Rész

 1  1|       el, hogy szállást bérelt magának egy napra a Terézváros valamelyik
 2  1|       még akkor se engedte meg magának, hogy legalább ünnepnapon
 3  1|      selyemsipkát csináltatott magának, a hintaszékben ujságot
 4  1| ugyebár?~ ~- Azt.~ ~- Csollán, magának megbocsátom, hogy így beszél,
 5  1|     egy kicsikét megtetszettem magának...~ ~Csollán a zsebébe tette
 6  1|   tisztában voltam azzal, hogy magának még szerepe lesz az életemben...
 7  1|    beállt, tisztára, kizárólag magának tulajdoníthatom...~ ~- Melyik
 8  1| feleúton, arra a szavamat adom magának, nem állok meg...~ ~Oly
 9  1|     posztószövettel.~ ~- Ehhez magának, ügyvéd uracskám, semmi
10  1|    orvosnak.~ ~- Remélem, hogy magának csak nincs valami komoly
11  1|     ostoba sarlatánkodásunk... Magának, aki a céhez tartozik, megmond­hatom...~ ~
12  1|     szükségem van magára, mint magának én reám... Kellett, hogy
13  1| dicsőségét joggal arrogálhatja magának, úgyse érti meg, hiszen
14  3|     bort... Megérdemli, hiszen magának is része volt az életem
15  4|     azonban inkább megengedhet magának hasonló excesszusokat, mert
16  4|  mindig az eszemben volt, hogy magának olyan bizalmas jóbarátja...~ ~-
17  5|        a fenséges úr kedvesebb magának, mint én, hát csak menjen
18  7|    kegyelméből való művész nem magának él, hanem nekünk, akik pályafutását
19 10|   anyám, ő mindig mondta, hogy magának olyan a modora, mint valami
20 10|        respektálom.~ ~Feleség: Magának, úgy látszik, kezd megjönni
21 10|      több műveltsége van, mint magának!” „Jó lesz, édesem, ha egy