Rész

 1  1|          konyha - nem hizelgésképp mondom - kitünő, a fürdő pompás,
 2  1|          folytatta:~ ~- Úgy ám, én mondom Önöknek, hogy csak a kezüket
 3  1|     idegenek, mint a hangyák... Én mondom ezt, Csollán Tamás doktor,
 4  1|            Ha nincs, majd lesz, én mondom, bátyám. Egy hónap alatt
 5  1|        majd üresen...~ ~- Szavamra mondom, hogy már engem is szuggerált
 6  1| fenyveseknek.~ ~- Becsületszavamra mondom, hogy nem bolondság, amit
 7  1|       Kitünőre, de azért mégis azt mondom, hogy az igéretek terén
 8  1|           valaki, nem dicsekvésből mondom, én vagyok...~ ~- De hiszen
 9  1|            fellobbanását, s azt se mondom, hogy nincs igazság abban,
10  3|          felől, de Lőcsey, hitemre mondom, nem mosolygott. Mert bár
11  7|          Az idegen úr (hévvel): De mondom. És akkor is mondanám, ha
12  7|             most már csakugyan azt mondom, kotródjék...~ ~ ~
13 10|  ölelkezett vele?~ ~Férj: Szavamra mondom, hogy oly tisztességesen
14 10|             haragosan): Terka, azt mondom, hogy elég!~ ~Feleség: Üssön
15 10|       kicsinyelje a jó levest! Azt mondom önnek, hogy a jó leves tulajdon­képp
16 12|           vagy tíz krajcárnál. Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete