Rész

  1  1|                   Ezek közül is két vendég már a harmadik hete adós a lakbérrel...~ ~-
  2  1|               Olyan beszédet is hallottunk már, hogy mindenkinek külön
  3  1|                  áll...~ ~Az igazgató most már helyeslőleg bólogatott,
  4  1|                   ahonnét a két öregebb úr már kiváncsian figyelte őket.
  5  1|           következő percben Csollán doktor már szintén ott ült a kávéházi
  6  1|                Kürthök vércsefészkében? Ez már csakugyan olyan meghivás,
  7  1|           diadalmas csata után. A várárkot már betemette az utódok keze,
  8  1|                   emeletre, mert a hölgyek már türelmetlenül várakoznak
  9  1|                   bált akar látni... De én már úgy érzem, hogy el is temetnek,
 10  1|                  megdobbant: ez a teremtés már igazán nem illett ide a
 11  1|                  Öt év mulva Scherer úrnak már papir­kereskedése volt a
 12  1|                   először megnyilt előtte, már háza volt a Fő-utcán s Wertheim-szekrénye
 13  1|         szegélyezett városi bundáját akkor már minden gyerek ismerte.~ ~
 14  1|                    Scherer úr ezidőszerint már arabstílü dohányzószobájában,
 15  1|                 azt, amit beszél, ez pedig már, régi tapasztalásom, félsiker.
 16  1|                   alkotott emberpéldánynak már a nyoma is kiveszett a gyarló
 17  1|               gyönyörűségtől, hogy idelenn már ne fájjon semmi, hát a szívdobogás,
 18  1|         halálfélelmet érez, hogy a másikon már végigtáncoljon egy éjszakát
 19  1|                      Szavamra mondom, hogy már engem is szuggerált félig-meddig, -
 20  1|                   az orvos egyszerüen.~ ~- Már föltalálta az új Csollán-féle
 21  1|              szuggesztiója iránt fogékony. Már az én receptem, merem mondani,
 22  1|                  mert engedje meg, hogy én már a jövendő századévek terminus
 23  1|                    be is válik; mert amint már tegnap mondtam, e bajokban
 24  1|                   embereket fölakasztottak már, mint amilyen maga!~ ~Az
 25  1|                elején a granáriumok helyén már tégla- és törmelékhalmazok
 26  1|                1874 juniusában Zuggó-Füred már teljes pompájában várta
 27  1|                építettek. Valamivel odébb, már a fenyves zöldjében, a források
 28  1|                    munkájukat, de az ember már a frissen kaszált széna
 29  1|                   kanyarodott.~ ~- Itt van már a nagyságos elnök úr? -
 30  1|      kétségbeeséssel fogadja.~ ~- Végre, - már azt hittem, hogy éjfélig
 31  1|            kacérkodó szép leány, amikor mi már hidegen fekszünk a föld
 32  1|               voltak. A mi örök életünkről már csakugyan lehet komolyan
 33  1|                    A következő pillanatban már kellemes ruhasuhogás hangzott
 34  1|                    előszobából.~ ~- Jé, ez már meglepetés! - kiáltott föl
 35  1|                 könyörülnék rajta. De most már magammal hoztam, hogy a
 36  1|                 szolgának:~ ~- Lajos, most már ne engedjen be több beteget,
 37  1|                megvizsgáltatni magát, most már csak türelmetlenkedjék a
 38  1|                   A fürdő zsongó nesze itt már csak elmosódva hatott a
 39  1|  elbizakodottságnak, ha azt is észrevettem már, hogy egy kicsikét megtetszettem
 40  1|            búcsúzáskor a fülembe súgott... Már akkor elhatároztam, hogy
 41  1|                 idei szezont előkészítsük. Már úgyis attól félek, hogy
 42  1|                  Januárban attól fél, hogy már elmulasztott valamit? -
 43  1|                 meg az emberismeretünkben; már mint az enyémben és a Csollán
 44  1|                  reggeliző abroszai között már sürögnek-forognak a pincérek;
 45  1|                 aggastyán jelenik meg, aki már hajnali félnégykor ébred,
 46  1|           félnégykor ébred, s aki ilyenkor már a távoli zuhatagtól tér
 47  1|                tökéletesen megvalósítja; ő már puha selyemtógát visel,
 48  1|                    a kora reggel ellenére, már a kádak és hideg medencék
 49  1|                    A következő pillanatban már a faképnél hagyta Csollán
 50  1|                    remegek az alkonyattól! Már reggel, amikor nap süt és
 51  1|                     Ezért jöttem ide, mert már sokáig, érzem, úgyse tudtam
 52  1|                      Lefekvés után, amikor már az ágyban kényelmesen olvasott
 53  1|                    nő létemre, kiállok, az már igazán több a soknál...
 54  1|                    egyáltalában bizonyos-e már az is, hogy holnap még élvez­hetjük
 55  1|                    szótagot kitalált, most már törje a fejét a többin az
 56  1|                   órák hosszáig egyedül, s már reggel kilenckor jó étvágygyal
 57  1| vöröshagyma-inhalációt nem használom, most már talán én is ott vagyok,
 58  1|               kiiszod...~ ~Réthy gróf most már megöregedett kissé, de régi
 59  1|                   bővelkedő magyar fürdőt. Már jóformán egész Európát végigjárta,
 60  1|                   évkönyveiben. Hallotta-e már valamikor hírét a tibeti
 61  1|                    Augusztus közepe felé - már a levelek zöldjében az ősz
 62  1|              udvarmestere. - A fenség, aki már nem fiatal ember, a hargittai
 63  1|                  érintkezik az emberekkel. Már most képzelje el, micsoda
 64  1|                   eset nem rendkivüli, sőt már magamnak is volt egy hasonló
 65  1|           Karolina-nyaraló virágágyai közé már kora hajnalban beállított
 66  1|                     Negyvennyolc óra mulva már nemcsak a fürdőben, de az
 67  1|                  hozott javaslatba, de ezt már Scherer úr hevesen lehurrogta:~ ~-
 68  1|                legjobb pontján elhelyezze, már füttyentett is a kanyarodónál
 69  1|                  egy energikus mozdulattal már le is ugrott a kocsi lépcső­jé­ről.
 70  1|                   az udvari kocsiba, amely már az előző napon Zuggó-Füredre
 71  1|                 Másnap kora reggel azonban már kielégítést talált az általános
 72  1|                  érzékeny természet, de ez már mégis több a soknál... A
 73  1|           orvostanárai se tudtak segíteni, már negyvennyolc órai üdülés
 74  1|                    csökkent. A fenséges úr már egész melodia-ásításokat
 75  1|                    másik ásítástól... Most már, hogy túl vagyunk a bajon,
 76  1|                 Scherer elnökhöz:~ ~- Most már a jó úton vagyunk: szidnak
 77  1|                    leány, - amikor a vonat már a főváros felé közeledett.~ ~-
 78  1|               udvarlóiknak:~ ~- Alig várom már, hogy junius legyen, s az
 79  1|                  resszortját. Május elején már nem volt üres szoba az egész
 80  1|                 szédel­gésének felülnek... Már a tógában való járás, meg
 81  1|                       XVIII.~ ~Ez a szezón már egyszerre úrrá tette a részvénytársaságot:
 82  1|              szólott Scherer úrhoz:~ ~- Ez már beszéd: a részvényeink után
 83  1|                 arról lenne szó, hogy most már, miután egy napig nem fürdött
 84  1|             jóformán hajnalig csomagolt, - már mindnyájan készültek a budapesti
 85  1|               megváltoztatta nézetét: most már szentül meg volt győződve
 86  1|             vasárnapján Zuggó-Füred, amely már zsufolásig tele van vendégekkel,
 87  1|                 igénybe, maga a szertartás már kevesebbet: a ránkvölgyi
 88  1|                hogy mindenki irigyeljen... Már most is szeretem, de akkor
 89  1|               Csollán doktor és a felesége már külön kupéban robogtak tova
 90  1|                    változtat. A víz mellől már mint ráncosképü törpe közeledik
 91  1|              fölkelő nap sápadt aranyszíne már ott lebeg az ég alján. A
 92  1|                   ébred. Koránkelő madarak már nyílsebesen végig­szántják
 93  2|               címezve. Őszintén szólva, ez már a második levél volt, amelyet
 94  2|                    a gondolat, hogy ő most már a megcsalt feleségek boldogtalan
 95  2|                     ami a lelkemet bántja. Már eddig is jól tudom, hogy
 96  2|             nagysága ellen vétkeztem. Most már aztán - mondok magamba -
 97  2|                    konyhával, mint ő vele. Már lánykoromban is a nagy okosságomat
 98  2|                  mondta szenvedő arccal, - már megint csak kettő után jut
 99  3|           édes­apja szimpátiáját... Lőcsey már egy puha családi fészekről,
100  3|                    mert ki az ördög látott már olyan hőst, akinek nem akad
101  3|              Gondolja meg, hogy a tartozás már másfél forintra rug! - mondta
102  3|                   bal­oldalán ült. Burdáék már megrendelték az ozsonnát,
103  4|                 urát s a következő percben már odakünn járt a köruton.
104  4|            ösvényén marad, úgy öt óra után már a szabónőnél lesz. Gyorsan
105  4|                    Nyájas olvasó, voltál-e már valamikor a Gellérthez hasonló
106  4|                    Ó, a nagyságos asszonyt már négy hét óta nem láttuk.
107  4|               később a prémeskabátu Otelló már ott állott a saját lakása
108  4|                        A nagyságos asszony már félötkor itthon volt, -
109  4|                    szabónőnél?~ ~- Persze. Már föl is próbáltam azt az
110  4|                    a szép bűnöst, aki most már karját is a férje nyaka
111  4|               képzeli, hogy hazudom?... Ha már annyit megvallottam, hát
112  4|                megtudjon...~ ~Gellért most már elmeháborodott módjára mosolygott:~ ~-
113  4|          őszinteségében nem csalódtam. Így már továbbra is jóbarátok maradunk...~ ~
114  5|         virrasztásait. Az új férj ilyenkor már hajnali négy órakor a zuhany
115  5|                   a dunántúli hegyek közé, már félóra óta várakozott a
116  5|                   Starheim-Gedőváry herceg már másfél év óta udvarol a
117  5|                   feleségül vesz... De azt már szentül meg kellett fogadnom
118  5|                   év óta szeret, s én most már szí­ve­sen lemondanék a
119  5|                    felé lehetett, a herceg már szabályosan lélekzett, de
120  5|                    rózsaszín selyemernyője már lassankint beleolvadt a
121  6|                legtöbb nagyságát elkisérte már Belgrádtól a Fokvárosig,
122  6|                   róka, amilyen én vagyok, már jól ismeri azt a szeszélyesen
123  6|                    temették volna. Persze, már százszor, százötvenszer
124  6|                    veszteségeért...~ ~- Ez már egészen más beszéd, - mondta
125  6|                jutottam. Életemben ugyanis már tizennégyszer volt egy kerek
126  7|                egyet, Goldschmied! A nevét már tudom, de higyje meg, jól
127  7|              Haragosan:) Goldschmied, most már csakugyan azt mondom, kotródjék...~ ~ ~
128  8|                  hazafelé a tánciskolából (már csak öt-hat nap választott
129  8|              császárhoz cimzett kávéházban már végképp beszüntették a groghitelt.
130  8|                lányiskola belédszeret...~ ~Már csak két nap volt hátra,
131  8|                   csak két nap volt hátra, már csak egyetlen egy, sőt -
132  8|                  krispin az ágyad előtt... Már csak a gomb kell, meg a
133  8|                  óra volt. A türelmem most már végképpen elhagyott, nesztelenül
134  8|                 felé távoztam. A szakácsnő már javában pörkölte odakünn
135  8|                Tizenhét császár-ban. Eddig már bizonyosan Világosnál tart... (
136  8|              második négyest! Kutyavér, ez már változtat valamit a dolgokon.
137  8|                   a gyertyával, de én most már elszántan válaszoltam:~ ~-
138  8|                     Hát szerelmes vagy? Ez már aztán más beszéd, egészen
139  9|                 asszonynak tartották, de ő már jó idő óta nem bírt szépségének
140  9|            megszerezhessem... Holnap délre már nincs annyim, hogy megebédelhessek
141 10|                röviditik a Kunhalmi nevet. Már a gimnáziumban így szólítottak.~ ~
142 10|            szeretőjét?~ ~Férj: Terka, most már komolyan kérem, hogy hagyja
143 10|                     Férj: Ugyan, nőjjön be már egyszer a feje lágya! Utóvégre
144 10|                  feje lágya! Utóvégre most már nem valami borzas iskolás
145 10|                   Feleség: Üssön meg! Most már csak az hiányzik, hogy megüssön.~ ~
146 10|                   Feleség: Kocsis!~ ~Férj: Már La Bruyere megmondta, hogy
147 10|                  akárhányszor közel álltam már valami szörnyűséghez.~ ~
148 11|               krajcárt a kávéházra, amikor már nyolc-tízezer forintnyi
149 11|               egyszer - a színházban akkor már harmincötfokos melegség
150 11|                   éve reumában szenvedett, már nyilallásokat kezdett érezni
151 11|                 elé, ahol a gazda felesége már fölterített a vacsorához.
152 12|                  egészen váratlanul. - Van már legalább két hete, hogy
153 12|                    meggyszínzsinóros egyén már a társadalmi létrának sokkal
154 12|                     de a következő percben már únott ábrázattal folytatta
155 12|                   mondta, - a mai keletről már lekésett, mert tizenkét
156 12|                   a pár krajcár úgyse tesz már boldogabbá, nem igaz? Akár