Rész

 1  4|        csinálnának belőlem...~ ~Sári, aki máskor nem igen szokta
 2  4|     röviden, hogy mi történt.~ ~Sári asszony berakodott az éléskamrába,
 3  4|      tíz perccel. Föltéve, hogy Sári csakugyan végigjár néhány
 4  4|  vizsgálóbíró! - mondta kacagva Sári asszony.~ ~A szerencsétlen
 5  4| megállott az asszony előtt.~ ~- Sári, - mondta fuldokolva, -
 6  4|            mondta fuldokolva, - Sári, maga ma délután nem volt
 7  4|          Azt ne tőlem kérdezze, Sári, hanem önmagától. Gelbnénél
 8  4|     pihegve.~ ~- Mindent tudok, Sári, - folytatta, merészen Gellért. -
 9  4| mindaketten veszve vagyunk...~ ~Sári asszony leroskadt a zongoraszékre,
10  4|        hívják a cinkostársát?~ ~Sári pajkosan elmosolyodott.~ ~-
11  4|          szólott ajkbiggyesztve Sári asszony.~ ~Gellért lenyelte,
12  4|      mert rögtön megőrülök...~ ~Sári asszony fölhúzta az orrocskáját.~ ~-
13  4|      Kit?~ ~- Hát Szentpályt?~ ~Sári asszony csodálkozva nézett
14  4|    március végén meglepjem...~ ~Sári asszony oly bájos együgyüséggel