Rész

  1  1|      fürdőintézet nevében köszöntsem. Én Sólyom vagyok, a zuggó-füredi
  2  1|     mosolyogva folytatta:~ ~- Úgy ám, én mondom Önöknek, hogy csak
  3  1|                   Bemutatom nektek az én kedves barátomat, Csollán
  4  1|            vagy bált akar látni... De én már úgy érzem, hogy el is
  5  1|           doktor csodálkozva.~ ~- Nem én, édes lelkem, soha... Ugy-e
  6  1|           idegenek, mint a hangyák... Én mondom ezt, Csollán Tamás
  7  1|               az enyém véletlenül, de én is azt tartom, hogy ennél
  8  1|                  Ha nincs, majd lesz, én mondom, bátyám. Egy hónap
  9  1|             vihessen az ura házába... Én csak azt fogom megölelni,
 10  1|          közül az az utca, amelyikben én majd a sarokházamat föl­építem?~ ~
 11  1|         Istenem, ha meggondolom, hogy én magát még abból az időből
 12  1|        futkosnak a kelengye dolgában. Én azonban nem ő miattuk kerestem
 13  1|               a válasz, - mert hiszen én is csak ilyesmit felelnék,
 14  1|               állna elém. Szerencsére én se vagyok ám az a naiv szobatudós,
 15  1|              úr, jó üzletember, akkor én valamivel több vagyok: kitünő,
 16  1|         szépségei lelkesítenek; ehhez én, fájdalom, túlságosan romlott
 17  1|                 Kedves Scherer bácsi, én azt hiszem, hogy gyorsan
 18  1|             Lássa, eljutottunk hát az én reménybeli százezreimhez,
 19  1|     reménybeli százezreimhez, mert az én vagyonom az ön térdében
 20  1|  szuggesztiója iránt fogékony. Már az én receptem, merem mondani,
 21  1|                mert engedje meg, hogy én már a jövendő századévek
 22  1|            bizonyosan nem is használ. Én az orvosságot a bőr pórusain
 23  1|            gondolja talán az úr, hogy én csupán a maga kiszolgálása
 24  1|               öblögető víz, akár nem, én azt kívánom, hogy rögtön
 25  1|                hát ön azt hiszi, hogy én a magam mulatságára csináltattam
 26  1|               nem kivánja talán, hogy én hazudjam bele a vasat a
 27  1|       egyáltalában az öreg várból, ha én néha­napján meg nem könyörülnék
 28  1|            lenne, ha más volna itt az én helyemben...~ ~- Például
 29  1|   bebizonyítsam ezt? Nagyon szívesen. Én sohase fogok férjhezmenni
 30  1|          holdnyi birtoka van... De az én fogalmaim szerint koldus,
 31  1|        fogalmaim szerint koldus, mert én olyan férjről álmadozom,
 32  1|              a bókokat, Csollán, amit én mondok, az elhiheti, hogy
 33  1|               tudjam... A szerelem az én hitem szerint, furcsa valami;
 34  1|            lehetetlen szót ismeri, az én szememben nem lehet tökéletes
 35  1|               ideál... Kinevethet, de én szentül hiszem, amit mondok...
 36  1|              gondolkodást illeti, hát én se tartozom ám éppen a nehézkes,
 37  1|               olyan hatást, amilyenre én, a gúnyolódó és cinikus
 38  1|                ugyebár?~ ~A tábornok. Én az vagyok, - hogy maga micsoda,
 39  1|               úr. Beszéljünk röviden: én szerződtetni akarom excellenciádat
 40  1|      végighallgatni a pro­poziciómat. Én a zuggó-füredi részvénytársaság
 41  1|               uram, - mondta aztán, - én nem bánom, ha szeptembertől
 42  1|                És akárhogy is dühöng, én szigoruan megkívánom, hogy
 43  1| Chrizosztom-forrást, hát csak tessék, én szívesen várok egy negyedórácskát...~ ~
 44  1|          doktorom, nem gyerekjáték az én bajom... Utóvégre is el
 45  1|                Édes fiam, - mondta, - én betegebb vagyok, mint ez
 46  1|              nem dicsekvésből mondom, én vagyok...~ ~- De hiszen
 47  1|              magamtól jövök ide, mert én szorulok rá legjobban valami
 48  1|    gyógy­módra... Biztosítom, hogy ha én a szimptomáimat elmondom,
 49  1|               nem néznék oda, de amit én, törékeny nő létemre, kiállok,
 50  1|         komolyan így szólott:~ ~- Óh, én tisztában vagyok a bajával,
 51  1|             hallott még róla?~ ~- Nem én.~ ~- Jellemző tulajdonsága,
 52  1|              van magára, mint magának én reám... Kellett, hogy mi
 53  1|      gyö­nyö­rűségeit elmulasztja, az én szememben, nem tagadom,
 54  1|             épp olyan jól tudja, mint én... Azt a nagy, azt a végtelen
 55  1|          szólott:~ ~- Kedves barátom, én értem a maga fellobbanását,
 56  1|        túlságosan hidegen hagy... Óh, én is örömet találnék ám abban,
 57  1|               épp oly jól tudja, mint én... Ha az okosságomra hivatkozik,
 58  1|             használom, most már talán én is ott vagyok, ahol semmise
 59  1|          tibeti sírógörcsnek?~ ~- Nem én.~ ~- De egyszerü sírógörcsről
 60  1|          ugyancsak nem pityeregnék... Én azt hiszem, hogy a gróf
 61  1|      Schneethal, akár nem Schneethal, én a magam részéről tudom,
 62  1|             itt gyógyulást keres, - s én biztosítom ez ünnepies pillanatban,
 63  1|              bizonynyal ásít, de csak én, az orvos, tudom megkülönböztetni
 64  1|             érzésétől megszabadult... Én, mint orvos állítom, hogy
 65  1|              válik meg az élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~-
 66  1|         fölizgat és káprázatba ejt... Én, ha egyszer asszony leszek,
 67  1|            Komolyan beszélt velem, de én kijelentettem, hogy sohase
 68  1|                  Az affektálásnak, az én jelenlétemben, nincs helye...~ ~
 69  1|           Igenis, nagyságos tanár úr, én vagyok... Ez meg itt Scherer
 70  1|          ember van: Ön, elnök úr, meg én... A többiek ostobák, gyöngék
 71  1|            kérdezte.~ ~- Ez az, amire én várom magától a feleletet...
 72  1|            kigyógyultak, ott talán az én bajom ellen is van orvosság...~ ~-
 73  1|              az enyémmel, s aki, mint én, szünetlenül arról álmodozik,
 74  1|         értenék, olyan álma, amely az én lelkemet hidegen hagyná,
 75  1|               ne felejtse el, hogy az én ambicióm se kisebb, mint
 76  2|            csókolom, dehogy is hoztam én jót, - mondta pergő nyelvvel. -
 77  2|            tőlem tíz forintot kapni?” Én előbb valami rosszra gondoltam,
 78  2|            azt feleltem: „Akarok biz’ én, ha a nagyságos úr ad!” „
 79  2|             levélről említést teszek. Én el is vettem a nagyságos
 80  2|               is töri a derekamat, de én bizony nem titkolózom tovább,
 81  2|             hát csakugyan igazad van: én hideg, közömbös, rossz és
 82  3|              Hát nem tetszik ismerni? Én a Muki pincér vagyok, aki
 83  3|            hangosan.~ ~- Persze, hogy én vagyok. Hja, akkor még a
 84  3|              a forró grogot megitták, én szívesen visszaidézem azt
 85  3|          hangon ezt mondta:~ ~- Kérek én is egy adag friss vajat!~ ~
 86  3|        kegyetlenül süvítette:~ ~- Nem én, addig, amíg a régi tartozást
 87  3|    kilencvennel hat hét óta adósom... Én se lopom a pénzt, hogy még
 88  5|              máskor kívánná...~ ~- De én ma akarom, hogy itt maradjon...
 89  5|               kedvesebb magának, mint én, hát csak menjen Isten hírével! -
 90  5|      marasztalás igazi okára, amelyet én ezennel őszintén leleplezek.~ ~ ~ ~
 91  5|             könnyü, - de mit csinálok én, amíg ez az átkozott vasúti
 92  5|               másfél év óta szeret, s én most már szí­ve­sen lemondanék
 93  5|             meg bátran csütörtökre... Én jótállok arról, hogy a herceg
 94  5|                    Azt ne kérdezze... Én az a jó tündér vagyok, aki
 95  6|               olyan vén róka, amilyen én vagyok, már jól ismeri azt
 96  6|              az ember agyvelejében, s én, aki hat nap óta tanácstalanul
 97  6|         szinészek bámulva néztek rám, én pedig így szóltam hozzájuk:~ ~-
 98  6|           nyolc kiskoru gyermekét is. Én csak a hitvesem után kiáltok,
 99  7|           nyakamra hozhatja. Bánom is én, hogy családapa, s hogy
100  7|                A primadonna: Bánom is én!~ ~Az idegen úr: És megbocsát,
101  7|             értem.~ ~Az idegen úr: De én, fájdalom, jól értem, kisasszony.
102  7|              mi összefüggésben van az én jutalomjátékom az ön zálogházával?~ ~
103  7|             primadonna (megtörve): És én azt hittem, hogy a művészetembe
104  8|       táncoljam a második négyest. De én nem akarom vele táncolni,
105  8|             iszákos lengyel szabó! De én! Iskola után lihegve szaladtam
106  8|      megszólaltam:~ ~- Novotny bácsi, én azt hiszem...~ ~- Hogy nem
107  8|          borzas néni boszankodva.~ ~- Én, - rebegtem, - én, Czeglédy
108  8|    boszankodva.~ ~- Én, - rebegtem, - én, Czeglédy Gyurka...~ ~-
109  8|         Dühösen rámcsapta az ablakot, én meg úgy éreztem, hogy belesüppedek
110  8|           világított a gyertyával, de én most már elszántan válaszoltam:~ ~-
111  9|                 Talán azt hiszi, hogy én csalogattam Budapestre?
112 10|                Legyen nyugodt, ezután én se leszek olyan ostoba,
113 10|          gazember mert féltékenykedni én reám.~ ~Férj: Ismétlem,
114 10|         Adjatok egy kanálka levest és én megmondom, hogy boldogok
115 10|              hogy a házasságot nem az én számomra találták ki. Aféle
116 10|       ugyanazt fogja válaszolni, amit én. Azt feleli: arra születtem,
117 10|           sohase lehet részem. Hiszen én se vagyok jobb, mint a többi