Rész

  1  1|         bőrnadrágot és bőrsipkát viselt s egy harminc-harmincötéves
  2  1|             villán, a rozzant kávéházon s a kopott vendéglőn kivül
  3  1|        idefehérlett a havasok hósipkája s a fürdő körül beláthatatlan
  4  1|                 között madarak daloltak s a fűben smaragdszínü gyíkok
  5  1|                bérbe a nyaralók szobáit s ő veszekedett a cigányokkal,
  6  1|               fürdés esik, mint valaha, s két hét óta alig kaptunk
  7  1|         vadonatúj fogast akasztottunk - s mégis, mintha csak meg lennénk
  8  1|         izgatottan néztek a kocsi felé, s gyönyörűséggel látták, hogy
  9  1|            ajtaja is rögtön felnyílott, s egy lakkcipős, elegánsul
 10  1|               fölkelt az asztal mellől, s letámolygott a veranda lépcsőin.~ ~-
 11  1|           zuggó-füredi telep direktora, s boldog lennék, ha uraságodról
 12  1|            valaki a zuggó-füredi fürdőt s nem állhattam meg, hogy
 13  1|        podgyászát elviszi a Tamás-lakba s a gazdasszonynyal új huzatot
 14  1|               is elfeledte a fáradságát s élénk részt vett a szőnyegen
 15  1|         természet iránt való rajongást, s mivel jóformán ez az első
 16  1|               az általános versengésben s hogy modern, vállalkozó,
 17  1|            helybeliek ámulva hallgatták s minthogy nem igen értették
 18  1|                 pihenőpadot állítottunk s a szobákat célszerü fogasokkal
 19  1|             pengőforintot befektettünk, s mégse vagyunk többen tizenhetedmagunknál
 20  1|           nézett a pesti doktor szemébe s a vendéglős utóbb kacagva
 21  1|            Annyi a pénz, mint a polyva, s a tőke­pénzesek lámpával
 22  1|                 a négyemeletes paloták, s egy éjszaka alatt úgyszólván
 23  1|                nyult a doktor keze után s magyaros őszinteséggel nézett
 24  1|               búcsut vett a vendégektől s csöndesen befordult könnyü
 25  1|                Szent György szobrával - s a hatalmas termek, amelyekben
 26  1|             század elején dobra került, s ekkor vette meg potom áron
 27  1|           XVIII-ik századbeli kredencek s pohárszékek, a meg­feketült
 28  1|               termek ódon hangulatától, s a mohos romantikától, amely
 29  1|         kredencen régi kupák csillogtak s az ablakfülkékből, amelyek­ben
 30  1|                erdők sötét lombjai közé s a Csevice ezüstös szalagjára,
 31  1|               az ebédlő szárnyasajtaját s a vendéget udvariasan előrebocsátotta.
 32  1|             fürgén tekintgetett ide-oda s erősen megszorította a pesti
 33  1|            mondják, hogy gyönyörü város s hogy Páris vagy London is
 34  1|          pillantásával nézett arra felé s könnyen hevülő szíve egyszerre
 35  1|              hullámzani kezd az ereiben s hogy valami lázas fluidum
 36  1|            férfiak akut mámora fogta el s elragadtatva szólott magában:~ ~-
 37  1|        pillanatnyi hangulatok döntik el s akik a hevülés egy rohamában
 38  1|               fordult a tulajdonos felé s nemes föllángolással így
 39  1|             kétszer elmenjek a börzére, s csakúgy hullik az ölünkbe
 40  1|      dependençe-szal, ragyogó kávéházak s olyan gyógyterem, amelyhez
 41  1|              fog ragyogni a forrás neve s belül, a márványos csarnokokban,
 42  1|               égő karjával hozzásimult, s halkan szólott, amíg az
 43  1|                a hegyi forrás zuhatagja s részegítően édes illatok
 44  1|            fölött megjelent a telehold; s a vén bástyafal otromba
 45  1|       vezettetett föl az erdei forrásig s csónakkal szántotta végig
 46  1|             karcsu nimfák bukkannak ki, s pajkosan táncba fognak a
 47  1|                 a pávaszemü pillangókat s életre csiklandozza az erdők
 48  1|           termetére omló fátyolszövetet s a hajában is csillog egy
 49  1|                a ravasz, a prózai ember s ő foglalja el holnaptól
 50  1|                 ideszáguldó gyorsvonat, s a forrás habjai földi asszo­nyo­kat
 51  1|                 százezreket a nép közé, s földhözragadt ügynököcskék,
 52  1|          hirtelen készpénzhez, fogathoz s ingatla­nokhoz jutottak.
 53  1|                 végig a fejlődő utcákon s becsü­le­tes nyárspolgár-asszonyok
 54  1|               tót munkás csákányütésére s csinos, tiszta, impozáns
 55  1|            állványok meredtek az égnek, s holnapután büszke kupolák
 56  1|             templomokon és sétatereken; s miközben a friss levegőt
 57  1|    papir­kereskedése volt a Sas-utcában s tíz év mulva, amikor a bolton
 58  1|                már háza volt a Fő-utcán s Wertheim-szekrénye ké­nyel­mes
 59  1|       tökéletesen osztom minden szavát. S mivel nem szívességet kérek,
 60  1|             alá­zuhanó Csevice-patakot, s a híves forrásokat, amelyeknek
 61  1|           ijedten szaladunk az orvoshoz s kissé remegve állunk egyik
 62  1|             végigtáncoljon egy éjszakát s a harmadikon megint fogvacogva
 63  1|               föltétlenül meggyógyítja; s ha elég ügyes vagyok annak
 64  1|              terveket és a részleteket, s ha nem lesz jobb dolga,
 65  1|                 a tőkepénzes tenyerébe, s könnyed hangon így szólott:~ ~-
 66  1|                ezen törtem a fejemet, - s most merem hinni, hogy sikerült
 67  1|             szíves érezni a balvállában s hogy a térde fölött is akad
 68  1|            elfogyasztani egy rostélyost s aki a nyugodtabb pillanataiban
 69  1|              Elég az, hogy a baj megvan s hogy a szimptomácskák egy­másután
 70  1|                légies szövetből készül, s csupán arra lesz jó, hogy
 71  1|                belevinni a szervezetbe; s ezért a fürdőm is száz-
 72  1|              szerint megkorrigálhatjuk; s pácienseink fölfrissülve,
 73  1|                erejéig érdekelve vagyok s így mégse szakítottam el
 74  1|          megitták az áldomást a vásárra s a lakoma végén Seötét János
 75  1|                lebontási munkálatokkal, s a téli hónapokban reggeltől
 76  1|                a váltók színes lámpáit, s a következő pillanatban
 77  1|        rázendítenek a Rákóczi-indulóra, s a miklósvár-zuggófüredi
 78  1|            ajtói egymásután fölnyilanak s csakhamar cilinderes, előkelő
 79  1|        sorakozik az ünnepi szónok köré, s ekkor Scherer úr, az egykori
 80  1|                 látszik nagy szónoknak, s oktalanság lenne azt várni
 81  1|              váltogatja a beszéd alatt, s maga is sokat jelentőleg
 82  1|                 végig az egybegyülteken s lekötelező szívességgel,
 83  1|             Dörgő éljenzés hangzik föl: s az új, a restaurált, a nagyrahivatott
 84  1|             címe - szerényen mosolygott s a vállát vonva, így felelt:~ ~-
 85  1|            műsorra kitüzendő darabokat, s ő írt meg sajátkezüleg minden
 86  1|                végzetes tévedés folytán s a temetőket az áldozatok
 87  1|                 magával az utiládájában s némi prepotenciával állított
 88  1|                 rokonszenves ember...~ ~S bölcs rezignációval tette
 89  1|               vagy harminc fürdővendég, s a sok pincér, szolgálattevő
 90  1|           hármasban a vacsoránál ültek, s a terrász fölött, a diszkrét,
 91  1|               bólogatva léptek közelebb s Erzsike kisasszony mindjárt
 92  1|            átalakításokat megnézze.~ ~- S azért látogattuk meg, hogy
 93  1|           Erzsike kisasszony jókedvüen. S kacérul tette hozzá:~ ~-
 94  1|              innen az egész fürdőhelyet s hajnalra palotákat és sétatereket
 95  1|                személyzet egyenruháját, s jóízüen borzongtak össze,
 96  1|                itt heverjek a fű között s azt a csillagos fátyoldarabot
 97  1|                 leány bámulva állt meg, s kicsinylő felsőbbséggel
 98  1|          királynő módjára az asszonyát, s ahol egy boldog nap vagy
 99  1|                 tudok élni leánynak is; s a legrosszabb esetben végre
100  1|                doktor ámulva állott meg s az ajkán udvarias mosolylyal,
101  1|                 és őszinte szókimondása s az a vakmerően divatos felfogás,
102  1|          kastélyban, szemben ült velem, s a főjegyző úrnak elmésségtől
103  1|              ebédlőben, a maga oldalán, s annak a pár szónak, amit
104  1|            élhessek, mint a fejedelmek, s hogy az asszonyt, aki sorsát
105  1|                 nemsokára utólérte őket s a beszél­getés hirtelen
106  1|         igazgatósági ülést hivtak egybe s tizenkét órakor szerencsésen
107  1|           házakra és tökére tett szert, s egy-két úgynevezett pictus
108  1|                társaságában vacsorázott s ezeket az ismeretségeit
109  1|     részvénytársaság igazgatótagja volt s állandóan annyi jó és új
110  1|            közfigyelmet Zugó-Füredre.~ ~S látva, hogy a többiek általános
111  1|                 a csiptető zsinórjával. S aztán, mintha a legtermészetesebb
112  1|                 föltette a csiptetőjét, s látva a komoly elképedést,
113  1|       megszavazták a reklámköltségeket, s a követ­kező hónapban, szinte
114  1|            közül lesiető jeges zuhatag, s a gyönyörü, lelketifjító
115  1|               elernyedt idegrend­szert, s hogy meggörnyedt aggastyánok
116  1|            háborúban napszúrást kapott, s ennek következtében tizenhat
117  1|          politikus, egy híres művésznő, s egy író, akinek nevét az
118  1|               megállapodunk a nevekben, s holnap, kora reggel, Pestre
119  1|                 félrevonulva csevegett, s a beszélgetést, amelyet
120  1|            vagyok. A fürdő nagyon szép, s többe került két millió
121  1|                hanem mutatós külsőt is, s mivel az excellenciád fehér
122  1|              sarokban, napközben sétál, s nyájasan szóba áll a vendégekkel,
123  1|                 aranyos sugárözönben ég s a virágágyakban harmatcseppek
124  1|        Chrizosztom-kút kristálypoharain s a forrás tündérei, a bóbitás
125  1|               fölnyitják zöld redőiket, s a fürdőépület ablakai mögül
126  1|               hajnali félnégykor ébred, s aki ilyenkor már a távoli
127  1|             szóba áll a kúti lányokkal, s udvariasan szétosztja köztük
128  1|            Heléna potpourriját huzatja, s fiatal lányok libegő tánclépésben
129  1|         tábornokot minden ember ismeri, s daliás alakja, hófehér koponyája
130  1|              kelt. A tábornok érzi ezt, s szívesen sütkérezik a népszerűség
131  1|                és a fiatal asszonyokat, s a negyvenes évek kipróbált
132  1|                 szót vált a politikáról s habozás nélkül kolportálja
133  1|               főváros pénzügyi köreiből s a vidék, jómódu családai
134  1|                a sétáló vendégek között s az elnök szigoru szemmel
135  1|         hajnalig ébren maradhasson.~ ~- S mire jó ez az életmód?~ ~-
136  1|             közönség előtt mutatkozzék, s ő szépen átaluszsza a drága
137  1|                 hagyta Csollán doktort, s gyorsan elsietett a regényíró
138  1|          dühösen nyitotta föl az ajtót, s a másik percben ott állott
139  1|      barlangjában. Éjjeli sötétség volt s az elnöknek ugyancsak föl
140  1|            nélkül az ablakhoz botorkált s fölhúzta a lebocsátott függönyöket.
141  1|              napfény beömlött a szobába s a regényíró ijedten hunyorgatni
142  1|          visszanyerte a látóképességét, s váratlan vendégét, az elnököt
143  1|             Scherer odaállt az ágy elé, s egy percig visszafojtott
144  1|               valami kárpáti barlangba, s egész március végéig nem
145  1|            legyen, mint a többi vendég, s hogy a fiatal lányok meg
146  1|              Csapó föl is kel félhatkor s negyedhét után, a reggeli
147  1|                 fekete tógát viseltek - s hölgyekkel, akik színes
148  1|                szigoruan meg­kezdődött, s a hivatalos urakon meg a
149  1|               étkezések fix időpontjait s kiadta a jelszót, hogy mindenki
150  1|           világos szalagot csa­varjanak s tógájukat gyémántos tűvel
151  1|               hordta körül a társaságon s nem minden célzat nélkül
152  1|            milyen édes, milyen egyszerü s milyen jóságosan leereszkedik
153  1|         fölnyitja a belső szoba ajtaját s lekötelező mosolylyal így
154  1|                 maga előtt a főispánnét s a csiptetője mögül barátságosan,
155  1|              édes bágyadtság borul rám, s mindent szépnek és nyugalmasnak
156  1|          délelőtt a sárga gyapot­olajt, s estefelé a szürkét, az amerikait...~ ~
157  1|               Csollán doktor elkisérte. S amíg boldogan, a javulásban
158  1|                 a gesztikulálás nélkül, s még a borjuszeletet is olyan
159  1|               mindig nem csillapult le, s így holnap változtatni fogunk
160  1|        meg­pillantja...~ ~- Még egyszer s utoljára figyelmeztetem,
161  1|               sugárzó férfinak látszott s a maga szakmájában országos
162  1|              Akadémia is megkoszorúzta) s mégis: e kitünő polgárnak -
163  1|           sétált a kis város főutcáján, s a szőlőférgek szaporasága
164  1|               megyek a Holzer boltjáig, s háromszor egymásután el
165  1|                Holzer füszeresboltjáig, s háromszor egymásután el
166  1|                 szerencsétlen igazgató. S többé nem jött álom a szemére,
167  1|                 dideregve föl nem kelt, s a mellényt el nem csukta
168  1|            igazgatója szomoruan intett, s komikus elkeseredéssel válaszolt:~ ~-
169  1|             közt libegett be a szobába, s kacérul odanyujtotta kicsiny
170  1|              magyar korona országaiban, s ez a valaki, nem dicsekvésből
171  1|             ágaskodnak, a szívem dobog, s olyan sírógörcsöt kapok,
172  1|             tisztában vagyok a bajával, s az orvostudomány is régóta
173  1|               torkát a sírás fojtogatja s úgy érzi, hogy legjobb volna
174  1|                 vagyunk, amikor halljuk s szívesen a keblünkre ölelnők
175  1|                 a lázt és a sírógörcsöt s ennek a hallatára ágaskodnak
176  1|          nevetve ütött a doktor kezére, s durcásan szólott:~ ~- Menjen,
177  1|            Egyék jól és sétáljon sokat, s ami a fő, ne gondoljon a
178  1|             csókolta az őszinte orvost, s graciőz léptekkel libbent
179  1|  dolgozókabátját, a bajuszát felkötötte s pár perc mulva ő is megjelent
180  1|                napernyőt pillantott meg s egy üde leányhang vidáman
181  1|                 a primitiv falépcsőkön, s jókedvüen a kezét nyujtotta
182  1|                 nagybőgőjének mormogása s egy tisztásról a szemükbe
183  1|           sárgaszínü darazsak röpködtek s mélabús, szerelmet szomjuhozó
184  1|               összesűrűsödött levegőjét s majdnem részegen szorította
185  1|          jóbarátok legyünk, hát egyszer s mindenkorra lemond az efféle
186  1|             vagyok olyan, mint a többi, s hogy az ilyen jelenetek
187  1|            lihegve dőlt az egyik fának, s a kezét a dobogó szívére
188  1|          tökéletesen lemondjak magáról, s hogy az ostoba konvenció
189  1|            birtokába jutunk a tuzoknak, s egyáltalában bizonyos-e
190  1|                 a szívemre szoríthassam s a csókjaim tüzével a magam
191  1|          gúnyosan mosolyogva hallgatta. S látván, hogy nem kap feleletet,
192  1|             értem a maga fellobbanását, s azt se mondom, hogy nincs
193  1|           vegyem annak az okosságomnak, s kimondjam, hogy a maga nézetét
194  1|              közömbösen nézi az ujságot s vállvonítva így szól: Együgyűség,
195  1|           egyszerűbb, mint gondoltam... S mivel az ember, még ha fiatal
196  1|                 osszam a becses nézetét s egyelőre még megmaradjak -
197  1|                 a férfi felé üde ajkát, s Csollán lángoló arccal szorította
198  1|           bontakozik az ölelő karokból, s hamiskás pillantással így
199  1|            reggeli és délutáni zenénél, s örömtől repesve mesélték
200  1|                 bérházakat ön építette) s most szinte más vér költözött
201  1|              jár órák hosszáig egyedül, s már reggel kilenckor jó
202  1|                legelső utcai járókelőbe s oktalan jókedvében nyakig
203  1|              hőfokában valami hiba volt s három hét alatt több centiméterrel
204  1|                 ütött az elnök vállára, s nemes egyszerüséggel szólott:~ ~-
205  1|            szeméből patakzanak a könyek s hangosan, bömbölve, szívettépően
206  1|                legelőször ezt a rohamot s innen kapta a betegség a „
207  1|             szét a bámuló vendégek közt s emelt fővel folytatta:~ ~-
208  1|                egész század katonalovat s majd meglátják, hogy csak
209  1|         József-szállodában vett lakást, s két napig egyedül kószált
210  1|              egyedül kószált a fürdőben s a körülfekvő hegyeken. Harmadnap
211  1|           beállított az elnöki irodába, s katonásan összeütötte a
212  1|                 katonai küldöttségeket, s egyáltalában sűrűn érintkezik
213  1|              fensége áhítatosan figyel, s egyszerre, az úgynevezett
214  1|             lelkesebben éljenezhessenek s ime egy jóízü, mindeneket
215  1|            vadász­kas­télyá­ban fogadta s a fejedelem pompás felköszöntőben
216  1|             összeütötte a sarkantyuját, s aztán együtt ment el az
217  1|               pompás kis Jellner-kúrát, s biztosítom, hogy akkor se
218  1|                 idegrendszert általában s az állkapocs-izmokat specialiter
219  1|             Schneethal gróf álnév alatt s egyenes kivánsága, hogy
220  1|                hogy ez csak szerénység, s ugyancsak megharagítanám
221  1|                 különvonat lokomotivja, s tíz másod­perc mulva Emil
222  1|                bátran kilépett a sorból s messzecsengő hangon, bátor
223  1|                 itt gyógyulást keres, - s én biztosítom ez ünnepies
224  1|            tető­től talpig katona volt, s mint ilyen, nem igen szerette
225  1|               kezét a szónokló elnöknek s röviden így szólott:~ ~-
226  1|              kocsis a lovak közé vágott s a hintó csakhamar eltünt
227  1|        megjelent hajnalban a forrásnál, s kedélyesen ásítva nézte
228  1|               áhitatosan köszöntek neki s ő lekötelező mosolylyal
229  1|              jókedvüen ült egy fotelben s a két lábát fölrakta egy
230  1|             intett neki, aztán ásított, s a balkezével többször a
231  1|               összehúzta a szemöldökét, s hosszasabban megtapogatta
232  1|            leült, föltette a pápaszemét s így szólott:~ ~- Fenségedet
233  1|                 ökörfarkkóró-párázatban s félóráig minden reggel friss
234  1|                ökörfarkkóró-párázatban, s megható buzgalommal inhalálta
235  1|          menekült a legbelső szobájába, s egész nap úgy érezte, hogy
236  1|              megfosztotta az étvágyától s egészséges alvása, amelyre
237  1|             fürdő parkjaiban és utcáin, s megesett, hogy rövid tíz
238  1|               nyugodt, közömbös, álmos, s az izgalom minden érzésétől
239  1|                kinézett a kupé ablakán, s szalutálva, meleg pillantással
240  1|           évszázados gyógyító helyeket, s különleges kúrájával, amely
241  1|          zuggó-füredi specialitásokkal; s bár még egyelőre a gúny
242  1|       mosolylyal olvasta a szakcikkeket s diadalmasan szólott Scherer
243  1|           fogytak ki a beszédtárgyakból s az öreg Seötét János titkolózva
244  1|            szemmel lesik egymás szavát, s hogy ki vannak pirulva mindaketten...~ ~
245  1|              boldog­ság nem nekem való, s a nyugodalmas élet, amelyet
246  1|                Mindaketten elhallgattak s gondolkodva néztek ki a
247  1|                 és szentimentális volt, s mert nem volt ereje ahhoz,
248  1|                 férfi fölemelte a fejét s energikusan kezet szorított
249  1|           civilizált világon beszéltek, s a furcsa magyar név belement
250  1|            férfi, aki Wörishofen hírét, s tudós papját ne ismerte
251  1|                már, hogy junius legyen, s az első nyári nap kisüssön...
252  1|              hosszu szezon fáradalmait, s megrokkant derékkal, de
253  1|                az igazgatósági irodákat s új, munkabíró erőkkel frissíteni
254  1|          levelek és a főkönyvek fölött, s külön osztály intézte a
255  1|                szoba az egész fürdőben, s az igaz­gatóság sürgős ülésre
256  1|                 szent korona területén; s a betegek, akik a klinikáján
257  1|              vidéki beteghez hívták le, s mivel éjszakára nem volt
258  1|                 professzor tiszteletére s az első tószt után, amelyet
259  1|             minden várakozást fölülmult s a pénztáros, aki pesszimista
260  1|             sereg hivatalnok dolgozott, s kilenc óra felé a főkönyvvezető
261  1|             Mikor a hivatalnok távozott s a fürdő két oszlopa egy
262  1|                omlottak egymás nyakába, s a rideg Scherer, akit egy
263  1|              aztán szivarra gyújtottak, s kényelmesen dőltek hátra
264  1|                 fölemelte a jobb kezét, s mutatóujjával tréfásan megfenyegette
265  1|            korpa közé küldtem mindennap s a kitünő államférfiút, akit
266  1|                remegett a fölindulástól s ijedten dadogta: „Képzelje
267  1|                 nehogy elnevessem magam s arra gondol­tam, hogy ettől
268  1|                 késő délelőtt is aludt, s csak arra ébredt föl álmából,
269  1|                  a jó étvágyam­nak vége s ha a nevemet az üzleti levelekre
270  1|               magánfogatok sürögnek föl s alá, a fodrásznék lihegve
271  1|               és parfait-dómokat alkot, s frakkos, rendjeles urak
272  1|      fölgyuladnak a várkápolna gyertyái s a násznép helyet foglal
273  1|              lobognak a gyertyák százai s az oltár fölött égő vörös
274  1|                  Az oldalajtó széttárul s frakkos, díszmagyaros urak
275  1|                vékony fátyolszövet alól s a leány inkább a Szentivánéji
276  1|                a násznép ideges voltára s rövid percek alatt végez.
277  1|               az orgona újból megszólal s a tömeg a templom melegéből
278  1|                dőlnek lovagjaik karjára s fátyolos pillantást vetnek
279  1|         vőlegény is angol utiruhát ölt, s félórával az esküvő megtörténte
280  1|             csillagok százai ragyognak, s mohos fák, a sötét fenyveserdő
281  1|                 a fiatal asszony kezét, s míg az erdő fái villámgyorsan
282  1|               lelke azonos az enyémmel, s aki, mint én, szünetlenül
283  1|          mérhetetlen ambiciómat megérti s aki büszke és méltó társa
284  1|               karját a férje nyaka köré s ragyogó szemmel válaszolt:~ ~-
285  1|           megvalósult...~ ~Kezet ráztak s mélyen tekintettek egymás
286  1|            bukkannak ki a karcsu nimfák s nem fognak pajkos táncba,
287  1|        öröködből kitúrt a halandó ember s szűz birodalmad, a völgyi
288  1|                 ideszáguldó gyorsvonat, s a forrás habjai földi asszonyokat
289  1|        vöröshaju angol guvernánt sétál, s a rengeteg mélyén gummitalpas
290  1|                készült gyógymérleg áll, s a sűrű­­ség csöndjéből,
291  1|      kihallatszik a vízcsapok zuhogása, s a fürdőszolgák káromló szava,
292  1|            alakjuk mindinkább távolodik s mire az első napsugár kibukkan,
293  2|              Pástétomok címü fejezetét, s közben lopott pillantásokat
294  2|             elszántan a spájzba vonult, s egy merész el­határozással
295  2|               az egyik befőttes üvegről s elkeseredve ezt sóhajtotta:~ ~-
296  2|                  némán magába rejtette, s a bosszúja mindössze csak
297  2|           szólította az ő alávaló urát, s tudatta vele, hogy szerdán
298  2|             szerette a haszontalan urát s bár inkább egy fiatal anya
299  2|           asszony intett a szobalánynak s a vörös Julcsa, a minap
300  2|             kezet csókolt a nagyságának s egy percig kipirulva nézte
301  2|          kabátot, tollas kalapot viselt s szakasztottan olyan volt,
302  2|               valami rosszra gondoltam, s szemérmesen lesütöttem a
303  2|            mentem hozzá a Nádor-utcába, s nagyot néztem, amikor leültetett
304  2|               egy árkus finom papirost, s titkolózva ezt mondta: „
305  2|               hét mulva jöjjön el ismét s akkor újra kap tőlem öt
306  2|                egy árkus finom papirost s egy másik levelet mondott
307  2|           kezembe adott egy ötforintost s azt mondta, hogy letöri
308  2|                pontnál nagyot lélekzett s némi aggódással tekintett
309  2|           arccal ugrott föl a divánról, s háladatos szívvel így szólott
310  2|                  Köszönöm, hogy eljött, s mindezt elmondta nekem.
311  2|              hogy nem vagyok féltékeny, s hogy többet törődöm a konyhával,
312  2|         Niobeszerü állásba vágta magát, s mikor az ura belépett az
313  3|            egész Rigó-asztaltársaságot, s miközben a professzorok
314  3|              télikabátját zálogba tegye s hazautazzék Sáros-Berénybe,
315  3|               az esetlen tanárjelöltet, s Lőcsey ettől fogva, napos
316  4|                vakon bízott a másikban, s eszeágában se volt azzal
317  4|                 Rádayék zsúrján voltak, s a háziasszony, búcsúzkodás
318  4|                 hirtelen a fejét rázta, s határozott hangon így szólott:~ ~-
319  4|    megszokhatták az efféle ugrásokat, - s vegyük föl ott az elbeszélés
320  4|                előtt fölsütötte a haját s a bolyhos kabátjába burkolózva,
321  4|             leküzdötte a nyugtalanságát s mosolyogva így szólott:~ ~-
322  4|           Gellértné megcsókolta az urát s a következő percben már
323  4|             tigris módjára hallgatózott s amikor biztos volt róla,
324  4|              föl fog nézni a szabónőhöz s ha a feleségét ott találja,
325  4|            kaszinó előtt álló fiakkerbe s tompa hangon így szólott
326  4|               fölviharzott az emeletre, s magánkivül lépett be azon
327  4|               előtt várakozó fiakkerbe, s rekedten így szólott a kocsishoz:~ ~-
328  4|                leküzdötte fölindulását, s halkan, szenvedő arccal
329  4|                 járta a kállai kettőst) s a homlokát ki­verte a hideg
330  4|            egyszerre a csöndes ebédlőbe s hogy a felesége ártatlan,
331  4|               hallatlan szemtelenséget, s visszafojtott lélekzettel
332  4|             mosoly csillogott keresztül s kacéran, hódító volta teljes
333  4|       megfojtani a kétszínü teremtést!) s azon a hangon, amelyet a
334  4|           lenyelte, amit mondani akart, s behúnyt szemmel folytatta:~ ~-
335  4|             hogy a hango­mat kiképezzem s tanuljak be egynéhány könnyebb
336  5|             ötkor átlovagolt Gedővárra, s este, tea után, megint csak
337  5|             táncmulatságába igérkezett, s tíz órára odaát kell lennem
338  5|                távirótiszt köszöntését, s amikor azt hallotta, hogy
339  5|              bőröndjeihez volt erősítve s amikor közelebb hajolt,
340  5|          mindennap bekocsizik Réthátra, s megigérte, hogy májusban
341  5|                hogy a herceggel egyszer s mindenkorra szakítok...~ ~-
342  5|            herceg másfél év óta szeret, s én most már szí­ve­sen lemondanék
343  5|         hercegné komornája is fölébredt s ijedten szedte össze a táskákat
344  6| hangversenyezett a Vigadó nagytermében, s amikor éjfél táján, hálás
345  6|             volt, mint egy szanatórium, s az előtte való estén görcsök
346  6|         örjöngővé tette az üres színház s az olyan estéken, amikor
347  6|                 páholyokat benépesítsék s igaz meg­győződéssel adják
348  6|              föl az ember agyvelejében, s én, aki hat nap óta tanácstalanul
349  6|       földszinti proszcénium-páholyban, s mord arccal fikszirozta
350  6|        Attiláján néhány gyanus rendjel, s egy kotillonból idecsempészett
351  6|           erőművész narancsot hámozott, s a kövér gyümölcshéjat kiszórta
352  6|              bejelentette a vendégeket, s a kormányzó, a kiskoru principe,
353  6|            szövetségtanács elnöke volt, s hugom csak a keblében lobogó
354  6|             végigment a támlásszékeken, s teljes nagyságában kiegyenesedve
355  6|         cikkeket közöltek a botrányról, s szívre­ható színekben festették
356  6|                a megszökött asszonyról, s a pénztár előtt másnap lovas
357  7|            Bánom is én, hogy családapa, s hogy öt serdületlen porontya
358  7|                Az ajtó lassan fölnyilik s egy negyvenévesnek látszó,
359  7|                 rendező úgy lovagol föl s alá, mint a bolond, a színtársulat
360  7|                alárendelni a hivatásnak s a dicsőségnek; ám jó, törjön
361  7|              város nyugalmát föláldozza s gúnyosan elfordul azoktól
362  8|                 velünk a gim­ná­ziumba, s ennek fejében a vendéglő
363  8|          nézegetik megkopott frakkjukat s remegve vizsgálják a tükröt,
364  8|      végigküzdötte a szabad­ság­harcot, s valahogy - Isten tudja micsoda
365  8|              vagy pünkösdre készült el; s a vasaló olykor hosszu heteken
366  8|            Lauschiknak kell átengednem; s amikor Novotny, régi módi
367  8|            nézett a szemembe esténkint, s titokban megsugta, hogy
368  8|               Novotny szorgos munkáját, s miközben a vén lengyel nyugodtan
369  8|                 vasaló feketén ásított, s a vén Novotny gunyosan szamárfüleket
370  8|               dideregve magamra vettem, s nehogy a szüleim valamit
371  8|                odakünn a reggeli kávét, s mikor meglátott, csodálkozva
372  8|              egy szorgalmasabb füszeres s a vásártéri kávé­házból
373  8|              elszántan fordultam vissza s támolygó léptekkel mentem
374  8|             tántorogtam föl a lépcsőkön s az üveg­ajtón át csakhamar
375  8|              eltünt az üvegajtó mögött, s pár perc mulva a vén Novotny
376  9|                a mázsálóból kivezették, s Pogányné, az ura karján,
377  9|                asszony elvált az urától s a rács mellett intett az
378  9|              forint volt a jövedelmünk, s a társulat egy hónap óta
379  9|              ahol a lábamat megvethetem s egy hét alatt meghódítom
380  9|                minden érzékeny hangulat s gyorsan, félig ön­tudatlanul
381 10|          szívembe. Így legalább egyszer s mindenkorra meg­szabadulsz
382 10|         alázatosan a nyakadba borulnék, s összetett kézzel könyö­rög­nék
383 10|                  mint a prima­donnáké - s talán akad valaki, akit
384 10|             játszsza benne a főszerepet s ha magamra haragítom, sonica
385 10|                 ebédeltem a kaszinóban, s amikor a Lipót-utcán végigjöttem,
386 10|              hogy babonás ember vagyok, s így természetes, hogy minden
387 10|         desszertes tálon friss gyümölcs s Kugler néhány válogatott
388 10|               túl vannak a mézesheteken s így a kiváncsiságom nem
389 10|                 kikiséri az előszobába, s mikor visszatér, az iménti,
390 11|             zsinóros egyenruhát viselt, s pántli­kás kalapját alázatosan
391 11|             meglökte kissé a feleségét, s halkan így szólott hozzá:~ ~-
392 11|          felültek a födetlen bricskára, s nekihajtattak az őrház elől
393 11|                 a két óriási jegenyére, s a végtelennek látszó homoktengerre,
394 11|            végighaladt az ákácos alatt, s csakhamar kiért a tanyák
395 11|        körülfolyta a lenyugvó nap tüze, s a boglyák körül egy-egy
396 11|           kétkrajcáros szivarokat szítt s akkor se költött husz krajcárt
397 11|                 mind a ketten örültek - s így minden szenvedélyük
398 11|            fölnézett a pápaszeme mögül, s ridegen így szólott:~ ~-
399 11|            forintot forintra halmoztak, s esténkint ragyogó szemmel
400 11|              igen sokáig megemlegették; s őszintén szólva, nagyon
401 11|                 vidéki birtokot vesznek s annyi fáradt­ság után végre
402 11|             akadt is tisztességes vevő, s Völgyi úr attól fogva reggeltől
403 11|                leöletett néhány csirkét s engedelmükkel idekünn teríttettem
404 11|                 kényelembe helyezkedtek s hamarosan körüljárták a
405 11|               rágicsálták a finom hust, s gondolatban mind a ketten
406 11|          dolgoztak, türtek, nélkülöztek s hogy öregségük se lesz vidámabb
407 11|          megromlott, mint a fantáziájuk s kiszáradt, öreg, beteges
408 12|            egyszerre a homlokára ütött, s mintha valami váratlan jó
409 12|               nadrágja hátulsó zsebébe, s egy zsíros bugyellárisból
410 12|             ekkor kivette a százasokat, s egy ropogós bankót a főkönyvvezető