Rész

 1  1|        működik a kelleténél. Ha el tudom hitetni a betegemmel, hogy
 2  1| Zuggó-Fürednek a specialitása? Nem tudom. Sőt egyelőre még nem is
 3  1|         Ezt ma még épp oly kevéssé tudom, mint ön, bátyám. Lehet,
 4  1|      idején? Na iszen! Még arra se tudom rávenni, hogy a fürdőbe
 5  1|                 Óh, azt nagyon jól tudom. Ha nem gondolnám, hogy
 6  1|            vagy rossz szerepe, nem tudom, de bizonyos, hogy ez a
 7  1|          micsoda, azt egyelőre nem tudom.~ ~Scherer úr. Tábornok
 8  1|        pillanatnyi türelmet kérek. Tudom, hogy excellenciádnak adósságai
 9  1|                Óh, legyen nyugodt, tudom, hogy önnel, a magyar Hugó
10  1|           De hiszen nagysádat, úgy tudom, hogy reklám céljából hívták
11  1|                Ez. De mivel azt is tudom, hogy a talány csak még
12  1|       furfangosan vállat vont:~ ~- Tudom, hogy ez csak szerénység,
13  1|    Schneethal, én a magam részéről tudom, hogy mi illik!~ ~A pályaház
14  1|        ásít, de csak én, az orvos, tudom megkülönböztetni az egyik
15  1|     habozva.~ ~- Nem hiszem, hanem tudom, fenség... Mi, a tudomány
16  1|        válik meg az élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~- És
17  2|           bántja. Már eddig is jól tudom, hogy nagyot vétkeztem,
18  4|      fölkiáltani: - Nyomorult, jól tudom, hogy a szeretődhöz sietsz!
19  4|          Meggondolatlan voltam, de tudom, hogy megbocsát... Hiszen
20  7|         azért teljesen méltányolni tudom azt a csapást, amely a Nagysád
21  7|           Goldschmied! A nevét már tudom, de higyje meg, jól esnék
22 10|            mint illenék.~ ~Kovács: Tudom, hogy túl vannak a mézesheteken