is én!~ ~
3145  7|                      ha arra is kitérek, ami a Nagysád elhatározását befolyásolta.
3146  7|                    de kötelességem, hogy ezt a kényes pontot is érintsem.
3147  7|                     hiszem, nem járok messze a valóságtól, amikor a költő
3148  7|                  messze a valóságtól, amikor a költő ismert mondását idézem:
3149  7|                 idézem: Cherchez la femme!~ ~A primadonna: Mit ért ez alatt?~ ~
3150  7|                       Azt, hogy: minden bajt a férfiak okoznak.~ ~A primadonna:
3151  7|                    bajt a férfiak okoznak.~ ~A primadonna: Mondhatom, hogy
3152  7|                    hogy kissé furcsán kezeli a francia nyelvet.~ ~Az idegen
3153  7|                    Az idegen úr: Az mindegy. A lényegben azonban, úgy gondolom,
3154  7|                      bizo­nyára szerelmes.~ ~A primadonna: Mi köze hozzá?~ ~
3155  7|                     azt akarja mondani, hogy a művészet magánügy? Hogy
3156  7|                      művészet magánügy? Hogy a művész cselekedetei nem
3157  7|                   cselekedetei nem tartoznak a nyilvánosság bírálata alá?
3158  7|                      figyelemmel kísérjük.~ ~A primadonna: Él ám maguknak
3159  7|                   primadonna: Él ám maguknak a kis cica!~ ~Az idegen úr:
3160  7|                     Az idegen úr: De hagyjuk a cél nélkül való vitatkozást.
3161  7|                 vitatkozást. Tamásvárott még a serdületlen gyer­mekek is
3162  7|                Nagysád azért nem játszsza el a Nebántsvirág-ot, mert Csiszár
3163  7|         Nebántsvirág-ot, mert Csiszár úrral, a természetfiuval összeveszett.~ ~
3164  7|              természetfiuval összeveszett.~ ~A primadonna: Ha nem akarja,
3165  7|              primadonna: Ha nem akarja, hogy a szakácsnét becsöngessem,
3166  7|                   kérem, hogy ne említse azt a nyomorultat...~ ~Az idegen
3167  7|               nyomorultat...~ ~Az idegen úr: A csöngetyü annál kevésbbé
3168  7|                      hogy nincs is csöngetyü a szobában. De ha volna is,
3169  7|                művészetétől megfoszszon...~ ~A primadonna: Nem jogosít
3170  7|                      nem és százszor is nem. A művész nem a magáé, hanem
3171  7|                százszor is nem. A művész nem a magáé, hanem a miénk. A
3172  7|                    művész nem a magáé, hanem a miénk. A művész éppen úgy
3173  7|                      a magáé, hanem a miénk. A művész éppen úgy közbirtok,
3174  7|                    éppen úgy közbirtok, mint a városháza vagy az országút.~ ~
3175  7|                városháza vagy az országút.~ ~A primadonna: Ne mondja!~ ~
3176  7|                      is mondanám, ha nagysád a szakácsnét becsön­getné.
3177  7|                      kiáltsam: Hahahahaha!~ ~A primadonna: Csak kiáltsa!~ ~
3178  7|                    közünk nekünk ahhoz, hogy a bájos Denise de Flavigny
3179  7|                     bájos Denise de Flavigny a polgári életben is szerelmes
3180  7|                féltékenységét respek­táljuk; a többi, mint a költő oly
3181  7|                 respek­táljuk; a többi, mint a költő oly szépen dalolja,
3182  7|                   oly szépen dalolja, sifli. A művész minden szubjektiv
3183  7|                  érzését köteles alárendelni a hivatásnak s a dicsőségnek;
3184  7|                   alárendelni a hivatásnak s a dicsőségnek; ám jó, törjön
3185  7|               dicsőségnek; ám jó, törjön meg a szíve, de azért játszszék,
3186  7|                     de azért játszszék, mert a hivatása úgy rendeli...~ ~
3187  7|                    hivatása úgy rendeli...~ ~A primadonna: Törjön meg a
3188  7|                     A primadonna: Törjön meg a maga szíve, ne az enyém!~ ~
3189  7|            átkozódjék és tépje akár körmével a párna csipkéjét; de a színpadhoz,
3190  7|               körmével a párna csipkéjét; de a színpadhoz, az ő esküdött
3191  7|      boldogtalanságában se legyen hűtelenné. A szoba csöndjében tetszése
3192  7|                       És kövesse emelt fővel a csillagot, amely utján fényesen
3193  7|                 fényesen világit előtte...~ ~A primadonna (felül a kanapén):
3194  7|                          A primadonna (felül a kanapén): Kedves Goldschmied
3195  7|                   idegen úr: Parancsoljon:~ ~A primadonna: Legyen szives
3196  7|                   szerével nem megy, behivom a szakácsnét....~ ~Az idegen
3197  7|                         Az idegen úr: Hát ez a válasza mindarra, amit elmondtam?~ ~
3198  7|                  mindarra, amit elmondtam?~ ~A primadonna: Ez.~ ~Az idegen
3199  7|                   szándéka, hogy nem lép föl a Nebántsvirág-ban?~ ~A primadonna:
3200  7|                    föl a Nebántsvirág-ban?~ ~A primadonna: Úgy van.~ ~Az
3201  7|                         Az idegen úr (föláll a helyéből. Zsebkendőjét a
3202  7|                     a helyéből. Zsebkendőjét a szeméhez emeli. Nagyon meghatott
3203  7|               kisasszony! Meg kell nyugodnom a tudatban, hogy ön rideg,
3204  7|                    rideg, szívtelen és önző. A saját bánatáért egy egész
3205  7|                      az Isten, kisasszony!~ ~A primadonna (kissé megindulva):
3206  7|                    és keserűséget okozott.~ ~A primadonna: Még egy percre,
3207  7|                    de megvallom, jól esik az a tudat, hogy egy derék ember
3208  7|                  fogok vissza­gondolni, mint a művészet tisztalelkü barátjára...~ ~
3209  7|                  félre): Szép vigasztalás!~ ~A primadonna: Még egyet, Goldschmied!
3210  7|                      Még egyet, Goldschmied! A nevét már tudom, de higyje
3211  7|                      kicsoda tulajdonképp az a férfiu, akit tehetségemmel
3212  7|                     tudni, hogy ki vagyok?~ ~A primadonna: Azt, Goldschmied!~ ~
3213  7|                      Ellenben zálogházam van a tamásvári főtéren...~ ~A
3214  7|                     a tamásvári főtéren...~ ~A primadonna: Zálogháza?~ ~
3215  7|                    Az idegen úr: Úgy van. De a zálogház irgalmatlanul rosszul
3216  7|               egytől-egyig nyárspolgárok; és a kis jövedelmecskéjüket pedánsul
3217  7|                annyit se keresek, amennyiből a boltom árendája kifutja...~ ~
3218  7|                 boltom árendája kifutja...~ ~A primadonna: Nem értem.~ ~
3219  7|                jutalomjátéka kirántott volna a csávából; mert önbe a fél
3220  7|                  volna a csávából; mert önbe a fél város szerelmes. De
3221  7|                  szerelmes. De így, hogy azt a számárságot úgy a szívére
3222  7|                   hogy azt a számárságot úgy a szívére vette...~ ~A primadonna:
3223  7|                     úgy a szívére vette...~ ~A primadonna: Hát mi összefüggésben
3224  7|                    van fölösleges pénze...~ ~A primadonna: Tehát?~ ~Az
3225  7|                    és óra odavándorolt volna a szegény Goldschmied boltjába...~ ~
3226  7|                    Goldschmied boltjába...~ ~A primadonna (megtörve): És
3227  7|                       És én azt hittem, hogy a művészetembe szerelmes! (
3228  8|              kétlábnyi csillogó hó borította a vázsonyi meg a vilonyai
3229  8|                     borította a vázsonyi meg a vilonyai utat, a falusiak
3230  8|                vázsonyi meg a vilonyai utat, a falusiak alig jöttek be
3231  8|                      falusiak alig jöttek be a hetivásárra, a tél úgyszólván
3232  8|                     jöttek be a hetivásárra, a tél úgyszólván eltorlaszolta
3233  8|                     úgyszólván eltorlaszolta a várost a körülfekvő falvaktól.
3234  8|            úgyszólván eltorlaszolta a várost a körülfekvő falvaktól. Nem
3235  8|                      az idegenek megrekedtek a város falai között, a vonat
3236  8|            megrekedtek a város falai között, a vonat csak két-három napban
3237  8|                   napban egyszer pöfögött be a bakonyi hegyek közül. Úgy
3238  8|                       polgártársak, mondotta a helybeli zászlóalj parancsnoka,
3239  8|              helybeli zászlóalj parancsnoka, a kövér, jókedélyü Juhász
3240  8|                      Ha így tart, abba marad a mulatság! Nem marad egy
3241  8|                szakajtóra való liszt, amiből a Schafarik a farsangi fánkot
3242  8|                    liszt, amiből a Schafarik a farsangi fánkot megsütheti...~ ~
3243  8|                  diák-fia együtt járt velünk a gim­ná­ziumba, s ennek fejében
3244  8|               gim­ná­ziumba, s ennek fejében a vendéglő száláját minden
3245  8|                    visszamenő hagyomány volt a januárvégi matiné, amelyen
3246  8|                   januárvégi matiné, amelyen a kis város minden szép asszonya,
3247  8|                    siheder leánya megjelent; a piaristák ilyenkor rövid
3248  8|                  nélkül szekundára feleltünk a matézisből és a természettanból.
3249  8|                    feleltünk a matézisből és a természettanból. De ki törődött
3250  8|                      De ki törődött ilyenkor a szekundával és a jövendővel?
3251  8|                    ilyenkor a szekundával és a jövendővel? Csitri, félénk,
3252  8|                     kis leányokkal táncoltuk a négyest és a keringőt, miután
3253  8|            leányokkal táncoltuk a négyest és a keringőt, miután a főtisztelendő
3254  8|                négyest és a keringőt, miután a főtisztelendő urak értekezéseit
3255  8|           főtisztelendő urak értekezéseit és a diákok szavalatát végighallgattuk.
3256  8|                  szavalatát végighallgattuk. A matiné átolvadt az éjszakába;
3257  8|         lelkesedéssel hajrázott szűnóra után a párok között.~ ~Süppedő,
3258  8|                baktattunk esténkint hazafelé a tánciskolából (már csak
3259  8|                      választott el bennünket a mulatságtól) és egy fitosorru
3260  8|                       búcsúzáskor bizalmasan a fülembe súgta:~ ~- Lauschik
3261  8|                  akarja, hogy vele táncoljam a második négyest. De én nem
3262  8|                lágyan, szemérmesen, miközben a homlokáig elpirult.~ ~Megszorítottam
3263  8|                   elpirult.~ ~Megszorítottam a kezét, mire ő egy pillanatig
3264  8|                     egy pillanatig álmodozva a vállamra hajolt.~ ~- Magával
3265  8|                     akarom, hogy maga legyen a táncosom...~ ~Nem igen aludtam
3266  8|               táncosom...~ ~Nem igen aludtam a következő éjjeleken, és
3267  8|                    prózai körülmény, amelyet a novellaírók, sajnos, mellőzni
3268  8|                    sajnos, mellőzni szoktak: a ruhakérdés. Te, nyájas olvasóm,
3269  8|                    idők óta megszoktad, hogy a hős ilyenkor előkelő nonchalence-szal
3270  8|             bizonyára nem igen tudsz azokról a szerelmesekről, akik egy
3271  8|                     hiánya miatt vonulnak el a vigasztalan magányba. Ismered-e
3272  8|              vigasztalan magányba. Ismered-e a szegény fickókat, akik a
3273  8|                     a szegény fickókat, akik a mulatság előtt szorongó
3274  8|              frakkjukat s remegve vizsgálják a tükröt, amely redingotjuk
3275  8|             redingotjuk könyökén csillog? Ők a szerelem igazi mártirjai;
3276  8|               szerelem igazi mártirjai; mert a Babochay vagy a Novotny
3277  8|              mártirjai; mert a Babochay vagy a Novotny kegyetlensége miatt
3278  8|                  előkelő uri szabó volt, aki a cégtáblájára ezt a misztikus
3279  8|                       aki a cégtáblájára ezt a misztikus fölírást festette:
3280  8|                    oly kevéssé értette, mint a kisváros fiatal gavallérjai;
3281  8|                   mert Bécsben és Budapesten a legtöbb comme il faut helyen
3282  8|                negyvennyolcban végigküzdötte a szabad­ság­harcot, s valahogy -
3283  8|              viszontagságok után - idekerült a Kőkép-utca végébe. Hosszu
3284  8|                    szakálla citromsárga volt a burnótozástól, feltünő rokonszenvet
3285  8|                 feltünő rokonszenvet táplált a bala­tonvidéki borok iránt
3286  8|                    az utcán barackot nyomott a fejük búbjára. Bolondos
3287  8|                      aki csak akkor vett tűt a kezébe, amikor a Tizenhét
3288  8|                    vett tűt a kezébe, amikor a Tizenhét császárhoz cimzett
3289  8|                     már végképp beszüntették a groghitelt. Így esett, hogy
3290  8|                  groghitelt. Így esett, hogy a karácsonyra rendelt ruha
3291  8|                      pünkösdre készült el; s a vasaló olykor hosszu heteken
3292  8|                    heteken át kihülve pihent a konyhában vagy az ágy alatt.
3293  8|                 konyhában vagy az ágy alatt. A vén Novotny, mikor az utcán
3294  8|           meginterpelláltuk, derülten nyomta a hüvelykujját a koponyánk­hoz:~ ~-
3295  8|               derülten nyomta a hüvelykujját a koponyánk­hoz:~ ~- Ej ty
3296  8|                 huncwucie! Ne félj, megkapod a krispint, amire a menyasszonyodat
3297  8|                   megkapod a krispint, amire a menyasszonyodat hazaviszed.~ ~
3298  8|                   kacagj szíves olvasó!) nem a Zarjeczky Katuska fitos
3299  8|                 orrocskája jelent meg, hanem a vén Novotny sárgafoltos
3300  8|                     Borzasztónak tünt föl az a gondolat, hogy a második
3301  8|                      föl az a gondolat, hogy a második négyest a csontos
3302  8|                       hogy a második négyest a csontos Lauschiknak kell
3303  8|                   Novotny, régi módi szerint a mértékvételnél bele-beleszakított
3304  8|              mindjárt Párisba vagy Londonba? A Novotny szabását se érdemled
3305  8|                    Így közeledett lassankint a matiné napja, miközben Katuska
3306  8|                    Katuska ábrándosan nézett a szemembe esténkint, s titokban
3307  8|                   csinálja, aki pontos, mint a halál), csillogó fehér ruhát,
3308  8|                csillogó fehér ruhát, amilyet a májusi tündérek viselnek.
3309  8|                    után lihegve szaladtam el a Kőkép-utca végébe, ahol
3310  8|                rejtélyes ruhakészlet között, a tűt a vastag ajkai közt
3311  8|                    ruhakészlet között, a tűt a vastag ajkai közt tartva,
3312  8|                   vagy lehelletével élesztve a vasaló tüzet. Izgatottan
3313  8|                 tüzet. Izgatottan nézelődtem a magam készülő ruhája után,
3314  8|                polgártárs, ne félj! Még csak a Husvét tanácsos attiláját
3315  8|                     Olyan krispin lesz, hogy a fél lányiskola belédszeret...~ ~
3316  8|                    egy, sőt - Uram bocsáss - a matiné előtt való este is
3317  8|                    néztem halálos izgalommal a Novotny szorgos munkáját,
3318  8|                 szorgos munkáját, s miközben a vén lengyel nyugodtan burnótozott,
3319  8|        megfoghatatlannak tünt föl előttem az a gondolat, hogy e ruhadarabokból,
3320  8|                       Kissé halványon néztem a Novotny pepecselését (még
3321  8|                       még pipára is gyujtott a szörnyeteg!) és utóbb reszketve
3322  8|                     rá!... Reggelre ott lesz a szép krispin az ágyad előtt...
3323  8|                      ágyad előtt... Már csak a gomb kell, meg a vasalás
3324  8|                    Már csak a gomb kell, meg a vasalás és - készen vagyunk...~ ~
3325  8|                Földult lélekkel mentem haza, a vacsora nem izlett, az álom
3326  8|                lázasan hánykolódtam reggelig a párnáim között. Rémületes
3327  8|                gyötörtek: az ujjatlan kabát, a vattirozott mellény szilaj
3328  8|                kalamajkát jártak körülöttem, a vasaló feketén ásított,
3329  8|                    vasaló feketén ásított, s a vén Novotny gunyosan szamárfüleket
3330  8|                   Lauschikkal fogja táncolni a második négyest, Lauschikkal,
3331  8|                második négyest, Lauschikkal, a csontos Lauschikkal... És
3332  8|                      cimbora, itthon maradsz a matinéról...~ ~Hajnalban
3333  8|                    néztem: pont öt óra volt. A türelmem most már végképpen
3334  8|             nesztelenül fölkeltem az ágyból, a ruhámat dideregve magamra
3335  8|                     magamra vettem, s nehogy a szüleim valamit észrevegyenek,
3336  8|               szüleim valamit észrevegyenek, a konyha felé távoztam. A
3337  8|                      a konyha felé távoztam. A szakácsnő már javában pörkölte
3338  8|                     javában pörkölte odakünn a reggeli kávét, s mikor meglátott,
3339  8|                      leszek...~ ~Kisurrantam a kapun: odakünn térdigérő
3340  8|                 odakünn térdigérő hó volt és a pelyhek még sűrűen hullottak.
3341  8|                    holt némaság lebegett még a szunnyadó város fölött.
3342  8|                  város fölött. Csak itt-ott, a külső részeken nyitott egy
3343  8|                     szorgalmasabb füszeres s a vásártéri kávé­házból hallatszott
3344  8|                      hegedüszó. Így értem el a Kőkép-utcába a Novotny lakásához,
3345  8|                      értem el a Kőkép-utcába a Novotny lakásához, amelynek
3346  8|             részvétlen hidegséggel meredt ki a hófehér utcára. Egy percig
3347  8|                   föl...~ ~Csönd volt. Távol a Cserháton haragos kutyák
3348  8|                      haragos kutyák ugattak, a kerekes kutnál valami szorgalmas
3349  8|             szorgalmas cselédleány huzta föl a csikorgó vasláncot.~ ~-
3350  8|             negyedóra mulva nesz hallatszott a vén szabó ablaka mögül.
3351  8|                    huzódtam közelébb, de nem a Novotny hosszu szakálla
3352  8|                       Ki van itt? - kérdezte a borzas néni boszankodva.~ ~-
3353  8|                   keres?~ ~- Novotny urat... A ruhám miatt jöttem... a
3354  8|                      A ruhám miatt jöttem... a ma reggeli ünnepi ruhám
3355  8|                    mérgesen felkacagott.~ ~- A ruhája miatt? Haha, Novotny
3356  8|                     úr tegnap este óta iszik a Tizenhét császár-ban. Eddig
3357  8|                    Az öreg szabó ivás közben a szabadságharcot mesélte.)~ ~-
3358  8|             szabadságharcot mesélte.)~ ~- És a ruhámmal mi lesz?~ ~- A
3359  8|                      a ruhámmal mi lesz?~ ~- A ruhájával? Hát majd fölveszi
3360  8|                   éreztem, hogy belesüppedek a hószőnyegbe. Egyszerre elvonult
3361  8|              hószőnyegbe. Egyszerre elvonult a szemem előtt az Arany Oroszlán
3362  8|                  asszonyok és mindenekfölött a fitos Zarjeczky Katuska,
3363  8|                       És úgy képzeltem, hogy a vén Novotny így szól hozzám
3364  8|                      Novotny így szól hozzám a levegőből:~ ~- Otthon fogsz
3365  8|                  fogsz maradni, cimbora, míg a többiek mulatnak.~ ~Megsemmisülve
3366  8|           Megsemmisülve indultam visszafelé, a sírás a torkomat fojtogatta,
3367  8|                 indultam visszafelé, a sírás a torkomat fojtogatta, úgy
3368  8|                  fogott el: ne vágjak-e neki a havas országútnak, hogy
3369  8|                    támolygó léptekkel mentem a kopár vásártér felé, amelynek
3370  8|                     jókedvvel hallatszott ki a cincogó hegedüszó. Gépiesen
3371  8|                     Gépiesen tántorogtam föl a lépcsőkön s az üveg­ajtón
3372  8|                     akit kerestem: Novotnyt, a vén csalót, aki grog mellett,
3373  8|             iparosnak...~ ~Jó darabig álltam a hideg folyosón, gyáván,
3374  8|                       megdöbbenve, míg végre a tűz­legény kivetődött. (
3375  8|                 kivetődött. (Mazsolát hozott a spájzból a krampampulihoz.)~ ~-
3376  8|                   Mazsolát hozott a spájzból a krampampulihoz.)~ ~- Psetnik
3377  8|                    mondtam neki (kisvárosban a tűzlegényt is mindenki ismeri),
3378  8|               kérdezzen, csak küldje ki...~ ~A tűzlegény eltünt az üvegajtó
3379  8|                     mögött, s pár perc mulva a vén Novotny lépett ki helyette
3380  8|                   Novotny lépett ki helyette a folyosóra. A szájában hosszu
3381  8|                     ki helyette a folyosóra. A szájában hosszu szivart
3382  8|                       Ki van itt? - kérdezte a sárgaszakállu szabó.~ ~Az
3383  8|                  neked egy forró grogot...~ ~A szememet elfutották a könyek,
3384  8|                        A szememet elfutották a könyek, térdem megcsuklott
3385  8|             könyörögve susog­tam:~ ~- Mi van a ruhámmal... az új ruhámmal?...~ ~
3386  8|                    meg kölyök, hogy most nem a vén kecske áll előtted,
3387  8|                      előtted, hanem Novotny, a negyvennyolcas katona...~ ~-
3388  8|                  bácsi, hallgasson rám... Ha a matinéra el nem mehetek,
3389  8|                 másképp Lauschikkal táncolja a második négyest...~ ~A részeg
3390  8|              táncolja a második négyest...~ ~A részeg ember megdöbbenve
3391  8|                   aztán egyszerre megbubozta a koponyá­mat.~ ~- Psia krew,
3392  8|                    krew, vele kell táncolnod a második négyest! Kutyavér,
3393  8|                     ez már változtat valamit a dolgokon. Ha kell, hát kell,
3394  8|                 asztalos szemembe világított a gyertyával, de én most már
3395  8|                     Gyere cimbora, fölvarrom a gombokat!... Hát szerelmes
3396  8|                  most pedig le fogok mondani a forró grogról... Do diabla,
3397  8|                 megindult az égő gyertyával, a szabó pedig, belém karolva,
3398  8|                     lengyel nótákat dudolva, a vén Novotny szorgalmasan
3399  8|                      szorgalmasan öltögetett a szegényes faggyu-gyertya
3400  9| Illésházy-emlékverseny véget ért, Sárrét-et, a győztes paripát, diadalmas
3401  9|                     arcu lovászfiúk vezették a tömegen át a mázsáló felé.
3402  9|             lovászfiúk vezették a tömegen át a mázsáló felé. A nyerő közönség
3403  9|                   tömegen át a mázsáló felé. A nyerő közönség boldogan
3404  9|                  közönség boldogan éljenezte a kis Holl-t, aki szemtelen
3405  9|                   ült verejtékező paripáján, a vésztők pedig mogorván emlegették
3406  9|             térelőnyt, amit Sárrét állítólag a starter hibájából veszített.
3407  9|                    gesztikulált, míg Pogány, a győztes Sárrét gazdája,
3408  9|               gazdája, elégedetten simogatta a pej csillogó, sárga szőrét.
3409  9|                   nem igen hozta ki sodrából a negyedmilliót jövedelmező
3410  9|                       akinek angolos ruháját a legutolsó gimnazista is
3411  9|                    ismerte, kipirult arccal, a boldogságtól szinte lihegve
3412  9|                  fanatizmu­sával nézte végig a tavaszi versenyek minden
3413  9|                     versenyek minden számát: a legrosszabb gebéjük kudarca
3414  9|                szívósságával szentelte magát a lovainak és a fogadásainak.~ ~
3415  9|                szentelte magát a lovainak és a fogadásainak.~ ~Mikor Sárrét-et
3416  9|              fogadásainak.~ ~Mikor Sárrét-et a mázsálóból kivezették, s
3417  9|                     karján, ismét fölsietett a lovar­egyleti tagok tribünjére,
3418  9|              lovar­egyleti tagok tribünjére, a bookmakerek rácsánál egy
3419  9|                    meg, aki merőn rászögezte a szemeit. A vén bácsi - bár
3420  9|                  merőn rászögezte a szemeit. A vén bácsi - bár meglehetősen
3421  9|                    az ötforintos belépőjegy. A borotvált képü, szinte kékarcu
3422  9|                 kómikus pózzal támasz­kodott a fogadóhely vasrácsának,
3423  9|                  mellette, az öreg megemelte a cilinderét.~ ~- Alázatos
3424  9|            cilinderét.~ ~- Alázatos szolgája a méltóságos úrnak! - mondta
3425  9|                     mondta mélyen meghajolva a házaspár előtt.~ ~Pogány
3426  9|                    hallotta az üdvözlést, de a felesége halkan a fülébe
3427  9|              üdvözlést, de a felesége halkan a fülébe súgta:~ ~- Látta?~ ~-
3428  9|                          Látta?~ ~- Kit?~ ~- A papát... Ott áll a vasrács
3429  9|                           A papát... Ott áll a vasrács mellett, Széplakyval,
3430  9|                vasrács mellett, Széplakyval, a népszínműénekessel együtt...~ ~
3431  9|                 együtt...~ ~Pogány haragosan a bookmakerek felé tekintett.~ ~-
3432  9|                     színtársulat éhezik...~ ~A férj szótlanul tovább akart
3433  9|                    Utóvégre az édesapám, aki a kedvemért utazott vagy ötödfélszáz
3434  9|                 hivja le az istállók felé... A bookmaker előtt megvárom,
3435  9|                       Apai kötelessége, hogy a leányát ne kompromittálja...~ ~
3436  9|                   asszony elvált az urától s a rács mellett intett az öreg
3437  9|                     az istállók háta mögött, a pázsiton egyedül maradtak,
3438  9|                      borús homlokkal fordult a méltóságos tartásu, vén
3439  9|                  aggastyán az ég felé emelte a karját.~ ~- Azt kérded,
3440  9|                      ne engem kérdezz, hanem a ferencfalvi értelmiséget,
3441  9|                     Ferencfalván ütöttük föl a sátorfánkat, de a gőgös
3442  9|                ütöttük föl a sátorfánkat, de a gőgös erdélyi urak inkább
3443  9|                  inkább dinom-dánomra költik a pénzüket, mint hogy a nemzet
3444  9|                 költik a pénzüket, mint hogy a nemzet napszámosait támogatnák...
3445  9|                Vasárnap este hét forint volt a jövedelmünk, s a társulat
3446  9|                 forint volt a jövedelmünk, s a társulat egy hónap óta éhezik...
3447  9|                   óta éhezik... Még Lear-re, a legjobb szerepemre is üresen
3448  9|                  szerepemre is üresen maradt a nyomorult bódé, ahol a hazai
3449  9|                maradt a nyomorult bódé, ahol a hazai nyelv igéit terjesztjük.~ ~-
3450  9|                          Adj egy zúgot, ahol a lábamat megvethetem s egy
3451  9|                     egy hét alatt meghódítom a romlott Babilont, amely
3452  9|               áldozik... Egy zúgot, amelyben a kopott vén szinész a maga
3453  9|                amelyben a kopott vén szinész a maga művé­szetét és oroszlánkörmeit
3454  9|                 Pogányné idegesen biccentett a fejével.~ ~- Vagyis prózában
3455  9|                      kapom... Ahelyett, hogy a szerencsémnek és a jó sorsomnak
3456  9|                      hogy a szerencsémnek és a jó sorsomnak örülne, a helyzetemet
3457  9|                    és a jó sorsomnak örülne, a helyzetemet napról-napra
3458  9|                   tűrhetetlenebbé teszi...~ ~A vén szinész mélabúsan bólintott.~ ~-
3459  9|                      beszélsz velem, te, aki a legkedvesebb gyermekem voltál?...
3460  9|                voltál?... Megvontam magamtól a betevő falatot, csakhogy
3461  9|            nevelhesselek... Mit szólna ehhez a szegény édesanyád, akit
3462  9|                  kartácspattogás közt tettem a hitvesemmé?... Ezért virrasztottam
3463  9|                  virrasztottam éjszakákon át a betegágyad mellett, hogy
3464  9|                  mellett, hogy vén napjaimra a lábaidnál éhen haljak...~ ~-
3465  9|                   beteg, - mondotta szárazon a szép asszony.~ ~- Jól tudod,
3466  9|                    elöntötte. Tapolcán pedig a saját életem veszélyeztetésével
3467  9|                 belőled? - deklamálta tovább a Mezőség legelső Otellója. -
3468  9|             elsőrendü csillaga voltál, mikor a férjed huszár­korában megszöktetett
3469  9|                    az oltár elé vezetett, de a trupp árván maradt, mikor
3470  9|                  jóban duslakodol, mikor mi, a nemzet napszámosai, éhenhalunk...~ ~
3471  9|                      az utiköltséget meg ezt a belépőjegyet megszerezhessem...
3472  9|                valahol... Hadd jusson valami a vén szinésznek is abból
3473  9|                      vén szinésznek is abból a rengeteg pénzből, amit az
3474  9|                      állat megkere­sett...~ ~A szép asszony kissé ellágyulva
3475  9|                    kissé ellágyulva játszott a napernyőjével, míg az öreg
3476  9|                   míg az öreg ember hirtelen a keze után nyult.~ ~- Édes
3477  9|                     Édes gyermekem, hallgass a szívedre: hiszen a jótéteményeddel
3478  9|                  hallgass a szívedre: hiszen a jótéteményeddel nemcsak
3479  9|                      jótéteményeddel nemcsak a vén apádat men­ted meg,
3480  9|                      színtársulatot... Azzal a pár forinttal a hazafiság
3481  9|                        Azzal a pár forinttal a hazafiság oltárán áldozol,
3482  9|                 anyanyelvünkért harcolunk... A haza érdeke, hogy ne veszszünk
3483  9|                      de e percben megszólalt a mázsáló csöngetyüje. Ez
3484  9|                 hangokra egyszerre kiröppent a szívéből minden érzékeny
3485  9|                    ön­tudatlanul szólott oda a türelmetlen vén embernek:~ ~-
3486  9|                      jöjjön fel verseny után a lakásomra... Majd akkor
3487  9|                 Pogányék, esti nyolc órakor, a villámvonattal fölutaztak
3488  9|                    villámvonattal fölutaztak a bécsi versenyre. Mikor Vác
3489  9|                   versenyre. Mikor Vác körül a hálókocsiban helyet foglaltak,
3490  9|                foglaltak, Pogányné egyszerre a homlokára ütött.~ ~- Jézusom,
3491  9|                     álmosan.~ ~- Az apámról. A verseny végére fölrendeltem
3492  9|                  verseny végére fölrendeltem a lakásomra. Azt mondta, hogy
3493  9|                      És maga még mindig hisz a vén komédiásnak? Ha fölvetné
3494  9|                     komédiásnak? Ha fölvetné a pénz, akkor is magától koldulna...~ ~
3495  9|                          Tíz perc mulva mind a ketten elaludtak és többet
3496  9|                      és többet nem beszéltek a dologról.~ ~ ~ ~
3497 10|                      mit következtetsz ebből a levélből?~ ~Feleség: Azt,
3498 10|                    rögtön meg nem magyarázod a szavaidat...~ ~Feleség (
3499 10|                    ki párbajra, de elvitetem a holmimat a legközelebbi
3500 10|                      de elvitetem a holmimat a legközelebbi szállodába.~ ~
3501 10|                tennéd. Sokkal észszerűbb, ha a holmidat egyenesen Pagonyi
3502 10|                     Terka!~ ~Feleség: Ott az a papirvágó kés, döfd a szívembe.
3503 10|                     az a papirvágó kés, döfd a szívembe. Így legalább egyszer
3504 10|                  hogy az eredeti drámaírókat a vízbe kéne fojtani...~ ~
3505 10|                      szótalanul, de kérdőleg a férjére mered).~ ~Férj:
3506 10|                      drámaírók nem volnának, a fiatal és zavaros fejü asszonykáknak
3507 10|               szeretnéd ugy-e, ha alázatosan a nyakadba borulnék, s összetett
3508 10|                    Hát mit olvastál ki abból a levélből?~ ~Feleség (kétségbeesett
3509 10|           kétségbeesett kacagással recitálja a szóban forgó levelet): „
3510 10|                 Villámló szemmel:) Nem ég ki a szemed, hogy az a perszóna
3511 10|                      ég ki a szemed, hogy az a perszóna kedves Kuncsijának
3512 10|                      Azt hiszem, tudod, hogy a jó barátaim Kuncsi-ra röviditik
3513 10|                 barátaim Kuncsi-ra röviditik a Kunhalmi nevet. Már a gimnáziumban
3514 10|              röviditik a Kunhalmi nevet. Már a gimnáziumban így szólítottak.~ ~
3515 10|                  zavarjon bennünket. Öleli - a maga Nebántsvirág-ja.” (
3516 10|           Nebántsvirág-ja.” (Majdnem sírva:) A maga Nebántsvirágja, maga
3517 10|                    hát vegye tudomásul, hogy a primadonnáknál az ilyen
3518 10|                  hogy jó napot-tal köszöntöm a barátaimat. Hála Isten,
3519 10|                      is olyan gömbölyü, mint a prima­donnáké - s talán
3520 10|                      talán akad valaki, akit a kedvem szerint megölelhetek. (
3521 10|                 megölelhetek. (Sírva:) És ez a gazember mert féltékenykedni
3522 10|                 Tudja, hogy ő játszsza benne a főszerepet s ha magamra
3523 10|                     Viselkedtünk! Nem sül ki a szeme, hogy a felesége előtt
3524 10|                     Nem sül ki a szeme, hogy a felesége előtt a legbizalmasabb
3525 10|                 szeme, hogy a felesége előtt a legbizalmasabb többesszám
3526 10|               köpönyege alatt meri emlegetni a szeretőjét?~ ~Férj: Terka,
3527 10|                     kisasszonyhoz csak annyi a közöm, mint a súgóhoz, vagy
3528 10|                     csak annyi a közöm, mint a súgóhoz, vagy a színpadi
3529 10|                  közöm, mint a súgóhoz, vagy a színpadi ruhatároshoz.~ ~
3530 10|                     Kiváncsi vagyok rá, hogy a súgó is Kuncsi-nak szólítja-e?~ ~
3531 10|                     von).~ ~Feleség: És hogy a ruhatárossal is csókolózik-e
3532 10|                 Ugyan, nőjjön be már egyszer a feje lágya! Utóvégre most
3533 10|                 asszony! Mondja inkább, hogy a szédelgő áldozata, mint
3534 10|                   mondta, hogy magának olyan a modora, mint valami kocsisnak.~ ~
3535 10|                    valami kocsisnak.~ ~Férj: A kedves mamája nagyon kedves.~ ~
3536 10|                sóhajtotta: meglátod, hogy ez a svihák méreggel pusztít
3537 10|                 méreggel pusztít el.~ ~Férj: A tisztelt mamájának igen
3538 10|              tisztelt mamájának igen hiányos a logikája. Ha csakugyan méreggel
3539 10|                      Bruyere megmondta, hogy a nők vagy nagyon okosak,
3540 10|                  édesem, meggyőző bizonyíték a La Bruyere tétele mellett.~ ~
3541 10|                Feleség: Ha tovább folytatja, a fejéhez vágom ezt a gyufatartót...~ ~
3542 10|               folytatja, a fejéhez vágom ezt a gyufatartót...~ ~Férj: Próbálja
3543 10|                     az előszobából. Minthogy a csöngetés valószinüleg vendé­get
3544 10|               valószinüleg vendé­get jelent, a házaspár hirtelen elhallgat.
3545 10|                elhallgat. Pár pillanat mulva a szobalány megjelenik az
3546 10|                   Kovács úr kérdezteti, hogy a nagyságos úr itthon van-e?~ ~
3547 10|                  van-e?~ ~Férj (kérdőleg néz a feleségére).~ ~Feleség (
3548 10|                    hogy várjuk.~ ~Kovács úr, a ház barátja, a következő
3549 10|                    Kovács úr, a ház barátja, a következő percben az ebédlőbe
3550 10|                       Kovács: Fönn ebédeltem a kaszinóban, s amikor a Lipót-utcán
3551 10|             ebédeltem a kaszinóban, s amikor a Lipót-utcán végigjöttem,
3552 10|                     sejtelem?~ ~Kovács: Hogy a maguk asztalánál egy jó
3553 10|                  megjönni az esze. (Csönget. A belépő szobaleányhoz:) Gyujtsa
3554 10|                  szobaleányhoz:) Gyujtsa föl a kávéforraló gépet!~ ~A spirituszláng
3555 10|                   föl a kávéforraló gépet!~ ~A spirituszláng pár perc mulva
3556 10|                    bizal­mas ebéd romjaival. A desszertes tálon friss gyümölcs
3557 10|                   szinte tavaszias derü árad a szobába. A házigazda havannás
3558 10|               tavaszias derü árad a szobába. A házigazda havannás skatulyát
3559 10|                     ember, hogy az agglegény a kivert kutyához hasonlít.~ ~
3560 10|                    Kovács: Mindennap ugyanaz a programm: a sivár vendéglő,
3561 10|                Mindennap ugyanaz a programm: a sivár vendéglő, a konfidenskedő
3562 10|                  programm: a sivár vendéglő, a konfidenskedő pincér, a
3563 10|                      a konfidenskedő pincér, a szét­tép­hetetlen beafsteek
3564 10|               beafsteek és rostélyos. Amikor a családi tűzhely melegsége
3565 10|           másodmagával ül az asztal mellett, a fehérbóbitás szobaleány
3566 10|                   fehérbóbitás szobaleány és a gázkályha, az örökös tète
3567 10|                    gázkályha, az örökös tète a tète és a jó leves...~ ~
3568 10|                     az örökös tète a tète és a jó leves...~ ~Feleség: Meg
3569 10|                     költői álmodozása közben a reális élet követeléseiről
3570 10|                    Asszonyom, ne kicsinyelje a jó levest! Azt mondom önnek,
3571 10|                       Azt mondom önnek, hogy a jó leves tulajdon­képp a
3572 10|                     a jó leves tulajdon­képp a boldogság, a családi tűzhely,
3573 10|                   tulajdon­képp a boldogság, a családi tűzhely, a nyugodt
3574 10|                boldogság, a családi tűzhely, a nyugodt élet és a tiszta
3575 10|                   tűzhely, a nyugodt élet és a tiszta költészet szimboluma.
3576 10|                       Tudom, hogy túl vannak a mézesheteken s így a kiváncsiságom
3577 10|                  vannak a mézesheteken s így a kiváncsiságom nem illetlen.
3578 10|                       oly élénken elképzelem a boldog­ságukat, hogy akárhányszor
3579 10|                    félre, úgy gondolom, hogy a házasságot nem az én számomra
3580 10|                      az felelni fog!~ ~Férj: A hasonlataid igen szerények.~ ~
3581 10|                 feleli: arra születtem, hogy a más boldogságát nézzem,
3582 10|                       Kovács: Édes együttlét a terített asztal mellett,
3583 10|                 asztal mellett, bizalmas zúg a meleg kályhánál, egy jó
3584 10|                      én se vagyok jobb, mint a többi agglegény: irigy és
3585 10|                     ábrándos arccal távozik. A férj kikiséri az előszobába,
3586 10|                mosolygó feleség helyett ujra a villámló szemü asszonyt
3587 10|               villámló szemü asszonyt látja. A szobalány, aki az előszobát
3588 10|                   élénk örömmel gyönyörködik a következő párbeszédben: „
3589 10|                     következő párbeszédben: „A szakácsné tüzérjének több
3590 10|                     egy vizes borogatást rak a fejére!” - „Faragatlan fráter!” - „
3591 10|                      professzort!”~ ~Kovács (a lépcsőházban): És ne szoruljon
3592 10|                    el az ember szíve, amikor a mások zavartalan boldogságát
3593 11|                           Az uj birtokosok~ ~A pusztai őrház előtt, amely
3594 11|                   pusztai őrház előtt, amely a homokvári vasuti forgalmat
3595 11|                      könnyü kocsi várakozott a vicnálisból kiszálló öreg
3596 11|                    kiszálló öreg házaspárra. A kocsis zsinóros egyenruhát
3597 11|               pántli­kás kalapját alázatosan a kezében tartotta.~ ~- Instálom,
3598 11|                      tartotta.~ ~- Instálom, a Völgyi tekintetes urat várom, -
3599 11|              tekintetes urat várom, - mondta a fehérhaju öreg urnak.~ ~
3600 11|                Völgyi úr erre meglökte kissé a feleségét, s halkan így
3601 11|                       E szavak után felültek a födetlen bricskára, s nekihajtattak
3602 11|                vetettek az őrház környékére: a zsuppfödeles viskóra, amelynek
3603 11|                 piszkos gyerekek játszottak, a két óriási jegenyére, s
3604 11|                      két óriási jegenyére, s a végtelennek látszó homoktengerre,
3605 11|                  látszó homoktengerre, amely a szegényes házikót körülvette.
3606 11|                   Úgylátszik, tetszett nekik a kopár vidék, amelynek egyetlen
3607 11|                     legalább erre vallott az a mosolygó tekintet, amelyet
3608 11|                 tekintet, amelyet az öreg úr a feleségére vetett.~ ~- Különös
3609 11|                   életünket eltöltöttük...~ ~A kocsi végighaladt az ákácos
3610 11|                     alatt, s csakhamar kiért a tanyák közé, amelyek a letarolt
3611 11|                 kiért a tanyák közé, amelyek a letarolt vetések között
3612 11|                  vetések között meglapultak. A késő nyár szelid nyugalma
3613 11|              lebegett az egész vidék fölött, a szalmafödeles házak kéményeit
3614 11|                  házak kéményeit körülfolyta a lenyugvó nap tüze, s a boglyák
3615 11|           körülfolyta a lenyugvó nap tüze, s a boglyák körül egy-egy pőre
3616 11|                      pőre atyafi heverészett a madárdalos alkonyi csöndben.
3617 11|                 madárdalos alkonyi csöndben. A házaspár egy darabig szótlanul
3618 11|                     félszázadja álmodom...~ ~A kocsitakaró alatt megszorította
3619 11|              kocsitakaró alatt megszorította a felesége kezét, aztán vigan
3620 11|                     nézett szét újra és újra a homályosodó, szénaillatos
3621 11|                    nyugodtságát biztosítsák. A kis külvárosi bolt elég
3622 11|                valamikor vagyonhoz jussanak. A csinos fiatal asszony a
3623 11|                      A csinos fiatal asszony a hatéves ruháiban járt, Völgyi
3624 11|                     se költött husz krajcárt a kávéházra, amikor már nyolc-tízezer
3625 11|                    megtakarított pénzük volt a különböző takarékpénztárakban.
3626 11|               különböző takarékpénztárakban. A sors nem áldotta meg őket
3627 11|                  őszintén szólva, ennek mind a ketten örültek - s így minden
3628 11|                      színházban, de akkor se a maguk pénzén: egyszer valami
3629 11|             másodemeleti páholyba, egyszer - a színházban akkor már harmincötfokos
3630 11|          zárt­székkel. Igen jól mulattak, de a fiatal rokont kinevették,
3631 11|                    rokont kinevették, amikor a sürgős pénzzavarral elő­hozakodott.
3632 11|                  egész idő alatt hiába tette a lábát a boltjuk küszöbére.
3633 11|                    alatt hiába tette a lábát a boltjuk küszöbére. Völgyi
3634 11|                 Völgyi úr ilyenkor fölnézett a pápaszeme mögül, s ridegen
3635 11|        meggazdagodtak negyven év alatt? Amíg a szomszédjaik egyszerűen
3636 11|                      esemény zavarta meg: az a váratlan szerencsétlenség,
3637 11|                    van, mégis csak kimozdult a boltjából. Ezt az évet -
3638 11|                 boltjából. Ezt az évet - bár a takarékos beteg úgyszólván
3639 11|                   takarékos beteg úgyszólván a betevő falatot is megvonta
3640 11|                 szólva, nagyon megharagudtak a jó Istenre, hogy ilyen váratlan
3641 11|                   öreg Völgyi így szólhatott a feleségéhez:~ ~- Rendben
3642 11|                      Csakhamar készen voltak a tervükkel: a boltot eladják,
3643 11|                   készen voltak a tervükkel: a boltot eladják, vidéki birtokot
3644 11|               fáradt­ság után végre teljesen a saját kényelmüknek fognak
3645 11|                  attól fogva reggeltől estig a leggyanusabb telekügynökökkel
3646 11|                   ágensek azt remélték, hogy a vén kereskedőt horogra kerítik,
3647 11|                    igen alaposan csalód­tak: a ravasz ember végre is őket
3648 11|                    végre is őket csalta meg. A homokvári birtok, amit héthónapos
3649 11|                    testvérek közt is megérte a negyvenezer forintot.~ ~
3650 11|                     másfélórába került, amíg a bricska a járt útról a félreeső
3651 11|           másfélórába került, amíg a bricska a járt útról a félreeső tanya
3652 11|                  amíg a bricska a járt útról a félreeső tanya kerékvágásai
3653 11|                       aki most látta először a birtokot, csillogó szemmel
3654 11|                   szemmel próbált körülnézni a sötétben, de néhány jegenyenyárfán
3655 11|                     Pár perc mulva előkerült a gazda, aki kalaplevéve köszöntötte
3656 11|               köszöntötte az uraságokat.~ ~- A feleségem leöletett néhány
3657 11|            engedelmükkel idekünn teríttettem a ház előtt...~ ~A földesúr
3658 11|                 teríttettem a ház előtt...~ ~A földesúr leereszkedőleg
3659 11|              földesúr leereszkedőleg intett, a földesasszony pedig kissé
3660 11|                      s hamarosan körüljárták a tanya környékét. Az asszonynak,
3661 11|               tetszettek az alacsony szobák, a férfi pedig megdöbbenve
3662 11|                      megdöbbenve nézett szét a végtelenbe vesző pusztaságon,
3663 11|                           Mennyire van innen a legközelebbi tanya? - kérdezte
3664 11|               legközelebbi tanya? - kérdezte a gazdától.~ ~- A Steiner
3665 11|                     kérdezte a gazdától.~ ~- A Steiner birtoka nem igen
3666 11|                 többre háromnegyed óránál... A Bikenbúr gróf kastélyába
3667 11|                     óra alatt...~ ~- És ezek a legközelebbi szomszédok?~ ~-
3668 11|                     birtokos közelebb hajolt a felesége füléhez:~ ~- Mondhatom
3669 11|                    amikor nekik tetszik...~ ~A sétát csakhamar abba kellett
3670 11|             csakhamar abba kellett hagyniok; a fű nedves és hideg volt,
3671 11|               lábszáraiban. Visszatértek hát a tanya elé, ahol a gazda
3672 11|           Visszatértek hát a tanya elé, ahol a gazda felesége már fölterített
3673 11|                     felesége már fölterített a vacsorához. Isten tudja,
3674 11|                  Isten tudja, mi bajuk volt: a pap­rikás csirke egyikőjüknek
3675 11|                  egyikőjüknek se ízlett, bár a pusztai szakácsné minden
3676 11|                      Kedvetlenül rágicsálták a finom hust, s gondolatban
3677 11|                     hust, s gondolatban mind a ketten Budapesten jártak,
3678 11|                    ugyan nem kellett félniök a betörőktől, mert a papirfalakon
3679 11|                   félniök a betörőktől, mert a papirfalakon át a leggyöngébb
3680 11|                       mert a papirfalakon át a leggyöngébb hang is áthallatszott
3681 11|            leggyöngébb hang is áthallatszott a szomszédokhoz. Völgyi úrnak
3682 11|                 Völgyi úrnak eszébe jutottak a megszokott szórakozásai:
3683 11|                   szórakozásai: eszme­cseréi a sarki borbélylyal, a temetések,
3684 11|            eszme­cseréi a sarki borbélylyal, a temetések, amik a boltja
3685 11|               borbélylyal, a temetések, amik a boltja előtt elvonultak,
3686 11|                      vasárnap délutáni sétái a ligetben, a zaj, a tülkölés,
3687 11|                   délutáni sétái a ligetben, a zaj, a tülkölés, a csöngetés,
3688 11|                     sétái a ligetben, a zaj, a tülkölés, a csöngetés, amit
3689 11|                 ligetben, a zaj, a tülkölés, a csöngetés, amit az idegrendszere
3690 11|                   félelmetes csöndben, amely a magános házat körülvette?
3691 11|                 házat körülvette? Mi pótolja a Rácfürdőt, amelynek gőze
3692 11|                   gőze oly jótékonyan hatott a reumájára? Mivel tölti az
3693 11|                     tölti az egész napot, ha a vevőkkel, az inassal, a
3694 11|                      a vevőkkel, az inassal, a fuvaros kocsisaival nem
3695 11|                   valójában úgy érezte, hogy a boltja megszokott illatkeve­ré­két,
3696 11|                 megszokott illatkeve­ré­két, a sáfrány-, a terpentin-,
3697 11|                illatkeve­ré­két, a sáfrány-, a terpentin-, az ánisszagot
3698 11|                    egész, - mondta, miközben a szíve fájdalmasan elszorult.~ ~
3699 11|               madarak fele­seltek egymással, a nyárfák fölött hófehér holdvilág
3700 11|                      holdvilág ragyogott: de a vén ember mindegyre csak
3701 11|                     vén ember mindegyre csak a betörőkre gondolt, akik
3702 11|                      betörőkre gondolt, akik a tanya körül ólálkodnak.
3703 11|                      tanya körül ólálkodnak. A kutyaugatásra hideg verejték
3704 11|                      hideg verejték lepte el a homlokát és halkan szólott
3705 11|                   homlokát és halkan szólott a feleségéhez:~ ~- Ébren vagy?~ ~-
3706 11|                  húzódtak egymáshoz. Odakünn a végtelen pusztaság ezer
3707 11|                    poétikus hangja zsongott, a földre a szerelmeseknek
3708 11|                    hangja zsongott, a földre a szerelmeseknek való éjszaka
3709 11|                      borult és ők mégis mind a ketten ugyanazt érezték:
3710 11|                    vidámabb fiatal koruknál. A negyven évig tartó szűntelen
3711 11|                szűntelen munka végképp kiölt a szivükből minden költői
3712 11|                 minden költői fogékonyságot, a gyomruk épp úgy megromlott,
3713 11|                     épp úgy megromlott, mint a fantáziájuk s kiszáradt,
3714 11|                  beteges romokká lettek mind a ketten. Hiába dolgoztak,
3715 11|               kuporgattak, hiába szenvedtek: a jókedv, az életöröm egyetlen
3716 12|                                              A nyárfa-utcai bank~ ~- Herz,
3717 12|                kérdezte hanyag mosolylyal az a tiszteletreméltó, öreg férfiu,
3718 12|                  íróasztal itatóspapirján.~ ~A fiatal ember, akihez e sajátságos
3719 12|            sajátságos szavak intézve voltak, a májbetegek keserüségével
3720 12|               szalámit fogunk ebédelni, mert a feleségemnek nem adhattam
3721 12|                 feleségemnek nem adhattam ki a konyha­pénzét.~ ~A különös
3722 12|               adhattam ki a konyha­pénzét.~ ~A különös párbeszéd még nem
3723 12|                    elegáns iroda­helyiségbe. A harmadik személy, aki meggyszínzsinóros
3724 12|                  ezüstcsattos sipkát viselt, a Szép Heléna álom-dalát fütyörészte.~ ~
3725 12|                    álom-dalát fütyörészte.~ ~A tiszteletreméltó aggastyán
3726 12|         tiszteletreméltó aggastyán egyszerre a homlokára ütött, s mintha
3727 12|             leereszkedő kegyességgel fordult a meggyszínzsinóros egyéniséghez.~ ~-
3728 12|      szemcsiptetéssel, - Hanák, gördüljön le a sarki kocsmába és hozzon
3729 12|                    De vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimérő-legény ne
3730 12|              vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimérő-legény ne éljen vissza
3731 12|                      darabig tovább fütyölte a Heléna álomdalát, aztán
3732 12|                      az aggastyánhoz.~ ~- És a pénz? - kérdezte ridegen.~ ~-
3733 12|                 Micsoda pénz?~ ~- Hát amiért a korsó sort felhozzam...~ ~
3734 12|                    korsó sort felhozzam...~ ~A császárszakállas öreg előkelően
3735 12|                      úgy, - mondta, - ön azt a potomságot gondolja, amibe
3736 12|                   hogy nem szeretek bajlódni a kicsinységekkel és így arra
3737 12|                   így arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát vegye föl
3738 12|                    Apró kiadások? Hahaha! Ön a tizenkét krajcárt röviden
3739 12|                       Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete e pillanatban
3740 12|            kétségbe­ejtőbb, mint valaha...~ ~A tiszteletreméltó aggastyán
3741 12|        tiszteletreméltó aggastyán összevonta a szemöldökét, aztán az ujjával
3742 12|                 többé, hogy csöngetés nélkül a belső helyiségekbe merészkedjék.~ ~
3743 12|                 helyiségekbe merészkedjék.~ ~A meggyszínzsinóros személyiség
3744 12|                alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas olvasónak bemutassuk.
3745 12|                 nyájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó aggastyán,
3746 12|                     Frigyes, elnökigazgatója a XII-ik kerületi forgalmi
3747 12|                   kerületi forgalmi banknak, a fiatalabb pedig, Herz Manó
3748 12|        felügyelő-bizottsági alelnök működik. A meggyszínzsinóros egyén
3749 12|                  meggyszínzsinóros egyén már a társadalmi létrának sokkal
3750 12|                 szolgai minőségben istápolja a külvárosi pénzügyeket. A
3751 12|                     a külvárosi pénzügyeket. A banknak háromszobás helyisége
3752 12|                    háromszobás helyisége van a Nyárfa-utca egy illatos
3753 12|                      egy illatos bérházában; a kapu fölött impozáns cégtáblák
3754 12|                    hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb pénzügyi
3755 12|                mívele­tekben is szívesen áll a nagyközönség szolgálatára.
3756 12|                    aranybetűk kiáltják, hogy a XII-ik kerületi forgalmi
3757 12|                   épp oly szívesen elfogadja a tőkepénzesek betéteit, mint
3758 12|           leszámítolásával foglalkoznak. Sőt a díszes táblákból azt is
3759 12|                   megtudjuk, hogy az intézet a legvérmesebb személyi kölcsönöket
3760 12|              értékesebb javat nem mondhatnak a magukénak e silány sárteke
3761 12|                   komor méltósággal kutatott a zsebeiben egy netalán ott
3762 12|                       az aggastyán zsebeiben a legkülömbözőbb holmik foglaltak
3763 12|                     hire, se hamva nem volt. A pátriárka némi keserü­séggel
3764 12|                     keserü­séggel nézett fel a plafondra, azután még egyszer
3765 12|                      még egyszer becsöngette a bank szolgáját.~ ~- Hanák, -
3766 12|                      Hanák, fáradjon csak le a trafikba és hozzon fel két
3767 12|         drámacigarettát. Im, itt van, fogja, a kétfilléres pénzdarab...~ ~
3768 12|                   kétfilléres pénzdarab...~ ~A szolga átvette a kétfillérest,
3769 12|              pénzdarab...~ ~A szolga átvette a kétfillérest, az elnök-igazgató
3770 12|                     tudja, jobb szeretem ezt a közrendi fajt, mint a gianaclist,
3771 12|                    ezt a közrendi fajt, mint a gianaclist, vagy a khedivét...~ ~
3772 12|                      mint a gianaclist, vagy a khedivét...~ ~Mikor Hanák
3773 12|                      Hanák később visszatért a cigarettával, egy pirospozsgás
3774 12|                     úr lépkedett megfontolva a nyomában. Az öreg úr látható
3775 12|                    érdeklődéssel nézett szét a forgalmi bank helyiségében,
3776 12|                  helyiségében, aztán megállt a pénztári asztal rácskerítése
3777 12|                     jegyezni kezdett valamit a naplóba, Herz úr pedig serényen
3778 12|                       Herz úr pedig serényen a főkönyv fölé hajolt. Az
3779 12|                    elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja.~ ~-
3780 12|               impozáns hidegséggel, miközben a tollát szórakozottan a füle
3781 12|              miközben a tollát szórakozottan a füle mögé dugta.~ ~Az öreg
3782 12|                        Az öreg úr megvakarta a füle búbját.~ ~- Izé la,
3783 12|                          Izé la, hát úgy áll a dolog, hogy a kapuban elolvastam
3784 12|                    hát úgy áll a dolog, hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket.
3785 12|                    hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket. Azt látom
3786 12|                     kamatot fizetnek, holott a nagy bankok nem adnak többet
3787 12|                    nézett föl egy pillanatig a főkönyvből, de a következő
3788 12|                  pillanatig a főkönyvből, de a következő percben már únott
3789 12|                   órára.~ ~- Hm, - mondta, - a mai keletről már lekésett,
3790 12|                      óra hét perccel elmúlt. A tőke tehát csak holnaptól
3791 12|              kamatozik, mert tizenkettő után a mai dátumra nem fogadunk
3792 12|                      el semmiféle betétet.~ ~A jókedvü öreg úr könnyedén
3793 12|                      úr könnyedén legyintett a kezével.~ ~- Holnaptól,
3794 12|                 Isten neki, azt se bánom. Az a pár krajcár úgyse tesz már
3795 12|                   Akár ma, akár holnap, üsse a kő...~ ~Belenyúlt a nadrágja
3796 12|                     üsse a kő...~ ~Belenyúlt a nadrágja hátulsó zsebébe,
3797 12|                     bugyellárisból kiolvasta a négyszáz pengőt. A komor
3798 12|                 kiolvasta a négyszáz pengőt. A komor Herz mérgesen nyugtatta
3799 12|                      az elnök-igazgató pedig a maga nevét is pedánsul odakanyarította
3800 12|                     pedánsul odakanyarította a nyugtára. Aztán a százasokat
3801 12|            odakanyarította a nyugtára. Aztán a százasokat egy hanyag mozdulattal
3802 12|                 hanyag mozdulattal besöpörte a márványos asztalka fiókjába...~ ~
3803 12|                     köszöntés után távozott, a szigoru Herz földhöz vágta
3804 12|                   szigoru Herz földhöz vágta a tollszárat, a pátriárka
3805 12|                  földhöz vágta a tollszárat, a pátriárka pedig óvatosan
3806 12|              kihallatszik az előszobába...~ ~A főkönyvvezető sunyi módon
3807 12|                     hírül hozta, hogy tiszta a látóhatár, oktalanul újra
3808 12|             látóhatár, oktalanul újra kezdte a hurrázást. A tiszteletreméltó
3809 12|                     újra kezdte a hurrázást. A tiszteletreméltó aggastyán
3810 12|                      aggastyán ekkor kivette a százasokat, s egy ropogós
3811 12|             százasokat, s egy ropogós bankót a főkönyvvezető kezébe nyomott.
3812 12|                főkönyvvezető kezébe nyomott. A többi hármat ellenben elsülyesztette
3813 12|                      ellenben elsülyesztette a tárcájába, miközben ünnepiesen
3814 12|                  Herz úrhoz:~ ~- Végre talán a reumám miatt is elutazhatom