Rész

  1  1|             üres szobánk se volt, míg most... Hányan is vagyunk mindössze,
  2  1|          koccintottak, de figyelmüket most hirtelen elterelte a megütött
  3  1|             jelezte.~ ~- Vajjon hoz-e most valakit az ördög? - kérdezte
  4  1|     kapcsolatban áll...~ ~Az igazgató most már helyeslőleg bólogatott,
  5  1|          ember egymagában kép­viselte most a régi Kürthök férfi-cselédségét.
  6  1|           arányaival, sötét színeivel most is megihlette a belépőt;
  7  1|         nevetve bólintott, de a szeme most hirtelen másfelé fordult;
  8  1|          beolvadnak a kultúra zajába, most kiléptek a sötétzöld színpadra:
  9  1|             hála istennek egészséges. Most azonban sok a dolga, mert
 10  1|            ezen törtem a fejemet, - s most merem hinni, hogy sikerült
 11  1|             naptól kezdve véget ér... Most csak pihenje ki magát jól
 12  1|           csaknem koldusbotra jutott, most vagyont szerzett az építő-napszámosok
 13  1|          valamikor a vendéglő állott, most a nyaralók utcája torkollott
 14  1|         buda­pesti külön vonat. Éppen most kaptuk a pusztaőrsi jelzést.~ ~
 15  1|        reszket: nem csoda, Scherer úr most szerepel első ízben a nyilvánosság
 16  1|                 Az elnök úr - ez volt most Scherer úr hivatalos címe -
 17  1|               tölti meg. Szerencsére, most megvan végre a módunk ahhoz,
 18  1|            mindenki meghalt, de hátha most megváltozik a régi rend?
 19  1|            majd lesz ez másképp is... Most jőjjenek be és foglaljanak
 20  1|             nem könyörülnék rajta. De most már magammal hoztam, hogy
 21  1|     aranysipkás szolgának:~ ~- Lajos, most már ne engedjen be több
 22  1|         akarná megvizsgáltatni magát, most már csak türelmetlenkedjék
 23  1|              a régi vendéglőssel, aki most - mint a kocsmai terminológia
 24  1|            amelynek sötétzöld lombjai most föléjük borultak, hűvös,
 25  1|               hogy így beszél, hiszen most találkozik velem másodszor
 26  1|      meglepetve nézett a leányra, aki most még nagyobb hévvel folytatta:~ ~-
 27  1|      termetével, a csillogó szemével, most egyszerűen imádom. Mert
 28  1|              változást?~ ~- Azt, hogy most itt sétálok magával a zuggó-füredi
 29  1|                                X.~ ~- Most pedig itt az ideje, hogy
 30  1|       jelenetet; hogyne: a legtöbbnek most van először alkalmuk ahhoz,
 31  1|               ideges rohama rájöjjön. Most is, hogy az orvos szobájában
 32  1|             meg az agyvelejét.~ ~- Ha most rögtön vissza nem megyek
 33  1|          tornya... Az emberi kulturát most mindössze ez a torony képviselte
 34  1|            megfossza magát?~ ~A leány most kivette a kezét az orvos
 35  1|              nem lennék többé az, aki most vagyok, azt maga épp oly
 36  1|                Egy szótagot kitalált, most már törje a fejét a többin
 37  1|             bérházakat ön építette) s most szinte más vér költözött
 38  1| vöröshagyma-inhalációt nem használom, most már talán én is ott vagyok,
 39  1|               kiiszod...~ ~Réthy gróf most már megöregedett kissé,
 40  1|         szerződés nem csinált belőle: most is olajbafőzéssel fenyegette
 41  1|       mindeddig nem találta meg. Csak most, annyi sok esztendő mulva,
 42  1|         érintkezik az emberekkel. Már most képzelje el, micsoda kellemetlenségeket
 43  1|                  Köszönöm, de tósztot most ne várjanak tőlem. Fáradt
 44  1|     vadászával, hogy várakozik rám... Most fogjuk megállapítani a gyógyítómódot,
 45  1|             goromba ember lennék, hát most azt mondanám, hogy az egész
 46  1|            mondok, hogy csalódott. És most, éppen kétszer annyit ásítok,
 47  1|          ásítást a másik ásítástól... Most már, hogy túl vagyunk a
 48  1|            ásított, mert ideges volt, most azért ásít, mert nyugodt,
 49  1|         szólott Scherer elnökhöz:~ ~- Most már a jó úton vagyunk: szidnak
 50  1|               nem hozott volna lázba, most az elérzékenyülés édes könyeit
 51  1|                  A két augur jóformán most volt először bizalmas téte-á-téte-ben,
 52  1|          képtelen tanácsaimat!... Még most is elfog a kacagás, ha meggondolom,
 53  1|          mintha arról lenne szó, hogy most már, miután egy napig nem
 54  1|     hajókötelekből voltak az idegeim, most a sok munka, érzem, hogy
 55  1|               megváltoztatta nézetét: most már szentül meg volt győződve
 56  1|            mindenki irigyeljen... Már most is szeretem, de akkor fogom
 57  1|    ihszalaggal befont birodalma, csak most ébred föl igazán...~ ~Titokzatos
 58  1|         áldozatára...~ ~Az erdő mélye most is csak olyan, mint valaha
 59  1|           Csevice vándorútjára indul, most nem himbálózik, nem enyeleg,
 60  1|         barlangokban pihennek, mintha most részvéttel ráznák a fejüket,
 61  1|              a mocsár szélén kuksolt, most egyszerre megrázkódik és
 62  1|         aranyhímes fátyolágyad körül, most mogorva majoros méri a hamisított
 63  2|          előtte az a gondolat, hogy ő most már a megcsalt feleségek
 64  2|             hanem az okossága révén), most szomoruan tapasztalta, hogy
 65  2|  szolgálatkészen a csinos Teréz. - De most amiatt jöttem be, hogy a
 66  2|               hevében. A vörös Julcsa most testhezálló kabátot, tollas
 67  2|            hiszen ezt a ruhát is, ami most rajtam van, az áldottszívü
 68  2|             nagysága ellen vétkeztem. Most már aztán - mondok magamba -
 69  2|            vígjátéki alak lett volna, most bizonyára hosszabb monológba
 70  3|              szívem­ben... Mi érhetne most, ami oly boldoggá tehetne,
 71  3|       fiatalságot és poézist juttatja most kopasz fejével az eszembe...~ ~
 72  4|            igen szokta kéretni magát, most hirtelen a fejét rázta,
 73  4|              don Juánokkal suttog, de most valami baljóslatu hidegség
 74  4|             le az utolsó falatját, de most óvatosan bevonult a szobájába,
 75  4|        mosolygott.~ ~- Nem, köszönöm, most ne fáradjon. De ha a feleségem
 76  4|            hogy hazudjék...~ ~Gellért most szigoruan kiegyenesedett,
 77  4|               merészségre: az asszony most forró ajkát az övéhez tapasztotta.
 78  4|           kérdezte a szép bűnöst, aki most már karját is a férje nyaka
 79  4|        mindent megtudjon...~ ~Gellért most már elmeháborodott módjára
 80  4|               urára.~ ~- Miért beszél most megint Szentpályról?~ ~-
 81  5|            egész nap az erdőben... De most vissza kell térnem Réthátra
 82  5|            másfél év óta szeret, s én most már szí­ve­sen lemondanék
 83  5|    elégedetten így szólott:~ ~- Talán most csalja meg... talán most...
 84  5|              most csalja meg... talán most... ebben a pillanatban...~ ~ ~
 85  6|                 Mikor a pisze kómikus most ilyen tréfás kétségbeeséssel
 86  6|               tisztességes idea után, most hirtelen a homlokomra csaptam.
 87  6|             tette le a kártyáját.~ ~- Most, Dürer úr, amikor százezer
 88  7|              Haragosan:) Goldschmied, most már csakugyan azt mondom,
 89  8|          falvaktól. Nem jó lett volna most gyalogszerrel vándorolgatni
 90  8|               öt óra volt. A türelmem most már végképpen elhagyott,
 91  8|              Jegyezd meg kölyök, hogy most nem a vén kecske áll előtted,
 92  8|        világított a gyertyával, de én most már elszántan válaszoltam:~ ~-
 93  8|              mondani az édes apámról, most pedig le fogok mondani a
 94  9|         türelmetlen vén embernek:~ ~- Most nincs több időm, de jöjjön
 95  9|             szélhámos. De lehet, hogy most csakugyan, nincs ennivalója...~ ~
 96 10|            szeretőjét?~ ~Férj: Terka, most már komolyan kérem, hogy
 97 10|        egyszer a feje lágya! Utóvégre most már nem valami borzas iskolás
 98 10|           elég!~ ~Feleség: Üssön meg! Most már csak az hiányzik, hogy
 99 10|           Kovács: Ne haragudjanak, ha most egy indiszkrét kérdést intézek
100 11|      be­ka­nyarodott. Az asszony, aki most látta először a birtokot,
101 11|                az ánisszagot nem adná most oda az egész szénaillatos