Rész

  1  1|             látszó öreg úr, aki pipázott és a fekete kávéját kavargatta,
  2  1|         középkoru férfi, aki bőrnadrágot és bőrsipkát viselt s egy harminc-harmincötéves
  3  1|                 álombaringató csönd volt és a kávéház egész környékén
  4  1|                szegélyező hegyekről száz és száz fenyő küldte illatát
  5  1|                 Az egész telep szegényes és szomoru benyomást keltett;
  6  1|             központot, az őserdő illatát és magányosságát élvezte; a
  7  1|                 hogy a fűben vetkőzzenek és öltözzenek. Olyan beszédet
  8  1|                 a garszon ingujjban volt és piszkos kötényt viselt, -
  9  1|                     Menjen oda öcsémuram és üdvözölje, - szólott suttogva
 10  1|                 huzatot tétet a párnákra és a paplanra. Amíg a szoba
 11  1|       Barátságosan karonfogta a vendéget és sugárzó arccal vezette föl
 12  1|                       Lusták, közömbösek és léhák vagyunk, - mondta
 13  1|              vagyunk, - mondta hevesen - és egyáltalában nem kamatoz­tat­juk
 14  1|             elnevette magát.~ ~- Tíz pad és új fogasok, - ezt nevezi
 15  1|              évenként Zuggó-Füreden.~ ~- És mennyi pénz kellene ahhoz,
 16  1|         úgyszólván új utcák keletkeznek. És az őrült, kalan­dos hajszában,
 17  1|                   ha Zuggó-Füred nagygyá és híressé tételéről van szó...~ ~
 18  1|            holnap délben, a feleségemnek és a kislányomnak is nagy örömet
 19  1|                állhatok ellent. Köszönöm és pontosan ott leszek. Remélem,
 20  1|              tanácskoztak a haza javáról és ittak öblös ónkupáikból
 21  1|                 öblös ónkupáikból a haza és a magyarság fölvirágozására.
 22  1|                 alján, amely a toronyhoz és az emeleti helyiségekbe
 23  1|                 csatlósokat, a lakájokat és a komornyikokat hívta, egy
 24  1|        gyönyörködjék. Ez itt a feleségem és a kis leányom, az pedig
 25  1|           századból maradt itt) pogácsát és pálinkát hozott, Csollán
 26  1|         temperamentum volt min­den szava és mozdulata. Csollán doktor
 27  1|           ismeretei, - a tenger színével és a hegyek magasságával nem
 28  1|                    de a lelkesedése igaz és őszinte volt. És mivel azok
 29  1|        lelkesedése igaz és őszinte volt. És mivel azok közé az emberek
 30  1|               jobban megnéztem a vidéket és mondhatom önnek, hogy Zuggó-Füredet
 31  1|                  Európát ide­csődítem... És az öt millió meglesz, ime,
 32  1|              utca csupa tornyos villával és jól ápolt angol-kerttel...
 33  1|                     Egyenruhás cicerónék és fogatok, cilinderes kocsissal,
 34  1|             Table d’hote esti hat órakor és hetenként kétszer-háromszor
 35  1|      legfino­mabb savanyúvizét adja.~ ~- És vannak-e megfelelő épületek
 36  1|                  a szótalan elragadtatás és az öntudatos kacérság mosolyával
 37  1|                 Ugy-e, nem utazik még el és ugy-e feljön hozzánk mindennap?
 38  1|            hozzánk mindennap? Igérje meg és biztosítom, hogy nem fog
 39  1|                     A fák föllélegzettek és üdvözletet intettek egymásnak.
 40  1|                  végig. Az erdő föléledt és lélegzetet vett; a dombszakadékból
 41  1|                 fehér kérge meg­csillant és olvadt platinaként világított
 42  1|           oldaláról a másikra, a sziklák és barlangok odvából pajkos
 43  1|                  rendelnek a fülemülénél és komor harkályok, mikéntha
 44  1|                  bohém tücskök cirpelnek és a kakuk, mint rendező, jelt
 45  1|                tündérjáték megkezdésére. És a gyíkok ragyogó szeme félve
 46  1|                  amíg az első selyemblúz és az első tenniszkabát meg
 47  1|              szempilláira; halkan sóhajt és behunyja titokzatos zöld
 48  1|             nimfák altató dalt énekelnek és a holdvilág gyöngéden a
 49  1|                  Álmodik.~ ~Álma szomoru és ijesztő. Ráncosképü törpe
 50  1|                 térdel előtte a pázsiton és hideg kezével megérinti
 51  1|                 Azt akarom, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra,
 52  1|               alattvalóm engedelmeskedik és mégis boldogtalan vagyok,
 53  1|            keblére, ha a gnómok gazdagok és hatalmasak, míg a szegény
 54  1|                 arca még jobban eltorzul és rekedten kiáltja:~ ~- Légy
 55  1|               asszo­nyo­kat öleljenek át és halandó gnómokat, akik sávos
 56  1|             forrás tündére nagyot sóhajt és fölébred. A holdvilág a
 57  1|                 távoli hegyek mögé bújik és a jó­kedvü nimfák félénken
 58  1|            kuporodnak össze a tisztáson. És a fenyvesek lombjai megborzongnak,
 59  1|              egyetemben, némi okossággal és gyakorlati érzékkel hirtelen
 60  1|              jelentek meg a színházakban és az elő­kelő éttermekben.
 61  1|              paloták nőttek föl a piszok és a sötétség helyén. Budapest
 62  1|                   a fésűt, az értéktelen és olcsó holmik sokaságát,
 63  1|                mosókonyhák, kifőzők gőze és illatai mind eltüntek, amikor
 64  1|                inggel, egy kampós bottal és negyven krajcárnyi készpénz
 65  1|             ragyogó házakon, templomokon és sétatereken; s miközben
 66  1|               túladott, kizárólag a ház- és telek-ügynökség jövedelmező
 67  1|               padra, éjjel leveleket írt és terveket készített, olykor
 68  1|             furfangos csereberéi, merész és szerencsés vállalkozásai
 69  1|            lakásában. Budapestnek ismert és népszerü alakjává lett;
 70  1|                 hugom boldog menyasszony és reggeltől-estig futkosnak
 71  1|                 Az öreg úr elmosolyodott és könnyedén intett a kezével.~ ~-
 72  1|              orvos helyeslőleg bólintott és jókedvüen folytatta:~ ~-
 73  1|                  csalhatjuk hoteljeinkbe és villáinkba. Persze a mostani
 74  1|                  sőt geniális spekuláns. És van két nagy előnyöm ön
 75  1|                ma reggel is éreztem.~ ~- És a térde fölött nincs egy
 76  1|                  vagyonom az ön térdében és vállában gyökerezik. Nemcsak
 77  1|               metsző fájdalmat, mint Ön. És mivel - bármilyen bátor
 78  1|                  higyjen a medicinámban. És mivel némi szuggeráló tehetséget
 79  1|              szétzüllött idegeket...~ ~- És melyik az a módszer?~ ~-
 80  1|                   dolgozza ki a terveket és a részleteket, s ha nem
 81  1|           Csollán-féle gyógyítómódról... És akkor látni szeretném azt
 82  1|         fölfedezést.~ ~A milliomos kávét és cognacot hozatott, megkínálta
 83  1|                  A baj oka nem a vállban és a térdkalácsban gyöke­rezik,
 84  1|                  fantáziáján: annyi száz és százféle bajt tud kieszelni,
 85  1|             harangszó szerint ebédel­nek és vacsoráznak, hanem akkor,
 86  1|              igazi reparációja: a fürdő. És itt jutottam el ahhoz a
 87  1|                  ezért a fürdőm is száz- és százféle, aszerint, ahányféle
 88  1|                   mustban, esetleg meleg és száraz homok közt tölt el
 89  1|                   az ifjúság jó kedvével és rugalmasságával mondanak
 90  1|            laikus is érzi, hogy ez józan és bölcs beszéd. És a kúrája
 91  1|                ez józan és bölcs beszéd. És a kúrája mégis egészen új
 92  1|                  kúrája mégis egészen új és eredeti. Itt a kezem, hogy
 93  1|            granáriumok helyén már tégla- és törmelékhalmazok inficiálták
 94  1|               belemerülhettek a tervekbe és a költségjegyzékekbe.~ ~
 95  1|               vasut szállította a téglát és az építő-anyagokat. Az erdő
 96  1|    szárnyépületeket alkotó dependançe-ok és túrista-épületek a kisebb
 97  1|            vendégeknek kinálták diszkrét és kellemes kényelmüket.~ ~
 98  1|     fürdővendégek százait.~ ~Az éttermek és kávéházak svájci stílusban
 99  1|           vendéget. A felfutók rózsaszín és halványkék virágai között
100  1|              átlátszó levegője lebegett; és a távoli hegyek, a zsendülő
101  1|                 messziről tücsökcirpelés és el­mosódó harangszó hallatszott
102  1|                 sokat jelentőleg krákog. És amikor a halvány Scherer
103  1|         tanította be az összes szolgákat és alkalmazottakat, ő szövegezte
104  1|           vendéglőssel együtt az étlapot és egyéb nyom­tatványokat,
105  1|               Zuggó-Füred romantikájának és csodatevő voltának hírét.
106  1|               egészségét régi babonákkal és rossz medicinákkal tarthatja
107  1|             épségben. Botor hit! Milliók és milliók pusztultak el e
108  1|                módunk ahhoz, hogy erősek és fiatalok maradjunk.”~ ~-
109  1|                 alatt? Minek? Mi értelme és logikája lenne mind ennek
110  1|           magában:~ ~- Igazán becsületes és rokonszenves ember...~ ~
111  1|                   a hintaszékben ujságot és regényeket olvasott. Este,
112  1|               fosztott meg a flegmájától és a jó étvágyától.~ ~Csollán
113  1|                éppen a hintaszékében ült és bóbiskolt - hangos kopogtatás
114  1|           napestig a kanapén heverhetnék és regényeket olvashatnék...
115  1|           másképp is... Most jőjjenek be és foglaljanak helyet egy pillanatra,
116  1|        álmocskámat elvigyék...~ ~A leány és az édesapja nyájasan bólogatva
117  1|             Istenem, hát ezt a sok gépet és szerszámot használják is
118  1|                aztán becsukta a műhelyét és kiszólott az aranysipkás
119  1|         fürdőhelyet s hajnalra palotákat és sétatereket loptak ide a
120  1|            tartott a szolgák, a kocsisok és egyéb szolgálattevő személyek
121  1|          borultak, hűvös, ájtatos, dalra és szerelemre ihlető csöndesség
122  1|            hullott fa­leveleket; kopogás és füttyszó jelezte, hogy fölöttük
123  1|          füttyszó jelezte, hogy fölöttük és alattuk az erdő minden pontja
124  1|                küzdés, csupa gyönyörűség és fájdalom. Jó ideig hallgatva
125  1|                   A doktor végre megállt és a lányra nézett.~ ~- Édes,
126  1|                 Mindent komolyan mondok, és általában nem igen hasonlítok
127  1|         következő: nagyon őszinte vagyok és mindig nyiltan megmondom,
128  1|           szentül hiszem, amit mondok... És vagy ilyen férjem lesz,
129  1|               adja meg az élet szépségét és a hangulatát... A kunyhó,
130  1|              ízletes estebéd pedig olcsó és hamisított anyagokból készül:
131  1|                  a bájos teremtés merész és őszinte szókimondása s az
132  1|                   ilyen bátor, energikus és bölcs nézeteket fogok hallani
133  1|              fogok hallani a szerelemről és a házasságról. Egy amerikai
134  1|                amilyenre én, a gúnyolódó és cinikus legény, igazán nem
135  1|                  mulik el nyomtalanul... És lám, nem is múlt: azt a
136  1|              vágy él bennem: hogy gazdag és független legyek... Nem
137  1|                  királyi nők kényelmével és fényüzésével vehessem körül.
138  1|             fényüzésével vehessem körül. És biztosítom róla, hogy meg
139  1|               spekuláció révén - házakra és tökére tett szert, s egy-két
140  1|            Sándor is, a kitünő képviselő és poli­tikus, aki állandóan
141  1|                volt s állandóan annyi jó és új anekdotával rendelkezett,
142  1|                 hogy mindenütt szerették és szívesen látták.~ ~- Tisztelt
143  1|           amelyre ter­mé­szeti adományai és gyógyító eszközei érdemessé
144  1|                 az ujságreklámot, itthon és a külföldön, minél nagyobb
145  1|                az idén ujsághirdetésekre és reklámokra.~ ~- Negyvenezer
146  1|             fognak megvalósulni, ha nagy és impozáns stílusban látunk
147  1| emberismeretünkben; már mint az enyémben és a Csollán doktor úréban,
148  1|                Ezek a hallatlanul merész és kiáltó reklámok egyszerre
149  1|         fölülmúlták mindazt, amit itthon és a külső országokban, ebben
150  1|                  magyar elme, a Schereré és a Csollán doktoré volt az,
151  1|                  milieuben maga a fényes és modern fürdő, aranytól csillogó
152  1|               gondosan ápolt park­jaival és erdei pihenőivel, királyokat
153  1|        királyokat kielégítő gazdaságával és kényelmével. Mindez azonban
154  1|                 Scherer úr (igen erélyes és határozott hangon). Szíveskedjék
155  1|               telik, míg így gond nélkül és kényelmesen élhet az egész
156  1|                    A tábornok (komoran). És mi lenne a dolgom?~ ~Scherer
157  1|             bátorkodunk...~ ~A tábornok. És ezért fizetnek ezer forintot?~ ~
158  1|                 A tábornok (kételkedve). És bizonyos az, hogy maga nem
159  1|                ismert, bájos operettdiva és Csapó Elemér, a kitünő regényíró,
160  1|              dallamosan suhan át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó
161  1|             tejszínes rézüstök, a hamvas és arómától illatos szamócaszemek.
162  1|          koponyája általános tiszteletet és rokonszenvet kelt. A tábornok
163  1|              módjára köszönti a lányokat és a fiatal asszonyokat, s
164  1|                  elfoglal, közérdeklődés és közbámulat tárgya. Sokan
165  1|             európai toalettben csevegnek és sétálnak a kút körül.~ ~
166  1|             reggel ellenére, már a kádak és hideg medencék közül jön.
167  1|                   ötkor: ez a helyzettől és a körülményektől függ.~ ~-
168  1|                  a szemét, hogy az ágyat és az alvó vendéget megláthassa.
169  1|                 amikor odakünn a nap süt és a pacsirták énekelnek?~ ~
170  1|                Azért fizetek ezer pengőt és teljes ellátást, hogy a
171  1|            beszélek... Nagyon tiszte­lem és becsülöm önt, de a pénzemért
172  1|             szerződéshez ragaszkodjam... És akárhogy is dühöng, én szigoruan
173  1|             valamit, de az elnök köszönt és távozott. Csak az ajtóból
174  1|              Ott­hagyta az ezer forintot és a fényes ellátást, de nem
175  1|                áldozta föl az egészségét és az idegeit. Mi­kor a vonaton
176  1|                város, ahol a boldogtalan és perverz emberek nappal élnek
177  1|             perverz emberek nappal élnek és éjszakánkint alszanak...~ ~ ~
178  1|                     Csak lassan hölgyeim és uraim, mindenki sorra kerül.~ ~
179  1|           látvány volt e többnyire kövér és idomtalan termetek sokasága,
180  1|                akkor ebédel, amikor éhes és jól esik neki. Reggel kilenckor
181  1|         jóétvágygyal kanalazták a levest és szakértő ügyességgel vágták
182  1|           szemrevaló csoportja; a lányok és az asszonyok karcsu öve
183  1|                  asszonyok is mosolyogva és hízelgő érdeklődéssel figyelték.~ ~-
184  1|               főispán felesége.~ ~- Óh - és ezt méltóságos asszonyom
185  1|               ezüsttel kivert, csövekkel és csavarokkal ellátott állványnak
186  1|                     Kiváncsian kérdi ezt és a grófné kissé elfogultan
187  1|               Már reggel, amikor nap süt és az egész világ jókedvü,
188  1|            tudtam volna kitartani...~ ~- És mit észlelt méltóságod,
189  1|             borul rám, s mindent szépnek és nyugalmasnak látok körülöttem...
190  1|                  kínozta; mindent látnia és hallania kellett, ha csak
191  1|                 baját nem ismerték, okos és józan egyéniségnek tartották.
192  1|              nyilvánvalóan őrültség volt és Marosi Benő János mégse
193  1|                  Ez a taps okozza a lázt és a sírógörcsöt s ennek a
194  1|                óra mulva semmi baja...~ ~És látva, hogy a szép, pisze
195  1|                 folytatta:~ ~- Egyék jól és sétáljon sokat, s ami a
196  1|                 érezték magukat a lármás és küzködő világtól. A levegőben
197  1|                 a hozzásimuló leány puha és bársonysima kis kacsóját.~ ~-
198  1|              kezét kiszabadította volna. És halkan, asszonyos kokettériával
199  1|                 ölelte a bájos teremtést és forró csókokkal borította
200  1|                magunknak, ha az erőnkkel és okosságunkkal összetartunk...
201  1|                 semmitse tagadjak meg... És ha tudnám, hogy holnap ilyenkorra
202  1|                  nézetét valló nő ostoba és szánalmas teremtés... Mi,
203  1|                 szól:~ ~- Pont, - ennyit és nem többet! Egy szótagot
204  1|            arccal jelentek meg a reggeli és délutáni zenénél, s örömtől
205  1|             különös gyógyítómód erősekké és boldogokká tette őket. Egy
206  1|         elfogyaszt egy entrecote-ot.~ ~- És ezt mind Önnek köszönhetem,
207  1|                Ha a kökörcsin-forrázatot és a vöröshagyma-inhalációt
208  1|              hírneves svéd király...~ ~- És a méltóságos úr szintén
209  1|                   hála az atyaúristennek és Csollán doktornak, tökéletesen
210  1|         hargittai hadgyakorlaton meghült és lázas lett. Ő, aki születése
211  1|                  mindennap fogad polgári és katonai küldöttségeket,
212  1|            kezdett, még pedig oly hévvel és meggyőződéssel, hogy a hadsegédeken,
213  1|                 sőt magán XVII. Cirillen és a kíséretén is egyszerre
214  1|            ásítás... Rémületes dolog ez, és ha a tudomány nem segít
215  1|               elnök fölállott a helyéről és a boldogság széles mosolyával
216  1|         hajnalban beállított a főkertész és táborkara, hogy a fiatal
217  1|              ideje, hogy Seötét Erzsikét és az édesapját a perron legjobb
218  1|              pofoncsapott kalapos inasok és vadászok szálltak ki, a
219  1|            várjanak tőlem. Fáradt vagyok és át akarok öltözni...~ ~A
220  1|                  ejteni a vizsgálatot... És azt gyanítom ugyanis, hogy
221  1|                 nyakmirigyeit, izületeit és koponyadudorait. Majd figyelő,
222  1|             figyelő, gondolkodó, merengő és elhatározott arcot vágott,
223  1|                  tova a fürdő parkjaiban és utcáin, s megesett, hogy
224  1|                  mondok, hogy csalódott. És most, éppen kétszer annyit
225  1|            üdvözletet Csollán doktornak. És hallani lehetett, amint
226  1|                  bár még egyelőre a gúny és kicsinylés hangját használták,
227  1|             beszélgetés, amelyet Erzsike és Csollán doktor folytattak
228  1|               tudom az igazi okát...~ ~- És mi volt az igazi ok?~ ~-
229  1|               kell nekem, amely fölizgat és káprázatba ejt... Én, ha
230  1|                  Elpusztult, mert gyönge és szentimentális volt, s mert
231  1|                 élet, Csollán, a bátraké és az erőseké...~ ~A férfi
232  1|           szorított a leánynyal. Ő bátor és erős volt: a jövő­jé­nek
233  1|          nagyváros felé. Egymásra néztek és egyikük se gondolt többé
234  1|                akiket fölvetett a jó mód és a kényelmes élet, az uzsonázó-társaságukban
235  1|                  az előkelő világ kedves és fölkapott helyét emlegették
236  1|             helyét emlegették a gazdagok és a kiválasztottak között.
237  1|                   koronás fők bizalmasai és kedvencei, itt pihenték
238  1|                urak görnyedtek a levelek és a főkönyvek fölött, s külön
239  1|              össze, hogy az új szállodák és dependance-ok felől tanácskozzék.~ ~
240  1|              hetvenes években e hatalmas és erős férfiu képére volt
241  1|                az ő sajátságosan goromba és imponáló modorát is szétvitték
242  1|                  betegei, hanem a gazdag és előkelő páciensek is sokat
243  1|                az öreg professzor brüszk és kiméletlen voltáról; mert
244  1|        megtörtént, hogy egy-egy sápitozó és félénk kegyelmes úrra rárivallt:~ ~-
245  1|                   Azonnal frakkot öltött és Scherer elnökkel együtt
246  1|                mint akinek valami kedves és hizelgő bókot mondottak.~ ~-
247  1|                  a csollanizmus észszerü és okos dolog, mert alapjában
248  1|          besötétülő őszi estén, az elnök és az orvos együtt ültek a
249  1|               pillantást vetett a számok és kockák rengeteg tömege közé,
250  1|                  doktor emelt fővel.~ ~- És ki volt, aki rögtön megértette
251  1|             levegőbe a szivarjuk füstjét és gyöngéden, szinte szeretettel
252  1|                 többiek ostobák, gyöngék és szuggerálhatók, akik csak
253  1|              pokoli főfájás kínzott.” - „És elmúlt?” - „Igen.” - „Akkor
254  1|                nézett a milliomosra.~ ~- És mit akar tenni? - kérdezte.~ ~-
255  1|                 több szót, hanem fölkelt és megvizsgálta az elnököt.
256  1|              hordanak, elegáns fiakkerek és magánfogatok sürögnek föl
257  1|          főszakácsa fagylalt-piramisokat és parfait-dómokat alkot, s
258  1|                  ajtón a hölgyek selyem- és csipkefelhői gomolyganak
259  1|             Utolsónak érkezik a vőlegény és a menyasszony: a Seötét
260  1|                alakja általános tetszést és csodálatot kelt. Csollán
261  1|            asztalok görnyednek a virágok és a nyalánkságok terhe alatt,
262  1|                 mélyen alattuk, égővörös és haragoszöld lámpák csillognak:
263  1|           akaratunk, energiánk, ízlésünk és néze­teink közössége...
264  1|          ambiciómat megérti s aki büszke és méltó társa a férfinak,
265  1|                  a lágyszívüek ez óriási és nevetséges komédiájában?
266  1|                fujta ki magából a füstöt és a szikrákat. Negyedóra mulva
267  1|           Negyedóra mulva Csollán doktor és a felesége már külön kupéban
268  1|                      A fák föllélegzenek és üdvözletet intenek egymásnak.
269  1|               fák fehér kérge megcsillan és olvadt platinaként világit
270  1|                  rendelnek a fülemülénél és komor harkályok, mintha
271  1|                 között tücskök cirpelnek és a kakuk, mint rendező, jelt
272  1|            táncba, mint valaha, a magány és bol­dogság idején. Zöldszakállas
273  1|                 ál­muk­ból a pillangókat és nem csiklandozza táncra
274  1|                   A tündér nagyot sóhajt és behunyja titokzatos zöld
275  1|                  nem énekelnek körülötte és szempilláira mégis nehéz,
276  1|               most egyszerre megrázkódik és alakot változtat. A víz
277  1|                Azt akartam, hogy szeress és hogy az enyém légy. A csókodra,
278  1|               Minden hiába volt, utáltál és elfordultál tőlem...~ ~A
279  1|             Megátkoztalak, gőgös tündér, és átkom, amint látod, valósággá
280  1|                 A manó rekedten fölkacag és mint az álom, mint a párázat
281  1|                alvó tündér nagyot sóhajt és borzongva fölnyitja a szemét.
282  1|                 végig­szántják a levegőt és megpihennek a nyaralók karcsu
283  1|                  völgyéből... Némán, dal és tánc nélkül, mondanak búcsút
284  2|            látott, lassanként kiváncsivá és izgatottá lett. A gyanu
285  2|       vála­szolni akart; ezt a pár hideg és fenséges szót:~ ~- Menjen
286  2|           Mariska asszony csodálkozva. - És mit mond, hogy mi végből
287  2|                  szegény, jó, becsületes és furfangos Miska! Tehát odáig
288  2|                én hideg, közömbös, rossz és botrányosan józan feleség
289  2|           pillantással közelített hozzá. És míg a felesége kezét hízelkedve
290  3|           Burda-kisasszonynak udvaroltam és az eszeveszettségig szerelmes
291  3|                hozta akkor a friss vajat és a hónapos retket...~ ~A
292  3|                  voltak, mennyi szerelem és ifjuság lakott akkor a húszesztendős
293  3|             voltam... Muki a fiatalságot és poézist juttatja most kopasz
294  3|            vallomása szerint - a poézist és a boldogságot képviselte...~ ~
295  3|                 piaci, emeletes házában. És amikor a gyöngyvirág, a
296  3|              hogy családját friss vajjal és hónapos retekkel traktálja...
297  3|                 szemeszter, három vizsga és egy tanári kinevezés kellett
298  3|                 vajat meghozathassa...~ ~És így történt, hogy egy nagyon
299  3|                  a tanárjelölt kezeit, - és Lőcsey boldog nyu­galommal
300  3|                 térhetnek korai sírjukba és akik ma egy kopott tízkrajcárost
301  3|              világ kezdete óta könnyelmü és pontatlan egyének... Tőkéimből
302  3|                  türelemmel lenni...~ ~- És ha elsején se fizet? - dörögte
303  3|                miközben eltünt a poharak és söröshordók között.~ ~És
304  3|                 és söröshordók között.~ ~És ekkor történt egy nagyon
305  3|                utolsó sugarai játszottak és a tanárjelölt kissé bizonytalan
306  3|               ijesztően fölegyenesedett. És hangosan, kegyetlenül süvítette:~ ~-
307  3|                 parasztleányok táncoltak és a világegyetem se fordult
308  3|                 barátainak. - A szerelem és az ifjuság lakott akkor
309  3|                  fejével az eszembe...~ ~És miközben a tanárok lelkesen
310  4|            búcsúzkodás közben, megölelte és megcsókolta a barátnőjét.~ ~-
311  4|                  is megőrzi nyugodtságát és jómodorát.~ ~- Nem járt
312  4|                 szemében a hetérák kacér és gúnyos pillantása lobog.~ ~
313  4|                lobog.~ ~Egy darabig föl- és alájárt a szobában (tíz
314  4|                  aztán meggondolta magát és egy merész mozdu­lattal
315  4|                  csiklandozza a fülemet? És ha nem vagyok indiszkrét,
316  4|               végig az ismerőseim között és mondja meg őszintén, hogy
317  4|                hogy kire gyanakszik?~ ~- És maga ilyen könnyedén beszél
318  4|            önmérséklettel folytatta:~ ~- És ma délután is találkoztak?~ ~-
319  4|                  módjára mosolygott:~ ~- És mennyi ideig volt nála?~ ~-
320  4|             vagyok nála. Hétfőn, szerdán és pénteken vagyok ott, még
321  4|                komolyan megrázta a fejét és egy Shakespeare-színész
322  4|              csakugyan igazat beszél-e - és örülök, hogy az őszinteségében
323  4|            Megbocsátok neked, mert bájos és szeretetreméltó vagy...
324  5|                egy lovas embert Réthátra és azt üzenem, hogy ötvenhat
325  5|             maradt a gedővári kastélyban és csak reggel lovagolt vissza
326  5|           vasútra, amely pontosan kilenc és tizenkét óra között szokott
327  5|              kisétált a podgyászraktárak és a fűtőház felé. Körülbelül
328  5|                  a jóízüen pihenő leányt és kétségbeesve így sóhajtott
329  5|                     Ország-világ tudta - és a hercegné épp oly jól,
330  5|         színházzá alakított nagytermében és Lajos főherceg, aki maga
331  5|           végignézte a Goldstein Számi-t és a Kornevillei harangok-at.
332  5|                   kicsiny, barna cipőire és komolyan így szólott:~ ~-
333  5|                  így szólott:~ ~- Csinos és megnyerő kis perszóna...~ ~
334  5|               megnyerő kis perszóna...~ ~És csillogó szemmel folytatta:~ ~-
335  5|             primadonna kijött a perronra és ki­né­zett az összefutó
336  5|           mosolyogva nézett a hercegnére és bohémes fesz­te­lenséggel
337  5|              ültek a hajnalkás eresz alá és Ladányi kisasszony utóbb
338  5|           elmondta ittlétének történetét és rugóit.~ ~- Négy hétig Brezslicán
339  5|                 láttam kabátos embert... és fűző nélkül, világos kretonpongyolában
340  5|                 Réthátra a vőlegényemhez és mivel Brezslicának Pázmánvölgy
341  5|                sokat törődik a multakkal és Bandi, ha a jövő éven jó
342  5|              mindenkorra szakítok...~ ~- És szakított vele?~ ~- Azt
343  5|            szavamnak... nem bánja meg... és csak fogadja el csütörtök
344  5|                  szedte össze a táskákat és bőröndöket, amelyek a perron
345  5|                 módon elnevette magát... És elégedetten így szólott:~ ~-
346  6|           meghagytuk, hogy a földszintet és a páholyokat benépesítsék
347  6|           kószáltak volna az orfeumokban és a kocsmákban, de mivel féltek
348  6|                hagyják abba a kártyázást és fáradjanak föl azonnal a
349  6|            mondta megnyugtatva Giannini, és habozás nélkül fölkelt a
350  6|         következő beszédet:~ ~- Hölgyeim és uraim, ma ismét az a kellemes
351  6|         maszkokban ülnek be a páholyokba és a földszintre...~ ~- Kimaszkírozva
352  6|                  szinészek.~ ~- Úgy van. És nemcsak hogy kimaszkirozzák
353  6|          laplatai tábornoknak öltözködik és a mellére tizenegy érdemrendet
354  6|           szakácsnék, tengeri kapitányok és hercegnők helyezkednek el
355  6|            helyezkednek el a földszinten és az erkélyeken...~ ~ ~Mikor
356  6|          szakácsnék, tengeri kapitá­nyok és hercegnők bágyadtan legyezhették
357  6|           bágyadtan legyezhették magukat és a színlapot olvasták...~ ~
358  6|                 utóbb pontosan fölhuzták és a La moglie infidela első
359  6|                 üveges falon át. Élénken és sok maliciával csevegtek,
360  6|            módjára fel­ugrott a helyéből és idegenszerü angolsággal
361  6|           szakácsnék, tengeri kapitányok és hercegnők pedig kipirulva,
362  6|                karosszékén.~ ~- Hölgyeim és uraim, - kiáltotta a tábornok, -
363  6|                hazudta magát... Hölgyeim és uraim, egy vén katona esdekel
364  6|         igazságot a vérigsértett férjnek és adják vissza gyerekeinek
365  6|                 helyzetbe, hogy kenyeret és száraz sajtot kellett vacsoráznom.
366  7|                 fekszik. Igen rosszkedvü és ideges.~ ~(Kopogtatás.)~ ~
367  7|          kedvetlenül): Foglaljon helyet. És mondja el gyorsan, hogy
368  7|              Igyekezni fogok, hogy tömör és lakonikus legyek.~ ~A primadonna:
369  7|             Bánom is én!~ ~Az idegen úr: És megbocsát, ha arra is kitérek,
370  7|        befolyásolta. Talán indiszkrétnek és tolakodónak fog tartani,
371  7|                   Az idegen úr: Nem, nem és százszor is nem. A művész
372  7|                  úr (hévvel): De mondom. És akkor is mondanám, ha nagysád
373  7|             polgári életben is szerelmes és féltékeny? Mi csak az ő
374  7|                  az ő színpadi szerelmét és színpadi féltékenységét
375  7|            idegen úr: Sírjon, átkozódjék és tépje akár körmével a párna
376  7|               szívét odahaza elfacsarta. És kövesse emelt fővel a csillagot,
377  7|          primadonna: Ez.~ ~Az idegen úr: És elhatározott szándéka, hogy
378  7|                 hogy ön rideg, szívtelen és önző. A saját bánatáért
379  7|                  idegen úr (az ajtóból): És ne feledje el, hogy egy
380  7|          becsületes családapának bánatot és keserűséget okozott.~ ~A
381  7|                 rajong értem, mint ön... És pályafutásom bárhogy is
382  7|              egytől-egyig nyárspolgárok; és a kis jövedelmecskéjüket
383  7|                maga az ideálja, virággal és koszorukkal halmozta volna
384  7|                el dédelgetett kedvencét. És mivel az ifjuságnak nem
385  7|             holnap délelőtt minden gyűrű és óra odavándorolt volna a
386  7|                 A primadonna (megtörve): És én azt hittem, hogy a művészetembe
387  8|               jókedélyü Juhász kapitány) és az igazgatónk, Pallay főtisztelendő
388  8|        szekundára feleltünk a matézisből és a természettanból. De ki
389  8|          törődött ilyenkor a szekundával és a jövendővel? Csitri, félénk,
390  8|           leányokkal táncoltuk a négyest és a keringőt, miután a főtisztelendő
391  8|          főtisztelendő urak értekezéseit és a diákok szavalatát végighallgattuk.
392  8|            matiné átolvadt az éjszakába; és nem egyszer történt, hogy
393  8|              sohasem láttak mosoly­gónak és jókedvünek, szilaj lelkesedéssel
394  8|                 bennünket a mulatságtól) és egy fitosorru kisleány (
395  8|           aludtam a következő éjjeleken, és itt olvasóim engedelmével
396  8|             gavallérjai; de mert Bécsben és Budapesten a legtöbb comme
397  8|               bala­tonvidéki borok iránt és az ismerős gyerekeknek az
398  8|            tanácsos attiláját vasalom ki és Kuich kanonok urnak csinálok
399  8|               ruhadarabokból, vásznakból és sirtingekből reggelre kész
400  8|                  gyujtott a szörnyeteg!) és utóbb reszketve megszólaltam:~ ~-
401  8|                 gomb kell, meg a vasalás és - készen vagyunk...~ ~Földult
402  8|                 a csontos Lauschikkal... És te, cimbora, itthon maradsz
403  8|                    Hajnalban fölébredtem és az órára néztem: pont öt
404  8|                odakünn térdigérő hó volt és a pelyhek még sűrűen hullottak.
405  8|                   Czeglédy Gyurka...~ ~- És kit keres?~ ~- Novotny urat...
406  8|            szabadságharcot mesélte.)~ ~- És a ruhámmal mi lesz?~ ~-
407  8|              ájtatosan figyelő asszonyok és mindenekfölött a fitos Zarjeczky
408  8|             hófehér, csillogó ruhájában. És úgy képzeltem, hogy a vén
409  8|               könyek, térdem megcsuklott és félig sírva, félig könyörögve
410  8|              kell, hát kell, teringette! És miért akarsz mindenáron
411  8|                  belém karolva, követte. És negyedóra mulva, lengyel
412  9|        huszonnégy órára. Ismerősei bájos és pikáns arcu asszonynak tartották,
413  9|                 egy férfi szenvedélyével és szívósságával szentelte
414  9|               szentelte magát a lovainak és a fogadásainak.~ ~Mikor
415  9|               szinész a maga művé­szetét és oroszlánkörmeit megmutathatja...~ ~
416  9|           Ahelyett, hogy a szerencsémnek és a jó sorsomnak örülne, a
417  9|            csakhogy téged táplálhassalak és nevelhesselek... Mit szólna
418  9|        vagyonunkat az uram kezeli...~ ~- És vajjon mi hasznom abból,
419  9|                gúnyosan így szólott:~ ~- És maga még mindig hisz a vén
420  9|                  mind a ketten elaludtak és többet nem beszéltek a dologról.~ ~ ~ ~
421 10|                    Az üstökös~ ~Férj: ...És ha szabad tudnom, mit következtetsz
422 10|         drámaírók nem volnának, a fiatal és zavaros fejü asszonykáknak
423 10|           szerint megölelhetek. (Sírva:) És ez a gazember mert féltékenykedni
424 10|                  vállat von).~ ~Feleség: És hogy a ruhatárossal is csókolózik-e
425 10|              szét­tép­hetetlen beafsteek és rostélyos. Amikor a családi
426 10|                  fehérbóbitás szobaleány és a gázkályha, az örökös tète
427 10|         gázkályha, az örökös tète a tète és a jó leves...~ ~Feleség:
428 10|                  tűzhely, a nyugodt élet és a tiszta költészet szimboluma.
429 10|               Adjatok egy kanálka levest és én megmondom, hogy boldogok
430 10|                 a többi agglegény: irigy és feketemáju gazember vagyok.~ ~
431 10|                 Kovács (a lépcsőházban): És ne szoruljon el az ember
432 11|               pöfékelve nézett szét újra és újra a homályosodó, szénaillatos
433 11|                 való kínok, nélkülözések és gyötrelmek után, - mégis
434 11|                  másfél óra alatt...~ ~- És ezek a legközelebbi szomszédok?~ ~-
435 11|            kellett hagyniok; a fű nedves és hideg volt, és Völgyi, aki
436 11|                 fű nedves és hideg volt, és Völgyi, aki tizenöt éve
437 11|          lefeküdtek, de az ágy is kemény és szokatlan volt: az öreg
438 11|             verejték lepte el a homlokát és halkan szólott a feleségéhez:~ ~-
439 11|                  asszony.~ ~Elhallgattak és félénken közelebb húzódtak
440 11|               éjszaka édes bűbája borult és ők mégis mind a ketten ugyanazt
441 12|             meggyszínzsinóros egyenruhát és ezüstcsattos sipkát viselt,
442 12|            gördüljön le a sarki kocsmába és hozzon föl egy korsó jó
443 12|                az következik, hogy sörre és nem habra szomjazom...~ ~
444 12|          odafordult az aggastyánhoz.~ ~- És a pénz? - kérdezte ridegen.~ ~-
445 12|               bajlódni a kicsinységekkel és így arra kell kérnem, hogy
446 12|           vonuljon vissza az előszobába. És ne történjék többé, hogy
447 12|            intézetnél mint főkönyvvezető és felügyelő-bizottsági alelnök
448 12|                  akik úgynevezett prima- és pince-váltók leszámítolásával
449 12|              fáradjon csak le a trafikba és hozzon fel két nem túlságosan