Rész

 1  1|             ilyen újításokra gondoltam, amikor azt kivántam, hogy Nyugat-Európával
 2  1|           délelőttönkint Zuggó-Füredre; amikor a delet harangozták, búcsut
 3  1|         lovagjaikról.~ ~Csollán doktor, amikor másnap délben fölkanyarodott
 4  1|                maradtak itt. Az ősöket, amikor az utolsó Kürth meghalt,
 5  1|               még sohase látta. Nappal, amikor a földi halandó puha tenniszöltözetben
 6  1|                     Hogyan szeretnélek, amikor nem vagy hozzámvaló, szegény
 7  1|               és illatai mind eltüntek, amikor a jólét egyetlen sugara
 8  1|           vagyunk.~ ~Csollán doktornak, amikor Zuggó-Füred utcáiról Budapestre
 9  1|             Sas-utcában s tíz év mulva, amikor a bolton jó pénzért túladott,
10  1|              itta meg nyilvános helyen, amikor a takarékbetétje elérte
11  1|                abból az időből ismerem, amikor pólyában visított a tejcsarnok
12  1|                hogy az az idő is eljön, amikor a szíve úgy fog kattogni,
13  1|                 kovácsműhely kalapácsa, amikor néha, egy pompás ebéd derekán,
14  1|            hirtelen halálfélelmet érez, amikor az utcán járva, egyszerre
15  1|                mindenki akkor fog enni, amikor éhes lesz. Harmadik pont:
16  1|             sokat jelentőleg krákog. És amikor a halvány Scherer végre
17  1|           válaszol:~ ~- Tisztelt Uraim! Amikor szíves meghivásukat elfogadtam,
18  1|                meglehetősen igaza volt, amikor ezidőben így szólott Scherer
19  1|            művészetét. Ki fog meghalni, amikor Zuggó-Füred szanatóriuma
20  1|             erőszakos emberi nyavalyát, amikor potom néhány forintért a
21  1|          színpad, kacérkodó szép leány, amikor mi már hidegen fekszünk
22  1|                 lötytyel.~ ~Scherer úr, amikor harmadnap a Chrizosztom-forrás
23  1|              regényeket olvasott. Este, amikor a vendéglőssel hármasban
24  1|                bujik ki a földből, mint amikor az ideje megjön. A csollanizmus
25  1|               jóízüen borzongtak össze, amikor az új, hidegvizes intézet
26  1|                 jó Isten háta mögött... Amikor odafönn, a régi kastélyban,
27  1|                 izgatottan az elnöktől, amikor harminchat órai utazás után
28  1|            vannak, még abból az időből, amikor aktiv szolgálatban állott.
29  1|              Nyolc óra még nem mult el, amikor az elnök, aranyszegélyes
30  1|       aggodalmasan vakarta meg a fejét, amikor az elnök Csapó ajtaján kopogtatni
31  1|         párnatengerben tölti az idejét, amikor odakünn a nap süt és a pacsirták
32  1|             hogy mindenki akkor ebédel, amikor éhes és jól esik neki. Reggel
33  1|                alkonyattól! Már reggel, amikor nap süt és az egész világ
34  1|         szaporasága felől gondolkodott, amikor hirtelen egy kényszer-gondolat
35  1|           cégtáblát...~ ~Lefekvés után, amikor már az ágyban kényelmesen
36  1|           nyájasan kezet nyújtott neki, amikor a rendelőszoba küszöbét
37  1|                 soknál... Vannak napok, amikor azt hiszem, hogy rögtön
38  1|               hatása: boldogok vagyunk, amikor halljuk s szívesen a keblünkre
39  1|              amely minden férfit elfog, amikor azzal a nővel beszél, aki
40  1|                    Bár ütne meg a guta, amikor a knikebajnodat kiiszod...~ ~
41  1|          beleegyezőleg bólogatott. Csak amikor a gróf távozott, szólott
42  1|                    Vagy más alkalommal, amikor a küldöttség szónoka a legszebb
43  1|                 elmaradjon. Scherer úr, amikor az őrnagy levelét elolvasta,
44  1|             fölrakta egy másik fotelbe. Amikor az orvos belépett, nyájasan
45  1|             asztalhoz csak olyankor ül, amikor éhes, naponként kétszer
46  1|             kétszer annyit ásítok, mint amikor idejöttem...~ ~A doktor
47  1| öngyilkosságához? - kérdezte a leány, - amikor a vonat már a főváros felé
48  1|        fiatalemberről, aki nálunk volt, amikor maga először a Pogány­várban
49  1|                Meg is mondtam ezt neki, amikor két héttel ezelőtt a kezemet
50  1|                     Majdnem éjfél volt, amikor a két matador végre eltávozott
51  1|                meghatottság kö­zepette. Amikor az orgona újból megszólal
52  1|                  álmodozva susogja:~ ~- Amikor legelőször megláttalak,
53  1|               olyan, mint valaha régen, amikor a halandó ember még idegen
54  2|                héttel ezelőtt érkezett, amikor még sejtelme se volt afelől,
55  2|        tapasztalta, hogy vannak esetek, amikor a józan feleség se józanabb,
56  2|               ki a mosókönyve lapjaira, amikor a szobaleány csöndesen az
57  2|                ennek, ott kell kezdnem, amikor a nagysága a cselédkönyvet
58  2|      cókmókommal az Eötvös-utcán végig, amikor hátulról valaki egyszerre
59  2|                hogy „Pszt, Julcsa!”, de amikor hátra­fordultam, csodálkozva
60  2|          Nádor-utcába, s nagyot néztem, amikor leültetett a bőrkarosszékébe,
61  3|             züllött éjjeli helyiségben, amikor az egyik pincér, aki foltos
62  3|                 pincére. Ez akkor volt, amikor a két Burda-kisasszonynak
63  3|             piaci, emeletes házában. És amikor a gyöngyvirág, a május bűbájos,
64  4|              délután, - mondta magában, amikor a lépcsőn lefelé haladtak.~ ~
65  4|              ott az elbeszélés fonalát, amikor szerdán délben a Gellérték
66  4|           tigris módjára hallgatózott s amikor biztos volt róla, hogy a
67  4|               hitvány anyagi dolgokról, amikor egy egész élet boldogságáról
68  4|          kipirult (éppen mint ebédután, amikor először füllentett), a kezé­vel
69  5|                hetenkint kétszer látta, amikor a főherceg tizennyolc órai
70  5|             tette meg ugyanazt az utat, amikor észrevette, hogy a komornája
71  5|              távirótiszt köszöntését, s amikor azt hallotta, hogy a vonat
72  5|            bőröndjeihez volt erősítve s amikor közelebb hajolt, csodálkozva
73  6|                a Vigadó nagytermében, s amikor éjfél táján, hálás szavakkal,
74  6|              egy kaliforniai téli este, amikor Tilda di Sicardit, a nagy
75  6|             színház s az olyan estéken, amikor a nyomorult nép nem kapkodta
76  6|          kártyáját.~ ~- Most, Dürer úr, amikor százezer lira veszteségben
77  6|               sok maliciával csevegtek, amikor a harisnyás lakáj egyszerre
78  6|         vendégek fölálltak a helyükből, amikor egyszerre rekedt ordítás
79  6|              isteni szikrának engedett, amikor a művészet göröngyös ösvényére
80  7|              járok messze a valóságtól, amikor a költő ismert mondását
81  8|                akkor vett tűt a kezébe, amikor a Tizenhét császárhoz cimzett
82  8|          Lauschiknak kell átengednem; s amikor Novotny, régi módi szerint
83 10|               ebédeltem a kaszinóban, s amikor a Lipót-utcán végigjöttem,
84 10|                 beafsteek és rostélyos. Amikor a családi tűzhely melegsége
85 10|                nem illetlen. De néha, - amikor maguk egy csésze feketével
86 10|            szoruljon el az ember szíve, amikor a mások zavartalan boldogságát
87 11|              husz krajcárt a kávéházra, amikor már nyolc-tízezer forintnyi
88 11|               fiatal rokont kinevették, amikor a sürgős pénzzavarral elő­hozakodott.
89 11|             huzódozott az utazástól, de amikor az orvos megmagyarázta neki,
90 11|             csak elérkezett az az este, amikor az öreg Völgyi így szólhatott
91 11|                 vernek agyon bennünket, amikor nekik tetszik...~ ~A sétát