IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] atyaúristennek 1 augur 1 augusztus 1 az 1218 azelott 1 azért 32 aznap 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3814 a 1218 az 792 hogy 449 és 432 nem | Szomaházy István Költözo nimfák Concordances az |
Rész
1 1| kényeskedő vendégek laknak. Az egész telep szegényes és 2 1| jóformán semmi se volt itt, ami az emberi kulturát hirdette 3 1| természet bőven kárpótolta, amit az emberek gondossága elmulasztott; 4 1| tűlevelü óriásoknak. Ha az ember száz vagy kétszáz 5 1| hagyta a szegényes központot, az őserdő illatát és magányosságát 6 1| csöndes pipázást tartotta az emberi élet legfőbb céljának.~ ~- 7 1| vagyunk, - törte meg a csöndet az öreg úr, miközben a kávéjából 8 1| nagyot hörpintett.~ ~- Az ördög tudja, hogy mi ütött 9 1| időjárást, mint a mostani, az ég állandóan derült, a Csevicében 10 1| mindössze, öcsémuram?~ ~Az igazgató kelletlen arcot 11 1| arcot vágott.~ ~- Hányan? Az erdélyi báróékkal együtt 12 1| emberi elménktől kitelik. Az idén is tíz új padot állítottunk, 13 1| hét óra alatt tegye meg az utat a vasúttól a fürdőig, 14 1| elterelte a megütött témáról az élénk csilingelés, amely 15 1| Vajjon hoz-e most valakit az ördög? - kérdezte az öreg 16 1| valakit az ördög? - kérdezte az öreg úr kiváncsian.~ ~A 17 1| suttogva a tulajdonos.~ ~Az igazgató lomhán fölkelt 18 1| igazgató lomhán fölkelt az asztal mellől, s letámolygott 19 1| kedvenc szakmája? - kérdezte az igazgató kissé megdöbbenve.~ ~- 20 1| fürdőügygyel kapcsolatban áll...~ ~Az igazgató most már helyeslőleg 21 1| sejtelme se volt arról, hogy az orvos mi a jó Isten csodáját 22 1| törzsasztalnál, amelyen az ő számára is akadt még egy 23 1| rajongást, s mivel jóformán ez az első hónapja, amivel szabadon 24 1| maga kötelességét, de ami az embereket illeti, hát okosabb, 25 1| tettünk eddig, hogy hazánkat az idegenekkel megismertessük? 26 1| elveinkkel nem sokra mehetünk az általános versengésben s 27 1| járatos frázisokat, amelyekkel az ujságok írói élni szoktak. 28 1| nem szolgáltunk rá. Csak az idén tíz új pihenőpadot 29 1| többen tizenhetedmagunknál az egész fürdőben...~ ~A vendég 30 1| millió! Szeretném tudni, ki az a bolond, aki vendégekkel 31 1| új utcák keletkeznek. És az őrült, kalandos hajszában, 32 1| tisztelhetjük körünkben az orvos urat? - kérdezte némi 33 1| doktor nagyot ásított.~ ~- Az attól függ, hogyan érzem 34 1| hajnalban tovább utazom, de az is lehet, hogy még a jövő 35 1| héten is itt lebzselek. Az utazásaimra csak egyetlen 36 1| A várárkot már betemette az utódok keze, de a tizennegyedik 37 1| alján, amely a toronyhoz és az emeleti helyiségekbe vezetett, 38 1| a karjait: Seötét János, az erősség XIX-ik századbeli 39 1| cók-mókját. Mi pedig siessünk föl az emeletre, mert a hölgyek 40 1| bácsi került elő valahonnan az egyik folyosóról; úgylátszik, 41 1| Kürthök férfi-cselédségét. Az öreg szolga (mintha süket 42 1| mintha süket lett volna az istenadta) barátságosan 43 1| hagyatékából maradtak itt. Az ősöket, amikor az utolsó 44 1| maradtak itt. Az ősöket, amikor az utolsó Kürth meghalt, az 45 1| az utolsó Kürth meghalt, az oldalági rokonok lojálisan 46 1| itthagyták, de a fölszerelést az utolsó szögig elvitték.~ ~ 47 1| behorpadt tölgyfapadlón az új század stilszerűtlen 48 1| lebegett. Talán egyedül az ebédlő volt kivétel; a nagy 49 1| régi kupák csillogtak s az ablakfülkékből, amelyekben 50 1| mélységben meghuzódó falvakra, az erdők sötét lombjai közé 51 1| fürgeséggel folyta körül az égbenyuló Pogánykő alját.~ ~ 52 1| csempészte be, János úr föltárta az ebédlő szárnyasajtaját s 53 1| szólott:~ ~- Bemutatom nektek az én kedves barátomat, Csollán 54 1| feleségem és a kis leányom, az pedig Szepessy Bandi, Mátra 55 1| összetöpörödött dáma volt, az asszonyoknak abból a csudálatos 56 1| büszke vagy méltóságos: az öreg dáma fürgén tekintgetett 57 1| magam is lehozatni készülök az utiládámat a padlásról... 58 1| hogy kerékbe kellene törni az olyan rossz férjet, aki 59 1| termetü leány volt, akinek az arca csakúgy égett az izgalom 60 1| akinek az arca csakúgy égett az izgalom rózsaszínében, hogy 61 1| hogy a vér hullámzani kezd az ereiben s hogy valami lázas 62 1| mosolygó szeméből. Még mindig az öreg asszonyság beszédét 63 1| asszonyság beszédét hallgatta, de az esze ott járt a leánynál, 64 1| volt. És mivel azok közé az emberek közé tartozott, 65 1| szívesen kockára teszik az életüket, hogy a másik pillanatban 66 1| dologhoz... Potom öt millióval az egész művelt Európát idecsődítem... 67 1| Európát idecsődítem... És az öt millió meglesz, ime, 68 1| azért, mert Zuggó-Füred az enyém véletlenül, de én 69 1| hogy ennél különb hely az egész nagy világon se akad. 70 1| börzére, s csakúgy hullik az ölünkbe az arany, meg a 71 1| csakúgy hullik az ölünkbe az arany, meg a nagy bankó. 72 1| kiépítjük a vasutat, amely az idegeneket egész Zuggó-Füredig 73 1| külön skót istentisztelet az angoloknak... Table d’hote 74 1| apáturunk emlékezetére, az Amália-forrás, meg a rólam 75 1| lesznek fölöttük, hogy még az angol vendég is a csodájukra 76 1| vendég is a csodájukra jár... Az épületen aranyos betükkel 77 1| vízzel, nemzeti viseletükben, az idegent... Maga a hidegvizes 78 1| indulatszavakkal tudott kifejezést adni az érzelmeinek, a főjegyző 79 1| szótalan elragadtatás és az öntudatos kacérság mosolyával 80 1| rajta szemeit. Mikor később az öreg szolga jelenteni jött, 81 1| szolga jelenteni jött, hogy az ebédet föltálalták, a leány 82 1| s halkan szólott, amíg az ebédlőbe átmentek:~ ~- Ugy-e, 83 1| terraszán elhallgatott a cigány. Az erdélyi báróék még elhuzattak 84 1| pincér alakját elnyelte az éjszakai homály: aztán az 85 1| az éjszakai homály: aztán az árnyak tündérei lettek úrrá 86 1| kiléptek a sötétzöld színpadra: az erdei utakon éjjeli madarak 87 1| árnyalakja suhant végig. Az erdő föléledt és lélegzetet 88 1| kezdett a hegyoldalon.~ ~Mikor az ember sóhajtva fordul egyik 89 1| mélyén... De éjszaka, ahogy az utolsó virrasztó ember is 90 1| érettük voltak mindaddig, amíg az első selyemblúz és az első 91 1| amíg az első selyemblúz és az első tenniszkabát meg nem 92 1| nem jelent a tó partján. Az ember megcsonkította birodalmukat; 93 1| hegyi utakat vezettetett föl az erdei forrásig s csónakkal 94 1| Még egyelőre csak a nappal az övé, de mi lesz, ha az első 95 1| nappal az övé, de mi lesz, ha az első tűzszemü éjjeli vonat 96 1| fenyves lombjait megborzolja az éjszakai szellő. A víz reszkető 97 1| pillangókat s életre csiklandozza az erdők mogorva agglegényét: 98 1| akarom, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra, 99 1| enyém légy. A csókodra, az ölelésedre, a szerelmes 100 1| tündérek csak odakünn, az emberek között, borulnak 101 1| hogy kelengyét vihessen az ura házába... Én csak azt 102 1| Évezredes öröködből túrjon ki az ember, az önző, a ravasz, 103 1| öröködből túrjon ki az ember, az önző, a ravasz, a prózai 104 1| fővárosnak ez volt a virágkora; az éjjeli kávéházakban özönével 105 1| jelentek meg a színházakban és az előkelő éttermekben. Szinte 106 1| Budapest legtöbb új háza abban az évtizedben épült. Ahol ma 107 1| kínálta a szappant, a fésűt, az értéktelen és olcsó holmik 108 1| szédületes állványok meredtek az égnek, s holnapután büszke 109 1| a maga kábító tempójával az amerikai városokat is megszégyenítette? 110 1| szomoru anyák néztek le az olaszosan szennyes utcákra, 111 1| Budapestre visszaérkezett, az volt az első dolga, hogy 112 1| visszaérkezett, az volt az első dolga, hogy Scherer 113 1| Scherer pályafutása még az újvilágban se tartozott 114 1| vajjon melyik a sok közül az az utca, amelyikben én majd 115 1| vajjon melyik a sok közül az az utca, amelyikben én majd 116 1| honnan szerezte be azt az egy szál faggyugyertyát, 117 1| gondolkodott: ezt csak az a magasabb lény tudja, akinek 118 1| magasabb lény tudja, akinek az efféle, nyomorúságos egzisztenciákra 119 1| kávéházban uzsonnázzék. Az első kávét akkor itta meg 120 1| kápráztató gyorsasággal tette meg az utat. Ügyes telekvételei, 121 1| eléje, mivel Csollán doktor az unokája annak az öreg tejcsarnokosnak, 122 1| doktor az unokája annak az öreg tejcsarnokosnak, akinek 123 1| táján - vacsorázni szokott. Az orvos édesanyja, mint fiatal 124 1| hogy én magát még abból az időből ismerem, amikor pólyában 125 1| mindaddig ott sürgött-forgott az édesapja boltjában, amíg 126 1| édesapja boltjában, amíg az ura kilenc óra felé érte 127 1| ötven-hatvanezer forintocskát. Csupán az a kérdés, hogy lehetne-e 128 1| előteremteni egy-két milliót?~ ~Az öreg úr elmosolyodott és 129 1| jóravaló üzletet csináljon az ember. Nem egy-két milliót, 130 1| vállalatokba fektessük.~ ~Az orvos helyeslőleg bólintott 131 1| gondviselés predesztinálta. Ha az erdőket át fogja járni a 132 1| milliomos beszédét, mint az olyan ember, aki előre el 133 1| kis ideig gúnyosan nézett az öreg Scherer szemébe, de 134 1| Szerencsére én se vagyok ám az a naiv szobatudós, akinek 135 1| nagy előnyöm ön fölött: az egyik, hogy pszikhológiával 136 1| dolog lelkesít a világon: az, hogy ötvenéves koromban 137 1| makacsul meg van győződve, az mindig tetszése szerint 138 1| sohase attól függ, akit az eszméimnek megnyerni óhajtok, 139 1| óhajtok, hanem tőlem, aki az eszméimet képviselem. Ha 140 1| Lássa, eljutottunk hát az én reménybeli százezreimhez, 141 1| reménybeli százezreimhez, mert az én vagyonom az ön térdében 142 1| százezreimhez, mert az én vagyonom az ön térdében és vállában 143 1| vállában gyökerezik. Nemcsak az önében, hanem minden kortársáéban, 144 1| bágyadtak vagyunk, mert az idegeinket, fájdalom, nem 145 1| rendetlen életmódunk nem az arcunkban, a termetünkben 146 1| nyomukat, hanem ott, ahova még az orvos szeme se bír elhatni: 147 1| orvos szeme se bír elhatni: az idegeink hajszálfinom szövetében. 148 1| száz: ijedten szaladunk az orvoshoz s kissé remegve 149 1| nagy hévvel folytatta:~ ~- Az ilyen beteg, aki egyik nap 150 1| sötét sír mélyére, szóval az ideges, vagy helyesebben: 151 1| mi tejetadó tehenecskénk. Az idegbajokat senkisem érti: 152 1| idegbajokat senkisem érti: az orvos épp oly kevéssé, mint 153 1| se tudja senki, mert ami az egyik páciensemre hat, az 154 1| az egyik páciensemre hat, az a másikat esetleg a bolondok 155 1| ha a beteg vakon bízik az orvosában. Aki hisz, az 156 1| az orvosában. Aki hisz, az okvetetlen meggyógyul; mert 157 1| a féllábon való táncolás az egyedüli orvosszer, hát 158 1| lesz, ha napjában két órát, az előírás szerint, féllábon 159 1| medicina a fontos, hanem az, hogy a beteg higyjen a 160 1| szuggeráló tehetséget még az ellenségem se tud letagadni 161 1| De egyet tudok: azt, hogy az idegbajosok fürdőjévé teszszük. 162 1| klub, a pompás vendéglő, az európai stílus bizonyára 163 1| idegeket...~ ~- És melyik az a módszer?~ ~- Tőlem kérdi? 164 1| lehet, hogy langyos víz, sőt az is lehet, hogy egyenesen 165 1| szeszes italoktól, lehet, hogy az úgynevezett szeszkúra, amit 166 1| hogy a szagok, a színek, az ízek, lehet, hogy valami 167 1| Ami a kivitelt illeti, az tökéletesen öntől függ; 168 1| óra mulva referálni fogok az új Csollán-féle gyógyítómódról... 169 1| naponként, a szolga azzal az üzenettel hívta ki, hogy 170 1| hogy egy fiatal úr várja az olvasóban. A fiatal úr Csollán 171 1| A terveket, - válaszolta az orvos egyszerüen.~ ~- Már 172 1| egyszerüen.~ ~- Már föltalálta az új Csollán-féle gyógyítómódot?~ ~- 173 1| sikerült bevésnem a nevemet az idegbajosok évkönyveibe. 174 1| hát rögtön megmagyarázom az egész, világraszóló fölfedezést.~ ~ 175 1| nevezzük. Vagyis: a fájás nem az igazi betegség, hanem az 176 1| az igazi betegség, hanem az igazi betegségnek csak valamelyik 177 1| térdkalácsban gyökerezik, hanem az általános idegrendszerben. 178 1| nem evett főtt ételt. Elég az, hogy a baj megvan s hogy 179 1| de nyugodt lehet, hogy az az idő is eljön, amikor 180 1| de nyugodt lehet, hogy az az idő is eljön, amikor a szíve 181 1| halálfélelmet érez, amikor az utcán járva, egyszerre az 182 1| az utcán járva, egyszerre az az aggódása támad, hogy 183 1| utcán járva, egyszerre az az aggódása támad, hogy egy 184 1| nem a térdében van, hanem az idegszöveteiben; vagyis: 185 1| csupán annyi: hogy a gyönge, az erőtlen, a züllött idegrendszert 186 1| Hát mivel teheti?~ ~- Az orvostudomány eddig csupa 187 1| alig lehet hasznukat venni. Az ideges ember nem táplálkozhatik 188 1| nyavalyájára gondoljon. Az ilyen kúra legföljebb csak 189 1| befolyásolható betegnél, aki az orvosa szuggesztiója iránt 190 1| szuggesztiója iránt fogékony. Már az én receptem, merem mondani, 191 1| sutba dobom a modern ruhát; az a négy-hat- vagy nyolcfontnyi 192 1| visel, egyenesen tönkreteszi az egészséget. A zuggó-füredi 193 1| közillendőségnek is elég tétessék. Az asszonyok tógája - mert 194 1| véglegesen eltörlöm azt az együgyü szokást, hogy az 195 1| az együgyü szokást, hogy az emberek fix időpontokban 196 1| időpontokban táplálkozzanak. Az oroszlán, a tigris, a láma, 197 1| pacsirta nem a déli vagy az esti harangszó szerint ebédelnek 198 1| hívnak - ösztökéli őket az evésre. Magyarán: mindenki 199 1| még mind semmi, a fődolog, az igazi kura, csak ezután 200 1| következik. Mert a fődolog, az idegrendszer igazi reparációja: 201 1| által fönn fogja tartani az orvostudomány évkönyveiben.~ ~- 202 1| hiszen a fürdés régi kurája az idegességnek...~ ~A doktor 203 1| bizonyosan nem is használ. Én az orvosságot a bőr pórusain 204 1| százféle, aszerint, ahányféle az idegrendszer baja. A beteg, 205 1| speciális anyagban, amely direkt az ő betegségére célszerü. 206 1| a test likacsain át csak az a matéria jut a szervezetbe, 207 1| pácienseink fölfrissülve, az ifjúság jó kedvével és rugalmasságával 208 1| éppen orvosnak lenni, hogy az ember ennek az igazságát 209 1| lenni, hogy az ember ennek az igazságát belássa; a laikus 210 1| szólott:~ ~- Lássa, még magát, az okos embert, is el lehet 211 1| is el lehet bolondítani az efelé szamárságokkal. Hisz 212 1| Hisz a kúrámban, holott az szemenszedett ostobaság; 213 1| keverek a hazugság közé. - Az igazság ugyanis az, amit 214 1| közé. - Az igazság ugyanis az, amit a ruháról meg az étkezésről 215 1| ugyanis az, amit a ruháról meg az étkezésről mondtam; ellenben 216 1| mondtam, e bajokban nem az orvosság a fődolog, hanem 217 1| orvosság a fődolog, hanem az orvosban való bizalom. E 218 1| találékony voltomnál.~ ~Az öreg Scherer tréfás megbotránkozással 219 1| már, mint amilyen maga!~ ~Az ő szájából ez volt a legnagyobb 220 1| százkilencvenhatezer forintot, amit az új részvénytársaság Zuggó-Füred 221 1| büszkeséggel így szólott:~ ~- Az urak jó vásárt csináltak, 222 1| így... Beruházások nélkül az ilyen vállalat semmit se 223 1| csak pihenje ki magát jól az eddigi munkája után, aztán 224 1| idegzetü milliomosokat...~ ~Az urak később a miklósvári 225 1| miklósvári nagykocsmában megitták az áldomást a vásárra s a lakoma 226 1| nagyon a lelkemre kötötték az asszonyok, hogy még ezen 227 1| Addig is, kérem, adja át ezt az őszi rózsát Erzsike kisasszonynak; 228 1| kézcsókjával együtt...~ ~Az öreg úr bement a takarékba, 229 1| szállította a téglát és az építő-anyagokat. Az erdő 230 1| téglát és az építő-anyagokat. Az erdő szélén, durván ácsolt 231 1| jutott, most vagyont szerzett az építő-napszámosok filléreiből.~ ~ 232 1| gázgyára szolgáltatta.~ ~Az elegáncia nem volt kisebb 233 1| szállodákban sem; a Forrás tündére, az Erzsébet, a Fenyvesliget, 234 1| Fenyvesliget, a Magyar Korona, az Eszplanade-hotel fényűzés 235 1| kellemes kényelmüket.~ ~Az igazgatóság barokkstílü 236 1| aranyos mórkupolája ragyogott; az ezüst csapokat fehérbóbitás, 237 1| kanyargó kerti utak közepette. Az utcasor végén kacér kis 238 1| fürdővendégek százait.~ ~Az éttermek és kávéházak svájci 239 1| káprázatosan fehér abroszok, az ezüst asztali fölszerelés, 240 1| érkező vonatokat. Odakünn, az állomási épület udvarán, 241 1| kinálkoztak puha kényelmükkel az idegennek.~ ~Esti félnyolc 242 1| harangszó hallatszott ide. Az aratók még nem kezdték meg 243 1| kezdték meg munkájukat, de az ember már a frissen kaszált 244 1| szemhatár széle lassan átolvadt az éjszakába, amely csillaghímes 245 1| amely csillaghímes fátyolát az egész világra leborítani 246 1| tanácskozik a főnök úrral. Épp az imént jöttek a cigányok 247 1| be a perronra. Scherer, az elnök, tréfás kétségbeeséssel 248 1| a pusztaőrsi jelzést.~ ~Az állomásfőnök a szeme elé 249 1| a hegedüjüket hangolják, az őr meggyújtja a váltók színes 250 1| vérvörös szeme is föltünik az állomási viadukton.~ ~- 251 1| nagy nehezen találják meg az államtitkárt, aki a részvényesek 252 1| sokaság lökdösődve sorakozik az ünnepi szónok köré, s ekkor 253 1| köré, s ekkor Scherer úr, az egykori papirkereskedő, 254 1| lángba hozzon, de azért az államtitkár úr megérti, 255 1| megérti, hogy mit akar. Az államtitkár úr helyeslőleg 256 1| frázissal befejezi a beszédét, az államtitkár úr ő méltósága 257 1| szónok nyugalmával néz végig az egybegyülteken s lekötelező 258 1| éljen Zuggó-Füred... éljenek az áldozatkész részvényesek...~ ~ 259 1| éljenzés hangzik föl: s az új, a restaurált, a nagyrahivatott 260 1| Julius elsején jelentek meg az ujságokban Zuggó-Füred legelső 261 1| úrhoz:~ ~- Hogyan lehet az, hogy egy ember mindenhez 262 1| öntől fölvilágosítást...~ ~Az elnök úr - ez volt most 263 1| csodákat művelt. Ő tanította be az összes szolgákat és alkalmazottakat, 264 1| meg a vendéglőssel együtt az étlapot és egyéb nyomtatványokat, 265 1| művelt világ érdeklődését az új csodafürdőre volt hivatva 266 1| voltak, amelyek pár nap alatt az egész országba szétvitték 267 1| Aki a hirdetést elolvasta, az különös benyomással tette 268 1| benyomással tette le a kezéből az ujságot; azzal a benyomással, 269 1| benyomással, hogy végre kitalálta az emberiség a halál kijátszásának 270 1| csiráját kiűzetheti magából? „Az emberiség - zengte a hirdetés 271 1| a téves hitben élt, hogy az egészségét régi babonákkal 272 1| tévedés folytán s a temetőket az áldozatok beláthatatlan 273 1| fiatalok maradjunk.”~ ~- Az Istenért, csak nem akarja 274 1| zuggó-füredi szanatóriumban az örök életet osztogatják? - 275 1| következő igazságot: azt az egyet mindenki szívesen 276 1| azért mégis azt mondom, hogy az igéretek terén ne fickándozzunk 277 1| palackokat vitt magával az utiládájában s némi prepotenciával 278 1| nyáron se hagyják békével az embert! - fakadt ki Cser 279 1| haragosan. - Azt gondolja talán az úr, hogy én csupán a maga 280 1| bordal vagy hotelszámla.~ ~Az elnök az ég felé emelte 281 1| hotelszámla.~ ~Az elnök az ég felé emelte a karjait.~ ~- 282 1| Azt, hogy süsse meg az analizisét. Nem erre a sok 283 1| még pedig sok vasra. Mi az, hogy egy egész liter vízben 284 1| 0.03892 rész vasoxid van? Ki az ördög olyan bolond, hogy 285 1| bólogatott, aztán megnyomta az íróasztalán heverő villamos 286 1| A következő pillanatban az inasa lépett a szobába.~ ~- 287 1| A következő pillanatban az elnök az utcán volt. Nem 288 1| következő pillanatban az elnök az utcán volt. Nem bosszankodott, 289 1| doktor tünődve simogatta meg az orrát.~ ~- Az ujságreklám, 290 1| simogatta meg az orrát.~ ~- Az ujságreklám, úgylátszik 291 1| semmise ér semmit, amíg az idea át nem megy az emberek 292 1| amíg az idea át nem megy az emberek köztudatába. Az 293 1| az emberek köztudatába. Az ilyesmihez épp úgy idő kell, 294 1| ki a földből, mint amikor az ideje megjön. A csollanizmus 295 1| biztossággal el fog érkezni, mint az aratásé vagy a szüreté...~ ~- 296 1| szanatórium-épületnek azon az ajtaján, amely fölött aranyos 297 1| aranyos betükkel ragyogott az Igazgató-orvos fölírás. 298 1| ruhasuhogás hangzott be az előszobából.~ ~- Jé, ez 299 1| kérdezte egy mélyebb hang, az Erzsike háta mögött.~ ~Seötét 300 1| mögött.~ ~Seötét úr volt, az eddigi tulajdonos.~ ~- Oh, 301 1| helyet egy pillanatra, nehogy az egyetlen szórakozásomat, 302 1| elvigyék...~ ~A leány és az édesapja nyájasan bólogatva 303 1| mozdulhatna ki egyáltalában az öreg várból, ha én néhanapján 304 1| dolga nem akad, mint hogy az idejét velünk töltse.~ ~ 305 1| a műhelyét és kiszólott az aranysipkás szolgának:~ ~- 306 1| revolverrel fenyegetőznek. Az a rongyos két-háromszáz 307 1| egy éjjel ellopták innen az egész fürdőhelyet s hajnalra 308 1| meg pezsgő ásványvízzel az úrikisasszonyt), bekukkantottak 309 1| borzongtak össze, amikor az új, hidegvizes intézet ezüstös 310 1| nyaralócskát megvásárolj...~ ~Az utca végében összetalálkoztak 311 1| nap még magasan ragyogott az égboltozaton, de az erdőben, 312 1| ragyogott az égboltozaton, de az erdőben, amelynek sötétzöld 313 1| hogy fölöttük és alattuk az erdő minden pontja csupa 314 1| nézett.~ ~- Édes, ugy-e, ez az örökké zsongó-bongó erdei 315 1| lenne, ha más volna itt az én helyemben...~ ~- Például 316 1| Például kicsoda?~ ~- Például az a csinos, barna fiu, akivel 317 1| találkozik velem másodszor az életben. Ha régebben ismerne, 318 1| igen érdekel jobban; mint az a természetrajzi lecke, 319 1| vagyok, mint a többi lány, az egyszerűen a következő: 320 1| Szepessy szegény ember?...~ ~- Az általános felfogás szerint 321 1| általános felfogás szerint nem az, hiszen nyolc vagy kilencszáz 322 1| holdnyi birtoka van... De az én fogalmaim szerint koldus, 323 1| Csollán, amit én mondok, az elhiheti, hogy komoly beszéd... 324 1| nagyzolás ez tőlem, de az egész életem programja... 325 1| szeretni tudjam... A szerelem az én hitem szerint, furcsa 326 1| öltöztetheti királynő módjára az asszonyát, s ahol egy boldog 327 1| lehetetlen szót ismeri, az én szememben nem lehet tökéletes 328 1| csillogó gyémánt-diadém, az expressz-vonat szalonkocsija, 329 1| költészet, mert ez adja meg az élet szépségét és a hangulatát... 330 1| téli esték meghittsége, az egyszerü, de ízletes estebéd: 331 1| téli esték igen unalmasak, az egyszerü, de ízletes estebéd 332 1| a csillogó fényűzés: ez az, ami még a szerelmet is 333 1| doktor ámulva állott meg s az ajkán udvarias mosolylyal, 334 1| mosolylyal, de a szemében az őszinte bámulat kifejezésével 335 1| és őszinte szókimondása s az a vakmerően divatos felfogás, 336 1| epokhális hagyományokkal. Az őszintesége engem is hasonlóra 337 1| szólott:~ ~- Gratulálok az emberismeretéhez, mert abban, 338 1| magának még szerepe lesz az életemben... Jó vagy rossz 339 1| köszönheti a tisztelt fürdőjük az új palotáit, a fényes sétatereit, 340 1| palotáit, a fényes sétatereit, az európai komfortját?~ ~- 341 1| komfortját?~ ~- Minek?~ ~- Annak az ebédnek a sziklába vájt 342 1| hiába... Eltalálta, hogy az ízlésünk, a gondolkodásunk 343 1| elpusztulása, a rút, a szürke, az unalmas hétköznap... Gyerekkorom 344 1| mint a fejedelmek, mint az emberiségnek azok a kevés 345 1| mint a fejedelmek, s hogy az asszonyt, aki sorsát valamikor 346 1| asszonyt, aki sorsát valamikor az enyémhez fogja kötni, a 347 1| róla, hogy meg is valósítom az álmomat, vagy belepusztulok 348 1| IX.~ ~Az első évet csinos veszteséggel 349 1| pillantással nézte végig az üzleti könyveket, aztán 350 1| Braun úr, ez nem számít... Az első év még a beruházások 351 1| fölösleggel fogja meglepni az igen tisztelt részvényes 352 1| kérdezte kissé izgatottan az elnöktől, amikor harminchat 353 1| órai utazás után betoppant az irodájába.~ ~- Égni, semmise 354 1| itt a legfőbb ideje, hogy az idei szezont előkészítsük. 355 1| hogy attól, kedves barátom. Az az évad, amelyiknek a programmja 356 1| attól, kedves barátom. Az az évad, amelyiknek a programmja 357 1| végén se tökéletes, arra az évre nem ér többé egy fabatkát.~ ~ 358 1| gabonakereskedőt, Ráczot, az agglegényt, aki abszolute 359 1| aki abszolute nem értett az üzlethez, de Scherer felszólítására 360 1| mindig kész volt arra, hogy az egész vagyonát megkockáztassa, 361 1| társaságában vacsorázott s ezeket az ismeretségeit szívesen kamatoztatta 362 1| ugyanis azt javasolni, hogy az idén kissé fokozottabb mértékben 363 1| teszik, kötelességünk, hogy az ismeretlen fürdőre koncentráljuk 364 1| érdeklődését. Ennek elsősorban az a módja, hogy az ujságreklámot, 365 1| elsősorban az a módja, hogy az ujságreklámot, itthon és 366 1| mértékben igénybe vegyük.~ ~Az igazgatók helyeslőleg bólogattak, 367 1| negyvenezer forintot fordítsunk az idén ujsághirdetésekre és 368 1| Scherer úr indítványait.~ ~Az elnök hidegen bólintott.~ ~- 369 1| munkához. Kérem, bízzanak meg az emberismeretünkben; már 370 1| emberismeretünkben; már mint az enyémben és a Csollán doktor 371 1| haditervet kieszeltük.~ ~Az igazgató urak, akik megszokták, 372 1| genre-ban, produkált valaki.~ ~Az ujságreklám a hetvenes évek 373 1| és a Csollán doktoré volt az, amely a hírnévcsinálásnak 374 1| a hírnévcsinálásnak ezt az utólérhetetlenül nagy módját 375 1| először fölhasználta.~ ~Az ujságolvasó Európa két hónapon 376 1| valamirevaló lap hátulsó oldala, az első sortól az utolsóig, 377 1| hátulsó oldala, az első sortól az utolsóig, a magyar fürdő 378 1| megkapó leírásnak, amely az új fürdő hihetetlen gyógyító 379 1| tökéletesen restaurálja az elernyedt idegrendszert, 380 1| e fürdő használata után, az ifjuság berkeibe... „A lakásrendelések - 381 1| lakásrendelések - így végződött az ismertetés - fölöttébb sürgősek, 382 1| kilátásba helyezte, hogy az egész nyarat Zuggó-Füreden 383 1| több olyan hír is megjelent az ujságokban, amely még fokozta 384 1| ujságokban, amely még fokozta az általános érdeklődést. Egy 385 1| gyógyítómód neki is visszaadná az egészségét. A kérést, fájdalom, 386 1| szenvedett: csak azokra az eseményekre bírt visszaemlékezni, 387 1| váratlanul visszanyerte az emlékező tehetségét, még 388 1| X.~ ~- Most pedig itt az ideje, hogy néhány notabilitás 389 1| notabilitás után lássunk, - mondta az elnök, április vége felé, 390 1| s egy író, akinek nevét az egész országban ismerik.~ ~- 391 1| ugyebár?~ ~A tábornok. Én az vagyok, - hogy maga micsoda, 392 1| elégszik meg ennyivel, - az embereknek, sajnos, még 393 1| embereknek, sajnos, még mindig az imponál, ha egy eleven gróffal, 394 1| mutatós külsőt is, s mivel az excellenciád fehér haja 395 1| bátor vagyok megismételni az ajánlatomat...~ ~A tábornok ( 396 1| adósságai vannak, még abból az időből, amikor aktiv szolgálatban 397 1| nélkül és kényelmesen élhet az egész nyáron keresztül... 398 1| nyom a kis gyerekek fejére, az anyjuknak, ha úgy akarja, 399 1| udvarol: körülbelül ez az, amit kivánni bátorkodunk...~ ~ 400 1| kételkedve). És bizonyos az, hogy maga nem tébolyodott?~ ~ 401 1| még talán előleget is ad az ezer forintra?~ ~Scherer 402 1| Kiolvassa a tábornok elé az ötszáz pengőt.)~ ~A tábornok ( 403 1| nyugalmazott tábornok, az öreg Réthy Kázmér gróf, 404 1| képviselő, Thurzó Katinka, az országszerte ismert, bájos 405 1| pavillonban fölhangzik az első keringő, amely lágyan, 406 1| pavillon körül benépesül az erdei sétány. Előbb egy 407 1| kultiváltabb vidékeire. Az öreg ember jókedvüen szóba 408 1| modorában udvarol nekik. Az urakkal szót vált a politikáról 409 1| azt a meggyőződését, hogy az állam gépezete csak akkor 410 1| eleim föltétlenül a hazai; az angol család, aki a reggelinél 411 1| még nem mult el, amikor az elnök, aranyszegélyes tengernagyi 412 1| Scherer úr ezidőszerint az egyetlen élőlény, aki Zuggó-Füred 413 1| sétálnak a kút körül.~ ~Az elnök, a fürdőépület előtt, 414 1| sétáló vendégek között s az elnök szigoru szemmel néz 415 1| Természetesen. Csapónak is az az elve, ami a többi költőnek: 416 1| Természetesen. Csapónak is az az elve, ami a többi költőnek: 417 1| nappali alvás egészséges. Az éjjelt csak a perverz emberek 418 1| aluszszák át. Miben különböznék az író a kőművestől, ha ő 419 1| körülményektől függ.~ ~- Mi az ördögöt tud itt csinálni 420 1| maradhasson.~ ~- S mire jó ez az életmód?~ ~- Csapó azt állítja, 421 1| Csapó azt állítja, hogy az okos ember, aki az egészségére 422 1| hogy az okos ember, aki az egészségére ad valamit, 423 1| alatt a sírba tennék.~ ~Az elnök, aki kilenc órakor 424 1| hogy mindenütt csalják az embert! Ezt az urat azért 425 1| mindenütt csalják az embert! Ezt az urat azért szerződtettem, 426 1| mingyárt teszek róla, hogy az efféle visszaélések megszünjenek!~ ~ 427 1| vakarta meg a fejét, amikor az elnök Csapó ajtaján kopogtatni 428 1| úr dühösen nyitotta föl az ajtót, s a másik percben 429 1| másik percben ott állott az oroszlán barlangjában. Éjjeli 430 1| Éjjeli sötétség volt s az elnöknek ugyancsak föl kellett 431 1| kellett nyitnia a szemét, hogy az ágyat és az alvó vendéget 432 1| szemét, hogy az ágyat és az alvó vendéget megláthassa. 433 1| ebben a párnatengerben tölti az idejét, amikor odakünn a 434 1| hallatszott: a híres regényíró, az asszonyok kedvence, megmozdult. 435 1| jégeső.~ ~- A teremtésit, ki az a gazember, aki háborgatni 436 1| hogy lepuffantsam, mint az útszéli kutyát?~ ~Az elnök 437 1| mint az útszéli kutyát?~ ~Az elnök szó nélkül az ablakhoz 438 1| kutyát?~ ~Az elnök szó nélkül az ablakhoz botorkált s fölhúzta 439 1| lebocsátott függönyöket. Az aranyos napfény beömlött 440 1| látóképességét, s váratlan vendégét, az elnököt fölismerte, mentegetőzve 441 1| Bocsánat, azt hittem, hogy az a félkegyelmü háziszolga 442 1| lépjen...~ ~Scherer odaállt az ágy elé, s egy percig visszafojtott 443 1| érvényben van, nem tűröm, hogy az egész délelőttöt átaluggya. 444 1| A regényíró felült az ágyában.~ ~- Hallja, - mondta 445 1| válaszolni akart valamit, de az elnök köszönt és távozott. 446 1| köszönt és távozott. Csak az ajtóból kiáltott vissza:~ ~- 447 1| revolver nem volt kéznél, az incidens, hála a Gondviselésnek, 448 1| Zuggó-Füredről. Otthagyta az ezer forintot és a fényes 449 1| ellátást, de nem áldozta föl az egészségét és az idegeit. 450 1| áldozta föl az egészségét és az idegeit. Mikor a vonaton 451 1| mindenki sorra kerül.~ ~Az aranypaszomántos inas mondta 452 1| várószobájában tartotta fönn a rendet az ambuláns betegek között. 453 1| övvel várakoztak arra, hogy az orvos színe elé kerülhessenek. 454 1| urakon meg a szolgákon kivül az egész telepen nem volt többé 455 1| merészségével törölte el az étkezések fix időpontjait 456 1| egyaránt lehetett látni az asztalok mellett éhes vendégeket, 457 1| szemrevaló csoportja; a lányok és az asszonyok karcsu öve alatt 458 1| csak ő rajta veszett el, de az asszonyok is mosolyogva 459 1| méltóságos asszonyom mondja? Az ország leghíresebb szépsége?~ ~ 460 1| ahhoz, hogy Thurzó Katinkát, az operettprimadonnát, a világ 461 1| meghunyászkodva tekintenek az aranyszőke, pisze nőre, 462 1| csiptetője mögül barátságosan, de az igazi tudós komolyságával 463 1| mindenesetre javultam valamit, az esti idegesség mintha tegnap 464 1| fájdalmában... Mindig ez az érzés kínoz, akkor is, ha 465 1| Mennyire félek, hogy remegek az alkonyattól! Már reggel, 466 1| reggel, amikor nap süt és az egész világ jókedvü, sírva 467 1| megkezdte?~ ~- Úgy érzem, mintha az idegeim lassankint elzsibbadnának. 468 1| akkor tanár úr egyenesen az életemet mentette meg...~ ~ 469 1| nyakát. Miért éppen azt? Erre az orvostudomány épp oly kevéssé 470 1| gyapotolajt, s estefelé a szürkét, az amerikait...~ ~A főispánné 471 1| javulásban bizakodva, távozott, az orvos harsány hangon kiáltotta 472 1| fölmentéséről lenne szó. Ezenkivül, az idegei züllöttsége folytán, 473 1| csak azt nem akarta, hogy az ideges rohama rájöjjön. 474 1| rájöjjön. Most is, hogy az orvos szobájában körülnézett, 475 1| nyugodtan letakarta a gépet az ott heverő posztószövettel.~ ~- 476 1| bánatbasülyedt anyától várna az ember, aki elvesztett gyermekét 477 1| holnapig intézkedünk, hogy az új kúrát megkezdhesse...~ ~ 478 1| élősdijei címü munkáját az Akadémia is megkoszorúzta) 479 1| kényszer-gondolat szállta meg az agyvelejét.~ ~- Ha most 480 1| Lefekvés után, amikor már az ágyban kényelmesen olvasott 481 1| megakadt a ruhafogason. Az egyik szögön egy viharoktól 482 1| doktorom, nem gyerekjáték az én bajom... Utóvégre is 483 1| reggel megkezdünk...~ ~- Mi az a terpentin-kúra?~ ~- Hogy 484 1| kártyakabalák iránt érzékeny.~ ~Az igazgató hálás sóhajtások 485 1| odanyujtotta kicsiny kezét az udvarias orvosnak.~ ~- Remélem, 486 1| betegebb vagyok, mint ez az egész csőcselék idekünn... 487 1| rossz a kedvük valamiért... Az idegekről csak egyetlen 488 1| fiacskám, menten elájul az ijedtségtől...~ ~- Az istenért, 489 1| elájul az ijedtségtől...~ ~- Az istenért, akkor el ne mondja 490 1| törékeny nő létemre, kiállok, az már igazán több a soknál... 491 1| bevisznek a bolondok házába; az idegeim szinte ágaskodnak, 492 1| tisztában vagyok a bajával, s az orvostudomány is régóta 493 1| szívesen a keblünkre ölelnők az egész világot...~ ~A doktor 494 1| művésznő homlokon csókolta az őszinte orvost, s graciőz 495 1| lekiáltott hozzá:~ ~- Halló, maga az, milliomos-jelölt úr?... 496 1| migrénben szenvedünk... Az ember legalább nem ér rá, 497 1| tisztásról a szemükbe tünt az Erzsébet-nyaraló fák közül 498 1| közül kicsillogó tornya... Az emberi kulturát most mindössze 499 1| Nem gondolja, hogy ez az igazi boldogság? - szólott 500 1| kacérul mélyesztette a szemét az övébe, anélkül, hogy a kezét 501 1| mozdulattal kirántotta magát az ölelő karokból.~ ~- Ohó, - 502 1| egyszer s mindenkorra lemond az efféle esztelenségekről... 503 1| olyan, mint a többi, s hogy az ilyen jelenetek nincsenek 504 1| A doktor lihegve dőlt az egyik fának, s a kezét a 505 1| meghódítani magunknak, ha az erőnkkel és okosságunkkal 506 1| lemondjak magáról, s hogy az ostoba konvenció kedvéért, 507 1| évekig nélkülözés legyen az osztályrészünk?... Miért?... 508 1| boldogságáról, csupán azért, mert az emberi törvény még nem hatalmazott 509 1| legyünk-e kárhoztatva, hogy az ajkaink, amelyek egymásért 510 1| gúnyosan elmosolyodott, az orvos pedig szenvedélyes 511 1| tisztában vagyunk, hogy az életnek csupán egyetlen 512 1| gyönyörűségeit elmulasztja, az én szememben, nem tagadom, 513 1| azt a régi mondást, hogy az okos ember a holnapi tuzokért 514 1| egyáltalában bizonyos-e már az is, hogy holnap még élvezhetjük 515 1| holnap még élvezhetjük az élet örömeit?... Pláne, 516 1| leány most kivette a kezét az orvos kezéből, gyöngéden 517 1| ha azt állítanám, hogy az a mámor, amelyet oly lojális 518 1| kell halnunk, mégis csak az, hogy talán a holnapot, 519 1| áldoznék hát föl mindent, ezért az ezredrésznyi rizikóért? 520 1| eloszlása után nem lennék többé az, aki most vagyok, azt maga 521 1| jól tudja, mint én... Ha az okosságomra hivatkozik, 522 1| hasznát is vegyem annak az okosságomnak, s kimondjam, 523 1| minden nő egy talány, akit az ura csak az esküvő után 524 1| talány, akit az ura csak az esküvő után fog megfejteni... 525 1| izgatja a kiváncsiság, talán az étel, a szivar se izlik 526 1| megfejtést tudja, közömbösen nézi az ujságot s vállvonítva így 527 1| mint gondoltam... S mivel az ember, még ha fiatal leány 528 1| igen tud meglenni anélkül az ambició nélkül, hogy a jövendő 529 1| nézett maga elé...~ ~- Ez az utolsó szava? - kérdezte 530 1| hát ime, megengedem, hogy az ajkamat megcsókolja...~ ~ 531 1| tartott volna a csók, ha az izmos lány hirtelen ki nem 532 1| hirtelen ki nem bontakozik az ölelő karokból, s hamiskás 533 1| már törje a fejét a többin az esküvőig...~ ~ ~ 534 1| Egy fiatal mérnök, aki az esküvőjét volt kénytelen 535 1| volt kénytelen elhalasztani az idegessége miatt, fűnek-fának 536 1| szinte más vér költözött az ereibe: ruganyosan, félelem 537 1| fenyegette a pincért, ha az étel hőfokában valami hiba 538 1| kérdezte kedélyesen a gróf, ha az elnökkel négyszemközt találkozott.~ ~- 539 1| A gróf vígan ütött az elnök vállára, s nemes egyszerüséggel 540 1| egyszerüséggel szólott:~ ~- Ha csak az kell, hát nem lesz panasza 541 1| gróf furcsa vallomást tett az asztala körül lebzselő fürdő-vendégeknek: 542 1| értekezett, de a bajára az igazi orvosságot mindeddig 543 1| magyar Kárpátok völgyében, az Istentől megáldott helyen, 544 1| helyen, ahova nemsokára az egész művelt világ zarándokolni 545 1| korosabb sóhivatalnok, akinek az volt a betegsége, hogy néha 546 1| amely a legnagyobb unikum az orvostudomány évkönyveiben. 547 1| jaj neki, ha egy katonaló az útjába téved: egyszerre 548 1| szívettépően zokog...~ ~- Hát mi az összefüggése egy katonalónak 549 1| összefüggése egy katonalónak az idegrendszerrel? - szólott 550 1| sóhivatalnok bámulva.~ ~- Ez az, amivel még az orvostudomány 551 1| bámulva.~ ~- Ez az, amivel még az orvostudomány sincs tisztában... 552 1| De a sóska-fürdő, hála az atyaúristennek és Csollán 553 1| tökéletesen visszaadta az egészségemet.~ ~Diadalmasan 554 1| sóhivatalnok kételkedve:~ ~- Az ördög hiszi ám el, hogy 555 1| már a levelek zöldjében az ősz legelső rozsdafoltjai 556 1| hegyeken. Harmadnap beállított az elnöki irodába, s katonásan 557 1| összeütötte a sarkantyuit az udvariasan fölálló Scherer 558 1| báró, - szólott röviden.~ ~Az elnök helyet mutatott neki 559 1| elnök helyet mutatott neki az egyik fauteuilben, mire 560 1| egyik fauteuilben, mire az őrnagy elmondta, hogy mit 561 1| valahogy, annyira elernyedtek az idegei, hogy jóformán szüntelenül 562 1| egyáltalában sűrűn érintkezik az emberekkel. Már most képzelje 563 1| áhítatosan figyel, s egyszerre, az úgynevezett nagy jelenet 564 1| dallamosan ásítani kezd... Az emberek megdöbbenve néznek 565 1| emberek megdöbbenve néznek föl az udvari páholyba, a szerencsétlen 566 1| vendéglátó házigazdáját, az asztalfőn ülő házigazda 567 1| meggyőződéssel, hogy a hadsegédeken, az udvarmestereken, a fölszolgáló 568 1| kíséretén is egyszerre kitört az ásítás... Rémületes dolog 569 1| hallottam... Ő fenségének az a szándéka, hogy Zuggó-Füreden 570 1| haladéktalanul referálhassak...~ ~Az elnök fölállott a helyéről 571 1| állíthatom, hogy Zuggó-Füred az... Majd lesz oly kegyes, 572 1| azonnal megbeszélhetjük...~ ~Az őrnagy, beleegyezése jeléül, 573 1| s aztán együtt ment el az elnökkel az igazgató-főorvos 574 1| együtt ment el az elnökkel az igazgató-főorvos lakására. 575 1| komolyan így szólott:~ ~- Ez az eset nem rendkivüli, sőt 576 1| virraszt...~ ~- Miből áll az a Jellner-kúra? - kérdezte 577 1| Jellner-kúra? - kérdezte az őrnagy aggódva.~ ~- Óh, 578 1| csak arról van szó, hogy az idegrendszert általában 579 1| idegrendszert általában s az állkapocs-izmokat specialiter 580 1| eltávozni Zuggó-Füredről...~ ~Az őrnagy másnap kiválasztotta 581 1| már nemcsak a fürdőben, de az egész környéken tudták, 582 1| visszaszerezze...~ ~Kilenc nappal az őrnagy elutazása után, egy 583 1| elutazása után, egy délelőtt az egész fürdőhely kiürült: 584 1| Seitz báró sürgősen tudatta az igazgatósággal, hogy a fenséges 585 1| elmaradjon. Scherer úr, amikor az őrnagy levelét elolvasta, 586 1| izgatottan a hangszereiket. Az aligazgató fehérruhás leányokat 587 1| hogy Seötét Erzsikét és az édesapját a perron legjobb 588 1| huzott, mire Scherer úr, az elnök, bátran kilépett a 589 1| zenekar újra belefogott az indulóba, a tömeg éljenzett, 590 1| főherceg pedig sietve felült az udvari kocsiba, amely már 591 1| udvari kocsiba, amely már az előző napon Zuggó-Füredre 592 1| jelent meg egy pillanatra az igazgató-főorvos lakásán, 593 1| azonban már kielégítést talált az általános kiváncsiság. Emil 594 1| kedélyesen ásítva nézte végig az előtte eldefilirozó közönséget. 595 1| lekötelező mosolylyal fogadta az üdvözlést. Nyolcig ott kószált 596 1| Jusztin főherceghez, aki az imént üzent a vadászával, 597 1| fenséges úr követni fog...~ ~Az első orvosi konzultáció 598 1| egy másik fotelbe. Amikor az orvos belépett, nyájasan 599 1| doktorom, - mondta, ahogy az ásítástól szóhoz jutott, - 600 1| unalmas, de annyira mégse az, hogy az embernek hajnaltól 601 1| de annyira mégse az, hogy az embernek hajnaltól késő 602 1| várává fogom átváltoztatni az egész világot, mert minden 603 1| tisztjeimre máris úgy átragadt az ásítás, hogy a közös étkezőben 604 1| hogy a fenséged baja nem az álkapocsban, hanem az általános 605 1| nem az álkapocsban, hanem az általános idegrendszerben 606 1| mint a többi vendégünk, az asztalhoz csak olyankor 607 1| naponként kétszer fürdőt vesz az ökörfarkkóró-párázatban 608 1| kora reggel megfürdött az ökörfarkkóró-párázatban, 609 1| buzgalommal inhalálta félórán át az enyvszagot. Az ásítás nem 610 1| félórán át az enyvszagot. Az ásítás nem szünt meg, de 611 1| újjászületett volna...~ ~Az ujságok híre nem igen bizonyult 612 1| meglehetősen távol állt az újjászületés érzéseinek 613 1| érzéseinek gyönyörűségétől. Az étel nem izlett neki, mert 614 1| étel nem izlett neki, mert az enyvszag megfosztotta az 615 1| az enyvszag megfosztotta az étvágyától s egészséges 616 1| mosolyogva vállat vont:~ ~- Ez az új gyógyítómód reakciója, 617 1| dacára sem szünt meg, sőt az eredeti baj, az ásítás sem 618 1| meg, sőt az eredeti baj, az ásítás sem csökkent. A fenséges 619 1| hatottak a környezetre. Az ásítás néha valóságos hullámgyűrűkben 620 1| most azt mondanám, hogy az egész Zuggó-Füred nem más, 621 1| telep, de mivel nem vagyok az, hát csak annyit mondok, 622 1| bizonynyal ásít, de csak én, az orvos, tudom megkülönböztetni 623 1| tudom megkülönböztetni az egyik ásítást a másik ásítástól... 624 1| vagyunk a bajon, bevallhatom: az a multkori ásítás egy beteg 625 1| a mostani, óh a mostani, az egészen más fenség... A 626 1| nyugodt, közömbös, álmos, s az izgalom minden érzésétől 627 1| lendületet Zuggó-Füred sorsának: az ujságok szenzációs cikkeket 628 1| elsőrangu pszihológus, aki az egyéniségek szerint, puszta 629 1| szuggesztió útján gyógyítja az ideges betegeket. „Kár, - 630 1| betegeket. „Kár, - írta az egyik legkiválóbb egyetemi 631 1| hozta Pestre Seötétéket, az apát, Erzsikét, sőt az öregasszonyt 632 1| az apát, Erzsikét, sőt az öregasszonyt is, aki harminc 633 1| ki a beszédtárgyakból s az öreg Seötét János titkolózva 634 1| tüdőbaja miatt válik meg az élettől, de én tudom az 635 1| az élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~- És mi 636 1| igazi okát...~ ~- És mi volt az igazi ok?~ ~- Az a szegény 637 1| mi volt az igazi ok?~ ~- Az a szegény fiu bakfiskorom 638 1| maga, Csollán, aki ismeri az életem programmját, jól 639 1| Akkor se, ha magát a sors az utamba nem hozza... A csöndes 640 1| csodálkozva akarok fölnézni az uramra, aki az egész világot 641 1| fölnézni az uramra, aki az egész világot meghódítja... 642 1| kijelentettem, hogy sohase leszek az övé. Másnap éjjel egy hatalmas 643 1| sorsának parancsolni tudjon... Az élet, Csollán, a bátraké 644 1| élet, Csollán, a bátraké és az erőseké...~ ~A férfi fölemelte 645 1| rekordját: a kis tátrai telepről az egész civilizált világon 646 1| furcsa magyar név belement az emberek köztudatába. Mintahogy 647 1| konstatálván magukon, hogy az emlékező tehetségük csökken - 648 1| hát végül Zuggó-Füredet, az idegesek Mekkáját... Ez 649 1| mód és a kényelmes élet, az uzsonázó-társaságukban vagy 650 1| kissé affektálva mondták az udvarlóiknak:~ ~- Alig várom 651 1| már, hogy junius legyen, s az első nyári nap kisüssön... 652 1| savanyuvizes bort, mint az előkelő világ kedves és 653 1| meg kellett nagyobbítani az igazgatósági irodákat s 654 1| már nem volt üres szoba az egész fürdőben, s az igazgatóság 655 1| szoba az egész fürdőben, s az igazgatóság sürgős ülésre 656 1| ülésre gyült össze, hogy az új szállodák és dependance-ok 657 1| felől tanácskozzék.~ ~Ebben az évben Zuggó-Füredet az a 658 1| Ebben az évben Zuggó-Füredet az a nem mindennapi szerencse 659 1| fürdőben.~ ~Pázmán professzor az orvosdoktorok régi, híres 660 1| a fiatal orvosok nemcsak az ő nagy tudományát, hanem 661 1| ő nagy tudományát, hanem az ő sajátságosan goromba és 662 1| imponáló modorát is szétvitték az ország különböző részeibe. 663 1| sokat beszélhettek volna az öreg professzor brüszk és 664 1| hogy megkopogtassam... Az affektálásnak, az én jelenlétemben, 665 1| megkopogtassam... Az affektálásnak, az én jelenlétemben, nincs 666 1| közmondásos gorombaságával együtt az ő csodálatos tudományát 667 1| fiatal orvost.~ ~- Maga az a szédelgő, barátom? - kérdezte 668 1| kegyesen végigjárta velük az egész fürdőt, benézett egy 669 1| Ami a fürdőt illeti, az horribilis szamárság, vagy 670 1| okos dolog; annak dacára is az, hogy a maga kobakjából 671 1| hiszen jól emlékszem, hogy az első szigorlaton is megbukott...~ ~ 672 1| professzor tiszteletére s az első tószt után, amelyet 673 1| után, amelyet Scherer elnök az uralkodóra mondott, Rheinzelt 674 1| beszéd annyira meghatotta az öreg tanárt, hogy egy pillanatra 675 1| valamennyi ujság közölte, hogy az ország legelső doktora, 676 1| volt a fürdő területén, de az ujság még se hazudott, mert 677 1| nyilatkozatát, kénytelen-kelletlen, az összes szaklapok reprodukálták.~ ~ 678 1| beszéd: a részvényeink után az idén legalább tizennyolc 679 1| korán besötétülő őszi estén, az elnök és az orvos együtt 680 1| őszi estén, az elnök és az orvos együtt ültek a kivilágított 681 1| a főkönyvvezető behozta az idei mérleg első, hevenyészett 682 1| hozott volna lázba, most az elérzékenyülés édes könyeit 683 1| hogy joggal lehet építeni az emberek ostobaságára? - 684 1| kényelmesen dőltek hátra az igazgatói iroda hatalmas 685 1| Jó ideig hallgattak, de az elnök utóbb fölemelte a 686 1| kitalálta: a rossz, a beteg, az enervált szervezetek bennünket, 687 1| Azt gondolom, hogy az egész kerek világon, a két-három, 688 1| nem fürdött enyves vízben, az egészségének, talán az életének 689 1| az egészségének, talán az életének is vége van. Az 690 1| az életének is vége van. Az ajkamat összeszorítottam, 691 1| arra gondoltam, hogy ettől az embertől néha még a korona 692 1| annyi ideig fogja használni az enyves vizet!”~ ~Majdnem 693 1| matador végre eltávozott az igazgatói irodából. Csollán, 694 1| ébredt föl álmából, hogy az elnök ott áll az ágya előtt.~ ~- 695 1| álmából, hogy az elnök ott áll az ágya előtt.~ ~- Mi ujság? - 696 1| álmosan.~ ~Scherer leült az ágy szélére, többízben végigsimította 697 1| komolyan így szólott:~ ~- Az az ujság, hogy egész éjjel 698 1| komolyan így szólott:~ ~- Az az ujság, hogy egész éjjel 699 1| át hajókötelekből voltak az idegeim, most a sok munka, 700 1| étvágyamnak vége s ha a nevemet az üzleti levelekre aláírom, 701 1| tenni? - kérdezte.~ ~- Ez az, amire én várom magától 702 1| keresztül még nem volt panaszom az egészséges álmom ellen...~ ~- 703 1| professzort? Ugyan minek? Ha az egész világ idezarándokol 704 1| kigyógyultak, ott talán az én bajom ellen is van orvosság...~ ~- 705 1| ne? Magunk közt szólva, az a meggyőződésem, hogy ez 706 1| fölkelt és megvizsgálta az elnököt. Jó ideig babrált 707 1| egy-kettőre helyreállítja majd az egészségét...~ ~ ~Mikor 708 1| egészségét...~ ~ ~Mikor az elnök távozott, Csollán 709 1| doktor sokáig utána nézett az ablakon keresztül. Tegnap 710 1| kisasszonynyal.~ ~A jegyesek - az örömapa kivánságára - elhatározták, 711 1| kripta fölött, amelyben az ősi család hantjai porladnak. 712 1| gyertyagyujtás után, hogy az esküvő még festőibb, még 713 1| dámák csevegnek egymással az óriási ebédlőben, kivágott 714 1| tartják, megpukkadjanak. Ő az egyetlen férfi, aki az ünnepies 715 1| Ő az egyetlen férfi, aki az ünnepies alkalomból nem 716 1| lobognak a gyertyák százai s az oltár fölött égő vörös mécs 717 1| mécs misztikusan válik ki az aranyos cifrázatok közül. 718 1| gyülekezetre.~ ~Végre megszólal az orgona: híres budapesti 719 1| bájos rokokómelódiáját. Az oldalajtó széttárul s frakkos, 720 1| csipkefelhői gomolyganak be az oltár elé: hófehér vállak 721 1| Azt mondják, hogy direkt az esküvőre szerezte...~ ~Az 722 1| az esküvőre szerezte...~ ~Az elhelyezkedés hosszabb időt 723 1| megjegyzései is elnémulnak az általános meghatottság közepette. 724 1| meghatottság közepette. Amikor az orgona újból megszólal s 725 1| tavaszi éjszakába kiözönlik: az asszonyok álmodozva dőlnek 726 1| utiruhát ölt, s félórával az esküvő megtörténte után, 727 1| barátok koccintanak hangosan az egészségükre...~ ~A mennyboltozaton 728 1| fiatal asszony kezét, s míg az erdő fái villámgyorsan szaladnak 729 1| teremtve, mi ketten... Nem az érzéki vágy hozott össze 730 1| öntudatlanul is, mindig arra az asszonyra gondoltam, akinek 731 1| gondoltam, akinek lelke azonos az enyémmel, s aki, mint én, 732 1| gazdagság, vagyis mindaz, ami az igazi boldogságot megadja... 733 1| társa a férfinak, akihez az életét kötötte... Mit fogunk 734 1| elérni mi ketten, a gyöngék, az ostobák, a lágyszívüek ez 735 1| önmagunk óhajtunk, hiszen az ilyen akarat előtt nincs 736 1| omlanék... Tíz év mulva, amire az első fiunkat a gimnáziumba 737 1| szemmel válaszolt:~ ~- Itt az Isten szabad ege alatt, 738 1| értenék, olyan álma, amely az én lelkemet hidegen hagyná, 739 1| együtt ne küzdenék... Ha az ambiciójáról beszél, ne 740 1| beszél, ne felejtse el, hogy az én ambicióm se kisebb, mint 741 1| Boldogtalan lennék, ha az volna a sorsom, ami a többi 742 1| kiemelkedni a tömeg közül, hanem az eszemmel, az okosságommal, 743 1| közül, hanem az eszemmel, az okosságommal, a sikereimmel... 744 1| bátorságom, hogy megmondjam: az az álmom, hogy mindenki 745 1| bátorságom, hogy megmondjam: az az álmom, hogy mindenki irigyeljen... 746 1| zuggó-füredi állomás elé, ahol az éjjeli gyorsvonat lihegve 747 1| magányos ágyasházukban, de az erdő, a fenyvesek mohos, 748 1| A tisztás mocsarában az éjjeli világ savanyukedvü 749 1| védtelen áldozatára...~ ~Az erdő mélye most is csak 750 1| halkan megrázza tűleveleit. Az erdei utakon éjjeli madarak 751 1| fenyves lombjait megborzolja az éjszakai szellő. De a víz 752 1| nem csiklandozza táncra az erdő mogorva agglegényét, 753 1| borul...~ ~Mit álmodik?~ ~Az otromba varangyos béka, 754 1| ráncosképü törpe közeledik az álmodó tündér felé.~ ~- 755 1| akartam, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra, 756 1| enyém légy. A csókodra, az ölelésedre, a szerelmes 757 1| meg halandó gnómokat, akik az orrukon pápaszemet hordanak... 758 1| orrukon pápaszemet hordanak... Az erdő, ahol annyi évezred 759 1| nem a tied többé, hanem az övé, a merész tolakodóé, 760 1| tolakodóé, aki lassan-lassan az egész világot a hatalmába 761 1| végük... Gőgös tündér, itt az ideje, hogy mindannyian 762 1| rekedten fölkacag és mint az álom, mint a párázat eltünik. 763 1| mint a párázat eltünik. Az alvó tündér nagyot sóhajt 764 1| aranyszíne már ott lebeg az ég alján. A nappal, a halandó 765 1| mindinkább távolodik s mire az első napsugár kibukkan, 766 2| hidegen, közömbösen feküdt az ebédlő asztalán. Bár nem 767 2| szentimentális teremtés - az ismerősei inkább mértéktelen 768 2| ilyen alattomosan elfogott; az első körülbelül egy héttel 769 2| Isten tudja, ki lehetett az az elvetemült teremtés? - 770 2| Isten tudja, ki lehetett az az elvetemült teremtés? - sebtében 771 2| sebtében arról értesítette az urát, hogy nem jöhet el 772 2| szemmel törülte le a port az egyik befőttes üvegről s 773 2| levelet nem mutatta meg az urának, mert attól félt, 774 2| csak odáig terjedt, hogy az ura nyájas közeledésekor 775 2| második levél: méltó párja az elsőnek, amely annyira elkeserítette. 776 2| egyetlen Miskám”-nak szólította az ő alávaló urát, s tudatta 777 2| szakácsnémnak sokkal több az intelligenciája, mint ennek 778 2| Oly különös volt előtte az a gondolat, hogy ő most 779 2| nézett rá (nem a kora, hanem az okossága révén), most szomoruan 780 2| fenkölt beszédü regényhősnők. Az ura férfiassága felől sohase 781 2| amikor a szobaleány csöndesen az ebédlőbe lépett.~ ~- Készen 782 2| a következő pillanatban az ebédlőbe lépett. Alázatosan 783 2| is, ami most rajtam van, az áldottszívü nagysága ajándékozta...~ ~- 784 2| nagysága ajándékozta...~ ~- Az Istenért, mi az, amit meg 785 2| ajándékozta...~ ~- Az Istenért, mi az, amit meg akar gyónni - 786 2| ballagtam a cókmókommal az Eötvös-utcán végig, amikor 787 2| tollbamondott egy levelet, amiben az állt, hogy valami Riza, 788 2| jöhet el a „légyutra”, mert az ura hirtelenében hazaérkezett. 789 2| mondott a tollamba, amiben az állott, hogy Riza nagysága 790 2| vettem a nagyságos úrtól az öt forintot, de egész éjjel 791 2| a szememet, mert mindig az járt a fejemben, hogy az 792 2| az járt a fejemben, hogy az áldott szívü nagysága ellen 793 2| nekem. Holnap megkapja azt az eperszínü blúzt, amit reggelenkint 794 2| Julcsa boldogan távozott az ebédlőből, Mariska asszony 795 2| hangos kacagással kapta föl az asztalról a kacér Iza levelét. 796 2| Hat év óta mindig csak az bántja, hogy nem vagyok 797 2| háborgó vulkánt vezettek az anyakönyvvezető színe elé. 798 2| féltékenységével megkeseríti az ura életét. Egy kicsikét 799 2| E pillanatban csöngettek az előszoba ajtaján: a hóbortos 800 2| állásba vágta magát, s mikor az ura belépett az ebédlőbe, 801 2| s mikor az ura belépett az ebédlőbe, fájdalmasan, 802 2| Miska ijedten állt meg az ajtóban, a felesége pedig 803 2| megint csak kettő után jut az eszedbe, hogy a szegény 804 2| feleséged is a világon van... Az Isten tudja, hogy kinek 805 2| Miska csodálkozva nézett az asszonyra, aztán egyszerre 806 3| éjjeli helyiségben, amikor az egyik pincér, aki foltos 807 3| maga köré csoportosította az egész Rigó-asztaltársaságot, 808 3| Burda-kisasszonynak udvaroltam és az eszeveszettségig szerelmes 809 3| juttatja most kopasz fejével az eszembe...~ ~A szerény Muki 810 3| kalandos módokon tengődött az egyetem falai között, de 811 3| problematikus életnek: Lőcsey az utolsó forintot is elköltötte 812 3| Sáros-Berénybe, ahol legalább az éhenhalástól meg volt mentve 813 3| sárosberényi társadalomban. Az öreg Burda, aki valamikor 814 3| ember volt, megszerette az esetlen tanárjelöltet, s 815 3| hivatalosan is beharangozta az érkező tavaszt, a kisvárosiak 816 3| a sárosberényi határban. Az öreg Burda, aki húsz év 817 3| retekkel traktálja... Mikor az előkelő familia láthatóvá 818 3| teljes szívével osztotta az édesapja szimpátiáját... 819 3| kegyetlen sors beleavatkozott az idillbe: Lőcsey megdöbbenve 820 3| forintot is elköltötte abból az összegből, amit egy falusi 821 3| kacagással olvassák ezt, mert ki az ördög látott már olyan hőst, 822 3| Lőcsey a haragos Mukinak:~ ~- Az adósok a világ kezdete óta 823 3| zálogba, hogy rendezni fogom az ügyletet.~ ~- Gondolja meg, 824 3| Burdáék már megrendelték az ozsonnát, a sváb banda valami 825 3| vajat!~ ~Muki ekkor megállt az asztal mellett, szalvétáját 826 3| szalvétáját végiglegyintette az abroszon, majd egyszerre 827 3| meredt a tányérra, a mama az asztalon dobolt... A sváb 828 3| sváb banda tovább játszotta az indulót, a parasztleányok 829 3| barátainak. - A szerelem és az ifjuság lakott akkor huszesztendős 830 3| fiatalságot, a poézist, az édes álmok korát juttatja 831 3| juttatja kopasz fejével az eszembe...~ ~És miközben 832 3| hiszen magának is része volt az életem legboldogabb korszakában...~ ~ ~ 833 4| önérzetes fickó volt, aki az epekedő pillantások láttára, 834 4| körülötted? No, tisztelem az aszfaltbetyár urak izlését, 835 4| aszfaltbetyár urak izlését, ha az ilyen szép asszonynyal se 836 4| asszonynyal se arrogánskodnak...~ ~Az Isten tudja, hogyan történt 837 4| városba? - kérdezte tőle az előszobában. - Kalapot akarok 838 4| át azt a két napot, amely az ominózus szerdáig eltellett, - 839 4| olvasói úgyis megszokhatták az efféle ugrásokat, - s vegyük 840 4| ugrásokat, - s vegyük föl ott az elbeszélés fonalát, amikor 841 4| a Gellérték szobaleánya az ebédlő asztalát lerakta. 842 4| villámos kocsiban nyelte le az utolsó falatját, de most 843 4| Sári asszony berakodott az éléskamrába, majd a szakácsnővel 844 4| kérdezte kissé megdöbbenve az urától.~ ~- Igen, pár sürgős 845 4| hová siet ilyen korán?~ ~Az asszony a füléig elvörösödött, - 846 4| Gellért.~ ~- No, még csak az kellene, hogy maga is a 847 4| Gellértné megcsókolta az urát s a következő percben 848 4| volt róla, hogy a felesége az utcán van, lázasan fölkapott 849 4| utcán van, lázasan fölkapott az öltözködő asztalról egy 850 4| összegyürt papirdarabot, amelybe az asszony a sütővasat megtörölte. 851 4| füszerekről...~ ~Gellért megnézte az óráját, félhárom mult tíz 852 4| tajtékzó hullámok dühétől. Az óceán azonban inkább megengedhet 853 4| hogy Gellért fölviharzott az emeletre, s magánkivül lépett 854 4| hirtelen lecsillapította az idegeit. A tigrisből egyszerre 855 4| egy kávéházban végignézte az összes ujságokat, anélkül, 856 4| előtt. A szobaleány, aki az előszoba ajtaját fölnyitotta, 857 4| csodálkozva.~ ~Gellért belépett az ebédlőbe, az asszony nyugodtan, 858 4| Gellért belépett az ebédlőbe, az asszony nyugodtan, ártatlan 859 4| vöröskötéses regényből. Az ura láttára azonban abbahagyta 860 4| láttára azonban abbahagyta az olvasást.~ ~- Hogy kerül 861 4| rámparancsolt, hogy lefeküdjem...~ ~Az asszony gyöngéden simogatta 862 4| gyöngéden simogatta meg az ura homlokát (hogy tud szimulálni 863 4| Már föl is próbáltam azt az új pongyolát, amelylyel 864 4| új pongyolát, amelylyel az uracskámat még jobban magamba 865 4| aztán egyszerre megállott az asszony előtt.~ ~- Sári, - 866 4| a bosszúállás angyala. Az asszony ijedten zsugorodott 867 4| zsugorodott össze, puha kezét (óh az az édes kéz!) megdöbbenve 868 4| össze, puha kezét (óh az az édes kéz!) megdöbbenve szorította 869 4| egyetlen mentsége lehet: az, hogy az egész dolgot őszintén 870 4| mentsége lehet: az, hogy az egész dolgot őszintén bevallja. 871 4| egy merész mozdulattal az ura ölébe kuporodott. Gellért, 872 4| megbotránkozva Gellért.~ ~Az asszony hizelkedve hajtotta 873 4| hizelkedve hajtotta fejét az ura vállára, könyein édes 874 4| elállt erre a merészségre: az asszony most forró ajkát 875 4| asszony most forró ajkát az övéhez tapasztotta. Erre 876 4| cinkostársam is volt, - felelte az asszony sóhajtva, amíg ajkával 877 4| is. Gondoljon csak végig az ismerőseim között és mondja 878 4| okom a további tagadásra... Az a nőtlen úr nem más, mint... 879 4| Sári asszony fölhúzta az orrocskáját.~ ~- Jó, csak 880 4| aztán, őszintén megvallva, az is mindig az eszemben volt, 881 4| megvallva, az is mindig az eszemben volt, hogy magának 882 4| találkoztak?~ ~- Persze.~ ~- Az ő lakásán?~ ~- Természetesen. 883 4| asszony csodálkozva nézett az urára.~ ~- Miért beszél 884 4| megint Szentpályról?~ ~- Hát az imént nem arról beszéltünk!~ ~- 885 4| Kinél?~ ~- Hát Pataky úrnál, az énektanárnál...~ ~- De ha 886 4| bájos együgyüséggel nézett az ura szemébe, hogy a Gellért 887 4| rohamai dacára nem volt éppen az ostobák közül való, még 888 4| dolgot. Ahelyett tehát, hogy az örömét elárulta volna, komolyan 889 4| beszél-e - és örülök, hogy az őszinteségében nem csalódtam. 890 4| jóbarátok maradunk...~ ~Az asszony hálás pillantást 891 5| részét Rétháton töltötte, az ezredénél. A fiatal főhadnagy, 892 5| főhadnagy, aki Lajos főherceg, az ezredparancsnok oldalán 893 5| ezredparancsnok oldalán végezte az adjutánsi teendőket, alig 894 5| ki gyakori virrasztásait. Az új férj ilyenkor már hajnali 895 5| mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...~ ~- Hát a fenséges 896 5| Oly szépen eltöltjük az estét, hogy akár sohasem 897 5| vágyódik Réthátra... Ez az első kérésem az esküvőnk 898 5| Réthátra... Ez az első kérésem az esküvőnk óta... lenne szíve, 899 5| ötvenhat fokos lázam van... Az ötvenhat fok utóvégre egészen 900 5| lovagolt vissza Réthátra, az ezredéhez. De pszihológiai 901 5| befutni a futókás állomásra. Az állomásfőnök másfélórás 902 5| huszonháromszor tette meg ugyanazt az utat, amikor észrevette, 903 5| mit csinálok én, amíg ez az átkozott vasúti vonat ideér?...~ ~ 904 5| pályaépület lépcsőjére. Az új vendég kacér mosolylyal 905 5| olvasta el a névjegyet, amely az új utas bőröndjeihez volt 906 5| rézveretes bőröndökön ugyanis ez az ismert név volt olvasható:~ ~- 907 5| vaggon tearózsát hozatott le az Isten háta mögött fekvő 908 5| a perronra és kinézett az összefutó sínpárok közé. 909 5| fesztelenséggel szólította meg az ismeretlen uriasszonyt:~ ~- 910 5| zivatar idején becsurog az esővíz... Két hétig nem 911 5| kretonpongyolában kószáltam egész nap az erdőben... De most vissza 912 5| a vőlegényének csakugyan az a szándéka, hogy feleségül 913 5| mondtam el neki mindent?... Az igaz szerelem nem sokat 914 5| jó termésre lesz kilátás, az ismeretségem dacára szívesen 915 5| dolog véghetetlenül érdekli, az látnivaló volt izgatott 916 5| diákos ötlet lopódzhatott az agyába, mert egyszerre jókedvüen 917 5| arról, hogy a herceg ezen az estén nem látogatja meg...~ ~- 918 5| Azt ne kérdezze... Én az a jó tündér vagyok, aki 919 5| szinésznő bámulva nézett az ismeretlen uriasszonyra, 920 5| vicinális egyszerre berobogott az állomásra. A fütyülésre 921 6| Az impresszárió multjából~ ~ 922 6| elbúcsuzott tőlünk, Dürer, az impresszárió, aki a világ 923 6| mosolyogva, - hogy nem mindig az igaz talentum nyomán fakad 924 6| igaz talentum nyomán fakad az úgynevezett égbekiáltó siker. 925 6| számít komolyan. Persze, az olyan vén róka, amilyen 926 6| szobalánya, kiváncsian várta az újabb híreket, hogy úrnőjének 927 6| mint egy szanatórium, s az előtte való estén görcsök 928 6| tragikát örjöngővé tette az üres színház s az olyan 929 6| tette az üres színház s az olyan estéken, amikor a 930 6| szívesebben kószáltak volna az orfeumokban és a kocsmákban, 931 6| A legtöbb jóízüen aludt az előadás alatt, de gépiesen 932 6| búbánatosan tapsoltak, mintha az édesanyjukat temették volna. 933 6| váratlanul bukkannak föl az ember agyvelejében, s én, 934 6| Valamennyien követtek az irodába, ahol cigarettával 935 6| Hölgyeim és uraim, ma ismét az a kellemes kötelesség vár 936 6| kötelesség vár önökre, hogy az isteni Tilda játékában gyönyörködjenek. 937 6| lirát kapnak azért, hogy az előadást végignézzék. Ezzel 938 6| csak azt kötöm ki, hogy az utasításom szerint való 939 6| hogy külön ötven lirát kap az a tisztelt művész, aki a 940 6| helyezkednek el a földszinten és az erkélyeken...~ ~ ~Mikor 941 6| erkélyeken...~ ~ ~Mikor az előadás kezdete előtt a 942 6| mord arccal fikszirozta az első sorok hölgyeit. Attiláján 943 6| sziciliai gróf hosszan tárgyalt az intrikussal, aki nejét pokoli 944 6| kövér, szőke postafőnök, az estélyruhába öltözött asszonyok 945 6| narancsfák látszottak be az üveges falon át. Élénken 946 6| bágyadt mosolylyal közelített az oldalajtón át, a vendégek 947 6| szenátor pedig - halványan, de az előkelőség nyugalmával - 948 6| laplatai tábornoknak, - az a nő, aki ott fenn a színpadon 949 6| tragika ijedten menekült az öltözőjébe, mire a laplatai 950 6| nagyságában kiegyenesedve állt meg az orkesztrum egy karosszékén.~ ~- 951 6| kiáltotta a tábornok, - az a nő nemcsak engem hagyott 952 6| de neveletlen porontyaim az önmagáról megfeledkezett 953 6| vörös brigantival, aki az előbb testvér bátyjának 954 6| kisérletet tett arra, hogy az anyát visszaadja gyermekeinek, 955 6| szívreható színekben festették le az ősz katonát, aki a csaták 956 6| százezer dollárt jövedelmezett az önök alázatos szolgájának...~ ~ 957 6| alázatos szolgájának...~ ~Az impresszárió mosolyogva 958 6| például nyílt számlám van az angol bankban, de biztosra 959 7| fényűzéssel berendezett szoba az udvar hátulsó részében. 960 7| udvar hátulsó részében. Az asztalon kopott album, megfakult 961 7| bosszankodva): Valószinüleg megint az a majom Baranyay akarja 962 7| Baranyay akarja kínpadra vonni az idegeimet. Nekem ugyan akár 963 7| idegeimet. Nekem ugyan akár az egész színtársulatot a nyakamra 964 7| van. Nem lépek föl, ha bár az egész világ összedül. Játszsza 965 7| Harcra készen): Szabad!~ ~Az ajtó lassan fölnyilik s 966 7| teljesen ismeretlen előtte.~ ~Az idegen úr: Bocsánat, hogy 967 7| beszélgetésre képes lennék...~ ~Az idegen úr: Óh kérem, kérem. 968 7| Tehát miről van szó?~ ~Az idegen úr: A városban ma 969 7| ma futótűzként terjedt el az a hír, hogy Nagysád holnap 970 7| A primadonna: Úgy van!~ ~Az idegen úr: A direktor haját 971 7| Azt ugyan várhatják!~ ~Az idegen úr: Engem, mint az 972 7| Az idegen úr: Engem, mint az imént szerencsém volt mondani, 973 7| primadonna: Bánom is én!~ ~Az idegen úr: És megbocsát, 974 7| primadonna: Mit ért ez alatt?~ ~Az idegen úr: Azt, hogy: minden 975 7| kezeli a francia nyelvet.~ ~Az idegen úr: Az mindegy. A 976 7| nyelvet.~ ~Az idegen úr: Az mindegy. A lényegben azonban, 977 7| primadonna: Mi köze hozzá?~ ~Az idegen úr: Mi közöm? Talán 978 7| hazafi köteles érdeklődni az igazi művészek élete iránt. 979 7| művészek élete iránt. Mert az Isten kegyelméből való művész 980 7| ám maguknak a kis cica!~ ~Az idegen úr: De hagyjuk a 981 7| említse azt a nyomorultat...~ ~Az idegen úr: A csöngetyü annál 982 7| nélkül kimondanám, hogy az ily jelentéktelen magánügy 983 7| primadonna: Nem jogosít föl?~ ~Az idegen úr: Nem, nem és százszor 984 7| közbirtok, mint a városháza vagy az országút.~ ~A primadonna: 985 7| primadonna: Ne mondja!~ ~Az idegen úr (hévvel): De mondom. 986 7| primadonna: Csak kiáltsa!~ ~Az idegen úr: Mi közünk nekünk 987 7| szerelmes és féltékeny? Mi csak az ő színpadi szerelmét és 988 7| Törjön meg a maga szíve, ne az enyém!~ ~Az idegen úr: Sírjon, 989 7| maga szíve, ne az enyém!~ ~Az idegen úr: Sírjon, átkozódjék 990 7| csipkéjét; de a színpadhoz, az ő esküdött bálványához, 991 7| szerint fetrenghet, de amint az utcára lép, felejtse el 992 7| egy alázatos kérést...~ ~Az idegen úr: Parancsoljon:~ ~ 993 7| behivom a szakácsnét....~ ~Az idegen úr: Hát ez a válasza 994 7| elmondtam?~ ~A primadonna: Ez.~ ~Az idegen úr: És elhatározott 995 7| A primadonna: Úgy van.~ ~Az idegen úr (föláll a helyéből. 996 7| gúnyosan elfordul azoktól az idealista lelkektől, akik 997 7| Könybefuló hangon): Áldja meg az Isten, kisasszony!~ ~A primadonna ( 998 7| Isten vele, Goldschmied!~ ~Az idegen úr (az ajtóból): 999 7| Goldschmied!~ ~Az idegen úr (az ajtóból): És ne feledje 1000 7| egy percre, Goldschmied! Az elhatározásomat nem fogom