Rész

  1  1|                 Szépen vagyunk, - törte meg a csöndet az öreg úr, miközben
  2  1|               rövid hét óra alatt tegye meg az utat a vasúttól a fürdőig,
  3  1|     akasztottunk - s mégis, mintha csak meg lennénk babonázva... A konyha -
  4  1|                 hatalmas koffer huzódik meg. A batár ajtaja is rögtön
  5  1|              mondta nyájasan, - engedje meg, hogy a fürdőintézet nevében
  6  1|     zuggó-füredi fürdőt s nem állhattam meg, hogy be ne kukkantsak egy
  7  1|                kukkantsak egy félnapra. Meg kivánom jegyezni, hogy a
  8  1|                 mi társaságunkban iszik meg a doktor úr egy feketét...~ ~
  9  1|                gazdagabban áldott volna meg a teremtő, mint a mienket.
 10  1|              minthogy nem igen értették meg mindazt, amit a pesti doktor
 11  1|              cukrászdára, lóverseny­re, meg tudja a jó Isten, hogy még
 12  1|                a fürdőtől. Úgyse fordul meg mindennap olyan ebédlőben,
 13  1|             dobra került, s ekkor vette meg potom áron Seötét András,
 14  1|  előrebocsátotta. A doktor bókolva állt meg a küszöbön, amíg a házigazda
 15  1|             hullik az ölünkbe az arany, meg a nagy bankó. A pénzemberek
 16  1|         emlékezetére, az Amália-forrás, meg a rólam elnevezett János-kút, -
 17  1|                bóbitás leányok kinálják meg vízzel, nemzeti viseletükben,
 18  1|             Csollán doktor ezt figyelte meg leg­inkább - a szótalan
 19  1|               hozzánk mindennap? Igérje meg és biztosítom, hogy nem
 20  1|                 és az első tenniszkabát meg nem jelent a tó partján.
 21  1|             manók megrovása nem zavarja meg a tündérlányok kedvtelését;
 22  1|             dalát.~ ~Tánc, zene szűnjék meg, hess csúf manók, lábujjbegyen
 23  1|         kor­lát­lan, egy szavamnak száz meg száz alattvalóm engedelmeskedik
 24  1|         hercegnői toalettekben jelentek meg a színházakban és az elő­kelő
 25  1|               büszke kupolák csillogtak meg a fölkelő nap fényében.
 26  1|                 makadám-burkolat jelent meg, amely gyöngén eltompította
 27  1|            készpénz va­gyonnal érkezett meg a magyar Duna partjára.
 28  1|          fényűzést még akkor se engedte meg magának, hogy legalább ünnepnapon
 29  1|                Az első kávét akkor itta meg nyilvános helyen, amikor
 30  1|           kápráztató gyorsasággal tette meg az utat. Ügyes telekvételei,
 31  1|                 a kezével.~ ~- Jegyezze meg, - szólott, - hogy pénz
 32  1|               nézni szokták... Engedjen meg egy gőgös kijelentést: ha
 33  1|                 igazsága felől makacsul meg van győződve, az mindig
 34  1|                 a bölcselkedést; mondja meg röviden, hogy mi a terve
 35  1|                   Köszönöm a bókot!~ ~- Meg is köszönheti, mert becsületszavamra
 36  1|              gombos­tűvel szúrtak volna meg.~ ~Csollán doktor diadalmasan
 37  1|                  a termetünkben hagyják meg a nyomukat, hanem ott, ahova
 38  1|               Mindannyian betegen érjük meg munkánk sikerét; kinek a
 39  1|                európai stílus bizonyára meg fogják tenni a magukét.
 40  1|                   Várjon, majd mindjárt meg is vigasztalom, ha elszomorítottam.
 41  1|          táplálkozhatik jól, mert nincs meg a hozzávaló étvágya; a hideg
 42  1|            csollanizmus, - mert engedje meg, hogy én már a jövendő századévek
 43  1|              ugyanis az, amit a ruháról meg az étkezésről mondtam; ellenben
 44  1|              megbotránkozással csóválta meg a fejét, aztán elismerőleg
 45  1|               munkája után, aztán várja meg a koppenhága-zuggófüredi
 46  1|           Erzsike kisasszonynak; mondja meg, hogy a fecsegő pesti doktor
 47  1|            ötszáz felföldi munkás húzta meg magát éjszaka idején, hogy
 48  1|               Az aratók még nem kezdték meg munkájukat, de az ember
 49  1|              csak nagy nehezen találják meg az államtitkárt, aki a részvényesek
 50  1|                 Julius elsején jelentek meg az ujságokban Zuggó-Füred
 51  1|           alkalmazottakat, ő szövegezte meg a vendéglőssel együtt az
 52  1|            kitüzendő darabokat, s ő írt meg sajátkezüleg minden hirdetést,
 53  1|            beláthatatlan sokasága tölti meg. Szerencsére, most megvan
 54  1|                Kedves barátom, jegyezze meg a következő igazságot: azt
 55  1|          kívánom, hogy rögtön vizsgálja meg. Hála istennek, tellik annyira,
 56  1|        szamárságot? Ha nem tudná, értse meg, hogy ez a kimutatás a betegek
 57  1|           zavartan.~ ~- Azt, hogy süsse meg az analizisét. Nem erre
 58  1|           kobaltra, mangánra, anidridre meg szulfátra van szükségem,
 59  1|                 pengő forinttal fizetem meg a fáradságát.~ ~- Azt akarja
 60  1|         balsiker ugyancsak nem fosztott meg a flegmájától és a jó étvágyától.~ ~
 61  1|                doktor tünődve simogatta meg az orrát.~ ~- Az ujságreklám,
 62  1|               várból, ha én néha­napján meg nem könyörülnék rajta. De
 63  1|                      S azért látogattuk meg, hogy a kalauzolásra fölkérjük, -
 64  1|        sétatereket loptak ide a francia meg a belga tengerpartról...~ ~
 65  1|                 bújtatott leány kínálta meg pezsgő ásványvízzel az úrikisasszonyt),
 66  1|                 legény, de néha, higyje meg, elfog a vágy, hogy estétől-reggelig
 67  1|                    A leány bámulva állt meg, s kicsinylő felsőbbséggel
 68  1|              milliókat szerezzen...~ ~- Meg is érdemli, hogy milliomos
 69  1|                 elhiheti... Hála isten, meg tudok élni leánynak is;
 70  1|                 költészet, mert ez adja meg az élet szépségét és a hangulatát...
 71  1|       anyagokból készül: mindez, higyje meg, kiöli a leglángolóbb poézist
 72  1|                  A doktor ámulva állott meg s az ajkán udvarias mosolylyal,
 73  1|              nem is kockáz­tattam volna meg azt, hogy kiábrándítsam
 74  1|                És biztosítom róla, hogy meg is valósítom az álmomat,
 75  1|                 adom magának, nem állok meg...~ ~Oly önérzetesen, annyi
 76  1|                elsősorban is hallgassuk meg a pénztáros felvilágosítását.
 77  1|         százezer forinton alul állanánk meg.~ ~Ismét föltette a csiptetőjét,
 78  1|               munkához. Kérem, bízzanak meg az emberismeretünkben; már
 79  1|            fejezték be:~ ~- Állapodjunk meg abban, hogy ötezer forintba
 80  1|           Scherer úr (belép). Bocsásson meg excellenciád, hogy pár pillanatra
 81  1|              világ azonban nem elégszik meg ennyivel, - az em­bereknek,
 82  1|              kiváló notabilitás érkezik meg a fürdőbe. Lenhart, nyugalmazott
 83  1|                 vidám aggastyán jelenik meg, aki már hajnali félnégykor
 84  1|                 selyemsipká­val jelenik meg a zenekari filagóriánál.
 85  1|                 tért, rosszalólag rázta meg a fejét, aztán haragosan
 86  1|           kefélte, aggodalmasan vakarta meg a fejét, amikor az elnök
 87  1|                  s hogy a fiatal lányok meg a bolondos asszonyok a kedvükre
 88  1|             vissza:~ ~- A háziszolgának meg fogom hagyni, hogy ezentúl
 89  1|     meg­kezdődött, s a hivatalos urakon meg a szolgákon kivül az egész
 90  1|                 bajukban se feledkeztek meg arról, hogy nyakukra egy
 91  1|           főispánné gyöngéden simogatja meg a lány rózsás arcát, azzal
 92  1|              úgy érzem, mintha a szívem meg akarna szakadni fájdalmában...
 93  1|          egyenesen az életemet mentette meg...~ ~Csollán doktor helyeslőleg
 94  1|                 felé.~ ~- Mi ez, mondja meg doktorkám, mi ez? - kérdezte
 95  1|               kényszer-gondolat szállta meg az agyvelejét.~ ~- Ha most
 96  1|             akkor a jövő hetet nem érem meg!~ ~Ez nyilvánvalóan őrültség
 97  1|          majdnem elállt, amíg egyszerre meg nem fordult, vissza nem
 98  1|              fejébe vette, hogy kétszer meg kell kerülnie a Chrizosztom-forrást,
 99  1|             hogy reklám céljából hívták meg Zuggó-Füredre.~ ~- Reklámból,
100  1|                 színházra... Ez, higyje meg, sokkal többet ér, mint
101  1|                 doktor azonban nem állt meg a fürdőzők között, hanem
102  1|              piros napernyőt pillantott meg s egy üde leányhang vidáman
103  1|             majdnem részegen szorította meg a hozzásimuló leány puha
104  1|            hévvel folytatta:~ ~- Higyje meg, ostobaság, amit cselekszünk, -
105  1|            magába?... Mert ma még nincs meg a millióm, amit a lábai
106  1|             szeretek, semmitse tagadjak meg... És ha tudnám, hogy holnap
107  1|                 egyszer mindannyiunknak meg kell halnunk, mégis csak
108  1|                 hivatkozik, hát engedje meg, hogy hasznát is vegyem
109  1|             után fog megfejteni... Amíg meg nem fejtette, izgatja a
110  1|         érdekesnek találja, hát engedje meg, hogy ne osszam a becses
111  1|                 sugárzó arccal jelentek meg a reggeli és délutáni zenénél,
112  1|                 A kávés rémülten emelte meg előtte ezüstbojtos házi­sipkáját,
113  1|              azt gondolta:~ ~- Bár ütne meg a guta, amikor a knikebajnodat
114  1|            megjelent.~ ~- Remélem, hogy meg van velem elégedve, vén
115  1|        orvosságot mindeddig nem találta meg. Csak most, annyi sok esztendő
116  1|               szuggeráló ásítás zavarja meg a gyönyörü hangulatot...
117  1|          pillanatban, hogy a gyógyulást meg is fogja találni nálunk.
118  1|                  Csak Seitz báró jelent meg egy pillanatra az igazgató-főorvos
119  1|                 fenségednek, hát rögtön meg fogjuk ejteni a vizsgálatot...
120  1|            gyökerezik...~ ~- Csak ejtse meg édes barátom, a tetszése
121  1|         enyvszagot. Az ásítás nem szünt meg, de a kúra után rémülten
122  1|             biztosítás dacára sem szünt meg, sőt az eredeti baj, az
123  1|           Fenséges úr, amit megigértem, meg is tartottam... Fenséged
124  1|               hozó nyugalma nyilatkozik meg a fenséged ásításában...
125  1|             szobámat többé sohase látom meg...~ ~A fiatalok nem igen
126  1|            lovagja? Csak nem ölte talán meg magát a boldogtalan?~ ~A
127  1|             hogy a tüdőbaja miatt válik meg az élettől, de én tudom
128  1|          nyárspolgári örömek szakítanak meg, engem talán őrültté tenne...
129  1|             egész világot meghódítja... Meg is mondtam ezt neki, amikor
130  1|                állott: maga miatt halok meg.~ ~Mindaketten elhallgattak
131  1|                 bennünket a mi utunkban meg nem állít... Elpusztult,
132  1|                szólottak:~ ~- Próbáljuk meg hát végül Zuggó-Füredet,
133  1|              kút körül.~ ~Tavasz elején meg kellett nagyobbítani az
134  1|              jobb dolga, hát itt szállt meg), de Csollán doktornak elég
135  1|               tanár úr, én vagyok... Ez meg itt Scherer elnök, a másik
136  1|               Már a tógában való járás, meg a fix étkezőidők eltörlése
137  1|        arrogálhatja magának, úgyse érti meg, hiszen jól emlékszem, hogy
138  1|                jövedelem.~ ~- Ki mondta meg először, hogy joggal lehet
139  1|           egynéhány millióhoz... Higyje meg, hogy néha bolond gondolatom
140  1|                ember van: Ön, elnök úr, meg én... A többiek ostobák,
141  1|                a doktori tekintélyemről meg ne feledkezzem...~ ~Scherer
142  1|               nézetét: most már szentül meg volt győződve afelől, hogy
143  1|                rubint­csöpp­jein törnek meg a lobogó lángok, finom illatok
144  1|             csillagos éjszakában igérem meg, hogy mindig hűséges társa
145  1|             lehet olyan gondolata, amit meg ne értenék, olyan álma,
146  1|               gnómok szomorúan húzódnak meg a lombok között. A tündér
147  1|                 asszonyokat ölelnek át, meg halandó gnómokat, akik az
148  2|                   A levelet nem mutatta meg az urának, mert attól félt,
149  2|               pillanatra se feledkezett meg azokról a kötelességekről,
150  2|                 volna, ha a nagyságának meg nem gyónom, ami a lelkemet
151  2|                Az Istenért, mi az, amit meg akar gyónni - kérdezte Mariska
152  2|               úr volt, de kicsit mintha meg lett volna ijedve, csak
153  2|                 Magam is ijedten álltam meg, amire a nagyságos úr óvatosan
154  2|      márványlapjára. Miska ijedten állt meg az ajtóban, a felesége pedig
155  2|            búbánatos mosolylyal ingatta meg szőkefürtös fejét.~ ~- Gonosz
156  2|         udvaroltál eddig, kivel csaltál meg, kivel tettél boldogtalanná?...~ ~
157  3|           valami­vel... Hát Burdáék, ha meg nem sértem, hova lettek?...~ ~
158  3|                legalább az éhenhalástól meg volt mentve ideig-óráig.~ ~
159  3|               az ügyletet.~ ~- Gondolja meg, hogy a tartozás már másfél
160  4|               magában:~ ~- Miért csalna meg valami smokingos léhütővel?
161  4|                 Ez a pár szó, - fejtsék meg a pszihológusok, hogyan
162  4|              kaptunk. Ha a nagyságos úr meg akarná lepni a nagyságát...~ ~
163  4|             asszony gyöngéden simogatta meg az ura homlokát (hogy tud
164  4|             ismerőseim között és mondja meg őszintén, hogy kire gyanakszik?~ ~-
165  4|          folytatta:~ ~- A nevét! Mondja meg röviden a nőtlen úr nevét!
166  4|                 is levett a lábamról... Meg aztán, őszintén megvallva,
167  5|             mindössze kétszer látogatta meg a tatavidéki hadgyakorlatok
168  5|                mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...~ ~- Hát
169  5|          darabig gondolkodva sétált föl meg alá, de utóbb hirtelen elhatározással
170  5|              vagy huszonháromszor tette meg ugyanazt az utat, amikor
171  5|               abszolute nem akadályozta meg abban, hogy a rétháti színtársulatot
172  5|            fesz­te­lenséggel szólította meg az ismeretlen uriasszonyt:~ ~-
173  5|              vesz... De azt már szentül meg kellett fogadnom neki, hogy
174  5|                 Tudja mit?... Hivja hát meg bátran csütörtökre... Én
175  5|             ezen az estén nem látogatja meg...~ ~- De kicsoda ön?...~ ~-
176  5|                a szavamnak... nem bánja meg... és csak fogadja el csütörtök
177  5|          szólott:~ ~- Talán most csalja meg... talán most... ebben a
178  6|            pálya­futásából.~ ~- Higyjék meg, uraim, - mondta mosolyogva, -
179  6|              irodába, ahol cigarettával meg cognaccal kináltam őket,
180  6|                  Még csupán azt jegyzem meg, hogy külön ötven lirát
181  6|          nagyságában kiegyenesedve állt meg az orkesztrum egy karosszékén.~ ~-
182  7|          bírálata alá? Ez esetben tudja meg, hogy minden tisztességes
183  7|         Féltékenység? Szakítás? Engedje meg, hogy keserü kacagással
184  7|              dicsőségnek; ám jó, törjön meg a szíve, de azért játszszék,
185  7|                    A primadonna: Törjön meg a maga szíve, ne az enyém!~ ~
186  7|                Goldschmied úr, engedjen meg egy alázatos kérést...~ ~
187  7|                hangon): Jó, kisasszony! Meg kell nyugodnom a tudatban,
188  7|               Könybefuló hangon): Áldja meg az Isten, kisasszony!~ ~
189  7|              nevét már tudom, de higyje meg, jól esnék azt is tudnom,
190  8|                 hó borította a vázsonyi meg a vilonyai utat, a falusiak
191  8|              minden évben ingyen kaptuk meg huszonnégy órára. Régi,
192  8|            rövid kabátban táncoltak, mi meg két hétig majdnem kivétel
193  8|                 fitos orrocskája jelent meg, hanem a vén Novotny sárgafoltos
194  8|            Novotny szabását se érdemled meg, engedetlen fickója!~ ~Így
195  8|           Boldog Katuska, őt nem csalja meg egy iszákos lengyel szabó!
196  8|             hiszem...~ ~- Hogy nem lesz meg az új ruhád, hehehe... Ne
197  8|                   Már csak a gomb kell, meg a vasalás és - készen vagyunk...~ ~
198  8|             percig tanácstalanul álltam meg, azután halkan megzörgettem
199  8|                rámcsapta az ablakot, én meg úgy éreztem, hogy belesüppedek
200  8|           nyomorult ruháról?... Jegyezd meg kölyök, hogy most nem a
201  9|          különös öreg embert pillantott meg, aki merőn rászögezte a
202  9|         rágyujtott egy szivarra.~ ~- Ha meg akarja szólítani, hát hivja
203  9|               előtt megvárom, de mondja meg neki, hogy tisztességes
204  9|                csakhogy az utiköltséget meg ezt a belépőjegyet megszerezhessem...
205  9|            nemcsak a vén apádat men­ted meg, hanem az egész színtársulatot...
206 10|             tartalak.~ ~Férj: Ha rögtön meg nem magyarázod a szavaidat...~ ~
207 10|             hogy elég!~ ~Feleség: Üssön meg! Most már csak az hiányzik,
208 10|              megüssön.~ ~Férj: Nem ütöm meg, hanem sürgősen el fogom
209 10|         gyufatartót...~ ~Férj: Próbálja meg!~ ~E pillanatban csöngetés
210 10|             felénk csap, nehezen álljuk meg, hogy rövidesen fejbe ne
211 10|                a jó leves...~ ~Feleség: Meg kell adni, hogy költői álmodozása
212 10|           követeléseiről se feled­kezik meg.~ ~Kovács: Asszonyom, ne
213 10|                    Feleség: Legközelebb meg fogom hívni egy leves-zsúrra.~ ~
214 10|            lenni?~ ~Kovács: Körülbelül. Meg akartam házasodni, nagyságos
215 11| takarékpénztárakban. A sors nem áldotta meg őket gyermekkel - őszintén
216 11|            távoli ujságíró-rokona lepte meg őket, egy reménybeli kölcsön
217 11|                egyetlen esemény zavarta meg: az a váratlan szerencsétlenség,
218 11|              ember végre is őket csalta meg. A homokvári birtok, amit