Rész

 1  1|    mosolylyal a pesti doktor.~ ~- Óh nem, a képek még a Kürth-család
 2  1|     Dehogy nincs, kedves barátom, óh dehogy nincs! Olykor úgy
 3  1|     habozó vaskalaposok közé.~ ~- Óh, azt nagyon jól tudom. Ha
 4  1|       háziszolgájával beszél?~ ~- Óh, legyen nyugodt, tudom,
 5  1| mátramegyei főispán felesége.~ ~- Óh - és ezt méltóságos asszonyom
 6  1|        mint Pompadour asszonyról. Óh, milyen édes, milyen egyszerü
 7  1|          elfogultan válaszol:~ ~- Óh, mindenesetre javultam valamit,
 8  1|         komolyan így szólott:~ ~- Óh, én tisztában vagyok a bajával,
 9  1|        túlságosan hidegen hagy... Óh, én is örömet találnék ám
10  1|        hallott talán valamit?~ ~- Óh igen. A hugom nevelőnője
11  1|   kérdezte az őrnagy aggódva.~ ~- Óh, semmi, mindössze csak arról
12  1|          főherceg álmélkodva.~ ~- Óh nem, ezt nem mondhatom,
13  1|       csatornája... De a mostani, óh a mostani, az egészen más
14  1|        sebaj, kegyelmes uram!” - „Óh dehogy nincs baj, dehogy
15  2|          következő igazságot:~ ~- Óh, a szegény, jó, becsületes
16  4|    zsugorodott össze, puha kezét (óh az az édes kéz!) megdöbbenve
17  7|         lennék...~ ~Az idegen úr: Óh kérem, kérem. Igyekezni