Rész

  1  1|           hatvanévesnek látszó öreg úr, aki pipázott és a fekete
  2  1|         törte meg a csöndet az öreg úr, miközben a kávéjából egy
  3  1|           ördög? - kérdezte az öreg úr kiváncsian.~ ~A régi, ütött-kopott
  4  1|           elegánsul öltözött fiatal úr lépett ki rajta, hunyorgó
  5  1|      veranda lépcsőin.~ ~- Tisztelt úr, - mondta nyájasan, - engedje
  6  1|       szakmám.~ ~- Micsoda a doktor úr kedvenc szakmája? - kérdezte
  7  1|           pincért.~ ~- A tekintetes úr podgyászát elviszi a Tamás-lakba
  8  1|   társaságunkban iszik meg a doktor úr egy feketét...~ ~Barátságosan
  9  1|    verandára, ahonnét a két öregebb úr már kiváncsian figyelte
 10  1|          egy üres kupica.~ ~A pesti úr eleintén bágyadtan fogadta
 11  1|        kellene ahhoz, hogy a doktor úr tervei megvalósuljanak?~ ~-
 12  1|      fürdőtulajdonos - Seötét János úr - kocsin járt be délelőttönkint
 13  1|            iziben a pesti nagyságos úr cók-mókját. Mi pedig siessünk
 14  1|      szellemét csempészte be, János úr föltárta az ebédlő szárnyasajtaját
 15  1|          kezem rá...~ ~Seötét János úr ragyogó arccal csapott föl
 16  1|        forinttól a millióig Scherer úr kápráztató gyorsasággal
 17  1|           gyerek ismerte.~ ~Scherer úr ezidőszerint már arabstílü
 18  1|          egy-két milliót?~ ~Az öreg úr elmosolyodott és könnyedén
 19  1|         magukba fogadják.~ ~Scherer úr jóakarattal hallgatta végig
 20  1|         kijelentést: ha ön, Scherer úr, jó üzletember, akkor én
 21  1|  végigkopogtat bennünket.~ ~Scherer úr helyeslőleg intett, Csollán
 22  1|                vágott közbe Scherer úr elismerőleg.~ ~- Azt kérdi,
 23  1|          higyjenek benne.~ ~Scherer úr helyeslőleg bólintott, aztán
 24  1|           hívta ki, hogy egy fiatal úr várja az olvasóban. A fiatal
 25  1|        várja az olvasóban. A fiatal úr Csollán doktor volt, aki
 26  1|             hoz? - kérdezte Scherer úr.~ ~- A terveket, - válaszolta
 27  1|         elém! - szólt közbe Scherer úr megdöbbenve.~ ~- Várjon,
 28  1|        évvel megrövidíti.~ ~Scherer úr ijedten tette le a kezéből
 29  1|           beszél, - szólott Scherer úr elgon­dol­kozva. - Nem kell
 30  1|         hónappal későt Seötét János úr elégült arccal dugta zsebre
 31  1|          paradicsomtól...~ ~Scherer úr, aki szivarozva nézte a
 32  1|        aztán derüsen csapott Seötét úr vállára:~ ~- A maguk szatócsgazdálkodása
 33  1|    kézcsókjával együtt...~ ~Az öreg úr bement a takarékba, hogy
 34  1|             borravalókat. Egy kövér úr, valaha a Nemzeti Kaszinó
 35  1|           van már a nagyságos elnök úr? - kérdezte a leugró fiatal
 36  1|            kérdezte a leugró fiatal úr a portástól.~ ~- Igen, tekintetes
 37  1|             cigányok is.~ ~A fiatal úr, - sötétkék tengerész-kabátjában,
 38  1|        szónok köré, s ekkor Scherer úr, az egykori papirkereskedő,
 39  1|      megköszörüli a torkát. Scherer úr nagyot, mélyet lélegzik,
 40  1|              Méltóságos államtitkár úr! Tisztelt részvényes urak!
 41  1|         reszket: nem csoda, Scherer úr most szerepel első ízben
 42  1|             de azért az államtitkár úr megérti, hogy mit akar.
 43  1|            mit akar. Az államtitkár úr helyeslőleg bólint, a lábait
 44  1|            beszédét, az államtitkár úr ő méltósága a gyakorlott
 45  1|          excellenciája, a miniszter úr érzelmei... ő excellenciája
 46  1|         ellenben, amikhez ön, elnök úr, nem konyít, abszolute nincsenek.
 47  1|       fölvilágosítást...~ ~Az elnök úr - ez volt most Scherer úr
 48  1|           úr - ez volt most Scherer úr hivatalos címe - szerényen
 49  1|               Julius elején Scherer úr fölutazott Budapestre, hogy
 50  1|               Azt gondolja talán az úr, hogy én csupán a maga kiszolgálása
 51  1|          szürke lötytyel.~ ~Scherer úr, amikor harmadnap a Chrizosztom-forrás
 52  1|  fenyvesligetek árnyékában. Scherer úr nagyszerűeket aludt a hüvös
 53  1|       Erzsike háta mögött.~ ~Seötét úr volt, az eddigi tulajdonos.~ ~-
 54  1|      feleségem? - válaszolta Seötét úr, tréfásan legyintve a kezével. -
 55  1|         beszéltek egymással. Seötét úr nemsokára utólérte őket
 56  1|                  Oda se neki, Braun úr, ez nem számít... Az első
 57  1|             ég, - válaszolt Scherer úr nyugodtan, - de azt hiszem
 58  1|       Mennyi a készpénzünk, Lédeczy úr?~ ~- Negyvenkétezer forint,
 59  1|        Negyvenkétezer forint, elnök úr.~ ~- Szóval, körülbelül
 60  1|     helyeslőleg bólogattak, Scherer úr pedig játszani kezdett a
 61  1|            szokta bírálni a Scherer úr indítványait.~ ~Az elnök
 62  1|          habozva viszi be a Scherer úr névjegyét a zerge-utcai
 63  1|            vissza, hogy a kegyelmes úr várja a tekintetes urat.~ ~
 64  1|          tekintetes urat.~ ~Scherer úr (belép). Bocsásson meg excellenciád,
 65  1|             szolgálhatok?~ ~Scherer úr. A dolog némileg kényes,
 66  1|       egyelőre nem tudom.~ ~Scherer úr. Tábornok úr, azért jöttem,
 67  1|                Scherer úr. Tábornok úr, azért jöttem, hogy egy
 68  1|         tehet maga nekem?~ ~Scherer úr. Beszéljünk röviden: én
 69  1|      helyéről). Mit akar?~ ~Scherer úr. Szerződést akarok ajánlani
 70  1|          Csöngetni akar.)~ ~Scherer úr. Miért tetszik csöngetni?~ ~
 71  1|         második emeletre.~ ~Scherer úr (igen erélyes és határozott
 72  1|         mozdulatot tesz).~ ~Scherer úr. Elhiheti excellenciád,
 73  1|       távozik, kidobatom.~ ~Scherer úr (mosolyogva). Csak pár pillanatnyi
 74  1|           lenne a dolgom?~ ~Scherer úr. A dolga? Reggel excellenciád
 75  1|            ezer forintot?~ ~Scherer úr. Szolgálatjára.~ ~A tábornok (
 76  1|          nem tébolyodott?~ ~Scherer úr. Egészen bizonyos.~ ~A tábornok.
 77  1|            ezer forintra?~ ~Scherer úr. Ha tetszik, a felét akár
 78  1|           Lássuk a pénzt!~ ~Scherer úr. Kérem. (Kiolvassa a tábornok
 79  1|    József-szálloda kapuján. Scherer úr ezidőszerint az egyetlen
 80  1|             baj lenne?~ ~- A vendég úr azt mondta, hogy mindenkit
 81  1|          zavarni meri....~ ~Scherer úr dühösen nyitotta föl az
 82  1|            folytatódik, akkor tanár úr egyenesen az életemet mentette
 83  1|    váró­szobába:~ ~- Párkány ügyvéd úr!~ ~Kicsiny, összetöpörödött
 84  1|           maga az, milliomos-jelölt úr?... Mondhatom, hogy tisztességesen
 85  1|          lenne, - válaszolt Scherer úr ravaszul. - Csöpp kedvem
 86  1|       király...~ ~- És a méltóságos úr szintén bömbölt? - kérdezte
 87  1|             azt hiszem, hogy a gróf úr mindannyiunkat bolonddá
 88  1|           minap is, hogy a fenséges úr XVIII. Cirillt a vadász­kas­télyá­ban
 89  1|          szét a karjait.~ ~- Őrnagy úr, a jó Isten vezérelte ide...
 90  1|           Négy hét mulva a fenséges úr viruló egészségben fog eltávozni
 91  1|      elsőemeleti szobát a fen­séges úr, - hat földszinti pedig
 92  1|     igazgatósággal, hogy a fenséges úr inkognitóban érkezik a fürdőbe,
 93  1|         fogadás elmaradjon. Scherer úr, amikor az őrnagy levelét
 94  1|      javaslatba, de ezt már Scherer úr hevesen lehurrogta:~ ~-
 95  1|           tust huzott, mire Scherer úr, az elnök, bátran kilépett
 96  1|      vendéglő terraszán: a fenséges úr egész nap nem mutatkozott
 97  1|      gyógyítómódot, amit a fenséges úr követni fog...~ ~Az első
 98  1|        pillantást vetett a fenséges úr pupillájára, körülmé­nyesen
 99  1|        szívjam...~ ~- Nem, fenséges úr, a friss enyvhez ragaszkodnom
100  1|           magaslatára... A fenséges úr, - írták a lapok, - akinek
101  1|            sem csökkent. A fenséges úr már egész melodia-ásításokat
102  1|          álljon, de este a fenséges úr még elhivatta magához Csollán
103  1|             válaszolt:~ ~- Fenséges úr, amit megigértem, meg is
104  1|             érte, hogy Pázmán tanár úr, a híres belgyógyász szintén
105  1|    különböző részeibe. Pázmán tanár úr ugyanis nevezetes volt arról,
106  1|             Igenis, nagyságos tanár úr, én vagyok... Ez meg itt
107  1|       tervet? - tette hozzá Scherer úr, miközben a szemei még jobban
108  1|           okos ember van: Ön, elnök úr, meg én... A többiek ostobák,
109  1|            dadogta: „Képzelje orvos úr, ma délután pokoli főfájás
110  1|          egy feketehaju, kuruc öreg úr, akit a doktor veszedelmes
111  2|            láttam, hogy a nagyságos úr nyomon követ a lakástól
112  2|                 Igenis, a nagyságos úr volt, de kicsit mintha meg
113  2|       álltam meg, amire a nagyságos úr óvatosan körülnézett, aztán
114  2|             biz’ én, ha a nagyságos úr ad!” „Hát akkor holnap délelőtt
115  2|           mondta halkan a nagyságos úr. Másnap délben föl is mentem
116  2|          Nádor-utcában, a nagyságos úr megint leültetett a karosszékbe,
117  2|           nem bánom, ha a nagyságos úr le is töri a derekamat,
118  3|           egyik tagja, Lőcsey tanár úr, kissé idegenül nézett szét
119  3|    összecsapva - jé, a Lőcsey tanár úr Sáros-Berényből. Vagy húsz
120  3|           egészségére, Lőcsey tanár úr egy ropogós ötöst nyomott
121  4|             kaptunk. Ha a nagyságos úr meg akarná lepni a nagyságát...~ ~
122  4|         lihegve.~ ~- Nem, nagyságos úr...~ ~Gellért búcsú nélkül
123  4|         Mondja meg röviden a nőtlen úr nevét! Ha a jó Istent ismeri,
124  4|            tagadásra... Az a nőtlen úr nem más, mint... mint...
125  5|     áldozatát...~ ~- Hát a fenséges úr?~ ~- Üzenje át valami lovaslegénynyel,
126  5|           gondolkodom... a fenséges úr okvetetlenül megharagudnék...~ ~-
127  5|  megharagudnék...~ ~- Ha a fenséges úr kedvesebb magának, mint
128  6|          kártyáját.~ ~- Most, Dürer úr, amikor százezer lira veszteségben
129  6| utasításokat adtam nekik:~ ~- Tersi úr laplatai tábornoknak öltözködik
130  6|           érdemrendet tűz. Giannini úr egy melbournei szenátort
131  6|            grófnét ad, míg San Rosa úr egy balkáni erőművész kecskeszakállával
132  7|     negyvenévesnek látszó, alázatos úr aki folyton lekötelezőleg
133  7|      ismeretlen előtte.~ ~Az idegen úr: Bocsánat, hogy bátor voltam
134  7|         képes lennék...~ ~Az idegen úr: Óh kérem, kérem. Igyekezni
135  7|          miről van szó?~ ~Az idegen úr: A városban ma futótűzként
136  7|    primadonna: Úgy van!~ ~Az idegen úr: A direktor haját tépve
137  7|        ugyan várhatják!~ ~Az idegen úr: Engem, mint az imént szerencsém
138  7|            Bánom is én!~ ~Az idegen úr: És megbocsát, ha arra is
139  7|           ért ez alatt?~ ~Az idegen úr: Azt, hogy: minden bajt
140  7|        francia nyelvet.~ ~Az idegen úr: Az mindegy. A lényegben
141  7|             köze hozzá?~ ~Az idegen úr: Mi közöm? Talán azt akarja
142  7|             a kis cica!~ ~Az idegen úr: De hagyjuk a cél nélkül
143  7|          nyomorultat...~ ~Az idegen úr: A csöngetyü annál kevésbbé
144  7|            jogosít föl?~ ~Az idegen úr: Nem, nem és százszor is
145  7|              Ne mondja!~ ~Az idegen úr (hévvel): De mondom. És
146  7|           Csak kiáltsa!~ ~Az idegen úr: Mi közünk nekünk ahhoz,
147  7|            ne az enyém!~ ~Az idegen úr: Sírjon, átkozódjék és tépje
148  7|        kanapén): Kedves Goldschmied úr, engedjen meg egy alázatos
149  7|      alázatos kérést...~ ~Az idegen úr: Parancsoljon:~ ~A primadonna:
150  7|          szakácsnét....~ ~Az idegen úr: Hát ez a válasza mindarra,
151  7|         primadonna: Ez.~ ~Az idegen úr: És elhatározott szándéka,
152  7|    primadonna: Úgy van.~ ~Az idegen úr (föláll a helyéből. Zsebkendőjét
153  7|            Goldschmied!~ ~Az idegen úr (az ajtóból): És ne feledje
154  7|            barátjára...~ ~Az idegen úr (félre): Szép vigasztalás!~ ~
155  7|          meghódítottam?~ ~Az idegen úr: Azt akarja tudni, hogy
156  7|            Goldschmied!~ ~Az idegen úr: Jó, kisasszony. (Nemes
157  7|              Zálogháza?~ ~Az idegen úr: Úgy van. De a zálogház
158  7|              Nem értem.~ ~Az idegen úr: De én, fájdalom, jól értem,
159  7|           zálogházával?~ ~Az idegen úr: Mi összefüggésben? Haha!
160  7|      primadonna: Tehát?~ ~Az idegen úr: Tehát holnap délelőtt minden
161  8|    igazgatónk, Pallay főtisztelendő úr, óra után nevetve így szólott
162  8|            hogy Weber főtisztelendő úr, akit az egymásra következő
163  8|  megszólított:~ ~- Hová megy az ifj’úr?~ ~- Pszt, ne beszéljen
164  8|         ruhája miatt? Haha, Novotny úr tegnap este óta iszik a
165  8|     díszterme, Pallay főtisztelendő úr, újdonatúj reverendájában,
166  8|        krampampulihoz.)~ ~- Psetnik úr, - mondtam neki (kisvárosban
167 10|       küszöbén.~ ~Szobalány: Kovács úr kérdezteti, hogy a nagyságos
168 10|        kérdezteti, hogy a nagyságos úr itthon van-e?~ ~Férj (kérdőleg
169 10|       Mondja, hogy várjuk.~ ~Kovács úr, a ház barátja, a következő
170 11|      fehérhaju öreg urnak.~ ~Völgyi úr erre meglökte kissé a feleségét,
171 11|           tekintet, amelyet az öreg úr a feleségére vetett.~ ~-
172 11|   harmincötfokos melegség volt - az úr valami távoli ujságíró-rokona
173 11|           boltjuk küszöbére. Völgyi úr ilyenkor fölnézett a pápaszeme
174 11|         tisztességes vevő, s Völgyi úr attól fogva reggeltől estig
175 11|           nem veszekedhetik? Völgyi úr alkal­ma­sint szégyelte
176 12| cigarettával, egy pirospozsgás öreg úr lépkedett megfontolva a
177 12|     megfontolva a nyomában. Az öreg úr látható érdeklődéssel nézett
178 12|             valamit a naplóba, Herz úr pedig serényen a főkönyv
179 12|          füle mögé dugta.~ ~Az öreg úr megvakarta a füle búbját.~ ~-
180 12|        láthatólag megremegett. Herz úr is csillogó szemmel nézett
181 12|           betétet.~ ~A jókedvü öreg úr könnyedén legyintett a kezével.~ ~-