Rész

 1  1|            fogast akasztottunk - s mégis, mintha csak meg lennénk
 2  1|      alattvalóm engedelmeskedik és mégis boldogtalan vagyok, amíg
 3  1|          bölcs beszéd. És a kúrája mégis egészen új és eredeti. Itt
 4  1|                 Kitünőre, de azért mégis azt mondom, hogy az igéretek
 5  1|        szent meggyőződéssel). Maga mégis tébolyodott, de nekem mindegy.~ ~*~ ~
 6  1|       Akadémia is megkoszorúzta) s mégis: e kitünő polgárnak - mint
 7  1|  mindannyiunknak meg kell halnunk, mégis csak az, hogy talán a holnapot,
 8  1|      érzékeny természet, de ez már mégis több a soknál... A tisztjeimre
 9  1|          körülötte és szempilláira mégis nehéz, nyomasztó álom borul...~ ~
10  4|        Isten tudja, hogyan történt mégis, hogy Gellértet egy nap
11  9|           megállt.~ ~- Azt hiszem, mégis csak illik, hogy megszólítsam...
12 11|          veszélyes gyomorbaja van, mégis csak kimozdult a boltjából.
13 11| nélkülözések és gyötrelmek után, - mégis csak elérkezett az az este,
14 11|           édes bűbája borult és ők mégis mind a ketten ugyanazt érezték:
15 12|       Regenmantel K. Frigyes utóbb mégis csak elszánta magát arra,