Rész

 1  1|    szemmel hallgatta. Aztán még egyszer melegen kezet szorítottak,
 2  1|        meg­pillantja...~ ~- Még egyszer s utoljára figyelmeztetem,
 3  1|     hogy jóbarátok legyünk, hát egyszer s mindenkorra lemond az
 4  1|            Ha végre ott tartunk egyszer, hogy a világ előtt is egymáséi
 5  1|          De a valószinűség, bár egyszer mindannyiunknak meg kell
 6  1|       Isten vele, köszönöm, még egyszer köszönöm...~ ~ ~
 7  1|        káprázatba ejt... Én, ha egyszer asszony leszek, csodálkozva
 8  1|         fogom igazán imádni, ha egyszer minden reményünk megvalósult...~ ~
 9  3|        egyetem falai között, de egyszer csak vége szakadt a problematikus
10  5| fogadnom neki, hogy a herceggel egyszer s mindenkorra szakítok...~ ~-
11  8|     vonat csak két-három napban egyszer pöfögött be a bakonyi hegyek
12  8|   átolvadt az éjszakába; és nem egyszer történt, hogy Weber főtisztelendő
13  8|       Do diabla, az ördögbe, ha egyszer szerelmes vagy! Azt hittem,
14  9|       miért nem világosítja föl egyszer, hogy tőlünk abszolute nincs
15 10|        a szívembe. Így legalább egyszer s mindenkorra meg­szabadulsz
16 10|      Férj: Ugyan, nőjjön be már egyszer a feje lágya! Utóvégre most
17 11|      talán kora fiatalságuk óta egyszer se laktak jól, csakhogy
18 11|        akkor se a maguk pénzén: egyszer valami vidéki rokon vitte
19 11|      egy másodemeleti páholyba, egyszer - a színházban akkor már
20 12|         a plafondra, azután még egyszer becsöngette a bank szolgáját.~ ~-