Rész

 1  1| sejtelme se volt arról, hogy az orvos mi a jó Isten csodáját ért
 2  1|      tisztelhetjük körünkben az orvos urat? - kérdezte némi szünet
 3  1|          vacsorázni szokott. Az orvos édesanyja, mint fiatal asszony,
 4  1|    vállalatokba fektessük.~ ~Az orvos helyeslőleg bólintott és
 5  1|         hanem ott, ahova még az orvos szeme se bír elhatni: az
 6  1|   idegbajokat senkisem érti: az orvos épp oly kevéssé, mint a
 7  1|       terveket, - válaszolta az orvos egyszerüen.~ ~- Már föltalálta
 8  1|        várakoztak arra, hogy az orvos színe elé kerülhessenek.
 9  1|         bizakodva, távozott, az orvos harsány hangon kiáltotta
10  1|      rájöjjön. Most is, hogy az orvos szobájában körülnézett,
11  1|      gúnyosan elmosolyodott, az orvos pedig szenvedélyes hévvel
12  1|         most kivette a kezét az orvos kezéből, gyöngéden megsimogatta
13  1|        másik fotelbe. Amikor az orvos belépett, nyájasan intett
14  1| bizonynyal ásít, de csak én, az orvos, tudom megkülönböztetni
15  1|        megszabadult... Én, mint orvos állítom, hogy fenséged egészségesebb,
16  1|         a nagytalentumu, fiatal orvos a sarlaténiára adta magát.”~ ~
17  1|          A nagytalentumu fiatal orvos elégült mosolylyal olvasta
18  1|      őszi estén, az elnök és az orvos együtt ültek a kivilágított
19  1|      ijedten dadogta: „Képzelje orvos úr, ma délután pokoli főfájás
20 11|    Völgyi urat valami külvárosi orvos Karlsbadba küldötte. Eleintén
21 11|         utazástól, de amikor az orvos megmagyarázta neki, hogy