Rész

 1  3|        társaságának egyik tagja, Lőcsey tanár úr, kissé idegenül
 2  3|        kezét összecsapva - jé, a Lőcsey tanár úr Sáros-Berényből.
 3  3| sárosberényi pincér? - kiáltotta Lőcsey hangosan.~ ~- Persze, hogy
 4  3|        sértem, hova lettek?...~ ~Lőcsey tanár, ahelyett, hogy egyenes
 5  3|     szemlélték a hajlongó Mukit, Lőcsey pedig álmodozva folytatta:~ ~-
 6  3| visszaidézem azt a kort, amely a Lőcsey életében - a saját vallomása
 7  3|      boldogságot képviselte...~ ~Lőcsey akkor nyomorgó tanárjelölt
 8  3|         a problematikus életnek: Lőcsey az utolsó forintot is elköltötte
 9  3|         esetlen tanárjelöltet, s Lőcsey ettől fogva, napos vendég
10  3|        édes­apja szimpátiáját... Lőcsey már egy puha családi fészekről,
11  3|       beleavatkozott az idillbe: Lőcsey megdöbbenve vette észre,
12  3|         prózai részlet felől, de Lőcsey, hitemre mondom, nem mosolygott.
13  3|       krajcárja?... De a szegény Lőcsey, akárminek is mondják, ilyen
14  3|         haladjunk csak sorjában! Lőcsey egy napon halálos sápadtsággal
15  3|         tanárjelölt kezeit, - és Lőcsey boldog nyu­galommal gondolt
16  3|     azonban kissé megtörve sugta Lőcsey a haragos Mukinak:~ ~- Az
17  3|    Elsején volt, napnyugta felé: Lőcsey a Burda Klárika bal­oldalán
18  3|             Csak a szerencsétlen Lőcsey rohant el magánkivül a Tüzoltó-ból,
19  3|     boldog idők voltak! - mondta Lőcsey a kávéházban a barátainak. -
20  3|         foltos Muki egészségére, Lőcsey tanár úr egy ropogós ötöst