Rész

 1  1|          legfőbb céljának.~ ~- Szépen vagyunk, - törte meg a csöndet az
 2  1|           volt, míg most... Hányan is vagyunk mindössze, öcsémuram?~ ~
 3  1|           Lusták, közömbösek és léhák vagyunk, - mondta hevesen - és egyáltalában
 4  1|   pengőforintot befektettünk, s mégse vagyunk többen tizenhetedmagunknál
 5  1|             el magunkról, hogy méltók vagyunk a természethez, amely ezt
 6  1|              azt hittük, hogy nábobok vagyunk.~ ~Csollán doktornak, amikor
 7  1|                ki­merültek, bágyadtak vagyunk, mert az idegeinket, fájdalom,
 8  1|            hiszen mindaketten férfiak vagyunk, ugyebár?~ ~A tábornok.
 9  1| Többé-kevésbbé valamennyien babonásak vagyunk kissé, de amit Marosi Benő
10  1|          ellenkező a hatása: boldogok vagyunk, amikor halljuk s szívesen
11  1|              tekintve, akik okosabbak vagyunk a többieknél, tiszta ostobaság...
12  1|           Azzal mindaketten tisztában vagyunk, hogy az életnek csupán
13  1|          kissé a férfiakat, tisztában vagyunk azzal, hogy a házasság előtt
14  1|              barátom, hogy világfürdő vagyunk, vagy mi a jó Isten csodája...~ ~
15  1|       ásítástól... Most már, hogy túl vagyunk a bajon, bevallhatom: az
16  1|                    Most már a jó úton vagyunk: szidnak bennünket. A milliómból
17  1|               éreztem, hogy egymásnak vagyunk teremtve, mi ketten... Nem
18  4|           különben mindaketten veszve vagyunk...~ ~Sári asszony leroskadt
19  8|             meg a vasalás és - készen vagyunk...~ ~Földult lélekkel mentem
20 11|              feleségéhez:~ ~- Rendben vagyunk!~ ~Kerek harmincezer forintjuk