Rész

 1  1|  karonfogta a vendéget és sugárzó arccal vezette föl a verandára,
 2  1|           Seötét János úr ragyogó arccal csapott föl a vendég finoman
 3  1|           Seötét János úr elégült arccal dugta zsebre a miklósvári
 4  1|          ajkát, s Csollán lángoló arccal szorította magához a kívánatos
 5  1|          tartózkodás után sugárzó arccal jelentek meg a reggeli és
 6  1|          Csollán doktor figyelmes arccal hallgatta végig a különös
 7  1|           felé. Útközben ünnepies arccal szólt a szembejövő vendégekhez:~ ~-
 8  1|         meghajolt, aztán ünnepies arccal így szólott:~ ~- Ha nincs
 9  1|       akarta. Mindaketten ragyogó arccal tekintettek ki a téli napsugárban
10  2| pillanatig a plafondra, aztán égő arccal csókolta még újra a volt
11  2|          hanem jókedvüen, ragyogó arccal ugrott föl a divánról, s
12  2|          ember, - mondta szenvedő arccal, - már megint csak kettő
13  4|  nagyságát...~ ~Gellért eltorzult arccal mosolygott.~ ~- Nem, köszönöm,
14  4|       asszony nyugodtan, ártatlan arccal olvasott egy vöröskötéses
15  4|  fölindulását, s halkan, szenvedő arccal válaszolt:~ ~- Úgy érzem,
16  6|     proszcénium-páholyban, s mord arccal fikszirozta az első sorok
17  6|          rendőrtisztek vésztjósló arccal közeledtek, a melbournei
18  8|          aki grog mellett, rózsás arccal mesélgetett néhány korhely
19  9|   gimnazista is ismerte, kipirult arccal, a boldogságtól szinte lihegve
20 10|       önnel!~ ~Kovács ur ábrándos arccal távozik. A férj kikiséri
21 11|          de az öreg utóbb elégült arccal szivarra gyujtott.~ ~- Végre