Rész

 1  1|    nagystílü elnevezés mindössze arra vonatkozott, hogy ő adta
 2  1|   szerényen.~ ~- Mire? Elsőbb is arra, hogy e hat vagy hét rozzant
 3  1|    szakértő pillantásával nézett arra felé s könnyen hevülő szíve
 4  1|        Nincs nekünk, édes öcsém, arra való pénzünk, hogy a víznek
 5  1|        negyven krajcárból huszat arra költött el, hogy szállást
 6  1|       granáriumok nem alkalmasak arra, hogy a civilizált embert
 7  1|         Esküt mertem volna tenni arra, hogy ez lesz a válasz, -
 8  1|       szövetből készül, s csupán arra lesz jó, hogy a közillendőségnek
 9  1|    farsang idején? Na iszen! Még arra se tudom rávenni, hogy a
10  1|     persze egészen másra gondol, arra, hogy milyen jó is lenne,
11  1|    esetben végre is nem szorulok arra, hogy egy idegen férfi eltartson...~ ~
12  1|         munkámba: de a feleúton, arra a szavamat adom magának,
13  1|       január végén se tökéletes, arra az évre nem ér többé egy
14  1|  felszólítására mindig kész volt arra, hogy az egész vagyonát
15  1|         mutatós övvel várakoztak arra, hogy az orvos színe elé
16  1|    jókedvü, sírva tudnék fakadni arra a gondolatra, hogy alkonyodni
17  1|        hatalmazott föl bennünket arra, hogy a magunk gyönyörűségére
18  1|    gyönyörűségére is gondoljunk, arra a gyö­nyörűségre, amelyről
19  1|     banálitás kedvéért csakugyan arra legyünk-e kárhoztatva, hogy
20  1|      egymást... Miért kell nekem arra várnom, hogy magát a szívemre
21  1|       mindig fájni fog a szívünk arra a gondolatra, hogy a gyönyörűség
22  1|     közönség aznap hiába készült arra a gyönyörűségre, hogy a
23  1|         Nem lehetne ezt a pontot arra változtatni például, hogy
24  1|        után végre rászánta magát arra, hogy Pogányvár bástyái
25  1|         egyikük se gondolt többé arra a csöndes fiura, aki egy
26  1|    idején elsőnek szólítanak föl arra, hogy nézetét nyilvánítsa,
27  1|        nehogy elnevessem magam s arra gondol­tam, hogy ettől az
28  1|        délelőtt is aludt, s csak arra ébredt föl álmából, hogy
29  1|          öntudatlanul is, mindig arra az asszonyra gondoltam,
30  3|       volt, akinek nem igen telt arra, hogy mindennap meg­ebédelhessen.
31  3|          A kényszerüség vitte rá arra, hogy télikabátját zálogba
32  3|     tünődve hánykolódott ágyában arra a gondolatra, hogy hol veszi
33  3|      boldog nyu­galommal gondolt arra, hogy hétfőig még ötször
34  4|          mert különben nem volna arra szüksége, hogy hazudjék...~ ~
35  6|          tényleg kisérletet tett arra, hogy az anyát visszaadja
36  7|      idegen úr: És megbocsát, ha arra is kitérek, ami a Nagysád
37  7|          jogosítja föl Nagysádat arra, hogy bennünket művészetétől
38 10| válaszolni, amit én. Azt feleli: arra születtem, hogy a más boldogságát
39 12|         a kicsinységekkel és így arra kell kérnem, hogy a korsó
40 12|   felhasz­náljuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas
41 12|        mégis csak elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja.~ ~-