Rész

 1  1|       kedvenc szakmám.~ ~- Micsoda a doktor úr kedvenc szakmája? - kérdezte
 2  1|           társaságunkban iszik meg a doktor úr egy feketét...~ ~Barátságosan
 3  1|            következő percben Csollán doktor már szintén ott ült a kávéházi
 4  1|            meg mindazt, amit a pesti doktor beszélt, hát meg­hunyászkodva
 5  1|           pénz kellene ahhoz, hogy a doktor úr tervei megvalósuljanak?~ ~-
 6  1|             együgyüen nézett a pesti doktor szemébe s a vendéglős utóbb
 7  1|         helyeslőleg bólogatott, de a doktor jóindulatu magyarázatokba
 8  1|              a tulajdonos.~ ~Csollán doktor nagyot ásított.~ ~- Az attól
 9  1|          tulajdonos nyájasan nyult a doktor keze után s magyaros őszinteséggel
10  1|              lovagjaikról.~ ~Csollán doktor, amikor másnap délben fölkanyarodott
11  1|                  Hollá, Isten hozta, doktor uram! - kiáltotta hangos
12  1|     barátságosan gondjaiba fogadta a doktor holmiját, míg a házigazda
13  1|            gúnyos mosolylyal a pesti doktor.~ ~- Óh nem, a képek még
14  1|        udvariasan előrebocsátotta. A doktor bókolva állt meg a küszöbön,
15  1|             pálinkát hozott, Csollán doktor pedig a fővárosi ember éles
16  1|         erősen megszorította a pesti doktor gyémántoktól csillogó ujjait.~ ~-
17  1|       Budapesten? - kérdezte Csollán doktor csodálkozva.~ ~- Nem én,
18  1|       főjegyzővel csevegett. Csollán doktor a szakértő pillantásával
19  1|          szava és mozdulata. Csollán doktor úgy érezte, hogy a vér hullámzani
20  1|            mondom ezt, Csollán Tamás doktor, aki értek valamicskét a
21  1|      nagydobot megüssük...~ ~Csollán doktor még egy pillantást vetett
22  1|               a lány pedig - Csollán doktor ezt figyelte meg leg­inkább -
23  1|            siet eléje, mivel Csollán doktor az unokája annak az öreg
24  1|        jóakarattal hallgatta végig a doktor rapszódiáját, aztán nevetve
25  1|           mind koldusok...~ ~Csollán doktor szeliden hallgatta végig
26  1|         szúrtak volna meg.~ ~Csollán doktor diadalmasan intett, aztán
27  1|          helyeslőleg intett, Csollán doktor pedig nagy hévvel folytatta:~ ~-
28  1|             a pár milliócskát...~ ~A doktor jókedvüen fölcsapott a tőkepénzes
29  1|       olvasóban. A fiatal úr Csollán doktor volt, aki szerényen meghajolt
30  1|              onnan, - kezdte Csollán doktor mosolyogva, - ahol a minap
31  1|              havannáját, míg Csollán doktor jóízüen új szivarra gyújtott.
32  1|        kurája az idegességnek...~ ~A doktor lenézőleg mosolygott.~ ~-
33  1|             megkezdhetjük.~ ~Csollán doktor udvariasan meghajolt, aztán
34  1|            meg, hogy a fecsegő pesti doktor küldi a hódoló kézcsókjával
35  1|           Huzd rá! - kiáltja Csollán doktor idegesen.~ ~A cigányok rázendítenek
36  1|         méltósága? - kiáltja Csollán doktor lázasan.~ ~A nagy izgalomban
37  1|       örömében részt­vegyen. Csollán doktor int a cigánynak, a Rákóczi-induló
38  1|      osztogatják? - kérdezte Csollán doktor tréfásan.~ ~- Kedves barátom,
39  1|            fogadó-terem­ben, Csollán doktor pedig, aki skót házikabátot,
40  1|             jó étvágyától.~ ~Csollán doktor tünődve simogatta meg az
41  1|  gyönyörűséggel.~ ~Egyik délután - a doktor éppen a hintaszékében ült
42  1|                 kiáltott föl Csollán doktor, aki a kopogtatásra hamarosan
43  1|           maradt? - kérdezte Csollán doktor udvariasan.~ ~- A feleségem? -
44  1|             velünk töltse.~ ~Csollán doktor engedelmet kért, hogy kabátot
45  1|              banálitást mondjanak. A doktor végre megállt és a lányra
46  1|              nézett egy pillanatig a doktor szemébe.~ ~- Szepessy Bandit
47  1|         férfi eltartson...~ ~Csollán doktor meglepetve nézett a leányra,
48  1|              is fokozni képes...~ ~A doktor ámulva állott meg s az ajkán
49  1|              töltötték, csak Csollán doktor tett nagyobb utazást a külföldön,
50  1|                 kiáltott föl Csollán doktor csodálkozva.~ ~- Persze,
51  1|             az enyémben és a Csollán doktor úréban, akivel a haditervet
52  1|            mondta ezt, aki a Csollán doktor várószobájában tartotta
53  1|            asztalai mellett. Csollán doktor a francia forradalmárok
54  1|              illuzióját.~ ~A Csollán doktor várószobájában csupa szép
55  1|            megszakítja, hogy Csollán doktor, különös szabásu, fehér
56  1|            mentette meg...~ ~Csollán doktor helyeslőleg bólogat, aztán
57  1|          asszonyom, - mondta Csollán doktor komolyan, - a javulás, hála
58  1|         küszöbön is, ameddig Csollán doktor elkisérte. S amíg boldogan,
59  1|          kérdezte lihegve.~ ~Csollán doktor nyugodtan letakarta a gépet
60  1|          szekrény mélyébe.~ ~Csollán doktor, aki a humoros oldaláról
61  1|      óvatosságból kipárnázták...~ ~A doktor jókedvüen ütött a betege
62  1|         komoly baja? - szólt Csollán doktor nevetve.~ ~A primadonna
63  1|          lesz a láttára...~ ~Csollán doktor helyeslőleg intett, aztán
64  1|              az egész világot...~ ~A doktor gyöngéden a kezébe fogta
65  1|           primadonna nevetve ütött a doktor kezére, s durcásan szólott:~ ~-
66  1|              sétatér betegei közé. A doktor még fogadott néhány látogatót,
67  1|                            XIII.~ ~A doktor azonban nem állt meg a fürdőzők
68  1| tisztességesen megvárakoztatott.~ ~A doktor fürgén sietett föl a primitiv
69  1|        vércsefészkében? - kérdezte a doktor azon a mámoros hangon, amely
70  1|              sikoltva kapaszkodott a doktor karjába, majd elkomolyodva
71  1|        koronák ágai közül... A pesti doktor behunyt szemmel szívta magába
72  1|           Szeret?~ ~Válasz helyett a doktor szenvedélyesen magához ölelte
73  1|          különbnek a többinél...~ ~A doktor lihegve dőlt az egyik fának,
74  1|   igazgató-főorvos lakására. Csollán doktor figyelmes arccal hallgatta
75  1|            elküldte vadászát Csollán doktor lakására...~ ~Tíz perccel
76  1|                 Tíz perccel később a doktor cilinderesen, fekete gérokkban
77  1|              szemehéjja...~ ~Csollán doktor szertartásosan meghajolt,
78  1|        faragjon belőlem...~ ~Csollán doktor ekkor összehúzta a szemöldökét,
79  1|           aggasztóan eltünt. Csollán doktor, akinek kissé idegeskedve
80  1|              amikor idejöttem...~ ~A doktor szelid béketűréssel bólintott,
81  1|          vált. A képes lapok Csollán doktor arcképét is kiadták, azzal
82  1|             elismerték, hogy Csollán doktor föltétlenül elsőrangu pszihológus,
83  1|               Január elsején Csollán doktor csodát művelt: magával hozta
84  1|           amelyet Erzsike és Csollán doktor folytattak egymással, valóban
85  1|          gyöngéden nyult a meghatott doktor keze után.~ ~- Ez a szomoru
86  1|              jóindulattal.~ ~Csollán doktor jóízüen fölkacagott, mint
87  1|             könyeit hullatta Csollán doktor karjaiban. Hiszen e gyarló
88  1|     ostobaságára? - kérdezte Csollán doktor emelt fővel.~ ~- És ki volt,
89  1|              apai gyöngédséggel.~ ~A doktor hálásan bólintott, aztán
90  1|        kiváncsian nézett rá, Csollán doktor pedig nevetve folytatta:~ ~-
91  1|            neuraszténia...~ ~Csollán doktor bámulva nézett a milliomosra.~ ~-
92  1|                 kiáltott föl Csollán doktor.~ ~- Miért ne? Magunk közt
93  1|        ketten gondoltuk...~ ~Csollán doktor nem vesztegetett több szót,
94  1|              elnök távozott, Csollán doktor sokáig utána nézett az ablakon
95  1|           Mára van kitűzve a Csollán doktor esküvője Seötét Erzsike
96  1|    feketehaju, kuruc öreg úr, akit a doktor veszedelmes idegbajából
97  1|             csodálatot kelt. Csollán doktor frakkot visel, de gomblyukában
98  1|              Negyedóra mulva Csollán doktor és a felesége már külön