IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Költözo nimfák Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 1| egész liter vízben mindössze 0.03892 rész vasoxid van? Ki az 2 1| élő lény se.~ ~1871 julius 15-ike volt. A fürdőt szegélyező 3 1| egyetlen élő lény se.~ ~1871 julius 15-ike volt. A fürdőt 4 1| építő-napszámosok filléreiből.~ ~1874 juniusában Zuggó-Füred már 5 4| Az ura láttára azonban abbahagyta az olvasást.~ ~- Hogy kerül 6 1| Rákóczi-induló hirtelen abbamarad, a sokaság lökdösődve sorakozik 7 1| zömtoronynyal, amelynek felső ablakából egész a lengyel határig 8 1| palotája, tömérdek óriási ablakaival, a reggeli sétahelyre nyílt, 9 1| régi kupák csillogtak s az ablakfülkékből, amelyekben egy egész család 10 1| Az elnök szó nélkül az ablakhoz botorkált s fölhúzta a lebocsátott 11 1| gyerekek játszottak, a keskeny ablaknyílások, amelyeken át szomoru 12 8| Dühösen rámcsapta az ablakot, én meg úgy éreztem, hogy 13 8| napja, miközben Katuska ábrándosan nézett a szemembe esténkint, 14 12| következő percben már únott ábrázattal folytatta lázasnak látszó 15 6| melbournei szenátort fog ábrázolni. Giojosa kisasszony egy 16 6| mögött, a titkár pedig sötét ábrázattal kémlelődött a vigasztalan 17 1| betegeiket. A terrász reggeliző abroszai között már sürögnek-forognak 18 3| szalvétáját végiglegyintette az abroszon, majd egyszerre ijesztően 19 1| lebegtek. A káprázatosan fehér abroszok, az ezüst asztali fölszerelés, 20 1| hogy sok séta, lehet, hogy abszolut mozdulatlanság. Lehet, hogy 21 1| Az erdő szélén, durván ácsolt barakokban, ötszáz felföldi 22 3| mondta:~ ~- Kérek én is egy adag friss vajat!~ ~Muki ekkor 23 2| pástétom-recept különböző adatait gondos pedantériával kijegyezte, 24 1| holnapután a laboratóriumiba. Addigra végzek ezzel a szürke lötytyel.~ ~ 25 1| részegségében töltenénk el, nem adhatja vissza senkise, soha többé... 26 2| származnék belőle. A pénzt nem adhatom vissza, mert délelőtt egy 27 12| mert a feleségemnek nem adhattam ki a konyhapénzét.~ ~A 28 9| mit akar Budapesten?~ ~- Adj egy zúgot, ahol a lábamat 29 9| azt akarja, hogy pénzt adjak... Nincs olyan nap, hogy 30 10| tiszta költészet szimboluma. Adjatok egy kanálka levest és én 31 1| első fiunkat a gimnáziumba adjuk, millióink lesznek; oly 32 5| ezredparancsnok oldalán végezte az adjutánsi teendőket, alig félesztendős 33 3| ahelyett, hogy egyenes választ adna a kérdésre, maga köré csoportosította 34 11| terpentin-, az ánisszagot nem adná most oda az egész szénaillatos 35 12| holott a nagy bankok nem adnak többet négy percentnél. 36 1| csupán ketten, a sűrű, árnyat adó fenyőfák alatt, amelyek 37 1| feleúton, arra a szavamat adom magának, nem állok meg...~ ~ 38 1| fokot, amelyre természeti adományai és gyógyító eszközei érdemessé 39 1| vendég már a harmadik hete adós a lakbérrel...~ ~- Bezzeg 40 3| haragos Mukinak:~ ~- Az adósok a világ kezdete óta könnyelmü 41 3| kilencvennel hat hét óta adósom... Én se lopom a pénzt, 42 1| Tudom, hogy excellenciádnak adósságai vannak, még abból az időből, 43 6| a következő utasításokat adtam nekik:~ ~- Tersi úr laplatai 44 1| Zuggó-Füred e pillanatban át van adva a nyilvánosságnak.~ ~ ~ ~ 45 1| hogy megkopogtassam... Az affektálásnak, az én jelenlétemben, nincs 46 1| színházi páholyokban ülve kissé affektálva mondták az udvarlóiknak:~ ~- 47 1| tábornok esete, aki egy afrikai háborúban napszúrást kapott, 48 1| egymásnak a zöld koronák ágai közül... A pesti doktor 49 1| könnyü fogatával a Pogánykőre ágazó úton, amely szeszélyes kanyarulatokban 50 11| telekügynökökkel tanácskozott. De ha az ágensek azt remélték, hogy a vén 51 1| a becses idegrendszere aggályosan tökéletlen. Lehet, hogy 52 12| ásítás után odafordult az aggastyánhoz.~ ~- És a pénz? - kérdezte 53 1| idegrendszert, s hogy meggörnyedt aggastyánok daliás rugalmassággal tértek 54 1| ragyogott. Anyagi javadalmainak aggasztó megfogyatkozása kényszerítette, 55 1| orvosát Marseille-be, mert ő aggkora miatt nem tehet többé ily 56 1| fájlalván a derekukat vagy aggodalmas szívvel konstatálván magukon, 57 1| utcán járva, egyszerre az az aggódása támad, hogy egy háromemeletes 58 2| nagyot lélekzett s némi aggódással tekintett a kipirult arcu 59 1| hangon szólott:~ ~- Nem kell aggódni, ettől a bajtól száz évig 60 1| Jellner-kúra? - kérdezte az őrnagy aggódva.~ ~- Óh, semmi, mindössze 61 1| gabonakereskedőt, Ráczot, az agglegényt, aki abszolute nem értett 62 1| hogy az elnök ott áll az ágya előtt.~ ~- Mi ujság? - kérdezte 63 5| diákos ötlet lopódzhatott az agyába, mert egyszerre jókedvüen 64 8| ott lesz a szép krispin az ágyad előtt... Már csak a gomb 65 1| védelme alatt. Vízmosásos agyagpart lábánál esővízből gyűlt 66 1| surrantak tova a Csevice-patak agyagpartján.~ ~A három férfi, aki ebédutáni 67 1| szemmel álmodnak magányos ágyasházukban, de az erdő, a fenyvesek 68 1| nyitnia a szemét, hogy az ágyat és az alvó vendéget megláthassa. 69 1| miből fizette a hónapos ágyát, a mosónéját, a csekélyke 70 1| Lefekvés után, amikor már az ágyban kényelmesen olvasott egy-egy 71 8| nesztelenül fölkeltem az ágyból, a ruhámat dideregve magamra 72 11| kerültünk. Akkor vernek agyon bennünket, amikor nekik 73 1| a szegény leány is majd agyonkínoz, hogy valami pesti színházat 74 9| szegény édesanyád, akit ágyudörej, kartácspattogás közt tettem 75 1| hogy mindjárt a legnagyobb ágyút süssük el. Ez természetesen 76 6| váratlanul bukkannak föl az ember agyvelejében, s én, aki hat nap óta tanácstalanul 77 1| kényszer-gondolat szállta meg az agyvelejét.~ ~- Ha most rögtön vissza 78 10| alkalmuk ahhoz, hogy az agyvelejüket mindenféle regényes ostobasággal 79 1| száz- és százféle, aszerint, ahányféle az idegrendszer baja. A 80 1| eldefilirozó közönséget. A vendégek áhitatosan köszöntek neki s ő lekötelező 81 1| darabot játszanak, ő fensége áhítatosan figyel, s egyszerre, az 82 1| a tréfa elhal, mindenki áhítatosan, ünnepi csöndben várakozik 83 1| vezette föl a verandára, ahonnét a két öregebb úr már kiváncsian 84 1| leány keze után, aki nyitott ajakkal, de még mindig gúnyosan 85 3| amit egy falusi nagybátyja ajándékozott neki...~ ~Nyájas olvasó, 86 2| az áldottszívü nagysága ajándékozta...~ ~- Az Istenért, mi az, 87 1| kényszerítette, hogy Scherer ajánlatát elfogadja, de valami szelid 88 1| bátor vagyok megismételni az ajánlatomat...~ ~A tábornok (rekedten). 89 1| felelnék, ha valaki hasonló ajánlattal állna elém. Szerencsére 90 8| ruhakészlet között, a tűt a vastag ajkai közt tartva, vagy lehelletével 91 1| legyünk-e kárhoztatva, hogy az ajkaink, amelyek egymásért égnek, 92 1| doktor ámulva állott meg s az ajkán udvarias mosolylyal, de 93 4| az asszony sóhajtva, amíg ajkával a szegény Gellért füle körül 94 2| véleménye, mert megvető ajkbiggyesztéssel susogta maga elé:~ ~- A 95 4| Dunába ugorjak? - szólott ajkbiggyesztve Sári asszony.~ ~Gellért 96 2| ebédlőbe, fájdalmasan, vonagló ajkkal dőlt le a nagy trumeau márványlapjára. 97 1| föléjük borultak, hűvös, ájtatos, dalra és szerelemre ihlető 98 2| Miska ijedten állt meg az ajtóban, a felesége pedig búbánatos 99 1| hegyvidéki állomásra. A kupék ajtói egymásután fölnyilanak s 100 1| dühösen nyitotta föl az ajtót, s a másik percben ott állott 101 11| ékessége egy gyérlevelü akácos volt, legalább erre vallott 102 11| A kocsi végighaladt az ákácos alatt, s csakhamar kiért 103 5| férji minősége abszolute nem akadályozta meg abban, hogy a rétháti 104 1| élősdijei címü munkáját az Akadémia is megkoszorúzta) s mégis: 105 1| fürdő pompás, bár igaz, hogy akadhatnak egyes kényeskedők, akiknek 106 1| világbolondítás... De igaza van, ha akadnak olyan tébolyodottak, akik 107 1| óhajtunk, hiszen az ilyen akarat előtt nincs ellentállás, 108 1| a legkényesebb percekben akaratlanul ásítania kell. A színházban 109 1| hozott össze bennünket, hanem akaratunk, energiánk, ízlésünk és 110 4| vagyok olyan legény, mint akárki.~ ~Így esett, hogy a csinos 111 1| vizes borogatásoknak... Akármelyik - hiszen egyik annyit ér, 112 3| De a szegény Lőcsey, akárminek is mondják, ilyen hős volt; 113 5| rosszul van, vagy üzenjen akármit, amit jónak lát.... Oly 114 1| érzem, mintha a szívem meg akarna szakadni fájdalmában... 115 1| Még jó, hogy aranyórát nem akarnak, - mordult közbe haragosan 116 1| pisztolypárbajt vívjak, bár ha őszinte akarnék lenni, hát megvallanám, 117 1| ellentállhatna nekem. Aki igazán akarni tud, annak föltétlenül nyert 118 4| ért. Ha a kellő kifejezést akarnók használni, azt kellene mondanunk, 119 1| de mivel mi nemcsak címet akarunk, hanem mutatós külsőt is, 120 1| Ha azt a mellényt be nem akasztom a szekrénybe, akkor rövid 121 1| szobába vadonatúj fogast akasztottunk - s mégis, mintha csak meg 122 1| Elemér, a kitünő regényíró, akibe egy egész asszonygeneráció 123 1| azok a kevés kiváltságosai, akiknél a pénz egyáltalában nem 124 3| tizenkét krajcárt?... Önök, akikről nagyuri kollegáim írni szoktak, 125 1| aranyszőke, pisze nőre, akiről a fáma többet beszél, mint 126 1| könnyen lelkesülő férfiak akut mámora fogta el s elragadtatva 127 1| őszinteségem egy szemernyivel se alábbvaló a találékony voltomnál.~ ~ 128 11| nem nagyon tetszettek az alacsony szobák, a férfi pedig megdöbbenve 129 1| siettek tova a kis völgyi alagútak sötétjébe... Egyedül voltak, 130 1| nevemet az üzleti levelekre aláírom, a kezem úgy remeg, mintha 131 4| lobog.~ ~Egy darabig föl- és alájárt a szobában (tíz perc alatt 132 2| asszony valami vígjátéki alak lett volna, most bizonyára 133 5| ott ült a Korona színházzá alakított nagytermében és Lajos főherceg, 134 1| mozgolódás, a távozó pincér alakját elnyelte az éjszakai homály: 135 1| Budapestnek ismert és népszerü alakjává lett; selyemfinom, don Quichotte-szerü 136 1| forró testedre, a karcsu alakodra, a mámoros nézésedre vágyakozom...~ ~ 137 1| egyszerre megrázkódik és alakot változtat. A víz mellől 138 7| pályafutásom bárhogy is alakuljon, magára, Goldschmied, mindig 139 1| jövőjének tehát úgy kellett alakulnia, ahogy önmaga akarta. Mindaketten 140 5| álmosan hallgatódzott, aztán alamuszi módon elnevette magát... 141 12| társadalmi létrának sokkal alantasabb fokán foglal helyet: ő csak 142 1| észszerü és okos dolog, mert alapjában véve nem egyéb, mint a természethez 143 12| nagyközönség szolgálatára. Fekete alapon csillogó aranybetűk kiáltják, 144 7| szubjektiv érzését köteles alárendelni a hivatásnak s a dicsőségnek; 145 2| levél volt, amelyet ilyen alattomosan elfogott; az első körülbelül 146 1| szavamnak száz meg száz alattvalóm engedelmeskedik és mégis 147 2| Miskám”-nak szólította az ő alávaló urát, s tudatta vele, hogy 148 3| miközben hörögve, porig alázva susogta:~ ~- Megölöm, szétzúzom 149 1| fenyveseket, a hegyekről alázuhanó Csevice-patakot, s a híves 150 7| részében. Az asztalon kopott album, megfakult családi képekkel. 151 1| fenségedet e szép, e viruló, ez áldásos magyar fürdőbe vezérelte. 152 7| szomjuhozzák. (Könybefuló hangon): Áldja meg az Isten, kisasszony!~ ~ 153 1| nagykocsmában megitták az áldomást a vásárra s a lakoma végén 154 11| takarékpénztárakban. A sors nem áldotta meg őket gyermekkel - őszintén 155 2| ami most rajtam van, az áldottszívü nagysága ajándékozta...~ ~- 156 10| inkább, hogy a szédelgő áldozata, mint ahogy az ujságok írni 157 1| béka, leselkedik védtelen áldozatára...~ ~Az erdő mélye most 158 5| mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...~ ~- Hát a fenséges úr?~ ~- 159 1| Zuggó-Füred... éljenek az áldozatkész részvényesek...~ ~Dörgő 160 1| folytán s a temetőket az áldozatok beláthatatlan sokasága tölti 161 9| amely hamis prófétáknak áldozik... Egy zúgot, amelyben a 162 1| holnaputánt is megérem... Miért áldoznék hát föl mindent, ezért az 163 9| forinttal a hazafiság oltárán áldozol, mert mi utolsó csepp vérünkig 164 1| fényes ellátást, de nem áldozta föl az egészségét és az 165 1| verebet, hanem a mai tuzokot áldozzuk föl...~ ~- Mit ért a mai 166 1| emberi idegecskék tejelnek... Áldva légyen a teremtő, aki a 167 12| és felügyelő-bizottsági alelnök működik. A meggyszínzsinóros 168 2| A nagysága azonban nem alélt el, ahogy Julcsa a maga 169 1| izgatottan a hangszereiket. Az aligazgató fehérruhás leányokat is 170 1| körül az égbenyuló Pogánykő alját.~ ~Áthaladva a kis szalonon, 171 1| mostani granáriumok nem alkalmasak arra, hogy a civilizált 172 12| szívesen felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas 173 7| Bocsánat, hogy bátor voltam alkalmatlankodni. De oly ügyben jövök, amely 174 1| lesz mindahhoz szigoruan alkalmazkodni, amit ezennel ajánlani fogok. 175 1| szolgálattevő személy, irodai alkalmazott egész nap unatkozva nézte 176 1| be az összes szolgákat és alkalmazottakat, ő szövegezte meg a vendéglőssel 177 1| egyetlen férfi, aki az ünnepies alkalomból nem frakkot visel, hanem 178 1| kulisszának... Vagy más alkalommal, amikor a küldöttség szónoka 179 11| veszekedhetik? Völgyi úr alkalmasint szégyelte volna bevallani, 180 1| hogy a fenséged baja nem az álkapocsban, hanem az általános idegrendszerben 181 1| lenne... Hónapok óta minden alkonyat idején úgy érzem, mintha 182 1| Mennyire félek, hogy remegek az alkonyattól! Már reggel, amikor nap 183 11| heverészett a madárdalos alkonyi csöndben. A házaspár egy 184 1| arra a gondolatra, hogy alkonyodni fog... Ezért jöttem ide, 185 1| fagylalt-piramisokat és parfait-dómokat alkot, s frakkos, rendjeles urak 186 1| fürdő, úgy mondják, újjá alkotja a legelnyűttebb idegrendszert 187 1| Szállodának.~ ~A szárnyépületeket alkotó dependançe-ok és túrista-épületek 188 1| kellett volna. A régi, vasból alkotott emberpéldánynak már a nyoma 189 1| Zuggó-Füredet jókedvében alkotta a magyarok Istene... A leghiresebb 190 1| erős férfiu képére volt alkotva: a fiatal orvosok nemcsak 191 1| a meggyőződését, hogy az állam gépezete csak akkor fog 192 1| Egy délután a nagy államférfiu magából kikelve rontott 193 1| küldtem mindennap s a kitünő államférfiút, akit minden politikai bonyodalom 194 1| azt akarjuk, hogy a többi állammal lépést tarthassunk...~ ~ 195 1| nehezen találják meg az államtitkárt, aki a részvényesek meghivására 196 1| zuggó-füredi szállodák nem állanak majd üresen...~ ~- Szavamra 197 1| esztendőben százezer forinton alul állanánk meg.~ ~Ismét föltette a 198 1| nyughatatlan vidéki polgár, akit állandó foglalkozása, a birósággal, 199 1| szavak fejezték be:~ ~- Állapodjunk meg abban, hogy ötezer forintba 200 1| szervezetbe, amely a beteg állapotának leginkább megfelel. A vért 201 1| ültetvényeket hamarosan udvarképes állapotba hozzák. Negyvennyolc óra 202 4| excesszusokat, mert ő ilyen állapotban nem játszik tarokkot; míg 203 1| cigányokkal, ha becsípett állapotukban a vendégekkel összetűztek. 204 1| azt a kényelmet, amelyre, állásánál fogva, szüksége van... Méltóztassék 205 2| Mariska asszony Niobeszerü állásba vágta magát, s mikor az 206 9| fogadóhely vasrácsának, olyanféle állásban, mintha valami hazafias 207 9| pénzből, amit az oktalan állat megkeresett...~ ~A szép 208 9| lihegve követte az ünnepelt állatot. Bár annyi pénzük volt, 209 1| olyan meghivás, aminek nem állhatok ellent. Köszönöm és pontosan 210 1| zuggó-füredi fürdőt s nem állhattam meg, hogy be ne kukkantsak 211 1| is csak a galád rágalom állíthatja, hogy valami vízfejü férfiu 212 1| az életmód?~ ~- Csapó azt állítja, hogy az okos ember, aki 213 1| megszabadult... Én, mint orvos állítom, hogy fenséged egészségesebb, 214 1| utiládájában s némi prepotenciával állított be a gorombaságáról országszerte 215 10| melegsége felénk csap, nehezen álljuk meg, hogy rövidesen fejbe 216 1| idegrendszert általában s az állkapocs-izmokat specialiter megerősítjük. 217 1| valaki hasonló ajánlattal állna elém. Szerencsére én se 218 1| pincérek; a konyhában jégen állnak a vaj aranysárga kúpjai, 219 1| éjfélig a tükre előtt fog állni. Hat perc mulva itt lesz 220 7| ó-divatu csecsebecsék. Nagy álló-tükör. A kanapén, melyből itt-ott 221 5| Brezslicának Pázmánvölgy a vasúti állomása, hajnalban fájó szívvel 222 1| miklósvár-zuggófüredi vicinális csinos állomásépületei néztek kémlelődve a hegyek 223 1| orvoshoz s kissé remegve állunk egyik lábunkról a másikra, 224 1| és csavarokkal ellátott állványnak támaszkodik, amelyről még 225 1| sokaságát, ott holnap szédületes állványok meredtek az égnek, s holnapután 226 1| koldus, mert én olyan férjről álmadozom, akinek ahhoz is elég esze 227 1| kiáltott föl a főherceg álmélkodva.~ ~- Óh nem, ezt nem mondhatom, 228 1| szórakozásomat, a délutáni álmocskámat elvigyék...~ ~A leány és 229 1| halandók lehunyt szemmel álmodnak magányos ágyasházukban, 230 11| ez az, amiről félszázadja álmodom...~ ~A kocsitakaró alatt 231 10| Meg kell adni, hogy költői álmodozása közben a reális élet követeléseiről 232 1| mint én, szünetlenül arról álmodozik, hogy a világot a lába alá 233 1| nem számít... Mindig arról álmodoztam, hogy úgy élhessek, mint 234 3| fiatalságot, a poézist, az édes álmok korát juttatja kopasz fejével 235 1| hogy meg is valósítom az álmomat, vagy belepusztulok a munkámba: 236 1| elismerőleg, - azt ugyan álmomban se hittem volna, hogy ötszáz 237 1| elernyedt idegzet pihenése, álmossága, gyógyulást hozó nyugalma 238 3| egy szőke kis feleségről álmodozott (mindössze csak két szemeszter, 239 1| kisasszony-lányaik még legédesebb álmukat alusszák. Egy-két hivatalnok-vendég, 240 1| enyelgésük zenéje fölveri álmukból a pávaszemü pillangókat 241 1| fürdőbe, Schneethal gróf álnév alatt s egyenes kivánsága, 242 12| sipkát viselt, a Szép Heléna álom-dalát fütyörészte.~ ~A tiszteletreméltó 243 1| Egyébként körös-körül zsongó, álombaringató csönd volt és a kávéház 244 12| tovább fütyölte a Heléna álomdalát, aztán egy ásítás után odafordult 245 1| Reggelre köddé, mesévé, álommá lesznek a költöző nimfák...~ ~ 246 1| szeptembertől kezdve maga is téli álomra vonul be valami kárpáti 247 11| nyilallásokat kezdett érezni az alsó lábszáraiban. Visszatértek 248 1| nappal élnek és éjszakánkint alszanak...~ ~ ~ 249 1| hogy kimerített... Nem alszom, a jó étvágyamnak vége 250 12| potomságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül... Ön 251 3| kamataiból élt; a két leánya mint általánosan elismert jó partie szerepelt 252 1| években jó darab ideig azzal áltatta a hazafias lelkeket, hogy 253 1| fölkanalozott egy köcsög aludttejet, majd hazatért, de előbb 254 1| esztendőben százezer forinton alul állanánk meg.~ ~Ismét föltette 255 1| mindenünnen körülvették. Alulról, a völgyből, mint szelid 256 1| kisasszony-lányaik még legédesebb álmukat alusszák. Egy-két hivatalnok-vendég, 257 1| éjjelt csak a perverz emberek aluszszák át. Miben különböznék az 258 1| költőnek: hogy csupán a nappali alvás egészséges. Az éjjelt csak 259 1| étvágyától s egészséges alvása, amelyre gyermekkora óta 260 5| főherceg tizennyolc órai alvással pótolta ki gyakori virrasztásait. 261 1| zenéje nem veri föl immár álmukból a pillangókat és nem csiklandozza 262 1| apáturunk emlékezetére, az Amália-forrás, meg a rólam elnevezett 263 1| tud meglenni anélkül az ambició nélkül, hogy a jövendő ura 264 1| együtt ne küzdenék... Ha az ambiciójáról beszél, ne felejtse el, 265 1| felejtse el, hogy az én ambicióm se kisebb, mint a magáé... 266 1| gondoltam, aki mérhetetlen ambiciómat megérti s aki büszke és 267 1| tartotta fönn a rendet az ambuláns betegek között. A nagy szalon 268 1| mosolygott még a küszöbön is, ameddig Csollán doktor elkisérte. 269 5| Lakkos, nyitott cséza volt, amelyből egy feltünően öltözött, 270 1| keresik a vállalatokat, amelyekbe a vagyonukat befektethetnék. 271 1| csillogtak s az ablakfülkékből, amelyekben egy egész család ellakhatott 272 1| hidegen hagyná, olyan célja, amelyért magával együtt ne küzdenék... 273 1| kávéházak s olyan gyógyterem, amelyhez képest még a budapesti Vigadó 274 1| kedves barátom. Az az évad, amelyiknek a programmja még január 275 1| egy szál faggyugyertyát, amelynél sokszor hajnalig számolt, 276 1| mindennap olyan ebédlőben, amelynek ablaka a kősziklába van 277 1| törvényszék bíráira emlékeztettek, amennyiben mindannyian bő, kissé ráncos, 278 1| Szóval, körülbelül annyi, amennyire momentán szükségünk van. 279 11| volt, vagyis épp annyi, amennyiről esküvőjük óta álmodoztak. 280 1| Maga annyi vasat írhat, amennyit jónak lát, ez a kis hazugság 281 1| gazdagodás útján halad. A börze amerikaias lendülettel dobta ki a százezreket 282 1| s estefelé a szürkét, az amerikait...~ ~A főispánné hálásan 283 1| a keskeny ablaknyílások, amelyeken át szomoru anyák néztek 284 2| csinos Teréz. - De most amiatt jöttem be, hogy a vörös 285 12| azt a potomságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör 286 8| egy szakajtóra való liszt, amiből a Schafarik a farsangi fánkot 287 1| gyógyítómód nem is oly nevetséges, amilyennek mi ketten gondoltuk...~ ~ 288 1| tett rám, olyan hatást, amilyenre én, a gúnyolódó és cinikus 289 8| csillogó fehér ruhát, amilyet a májusi tündérek viselnek. 290 1| csakugyan olyan meghivás, aminek nem állhatok ellent. Köszönöm 291 1| ügyvéd olyan mozdulattal, aminőt legföljebb a bánatbasülyedt 292 1| fönséges hely azzá legyen, amivé a gondviselés predesztinálta. 293 1| érzelmeinek, a főjegyző ámultan nézett rá, a lány pedig - 294 1| hírneves vegyi tudóssal analizáltassa. Gondosan lepecsételt palackokat 295 1| állandóan annyi jó és új anekdotával rendelkezett, hogy mindenütt 296 4| végignézte az összes ujságokat, anélkül, hogy egyetlen szót elolvasott 297 1| nemcsak a kontinensen, hanem Angliában is ritkította a párját. 298 1| tornyos villával és jól ápolt angol-kerttel... Francia konyha, angol 299 1| külön skót istentisztelet az angoloknak... Table d’hote esti hat 300 9| diadal, de Pogányné, akinek angolos ruháját a legutolsó gimnazista 301 6| helyéből és idegenszerü angolsággal üvöltötte:~ ~- A feleségem!~ ~ 302 4| büntetés, a bosszúállás angyala. Az asszony ijedten zsugorodott 303 1| kaliumra, kobaltra, mangánra, anidridre meg szulfátra van szükségem, 304 11| sáfrány-, a terpentin-, az ánisszagot nem adná most oda az egész 305 1| mert hiszen a baj mindössze annyiból áll, hogy a beteg fantáziája 306 2| trumeau-tükörben, amely annyiszor látta őt lomposan, a házimunka 307 1| a gyertyák erdeje alatt, antik ékszerek rubintcsöppjein 308 2| s bár inkább egy fiatal anya felsőbbségével nézett rá ( 309 1| még a romantika évezredes anyagát: a szerelmet tárgyalta.~ ~- 310 1| hanem abban a speciális anyagban, amely direkt az ő betegségére 311 1| pedig olcsó és hamisított anyagokból készül: mindez, higyje meg, 312 1| ránkvölgyi apát (a menyasszony anyai nagybátyja) tekintettel 313 1| amelyeken át szomoru anyák néztek le az olaszosan szennyes 314 10| Feleség: Szegény, jó anyám, ő mindig mondta, hogy magának 315 9| utolsó csepp vérünkig az anyanyelvünkért harcolunk... A haza érdeke, 316 1| legföljebb a bánatbasülyedt anyától várna az ember, aki elvesztett 317 2| háborgó vulkánt vezettek az anyakönyvvezető színe elé. Nekem bezzeg 318 1| hozzá.~ ~- Hát a kedves anyja otthon maradt? - kérdezte 319 1| kis gyerekek fejére, az anyjuknak, ha úgy akarja, udvarol: 320 12| selyemernyőt vihetek haza az anyjukomnak Cigányhalomra...~ ~Az idegen 321 9| jótéteményeddel nemcsak a vén apádat mented meg, hanem az egész 322 1| a pincértől, mintha egy apagyilkos fölmentéséről lenne szó. 323 1| Chrizosztom-forrás, boldogult apáturunk emlékezetére, az Amália-forrás, 324 1| szobaleány, aki a szépségünket ápolja, a drága csipke, a jégbehütött 325 1| lássunk, - mondta az elnök, április vége felé, Csollán doktornak.~ ~- 326 8| Kotorászni kezdett zsebében az aprópénz után, közben komolyan dörmögve:~ ~- 327 1| pedig a forrásokat illeti, - apropos, hány forrás is van Zuggó-Füreden?~ ~- 328 1| szivarozgató édesapjába.~ ~- Drága apuskám, ugy-e vásárolsz nekem egy 329 1| Scherer úr ezidőszerint már arabstílü dohányzószobájában, bársony 330 1| öreg Réthy Kázmér gróf, Arácsy, a hires ellenzéki képviselő, 331 1| koccintgattak, impozáns arányaival, sötét színeivel most is 332 6| tolvajcsőcseléknek, aki ott a szegény aranybányákat kiszipolyozza...~ ~Úgy emlékszem, 333 12| Fekete alapon csillogó aranybetűk kiáltják, hogy a XII-ik 334 1| ha meggondolom, hogy egy aranygyapjas vitézt a nedves korpa közé 335 1| fátylak alatt, gömbölyü karját aranyhaja alá nyugtatva, álmodozva 336 1| öltögeti félelmetes nyelvét. Aranyhártyás éjjeli bogarak dongnak nagy 337 1| embernemlátta magányban táncoltak aranyhímes fátyolágyad körül, most 338 7| A mellényén háromszoros aranyláncot visel. A primadonna megdöbbenve 339 1| kielégíteni...~ ~- Még jó, hogy aranyórát nem akarnak, - mordult közbe 340 1| a rengeteg beruházással arányos lenne. A nagy reklám hozott 341 1| mindenki sorra kerül.~ ~Az aranypaszomántos inas mondta ezt, aki a Csollán 342 1| konyhában jégen állnak a vaj aranysárga kúpjai, a nagy, tejszínes 343 1| mult el, amikor az elnök, aranyszegélyes tengernagyi sapkában, szintén 344 1| de a fölkelő nap sápadt aranyszíne már ott lebeg az ég alján. 345 1| meghunyászkodva tekintenek az aranyszőke, pisze nőre, akiről a fáma 346 1| fényes és modern fürdő, aranytól csillogó hoteljeivel, kacér 347 1| a szolgabíróval a szobák árára vonatkozólag, ő választotta 348 12| kérnem, hogy a korsó sör árát vegye föl az apró kiadások 349 1| el fog érkezni, mint az aratásé vagy a szüreté...~ ~- Csak 350 1| harangszó hallatszott ide. Az aratók még nem kezdték meg munkájukat, 351 4| Egész délután senkise arcátlankodott körülötted? No, tisztelem 352 1| képes lapok Csollán doktor arcképét is kiadták, azzal a címmel: „ 353 1| eddig elbájolt a rózsás arcocskájával, a gyönyörü termetével, 354 1| rendetlen életmódunk nem az arcunkban, a termetünkben hagyják 355 7| keresek, amennyiből a boltom árendája kifutja...~ ~A primadonna: 356 1| lehetséges, hogy a drága árendát kifizessem. Ha gyorsan nem 357 1| tizennegyedik századbeli arhitektura egyéb remekei: a boltozatos 358 3| mosolygott. Mert bár a Tüzoltó árjegyzékét nem igen lehetett volna 359 1| éjszakai homály: aztán az árnyak tündérei lettek úrrá a halkan 360 1| csupán ketten, a sűrű, árnyat adó fenyőfák alatt, amelyek 361 1| a vén bástyafal otromba árnyéka remegve táncolni kezdett 362 1| jól ápolt fenyvesligetek árnyékában. Scherer úr nagyszerűeket 363 1| tejszínes rézüstök, a hamvas és arómától illatos szamócaszemek. A 364 1| s ekkor vette meg potom áron Seötét András, a János nagyapja, 365 8| Azt hittem, hogy csak az árpacukorba vagy szerelmes...~ ~Az asztalos 366 1| föltalálás dicsőségét joggal arrogálhatja magának, úgyse érti meg, 367 4| ilyen szép asszonynyal se arrogánskodnak...~ ~Az Isten tudja, hogyan 368 1| mint a limonádéivás; ha nem árt, de bizonyosan nem is használ. 369 1| pacsirták énekelnek?~ ~Valami artikulátlan hang hallatszott: a híres 370 1| ingerlő indiszkrécióval árulta el alakjuk tökéletességét. 371 9| elé vezetett, de a trupp árván maradt, mikor magunkra hagytál 372 9| Csecsemőkorodban ölben vittelek át az árvizborította lapályon, mikor az Olt az 373 1| nyilatkozik meg a fenséged ásításában... Akkor azért ásított, 374 1| hosszu, változatos hangu ásításokat, amelyek mondhatatlan szuggeráló 375 1| megkülönböztetni az egyik ásítást a másik ásítástól... Most 376 1| szolgái, sőt ölebecskéi is ásítottak...~ ~Négy hét mulva a főherceg 377 1| forrásnál, s kedélyesen ásítva nézte végig az előtte eldefilirozó 378 8| a kis város minden szép asszonya, siheder leánya megjelent; 379 1| öltöztetheti királynő módjára az asszonyát, s ahol egy boldog nap vagy 380 1| volna a sorsom, ami a többi asszonyé: a csöndes, a számító, a 381 1| regényíró, akibe egy egész asszonygeneráció szerelmes volt.~ ~ ~ ~ 382 10| a fiatal és zavaros fejü asszonykáknak nem volna alkalmuk ahhoz, 383 1| igen különbözött amaz asszonyokétól, akik két-háromszáz évvel 384 1| leereszkedik a hétköznapi asszonyokhoz...~ ~A közérdeklődést egy 385 1| összetöpörödött dáma volt, az asszonyoknak abból a csudálatos fajtájából, 386 1| kiszabadította volna. És halkan, asszonyos kokettériával kérdezte:~ ~- 387 10| mindig kész voltál egy szép asszonyért megverekedni...~ ~Férj: 388 1| s a forrás habjai földi asszonyokat öleljenek át és halandó 389 1| által önkényesen kinált ásványos folyadékokban fürdik, hanem 390 1| leány kínálta meg pezsgő ásványvízzel az úrikisasszonyt), bekukkantottak 391 1| fürdőm is száz- és százféle, aszerint, ahányféle az idegrendszer 392 4| körülötted? No, tisztelem az aszfaltbetyár urak izlését, ha az ilyen 393 5| bőröndöket, amelyek a perron aszfaltján hevertek...~ ~ ~ 394 1| felé is a vendéglő terített asztalai mellett. Csollán doktor 395 2| közömbösen feküdt az ebédlő asztalán. Bár nem volt valami szentimentális 396 10| Kovács: Hogy a maguk asztalánál egy jó csésze feketekávé 397 4| Gellérték szobaleánya az ebédlő asztalát lerakta. Gellért ilyenkor, 398 1| vendéglátó házigazdáját, az asztalfőn ülő házigazda egyszerre 399 1| mint a többi vendégünk, az asztalhoz csak olyankor ül, amikor 400 1| fehér abroszok, az ezüst asztali fölszerelés, a hatalmas 401 12| mozdulattal besöpörte a márványos asztalka fiókjába...~ ~Mikor az idegen 402 1| világegyetem egy rengeteg asztalos-műhely...~ ~Két nap mulva a monarkhia 403 10| havannás skatulyát tesz az asztalra.~ ~Kovács: Ilyenkor érzi 404 1| a reggelinél egy hosszu asztalt elfoglal, közérdeklődés 405 1| hoztam, hogy a nagyszerü átalakításokat megnézze.~ ~- S azért látogattuk 406 1| hogy az egész délelőttöt átaluggya. Azért fizetek ezer pengőt 407 1| mutatkozzék, s ő szépen átaluszsza a drága napot. No majd mingyárt 408 1| kereke. Babonás volta szinte átcsapott a tébolyba, bár legközelebbi 409 1| sóhajtások közt távozott, hogy átengedje a helyét a várószoba legszebb 410 8| csontos Lauschiknak kell átengednem; s amikor Novotny, régi 411 1| imponál nekem. Látom, hogy átérzi azt, amit beszél, ez pedig 412 1| égbenyuló Pogánykő alját.~ ~Áthaladva a kis szalonon, amely a 413 11| át a leggyöngébb hang is áthallatszott a szomszédokhoz. Völgyi 414 1| Megátkoztalak, gőgös tündér, és átkom, amint látod, valósággá 415 7| Az idegen úr: Sírjon, átkozódjék és tépje akár körmével a 416 5| fogok maradni reggelig... átküldök egy lovas embert Réthátra 417 1| hegyvidékek csodálatosan tiszta, átlátszó levegője lebegett; és a 418 1| a rendelőszoba küszöbét átlépte.~ ~- Nos, nem kell, hogy 419 5| a zuhany alá állt, ötkor átlovagolt Gedővárra, s este, tea után, 420 1| valami tágasabb téren kellett átmennie, többször attól tartott, 421 4| várakozzék, amíg visszatérek...~ ~Átment a szomszédos cukrászdába, 422 1| szólott, amíg az ebédlőbe átmentek:~ ~- Ugy-e, nem utazik még 423 1| tetszik, a felét akár azonnal átnyújthatom...~ ~A tábornok (mordul). 424 1| menyasszonyt gyöngéd kezek sietve átöltöztetik, a vőlegény is angol utiruhát 425 1| tüzével a magam mámorát átolthassam magába?... Mert ma még nincs 426 1| A tisztjeimre máris úgy átragadt az ásítás, hogy a közös 427 6| az első sorok hölgyeit. Attiláján néhány gyanus rendjel, s 428 8| Még csak a Husvét tanácsos attiláját vasalom ki és Kuich kanonok 429 1| Csipkerózsika várává fogom átváltoztatni az egész világot, mert minden 430 9| asszony.~ ~- Jól tudod, hogy átvitt értelemben beszélek, - folytatta 431 11| boglyák körül egy-egy pőre atyafi heverészett a madárdalos 432 1| De a sóska-fürdő, hála az atyaúristennek és Csollán doktornak, tökéletesen 433 1| bőrfauteuiljeiben.~ ~A két augur jóformán most volt először 434 1| XV.~ ~Augusztus közepe felé - már a levelek 435 2| amelyet a postás félórával azelőtt hozott, szörnyü módon bosszantotta. 436 1| kocsiúton.~ ~A fürdői közönség aznap hiába készült arra a gyönyörűségre, 437 7| föláldozza s gúnyosan elfordul azoktól az idealista lelkektől, 438 1| gondoltam, akinek lelke azonos az enyémmel, s aki, mint 439 1| hogy csak annyit ásítok azontul, mint a többi közönséges 440 1| kedves barátom, a vízbe áztatott köles... Majd holnapig intézkedünk, 441 1| hogy ez a fönséges hely azzá legyen, amivé a gondviselés 442 9| alatt meghódítom a romlott Babilont, amely hamis prófétáknak 443 1| joggal viselhette volna a babonakirály címet. Többé-kevésbbé valamennyien 444 1| hogy az egészségét régi babonákkal és rossz medicinákkal tarthatja 445 1| Többé-kevésbbé valamennyien babonásak vagyunk kissé, de amit Marosi 446 1| mintha csak meg lennénk babonázva... A konyha - nem hizelgésképp 447 1| kerestem föl ezúttal Scherer bácsit.~ ~- Hát ki miatt?~ ~- Olyan 448 4| Jesszusom, miért beszél annyi badarságot össze-vissza?... Szentpály 449 6| termetü Tilda di Sicardi - bágyadt mosolylyal közelített az 450 1| mindnyájan fáradtak, kimerültek, bágyadtak vagyunk, mert az idegeinket, 451 1| elzsibbadnának. Valami édes bágyadtság borul rám, s mindent szépnek 452 1| professzorával értekezett, de a bajára az igazi orvosságot mindeddig 453 1| leföstötte a vidék nem mindennapi báját, a zugó fenyveseket, a hegyekről 454 1| zöldje valami kifejezhetetlen bájjal vált ki a napnyugta tompuló 455 12| Hanák, hogy nem szeretek bajlódni a kicsinységekkel és így 456 1| amint már tegnap mondtam, e bajokban nem az orvosság a fődolog, 457 1| mindig csak tréfával üti el a bajomat... Nem is hisznek addig 458 1| már, hogy túl vagyunk a bajon, bevallhatom: az a multkori 459 1| szólott magában:~ ~- Ennél bájosabb teremtést még sohase láttam 460 10| méreggel pusztítom el, azt maga bajosan fogja meglátni.~ ~Feleség: 461 1| Nem kell aggódni, ettől a bajtól száz évig is békességben 462 11| vacsorához. Isten tudja, mi bajuk volt: a paprikás csirke 463 1| idegbeteg perszonák, akik nagy bajukban se feledkeztek meg arról, 464 1| levetette dolgozókabátját, a bajuszát felkötötte s pár perc mulva 465 1| ok?~ ~- Az a szegény fiu bakfiskorom óta szerelmes volt belém... 466 8| napban egyszer pöfögött be a bakonyi hegyek közül. Úgy látszott, 467 8| Süppedő, fehér hószőnyegben baktattunk esténkint hazafelé a tánciskolából ( 468 1| valami metsző fájdalmat a bal vállában?~ ~- Éppen ma reggel 469 8| feltünő rokonszenvet táplált a balatonvidéki borok iránt és az ismerős 470 1| neki, aztán ásított, s a balkezével többször a szájára ütött.~ ~- 471 2| kezembe adta. Szomoruan ballagtam a cókmókommal az Eötvös-utcán 472 1| feleségének, miközben a balszemével ravaszul csiptetett.~ ~- 473 1| valami pesti színházat vagy bált akar látni... De én már 474 1| fájdalmat szíves érezni a balvállában s hogy a térde fölött is 475 7| színpadhoz, az ő esküdött bálványához, még boldogtalanságában 476 1| amelyeknek habjaiba csodatévő balzsamokat rejtett a teremtő bölcsessége.~ ~- 477 3| Lőcsey a Burda Klárika baloldalán ült. Burdáék már megrendelték 478 1| de a szemében az őszinte bámulat kifejezésével bókolt a szónokló 479 1| berendezett szoba ejtette itt bámulatba a szemlélőt; a szalonokban 480 1| szemmellátható... A csuklóporcok bámulatosan visszafejlődtek, de tökéletes 481 1| Gyöngéden kituszkolta a bámulattól megdermedt emberkét, hogy 482 1| Diadalmasan nézett szét a bámuló vendégek közt s emelt fővel 483 1| percig a szivarja füstjébe bámult, aztán gondolkozva így szólott:~ ~- 484 1| a hárman nyitott szájjal bámultak rá, - a vendég pedig mosolyogva 485 1| újvilágban se tartozott volna a banálisok közé. Ez a kis vörös ember, 486 1| senki se tud?... Egy üres banálitás kedvéért csakugyan arra 487 1| volna attól, hogy valami banálitást mondjanak. A doktor végre 488 7| szívtelen és önző. A saját bánatáért egy egész város nyugalmát 489 1| mozdulattal, aminőt legföljebb a bánatbasülyedt anyától várna az ember, 490 7| becsületes családapának bánatot és keserűséget okozott.~ ~ 491 5| Csakugyan szeretné, ha a Bandija ott teázna?~ ~- Persze...~ ~- 492 5| fogadja el csütörtök este a Bandiját.~ ~A szinésznő bámulva nézett 493 1| doktor szemébe.~ ~- Szepessy Bandit gondolja, ugyebár?~ ~- Azt.~ ~- 494 1| szívesen fogadja... Ha így bánik velem, csak azt bizonyítja, 495 5| Higyjen a szavamnak... nem bánja meg... és csak fogadja el 496 6| nyílt számlám van az angol bankban, de biztosra vehetik, hogy 497 1| notabilitásait föllármázza. Este bankett volt Pázmán professzor tiszteletére 498 1| ölünkbe az arany, meg a nagy bankó. A pénzemberek úgy se tudják, 499 12| fizetnek, holott a nagy bankok nem adnak többet négy percentnél. 500 5| dolgokat mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...~ ~- 501 2| jöttem, mert a lelkiösméret bántott volna, ha a nagyságának 502 1| kötelességtudó tábornok a barackkal csak szerződéses tartozását 503 1| erdő szélén, durván ácsolt barakokban, ötszáz felföldi munkás 504 7| Valószinüleg megint az a majom Baranyay akarja kínpadra vonni az 505 1| műértő pillantást vet a bárányfelhőkre, aztán méltóságosan, a botjára 506 1| elfogadja, de valami szelid bárányt a szerződés nem csinált 507 1| személyek számára. A két régi barát nagy örömmel üdvözölte egymást, 508 1| tébolyba, bár legközelebbi barátai is, akik a baját nem ismerték, 509 10| hiszem, tudod, hogy a jó barátaim Kuncsi-ra röviditik a Kunhalmi 510 10| jó napot-tal köszöntöm a barátaimat. Hála Isten, nekem is van 511 3| mondta Lőcsey a kávéházban a barátainak. - A szerelem és az ifjuság 512 10| várjuk.~ ~Kovács úr, a ház barátja, a következő percben az 513 7| mint a művészet tisztalelkü barátjára...~ ~Az idegen úr (félre): 514 5| Egek, hisz ez a férjem barátnője! - kiáltott föl magában 515 4| megölelte és megcsókolta a barátnőjét.~ ~- Nem jönnél be velem 516 4| bevásárlások foglalják el, azt a barátnőjével együttesen is elvégezheti. 517 1| Nos, mit szól hozzá, barátocskám?... Nem tizennyolc százalék 518 1| Bemutatom nektek az én kedves barátomat, Csollán doktort, aki azért 519 5| szívesen lemondanék a barátságáról, ha könnyüszerrel szakíthatnék 520 5| hallottam, hogy maga bizalmas barátságban áll Starheim-Gedőváry herceggel... 521 3| Klárika ez időben meleg barátsággal szorongatta a tanárjelölt 522 3| délután...~ ~Tartsunk sort, barátságos olvasó! Elsején volt, napnyugta 523 3| dörögte Muki fölöttébb barátságtalanul.~ ~- Gentlemani szavamat 524 1| ne ismerte volna, épp úgy barbárszámba ment, aki a csollanizmus 525 7| mint ön... És pályafutásom bárhogy is alakuljon, magára, Goldschmied, 526 1| vonul be valami kárpáti barlangba, s egész március végéig 527 1| percben ott állott az oroszlán barlangjában. Éjjeli sötétség volt s 528 1| fájdalmat, mint Ön. És mivel - bármilyen bátor legények legyünk is 529 1| ismerték: a bivalynyaku, barnára sült mágnás, a magyar haza 530 1| elhallgatott a cigány. Az erdélyi báróék még elhuzattak utóljára 531 1| Hányan? Az erdélyi báróékkal együtt mindössze tizenheten. 532 1| kényelmüket.~ ~Az igazgatóság barokkstílü palotája, tömérdek óriási 533 1| arabstílü dohányzószobájában, bársony művészkabátban, fogadja 534 6| nyugalmával - hajolt ki a páholya bársonykönyöklőjén.~ ~- Uram, - kiáltotta át 535 1| hozzásimuló leány puha és bársonysima kis kacsóját.~ ~- Nem gondolja, 536 1| megjelent a telehold; s a vén bástyafal otromba árnyéka remegve 537 1| magát arra, hogy Pogányvár bástyái közül kimozduljon.~ ~- Érzem, - 538 1| lopva foglalnak helyet a batárban, amely a várkert alatt várakozik 539 1| hogy pár pillanatra zavarni bátorkodtam.~ ~A tábornok (komoran végignézi 540 1| körülbelül ez az, amit kivánni bátorkodunk...~ ~A tábornok. És ezért 541 1| okosságommal, a sikereimmel... Van bátorságom, hogy megmondjam: az az 542 1| tudjon... Az élet, Csollán, a bátraké és az erőseké...~ ~A férfi 543 6| brigantival, aki az előbb testvér bátyjának hazudta magát... Hölgyeim 544 1| valami változás, mindnyájan beadhatjuk a kulcsot...~ ~Nagyobb nyomaték 545 10| pincér, a széttéphetetlen beafsteek és rostélyos. Amikor a családi 546 1| változást, amely pályafutásomban beállt, tisztára, kizárólag magának 547 1| gondolok... Akarja, hogy rögtön bebizonyítsam ezt? Nagyon szívesen. Én 548 1| vincellériskola igazgatóját bebocsássa. Ez a derék férfiu, akit 549 8| fiatal gavallérjai; de mert Bécsben és Budapesten a legtöbb 550 9| villámvonattal fölutaztak a bécsi versenyre. Mikor Vác körül 551 1| veszekedett a cigányokkal, ha becsípett állapotukban a vendégekkel 552 7| akarja, hogy a szakácsnét becsöngessem, nagyon kérem, hogy ne említse 553 12| plafondra, azután még egyszer becsöngette a bank szolgáját.~ ~- Hanák, - 554 4| előtt tíz perccel ismét becsöngetett a Gelbné szalonjába.~ ~- 555 7| ha nagysád a szakácsnét becsöngetné. Szerelem? Féltékenység? 556 4| végigjár néhány boltot, ha a becsület ösvényén marad, úgy öt óra 557 1| Egy amerikai lánynak is a becsületére válnék, amit mondott, mert 558 1| Nagyon tisztelem és becsülöm önt, de a pénzemért jogom 559 1| végig a fejlődő utcákon s becsületes nyárspolgár-asszonyok is 560 1| kocsmát véletlenül korábban becsukják, akkor a koszorús a szobájában 561 1| hogy kabátot váltson, aztán becsukta a műhelyét és kiszólott 562 5| amelybe zivatar idején becsurog az esővíz... Két hétig nem 563 1| végre egy merész frázissal befejezi a beszédét, az államtitkár 564 1| új fogasok, - ezt nevezi befektetésnek? Kedves barátom, nem ilyen 565 1| amelyekbe a vagyonukat befektethetnék. A börze mostanában félelmetes 566 1| is kétszáz pengőforintot befektettünk, s mégse vagyunk többen 567 1| akkor is csak a túlontúl befolyásolható betegnél, aki az orvosa 568 7| a Nagysád elhatározását befolyásolta. Talán indiszkrétnek és 569 1| fenyvesek mohos, ihszalaggal befont birodalma, csak most ébred 570 1| vendégektől s csöndesen befordult könnyü fogatával a Pogánykőre 571 2| törülte le a port az egyik befőttes üvegről s elkeseredve ezt 572 5| tizenkét óra között szokott befutni a futókás állomásra. Az 573 3| csöngetyüje, hivatalosan is beharangozta az érkező tavaszt, a kisvárosiak 574 7| szép szerével nem megy, behivom a szakácsnét....~ ~Az idegen 575 1| csöngetni?~ ~A tábornok. Behívom a legényt, hogy vezesse 576 1| dicsérték, a pompás, de kissé behorpadt tölgyfapadlón az új század 577 1| óra felé a főkönyvvezető behozta az idei mérleg első, hevenyészett 578 1| közül... A pesti doktor behunyt szemmel szívta magába a 579 4| lenyelte, amit mondani akart, s behúnyt szemmel folytatta:~ ~- A 580 1| aki pár nap óta mindennap bejárt a fürdőbe, egyedül, a könnyü 581 6| gránátszín nadrágot hordott, bejelentette a vendégeket, s a kormányzó, 582 1| nyögdécsel excellenciád, vagy békén tűri, hogy megkopogtassam... 583 1| ettől a bajtól száz évig is békességben elélhet... Majd meglátja, 584 1| idejöttem...~ ~A doktor szelid béketűréssel bólintott, aztán a félreismert 585 1| Teringettét, még nyáron se hagyják békével az embert! - fakadt ki Cser 586 5| Azóta majd mindennap bekocsizik Réthátra, s megigérte, hogy 587 1| ásványvízzel az úrikisasszonyt), bekukkantottak a nagy szállók foyerjába, 588 1| ember ennek az igazságát belássa; a laikus is érzi, hogy 589 8| szerint a mértékvételnél bele-beleszakított az ujságpapirba, félénken 590 3| mikor a kegyetlen sors beleavatkozott az idillbe: Lőcsey megdöbbenve 591 8| lesz, hogy a fél lányiskola belédszeret...~ ~Már csak két nap volt 592 1| megbeszélhetjük...~ ~Az őrnagy, beleegyezése jeléül, összeütötte a sarkantyuját, 593 1| mondta ezt, hogy mindenki beleegyezőleg bólogatott. Csak amikor 594 1| öltözni...~ ~A zenekar újra belefogott az indulóba, a tömeg éljenzett, 595 1| erdei tó ringatta szeliden a beléje hullott faleveleket; kopogás 596 6| művészeim megfelelnek a beléjük helyezett bizalomnak. A 597 1| éjjel, mulatság közben, belekötött a legelső utcai járókelőbe 598 1| épület udvarán, plüssel bélelt, tükrös omnibuszok kinálkoztak 599 1| beszéltek, s a furcsa magyar név belement az emberek köztudatába. 600 1| hónapokban reggeltől estig belemerülhettek a tervekbe és a költségjegyzékekbe.~ ~ 601 12| akár holnap, üsse a kő...~ ~Belenyúlt a nadrágja hátulsó zsebébe, 602 5| selyemernyője már lassankint beleolvadt a hajnali világosságba, 603 1| tekintetes urat.~ ~Scherer úr (belép). Bocsásson meg excellenciád, 604 10| megjönni az esze. (Csönget. A belépő szobaleányhoz:) Gyujtsa 605 9| fittyegett le az ötforintos belépőjegy. A borotvált képü, szinte 606 9| az utiköltséget meg ezt a belépőjegyet megszerezhessem... Holnap 607 1| színeivel most is megihlette a belépőt; a kredencen régi kupák 608 1| valósítom az álmomat, vagy belepusztulok a munkámba: de a feleúton, 609 8| én meg úgy éreztem, hogy belesüppedek a hószőnyegbe. Egyszerre 610 3| szegény filozopter bolondul beleszeretett a szőke, tizenhétéves Burda 611 1| a bőr pórusain át akarom belevinni a szervezetbe; s ezért a 612 1| loptak ide a francia meg a belga tengerpartról...~ ~Sorra 613 6| nagyságát elkisérte már Belgrádtól a Fokvárosig, egész sereg 614 1| Pázmán tanár úr, a híres belgyógyász szintén látogatást tett 615 9| méltóságos asszony lett belőled? - deklamálta tovább a Mezőség 616 4| egyetlen szót elolvasott volna belőlük. Hét óra előtt tíz perccel 617 1| ragyogni a forrás neve s belül, a márványos csarnokokban, 618 1| kézcsókjával együtt...~ ~Az öreg úr bement a takarékba, hogy a tömérdek 619 12| hőseinket a nyájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó aggastyán, 620 7| Előbb azonban engedje, hogy bemutatkozzam. Nevem Goldschmied...~ ~ 621 1| házigazda így szólott:~ ~- Bemutatom nektek az én kedves barátomat, 622 6| a nagy olasz tragikát, bemutattuk annak a hitvány tolvajcsőcseléknek, 623 6| földszintet és a páholyokat benépesítsék s igaz meggyőződéssel adják 624 1| csobogása...~ ~A pavillon körül benépesül az erdei sétány. Előbb egy 625 4| leírnom a szerencsétlen férfiu benső világát, amely a kaszinó 626 1| megalkotta...~ ~A három benszülött előbb együgyüen nézett a 627 6| utazni Friscóba (ahogy a benszülöttek San Franciscót nevezik). 628 1| telep szegényes és szomoru benyomást keltett; a nyolc-kilenc 629 1| függönyöket. Az aranyos napfény beömlött a szobába s a regényíró 630 1| amelyeknek életküzdelmei nappal beolvadnak a kultúra zajába, most kiléptek 631 7| jövedelmecskéjüket pedánsul beosztják. Ha valamely különös esemény 632 6| nejét pokoli mosolylyal berágalmazta előtte. Később a harisnyás 633 4| történt.~ ~Sári asszony berakodott az éléskamrába, majd a szakácsnővel 634 1| vonatkozott, hogy ő adta bérbe a nyaralók szobáit s ő veszekedett 635 1| költött el, hogy szállást bérelt magának egy napra a Terézváros 636 1| legöregebb húsz esztendő óta bérelte a helység egyetlen vendéglőjét, 637 12| Nyárfa-utca egy illatos bérházában; a kapu fölött impozáns 638 1| piszkos sikátorai, lármás bérházai összeomlottak a tót munkás 639 1| attól tartott, hogy a nagy bérházak a fejére dőlnek (ezt értem, 640 1| fürdővendég, főképp, ha azokat a bérházakat ön építette) s most szinte 641 1| használata után, az ifjuság berkeibe... „A lakásrendelések - 642 1| óta a pályaházban, hogy a berobogó különvonatot megláthassa... 643 5| pázmánvölgyi vicinális egyszerre berobogott az állomásra. A fütyülésre 644 1| a regényíró hoteljébe. A bérszolga, aki a folyosón a szőnyegeket 645 12| százasokat egy hanyag mozdulattal besöpörte a márványos asztalka fiókjába...~ ~ 646 1| lezárása után, egy korán besötétülő őszi estén, az elnök és 647 1| Szeretett vendégeink!~ ~A beszéde idegenül cseng, a hangja 648 1| várni tőle, hogy gyújtó beszédével egy egész országot lángba 649 4| elborította a vér - ilyen beszédre aligha volt még példa a 650 1| pillanatra se fogytak ki a beszédtárgyakból s az öreg Seötét János titkolózva 651 2| józanabb, mint a fenkölt beszédü regényhősnők. Az ura férfiassága 652 4| meggyőződni, hogy csakugyan igazat beszél-e - és örülök, hogy az őszinteségében 653 1| játszik vagy a kucséberrel beszélget, - csakhogy hajnalig ébren 654 7| hangulatban, hogy hosszabb beszélgetésre képes lennék...~ ~Az idegen 655 1| Néhány idősebb néni hangos beszélgetéssel közeledik a szálloda felől, 656 1| mosolyogva, - ahol a minap a beszélgetésünket megkezdtük, hogy ön néha 657 1| előkelő páciensek is sokat beszélhettek volna az öreg professzor 658 1| maga nekem?~ ~Scherer úr. Beszéljünk röviden: én szerződtetni 659 9| mélabúsan bólintott.~ ~- Így beszélsz velem, te, aki a legkedvesebb 660 4| Hát az imént nem arról beszéltünk!~ ~- Drágám, a maga eszecskéje 661 9| fejével.~ ~- Vagyis prózában beszélve, azt akarja, hogy pénzt 662 1| nemsokára utólérte őket s a beszélgetés hirtelen más fordulatot 663 1| csakugyan lehet komolyan beszélni. Amint látja, a multkori 664 8| Semmi válasz. Újra beszóltam, lassan, majdnem könyörögve:~ ~- 665 8| cimzett kávéházban már végképp beszüntették a groghitelt. Így esett, 666 1| enyvet szagol... Ha ezeket betartja, hát négy hét mulva fenséged 667 9| virrasztottam éjszakákon át a betegágyad mellett, hogy vén napjaimra 668 1| Édes fiam, - mondta, - én betegebb vagyok, mint ez az egész 669 1| útján gyógyítja az ideges betegeket. „Kár, - írta az egyik legkiválóbb 670 1| vetett a tógákban sürgölődő betegekre, aztán röviden így szólott:~ ~- 671 1| magamnak is volt egy hasonló betegem, aki egy időben két vagy 672 1| kelleténél. Ha el tudom hitetni a betegemmel, hogy a birsalma héja használ 673 1| már ne engedjen be több beteget, még akkor se, ha revolverrel 674 1| igen különös módon tett beteggé: a kis ügyvéd nem tudott 675 1| Zuggó-Füredre (egy vidéki beteghez hívták le, s mivel éjszakára 676 1| túlontúl befolyásolható betegnél, aki az orvosa szuggesztiója 677 1| hogy itt valami súlyos betegségből gyógyult ki, akkor aztán 678 1| sóhivatalnok, akinek az volt a betegsége, hogy néha órákig csuklott.~ ~- 679 1| tudni, hogy mi a neve a betegségének?~ ~- Micsoda?~ ~- A latin 680 1| anyagban, amely direkt az ő betegségére célszerü. Lesz, aki terpentinben, 681 1| Azt akarja, hogy betegséget szimuláljak?~ ~- Természetesen. 682 1| betegség, hanem az igazi betegségnek csak valamelyik tünete. 683 1| elhinni, hogy ilyen különös betegségben szenvedett...~ ~- Teringettét, 684 1| csata után. A várárkot már betemette az utódok keze, de a tizennegyedik 685 5| közt poroszkál, maga is betért a távirótiszt hivatalába... 686 12| elfogadja a tőkepénzesek betéteit, mint amilyen készséggel 687 12| nem fogadunk el semmiféle betétet.~ ~A jókedvü öreg úr könnyedén 688 1| a jólét egyetlen sugara betévedt a félelmetes sikátorok közé. 689 1| módjára várják nehezen ébredő betegeiket. A terrász reggeliző abroszai 690 11| vén ember mindegyre csak a betörőkre gondolt, akik a tanya körül 691 11| ugyan nem kellett félniök a betörőktől, mert a papirfalakon át 692 2| rózsaszínü borítékon női betüket látott, lassanként kiváncsivá 693 1| amelynek homlokzatán aranyos betűkkel ragyogott: a „Ferenc József-szálloda” 694 6| erőművész kecskeszakállával fog beülni a földszinti páholyba. A 695 4| Gellért búcsú nélkül távozott, beült a kapu előtt várakozó fiakkerbe, 696 1| ablaka a kősziklába van bevájva...~ ~- A Pogánykő ormán, 697 11| alkalmasint szégyelte volna bevallani, de valójában úgy érezte, 698 1| hogy túl vagyunk a bajon, bevallhatom: az a multkori ásítás egy 699 4| az egész dolgot őszintén bevallja. De semmitse szabad elhallgatnia, 700 1| Bravó, - mondta aztán, - bevallom, hogy ön imponál nekem. 701 4| társaságba. Ha pedig Sárit sürgős bevásárlások foglalják el, azt a barátnőjével 702 6| vigasztalan messzeség felé... A bevétel alig volt több kétszáz dollárnál, 703 3| budapesti nyelvtudósok doyenje - bevetődtek valami külvárosi kávéházba. 704 1| egy pillanatra.~ ~E kis bevezetés után lelkes szavakban kezdte 705 1| kényelmével. Mindez azonban csak bevezetése volt annak a megkapó leírásnak, 706 1| azt hiszem, hogy rögtön bevisznek a bolondok házába; az idegeim 707 1| utolsó virrasztó ember is bevonul a lebocsátott zsalugáterek 708 4| falatját, de most óvatosan bevonult a szobájába, hogy a történendőket 709 6| öltözött asszonyok sorra bevonultak a gróf szalonjába, amelynek 710 1| arról, hogy milliókat fog bezsebelni. A batár eközben lekanyarodott 711 11| tanya kerékvágásai közé bekanyarodott. Az asszony, aki most látta 712 5| bőröndjeit, aztán kiváncsian beleskelődött a távíró-hivatalba... Gondosan 713 1| vendég, amennyi a rengeteg beruházással arányos lenne. A nagy reklám 714 1| harminchat órai utazás után betoppant az irodájába.~ ~- Égni, 715 1| merem hinni, hogy sikerült bevésnem a nevemet az idegbajosok 716 1| bolond, aki vendégekkel bíbelődik, ha egy milliónyi vagyona 717 1| Egy dél franciaországi biboros - írták a lapok - azzal 718 9| megmutathatja...~ ~Pogányné idegesen biccentett a fejével.~ ~- Vagyis prózában 719 11| háromnegyed óránál... A Bikenbúr gróf kastélyába is el lehet 720 1| ahova még az orvos szeme se bír elhatni: az idegeink hajszálfinom 721 1| akik a francia törvényszék bíráira emlékeztettek, amennyiben 722 8| hasonló fölírásokat látott, bírálat nélkül átvette az idegen 723 7| tartoznak a nyilvánosság bírálata alá? Ez esetben tudja meg, 724 1| egyébként nem igen szokta bírálni a Scherer úr indítványait.~ ~ 725 1| mohos, ihszalaggal befont birodalma, csak most ébred föl igazán...~ ~ 726 1| kitúrt a halandó ember s szűz birodalmad, a völgyi forrás fölött 727 1| Az ember megcsonkította birodalmukat; hegyi utakat vezettetett 728 1| állandó foglalkozása, a birósággal, felekkel, kollégákkal folytatott 729 11| csalta meg. A homokvári birtok, amit héthónapos huzavona 730 1| bizonyos-e, hogy holnap a birtokába jutunk a tuzoknak, s egyáltalában 731 5| lakik Rétháttól, a falusi birtokán, ahol gyerekkora óta gazdálkodik... 732 11| tekintetes uram.~ ~Az új birtokos közelebb hajolt a felesége 733 11| Az uj birtokosok~ ~A pusztai őrház előtt, 734 1| országszerte ismerték: a bivalynyaku, barnára sült mágnás, a 735 2| bátran azt feleltem: „Akarok biz’ én, ha a nagyságos úr ad!” „ 736 1| diplomaták, koronás fők bizalmasai és kedvencei, itt pihenték 737 1| hanem az orvosban való bizalom. E vallomásból is láthatja, 738 6| megfelelnek a beléjük helyezett bizalomnak. A laplatai tábornok kifeszített 739 10| ebédlőasztalon, mely még tele van egy bizalmas ebéd romjaival. A desszertes 740 1| orvosszer van: ha a beteg vakon bízik az orvosában. Aki hisz, 741 1| csupán azt a tényt akartam bizonyítani, hogy a baj nem a térdében 742 10| Maga, édesem, meggyőző bizonyíték a La Bruyere tétele mellett.~ ~ 743 1| így bánik velem, csak azt bizonyítja, hogy engem se tart különbnek 744 3| játszottak és a tanárjelölt kissé bizonytalan hangon ezt mondta:~ ~- Kérek 745 1| Az ujságok híre nem igen bizonyult valónak, mert a főherceg 746 4| lépett: mindegyik vakon bízott a másikban, s eszeágában 747 7| gondolom, nem tévedek: Nagysád bizonyára szerelmes.~ ~A primadonna: 748 1| kellemetlen érzés azonban a biztosítás dacára sem szünt meg, sőt 749 1| volt, - nappal rejtelmes biztosítási ügyletekkel foglalkozott, - 750 11| csakhogy vén koruk nyugodtságát biztosítsák. A kis külvárosi bolt elég 751 6| van az angol bankban, de biztosra vehetik, hogy a halálom 752 1| felsőbbséggel, a nagy hadvezérek biztosságával folytatta:~ ~- Aki milliókra 753 11| annyi időn át oly tökéletes biztosságban érezték magukat. Ott ugyan 754 1| hozzá a munkához. Kérem, bízzanak meg az emberismeretünkben; 755 4| Párisból szenzációs színházi bluzokat kaptunk. Ha a nagyságos 756 2| megkapja azt az eperszínü blúzt, amit reggelenkint viselni 757 6| százszor, százötvenszer bóbiskolták végig ugyanazt a darabot...~ ~ 758 5| gyerekkora óta gazdálkodik... A Boccaccio címszerepében bolondult 759 8| egyetlen egy, sőt - Uram bocsáss - a matiné előtt való este 760 1| urat.~ ~Scherer úr (belép). Bocsásson meg excellenciád, hogy pár 761 1| mulatságát, de aztán szender bocsátkozik le szempilláira; halkan 762 1| jóindulatu magyarázatokba bocsátkozott.~ ~- Ne úgy értsék, hogy 763 9| üresen maradt a nyomorult bódé, ahol a hazai nyelv igéit 764 1| költségjegyzékekbe.~ ~Markó Bódog, a főváros leghíresebb építésze, 765 1| nyert ügye van. De hagyjuk a bölcselkedést; mondja meg röviden, hogy 766 1| akár rögtön kitörölném a bölcseség könyvéből azt a régi mondást, 767 1| balzsamokat rejtett a teremtő bölcsessége.~ ~- Csupán egy-két rongyos 768 1| szervezetek bennünket, a bölcsességünk folytán, mihamarabb hozzáfognak 769 1| a méltóságos úr szintén bömbölt? - kérdezte naivul egy vidéki 770 1| nyakizmaira...~ ~- Hogy bömböltem-e? Meghiszem. Úgy ordítottam, 771 1| patakzanak a könyek s hangosan, bömbölve, szívettépően zokog...~ ~- 772 1| csakhogy kétszer elmenjek a börzére, s csakúgy hullik az ölünkbe 773 1| nyelvét. Aranyhártyás éjjeli bogarak dongnak nagy buzgalommal 774 11| a lenyugvó nap tüze, s a boglyák körül egy-egy pőre atyafi 775 1| harkályok, mikéntha nagy bőgőt kezelnének, buzgón belekopognak 776 1| hangversenybe. A füvek között bohém tücskök cirpelnek és a kakuk, 777 5| mosolyogva nézett a hercegnére és bohémes fesztelenséggel szólította 778 5| színtársulatot továbbra is bőkezüen támogassa. A tisztikar mindennap 779 1| ura legyen.~ ~- Hagyja a bókokat, Csollán, amit én mondok, 780 1| őszinte bámulat kifejezésével bókolt a szónokló szép leány előtt. 781 1| csillogtak ki a déli növények bokrai közül, a hálószobák rézbútorai 782 1| dallamosan suhan át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó nyaralók felé, 783 12| pár krajcár úgyse tesz már boldogabbá, nem igaz? Akár ma, akár 784 3| Mi érhetne most, ami oly boldoggá tehetne, mint azokban a 785 1| gyógyítómód erősekké és boldogokká tette őket. Egy fiatal mérnök, 786 3| fiatalember ébredő szerelmi boldogságában: a Tüzoltó-beli kirándulásokon 787 1| Volna szíve ahhoz, hogy a boldogságától megfossza magát?~ ~A leány 788 8| mondanak le egy éjszakai boldogságról...~ ~Babochay aféle előkelő 789 9| ismerte, kipirult arccal, a boldogságtól szinte lihegve követte az 790 1| ma este elutaznak, nehogy boldogságukból egy pillanat is kárba ne 791 2| csaltál meg, kivel tettél boldogtalanná?...~ ~Miska csodálkozva 792 1| ha semmi okom sincs, hogy boldogtalannak képzeljem magam... Mennyire 793 7| esküdött bálványához, még boldogtalanságában se legyen hűtelenné. A szoba 794 4| élet boldogságáról vagy boldogtalanságáról van szó? Gellért lázasan 795 1| beteg tapir, aki még hozzá boldogtalanul szerelmes. De a sóska-fürdő, 796 1| másiknál. A Chrizosztom-forrás, boldogult apáturunk emlékezetére, 797 1| utamba nem hozza... A csöndes boldogság nem nekem való, s a nyugodalmas 798 10| oly élénken elképzelem a boldogságukat, hogy akárhányszor közel 799 9| legrosszabb gebéjük kudarca is boldogtalanná tette huszonnégy órára. 800 1| államtitkár úr helyeslőleg bólint, a lábait többizben váltogatja 801 1| Csollán doktor helyeslőleg bólogat, aztán gyöngéden megtapogatja 802 1| és az édesapja nyájasan bólogatva léptek közelebb s Erzsike 803 1| a gróf úr mindannyiunkat bolonddá tartott...~ ~ ~ 804 1| okos embert, is el lehet bolondítani az efelé szamárságokkal. 805 4| uracskámat még jobban magamba bolondítom...~ ~- Melyik szabónőnél 806 11| szénaillatos mindenségért.~ ~- Bolondot cselekedtem, ennyi az egész, - 807 3| jutott: a szegény filozopter bolondul beleszeretett a szőke, tizenhétéves 808 5| Boccaccio címszerepében bolondult belém, ahol tényleg mutatok 809 11| biztosítsák. A kis külvárosi bolt elég tisztességesen jövedelmezett, 810 7| volna a szegény Goldschmied boltjába...~ ~A primadonna (megtörve): 811 11| mégis csak kimozdult a boltjából. Ezt az évet - bár a takarékos 812 1| vissza nem megyek a Holzer boltjáig, s háromszor egymásután 813 11| alatt hiába tette a lábát a boltjuk küszöbére. Völgyi úr ilyenkor 814 7| se keresek, amennyiből a boltom árendája kifutja...~ ~A 815 1| s tíz év mulva, amikor a bolton jó pénzért túladott, kizárólag 816 1| arhitektura egyéb remekei: a boltozatos folyosók, a várkapu, a földalatti 817 4| előtt fölsütötte a haját s a bolyhos kabátjába burkolózva, forgószél 818 1| mint valaha, a magány és boldogság idején. Zöldszakállas törpék, 819 12| rendre utasította.~ ~- Ne bomoljon, még kihallatszik az előszobába...~ ~ 820 1| izmos lány hirtelen ki nem bontakozik az ölelő karokból, s hamiskás 821 6| Giannini, a fiatal bonvivant, megütődve tette le a kártyáját.~ ~- 822 1| Isten tudja, talán európai bonyodalmak is származhatnak a dologból... 823 1| államférfiút, akit minden politikai bonyodalom idején elsőnek szólítanak 824 1| ez, mert a legképtelenebb bonyodalmak származhatnak belőle... 825 9| le az istállók felé... A bookmaker előtt megvárom, de mondja 826 1| használ. Én az orvosságot a bőr pórusain át akarom belevinni 827 1| aki terpentinben, lesz aki borban, olajban, nedves korpában, 828 6| melbournei szenátor a színházi borbély kis leányával csevegett, 829 11| szórakozásai: eszmecseréi a sarki borbélylyal, a temetések, amik a boltja 830 1| jól látja, hogy nem valami bordal vagy hotelszámla.~ ~Az elnök 831 1| megérinti a tündér rózsásfehér bőrét.~ ~- Mit akarsz tőlem? - 832 1| igazgatói iroda hatalmas bőrfauteuiljeiben.~ ~A két augur jóformán 833 1| kinyujtotta a szerencsétlen borfiu fülét. A vendégek tisztelettel 834 2| írva - ez a név: Iza, - a boríték pedig a férjéhez volt címezve. 835 2| levelet, de mivel a rózsaszínü borítékon női betüket látott, lassanként 836 2| elhatározással fölszakította a borítékot. Bár ne tette volna! Iza - 837 1| gesztikulálás nélkül, s még a borjuszeletet is olyan mozdulatokkal kérte 838 2| néztem, amikor leültetett a bőrkarosszékébe, elém tett egy árkus finom 839 1| egy középkoru férfi, aki bőrnadrágot és bőrsipkát viselt s egy 840 5| névjegyet, amely az új utas bőröndjeihez volt erősítve s amikor közelebb 841 5| megdöbbenve nézte a primadonna bőröndjeit, aztán kiváncsian beleskelődött 842 5| szedte össze a táskákat és bőröndöket, amelyek a perron aszfaltján 843 5| A csinos, rézveretes bőröndökön ugyanis ez az ismert név 844 1| valami új fajtája a vizes borogatásoknak... Akármelyik - hiszen egyik 845 10| lesz, édesem, ha egy vizes borogatást rak a fejére!” - „Faragatlan 846 8| táplált a balatonvidéki borok iránt és az ismerős gyerekeknek 847 5| hogy a vonat még valahol a borosnyói hegyek közt poroszkál, maga 848 9| ötforintos belépőjegy. A borotvált képü, szinte kékarcu aggastyán 849 1| pincérei várták a hercegi borravalókat. Egy kövér úr, valaha a 850 1| ha nem kaptak elegendő borravalót... A forrás nem a tied többé, 851 1| férfi, aki bőrnadrágot és bőrsipkát viselt s egy harminc-harmincötéves 852 1| haboznék, hogy a nyakába boruljak... De a valószinűség, bár 853 1| odakünn, az emberek között, borulnak szerelmesen a gnómok keblére, 854 10| ha alázatosan a nyakadba borulnék, s összetett kézzel könyörögnék 855 1| sötétzöld lombjai most föléjük borultak, hűvös, ájtatos, dalra és 856 9| pázsiton egyedül maradtak, borús homlokkal fordult a méltóságos 857 8| idejében el nem készíti? Borzasztónak tünt föl az a gondolat, 858 1| pontja igen kellemetlen kis borzongatásokat telegrafál végig a hátunk 859 1| egyenruháját, s jóízüen borzongtak össze, amikor az új, hidegvizes 860 1| tündér nagyot sóhajt és borzongva fölnyitja a szemét. A fenyvesek 861 1| esetlen férfi látása okozott, bőséges kárpótlást nyujtott a hölgyek 862 1| elnök az utcán volt. Nem bosszankodott, hanem bizonyos elismeréssel 863 7| Kopogtatás.)~ ~A primadonna (bosszankodva): Valószinüleg megint az 864 2| azelőtt hozott, szörnyü módon bosszantotta. Ez különben több volt, 865 4| volt, mint a büntetés, a bosszúállás angyala. Az asszony ijedten 866 2| némán magába rejtette, s a bosszúja mindössze csak odáig terjedt, 867 8| kérdezte a borzas néni boszankodva.~ ~- Én, - rebegtem, - én, 868 1| medicinákkal tarthatja épségben. Botor hit! Milliók és milliók 869 1| elnök szó nélkül az ablakhoz botorkált s fölhúzta a lebocsátott 870 6| felugrálva rikoltották:~ ~- Botrány! Gazság! Gyalázat! A családi 871 2| hideg, közömbös, rossz és botrányosan józan feleség vagyok. Hat 872 6| rémes cikkeket közöltek a botrányról, s szívreható színekben 873 1| két inggel, egy kampós bottal és negyven krajcárnyi készpénz 874 1| hirdette volna. De a természet bőven kárpótolta, amit az emberek 875 1| főkönyvelőhöz:~ ~- Oda se neki, Braun úr, ez nem számít... Az 876 5| és rugóit.~ ~- Négy hétig Brezslicán nyaraltam... egy ócska malomban, 877 5| a vőlegényemhez és mivel Brezslicának Pázmánvölgy a vasúti állomása, 878 11| másfélórába került, amíg a bricska a járt útról a félreeső 879 11| után felültek a födetlen bricskára, s nekihajtattak az őrház 880 6| csábítóval, azzal a kopasz, vörös brigantival, aki az előbb testvér bátyjának 881 1| szódapasztillával...~ ~- Brrr, még gondolatnak is iszonyu... 882 1| volna az öreg professzor brüszk és kiméletlen voltáról; 883 11| szerelmeseknek való éjszaka édes bűbája borult és ők mégis mind 884 3| amikor a gyöngyvirág, a május bűbájos, erdei csöngetyüje, hivatalosan 885 2| ajtóban, a felesége pedig búbánatos mosolylyal ingatta meg szőkefürtös 886 8| barackot nyomott a fejük búbjára. Bolondos öreg ember volt, 887 12| öreg úr megvakarta a füle búbját.~ ~- Izé la, hát úgy áll 888 6| közt jelentette ki, hogy búcsu nélkül el fog utazni Friscóba ( 889 4| nagyságos úr...~ ~Gellért búcsú nélkül távozott, beült a 890 1| amikor a delet harangozták, búcsut vett a vendégektől s csöndesen 891 4| voltak, s a háziasszony, búcsúzkodás közben, megölelte és megcsókolta 892 5| hajnalban fájó szívvel búcsuztam el egy esztendőre a malomtól...~ ~- 893 1| ügyeivel. Zuggó-Füredtől Budapestig egy pillanatra se fogytak 894 1| kényelmes agglegény lakásában. Budapestnek ismert és népszerü alakjává 895 1| Tamás vagyok, orvos-doktor Budapestről. Felföldi körutamban említette 896 1| hogy ötszáz kilométernyire Budapesttől, a Pogánykő orma alatt, 897 1| Hat perc mulva itt lesz a budapesti külön vonat. Éppen most 898 4| kiegyenesedett, olyan volt, mint a büntetés, a bosszúállás angyala. 899 1| mondta ezt, hogy a lány büszkeségtől ragyogó szemmel hallgatta. 900 6| nézőtérre leselkedtem, jogos büszkeséggel láttam, hogy művészeim megfelelnek 901 12| hátulsó zsebébe, s egy zsíros bugyellárisból kiolvasta a négyszáz pengőt. 902 1| surrantak tova nagy ijedten a buja haraszt védelme alatt. Vízmosásos 903 1| másodperccel hamarabb nem bujik ki a földből, mint amikor 904 1| holdvilág a távoli hegyek mögé bújik és a jókedvü nimfák félénken 905 1| bájos, provánszi jelmezbe bújtatott leány kínálta meg pezsgő 906 1| formájából; a szolgák óriási bukétákat hordanak, elegáns fiakkerek 907 1| Mert a szegénység: a bűn, a tehetség elpusztulása, 908 1| prémmel szegélyezett városi bundáját akkor már minden gyerek 909 4| perc alatt minden földi bűneért megszenvedett), aztán egyszerre 910 4| folytatta, merészen Gellért. - Bűnének csak egyetlen mentsége lehet: 911 1| mögötte a hegyeken túl. A bűnös város, ahol a boldogtalan 912 4| játékban? - kérdezte a szép bűnöst, aki most már karját is 913 3| akkor volt, amikor a két Burda-kisasszonynak udvaroltam és az eszeveszettségig 914 3| fogva, napos vendég volt a Burdáek piaci, emeletes házában. 915 1| megfenyegette a füstfelhőbe burkolózó Csollán doktort.~ ~- Maga 916 4| haját s a bolyhos kabátjába burkolózva, forgószél módjára benézett 917 8| szakálla citromsárga volt a burnótozástól, feltünő rokonszenvet táplált 918 8| a vén lengyel nyugodtan burnótozott, megfoghatatlannak tünt 919 1| új század stilszerűtlen butorai foglaltak helyet; a XVIII-ik 920 1| szomszédságában egy-egy butorkereskedésből kikerült, fénymázas asztal, 921 4| minden vére a fejébe tódul, a butorok táncoltak körülötte (még 922 1| gyöngéden a lombok mögé búvik. A harkály nem kopog, a 923 1| kell, mint ahhoz, hogy a buza vagy a rozs megérjen. Irhatja 924 1| mikéntha nagy bőgőt kezelnének, buzgón belekopognak a hangversenybe. 925 1| mintha nagybőgőt kezelnének, búzgón belekopognak a hangversenybe. 926 8| előkelő uri szabó volt, aki a cégtáblájára ezt a misztikus fölírást 927 12| a kapu fölött impozáns cégtáblák hirdetik, hogy az intézet 928 1| sarlatánkodásunk... Magának, aki a céhez tartozik, megmondhatom...~ ~ 929 7| idegen úr: De hagyjuk a cél nélkül való vitatkozást. 930 1| úgy tudom, hogy reklám céljából hívták meg Zuggó-Füredre.~ ~- 931 1| eszközökkel is dolgozzék. A mi céljaink csak úgy fognak megvalósulni, 932 1| tartotta az emberi élet legfőbb céljának.~ ~- Szépen vagyunk, - törte 933 1| suhannak tova ismeretlen céljuk felé a zöld haraszton. Pettyes 934 1| mi lesz, amíg a kitűzött célomat el nem érem? Azt kivánja 935 1| társaságon s nem minden célzat nélkül mutogatta tündöklően 936 1| volt s három hét alatt több centiméterrel kinyujtotta a szerencsétlen 937 1| késedelmeskedő nábobokat.~ ~A fürdő centrumában háromemeletes hotel állt, 938 1| francia főszakácscsal.~ ~A centrumtól öt percnyire, mesterséges 939 1| Csollán doktort kivétel nélkül charlatánnak tartják, megpukkadjanak. 940 7| ismert mondását idézem: Cherchez la femme!~ ~A primadonna: 941 1| összeütötte sarkantyutlan chevreaux-cipőit. Egy öreg asszonyság (a 942 1| szorulnak rá a zuggó-füredi Chrizosztom-forrásra.~ ~- Mit akar ezzel mondani? - 943 1| kétszer meg kell kerülnie a Chrizosztom-forrást, hát csak tessék, én szívesen 944 1| napsugarak megcsillannak a Chrizosztom-kút kristálypoharain s a forrás 945 7| primadonna: Él ám maguknak a kis cica!~ ~Az idegen úr: De hagyjuk 946 1| konyha is... Egyenruhás cicerónék és fogatok, cilinderes kocsissal, 947 1| misztikusan válik ki az aranyos cifrázatok közül. A szó suttogássá 948 1| terraszán elhallgatott a cigány. Az erdélyi báróék még elhuzattak 949 1| méhdöngés hallatszott ide a cigánybanda nagybőgőjének mormogása 950 12| vihetek haza az anyjukomnak Cigányhalomra...~ ~Az idegen ravaszul 951 1| résztvegyen. Csollán doktor int a cigánynak, a Rákóczi-induló hirtelen 952 1| szobáit s ő veszekedett a cigányokkal, ha becsípett állapotukban 953 12| egy netalán ott rejtőzködő cigaretta után. Fáradozását nem kisérte 954 12| cipőgomboló, papirszipka - de cigarettának se hire, se hamva nem volt. 955 1| tenniszöltözetben sétál cigarettázva a tó partján, a nimfák édesen 956 1| valamit, kénsárga pillangók cikáztak ide-oda a lombok között, 957 1| publicista a legfényesebb cikket, a vetés attól két másodperccel 958 1| perccel később a doktor cilinderesen, fekete gérokkban sietett 959 1| nyakig a fejébe ütötte a cilinderkalapot... A hetvenes évek gavallér-fiatalságának, 960 1| most Scherer úr hivatalos címe - szerényen mosolygott s 961 1| forint gyült be kártyapénz címén a pohárba...~ ~- Mi lehet 962 1| a fürdőtulajdonos büszke címét viselte, a legfiatalabb 963 2| boríték pedig a férjéhez volt címezve. Őszintén szólva, ez már 964 1| arcképét is kiadták, azzal a címmel: „Emil Jusztin főherceg 965 5| gazdálkodik... A Boccaccio címszerepében bolondult belém, ahol tényleg 966 8| amikor a Tizenhét császárhoz cimzett kávéházban már végképp beszüntették 967 1| pillanatban talán egy egér cincogásától is megijedjenek, hát kipirulva, 968 1| amilyenre én, a gúnyolódó és cinikus legény, igazán nem számítottam 969 4| indiszkrét, hogy hívják a cinkostársát?~ ~Sári pajkosan elmosolyodott.~ ~- 970 5| utazókalapjára, kicsiny, barna cipőire és komolyan így szólott:~ ~- 971 12| helyet - zsebkés, dugóhuzó, cipőgomboló, papirszipka - de cigarettának 972 1| lakájokon, sőt magán XVII. Cirillen és a kíséretén is egyszerre 973 1| hogy a fenséges úr XVIII. Cirillt a vadászkastélyában fogadta 974 1| kuruttyul, a tücsök nem cirpel többé, csak a fülemile zengi 975 11| Odakünn virrasztó tücskök cirpeltek, ismeretlen madarak feleseltek 976 8| végébe. Hosszu szakálla citromsárga volt a burnótozástól, feltünő 977 8| szerelmes vagyok bele!~ ~- Co ti muwisz! Mit nem mondasz! 978 6| irodába, ahol cigarettával meg cognaccal kináltam őket, aztán nemes 979 1| A milliomos kávét és cognacot hozatott, megkínálta a vendégét 980 1| iziben a pesti nagyságos úr cók-mókját. Mi pedig siessünk föl az 981 2| adta. Szomoruan ballagtam a cókmókommal az Eötvös-utcán végig, amikor 982 8| és Budapesten a legtöbb comme il faut helyen hasonló fölírásokat 983 6| csak ezt jelentette:~ ~- La contessa!~ ~A grófné - a fenséges 984 1| tornácokon, amelyeknek falairól copfos nemes urak, ábrándos szemü 985 1| csodálatos voltát zengte. Csábító színekkel volt leföstve 986 6| siratják. Megszökött egy gaz csábítóval, azzal a kopasz, vörös brigantival, 987 1| összeomlottak a tót munkás csákányütésére s csinos, tiszta, impozáns 988 1| fürdői pályafutása alatt majd csaknem koldusbotra jutott, most 989 1| köreiből s a vidék, jómódu családai se hiányzanak; de bizonyos, 990 7| hozhatja. Bánom is én, hogy családapa, s hogy öt serdületlen porontya 991 7| mi több: egy becsületes családapának bánatot és keserűséget okozott.~ ~ 992 3| kigyalogolt a Tüzoltó-ba, hogy családját friss vajjal és hónapos 993 1| csak levest vacsoráztak a családjukkal egyetemben, némi okossággal 994 1| ügyességgel a nábobok százait csalhatjuk hoteljeinkbe és villáinkba. 995 1| Hallatlan, hogy mindenütt csalják az embert! Ezt az urat azért 996 4| gondolta magában:~ ~- Miért csalna meg valami smokingos léhütővel? 997 4| hogy az őszinteségében nem csalódtam. Így már továbbra is jóbarátok 998 1| a tudomány emberei, nem csalódunk...~ ~Másnap, kora reggel, 999 11| horogra kerítik, igen alaposan csalódtak: a ravasz ember végre is 1000 9| Talán azt hiszi, hogy én csalogattam Budapestre? Minden levelemben 1001 8| kerestem: Novotnyt, a vén csalót, aki grog mellett, rózsás 1002 1| kutyáját cukordarabkákkal csalogatta. Egyébként körös-körül zsongó,