Rész

 1  1|  tulajdonos hálásan szorongatta a kezét, a várúrnő csak indulatszavakkal
 2  1|            aztán fölényesen tette kezét a milliomos vállára.~ ~-
 3  1| magánkivül csapta össze a kicsike kezét.~ ~- Jézusom, hiszen itt
 4  1|          zsebébe tette mind a két kezét - ezt a pózt ő fölöttébb
 5  1|          kapcsolni...~ ~A leány a kezét nyujtotta Csollán doktornak,
 6  1|      kacérul odanyujtotta kicsiny kezét az udvarias orvosnak.~ ~-
 7  1|        falépcsőkön, s jókedvüen a kezét nyujtotta a szép leánynak,
 8  1|         az övébe, anélkül, hogy a kezét kiszabadította volna. És
 9  1|          dőlt az egyik fának, s a kezét a dobogó szívére szorította.~ ~-
10  1|            A leány most kivette a kezét az orvos kezéből, gyöngéden
11  1|        kissé idegesen nyujtotta a kezét a szónokló elnöknek s röviden
12  1|    megkérte...~ ~- Hát megkérte a kezét?~ ~- Komolyan beszélt velem,
13  1|        Hamarosan megrázták egymás kezét, mint két szenvedélyes szerető,
14  1|      elnök utóbb fölemelte a jobb kezét, s mutatóujjával tréfásan
15  1|      megszorítja a fiatal asszony kezét, s míg az erdő fái villámgyorsan
16  2|        beszélni velem?~ ~- Arról, kezét csókolom, egy szót se mondott
17  2|          újra a volt úrnője finom kezét.~ ~- Jaj, kezét csókolom,
18  2|      úrnője finom kezét.~ ~- Jaj, kezét csókolom, dehogy is hoztam
19  2|          hozzá. És míg a felesége kezét hízelkedve a magáéba vette,
20  3|          Jé, - mondta a pincér, a kezét összecsapva - jé, a Lőcsey
21  4|           zsugorodott össze, puha kezét (óh az az édes kéz!) megdöbbenve
22  4|       görcsösen összeszorította a kezét.~ ~- Szereti? - kérdezte.~ ~-
23  8|      elpirult.~ ~Megszorítottam a kezét, mire ő egy pillanatig álmodozva
24 10|           ebédlőbe lép.~ ~Kovács: Kezét csókolom, nagyságos asszonyom. -
25 10|     világot kinevetjük - (föláll) kezét csókolom, nagyságos asszonyom!~ ~
26 11|          megszorította a felesége kezét, aztán vigan pöfékelve nézett