Rész

 1  1|            is egy kerek millió, ha ugyan ennyiből is kifutná. Csak
 2  1|       karjaival magához szorít!... Ugyan ki hitte volna, hogy ilyen
 3  1|            túlvilág kapuján. Eddig ugyan mindenki meghalt, de hátha
 4  1|        hogy mi elpusztulunk. Eddig ugyan valamennyi élőlény elpusztult,
 5  1|        kacérul tette hozzá:~ ~- Ha ugyan okosabb dolga nem akad,
 6  1|              A házasság poézise, - ugyan ne beszéljen róla!... Anyagi
 7  1|          mondta elismerőleg, - azt ugyan álmomban se hittem volna,
 8  1|        lenne. A nagy reklám hozott ugyan idegeneket, de a domináló
 9  1|                Pázmán professzort? Ugyan minek? Ha az egész világ
10  2|          szimulált. A nyelvén volt ugyan, de mégse mondta ki, amit
11  2|   férfiassága felől sohase tartott ugyan valami nagyon sokat - Miskát
12  2|            Egy kicsikét nehéz lesz ugyan, de megpróbálom...~ ~E pillanatban
13  5|    ismeretlen uriasszonyt:~ ~- Ezt ugyan még jó kis darabig várhatjuk...~ ~
14  7|          vonni az idegeimet. Nekem ugyan akár az egész színtársulatot
15  7|   meglágyul...~ ~A primadonna: Azt ugyan várhatják!~ ~Az idegen úr:
16  7|          elhatározásomat nem fogom ugyan meg­változtatni, de megvallom,
17 10|            délelőttönként?~ ~Férj: Ugyan, nőjjön be már egyszer a
18 10|    hasonlít.~ ~Feleség (mosolyog): Ugyan!~ ~Kovács: Mindennap ugyanaz
19 11| biztosságban érezték magu­kat. Ott ugyan nem kellett félniök a betörőktől,