Rész

 1  1| Csevice-patak vándorútjára indul, a völgyi tóban, amely olvasztott
 2  1|          fogva szűz birodalmadat: a völgyi forrást. Hölgyeid seregét
 3  1|      locsogással siettek tova a kis völgyi alagútak sötétjébe... Egyedül
 4  1|  tündérjáték megkezdésére...~ ~De a völgyi tóban, ahonnan a Csevice
 5  1|          ember s szűz birodalmad, a völgyi forrás fölött immár cifra,
 6 11|           tartotta.~ ~- Instálom, a Völgyi tekintetes urat várom, -
 7 11|             fehérhaju öreg urnak.~ ~Völgyi úr erre meglökte kissé a
 8 11|            a hatéves ruháiban járt, Völgyi kétkrajcáros szivarokat
 9 11|          lábát a boltjuk küszöbére. Völgyi úr ilyenkor fölnézett a
10 11|     váratlan szerencsétlenség, hogy Völgyi urat valami külvárosi orvos
11 11|             az este, amikor az öreg Völgyi így szólhatott a feleségéhez:~ ~-
12 11|             is tisztességes vevő, s Völgyi úr attól fogva reggeltől
13 11|            nedves és hideg volt, és Völgyi, aki tizenöt éve reumában
14 11|      áthallatszott a szomszédokhoz. Völgyi úrnak eszébe jutottak a
15 11|      kocsisaival nem veszekedhetik? Völgyi úr alkal­ma­sint szégyelte