Rész

 1 10|        ebédlő küszöbén.~ ~Szobalány: Kovács úr kérdezteti, hogy a nagyságos
 2 10|               Mondja, hogy várjuk.~ ~Kovács úr, a ház barátja, a következő
 3 10|           percben az ebédlőbe lép.~ ~Kovács: Kezét csókolom, nagyságos
 4 10|        micsoda jó szél hozta erre?~ ~Kovács: Fönn ebédeltem a kaszinóban,
 5 10|             Férj: Milyen sejtelem?~ ~Kovács: Hogy a maguk asztalánál
 6 10|        skatulyát tesz az asztalra.~ ~Kovács: Ilyenkor érzi az ember,
 7 10|         Feleség (mosolyog): Ugyan!~ ~Kovács: Mindennap ugyanaz a programm:
 8 10|                 Férj: Az Istenért!~ ~Kovács: Az ilyen bizalmas fészek,
 9 10| követeléseiről se feled­kezik meg.~ ~Kovács: Asszonyom, ne kicsinyelje
10 10|            hívni egy leves-zsúrra.~ ~Kovács: Ne haragudjanak, ha most
11 10|          önökhöz.~ ~Férj: Halljuk!~ ~Kovács: Mit szoktak tenni így közvetetlen
12 10|     kiváncsibb vagy, mint illenék.~ ~Kovács: Tudom, hogy túl vannak
13 10|             Öngyilkos akart lenni?~ ~Kovács: Körülbelül. Meg akartam
14 10|        asszony.~ ~Feleség: Hallja!~ ~Kovács: Ne értsen félre, úgy gondolom,
15 10|                Férj: Hova rohansz?~ ~Kovács: Kérdezd az üstököst, -
16 10|        hasonlataid igen szerények.~ ~Kovács: Mondd az üstökösnek, hogy
17 10|             azonnal sírva fakadok.~ ~Kovács: Édes együttlét a terített
18 10|               bámulva): Hova megy?~ ~Kovács: Ne kívánja tőlem, hogy
19 10|            még egy csésze feketét?~ ~Kovács (sóhajtva): Nagyságos asszony,
20 10|              asszony, Isten önnel!~ ~Kovács ur ábrándos arccal távozik.
21 10|            Moravcsik professzort!”~ ~Kovács (a lépcsőházban): És ne