Rész

  1  1|            rajongást, s mivel jóformán ez az első hónapja, amivel
  2  1|               Kürthök vércsefészkében? Ez már csakugyan olyan meghivás,
  3  1|            szépségeiben gyönyörködjék. Ez itt a feleségem és a kis
  4  1|               egy picurkával különb... Ez a szegény leány is majd
  5  1|            szíve egyszerre megdobbant: ez a teremtés már igazán nem
  6  1|       irigylésreméltó férfi lesz, akit ez a leány valaha a gömbölyü
  7  1|          jutottak. A magyar fővárosnak ez volt a virágkora; az éjjeli
  8  1|                volna a banálisok közé. Ez a kis vörös ember, húsz
  9  1|             fejezte be szavait, - hogy ez a fönséges hely azzá legyen,
 10  1|                nevetve megszólalt:~ ~- Ez, édes fiam, nem üzlet, hanem
 11  1|          mertem volna tenni arra, hogy ez lesz a válasz, - mert hiszen
 12  1|               átérzi azt, amit beszél, ez pedig már, régi tapasztalásom,
 13  1|         helyesebben: a neuraszténikus, ez a mi veteményes kertünk,
 14  1|              készséggel folytatta:~ ~- Ez azonban még mind semmi,
 15  1|                 a laikus is érzi, hogy ez józan és bölcs beszéd. És
 16  1|          amilyen maga!~ ~Az ő szájából ez volt a legnagyobb dicséret.~ ~ ~ ~
 17  1|     fölvilágosítást...~ ~Az elnök úr - ez volt most Scherer úr hivatalos
 18  1|              Cser professzorra.~ ~- Mi ez? - kérdezte bosszusan.~ ~-
 19  1|                kérdezte bosszusan.~ ~- Ez? Úgy gondolom, jól látja,
 20  1|             nem tudná, értse meg, hogy ez a kimutatás a betegek számára
 21  1|             írhat, amennyit jónak lát, ez a kis hazugság ugyancsak
 22  1|                az előszobából.~ ~- Jé, ez már meglepetés! - kiáltott
 23  1|               No de mindegy, majd lesz ez másképp is... Most jőjjenek
 24  1|              le se jött a Pogánykőről. Ez a szegény leány se mozdulhatna
 25  1|               nézett.~ ~- Édes, ugy-e, ez az örökké zsongó-bongó erdei
 26  1|               beszéd... Nem nagy­zolás ez tőlem, de az egész életem
 27  1|              szamóca január közepén... Ez a költészet, mert ez adja
 28  1|                   Ez a költészet, mert ez adja meg az élet szépségét
 29  1|          egyszerü, de ízletes estebéd: ez csak a szajkómódra papoló
 30  1|             élet, a csillogó fényűzés: ez az, ami még a szerelmet
 31  1|               tudom, de bizonyos, hogy ez a véletlen találkozás nem
 32  1|                 Oda se neki, Braun úr, ez nem számít... Az első év
 33  1|              igazgató megdöbbenve.~ ~- Ez, úgy gondolom, csakugyan
 34  1|            legnagyobb ágyút süssük el. Ez természetesen nem jelent
 35  1|            hogy ötezer forintba kerül. Ez se nem sok, se nem kevés.~ ~
 36  1|            akarja, udvarol: körülbelül ez az, amit kivánni bátorkodunk...~ ~
 37  1|              Háromkor, négykor, ötkor: ez a helyzettől és a körülményektől
 38  1|             maradhasson.~ ~- S mire jó ez az életmód?~ ~- Csapó azt
 39  1|         szakadni fájdalmában... Mindig ez az érzés kínoz, akkor is,
 40  1|    nyugalmasnak látok körülöttem... Ha ez a javulás továbbra is így
 41  1|         sarokban álló gép felé.~ ~- Mi ez, mondja meg doktorkám, mi
 42  1|               mondja meg doktorkám, mi ez? - kérdezte lihegve.~ ~Csollán
 43  1|                igazgatóját bebocsássa. Ez a derék férfiu, akit Marosi
 44  1|             jövő hetet nem érem meg!~ ~Ez nyilvánvalóan őrültség volt
 45  1|               én betegebb vagyok, mint ez az egész csőcselék idekünn...
 46  1|           magyar korona országaiban, s ez a valaki, nem dicsekvésből
 47  1|                  Reklámból, lelkem, de ez nem zárja ki, hogy tényleg
 48  1| vetélytársnőjét a lámpák elé hívják... Ez a taps okozza a lázt és
 49  1|               gondoljon a színházra... Ez, higyje meg, sokkal többet
 50  1|                kulturát most mindössze ez a torony képviselte körülöttük,
 51  1|                     Nem gondolja, hogy ez az igazi boldogság? - szólott
 52  1|               törtem a fejemet, hiszen ez a rejtély sokkal egyszerűbb,
 53  1| kétségbeeséssel nézett maga elé...~ ~- Ez az utolsó szava? - kérdezte
 54  1|              kérdezte kedvetlenül.~ ~- Ez. De mivel azt is tudom,
 55  1|              sóhivatalnok bámulva.~ ~- Ez az, amivel még az orvostudomány
 56  1|             jóformán szüntelenül ásít. Ez igen nagy baj, mert ő fensége
 57  1|            hangulatot... Nem bolondság ez, mert a legképtelenebb bonyo­dalmak
 58  1|              ásítás... Rémületes dolog ez, és ha a tudomány nem segít
 59  1|              komolyan így szólott:~ ~- Ez az eset nem rendkivüli,
 60  1|           vállat vont:~ ~- Tudom, hogy ez csak szerénység, s ugyancsak
 61  1|           fenségedet e szép, e viruló, ez áldásos magyar fürdőbe vezérelte.
 62  1|               keres, - s én biztosítom ez ünnepies pillanatban, hogy
 63  1|             ásítástól szóhoz jutott, - ez a világ nagyon unalmas,
 64  1|             estig ásítania kelljen. Ha ez így megy tovább, lassanként
 65  1|          valami érzékeny természet, de ez már mégis több a soknál...
 66  1|            mosolyogva vállat vont:~ ~- Ez az új gyógyítómód reakciója,
 67  1|               elé.~ ~- Azt hiszi, hogy ez másnemü ásítás? - kérdezte
 68  1|            egyetemi professzor, - hogy ez a nagytalentumu, fiatal
 69  1|           programmját, jól tudja, hogy ez sohase következett volna
 70  1|        meghatott doktor keze után.~ ~- Ez a szomoru epizód bennünket
 71  1|                az idegesek Mekkáját... Ez a fürdő, úgy mondják, újjá
 72  1|       nagyságos tanár úr, én vagyok... Ez meg itt Scherer elnök, a
 73  1|                               XVIII.~ ~Ez a szezón már egyszerre úrrá
 74  1|             szólott Scherer úrhoz:~ ~- Ez már beszéd: a részvényeink
 75  1|            akar tenni? - kérdezte.~ ~- Ez az, amire én várom magától
 76  1|               az a meggyőződésem, hogy ez a gyógyítómód nem is oly
 77  1|             dinnye-pépben fog fürödni, ez, úgy gondolom, egy-kettőre
 78  1|              az ostobák, a lágyszívüek ez óriási és nevetséges komédiájában?
 79  2|            szörnyü módon bosszantotta. Ez különben több volt, mint
 80  2|         ismeretlen női név volt írva - ez a név: Iza, - a boríték
 81  2|              címezve. Őszintén szólva, ez már a második levél volt,
 82  3|          Nézzétek ezt a kopasz fickót, ez Muki, a sároshelyi Tüzoltó
 83  3|               volt kiszolgáló pincére. Ez akkor volt, amikor a két
 84  3|              rendezkedjék...~ ~Klárika ez időben meleg barátsággal
 85  3|              Tőkéimből mi sem folyt be ez öt nap alatt... de ha elsejéig
 86  4|         délután nem mehetek veled...~ ~Ez a pár szó, - fejtsék meg
 87  4|               azért, de részben bizony ez is hozzájárult, hogy elcsábíttassam
 88  5|           sohasem vágyódik Réthátra... Ez az első kérésem az esküvőnk
 89  5|               de mit csinálok én, amíg ez az átkozott vasúti vonat
 90  5|          rézveretes bőröndökön ugyanis ez az ismert név volt olvasható:~ ~-
 91  5|          Ladányi Paula.~ ~- Egek, hisz ez a férjem barátnője! - kiáltott
 92  5|              vele?~ ~- Azt hiszi, hogy ez olyan könnyü dolog?... A
 93  6|       kárpótlás a veszteségeért...~ ~- Ez már egészen más beszéd, -
 94  7|                  A primadonna: Mit ért ez alatt?~ ~Az idegen úr: Azt,
 95  7|             nyilvánosság bírálata alá? Ez esetben tudja meg, hogy
 96  7|                      Az idegen úr: Hát ez a válasza mindarra, amit
 97  7|             elmondtam?~ ~A primadonna: Ez.~ ~Az idegen úr: És elhatározott
 98  8|           formálódjék. Mint lehetséges ez, mint lehetséges, jó Isten!
 99  8|             második négyest! Kutyavér, ez már változtat valamit a
100  8|                    Hát szerelmes vagy? Ez már aztán más beszéd, egészen
101  9|      megszólalt a mázsáló csöngetyüje. Ez izgató hangokra egyszerre
102 10|                frázis semmitse jelent. Ez csak annyi, mintha maga
103 10|              megölelhetek. (Sírva:) És ez a gazember mert féltékenykedni
104 10|             sóhajtotta: meglátod, hogy ez a svihák méreggel pusztít
105 11|                Különös hely, nem igaz? Ez aztán egészen más, mint
106 11|                után nyugalmas öregség: ez az, amiről félszázadja álmodom...~ ~