Rész

1001  7|                  de megvallom, jól esik az a tudat, hogy egy derék
1002  7|              tisztalelkü barátjára...~ ~Az idegen úr (félre): Szép
1003  7|               hogy kicsoda tulajdonképp az a férfiu, akit tehetségemmel
1004  7|                ennyire meghódítottam?~ ~Az idegen úr: Azt akarja tudni,
1005  7|         primadonna: Azt, Goldschmied!~ ~Az idegen úr: Jó, kisasszony. (
1006  7|                primadonna: Zálogháza?~ ~Az idegen úr: Úgy van. De a
1007  7|       irgalmatlanul rosszul jövedelmez. Az emberek itt egytől-egyig
1008  7|                primadonna: Nem értem.~ ~Az idegen úr: De én, fájdalom,
1009  7|                  jól értem, kisasszony. Az ön jutalomjátéka kirántott
1010  7|               Hát mi összefüggésben van az én jutalomjátékom az ön
1011  7|                van az én jutalomjátékom az ön zálogházával?~ ~Az idegen
1012  7|    jutalomjátékom az ön zálogházával?~ ~Az idegen úr: Mi összefüggésben?
1013  7|                Mi összefüggésben? Haha! Az ifjuság, amelynek kivétel
1014  7|            amelynek kivétel nélkül maga az ideálja, virággal és koszorukkal
1015  7|         dédelgetett kedvencét. És mivel az ifjuságnak nem igen van
1016  7|                  A primadonna: Tehát?~ ~Az idegen úr: Tehát holnap
1017  8|             gyalogszerrel vándorolgatni az országúton, az idegenek
1018  8|            vándorolgatni az országúton, az idegenek megrekedtek a város
1019  8|               közül. Úgy látszott, hogy az élelmiszerek is elfogynak (
1020  8|           jókedélyü Juhász kapitány) és az igazgatónk, Pallay főtisztelendő
1021  8|          megsütheti...~ ~Schafarik volt az Arany Oroszlán kocsmárosa,
1022  8|      végighallgattuk. A matiné átolvadt az éjszakába; és nem egyszer
1023  8|            Weber főtisztelendő úr, akit az egymásra következő generációk
1024  8|                 Zarjeczky Katuska), aki az egész úton nem igen beszélt
1025  8|             izgatottságomat nem annyira az estéli beszélgetés okozta,
1026  8|                  bírálat nélkül átvette az idegen szavakat. Novotny
1027  8|           bala­tonvidéki borok iránt és az ismerős gyerekeknek az utcán
1028  8|               és az ismerős gyerekeknek az utcán barackot nyomott a
1029  8|                 pihent a konyhában vagy az ágy alatt. A vén Novotny,
1030  8|             alatt. A vén Novotny, mikor az utcán türelmetlenül meginterpelláltuk,
1031  8|       sárgafoltos szakálla. Mi lesz, ha az öreg szabó az új ruhát idejében
1032  8|               Mi lesz, ha az öreg szabó az új ruhát idejében el nem
1033  8|          készíti? Borzasztónak tünt föl az a gondolat, hogy a második
1034  8|       mértékvételnél bele-beleszakított az ujságpapirba, félénken sugtam
1035  8|           ujságpapirba, félénken sugtam az édesapám fülébe:~ ~- Nem
1036  8|               készülő ruhája után, mire az öreg szabó jóindulattal
1037  8|               Aztán te jössz polgártárs az ünnepi krispinnel... Olyan
1038  8|      megfoghatatlannak tünt föl előttem az a gondolat, hogy e ruhadarabokból,
1039  8|                       Hogy nem lesz meg az új ruhád, hehehe... Ne félj
1040  8|                 ott lesz a szép krispin az ágyad előtt... Már csak
1041  8|             haza, a vacsora nem izlett, az álom elkerült, türelmetlenül,
1042  8|                hallucinációk gyötörtek: az ujjatlan kabát, a vattirozott
1043  8|                Hajnalban fölébredtem és az órára néztem: pont öt óra
1044  8|        elhagyott, nesztelenül fölkeltem az ágyból, a ruhámat dideregve
1045  8|             megszólított:~ ~- Hová megy az ifj’úr?~ ~- Pszt, ne beszéljen
1046  8|           pelyhek még sűrűen hullottak. Az utcán égett néhány petroleumlámpa,
1047  8|              azután halkan megzörgettem az üvegablakot:~ ~- Hé, Novotny
1048  8|                 ünnepi ruhám miatt...~ ~Az öreg asszony mérgesen felkacagott.~ ~-
1049  8|          bizonyosan Világosnál tart... (Az öreg szabó ivás közben a
1050  8|       pünkösdkor...~ ~Dühösen rámcsapta az ablakot, én meg úgy éreztem,
1051  8|                 elvonult a szemem előtt az Arany Oroszlán díszterme,
1052  8|               újdonatúj reverendájában, az ájtatosan figyelő asszonyok
1053  8|           tántorogtam föl a lépcsőkön s az üveg­ajtón át csakhamar
1054  8|                      A tűzlegény eltünt az üvegajtó mögött, s pár perc
1055  8|                a sárgaszakállu szabó.~ ~Az asztalos elém tartotta az
1056  8|               Az asztalos elém tartotta az égő gyertyát, Novotny pedig
1057  8|          fölkiáltott:~ ~- Nini, te vagy az, kis polgártárs? Jőjj be,
1058  8|                    Mi van a ruhámmal... az új ruhámmal?...~ ~Novotny
1059  8|             mindenáron vele táncolni?~ ~Az asztalos szemembe világított
1060  8|              beszéd! Ha szerelmes vagy, az egészen más dolog. Hé Vilmoska,
1061  8|             Kotorászni kezdett zsebében az aprópénz után, közben komolyan
1062  8|       Negyvennyolcban le tudtam mondani az édes apámról, most pedig
1063  8|             forró grogról... Do diabla, az ördögbe, ha egyszer szerelmes
1064  8|             vagy! Azt hittem, hogy csak az árpa­cukorba vagy szerelmes...~ ~
1065  8|        árpa­cukorba vagy szerelmes...~ ~Az asztalos megindult az égő
1066  8|                   Az asztalos megindult az égő gyertyával, a szabó
1067  9|                                         Az apa~ ~Az Illésházy-emlékverseny
1068  9|                                Az apa~ ~Az Illésházy-emlékverseny véget
1069  9|                 mogorván emlegették azt az ötvenméteres térelőnyt,
1070  9|     boldogságtól szinte lihegve követte az ünnepelt állatot. Bár annyi
1071  9|             jó­formán maguk se ismerték az egész vagyonukat, az asszony
1072  9|           ismerték az egész vagyonukat, az asszony egy fukar játékos
1073  9|                 kivezették, s Pogányné, az ura karján, ismét fölsietett
1074  9|              elegánciával fittyegett le az ötforintos belépőjegy. A
1075  9|            módjára elhaladtak mellette, az öreg megemelte a cilinderét.~ ~-
1076  9|            előtt.~ ~Pogány nem hallotta az üdvözlést, de a felesége
1077  9|        abszolute nincs várnivalója...~ ~Az asszony kedvetlenül vállat
1078  9|               jőjjön. De azt írja, hogy az egész színtársulat éhezik...~ ~
1079  9|                 tovább akart sietni, de az asszony tétovázva megállt.~ ~-
1080  9|                megszólítsam... Utóvégre az édesapám, aki a kedvemért
1081  9|                 szólítani, hát hivja le az istállók felé... A bookmaker
1082  9|          leányát ne kompromittálja...~ ~Az asszony elvált az urától
1083  9|   kompromittálja...~ ~Az asszony elvált az urától s a rács mellett
1084  9|                 s a rács mellett intett az öreg embernek. Mikor az
1085  9|                 az öreg embernek. Mikor az istállók háta mögött, a
1086  9|             felé.~ ~- Miért jött fel?~ ~Az aggastyán az ég felé emelte
1087  9|                jött fel?~ ~Az aggastyán az ég felé emelte a karját.~ ~-
1088  9|                 hogy minden krajcáromat az uramtól kapom... Ahelyett,
1089  9|                   folytatta elkeseredve az öreg művész. - Csecsemőkorodban
1090  9|      Csecsemőkorodban ölben vittelek át az árvizborította lapályon,
1091  9|          árvizborította lapályon, mikor az Olt az egész környéket elöntötte.
1092  9|   árvizborította lapályon, mikor az Olt az egész környéket elöntötte.
1093  9|       veszélyeztetésével mentettelek ki az égő ház üszkei közül...~ ~-
1094  9|                 hogy minden vagyonunkat az uram kezeli...~ ~- És vajjon
1095  9|                tőlem. Igaz, hogy később az oltár elé vezetett, de a
1096  9|          tanácstalanul nézett maga elé, az aggastyán pedig hevesen
1097  9|            pedig hevesen folytatta:~ ~- Az egész ruhatárunkat zálogba
1098  9|               zálogba csaptam, csakhogy az utiköltséget meg ezt a belépőjegyet
1099  9|                a rengeteg pénzből, amit az oktalan állat megkere­sett...~ ~
1100  9|           játszott a napernyőjével, míg az öreg ember hirtelen a keze
1101  9|               apádat men­ted meg, hanem az egész színtársulatot...
1102  9|                mi utolsó csepp vérünkig az anyanyelvünkért harcolunk...
1103  9|              hogy ne veszszünk el, mint az útszéli kutya...~ ~Pogányné
1104  9|            kérdezte Pogány álmosan.~ ~- Az apámról. A verseny végére
1105  9|                is magától koldulna...~ ~Az asszony kissé elgondolkozott,
1106  9|                   Abban igaza van, hogy az öreg javíthatatlan szélhámos.
1107 10|                                         Az üstökös~ ~Férj: ...És ha
1108 10|                   Terka!~ ~Feleség: Ott az a papirvágó kés, döfd a
1109 10|      lecsillapul): Mindig mondtam, hogy az eredeti drámaírókat a vízbe
1110 10|              volna alkalmuk ahhoz, hogy az agyvelejüket mindenféle
1111 10|                Nem ég ki a szemed, hogy az a perszóna kedves Kuncsijának
1112 10|        tudomásul, hogy a primadonnáknál az ilyen frázis semmitse jelent.
1113 10|               Férj: Ismétlem, hogy csak az új operettem miatt tettem
1114 10|                 kifütyülnek.~ ~Feleség: Az új operettje miatt ölelkezett
1115 10|           szédelgő áldozata, mint ahogy az ujságok írni szokták.~ ~
1116 10|                Üssön meg! Most már csak az hiányzik, hogy megüssön.~ ~
1117 10|           nagyon kedves.~ ~Feleség: Még az esküvőnk reggelén is azt
1118 10|        pillanatban csöngetés hallatszik az előszobából. Minthogy a
1119 10|            mulva a szobalány megjelenik az ebédlő küszöbén.~ ~Szobalány:
1120 10|            barátja, a következő percben az ebédlőbe lép.~ ~Kovács:
1121 10|              úgy látszik, kezd megjönni az esze. (Csönget. A belépő
1122 10|              pár perc mulva vigan lobog az ebédlőasztalon, mely még
1123 10|        válogatott remeke. Pompás meleg, az ablakon át szinte tavaszias
1124 10|                 havannás skatulyát tesz az asztalra.~ ~Kovács: Ilyenkor
1125 10|                   Kovács: Ilyenkor érzi az ember, hogy az agglegény
1126 10|            Ilyenkor érzi az ember, hogy az agglegény a kivert kutyához
1127 10|           lövöldözzük magunkat.~ ~Férj: Az Istenért!~ ~Kovács: Az ilyen
1128 10|                  Az Istenért!~ ~Kovács: Az ilyen bizalmas fészek, ahol
1129 10|             ilyen bizalmas fészek, ahol az ember másodmagával ül az
1130 10|                az ember másodmagával ül az asztal mellett, a fehérbóbitás
1131 10|              szobaleány és a gázkályha, az örökös tète a tète és a
1132 10|         gondolom, hogy a házasságot nem az én számomra találták ki.
1133 10|              rohansz?~ ~Kovács: Kérdezd az üstököst, - az felelni fog!~ ~
1134 10|                  Kérdezd az üstököst, - az felelni fog!~ ~Férj: A hasonlataid
1135 10|              szerények.~ ~Kovács: Mondd az üstökösnek, hogy vonuljon
1136 10|           kályhánál, egy jó költő, akit az ember másodmagával olvas,
1137 10|     magunkcsinálta tolvajnyelv, amelyen az egész világot kinevetjük - (
1138 10|               tőlem, hogy tovább nézzem az idillt, amelyben nekem,
1139 10|                távozik. A férj kikiséri az előszobába, s mikor visszatér,
1140 10|          előszobába, s mikor visszatér, az iménti, mosolygó feleség
1141 10|                 látja. A szobalány, aki az előszobát takaritja, élénk
1142 10|       lépcsőházban): És ne szoruljon el az ember szíve, amikor a mások
1143 11|                                         Az uj birtokosok~ ~A pusztai
1144 11|              bricskára, s nekihajtattak az őrház elől kifutó pusztai
1145 11|           érdeklődő pillantást vetettek az őrház környékére: a zsuppfödeles
1146 11|             volt, legalább erre vallott az a mosolygó tekintet, amelyet
1147 11|              mosolygó tekintet, amelyet az öreg úr a feleségére vetett.~ ~-
1148 11|            aztán egészen más, mint ahol az eddigi életünket eltöltöttük...~ ~
1149 11|                     A kocsi végighaladt az ákácos alatt, s csakhamar
1150 11|                szelid nyugalma lebegett az egész vidék fölött, a szalmafödeles
1151 11|                 darabig szótlanul nézte az elmaradozó tanyákat, de
1152 11|                 elmaradozó tanyákat, de az öreg utóbb elégült arccal
1153 11|              után nyugalmas öregség: ez az, amiről félszázadja álmodom...~ ~
1154 11|          harmincötfokos melegség volt - az úr valami távoli ujságíró-rokona
1155 11|           sötétlelkü emberek, de koldus az egész idő alatt hiába tette
1156 11|                 így szólott:~ ~- Menjen az elüljárósághoz! Itt nem
1157 11|           egyetlen esemény zavarta meg: az a váratlan szerencsétlenség,
1158 11|           küldötte. Eleintén huzódozott az utazástól, de amikor az
1159 11|                 az utazástól, de amikor az orvos megmagyarázta neki,
1160 11|              kimozdult a boltjából. Ezt az évet - bár a takarékos beteg
1161 11|                   mégis csak elérkezett az az este, amikor az öreg
1162 11|                mégis csak elérkezett az az este, amikor az öreg Völgyi
1163 11|           elérkezett az az este, amikor az öreg Völgyi így szólhatott
1164 11|    telekügynökökkel tanácskozott. De ha az ágensek azt remélték, hogy
1165 11|      kerékvágásai közé be­ka­nyarodott. Az asszony, aki most látta
1166 11|                 kalaplevéve köszöntötte az uraságokat.~ ~- A feleségem
1167 11|            pedig kissé megütődve nézett az ingujjas emberre:~ ~- Néhány
1168 11|          körüljárták a tanya környékét. Az asszonynak, aki budapesti
1169 11|           szokva, nem nagyon tetszettek az alacsony szobák, a férfi
1170 11|                Ezek, tekintetes uram.~ ~Az új birtokos közelebb hajolt
1171 11|            nyilallásokat kezdett érezni az alsó lábszáraiban. Visszatértek
1172 11|             tülkölés, a csöngetés, amit az idegrendszere negyven év
1173 11|                a reumájára? Mivel tölti az egész napot, ha a vevőkkel,
1174 11|             egész napot, ha a vevőkkel, az inassal, a fuvaros kocsisaival
1175 11|                 sáfrány-, a terpentin-, az ánisszagot nem adná most
1176 11|            ánisszagot nem adná most oda az egész szénaillatos minden­ségért.~ ~-
1177 11|             Bolondot cselekedtem, ennyi az egész, - mondta, miközben
1178 11|             után azonnal lefeküdtek, de az ágy is kemény és szokatlan
1179 11|               kemény és szokatlan volt: az öreg házaspár egész hajnalig
1180 11|             aludtam, - felelte sóhajtva az asszony.~ ~Elhallgattak
1181 11|             hiába szenvedtek: a jókedv, az életöröm egyetlen sugara
1182 12|              kérdezte hanyag mosolylyal az a tiszteletreméltó, öreg
1183 12|            nemes nyugalommal pihentette az íróasztal itatóspapirján.~ ~
1184 12|          ismételte olyan hangon, mintha az ősz padrone valami szumátrai
1185 12|                 harmadik személy lépett az elegáns iroda­helyiségbe.
1186 12|             ötlet jutott volna hirtelen az eszébe, leereszkedő kegyességgel
1187 12|                 sört akarok inni, ebből az következik, hogy sörre és
1188 12|              egy ásítás után odafordult az aggastyánhoz.~ ~- És a pénz? -
1189 12|              potomságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül...
1190 12|                korsó sör árát vegye föl az apró kiadások rovatába....~ ~
1191 12|         összevonta a szemöldökét, aztán az ujjával fönségesen az ajtó
1192 12|             aztán az ujjával fönségesen az ajtó felé mutatott.~ ~-
1193 12|                  Hanák, vonuljon vissza az előszobába. És ne történjék
1194 12|             szívesen felhasz­náljuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket
1195 12|                cégtáblák hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb
1196 12|        táblákból azt is megtudjuk, hogy az intézet a legvérmesebb személyi
1197 12|                Hanák tehát visszavonult az előszobába; az elnök-igazgató
1198 12|             visszavonult az előszobába; az elnök-igazgató pedig komor
1199 12|                nem kisérte méltó siker; az aggastyán zsebeiben a legkülömbözőbb
1200 12|                 átvette a kétfillérest, az elnök-igazgató pedig nyájasan
1201 12|                 megfontolva a nyomában. Az öreg úr látható érdeklődéssel
1202 12|              asztal rácskerítése előtt. Az elnök-igazgató, aki félszemmel
1203 12|         serényen a főkönyv fölé hajolt. Az idegen köszöntésére mindketten
1204 12|      szórakozottan a füle mögé dugta.~ ~Az öreg úr megvakarta a füle
1205 12|            négyszáz pengőforintot, mert az az öt forint különbözet
1206 12|         négyszáz pengőforintot, mert az az öt forint különbözet se
1207 12|               kutyaság, nem igaz? Azért az öt forintért egy új selyemernyőt
1208 12|               selyemernyőt vihetek haza az anyjukomnak Cigányhalomra...~ ~
1209 12|          anyjukomnak Cigányhalomra...~ ~Az idegen ravaszul elnevette
1210 12|               ravaszul elnevette magát, az aggastyán szakálla pedig
1211 12|        Regenmantel K. Frigyes fölnézett az órára.~ ~- Hm, - mondta, -
1212 12|               Isten neki, azt se bánom. Az a pár krajcár úgyse tesz
1213 12|                 Herz mérgesen nyugtatta az összeget, az elnök-igazgató
1214 12|         mérgesen nyugtatta az összeget, az elnök-igazgató pedig a maga
1215 12|            asztalka fiókjába...~ ~Mikor az idegen nyájas köszöntés
1216 12|             örömkiáltásokba tört ki, de az elnök-igazgató ijedten rendre
1217 12|              bomoljon, még kihallatszik az előszobába...~ ~A főkönyvvezető
1218 12|          Pöstyénbe...~ ~* Szöveghiány! [az elektronikus változat szerk.]~ ~ ~