Rész

 1  1|          bevallom, hogy ön imponál nekem. Látom, hogy átérzi azt,
 2  1|          ember, aki ellentállhatna nekem. Aki igazán akarni tud,
 3  1|           apuskám, ugy-e vásárolsz nekem egy ilyen villát a születésem
 4  1|         sohase bírna úgy imponálni nekem, hogy szeretni tudjam...
 5  1|            abban, hogy megtetszett nekem egy kicsit, ugyancsak nem
 6  1|        Miféle ajánlatot tehet maga nekem?~ ~Scherer úr. Beszéljünk
 7  1|         Maga mégis tébolyodott, de nekem mindegy.~ ~*~ ~Junius első
 8  1|               Nem is hisznek addig nekem, amíg a temetőbe ki nem
 9  1| szerethessük egymást... Miért kell nekem arra várnom, hogy magát
10  1|      érdekeit szolgálja.... Mit ér nekem a krakélerséged jelenléte,
11  1|            bajom? Olyan bajom volt nekem édes öregem, amely a legnagyobb
12  1|   mosolylyal, - maga igéretet tett nekem, hogy négy hét alatt kigyógyít.
13  1|           A csöndes boldog­ság nem nekem való, s a nyugodalmas élet,
14  1|             Ragyogó tüzijáték kell nekem, amely fölizgat és káprázatba
15  1|        lőtte magát, de még küldött nekem egy utolsó levelet, amelyben
16  1|       ócska szentimentálizmus kell nekem, hanem fény, hatalom, fejedelmi
17  2|         eljött, s mindezt elmondta nekem. Holnap megkapja azt az
18  2|        anya­könyvvezető színe elé. Nekem bezzeg akkor is csak azon
19  4|                  Azért tette, mert nekem bizalmas barátom?~ ~- Nem
20  7|       kínpadra vonni az idegeimet. Nekem ugyan akár az egész színtársulatot
21  9|        hagytál bennünket... Mit ér nekem, hogy te idefönn minden
22 10|            barátaimat. Hála Isten, nekem is van két karom, - ha nem
23 10|         nézzem az idillt, amelyben nekem, fájdalom, sohase lehet