Rész

 1  4|                Gellértné titka~ ~Gellért nem igen tudta, hogy mi
 2  4|        hol tölti a szabad óráit? Gellért néha vacsora után is elszaladt,
 3  4|          a különben elbizakodott Gellért fejébe. Miért nem akar a
 4  4|       együttesen is elvégezheti. Gellért máskor nyugodtan nézte,
 5  4|         ebédlő asztalát lerakta. Gellért ilyenkor, rendes körülmények
 6  4|           mondta közömbös hangon Gellért.~ ~- No, még csak az kellene,
 7  4| hosszabb-rövidebb stációkat...~ ~Gellért, aki látszólag nyugodtan
 8  4|          odakünn járt a köruton. Gellért tigris módjára hallgatózott
 9  4|     szállí­tott füszerekről...~ ~Gellért megnézte az óráját, félhárom
10  4|        kaszinó asztala mellett - Gellért ugyanis hazulról a kaszinóba
11  4|        nem játszik tarokkot; míg Gellért kilencven forintnyi veszteséggel
12  4|      boldogtalanságáról van szó? Gellért lázasan vetette magát a
13  4|          kellene mondanunk, hogy Gellért fölviharzott az emeletre,
14  4|    akarná lepni a nagyságát...~ ~Gellért eltorzult arccal mosolygott.~ ~-
15  4|           Nem, nagyságos úr...~ ~Gellért búcsú nélkül távozott, beült
16  4|    nagyságos asszony? - kérdezte Gellért kissé sápadtan.~ ~- A nagyságos
17  4|        szobaleány csodálkozva.~ ~Gellért belépett az ebédlőbe, az
18  4|        tud szimulálni a kígyó!). Gellért pedig flegmatikusan kérdezte:~ ~-
19  4|       szabónőnél volt? - dadogta Gellért elhalványodva.~ ~- Melyiknél?
20  4|     szüksége, hogy hazudjék...~ ~Gellért most szigoruan kiegyenesedett,
21  4|      Sári, - folytatta, merészen Gellért. - Bűnének csak egyetlen
22  4|         az ura ölébe kuporodott. Gellért, aki gyilkolni szeretett
23  4|      kiáltott föl megbotránkozva Gellért.~ ~Az asszony hizelkedve
24  4|           amíg ajkával a szegény Gellért füle körül babrált.~ ~Gellért
25  4|    Gellért füle körül babrált.~ ~Gellért ideges mozdulatot tett.~ ~-
26  4|   ajkbiggyesztve Sári asszony.~ ~Gellért lenyelte, amit mondani akart,
27  4|      elcsábíttassam magamat...~ ~Gellért arcát elborította a vér -
28  4|      maga mindent megtudjon...~ ~Gellért most már elmeháborodott
29  4|    nézett az ura szemébe, hogy a Gellért dühe egyszerre elpárolgott.
30  4|   pillantást vetett rá, a ravasz Gellért pedig kissé nyájasabban