Rész

 1  1|                vagy kétszáz lépés­nyire maga mögött hagyta a szegényes
 2  1|                gavallérosan elvégezte a maga kötelességét, de ami az
 3  1|             viseletükben, az idegent... Maga a hidegvizes gyógyintézet
 4  1|           Sugár-út születésére, amely a maga kábító tempójával az amerikai
 5  1|       odacsődíthetnénk egy-két embert a maga Zuggó-Füredjére... De így?...
 6  1|          tapasztalásom, félsiker. Aki a maga igazsága felől makacsul
 7  1|                 ideje jut ahhoz, hogy a maga nya­valyájára gondoljon.
 8  1|             egészen más dolog.~ ~- Mi a maga receptje?~ ~- A természethez,
 9  1|        fölakasztottak már, mint amilyen maga!~ ~Az ő szájából ez volt
10  1|            doktorral.~ ~- Remélem, hogy maga ezután is föllátogat hozzánk,
11  1|          részvényesek meg­hivására ime, maga is lerándult a gyönyörü
12  1|            váltogatja a beszéd alatt, s maga is sokat jelentőleg krákog.
13  1|                 az úr, hogy én csupán a maga kiszolgálása végett vagyok
14  1|             kotyvalékába?~ ~- Miért ne? Maga annyi vasat írhat, amennyit
15  1|                 fák közül idelátszik... Maga persze egészen másra gondol,
16  1|               azokra a lányokra, akiket maga ismer. Ha e kijelentésem
17  1|              sziklába vájt ebédlőben, a maga oldalán, s annak a pár szónak,
18  1|          utólérhetetlenül nagy módját a maga fontosságához képest először
19  1|                  lelketifjító milieuben maga a fényes és modern fürdő,
20  1|          tábornok. Én az vagyok, - hogy maga micsoda, azt egyelőre nem
21  1|                  Miféle ajánlatot tehet maga nekem?~ ~Scherer úr. Beszéljünk
22  1|           hónapra.~ ~A tábornok. Hallja maga, vén színházdirektor: máskor
23  1|       kételkedve). És bizonyos az, hogy maga nem tébolyodott?~ ~Scherer
24  1|                  szent meggyőződéssel). Maga mégis tébolyodott, de nekem
25  1|            kiáltotta hangosan, - ember, maga még mindig alszik? Nem röstelli,
26  1|                 ha szeptembertől kezdve maga is téli álomra vonul be
27  1|           Hallja, - mondta elsápadva, - maga talán azt hiszi, hogy a
28  1|          méltósága!~ ~Bókolva engedi be maga előtt a főispánnét s a csiptetője
29  1|                 megtiltom, hogy ezentúl maga kérdezzen valamit tőlem...
30  1|           sugárzó férfinak látszott s a maga szakmájában országos tekintély
31  1|             szimptomáimat elmondom, hát maga, fiacskám, menten elájul
32  1|           durcásan szólott:~ ~- Menjen, maga mindig csak tréfával üti
33  1|            lekiáltott hozzá:~ ~- Halló, maga az, milliomos-jelölt úr?...
34  1|               megbotránkozására - saját maga hajtotta.~ ~- Mi hír a Seötétek
35  1|            osztályrészünk?... Miért?... Maga, aki száz férfinél okosabb,
36  1|          kacérsággal.~ ~- Hogy mit, azt maga épp olyan jól tudja, mint
37  1|              Kedves barátom, én értem a maga fellobbanását, s azt se
38  1|                az, aki most vagyok, azt maga épp oly jól tudja, mint
39  1|       okosságomnak, s kimondjam, hogy a maga nézetét valló nő ostoba
40  1|          komikus kétségbeeséssel nézett maga elé...~ ~- Ez az utolsó
41  1|        zászlószentelését ünnepeljük?... Maga elfelejti barátom, hogy
42  1|                 négy hét mulva fenséged maga se fogja elhinni, hogy ilyen
43  1|              mondta finom mosolylyal, - maga igéretet tett nekem, hogy
44  1|          főherceg kissé zavartan nézett maga elé.~ ~- Azt hiszi, hogy
45  1|                 aki nálunk volt, amikor maga először a Pogány­várban
46  1|        tiszteletbeli megyei főjegyző, a maga szerelmes lovagja? Csak
47  1|              hogy a felesége leszek, de maga, Csollán, aki ismeri az
48  1|             amelyben csak ennyi állott: maga miatt halok meg.~ ~Mindaketten
49  1|             hajlongó fiatal orvost.~ ~- Maga az a szédelgő, barátom? -
50  1|             olyan tébolyodottak, akik a maga szédel­gésének felülnek...
51  1|              annak dacára is az, hogy a maga kobakjából került ki...
52  1|              megközelíti... Ezt azonban maga, bár a föltalálás dicsőségét
53  1|          burkolózó Csollán doktort.~ ~- Maga csirkefogó! - mondta neki
54  1|             hosszabb időt vett igénybe, maga a szertartás már kevesebbet:
55  2|               ajkbiggyesztéssel susogta maga elé:~ ~- A szakácsnémnak
56  2|         iparosleány.~ ~- Na Julcsa, hát maga mi jót hozott? - kérdezte
57  2|                alélt el, ahogy Julcsa a maga jámbor elméjében hitte,
58  3|          tekintetes urat...~ ~- Kicsoda maga? - kérdezte a tanár kissé
59  3|               urat ki­szolgáltam...~ ~- Maga Muki, a sárosberényi pincér? -
60  3|                választ adna a kérdésre, maga köré csoportosította az
61  3|               öreg Burda, aki valamikor maga is diákos ember volt, meg­szerette
62  3|             pincér kezébe.~ ~- Itt van, maga is igyék egy pohár jó bort...
63  4|            benézett a férfiszobába.~ ~- Maga itthon van? - kérdezte kissé
64  4|                 levelet kell írnom. Hát maga hová siet ilyen korán?~ ~
65  4|               még csak az kellene, hogy maga is a nyakamon legyen...
66  4|                 a haditervet: félhatkor maga is föl fog nézni a szabónőhöz
67  4|              Gelbnénél a Fürdő-utcában, maga vizsgálóbíró! - mondta kacagva
68  4|              mondta fuldokolva, - Sári, maga ma délután nem volt a szabónőnél...~ ~
69  4|                 kire gyanakszik?~ ~- És maga ilyen könnyedén beszél a
70  4|             Csak nem hívhatom ide, hogy maga mindent megtudjon...~ ~Gellért
71  4|               beszéltünk!~ ~- Drágám, a maga eszecskéje úgylátszik megzavarodott.
72  4| operett-szerepet. De mivel tudtam, hogy maga mindig ellene volt a komédiázásnak,
73  5|        borosnyói hegyek közt poroszkál, maga is betért a távirótiszt
74  5|     nagytermében és Lajos főherceg, aki maga is mulatni szerető fiatalember
75  5|                  de úgy hallottam, hogy maga bizalmas barátságban áll
76  5|                kis ideig tünődve nézett maga elé, de egyszerre hangosan
77  7|                primadonna: Törjön meg a maga szíve, ne az enyém!~ ~Az
78  7|                 amelynek kivétel nélkül maga az ideálja, virággal és
79  8|             susogta, - azt akarom, hogy maga legyen a táncosom...~ ~Nem
80  9|         amelyben a kopott vén szinész a maga művé­szetét és oroszlánkörmeit
81  9|           Pogányné tanácstalanul nézett maga elé, az aggastyán pedig
82  9|            gúnyosan így szólott:~ ~- És maga még mindig hisz a vén komédiásnak?
83  9|            elgondolkozott, de csakhamar maga is lefeküdt. Vetkőzés közben
84 10|           zavarjon bennünket. Öleli - a maga Nebántsvirág-ja.” (Majdnem
85 10|    Nebántsvirág-ja.” (Majdnem sírva:) A maga Nebántsvirágja, maga nyomorult,
86 10|                  A maga Nebántsvirágja, maga nyomorult, érti?~ ~Férj:
87 10|           jelent. Ez csak annyi, mintha maga azt mondaná: Jó napot!~ ~
88 10|              méreggel pusztítom el, azt maga bajosan fogja meglátni.~ ~
89 10|            okosak, vagy nagyon ostobák. Maga, édesem, meggyőző bizonyíték
90 12|               az elnök-igazgató pedig a maga nevét is pedánsul odakanyarította