Rész

 1  1|             magányosságát élvezte; a fák között madarak daloltak
 2  1|               aztán ők is eltüntek a fák között, amelyek a fehér
 3  1|              fenyvesek fölött...~ ~A fák föllélegzettek és üdvözletet
 4  1|          ezüstfolyam ömlött végig. A fák fehér kérge meg­csillant
 5  1|      tejüvegével, szerényen elbújt a fák közé; mögötte a gépház óriási
 6  1|        leáldozni készült. A tűlevelü fák fölött a hegy­vidékek csodálatosan
 7  1|           zsendülő mezők, a harmatos fák zöldje valami kifejezhetetlen
 8  1|           fülükbe, mohos, fehérkérgü fák sejtelmes hangon susogtak
 9  1|           ideig hallgatva sétáltak a fák között, mintha mindaketten
10  1| fátyoldarabot nézzem, amelyik a nagy fák közül idelátszik... Maga
11  1|            módjára, jártak ide-oda a fák között, vagy üldögéltek
12  1|          perc mulva ő is megjelent a fák alatt. A mai napra megkereste
13  1|             tünt az Erzsébet-nyaraló fák közül kicsillogó tornya...
14  1|              körülöttük, mert a zúgó fák alatt, a meredek szélén,
15  1|      rendjeles urak futnak ide-oda a fák között.~ ~Mára van kitűzve
16  1|            százai ragyognak, s mohos fák, a sötét fenyveserdő mélyén,
17  1|         félelmetes magányában...~ ~A fák föllélegzenek és üdvözletet
18  1|           ezüstfolyam ömlik végig. A fák fehér kérge megcsillan és
19  1|           megvonultál, nem a tied; a fák alatt vöröshaju angol guvernánt
20  1|           mögött, virradni kezd.~ ~A fák fölött még reszket a holdvilág,