Rész

 1  1|  tőkepénzes tenyerébe, s könnyed hangon így szólott:~ ~- Negyvennyolc
 2  1|    mélyet lélegzik, aztán remegő hangon megszólal:~ ~- Méltóságos
 3  1|     szólt Cser professzor szelid hangon, - dobja ki csak gyorsan
 4  1|         fehérkérgü fák sejtelmes hangon susogtak valamit, kénsárga
 5  1|       igen erélyes és határozott hangon). Szíveskedjék excellenciád
 6  1|       távozott, az orvos harsány hangon kiáltotta ki a váró­szobába:~ ~-
 7  1|      betege vállára, aztán derűs hangon szólott:~ ~- Nem kell aggódni,
 8  1|          a doktor azon a mámoros hangon, amely minden férfit elfog,
 9  1|        hullatok-e?~ ~Oly harsogó hangon mondta ezt, hogy mindenki
10  1|          a sorból s messzecsengő hangon, bátor halálmegvetéssel
11  1|        de ásítástól megszakított hangon így szól:~ ~- Isten vele,
12  2|          asszony azon a fátyolos hangon, amelyet Márkus Emilia szokott
13  2|        körülnézett, aztán susogó hangon így szólott: „Julcsa, akar
14  3|    tanárjelölt kissé bizonytalan hangon ezt mondta:~ ~- Kérek én
15  4|        fejét rázta, s határozott hangon így szólott:~ ~- Sajnálom,
16  4| Ferenc-utcáig, - mondta közömbös hangon Gellért.~ ~- No, még csak
17  4|     előtt álló fiakkerbe s tompa hangon így szólott a kocsishoz:~ ~-
18  4|    kétszínü teremtést!) s azon a hangon, amelyet a régi novellaírók
19  7|          emeli. Nagyon meghatott hangon): Jó, kisasszony! Meg kell
20  7|        szomjuhozzák. (Könybefuló hangon): Áldja meg az Isten, kisasszony!~ ~
21 10|        sápadtan, de igen nyugodt hangon): Azt, hogy jellemtelen
22 12|        forint? - ismételte olyan hangon, mintha az ősz padrone valami