Rész

 1  1|             behunyja titokzatos zöld szemét, amely a tóparti moszatra
 2  1|           máskor nyissa föl jobban a szemét, mert a kóristáné fölöttem
 3  1| féltizenkettőkor szokta fölnyitani a szemét.~ ~- Déli féltizenkettőig
 4  1|      ugyancsak föl kellett nyitnia a szemét, hogy az ágyat és az alvó
 5  1|         teremtés ült, aki nevető kék szemét vígan hordta körül a társaságon
 6  1|           szép leánynak, aki világos szemét bájos merészséggel fordította
 7  1|         leány kacérul mélyesztette a szemét az övébe, anélkül, hogy
 8  1|             behunyja titokzatos zöld szemét, amely a tóparti moszatra
 9  1|              remegve takarta be zöld szemét, a manó pedig rekedten kiáltja:~ ~-
10  1|             és borzongva fölnyitja a szemét. A fenyvesek lombjai dideregnek,
11  2|         találja kaparni a szörnyeteg szemét. Fájdalmát, mint a tenger
12  3|              méltóságosan szögezte a szemét a halotthalvány diákra,
13  4|            szorította a szívére, kék szemét iszonyodva lecsukta. Mintha
14  5|        homlokát, ezúttal lesütötte a szemét.~ ~- Oly jó lenne, ha itt