Rész

  1  1|             kulturát hirdette volna. De a természet bőven kárpótolta,
  2  1|     mindenkinek külön kabin kellene, de régi dolog, hogy úgyse lehet
  3  1|             Szótalanul koccintottak, de figyelmüket most hirtelen
  4  1|             különös elnevezés alatt. De nem igen töprengett tovább
  5  1|        fürdői értelmiség udvarlását, de lassanként ő is elfeledte
  6  1|       elvégezte a maga kötelességét, de ami az embereket illeti,
  7  1|             teremtő, mint a mienket. De kérdem: mit tettünk eddig,
  8  1|              helyeslőleg bólogatott, de a doktor jóindulatu magyarázatokba
  9  1|             hajnalban tovább utazom, de az is lehet, hogy még a
 10  1|          XV-dik században építették, de mert meglehetős távol esett
 11  1|            betemette az utódok keze, de a tizennegyedik századbeli
 12  1|        rokonok lojálisan itthagyták, de a fölszerelést az utolsó
 13  1|         izlését dicsérték, a pompás, de kissé behorpadt tölgyfapadlón
 14  1|    nézegettek le a Pogánykő ormáról, de a pillantása egy csöppet
 15  1|              vagy bált akar látni... De én már úgy érzem, hogy el
 16  1|            vendég nevetve bólintott, de a szeme most hirtelen másfelé
 17  1|               A főjegyzővel beszélt, de a tekintete egyre a vendégen
 18  1|       asszonyság beszédét hallgatta, de az esze ott járt a leánynál,
 19  1|             nem tudta miről van szó, de szívét a könnyen lelkesülő
 20  1|           nem igen volt tisztában, - de a lelkesedése igaz és őszinte
 21  1|     Zuggó-Füred az enyém véletlenül, de én is azt tartom, hogy ennél
 22  1|           pihennek a habok mélyén... De éjszaka, ahogy az utolsó
 23  1|       egyelőre csak a nappal az övé, de mi lesz, ha az első tűzszemü
 24  1|        rosszalólag rázzák a fejüket, de a vén manók megrovása nem
 25  1|             udvari dámái mulatságát, de aztán szender bocsátkozik
 26  1|           volt mindenütt negyedik, - de azt a fényűzést még akkor
 27  1|            kiált föl barátságosan. - De várjon, ne szóljon, előbb
 28  1|              maga Zuggó-Füredjére... De így?... A susogó fenyvesek
 29  1|             az öreg Scherer szemébe, de csakhamar kiáradt belőle
 30  1|          föltétlenül nyert ügye van. De hagyjuk a bölcselkedést;
 31  1|          eszü fickónak tartom magam. De hagyjuk ezt. Válaszoljon
 32  1|        tagadhatatlanul szép viselet, de a mi a külső kerepesi-utat
 33  1|          egyelőre még nem is sejtem. De egyet tudok: azt, hogy az
 34  1|              csak a térdkalácsa fáj, de nyugodt lehet, hogy az az
 35  1|      orvostudomány évkönyveiben.~ ~- De hiszen a fürdés régi kurája
 36  1|        Igenis, a vízben való fürdés, de nem a tudományos csollanizmus, -
 37  1|            limonádéivás; ha nem árt, de bizonyosan nem is használ.
 38  1|      rosszhiszemü hazudozás a többi. De minden­ki el fogja hinni,
 39  1|         meg­mutattam volna magam is. De így... Beruházások nélkül
 40  1|    túrista-épületek a kisebb igényü, de azért még mindig jómódu
 41  1|              kezdték meg munkájukat, de az ember már a frissen kaszált
 42  1|              országot lángba hozzon, de azért az államtitkár úr
 43  1|              praktikus férfiak közé, de lojálisan el kell ismernem,
 44  1|              ugyan mindenki meghalt, de hátha most megváltozik a
 45  1|       valamennyi élőlény elpusztult, de azok - ne felejtsük el -
 46  1|              találtak.~ ~- Kitünőre, de azért mégis azt mondom,
 47  1|         regényeket olvashatnék... No de mindegy, majd lesz ez másképp
 48  1|           meg nem könyörülnék rajta. De most már magammal hoztam,
 49  1|            kápráztak a tisztaságban, de eddig, fájdalom, hasz­talanul
 50  1|           ragyogott az égboltozaton, de az erdőben, amelynek sötétzöld
 51  1|        valami szentimentális legény, de néha, higyje meg, elfog
 52  1|    kilencszáz holdnyi birtoka van... De az én fogalmaim szerint
 53  1|             Nem nagy­zolás ez tőlem, de az egész életem programja...
 54  1|       tökéletes ideál... Kinevethet, de én szentül hiszem, amit
 55  1|            meghittsége, az egyszerü, de ízletes estebéd: ez csak
 56  1|              unalmasak, az egyszerü, de ízletes estebéd pedig olcsó
 57  1|           ajkán udvarias mosolylyal, de a szemében az őszinte bámulat
 58  1|            rossz szerepe, nem tudom, de bizonyos, hogy ez a véletlen
 59  1|            belepusztulok a munkámba: de a feleúton, arra a szavamat
 60  1|          csinos veszteséggel zárták, de a balsiker nem csökkentette
 61  1|              Scherer úr nyugodtan, - de azt hiszem itt a legfőbb
 62  1|              nem értett az üzlethez, de Scherer felszólítására mindig
 63  1|           volt a Scherer irodájában, de azóta - néhány szerencsés
 64  1|         minden részéből (ösmeretlen, de gyönyörüen hangzó nevek),
 65  1|              A dolog némileg kényes, de hiszen mindaketten férfiak
 66  1|          hogy elég nagy a választék, de mivel mi nemcsak címet akarunk,
 67  1|              Maga mégis tébolyodott, de nekem mindegy.~ ~*~ ~Junius
 68  1|             hozott ugyan idegeneket, de a domináló eleim föl­tét­lenül
 69  1|              családai se hiányzanak; de bizonyos, hogy a restaurált
 70  1|              tanulmányozás kedvéért. De ha a kocsmát véletlenül
 71  1|           alvó vendéget megláthassa. De a hatalmas horkolás csakhamar
 72  1|        vissza a nagybecsü öntudatát. De addig, amíg a szerződésünk
 73  1|          tiszte­lem és becsülöm önt, de a pénzemért jogom van ahhoz,
 74  1|            válaszolni akart valamit, de az elnök köszönt és távozott.
 75  1|       forintot és a fényes ellátást, de nem áldozta föl az egészségét
 76  1|           asszony volt jelen, bájos, de idegbeteg perszo­nák, akik
 77  1|             csak ő rajta veszett el, de az asszonyok is mosolyogva
 78  1|       csiptetője mögül barátságosan, de az igazi tudós komolyságával
 79  1|         bámulatosan visszafejlődtek, de tökéletes gyógyulást csak
 80  1|         tehát a faolaj-kúra mellett, de holnaptól kezdve egy fokkal
 81  1|             babonásak vagyunk kissé, de amit Marosi Benő János e
 82  1|             mondom, én vagyok...~ ~- De hiszen nagysádat, úgy tudom,
 83  1|                   Reklámból, lelkem, de ez nem zárja ki, hogy tényleg
 84  1|            ugyancsak nem néznék oda, de amit én, törékeny nő létemre,
 85  1|            meghalni...~ ~- Bocsánat, de a tapsnak épp ellenkező
 86  1|       borította el tűzben égő arcát. De a lány egy mozdulattal kirántotta
 87  1|        okosságunkkal összetartunk... De addig, amíg törvényes formában
 88  1|              fejedelmek kényelmét... De mi lesz, amíg a kitűzött
 89  1|         benne, hogy [...]nunk* kell, de azokat a pillanatokat, amelyeket
 90  1|           után, aki nyitott ajakkal, de még mindig gúnyosan mosolyogva
 91  1|           hogy a nyakába boruljak... De a valószinűség, bár egyszer
 92  1|              a szivar se izlik neki, de ha a megfejtést tudja, közömbösen
 93  1|        kérdezte kedvetlenül.~ ~- Ez. De mivel azt is tudom, hogy
 94  1|          ügyletekkel foglalkozott, - de mint pisztoly-lövő nemcsak
 95  1|              már megöregedett kissé, de régi hírneve még csorbíthatlan
 96  1|         Scherer ajánlatát elfogadja, de valami szelid bárányt a
 97  1|           professzorával értekezett, de a bajára az igazi orvosságot
 98  1|        sírógörcsnek?~ ~- Nem én.~ ~- De egyszerü sírógörcsről csak
 99  1|       körülmények között semmi baja, de jaj neki, ha egy katonaló
100  1|             boldogtalanul szerelmes. De a sóska-fürdő, hála az atyaúristennek
101  1|             gyönge természet vagyok, de egy katonaló látása miatt
102  1|              már nemcsak a fürdőben, de az egész környéken tudták,
103  1|      leányokat is hozott javaslatba, de ezt már Scherer úr hevesen
104  1|           így szólott:~ ~- Köszönöm, de tósztot most ne várjanak
105  1|           aludttejet, majd hazatért, de előbb elküldte vadászát
106  1|              a világ nagyon unalmas, de annyira mégse az, hogy az
107  1|           valami érzékeny természet, de ez már mégis több a soknál...
108  1|              egy kissé kényelmetlen, de biztos.~ ~- Csak nem fog
109  1|          orvosi szavammal jót állok. De csak úgy, ha fenséged holnaptól
110  1|              Azt se nagyon szeretem, de még inkább megteszem, minthogy
111  1|             Az ásítás nem szünt meg, de a kúra után rémülten menekült
112  1|             reggelre, készen álljon, de este a fenséges úr még elhivatta
113  1|             mint egy szédelgő telep, de mivel nem vagyok az, hát
114  1|           Fenséged betegen jött ide, de hála a tudománynak, egészségesen
115  1|              minden bizonynyal ásít, de csak én, az orvos, tudom
116  1|             a levezető csatornája... De a mostani, óh a mostani,
117  1|            lehetett, amint nyájasan, de ásítástól megszakított hangon
118  1|              vagy egy kocsi elgázol, de a nyugodalmas nappali szobámat
119  1|              komolyan bólintott.~ ~- De igen, két héttel ezelőtt
120  1|          miatt válik meg az élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~-
121  1|              hogy a felesége leszek, de maga, Csollán, aki ismeri
122  1|              Komolyan beszélt velem, de én kijelentettem, hogy sohase
123  1|             után, fejbe lőtte magát, de még küldött nekem egy utolsó
124  1|               s megrokkant derékkal, de a kötelező bő tógában sétáltak
125  1|           haragos kedvében találják. De nem csupán a klinika ingyenes
126  1|          dolga, hát itt szállt meg), de Csollán doktornak elég esze
127  1|        szem­telen világbolondítás... De igaza van, ha akadnak olyan
128  1|              volt a fürdő területén, de az ujság még se hazudott,
129  1|                 Jó ideig hallgattak, de az elnök utóbb fölemelte
130  1|      kúrámról!” - „Csak nem tán!” - „De igen, elmulasztottam a fürdőt!” -
131  1|        Csollán doktor frakkot visel, de gomblyukában színes rozetta
132  1|            nyalánkságok terhe alatt, de a fiatal pár nem vesz részt
133  1|                Már most is szeretem, de akkor fogom igazán imádni,
134  1|              magányos ágyasházukban, de az erdő, a fenyvesek mohos,
135  1|        tündérjáték megkezdésére...~ ~De a völgyi tóban, ahonnan
136  1|      megborzolja az éjszakai szellő. De a víz reszkető sziporkái
137  1|             még reszket a holdvilág, de a fölkelő nap sápadt aranyszíne
138  2|            át a postástól a levelet, de mivel a rózsaszínü borítékon
139  2|     szimulált. A nyelvén volt ugyan, de mégse mondta ki, amit a
140  2|            jó háziasszonyt terhelik. De azért hazugság volna, ha
141  2|         aféle vén gyereknek nézte, - de ilyen hitványságot sohase
142  2|    szolgálatkészen a csinos Teréz. - De most amiatt jöttem be, hogy
143  2|     hallottam, hogy „Pszt, Julcsa!”, de amikor hátra­fordultam,
144  2|         Igenis, a nagyságos úr volt, de kicsit mintha meg lett volna
145  2|   szemérmesen lesütöttem a szememet, de aztán bátran azt feleltem: „
146  2|      nagyságos úrtól az öt forintot, de egész éjjel nem húnytam
147  2|              le is töri a derekamat, de én bizony nem titkolózom
148  2|   ternóruhára valót vásároltam érte, de a dolgot elmondom, ahogy
149  2|           kicsikét nehéz lesz ugyan, de megpróbálom...~ ~E pillanatban
150  3|             az egyetem falai között, de egyszer csak vége szakadt
151  3|              a prózai részlet felől, de Lőcsey, hitemre mondom,
152  3|     mindennap tizenkét krajcárja?... De a szegény Lőcsey, akárminek
153  3|         szomoru juniusi délután...~ ~De nem, haladjunk csak sorjában!
154  3|         maradjunk a hétfő mellett... De akkor, tanácslom, hogy rendezkedjék...~ ~
155  3|          folyt be ez öt nap alatt... de ha elsejéig még kegyeskednék
156  4|       szólott:~ ~- Sajnálom, édesem, de szerdán délután nem mehetek
157  4|     kikiáltott don Juánokkal suttog, de most valami baljóslatu hidegség
158  4|        nyelte le az utolsó falatját, de most óvatosan bevonult a
159  4|           hogy a szeretődhöz sietsz! De csodálatos erővel leküzdötte
160  4|              Ahogy akarja, kedvesem. De vigyázzon, hogy el ne vásárolja
161  4|         hitte, hogy szerelmes levél; de csalódott; a sarki szatócs
162  4|       elviszi magával a cukrászdába. De ha nem találja ott, akkor
163  4|              előtt a kaszinóból...~ ~De mit beszélünk hitvány anyagi
164  4|              perc nem igen nagy idő, de a gyanakvó férj előtt egy
165  4|          köszönöm, most ne fáradjon. De ha a feleségem esetleg később
166  4|    fölkiáltani a szerencsétlen férj. De nagy erővel leküzdötte fölindulását,
167  4|            is föntjártam ma délután, de azt mondták, hogy négy hét
168  4|            dolgot őszintén bevallja. De semmitse szabad elhallgatnia,
169  4|           leroskadt a zongoraszékre, de aztán meggondolta magát
170  4|               Meggondolatlan voltam, de tudom, hogy megbocsát...
171  4|       barátom?~ ~- Nem csupán azért, de részben bizony ez is hozzájárult,
172  4|             asszonyok történetében - de azért hősies önmérséklettel
173  4|               az énektanárnál...~ ~- De ha jól emlékszem, hát azt
174  4|            fajtáju operett-szerepet. De mivel tudtam, hogy maga
175  4|   össze-vissza csókolja a feleségét, de mivel rohamai dacára nem
176  4|              szeretetreméltó vagy... De a jövőben ne tégy ilyet,
177  5|          gedővári kastélyban lakott, de idejének legnagyobb részét
178  5|            még máskor kívánná...~ ~- De én ma akarom, hogy itt maradjon...
179  5|      gondolkodva sétált föl meg alá, de utóbb hirtelen elhatározással
180  5|              Réthátra, az ezredéhez. De pszihológiai tehetségének
181  5|           másfélórás késést jelzett, de akik a pázmánvölgyi vicinálist
182  5|              föl:~ ~- Neki könnyü, - de mit csinálok én, amíg ez
183  5|              egy feltünően öltözött, de igen csinos fiatal leány
184  5|             időközben megházasodott, de férji minősége abszolute
185  5|       szemmel folytatta:~ ~- Aj, aj, de jó lenne megismerkedni vele!~ ~
186  5|              egész nap az erdőben... De most vissza kell térnem
187  5|           Megbocsásson, - szólott, - de úgy hallottam, hogy maga
188  5|           szívesen feleségül vesz... De azt már szentül meg kellett
189  5|   könnyüszerrel szakíthatnék vele... De hogyan szakítsak, mikor
190  5|              lakásomon teázhassék, - de hogy fogadjam, mikor Miklós
191  5|    világéletében még nem hallotta... De hogy a dolog véghetetlenül
192  5|             tünődve nézett maga elé, de egyszerre hangosan el­nevette
193  5|             nem látogatja meg...~ ~- De kicsoda ön?...~ ~- Azt ne
194  5|             ismeretlen uriasszonyra, de egy váratlan csoda megakasztotta
195  5|           már szabályosan lélekzett, de a hercegné egyszerre fölébredt...
196  6|         orfeumokban és a kocsmákban, de mivel féltek tőlem, hát
197  6|              aludt az előadás alatt, de gépiesen fölriadt, mikor
198  6|          szenátor pedig - halványan, de az előkelőség nyugalmával -
199  6|           grófné e szavakra elájult, de előbb ideges kacagógörcsök
200  6|             a hitvesem után kiáltok, de neveletlen porontyaim az
201  6|             visszaadja gyermekeinek, de a rendőrség, szerencsére,
202  6|              volt egy kerek millióm, de legalább ugyanannyiszor
203  6|        számlám van az angol bankban, de biztosra vehetik, hogy a
204  7|             voltam alkalmatlankodni. De oly ügyben jövök, amely
205  7|              mecénást játszó mágnás, de azért teljesen méltányolni
206  7|             tolakodónak fog tartani, de kötelességem, hogy ezt a
207  7|            kis cica!~ ~Az idegen úr: De hagyjuk a cél nélkül való
208  7|             is csöngetyü a szobában. De ha volna is, habozás nélkül
209  7|               Az idegen úr (hévvel): De mondom. És akkor is mondanám,
210  7|           ahhoz, hogy a bájos Denise de Flavigny a polgári életben
211  7|              jó, törjön meg a szíve, de azért játszszék, mert a
212  7|          körmével a párna csipkéjét; de a színpadhoz, az ő esküdött
213  7|         tetszése szerint fetrenghet, de amint az utcára lép, felejtse
214  7|         fogom ugyan meg­változtatni, de megvallom, jól esik az a
215  7|      Goldschmied! A nevét már tudom, de higyje meg, jól esnék azt
216  7|               Az idegen úr: Úgy van. De a zálogház irgalmatlanul
217  7|           Nem értem.~ ~Az idegen úr: De én, fájdalom, jól értem,
218  7|          önbe a fél város szerelmes. De így, hogy azt a számárságot
219  8|     matézisből és a természettanból. De ki törődött ilyenkor a szekundával
220  8|         táncoljam a második négyest. De én nem akarom vele táncolni,
221  8|         kisváros fiatal gavallérjai; de mert Bécsben és Budapesten
222  8|           egy iszákos lengyel szabó! De én! Iskola után lihegve
223  8|         égett néhány petroleumlámpa, de egyébként holt némaság lebegett
224  8|       Szívdobogva huzódtam közelébb, de nem a Novotny hosszu szakálla
225  8|       mindennek örök búcsút mondjak? De utóbb elszántan fordultam
226  8|             világított a gyertyával, de én most már elszántan válaszoltam:~ ~-
227  9|    negyedmilliót jövedelmező diadal, de Pogányné, akinek angolos
228  9|           arcu asszonynak tartották, de ő már jó idő óta nem bírt
229  9|           nem hallotta az üdvözlést, de a felesége halkan a fülébe
230  9|           neki, hogy utánunk jőjjön. De azt írja, hogy az egész
231  9|       szótlanul tovább akart sietni, de az asszony tétovázva megállt.~ ~-
232  9|            bookmaker előtt megvárom, de mondja meg neki, hogy tisztességes
233  9|           ütöttük föl a sátorfánkat, de a gőgös erdélyi urak inkább
234  9|              ház üszkei közül...~ ~- De hiszen tudja, hogy minden
235  9|        később az oltár elé vezetett, de a trupp árván maradt, mikor
236  9|            válaszolni akart valamit, de e percben megszólalt a mázsáló
237  9|                Most nincs több időm, de jöjjön fel verseny után
238  9|        asszony kissé elgondolkozott, de csakhamar maga is lefeküdt.
239  9|             javíthatatlan szélhámos. De lehet, hogy most csakugyan,
240 10|        mondtál?~ ~Feleség (sápadtan, de igen nyugodt hangon): Azt,
241 10|              Nem hívlak ki párbajra, de elvitetem a holmimat a legközelebbi
242 10|                 Feleség (szótalanul, de kérdőleg a férjére mered).~ ~
243 10|             nyomorult, érti?~ ~Férj: De édesem, hát vegye tudomásul,
244 10|          kiváncsiságom nem illetlen. De néha, - amikor maguk egy
245 10|              más boldogságát nézzem, de magam nem lehetek soha boldog.~ ~
246 11|              az elmaradozó tanyákat, de az öreg utóbb elégült arccal
247 11|        tisztességesen jövedelmezett, de Völgyiék talán kora fiatalságuk
248 11|           kétszer voltak színházban, de akkor se a maguk pénzén:
249 11|     zárt­székkel. Igen jól mulattak, de a fiatal rokont kinevették,
250 11|             vagy sötétlelkü emberek, de koldus az egész idő alatt
251 11|             huzódozott az utazástól, de amikor az orvos megmagyarázta
252 11|       telekügynökökkel tanácskozott. De ha az ágensek azt remélték,
253 11|       próbált körülnézni a sötétben, de néhány jegenyenyárfán kivül
254 11|           szégyelte volna bevallani, de valójában úgy érezte, hogy
255 11|             után azonnal lefeküdtek, de az ágy is kemény és szokatlan
256 11|         hófehér holdvilág ragyogott: de a vén ember mindegyre csak
257 12|             egy korsó jó hideg sört. De vigyázzon, Hanák, hogy a
258 12|         cipő­gom­boló, papirszipka - de cigarettának se hire, se
259 12|              foghegyről válaszoltak, de Regenmantel K. Frigyes utóbb
260 12|             pillanatig a főkönyvből, de a következő percben már
261 12|             örömkiáltásokba tört ki, de az elnök-igazgató ijedten
262 12| főkönyvvezető sunyi módon meglapult, de mikor Hanák később hírül