Rész

  1  1|                aki azzal szórakozott, hogy a kutyáját cukordarabkákkal
  2  1|           mindössze arra vonatkozott, hogy ő adta bérbe a nyaralók
  3  1|      hör­pintett.~ ~- Az ördög tudja, hogy mi ütött a sok léhütőjébe, -
  4  1|            állítottunk, intézkedtünk, hogy a gyorskocsi rövid hét óra
  5  1|               fürdő pompás, bár igaz, hogy akadhatnak egyes kényeskedők,
  6  1|         kényeskedők, akiknek derogál, hogy a fűben vetkőzzenek és öltözzenek.
  7  1|           beszédet is hallottunk már, hogy mindenkinek külön kabin
  8  1|               kellene, de régi dolog, hogy úgyse lehet minden kivánságot
  9  1|            kielégíteni...~ ~- Még jó, hogy aranyórát nem akarnak, -
 10  1|          tulajdonos.~ ~- Annyi szent, hogy így nem folytathatjuk tovább, -
 11  1|           főzet, nem igen lehetséges, hogy a drága árendát kifizessem.
 12  1|             piszkos kötényt viselt, - hogy hozza ide a szilvapálinkás
 13  1|              s gyönyörűséggel látták, hogy a kocsis lábánál egy hatalmas
 14  1|              nyájasan, - engedje meg, hogy a fürdőintézet nevében köszöntsem.
 15  1|            uraságodról is meg­tudnám, hogy kit tiszteljek nagyrabecsült
 16  1|           fürdőt s nem állhattam meg, hogy be ne kukkantsak egy félnapra.
 17  1|       félnapra. Meg kivánom jegyezni, hogy a balneologia a kedvenc
 18  1|               sejtelme se volt arról, hogy az orvos mi a jó Isten csodáját
 19  1|             megvitatásában. Elmondta, hogy a komoly tudomány nem ölte
 20  1|               szomoruan ta­pasztalta, hogy a természet gavallérosan
 21  1|            kérdem: mit tettünk eddig, hogy hazánkat az idegenekkel
 22  1|            Évszázadok óta azt várjuk, hogy a sült galamb a szájunkba
 23  1|              repüljön. Nem látjuk be, hogy ósdi elveinkkel nem sokra
 24  1|              általános versengésben s hogy modern, vállalkozó, okos
 25  1|          szük­ségünk, ha azt akarjuk, hogy a többi állammal lépést
 26  1|       gondoltam, amikor azt kivántam, hogy Nyugat-Európával lépést
 27  1|                 Mire? Elsőbb is arra, hogy e hat vagy hét rozzant granárium
 28  1|   lóverseny­re, meg tudja a jó Isten, hogy még mi egyébre. Ha tőlem
 29  1|            mennyi pénz kellene ahhoz, hogy a doktor úr tervei megvalósuljanak?~ ~-
 30  1|              mondhatnók el magunkról, hogy méltók vagyunk a természethez,
 31  1|      bocsátkozott.~ ~- Ne úgy értsék, hogy egy ember zsebéből kerülne
 32  1|           fürdőkre. Fogadok önök­kel, hogy két hét alatt összegyüjtöm
 33  1|            Úgy ám, én mondom Önöknek, hogy csak a kezüket kell kinyujtaniuk.
 34  1|             kedves bátyámuram. Lehet, hogy kora hajnalban tovább utazom,
 35  1|               utazom, de az is lehet, hogy még a jövő héten is itt
 36  1|       programot viszek magammal, azt, hogy: le mindenféle programmal!~ ~
 37  1|         pontosan ott leszek. Remélem, hogy még csevegünk egyről-másról,
 38  1|            aki azért jött le Pestről, hogy Zuggó-Füred természeti szépségeiben
 39  1|                 jaj, hány esztendeje, hogy magam is lehozatni készülök
 40  1|             padlásról... Azt mondják, hogy gyönyörü város s hogy Páris
 41  1|        mondják, hogy gyönyörü város s hogy Páris vagy London is éppen
 42  1|            Páris vagy London is éppen hogy csak egy picurkával különb...
 43  1|             leány is majd agyonkínoz, hogy valami pesti színházat vagy
 44  1|                  De én már úgy érzem, hogy el is temetnek, mielőtt
 45  1|            édes lelkem, soha... Ugy-e hogy kerékbe kellene törni az
 46  1|             az izgalom rózsaszínében, hogy idegen férfit láthat. A
 47  1|            Csollán doktor úgy érezte, hogy a vér hullámzani kezd az
 48  1|          hullámzani kezd az ereiben s hogy valami lázas fluidum árad
 49  1|                 Ugyan ki hitte volna, hogy ilyen látnivaló is akad
 50  1|           kockára teszik az életüket, hogy a másik pillanatban talán
 51  1|           vidéket és mondhatom önnek, hogy Zuggó-Füredet jó­kedvében
 52  1|      véletlenül, de én is azt tartom, hogy ennél különb hely az egész
 53  1|             nincs elég pénzünk ahhoz, hogy a nagydobot megüssük...~ ~
 54  1|        részvénytársaságot ütök össze, hogy még a szíve is táncolni
 55  1|           pénzemberek úgy se tud­ják, hogy mihez kezdjenek a vagyonukkal...
 56  1|          vagyonukkal... Akarja tudni, hogy mi lesz itt öt esztendő
 57  1|             öcsém, arra való pénzünk, hogy a víznek is házat építsünk.~ ~-
 58  1|               házak lesznek fölöttük, hogy még az angol vendég is a
 59  1|            meggyőzően mondta mindezt, hogy a helybeliek szinte megdöbbenve
 60  1|           öreg szolga jelenteni jött, hogy az ebédet föltálalták, a
 61  1|             Igérje meg és biztosítom, hogy nem fog unatkozni...~ ~ ~
 62  1|     vigyorgóra válik.~ ~- Azt akarom, hogy szeress és hogy az enyém
 63  1|               akarom, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra,
 64  1|              tündérnek annyija sincs, hogy kelengyét vihessen az ura
 65  1|         Hatalmamnál fogva elrendelem, hogy a legkeserübb honta­lanság
 66  1|          áltatta a hazafias lelkeket, hogy Magyar­ország a gazdagodás
 67  1|               mindannyian azt hittük, hogy nábobok vagyunk.~ ~Csollán
 68  1|                az volt az első dolga, hogy Scherer urat, a milliomost,
 69  1|               huszat arra költött el, hogy szállást bérelt magának
 70  1|            után, csak annyija maradt, hogy másnap egy pohár langyos
 71  1|               se engedte meg magának, hogy legalább ünnepnapon kávéházban
 72  1|              Istenem, ha meggondolom, hogy én magát még abból az időből
 73  1|     forintocskát. Csupán az a kérdés, hogy lehetne-e hozzá hamarosan
 74  1|            Jegyezze meg, - szólott, - hogy pénz mindig elegendő akad,
 75  1|               akad, ha arról van szó, hogy jóravaló üzletet csináljon
 76  1|           alatt, ha biztos a kilátás, hogy tizenkét millió évi hasznot
 77  1|             is rengeteg összeg ahhoz, hogy könnyelmü vállalatokba fektessük.~ ~
 78  1|                 fejezte be szavait, - hogy ez a fönséges hely azzá
 79  1|      granáriumok nem alkalmasak arra, hogy a civilizált embert magukba
 80  1|              mertem volna tenni arra, hogy ez lesz a válasz, - mert
 81  1|          előnyöm ön fölött: az egyik, hogy pszikho­ló­giával dolgozom,
 82  1|  pszikho­ló­giával dolgozom, a másik, hogy fiatalabb vagyok, mint ön.
 83  1|           vagyok, mint ön. Ne higyje, hogy a természet szépségei lelkesítenek;
 84  1|               lelkesít a világon: az, hogy ötvenéves koromban épp úgy
 85  1|              önbizalommal mondta ezt, hogy a milliomos csodálkozva
 86  1|             mondta aztán, - bevallom, hogy ön imponál nekem. Látom,
 87  1|              ön imponál nekem. Látom, hogy átérzi azt, amit beszél,
 88  1|    bölcselkedést; mondja meg röviden, hogy mi a terve azzal a szép
 89  1|         Scherer bácsi, én azt hiszem, hogy gyorsan megértjük egymást.
 90  1|             galád rágalom állíthatja, hogy valami vízfejü férfiu lenne,
 91  1|          becsületszavamra állíthatom, hogy egészen tisztes eszü fickónak
 92  1|               attól a gyönyörűségtől, hogy idelenn már ne fájjon semmi,
 93  1|            csakugyan úgy áll a dolog, hogy a jövő évben ilyenkor fekete
 94  1|            csöpp kedvünk sincs ahhoz, hogy öt-hatezer éven át hallgassuk
 95  1|               nap halálfélelmet érez, hogy a másikon már végigtáncoljon
 96  1|               mindössze annyiból áll, hogy a beteg fantáziája élénkebben
 97  1|           tudom hitetni a betegemmel, hogy a birsalma héja használ
 98  1|            annak a szug­ge­rálásában, hogy a baja ellen a féllábon
 99  1|          medicina a fontos, hanem az, hogy a beteg higyjen a medicinámban.
100  1|               rólam, hát merem hinni, hogy a zuggó-füredi szállodák
101  1|                      Szavamra mondom, hogy már engem is szuggerált
102  1|           elismerőleg.~ ~- Azt kérdi, hogy mi lesz Zuggó-Fürednek a
103  1|          sejtem. De egyet tudok: azt, hogy az idegbajosok fürdőjévé
104  1|               Majd találunk rá módot, hogy a gazdag félbolondokat idecsaljuk;
105  1|               mint ön, bátyám. Lehet, hogy hideg víz, lehet, hogy langyos
106  1|                hogy hideg víz, lehet, hogy langyos víz, sőt az is lehet,
107  1|         langyos víz, sőt az is lehet, hogy egyenesen forró víz. Lehet,
108  1|           egyenesen forró víz. Lehet, hogy a koplalásig sovány étkezés,
109  1|     koplalásig sovány étkezés, lehet, hogy a hizlaló kura. Lehet, hogy
110  1|           hogy a hizlaló kura. Lehet, hogy szigoru tartózkodás a szeszes
111  1|             szeszes italoktól, lehet, hogy az úgynevezett szeszkúra,
112  1|              fogok föltalálni. Lehet, hogy sok séta, lehet, hogy abszolut
113  1|          Lehet, hogy sok séta, lehet, hogy abszolut mozdulatlanság.
114  1|       abszolut mozdulatlanság. Lehet, hogy a szagok, a színek, az ízek,
115  1|               színek, az ízek, lehet, hogy valami új fajtája a vizes
116  1|             mint a másik - a fődolog, hogy a mi nábobjaink higyjenek
117  1|         ítélni lehet, hát azt hiszem, hogy két hét alatt szerencsésen
118  1|          azzal az üzenettel hívta ki, hogy egy fiatal úr várja az olvasóban.
119  1|        fejemet, - s most merem hinni, hogy sikerült be­vés­nem a nevemet
120  1|          beszélgetésünket megkezdtük, hogy ön néha metsző fájdalmat
121  1|         szíves érezni a balvállában s hogy a térde fölött is akad egy-egy
122  1|         aggályosan tökéletlen. Lehet, hogy a kedves papája hibájából, -
123  1|               idegrendszert, - lehet, hogy azért, mert fiatalkorában
124  1|            evett főtt ételt. Elég az, hogy a baj megvan s hogy a szimptomácskák
125  1|               az, hogy a baj megvan s hogy a szimptomácskák egy­másután
126  1|    térdkalácsa fáj, de nyugodt lehet, hogy az az idő is eljön, amikor
127  1|       egyszerre az az aggódása támad, hogy egy háromemeletes ház a
128  1|             látja, talán el se hiszi, hogy beteg, pedig ön néha még
129  1|              még abban is kételkedik, hogy a következő órát megéri.~ ~
130  1|            tényt akartam bizonyítani, hogy a baj nem a térdében van,
131  1|            kérdés tehát csupán annyi: hogy a gyönge, az erőtlen, a
132  1|           annál több ideje jut ahhoz, hogy a maga nya­valyájára gondoljon.
133  1|                s csupán arra lesz jó, hogy a közillendőségnek is elég
134  1|             sőt attól se idegenkedem, hogy egy könnyü övvel a termet
135  1|               azt az együgyü szokást, hogy az emberek fix időpontokban
136  1|     csollanizmus, - mert engedje meg, hogy én már a jövendő századévek
137  1|              Becsületszavamra mondom, hogy nem bolondság, amit beszél, -
138  1|            kell éppen orvosnak lenni, hogy az ember ennek az igazságát
139  1|            belássa; a laikus is érzi, hogy ez józan és bölcs beszéd.
140  1|              és eredeti. Itt a kezem, hogy rövid három hét alatt együtt
141  1|            Sőt bizonyos vagyok benne, hogy a bolond kúra még be is
142  1|              vallomásból is láthatja, hogy a becsületes őszinteségem
143  1|               szólott:~ ~- Mondhatom, hogy külömb embereket fölakasztottak
144  1|           semmit se ér... Még örülök, hogy legalább tíz részvény erejéig
145  1|               doktorral.~ ~- Remélem, hogy maga ezután is föllátogat
146  1|       lelkemre kötötték az asszonyok, hogy még ezen a héten fölhozzam...~ ~-
147  1|            kisasszonynak; mondja meg, hogy a fecsegő pesti doktor küldi
148  1|           öreg úr bement a takarékba, hogy a tömérdek pénzétől megszabaduljon,
149  1|             meg magát éjszaka idején, hogy a legelső pacsirtaszóra
150  1|              Végre, - már azt hittem, hogy éjfélig a tükre előtt fog
151  1|          szeme elé tartja a tenyerét, hogy jobban kiláthasson a kanyarodó
152  1|          lerándult a gyönyörü helyre, hogy a megnyitó ünnep örömében
153  1|      oktalanság lenne azt várni tőle, hogy gyújtó beszédével egy egész
154  1|               államtitkár úr megérti, hogy mit akar. Az államtitkár
155  1|               tisztában voltam azzal, hogy a magyar kultura magasztos
156  1|           úrhoz:~ ~- Hogyan lehet az, hogy egy ember mindenhez ért?
157  1|           lojálisan el kell ismernem, hogy vannak dolgok, amikhez teljesség­gel
158  1|      abszolute nincsenek. Azt hiszem, hogy akkor se jönne zavarba,
159  1|         ujságot; azzal a benyomással, hogy végre ki­találta az emberiség
160  1|             abban a téves hitben élt, hogy az egészségét régi babonákkal
161  1|          megvan végre a módunk ahhoz, hogy erősek és fiatalok maradjunk.”~ ~-
162  1|           akarja elhitetni valakivel, hogy a zuggó-füredi szanatóriumban
163  1|            mindenki szívesen elhiszi, hogy ő innen marad a túlvilág
164  1|               Csak nem képzelhető el, hogy még akkor is lesz vendéglő,
165  1|             őrültség lenne azt hinni, hogy mi elpusztulunk. Eddig ugyan
166  1|               azért mégis azt mondom, hogy az igéretek terén ne fickándozzunk
167  1|             úr fölutazott Budapestre, hogy a zuggó-füredi források
168  1|             Azt gondolja talán az úr, hogy én csupán a maga kiszolgálása
169  1|             akár nem, én azt kívánom, hogy rögtön vizsgálja meg. Hála
170  1|             istennek, tellik annyira, hogy a munkáját gavallérosan
171  1|              Úgy gondolom, jól látja, hogy nem valami bordal vagy hotelszámla.~ ~
172  1|              Ember, hát ön azt hiszi, hogy én a magam mulatságára csináltattam
173  1|              Ha nem tudná, értse meg, hogy ez a kimutatás a betegek
174  1|              kissé zavartan.~ ~- Azt, hogy süsse meg az analizisét.
175  1|               pedig sok vasra. Mi az, hogy egy egész liter vízben mindössze
176  1|             Ki az ördög olyan bolond, hogy ennek a pár rongyos ezreléknek
177  1|               Csak nem kivánja talán, hogy én hazudjam bele a vasat
178  1|                   Azt akarja mondani, hogy ezer forintot ad, ha száz
179  1|         nélkül csörgedez, azt hiszem, hogy ezután is megteszi a magáét...~ ~ ~
180  1|             úgy idő kell, mint ahhoz, hogy a buza vagy a rozs megérjen.
181  1|                mennyire panaszkodott, hogy pestre föl nem viszem a
182  1|            Még arra se tudom rávenni, hogy a fürdőbe lehozzam. Kerek
183  1|       lehozzam. Kerek tíz esztendeje, hogy egyáltalában le se jött
184  1|             most már magammal hoztam, hogy a nagyszerü átalakításokat
185  1|               S azért látogattuk meg, hogy a kalauzolásra fölkérjük, -
186  1|          okosabb dolga nem akad, mint hogy az idejét velünk töltse.~ ~
187  1|               doktor engedelmet kért, hogy kabátot váltson, aztán becsukta
188  1|          kopogás és füttyszó jelezte, hogy fölöttük és alattuk az erdő
189  1|     mindaketten irtóztak volna attól, hogy valami banálitást mondjanak.
190  1|             higyje meg, elfog a vágy, hogy estétől-reggelig itt heverjek
191  1|           egészen másra gondol, arra, hogy milyen jó is lenne, ha más
192  1|         Csollán, magának megbocsátom, hogy így beszél, hiszen most
193  1|             mindig nyiltan megmondom, hogy mit gondolok... Akarja,
194  1|               mit gondolok... Akarja, hogy rögtön bebizonyítsam ezt?
195  1|               ahhoz is elég esze van, hogy milliókat szerezzen...~ ~-
196  1|      szerezzen...~ ~- Meg is érdemli, hogy milliomos ura legyen.~ ~-
197  1|               én mondok, az elhiheti, hogy komoly beszéd... Nem nagy­zolás
198  1|            bírna úgy imponálni nekem, hogy szeretni tudjam... A szerelem
199  1|                dús vagyon kell hozzá, hogy szánalmasan össze ne zsugorodjék...
200  1|           végre is nem szorulok arra, hogy egy idegen férfi eltartson...~ ~
201  1|          leány előtt. Látszott rajta, hogy imponál neki a bájos teremtés
202  1|             álmomban se hittem volna, hogy ötszáz kilo­méternyire Budapesttől,
203  1|            azoknak van merszük ahhoz, hogy ilyen nyiltan szakítani
204  1|              tudom. Ha nem gondolnám, hogy hasonlítunk egymásra, nem
205  1|          kockáz­tattam volna meg azt, hogy kiábrándítsam magamból.
206  1|               azt is észrevettem már, hogy egy kicsikét megtetszettem
207  1|         emberismeretéhez, mert abban, hogy megtetszett nekem egy kicsit,
208  1|               tisztában voltam azzal, hogy magának még szerepe lesz
209  1|               nem tudom, de bizonyos, hogy ez a véletlen találkozás
210  1|            Melyik változást?~ ~- Azt, hogy most itt sétálok magával
211  1|              fenyvesek között. Tudja, hogy minek köszönheti a tisztelt
212  1|               Már akkor elhatároztam, hogy mindenáron magamhoz fogom
213  1|             többi: legyen türelemmel, hogy a többire se várakozik hiába...
214  1|         várakozik hiába... Eltalálta, hogy az ízlésünk, a gondolkodásunk
215  1|              egyetlen vágy él bennem: hogy gazdag és független legyek...
216  1|              Mindig arról álmodoztam, hogy úgy élhessek, mint a fejedelmek,
217  1|        élhessek, mint a fejedelmek, s hogy az asszonyt, aki sorsát
218  1|            körül. És biztosítom róla, hogy meg is valósítom az álmomat,
219  1|              biztossággal mondta ezt, hogy a lány büszkeségtől ragyogó
220  1|          nagyobb utazást a külföldön, hogy a híres világfürdőket tanulmányozza.
221  1|           hiszem itt a legfőbb ideje, hogy az idei szezont előkészítsük.
222  1|                Már úgyis attól félek, hogy megint elmulasztottunk néhány
223  1|                  Januárban attól fél, hogy már elmulasztott valamit? -
224  1|              csodálkozva.~ ~- Persze, hogy attól, kedves barátom. Az
225  1| felszólítására mindig kész volt arra, hogy az egész vagyonát megkockáztassa,
226  1|             anekdotával rendelkezett, hogy mindenütt szerették és szívesen
227  1|         vagyok ugyanis azt javasolni, hogy az idén kissé fokozottabb
228  1|              Zugó-Füredre.~ ~S látva, hogy a többiek általános érdeklődéssel
229  1|        folytatta:~ ~- Ha azt akarjuk, hogy Zuggó-Füred látogatottság
230  1|      érdemessé teszik, kötelességünk, hogy az ismeretlen fürdőre koncentráljuk
231  1|          Ennek elsősorban az a módja, hogy az ujságreklámot, itthon
232  1|            így szólott:~ ~- Javaslom, hogy negyvenezer forintot fordítsunk
233  1|            forintot, mert nem akarom, hogy mindjárt a legnagyobb ágyút
234  1|            utazik, annak kötelessége, hogy a milliókhoz méltó eszközökkel
235  1|       igazgató urak, akik megszokták, hogy Scherer nagy koponyája alól
236  1|          hangzó nevek), kijelentette, hogy Zuggó-Füred tökéletesen
237  1|           elernyedt idegrend­szert, s hogy meggörnyedt aggastyánok
238  1|       személyiség kilátásba helyezte, hogy az egész nyarat Zuggó-Füreden
239  1|          zuggó-füredi igazgatósághoz, hogy küldje hozzá egyik orvosát
240  1|               pedig bizonyosan tudja, hogy a csodálatos gyógyítómód
241  1|               még annyi idejük sincs, hogy a szomszédvárosba utazzanak.
242  1|             lapok azt is jelentették, hogy egy amerikai köztársaság
243  1|              együtt, Európába indult, hogy a magyar fürdőt használja.
244  1|              még pedig oly mértékben, hogy aktiv szolgálatát, amelyről
245  1|              Most pedig itt az ideje, hogy néhány notabilitás után
246  1|                Állapodjunk meg abban, hogy ötezer forintba kerül. Ez
247  1|              a válaszszal tér vissza, hogy a kegyelmes úr várja a tekintetes
248  1|           Bocsásson meg excellenciád, hogy pár pillanatra zavarni bátorkodtam.~ ~
249  1|             tábornok. Én az vagyok, - hogy maga micsoda, azt egyelőre
250  1|            Tábornok úr, azért jöttem, hogy egy diszkrét ajánlatot tegyek
251  1|          tábornok. Behívom a legényt, hogy vezesse föl a második emeletre.~ ~
252  1|               maguktól, elhatároztuk, hogy a nyári szezonra szerződtetünk
253  1|                Elhiheti excellenciád, hogy elég nagy a választék, de
254  1|    pillanatnyi türelmet kérek. Tudom, hogy excellenciádnak adósságai
255  1|          kételkedve). És bizonyos az, hogy maga nem tébolyodott?~ ~
256  1|              Annyira nem tébolyodott, hogy még talán előleget is ad
257  1|           zöld zsalugáterek nyilásán, hogy egy-egy álmodó szép asszonyt
258  1|      kolportálja azt a meggyőződését, hogy az állam gépezete csak akkor
259  1|        fejükre; ők persze nem tudják, hogy a kötelességtudó tábornok
260  1|              hiányzanak; de bizonyos, hogy a restaurált Zuggó-Füred
261  1|               képzeli kedves elnököm, hogy Csapó résztvesz a reggeli
262  1|           elve, ami a többi költőnek: hogy csupán a nappali alvás egészséges.
263  1|         csinálni hajnali háromig?~ ~- Hogy mit? Ezer különféle dolgot.
264  1|                    Csapó azt állítja, hogy az okos ember, aki az egészségére
265  1|               szólott:~ ~- Hallatlan, hogy mindenütt csalják az embert!
266  1|             urat azért szerződtettem, hogy a közönség előtt mutatkozzék,
267  1|            majd mingyárt teszek róla, hogy az efféle visszaélések megszünjenek!~ ~
268  1|              szepegve, - attól félek, hogy baj lesz, ha be méltóztatik
269  1|               A vendég úr azt mondta, hogy mindenkit lelő, aki tizenegy
270  1|             kellett nyitnia a szemét, hogy az ágyat és az alvó vendéget
271  1|          mindig alszik? Nem röstelli, hogy ebben a párnatengerben tölti
272  1|     háborgatni mer? Hol a pisztolyom, hogy lepuffantsam, mint az útszéli
273  1|                 Bocsánat, azt hittem, hogy az a félkegyelmü háziszolga
274  1|            gazembernek meg­tiltottam, hogy tizenegy óra előtt a szobámba
275  1|             érvényben van, nem tűröm, hogy az egész délelőttöt átaluggya.
276  1|            pengőt és teljes ellátást, hogy a kútnál épp úgy ott legyen,
277  1|                mint a többi vendég, s hogy a fiatal lányok meg a bolondos
278  1|                 maga talán azt hiszi, hogy a hordárjával vagy a háziszolgájával
279  1|                legyen nyugodt, tudom, hogy önnel, a magyar Hugó Viktorral
280  1|            pénzemért jogom van ahhoz, hogy a szerződéshez ragaszkodjam...
281  1|              én szigoruan megkívánom, hogy ezentúl a reggeli sétában
282  1|       háziszolgának meg fogom hagyni, hogy ezentúl mindennap öt órakor
283  1|        mutatós övvel várakoztak arra, hogy az orvos színe elé kerülhessenek.
284  1|       időpontjait s kiadta a jelszót, hogy mindenki akkor ebédel, amikor
285  1|             se feledkeztek meg arról, hogy nyakukra egy világos szalagot
286  1|          figyelték.~ ~- Nem is illik, hogy valaki ennyire bájos legyen! -
287  1|            azzal a hátsó gondolattal, hogy talán a festéket letörli.
288  1|               először alkalmuk ahhoz, hogy Thurzó Katinkát, az operettprimadonnát,
289  1|               is megremegnének annak, hogy egy idegen fér­fiúval kacérkodjanak,
290  1|               pillanatra megszakítja, hogy Csollán doktor, különös
291  1|            még a páciensek se tudják, hogy micsoda?~ ~- Nos, használt-e
292  1|              is, ha semmi okom sincs, hogy boldogtalannak képzeljem
293  1|              magam... Mennyire félek, hogy remegek az alkonyattól!
294  1|            fakadni arra a gondolatra, hogy alkonyodni fog... Ezért
295  1|        érdekében, aminthogy bizonyos, hogy a szép asszony csuklóját
296  1|               ha csak azt nem akarta, hogy az ideges rohama rájöjjön.
297  1|             rohama rájöjjön. Most is, hogy az orvos szobájában körülnézett,
298  1|               Egyáltalában megtiltom, hogy ezentúl maga kérdezzen valamit
299  1|          tőlem... Különben úgy látom, hogy még mindig nem csillapult
300  1|              utoljára figyelmeztetem, hogy ne kérdezzen... No mindegy,
301  1|            Majd holnapig intézkedünk, hogy az új kúrát megkezdhesse...~ ~
302  1|       bámulattól megdermedt emberkét, hogy a következő pácienst, a
303  1|           átlépte.~ ~- Nos, nem kell, hogy visszamenjen előbb, mielőtt
304  1|               esetleg a fejébe vette, hogy kétszer meg kell kerülnie
305  1|             elélhet... Majd meglátja, hogy mi­lyen kitünő eredményt
306  1|              az a terpentin-kúra?~ ~- Hogy mi? Hát csak annyi, hogy
307  1|              Hogy mi? Hát csak annyi, hogy jó kis ülőfürdőket fogunk
308  1|             sóhajtások közt távozott, hogy átengedje a helyét a várószoba
309  1|       udvarias orvosnak.~ ~- Remélem, hogy magának csak nincs valami
310  1|               stréberek azt képzelik, hogy nekik is idegeik vannak,
311  1|          hiszen nagysádat, úgy tudom, hogy reklám céljából hívták meg
312  1|           lelkem, de ez nem zárja ki, hogy tényleg egy boldogtalan
313  1|            gyógy­módra... Biztosítom, hogy ha én a szimptomáimat elmondom,
314  1|             napok, amikor azt hiszem, hogy rögtön bevisznek a bolondok
315  1|              olyan sírógörcsöt kapok, hogy a szobalányom rosszul lesz
316  1|             van vele... Akarja tudni, hogy mi a neve a betegségének?~ ~-
317  1|                Jellemző tulajdonsága, hogy csak a taps nyomán támad;
318  1|          sírás fojtogatja s úgy érzi, hogy legjobb volna meghalni...~ ~-
319  1|       kísérnek...~ ~- Annyira hiszek, hogy még a biztos orvosszert
320  1|              kipisszegik, biztosítom, hogy huszonnégy óra mulva semmi
321  1|             semmi baja...~ ~És látva, hogy a szép, pisze leány szemrehányólag
322  1|    milliomos-jelölt úr?... Mondhatom, hogy tisztességesen megvárakoztatott.~ ~
323  1|             ember legalább nem ér rá, hogy unatkozzék tőle...~ ~- Jó
324  1|           kacsóját.~ ~- Nem gondolja, hogy ez az igazi boldogság? -
325  1|             szemét az övébe, anélkül, hogy a kezét kiszabadította volna.
326  1|         visszatűzte, - ha azt akarja, hogy jóbarátok legyünk, hát egyszer
327  1|        esztelenségekről... Jól tudja, hogy nem vagyok olyan, mint a
328  1|         vagyok olyan, mint a többi, s hogy az ilyen jelenetek nincsenek
329  1|           velem, csak azt bizonyítja, hogy engem se tart különbnek
330  1|             mint a többi lányt, kell, hogy megértse, amit mondani akarok...
331  1|              mondani akarok... Tudja, hogy feleségül fogom venni, mert
332  1|           magának én reám... Kellett, hogy mi ketten egymásra találjunk,
333  1|              érem? Azt kivánja tőlem, hogy tökéletesen lemondjak magáról,
334  1|      tökéletesen lemondjak magáról, s hogy az ostoba konvenció kedvéért,
335  1|       hatalmazott föl bennünket arra, hogy a magunk gyönyörűségére
336  1|           arra legyünk-e kárhoztatva, hogy az ajkaink, amelyek egymásért
337  1|        mindaketten tisztában vagyunk, hogy az életnek csupán egyetlen
338  1|         könyvéből azt a régi mondást, hogy az okos ember a holnapi
339  1|                Hát vajjon bizonyos-e, hogy holnap a birtokába jutunk
340  1|    egyáltalában bizonyos-e már az is, hogy holnap még élvez­hetjük
341  1|              Pláne, ha arról van szó, hogy a holnapi tuzokért ne a
342  1|       ironiába hajló kacérsággal.~ ~- Hogy mit, azt maga épp olyan
343  1|               a végtelen boldogságot, hogy fentartás nélkül szerethessük
344  1|               kell nekem arra várnom, hogy magát a szívemre szoríthassam
345  1|            bár bizonyos vagyok benne, hogy [...]nunk* kell, de azokat
346  1|            végre ott tartunk egyszer, hogy a világ előtt is egymáséi
347  1|            szívünk arra a gondolatra, hogy a gyönyörűség mennyi pillanatáról
348  1|       mosolyogva hallgatta. S látván, hogy nem kap feleletet, türelmetlenül
349  1|          nincs válasza? Nem gondolja, hogy minden szavam igaz? Volna
350  1|              igaz? Volna szíve ahhoz, hogy a boldogságától megfossza
351  1|       fellobbanását, s azt se mondom, hogy nincs igazság abban, amit
352  1|           Hazudnám, ha azt állítanám, hogy az a mámor, amelyet oly
353  1|             örömet találnék ám abban, hogy a férfitől, akit szeretek,
354  1|         tagadjak meg... És ha tudnám, hogy holnap ilyenkorra meghalok,
355  1|        ilyenkorra meghalok, elhiheti, hogy egy pillanatig se haboznék,
356  1|               pillanatig se haboznék, hogy a nyakába boruljak... De
357  1|               halnunk, mégis csak az, hogy talán a holnapot, sőt a
358  1|         ezred­résznyi rizikóért? Mert hogy a mámor eloszlása után nem
359  1|          hivatkozik, hát engedje meg, hogy hasznát is vegyem annak
360  1|            okosságomnak, s kimondjam, hogy a maga nézetét valló nő
361  1|              tisztában vagyunk azzal, hogy a házasság előtt minden
362  1|     vállvonítva így szól: Együgyűség, hogy ennyire törtem a fejemet,
363  1|            anélkül az ambició nélkül, hogy a jövendő ura érdekesnek
364  1|             találja, hát engedje meg, hogy ne osszam a becses nézetét
365  1|                De mivel azt is tudom, hogy a talány csak még jobban
366  1|          belőle, hát ime, megengedem, hogy az ajkamat megcsókolja...~ ~
367  1|           repesve mesélték egymásnak, hogy a különös gyógyítómód erősekké
368  1|               fűnek-fának elbeszélte, hogy új ember lett belőle: három
369  1|               többször attól tartott, hogy a nagy bérházak a fejére
370  1|              Akárhányszor megtörtént, hogy a fiatal főúr, aki őseitől
371  1|               Nem kellett egyéb, mint hogy Réthy gróf egy éjjeli mulatóhely
372  1|       megfogyatkozása kényszerítette, hogy Scherer ajánlatát elfogadja,
373  1|               megjelent.~ ~- Remélem, hogy meg van velem elégedve,
374  1|                 Van annyi sütnivalóm, hogy akkor se szólnék, ha panaszom
375  1|             Csöpp kedvem sincs ahhoz, hogy méltóságoddal pisztolypárbajt
376  1|               lenni, hát megvallanám, hogy többet vártam...~ ~- Dadogja
377  1|             vártam...~ ~- Dadogja el, hogy mit várt, modern Shylock!~ ~-
378  1|                    Elsősorban is azt, hogy a fürdő érdekeit szolgálja....
379  1|             többi vendégem azt hiszi, hogy semmi baja?... Szíveskedjék
380  1|           Szíveskedjék elhiresztelni, hogy itt valami súlyos betegségből
381  1|                akkor aztán elismerem, hogy megérdemelte a honoráriumát...~ ~-
382  1|       honoráriumát...~ ~- Azt akarja, hogy betegséget szimuláljak?~ ~-
383  1|         fürdő-vendégeknek: elmesélte, hogy a neuraszténikus rohamai
384  1|           akinek az volt a betegsége, hogy néha órákig csuklott.~ ~-
385  1|           tibeti sírógörcs abból áll, hogy a beteg fuldokló zokogásba
386  1|          tisztában... Annyi bizonyos, hogy egy tibeti tábornoknál konstatálták
387  1|           hatalmas nyakizmaira...~ ~- Hogy bömböltem-e? Meghiszem.
388  1|               meggyőzöm önöket arról, hogy a zuggó-füredi kúra csodát
389  1|         katonalovat s majd meglátják, hogy csak egyetlen könycseppet
390  1|            harsogó hangon mondta ezt, hogy mindenki beleegyezőleg bólogatott.
391  1|                 Az ördög hiszi ám el, hogy ilyen furcsa betegség egzisztál...
392  1|         pityeregnék... Én azt hiszem, hogy a gróf úr mindannyiunkat
393  1|              mire az őrnagy elmondta, hogy mit kiván.~ ~- Seitz báró, -
394  1|               eler­nyedtek az idegei, hogy jóformán szüntelenül ásít.
395  1| kellemetlenségeket okoz ő fenségének, hogy a legkényesebb percekben
396  1|     körülállók köszörülik a torkukat, hogy minél lelkesebben éljenezhessenek
397  1|   származhatnak belőle... A minap is, hogy a fenséges úr XVIII. Cirillt
398  1|             hévvel és meggyőződéssel, hogy a hadsegédeken, az udvarmestereken,
399  1|             fenségének az a szándéka, hogy Zuggó-Füreden töltsön néhány
400  1|        töltsön néhány hetet, föltéve, hogy itt megtalálhatja azt a
401  1|    Méltóztassék eziránt megnyugtatni, hogy a Fenségnek hala­dék­talanul
402  1|          dicsekvés nélkül állíthatom, hogy Zuggó-Füred az... Majd lesz
403  1|                 Majd lesz oly kegyes, hogy elfárad velem Csollán főorvos
404  1|          Jellner-kúrát, s biztosítom, hogy akkor se ásít azután, ha
405  1|         mindössze csak arról van szó, hogy az idegrendszert általában
406  1|               főkertész és táborkara, hogy a fiatal ültetvényeket hamarosan
407  1|               egész környéken tudták, hogy a vén Pogányhegynek eleven
408  1|        unokaöcscse Zuggó-Füredre jön, hogy elveszített egészségét visszaszerezze...~ ~
409  1|             hajnal óta a pályaházban, hogy a berobogó különvonatot
410  1|            tudatta az igazgatósággal, hogy a fenséges úr inkognitóban
411  1|            alatt s egyenes kivánsága, hogy minden ünneplés fogadás
412  1|               vállat vont:~ ~- Tudom, hogy ez csak szerénység, s ugyancsak
413  1|               a magam részéről tudom, hogy mi illik!~ ~A pályaház tehát
414  1|      lehurrogta:~ ~- Talán azt hiszi, hogy a tarfalusi tűzoltók zászlószentelését
415  1|               Maga elfelejti barátom, hogy világfürdő vagyunk, vagy
416  1|      doktornak alig volt annyi ideje, hogy Seötét Erzsikét és az édesapját
417  1|              ez ünnepies pillanatban, hogy a gyógyulást meg is fogja
418  1|         készült arra a gyönyörűségre, hogy a főherceggel együtt fog
419  1|             imént üzent a vadászával, hogy várakozik rám... Most fogjuk
420  1|         unalmas, de annyira mégse az, hogy az embernek hajnaltól késő
421  1|               úgy átragadt az ásítás, hogy a közös étkezőben esti nyolc­kor
422  1|              És azt gyanítom ugyanis, hogy a fenséged baja nem az álkapocsban,
423  1|          tetszése szerint. A fődolog, hogy minél előbb egészséges embert
424  1|             elviselek, ha garantálja, hogy csak annyit ásítok azontul,
425  1|       fenséged maga se fogja elhinni, hogy ilyen különös beteg­ségben
426  1|             arra változtatni például, hogy verseket olvassak harminc
427  1|               s egész nap úgy érezte, hogy a világegyetem egy rengeteg
428  1|              cikkeket közöltek arról, hogy Emil Jusztin főherceg Zuggó-Füreden
429  1|            üdülés után ki­jelentette, hogy úgy érzi magát, mintha egy
430  1|     parkjaiban és utcáin, s megesett, hogy rövid tíz perc keretében
431  1|          főherceg kiadta a parancsot, hogy sürgősen csomagoljanak.
432  1|         különvonat rendeletet kapott, hogy másnap, kora reggelre, készen
433  1|             maga igéretet tett nekem, hogy négy hét alatt kigyógyít.
434  1|                hát most azt mondanám, hogy az egész Zuggó-Füred nem
435  1|               hát csak annyit mondok, hogy csalódott. És most, éppen
436  1|                   Azt akarja mondani, hogy nem ásítok? - kiáltott föl
437  1|          másik ásítástól... Most már, hogy túl vagyunk a bajon, bevallhatom:
438  1|             volt, a neuraszthéniának, hogy így fejezzem ki magamat,
439  1|               Én, mint orvos állítom, hogy fenséged egészségesebb,
440  1|              maga elé.~ ~- Azt hiszi, hogy ez másnemü ásítás? - kérdezte
441  1|               használták, elismerték, hogy Csollán doktor föltétlenül
442  1|    legkiválóbb egyetemi professzor, - hogy ez a nagytalentumu, fiatal
443  1|            lerándultak Zuggó-Füredre, hogy a jövő esztendei, előreláthatólag
444  1|            végre rászánta magát arra, hogy Pogányvár bástyái közül
445  1|           sóhajtva a kupé sarkában, - hogy sohase kerülök többé haza
446  1|        szemmel lesik egymás szavát, s hogy ki vannak pirulva mindaketten...~ ~
447  1|     hátrahagyott leveleiben azt írta, hogy a tüdőbaja miatt válik meg
448  1|          belém... Mindig azt remélte, hogy a felesége leszek, de maga,
449  1|               programmját, jól tudja, hogy ez sohase következett volna
450  1|           velem, de én kijelentettem, hogy sohase leszek az övé. Másnap
451  1|            mert nem volt ereje ahhoz, hogy a sorsának parancsolni tudjon...
452  1|         szívvel konstatálván magukon, hogy az emlékező tehetségük csökken -
453  1|     udvarlóiknak:~ ~- Alig várom már, hogy junius legyen, s az első
454  1|            sürgős ülésre gyült össze, hogy az új szállodák és dependance-ok
455  1|            mindennapi szerencse érte, hogy Pázmán tanár úr, a híres
456  1|         ugyanis nevezetes volt arról, hogy ő a leggorombább ember a
457  1|               méltán rettegtek attól, hogy haragos kedvében találják.
458  1|        imponáltak olyan csekélységek, hogy valaki a grófi titulust
459  1|           grófi titulust viseli, vagy hogy két-három rongyos millió
460  1|              Akárhányszor megtörtént, hogy egy-egy sápitozó és félénk
461  1|        excellenciád, vagy békén tűri, hogy megkopogtassam... Az affektálásnak,
462  1|          ugyanis komolyan azt hitték, hogy a professzornak köz­mondásos
463  1|       doktornak elég esze volt ahhoz, hogy a szerencsés látogatást
464  1|            horribilis szamárság, vagy hogy helyesebb kifejezést használjak:
465  1|            dolog; annak dacára is az, hogy a maga kobakjából került
466  1|            meg, hiszen jól emlékszem, hogy az első szigorlaton is meg­bukott...~ ~
467  1|          egész délután lótott-futott, hogy a fürdő notabilitásait föl­lármázza.
468  1|            meghatotta az öreg tanárt, hogy egy pillanatra még a gorombáskodásról
469  1|             valamennyi ujság közölte, hogy az ország legelső doktora,
470  1|       töltötte Zuggó-Füreden... Igaz, hogy a professzor mindössze tizenkét
471  1|             nézetben csúcsosodtak ki, hogy a csollanizmus észszerü
472  1|            küzdés után, odáig jutott, hogy a legitim orvostudomány
473  1|                Ki mondta meg először, hogy joggal lehet építeni az
474  1|              millióhoz... Higyje meg, hogy néha bolond gondolatom támad:
475  1|         gondolatom támad: oly bolond, hogy szinte nem is merem hangosan
476  1|               vele!~ ~- Azt gondolom, hogy az egész kerek világon,
477  1|                akik csak azért élnek, hogy bennünket fölsegítsenek...
478  1|       Akárhányszor meg­történt velem, hogy a rendelő órám közepén csak
479  1|         fáradsággal tudtam megállani, hogy a pácienseimnek a szemük
480  1|              kacagás, ha meggondolom, hogy egy aranygyapjas vitézt
481  1|          elsőnek szólítanak föl arra, hogy nézetét nyilvánítsa, enyves
482  1|            volt minden komolyságomra, hogy egyízben a doktori tekintélyemről
483  1|               mintha arról lenne szó, hogy most már, miután egy napig
484  1|              magam s arra gondol­tam, hogy ettől az embertől néha még
485  1|        Valóságos fáradságomba került, hogy megnyugtassam, ami csak
486  1|                ami csak úgy sikerült, hogy szigorúan ráparancsoltam: „
487  1|              arra ébredt föl álmából, hogy az elnök ott áll az ágya
488  1|             szólott:~ ~- Az az ujság, hogy egész éjjel le se húnytam
489  1|              most a sok munka, érzem, hogy kimerített... Nem alszom,
490  1|           törődöm magammal, bizonyos, hogy baj lesz, mert félszázadon
491  1|           szólva, az a meggyőződésem, hogy ez a gyógyítómód nem is
492  1|             meg volt győződve afelől, hogy a világ annyi sok halandója
493  1|           kivánságára - elhatározták, hogy frigyüket a Pogánykő tetején
494  1|            este, gyertyagyujtás után, hogy az esküvő még festőibb,
495  1|           tanár is lejött, nem azért, hogy a násznépet megtisztelje,
496  1|            megtisztelje, hanem azért, hogy a kollegái, akik Csollán
497  1|    kitün­tetés szalagja. Azt mondják, hogy direkt az esküvőre szerezte...~ ~
498  1|      legelőször megláttalak, éreztem, hogy egymásnak vagyunk teremtve,
499  1|          szünetlenül arról álmodozik, hogy a világot a lába alá gyűrje...
500  1|      csillagos éjszakában igérem meg, hogy mindig hűséges társa leszek...
501  1|               beszél, ne felejtse el, hogy az én ambicióm se kisebb,
502  1|        sikereimmel... Van bátorságom, hogy megmondjam: az az álmom,
503  1|              megmondjam: az az álmom, hogy mindenki irigyeljen... Már
504  1|          üzlettárs, aki biztos arról, hogy milliókat fog bezsebelni.
505  1|              torzul.~ ~- Azt akartam, hogy szeress és hogy az enyém
506  1|              akartam, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra,
507  1|           kincseket gyűjtöttem össze, hogy valamennyit a lábad elé
508  1|           Gőgös tündér, itt az ideje, hogy mindannyian a kezetekbe
509  2|              sejtelme se volt afelől, hogy a gonosz ura megcsalja.
510  2|            arról értesítette az urát, hogy nem jöhet el a megbeszélt
511  2|              urának, mert attól félt, hogy a vita hevében még ki találja
512  2|         mindössze csak odáig terjedt, hogy az ura nyájas közeledésekor
513  2|             mert a levélből kiderült, hogy férjes asszony - „drága
514  2|         alávaló urát, s tudatta vele, hogy szerdán este a szokott helyen
515  2|              volna, ha azt állítanám, hogy a szíve a levél láttára
516  2|            volt előtte az a gondolat, hogy ő most már a megcsalt feleségek
517  2|           most szomoruan tapasztalta, hogy vannak esetek, amikor a
518  2|            Hova is tettem a szememet, hogy nem láttam? Pedig gondolhattam
519  2|             De most amiatt jöttem be, hogy a vörös Julcsa mindenáron
520  2|           csodálkozva. - És mit mond, hogy mi végből akar beszélni
521  2|               Már eddig is jól tudom, hogy nagyot vétkeztem, hiszen
522  2|          Előbb csak annyit hallottam, hogy „Pszt, Julcsa!”, de amikor
523  2|  hátra­fordultam, csodálkozva láttam, hogy a nagyságos úr nyomon követ
524  2|            aztán ne szóljon senkinek, hogy itt járt!” Erre aztán tollbamondott
525  2|              levelet, amiben az állt, hogy valami Riza, vagy Liza nagysága
526  2|          nyomott a kezembe, megnézte, hogy nem hallgatózik-e valaki
527  2|           tollamba, amiben az állott, hogy Riza nagysága szerdán este
528  2|             ötforintost s azt mondta, hogy letöri a derekamat, ha vala­kinek
529  2|            mindig az járt a fejemben, hogy az áldott szívü nagysága
530  2|          szólott hozzá:~ ~- Köszönöm, hogy eljött, s mindezt elmondta
531  2|            Miska! Tehát odáig jutott, hogy ilyen ravasz eszközökkel
532  2|            óta mindig csak az bántja, hogy nem vagyok féltékeny, s
533  2|               nem vagyok féltékeny, s hogy többet törődöm a konyhával,
534  2|               csak azon járt a fejem, hogy a pénzünket ne pazaroljuk
535  2|            kettő után jut az eszedbe, hogy a szegény feleséged is a
536  2|        világon van... Az Isten tudja, hogy kinek udvaroltál eddig,
537  3|          micsoda gyűlés után történt, hogy a Rigó-asztaltársaság tagjai -
538  3|       Sáros-Berényből. Vagy húsz éve, hogy nem láttam a tekintetes
539  3|          Lőcsey hangosan.~ ~- Persze, hogy én vagyok. Hja, akkor még
540  3|               Lőcsey tanár, ahelyett, hogy egyenes választ adna a kérdésre,
541  3|            akinek nem igen telt arra, hogy mindennap meg­ebédelhessen.
542  3|           kényszerüség vitte rá arra, hogy télikabátját zálogba tegye
543  3|             kigyalogolt a Tüzoltó-ba, hogy családját friss vajjal és
544  3|              megdöbbenve vette észre, hogy a leg­utolsó forintot is
545  3|            ágyában arra a gondolatra, hogy hol veszi ezután a friss
546  3|    meghozathassa...~ ~És így történt, hogy egy nagyon szomoru juniusi
547  3|              gyanakodva.~ ~- Mondjuk, hogy hétfőt, vagy legkésőbb keddet...
548  3|                  De akkor, tanácslom, hogy rendezkedjék...~ ~Klárika
549  3|            nyu­galommal gondolt arra, hogy hétfőig még ötször nyugszik
550  3|              szavamat teszem zálogba, hogy rendezni fogom az ügyletet.~ ~-
551  3|           ügyletet.~ ~- Gondolja meg, hogy a tartozás már másfél forintra
552  3|                  Én se lopom a pénzt, hogy még tovább hitelezzek...~ ~
553  4|               Gellért nem igen tudta, hogy mi fán terem a féltékenység,
554  4|             mint akárki.~ ~Így esett, hogy a csinos házaspár hallgatagon
555  4|     eszeágában se volt azzal törődni, hogy a másik hol tölti a szabad
556  4|             Legföljebb annyi történt, hogy a férj néha tréfásan így
557  4|          tudja, hogyan történt mégis, hogy Gellértet egy nap féltékenységi
558  4|        keresztül.~ ~- Annyi bizonyos, hogy résen leszek szerdán délután, -
559  4|        óvatosan bevonult a szobájába, hogy a történendőket figyelemmel
560  4|        kísérje.~ ~Mondjuk el röviden, hogy mi történt.~ ~Sári asszony
561  4|              No, még csak az kellene, hogy maga is a nyakamon legyen...
562  4|              a szivarját, úgy érezte, hogy valami a torkát fojtogatja...
563  4|                 Nyomorult, jól tudom, hogy a szeretődhöz sietsz! De
564  4|               kedvesem. De vigyázzon, hogy el ne vásárolja a konyhapénzét...~ ~
565  4|              amikor biztos volt róla, hogy a felesége az utcán van,
566  4|              meg­töröl­te. Azt hitte, hogy szerelmes levél; de csalódott;
567  4|            mult tíz perccel. Föltéve, hogy Sári csakugyan végigjár
568  4|                azt kellene mondanunk, hogy Gellért fölviharzott az
569  4|            később jönne, mondja neki, hogy hat előtt még fölnézek.
570  4|          előtt még fölnézek. Kéretem, hogy várakozzék, amíg visszatérek...~ ~
571  4|           összes ujságokat, anél­kül, hogy egyetlen szót elolvasott
572  4|           abbahagyta az olvasást.~ ~- Hogy kerül haza ilyen korán? -
573  4|         Gellérthez.~ ~- Azért jöttem, hogy megöljelek, hűtlen asszony! -
574  4|             válaszolt:~ ~- Úgy érzem, hogy influenzát szereztem ebben
575  4|              szigoruan rámparancsolt, hogy lefeküdjem...~ ~Az asszony
576  4|        simogatta meg az ura homlokát (hogy tud szimulálni a kígyó!).
577  4|        szerencsétlen férj úgy érezte, hogy minden vére a fejébe tódul,
578  4|              Gellértnek úgy tetszett, hogy a tragé­diák, a vérpad levegője
579  4|        egyszerre a csöndes ebédlőbe s hogy a felesége ártatlan, kék
580  4|              délután, de azt mondták, hogy négy hét óta nem látták
581  4|         látták magát. Bizonyos tehát, hogy rossz útra tévedt, mert
582  4|              nem volna arra szüksége, hogy hazudjék...~ ~Gellért most
583  4|          egyetlen mentsége lehet: az, hogy az egész dolgot őszintén
584  4|      Meggondolatlan voltam, de tudom, hogy megbocsát... Hiszen sokkal
585  4|              tett.~ ~- Szabad kérnem, hogy ne csiklandozza a fülemet?
586  4|             ha nem vagyok indiszkrét, hogy hívják a cinkostársát?~ ~
587  4|               és mondja meg őszintén, hogy kire gyanakszik?~ ~- És
588  4|              férj. - Azt kell hinnem, hogy elment a józan esze...~ ~-
589  4|               csak nem kívánja talán, hogy a Dunába ugorjak? - szólott
590  4|               ismeri, figyelmeztetem, hogy igazat beszéljen...~ ~-
591  4|               talán csak nem képzeli, hogy hazudom?... Ha már annyit
592  4|                csak ne kiabáljon úgy, hogy a cselédek is meghallják...
593  4|              mindig az eszemben volt, hogy magának olyan bizalmas jóbarátja...~ ~-
594  4|             bizony ez is hozzájárult, hogy elcsábíttassam magamat...~ ~
595  4|                Csak nem hívhatom ide, hogy maga mindent megtudjon...~ ~
596  4|        megzavarodott. Hiszen mondtam, hogy nála voltam...~ ~- Kinél?~ ~-
597  4|            emlékszem, hát azt mondta, hogy Szentpály vette le a lábáról...~ ~-
598  4|   össze-vissza?... Szentpály vett rá, hogy a hango­mat kiképezzem s
599  4|    operett-szerepet. De mivel tudtam, hogy maga mindig ellene volt
600  4|                hát titokban tanultam, hogy magát március végén meglepjem...~ ~
601  4|  együgyüséggel nézett az ura szemébe, hogy a Gellért dühe egyszerre
602  4|               dolgot. Ahelyett tehát, hogy az örömét elárulta volna,
603  4|            arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan igazat beszél-e -
604  4|          igazat beszél-e - és örülök, hogy az őszinteségében nem csalódtam.
605  5|          követő ötödik napon történt, hogy Starheim-Gedőváry herceg,
606  5|                      De én ma akarom, hogy itt maradjon... Ha szeret,
607  5|               édes dolgokat mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...~ ~-
608  5|               valami lovaslegénynyel, hogy rosszul van, vagy üzenjen
609  5|            szépen eltöltjük az estét, hogy akár sohasem vágyódik Réthátra...
610  5|          esküvőnk óta... lenne szíve, hogy megtagadja tőlem?~ ~A herceg
611  5|               Réthátra és azt üzenem, hogy ötvenhat fokos lázam van...
612  5|       kétségtelenül dicséretére vált, hogy a hercegné ma­rasz­talása
613  5|       vicinálist ismerik, jól tudják, hogy Pázmán­völgyön másfél óra
614  5|              utat, amikor észrevette, hogy a komornája elaludt. A hercegné
615  5|                s amikor azt hallotta, hogy a vonat még valahol a borosnyói
616  5|              épp oly jól, mint más, - hogy Starheim-Gedőváry herceg
617  5|            nem akadályozta meg abban, hogy a rétháti színtársulatot
618  5|     bekocsizik Réthátra, s megigérte, hogy májusban feleségül vesz...~ ~
619  5|          szólott, - de úgy hallottam, hogy maga bizalmas barátságban
620  5|              csakugyan az a szándéka, hogy feleségül vegye...~ ~- Ojjé,
621  5|                  Ojjé, hát azt hiszi, hogy nem mondtam el neki mindent?...
622  5|            meg kellett fogadnom neki, hogy a herceggel egyszer s mindenkorra
623  5|        szakított vele?~ ~- Azt hiszi, hogy ez olyan könnyü dolog?...
624  5|         tizenkétoldalas levélben kér, hogy csütörtök este a lakásomon
625  5|            lakásomon teázhassék, - de hogy fogadjam, mikor Miklós herceg
626  5|  világéletében még nem hallotta... De hogy a dolog véghetetlenül érdekli,
627  5|     csütörtökre... Én jótállok arról, hogy a herceg ezen az estén nem
628  6|                  mondta mosolyogva, - hogy nem mindig az igaz talentum
629  6|               várta az újabb híreket, hogy úrnőjének sietve referálhasson.
630  6|           görcsök közt jelentette ki, hogy búcsu nélkül el fog utazni
631  6|           elfeledtem önöknek mondani, hogy a nagy tragikát örjöngővé
632  6| sziné­szeinknek szigoruan meghagytuk, hogy a földszintet és a páholyokat
633  6|              Sokszor tapasztalhatták, hogy a legjobb ötletek néha egész
634  6|       kellemes kötelesség vár önökre, hogy az isteni Tilda játékában
635  6|              husz lirát kapnak azért, hogy az előadást végignézzék.
636  6|          mindössze csak azt kötöm ki, hogy az utasításom szerint való
637  6|                   Úgy van. És nemcsak hogy kimaszkirozzák magukat,
638  6|            kis rögtön­zött tragédiát. Hogy mit, azt rögtön megmagyarázom
639  6|               csupán azt jegyzem meg, hogy külön ötven lirát kap az
640  6|          jogos büszke­ség­gel láttam, hogy művészeim megfelelnek a
641  6|          lépett. Megtiltom hát önnek, hogy ama nőt sértegesse! Ha a
642  6|         tényleg kisérletet tett arra, hogy az anyát visszaadja gyermekeinek,
643  6|      ki­ürí­tették. Mondanom se kell, hogy a lapok másnap rémes cikkeket
644  6|     kötelességem megjegyezni önöknek, hogy a következő évben megint
645  6|            jutottam abba a helyzetbe, hogy kenyeret és száraz sajtot
646  6|         bankban, de biztosra vehetik, hogy a halá­lom után nem marad
647  7|       nyakamra hozhatja. Bánom is én, hogy családapa, s hogy öt serdületlen
648  7|              is én, hogy családapa, s hogy öt serdületlen porontya
649  7|               Az idegen úr: Bocsánat, hogy bátor voltam alkalmatlankodni.
650  7|                Előbb azonban engedje, hogy bemutatkozzam. Nevem Goldschmied...~ ~
651  7|         helyet. És mondja el gyorsan, hogy mit kiván tőlem. Nem vagyok
652  7|           vagyok abban a hangulatban, hogy hosszabb beszélgetésre képes
653  7|               kérem. Igyekezni fogok, hogy tömör és lakonikus legyek.~ ~
654  7|      futótűzként terjedt el az a hír, hogy Nagysád holnap nem lép föl
655  7|        kis­gulyásnál, zokogva várják, hogy a Nagysád szíve meglágyul...~ ~
656  7|             tartani, de kötelességem, hogy ezt a kényes pontot is érintsem.
657  7|           alatt?~ ~Az idegen úr: Azt, hogy: minden bajt a férfiak okoznak.~ ~
658  7|              A primadonna: Mondhatom, hogy kissé furcsán kezeli a francia
659  7|             Talán azt akarja mondani, hogy a művészet magánügy? Hogy
660  7|             hogy a művészet magánügy? Hogy a művész cselekedetei nem
661  7|            alá? Ez esetben tudja meg, hogy minden tisztességes hazafi
662  7|     serdületlen gyer­mekek is tudják, hogy Nagysád azért nem játszsza
663  7|            primadonna: Ha nem akarja, hogy a szakácsnét becsöngessem,
664  7|           becsöngessem, nagyon kérem, hogy ne említse azt a nyomorultat...~ ~
665  7|               vissza, mert úgy látom, hogy nincs is csöngetyü a szobában.
666  7|            habozás nélkül kimondanám, hogy az ily jelentéktelen magánügy
667  7|         jogosítja föl Nagysádat arra, hogy bennünket művészetétől megfoszszon...~ ~
668  7|                Szakítás? Engedje meg, hogy keserü kacagással kiáltsam:
669  7|               Mi közünk nekünk ahhoz, hogy a bájos Denise de Flavigny
670  7|             És elhatározott szándéka, hogy nem lép föl a Nebántsvirág-ban?~ ~
671  7|            kell nyugodnom a tudatban, hogy ön rideg, szívtelen és önző.
672  7|           ajtóból): És ne feledje el, hogy egy derék embernek, mi több:
673  7|       megvallom, jól esik az a tudat, hogy egy derék ember így rajong
674  7|              jól esnék azt is tudnom, hogy kicsoda tulajdonképp az
675  7|          idegen úr: Azt akarja tudni, hogy ki vagyok?~ ~A primadonna:
676  7|              város szerelmes. De így, hogy azt a számárságot úgy a
677  7|          megtörve): És én azt hittem, hogy a művészetembe szerelmes! (
678  8|           hegyek közül. Úgy látszott, hogy az élelmiszerek is elfogynak (
679  8|               és nem egyszer történt, hogy Weber főtisztelendő úr,
680  8|                  Lauschik azt akarja, hogy vele táncoljam a második
681  8|                susogta, - azt akarom, hogy maga legyen a táncosom...~ ~
682  8|             régi idők óta megszoktad, hogy a hős ilyenkor előkelő nonchalence-szal
683  8|              a groghitelt. Így esett, hogy a karácsonyra rendelt ruha
684  8|               tünt föl az a gondolat, hogy a második négyest a csontos
685  8|       esténkint, s titokban megsugta, hogy új, csipkés ruhát kap (Mihalikné
686  8|                   Hehe, félsz, ugy-e, hogy felültetlek? Ne félj, kis
687  8|     krispinnel... Olyan krispin lesz, hogy a fél lányiskola belédszeret...~ ~
688  8|            föl előttem az a gondolat, hogy e ruhadarabokból, vásznakból
689  8|           bácsi, én azt hiszem...~ ~- Hogy nem lesz meg az új ruhád,
690  8|          ablakot, én meg úgy éreztem, hogy belesüppedek a hószőnyegbe.
691  8|          ruhájában. És úgy képzeltem, hogy a vén Novotny így szól hozzám
692  8|              fojtogatta, úgy éreztem, hogy talán legjobb lenne meghalni...
693  8|             neki a havas országútnak, hogy mindennek örök búcsút mondjak?
694  8|                   Jegyezd meg kölyök, hogy most nem a vén kecske áll
695  8|           szerelmes vagy! Azt hittem, hogy csak az árpa­cukorba vagy
696  9|                Bár annyi pénzük volt, hogy jó­formán maguk se ismerték
697  9|       tekintett.~ ~- Persze, feljött, hogy magát megint megpumpolja
698  9|              világosítja föl egyszer, hogy tőlünk abszolute nincs várnivalója...~ ~
699  9|            vont.~ ~- Talán azt hiszi, hogy én csalogattam Budapestre?
700  9|            levelemben megtiltom neki, hogy utánunk jőjjön. De azt írja,
701  9|          utánunk jőjjön. De azt írja, hogy az egész színtársulat éhezik...~ ~
702  9|             hiszem, mégis csak illik, hogy megszólítsam... Utóvégre
703  9|         megvárom, de mondja meg neki, hogy tisztességes dolog, ha mielőbb
704  9|         elutazik... Apai kötelessége, hogy a leányát ne kompromittálja...~ ~
705  9|               karját.~ ~- Azt kérded, hogy miért? Szeretett leányom,
706  9|            megvonja tőlünk. Hat hete, hogy Ferencfalván ütöttük föl
707  9|               költik a pénzüket, mint hogy a nemzet napszámosait támogatnák...
708  9|        prózában beszélve, azt akarja, hogy pénzt adjak... Nincs olyan
709  9|             adjak... Nincs olyan nap, hogy levelet vagy táviratot ne
710  9|             küldene, pedig jól tudja, hogy minden krajcáromat az uramtól
711  9|            uramtól kapom... Ahelyett, hogy a szerencsémnek és a jó
712  9|              át a betegágyad mellett, hogy vén napjaimra a lábaidnál
713  9|               asszony.~ ~- Jól tudod, hogy átvitt értelemben beszélek, -
714  9|                      De hiszen tudja, hogy minden vagyonunkat az uram
715  9|              vajjon mi hasznom abból, hogy méltóságos asszony lett
716  9|            megszöktetett tőlem. Igaz, hogy később az oltár elé vezetett,
717  9|            bennünket... Mit ér nekem, hogy te idefönn minden földi
718  9|               délre már nincs annyim, hogy megebédelhessek valahol...
719  9|           harcolunk... A haza érdeke, hogy ne veszszünk el, mint az
720  9|                  Majd akkor meglátom, hogy mit tehetek...~ ~ ~Pogányék,
721  9|              a lakásomra. Azt mondta, hogy annyi pénze sincs, amennyiből
722  9|          mondta:~ ~- Abban igaza van, hogy az öreg javíthatatlan szélhámos.
723  9|    javíthatatlan szélhámos. De lehet, hogy most csakugyan, nincs ennivalója...~ ~
724 10|          tulajdonképpen régen sejtek: hogy jellemtelen gazember vagy.~ ~
725 10|            igen nyugodt hangon): Azt, hogy jellemtelen gazembernek
726 10|         lecsillapul): Mindig mondtam, hogy az eredeti drámaírókat a
727 10|             nem volna alkalmuk ahhoz, hogy az agyvelejüket mindenféle
728 10|          kézzel könyö­rög­nék hozzád, hogy légy kegyes megcsalni Pagonyi
729 10|         szemmel:) Nem ég ki a szemed, hogy az a perszóna kedves Kuncsijának
730 10|              Férj: Azt hiszem, tudod, hogy a jó barátaim Kuncsi-ra
731 10|               bennünket. Kérem tehát, hogy ma délután okvetetlen keressen
732 10|               föl. Gondoskodni fogok, hogy senkise zavarjon bennünket.
733 10|          édesem, hát vegye tudomásul, hogy a primadonnáknál az ilyen
734 10|               se leszek olyan ostoba, hogy jó napot-tal köszöntöm a
735 10|               reám.~ ~Férj: Ismétlem, hogy csak az új operettem miatt
736 10|               kis­asszony­nál. Tudja, hogy ő játszsza benne a főszerepet
737 10|                Férj: Szavamra mondom, hogy oly tisztességesen viselkedtünk,
738 10|     Viselkedtünk! Nem sül ki a szeme, hogy a felesége előtt a legbizalmasabb
739 10|              most már komolyan kérem, hogy hagyja abba. Pagonyi kisasszonyhoz
740 10|          Feleség: Kiváncsi vagyok rá, hogy a súgó is Kuncsi-nak szólítja-e?~ ~
741 10|            vállat von).~ ~Feleség: És hogy a ruhatárossal is csókolózik-e
742 10|               asszony! Mondja inkább, hogy a szédelgő áldozata, mint
743 10|        haragosan): Terka, azt mondom, hogy elég!~ ~Feleség: Üssön meg!
744 10|            Most már csak az hiányzik, hogy megüssön.~ ~Férj: Nem ütöm
745 10|          Feleség: Azt akarja mondani, hogy bolond vagyok?~ ~Férj: Magyarázza
746 10|               anyám, ő mindig mondta, hogy magának olyan a modora,
747 10|             azt sóhajtotta: meglátod, hogy ez a svihák méreggel pusztít
748 10|             Már La Bruyere megmondta, hogy a nők vagy nagyon okosak,
749 10|      Szobalány: Kovács úr kérdezteti, hogy a nagyságos úr itthon van-e?~ ~
750 10|             hallgat).~ ~Férj: Mondja, hogy várjuk.~ ~Kovács úr, a ház
751 10|            Milyen sejtelem?~ ~Kovács: Hogy a maguk asztalánál egy jó
752 10|           feketekávé vár rám. Tudják, hogy babonás ember vagyok, s
753 10|            vagyok, s így természetes, hogy minden sejtelmemet respektálom.~ ~
754 10|               Ilyenkor érzi az ember, hogy az agglegény a kivert kutyához
755 10|             csap, nehezen álljuk meg, hogy rövidesen fejbe ne lövöldözzük
756 10|               Feleség: Meg kell adni, hogy költői álmodozása közben
757 10|             levest! Azt mondom önnek, hogy a jó leves tulajdon­képp
758 10|               levest és én megmondom, hogy boldogok vagytok-e?~ ~Feleség:
759 10|             illenék.~ ~Kovács: Tudom, hogy túl vannak a mézesheteken
760 10|          elképzelem a boldog­ságukat, hogy akárhányszor közel álltam
761 10|           értsen félre, úgy gondolom, hogy a házasságot nem az én számomra
762 10|          Kovács: Mondd az üstökösnek, hogy vonuljon el egy szalmafödeles
763 10|               feleli: arra születtem, hogy a más boldogságát nézzem,
764 10|             Kovács: Ne kívánja tőlem, hogy tovább nézzem az idillt,
765 11|                   Végre tehát tudjuk, hogy miért vesződtünk negyven
766 11|               Valóban volt is oka rá, hogy elégedett legyen: hiszen
767 11|          pénzosztogatás...~ ~Csoda-e, hogy meggazdagodtak negyven év
768 11|            váratlan szerencsétlenség, hogy Völgyi urat valami külvárosi
769 11|             orvos megmagyarázta neki, hogy veszélyes gyomorbaja van,
770 11|           megharagudtak a jó Istenre, hogy ilyen váratlan kiadásba
771 11|              az ágensek azt remélték, hogy a vén kereskedőt horogra
772 11|         füléhez:~ ~- Mondhatom neked, hogy jó helyre kerültünk. Akkor
773 11|               tudományát összeszedte, hogy tisztességes étellel szolgálhasson.
774 11|              de valójában úgy érezte, hogy a boltja megszokott illatkeve­ré­két,
775 11|              ketten ugyanazt érezték: hogy negyven évig hiába dolgoztak,
776 11|      dolgoztak, türtek, nélkülöztek s hogy öregségük se lesz vidámabb
777 12|            Van már legalább két hete, hogy nem láttam egy eleven bankót.
778 12|            sört. De vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimérő-legény
779 12|            inni, ebből az következik, hogy sörre és nem habra szomjazom...~ ~
780 12|             kerül... Ön tudja, Hanák, hogy nem szeretek bajlódni a
781 12|              és így arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát vegye föl
782 12|              ezennel tudomásul venni, hogy két hét óta mindössze se
783 12|         krajcárnál. Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete e pillanatban
784 12|                És ne történjék többé, hogy csöngetés nélkül a belső
785 12|  felhasz­náljuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas olvasónak
786 12|          impozáns cégtáblák hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb
787 12|         csillogó aranybetűk kiáltják, hogy a XII-ik kerületi forgalmi
788 12|           táblákból azt is megtudjuk, hogy az intézet a legvérmesebb
789 12|             csak elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja.~ ~-
790 12|              la, hát úgy áll a dolog, hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket.
791 12|       hirdetésüket. Azt látom belőle, hogy hetedfeles kamatot fizetnek,
792 12|             Hanák később hírül hozta, hogy tiszta a látóhatár, oktalanul