Rész

 1  1|         Egyedül voltak, csupán ketten, a sűrű, árnyat adó fenyőfák
 2  1|       reám... Kellett, hogy mi ketten egymásra találjunk, hiszen
 3  1|      nevetséges, amilyennek mi ketten gondoltuk...~ ~Csollán doktor
 4  1| egymásnak vagyunk teremtve, mi ketten... Nem az érzéki vágy hozott
 5  1|           Mit fogunk elérni mi ketten, a gyöngék, az ostobák,
 6  9|          Tíz perc mulva mind a ketten elaludtak és többet nem
 7 11|  őszintén szólva, ennek mind a ketten örültek - s így minden szenvedélyük
 8 11|     hust, s gondolatban mind a ketten Budapesten jártak, ahol
 9 11|      borult és ők mégis mind a ketten ugyanazt érezték: hogy negyven
10 11|  beteges romokká lettek mind a ketten. Hiába dolgoztak, hiába