IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Költözo nimfák Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1003 11| ravasz ember végre is őket csalta meg. A homokvári birtok, 1004 2| udvaroltál eddig, kivel csaltál meg, kivel tettél boldogtalanná?...~ ~ 1005 10| tűzhely melegsége felénk csap, nehezen álljuk meg, hogy 1006 1| hidegvizes intézet ezüstös csap-szövevényeit megpillantották. A nyaralók 1007 1| magyar fürdőről, amely egy csapással túlszárnyalta a régi, évszázados 1008 6| közönség - a fizetők csekély csapata - tényleg kisérletet tett 1009 1| útvonalaktól, amelyeken a pusztító csapatok jártak, csodálatosan megőrizte 1010 1| lesz korrekt, ha a tudomány csapjait nem a térdkalácsára, hanem 1011 1| mórkupolája ragyogott; az ezüst csapokat fehérbóbitás, bájos leányok 1012 1| alszik?~ ~- Természetesen. Csapónak is az az elve, ami a többi 1013 1| csodálkozva, szinte magánkivül csapta össze a kicsike kezét.~ ~- 1014 1| neve s belül, a márványos csarnokokban, bóbitás leányok kinálják 1015 1| másodalispán szolgálta Ferenc császár alatt a tekintetes vármegyét. 1016 8| este óta iszik a Tizenhét császár-ban. Eddig már bizonyosan Világosnál 1017 8| kezébe, amikor a Tizenhét császárhoz cimzett kávéházban már végképp 1018 1| frakkot visel, hanem hosszu császárkabátot, amelynek a könyöke aggasztóan 1019 12| korsó sort felhozzam...~ ~A császárszakállas öreg előkelően bólintott.~ ~- 1020 12| öreg férfiu, aki deres császárszakállát nemes nyugalommal pihentette 1021 1| fejedelmétől a rigómezei diadalmas csata után. A várárkot már betemette 1022 6| le az ősz katonát, aki a csaták viharából visszatérve, családi 1023 1| félelmetes sikátorok közé. A csatakos kövezet helyén, a ragyogó 1024 1| szóval a vendég elé. - Hé, csatlósok, lakájok, komornyikok, szedjétek 1025 1| A kiáltásra, amely a csatlósokat, a lakájokat és a komornyikokat 1026 1| fejezzem ki magamat, a levezető csatornája... De a mostani, óh a mostani, 1027 7| jutalomjátéka kirántott volna a csávából; mert önbe a fél város szerelmes. 1028 1| ezüsttel kivert, csövekkel és csavarokkal ellátott állványnak támaszkodik, 1029 1| nyakukra egy világos szalagot csavarjanak s tógájukat gyémántos tűvel 1030 7| Pamutból készült ó-divatu csecsebecsék. Nagy álló-tükör. A kanapén, 1031 1| hetvenes évek elején még a csecsemőkorát élte. Két magyar elme, a 1032 9| elkeseredve az öreg művész. - Csecsemőkorodban ölben vittelek át az árvizborította 1033 6| A közönség - a fizetők csekély csapata - tényleg kisérletet 1034 1| hónapos ágyát, a mosónéját, a csekélyke ruhaneműjét, honnan szerezte 1035 1| ugyancsak nem imponáltak olyan csekélységek, hogy valaki a grófi titulust 1036 4| ne kiabáljon úgy, hogy a cselédek is meghallják... A cinkostársam 1037 2| kezdnem, amikor a nagysága a cselédkönyvet a kezembe adta. Szomoruan 1038 8| kutnál valami szorgalmas cselédleány huzta föl a csikorgó vasláncot.~ ~- 1039 7| magánügy? Hogy a művész cselekedetei nem tartoznak a nyilvánosság 1040 11| mindenségért.~ ~- Bolondot cselekedtem, ennyi az egész, - mondta, 1041 1| Higyje meg, ostobaság, amit cselekszünk, - a mi szempontunkból tekintve, 1042 1| a XIV-ik Lajos szellemét csempészte be, János úr föltárta az 1043 1| fordult; mellette édes kacagás csendült föl: a leányé, aki a tiszteletbeli 1044 1| vendégeink!~ ~A beszéde idegenül cseng, a hangja reszket: nem csoda, 1045 1| hanyattfekve a villamosvasutak csengetését... Egy szó, mint száz: ijedten 1046 9| áldozol, mert mi utolsó csepp vérünkig az anyanyelvünkért 1047 6| előadást végignézzék. Ezzel cserében mindössze csak azt kötöm 1048 1| telekvételei, furfangos csereberéi, merész és szerencsés vállalkozásai 1049 8| Csönd volt. Távol a Cserháton haragos kutyák ugattak, 1050 1| forrásokból táplálkozó, titokzatos csermelyek csörgedeznek vissza szeszélyes 1051 1| úrnak elmésségtől sugárzó csevegését hallgatta, mindjárt tisztában 1052 6| Élénken és sok maliciával csevegtek, amikor a harisnyás lakáj 1053 1| leszek. Remélem, hogy még csevegünk egyről-másról, ami valamennyiünknek 1054 1| a hegyekről alázuhanó Csevice-patakot, s a híves forrásokat, amelyeknek 1055 1| az ég állandóan derült, a Csevicében jobb fürdés esik, mint valaha, 1056 5| állomás felé. Lakkos, nyitott cséza volt, amelyből egy feltünően 1057 8| cselédleány huzta föl a csikorgó vasláncot.~ ~- Hé, Novotnyi 1058 1| megütött témáról az élénk csilingelés, amely a gyorskocsi rohamos 1059 9| Társulatom elsőrendü csillaga voltál, mikor a férjed huszárkorában 1060 1| A mennyboltozaton a csillagok százai ragyognak, s mohos 1061 7| És kövesse emelt fővel a csillagot, amely utján fényesen világit 1062 11| vesző pusztaságon, amelyre csillagsugaras nyári éjjel borult.~ ~- 1063 1| tömeg a templom melegéből a csillagsugáros, tavaszi éjszakába kiözönlik: 1064 1| látom, hogy még mindig nem csillapult le, s így holnap változtatni 1065 1| épületeket (a János-forrás csillogó-villogó pavillonja előtt egy bájos, 1066 1| mögötti szobácskában! Mit csinál a szép Teréz, aki mindaddig 1067 8| csipkés ruhát kap (Mihalikné csinálja, aki pontos, mint a halál), 1068 1| szó, hogy jóravaló üzletet csináljon az ember. Nem egy-két milliót, 1069 4| szeretném, ha madárijesztőt csinálnának belőlem...~ ~Sári, aki máskor 1070 1| Mi az ördögöt tud itt csinálni hajnali háromig?~ ~- Hogy 1071 1| bárányt a szerződés nem csinált belőle: most is olajbafőzéssel 1072 1| szólott:~ ~- Az urak jó vásárt csináltak, annyit mondhatok. Ha nem 1073 1| házikabátot, könnyü selyemsipkát csináltatott magának, a hintaszékben 1074 1| hogy én a magam mulatságára csináltattam ezt a szamárságot? Ha nem 1075 1| évig is ásított... Majd csinálunk a fenséges úrral egy pompás 1076 1| szépségünket ápolja, a drága csipke, a jégbehütött pezsgő, a 1077 1| ajtón a hölgyek selyem- és csipkefelhői gomolyganak be az oltár 1078 7| tépje akár körmével a párna csipkéjét; de a színpadhoz, az ő esküdött 1079 1| megy tovább, lassanként a Csipkerózsika várává fogom átváltoztatni 1080 8| titokban megsugta, hogy új, csipkés ruhát kap (Mihalikné csinálja, 1081 1| miközben a balszemével ravaszul csiptetett.~ ~- Ezek aztán értik egymást, 1082 1| pedig játszani kezdett a csiptető zsinórjával. S aztán, mintha 1083 1| maga előtt a főispánnét s a csiptetője mögül barátságosan, de az 1084 1| néhány forintért a betegség csiráját kiűzetheti magából? „Az 1085 1| Csollán doktort.~ ~- Maga csirkefogó! - mondta neki apai gyöngédséggel.~ ~ 1086 7| a Nebántsvirág-ot, mert Csiszár úrral, a természetfiuval 1087 8| szekundával és a jövendővel? Csitri, félénk, pihegő kis leányokkal 1088 1| kihallatszik a hegyi forrásvíz csobogása...~ ~A pavillon körül benépesül 1089 1| vagyok, mint ez az egész csőcselék idekünn... A nyomorult stréberek 1090 11| létezik pénzosztogatás...~ ~Csoda-e, hogy meggazdagodtak negyven 1091 1| világ érdeklődését az új csodafürdőre volt hivatva irányítani. 1092 1| vagyunk, vagy mi a jó Isten csodája...~ ~Csollán doktornak alig 1093 1| hogy az orvos mi a jó Isten csodáját ért a különös elnevezés 1094 1| még az angol vendég is a csodájukra jár... Az épületen aranyos 1095 1| alakja általános tetszést és csodálatot kelt. Csollán doktor frakkot 1096 1| tulajdonos.~ ~A direktor - csodálkozása jeléül - kifelé fordította 1097 1| naivul egy vidéki ügyvéd, csodálkozó pillantást vetve a gróf 1098 1| nyomába sem léphetnek ennek a csodaszép paradicsomnak... Ha nem 1099 1| Zuggó-Füred romantikájának és csodatevő voltának hírét. Aki a hirdetést 1100 1| forrásokat, amelyeknek habjaiba csodatévő balzsamokat rejtett a teremtő 1101 1| hogy az emlékező tehetségük csökken - hirtelen elhatározással 1102 1| idegesség mintha tegnap óta csökkenőben lenne... Hónapok óta minden 1103 1| eredeti baj, az ásítás sem csökkent. A fenséges úr már egész 1104 1| zárták, de a balsiker nem csökkentette a részvénytársaság kedvét; 1105 1| dalra és szerelemre ihlető csöndesség fogadta őket. A fürdő zsongó 1106 1| Szépen vagyunk, - törte meg a csöndet az öreg úr, miközben a kávéjából 1107 7| legyen hűtelenné. A szoba csöndjében tetszése szerint fetrenghet, 1108 1| gyógymérleg áll, s a sűrűség csöndjéből, ahol vidám birodalmadat 1109 1| verte föl a fenyvesek déli csöndjét. A várudvarban pedig, a 1110 10| kezd megjönni az esze. (Csönget. A belépő szobaleányhoz:) 1111 2| megpróbálom...~ ~E pillanatban csöngettek az előszoba ajtaján: a hóbortos 1112 1| ormáról, de a pillantása egy csöppet se volt büszke vagy méltóságos: 1113 1| ezer év óta diploma nélkül csörgedez, azt hiszem, hogy ezután 1114 1| táplálkozó, titokzatos csermelyek csörgedeznek vissza szeszélyes kanyarodásokban 1115 1| titokzatos, ezüsttel kivert, csövekkel és csavarokkal ellátott 1116 1| szívemre szoríthassam s a csókjaim tüzével a magam mámorát 1117 4| világtörténetben: a hűtlen feleség édes csókkal akarja kiengesztelni a megcsalt 1118 1| bájos teremtést és forró csókokkal borította el tűzben égő 1119 4| megy, rögtön össze-vissza csókolja a feleségét, de mivel rohamai 1120 10| És hogy a ruhatárossal is csókolózik-e délelőttönként?~ ~Férj: 1121 2| Menjen el Izához, ha csókolózni akar!~ ~Ma érkezett egy 1122 2| lépett. Alázatosan kezet csókolt a nagyságának s egy percig 1123 5| azonban, aki máskor szeliden csókra nyujtotta a homlokát, ezúttal 1124 1| neuraszténikust, akit mi a Csollán-kúrával ki nem gyógyítunk...~ ~ ~ 1125 1| barbárszámba ment, aki a csollanizmus lényegével ne lett volna 1126 1| parancsot, hogy sürgősen csomagoljanak. A különvonat rendeletet 1127 1| Csollán, aki jóformán hajnalig csomagolt, - már mindnyájan készültek 1128 8| Novotny jókedvüen üldögélt egy csomó rejtélyes ruhakészlet között, 1129 1| föl az erdei forrásig s csónakkal szántotta végig a jéghideg 1130 1| nyujtott a hölgyek szemrevaló csoportja; a lányok és az asszonyok 1131 1| gondol egyelőre a következő csoportosításról: egy nyugalmazott tábornok, 1132 3| adna a kérdésre, maga köré csoportosította az egész Rigó-asztaltársaságot, 1133 1| kissé, de régi hírneve még csorbíthatlan épségben ragyogott. Anyagi 1134 1| tréfás megbotránkozással csóválta meg a fejét, aztán elismerőleg 1135 11| szenvedélyük csak egyetlen vágyban csúcsosodott ki: pénzt, minél több pénzt 1136 1| amelyek mind abban a nézetben csúcsosodtak ki, hogy a csollanizmus 1137 1| az asszonyoknak abból a csudálatos fajtájából, amely gyöngesége 1138 5| Hivja hát meg bátran csütörtökre... Én jótállok arról, hogy 1139 1| bizonyos, hogy a szép asszony csuklóját is a pontos diagnózis miatt 1140 1| isten, szemmellátható... A csuklóporcok bámulatosan visszafejlődtek, 1141 1| betegsége, hogy néha órákig csuklott.~ ~- A bajom? Olyan bajom 1142 1| kelt, s a mellényt el nem csukta a szekrény mélyébe.~ ~Csollán 1143 1| szórakozott, hogy a kutyáját cukordarabkákkal csalogatta. Egyébként körös-körül 1144 1| sor kicsiny, graciózus, cukorhabból készült villa, színes virágágyak, 1145 1| gyógyépületre, pompás hotelekre, cukrászdára, lóversenyre, meg tudja 1146 8| Én, - rebegtem, - én, Czeglédy Gyurka...~ ~- És kit keres?~ ~- 1147 1| istentisztelet az angoloknak... Table d’hote esti hat órakor és 1148 1| hogy többet vártam...~ ~- Dadogja el, hogy mit várt, modern 1149 1| forrás völgyéből... Némán, dal és tánc nélkül, mondanak 1150 1| fülemile zengi tovább szerelmes dalát.~ ~Tánc, zene szűnjék meg, 1151 1| magukat ide-oda a pikáns zene dallamára. A kis szálló kapujában 1152 1| himbálózik, nem enyeleg, nem dalol a meztelen leánycsapat...~ ~ 1153 7| mint a költő oly szépen dalolja, sifli. A művész minden 1154 1| pajkos manók, vizek mélyéből daloló sellők libegnek elé a gyémántként 1155 1| élvezte; a fák között madarak daloltak s a fűben smaragdszínü gyíkok 1156 1| borultak, hűvös, ájtatos, dalra és szerelemre ihlető csöndesség 1157 1| kedvteléssel nézi udvari dámái mulatságát, de aztán szender 1158 1| Nehéz selyemruhás, koros dámák csevegnek egymással az óriási 1159 12| fiatalabb pedig, Herz Manó Dániel ugyanez intézetnél mint 1160 1| színházigazgatóval a műsorra kitüzendő darabokat, s ő írt meg sajátkezüleg 1161 1| A levegőben sárgaszínü darazsak röpködtek s mélabús, szerelmet 1162 7| kandikál ki a tengeri fű, Daruvölgyi Irma, a vidéki színtársulat 1163 12| mert tizenkettő után a mai dátumra nem fogadunk el semmiféle 1164 4| vár, szívesen elkísérem a Deák Ferenc-utcáig, - mondta 1165 6| döntik el egy-egy művészi debut sorsát; bolondos külsőségek, 1166 7| koszorukkal halmozta volna el dédelgetett kedvencét. És mivel az ifjuságnak 1167 7| A direktor haját tépve deklamál reggel óta a kávéházban, 1168 1| általános érdeklődést. Egy dél franciaországi biboros - 1169 1| hálószobák rézbútorai ragyogtak a délelőtti napsugárban. A vesztibül 1170 10| ruhatárossal is csókolózik-e délelőttönként?~ ~Férj: Ugyan, nőjjön be 1171 1| János úr - kocsin járt be délelőttönkint Zuggó-Füredre; amikor a 1172 1| nem tűröm, hogy az egész délelőttöt átaluggya. Azért fizetek 1173 1| többé egy fabatkát.~ ~Másnap délelőttre sürgős igazgatósági ülést 1174 1| Zuggó-Füredre; amikor a delet harangozták, búcsut vett 1175 6| dráma hidegen hagyta. Mikor délfelé a színházhoz fölnéztem, 1176 9| megszerezhessem... Holnap délre már nincs annyim, hogy megebédelhessek 1177 1| forintot! - kiáltott föl Demjén igazgató megdöbbenve.~ ~- 1178 7| nekünk ahhoz, hogy a bájos Denise de Flavigny a polgári életben 1179 7| Nebántsvirág-ot! Másfélmázsás Deniset még úgyse látott a tamásvári 1180 1| hogy az új szállodák és dependance-ok felől tanácskozzék.~ ~Ebben 1181 1| szárnyépületeket alkotó dependançe-ok és túrista-épületek a kisebb 1182 1| háromemeletes hotel, háromszorannyi dependençe-szal, ragyogó kávéházak s olyan 1183 1| fáradalmait, s megrokkant derékkal, de a kötelező bő tógában 1184 1| óriási ebédlőben, kivágott dereku, fiatal asszonyok várják 1185 1| külföld idegesei - fájlalván a derekukat vagy aggodalmas szívvel 1186 1| akik színes palástban, a derekukon mutatós övvel várakoztak 1187 5| Hálószobája ablakán át világosság derengett, a lámpa rózsaszín selyemernyője 1188 12| tiszteletreméltó, öreg férfiu, aki deres császárszakállát nemes nyugalommal 1189 1| A régebbi években julius derekán egyetlen üres szobánk se 1190 1| egyes kényeskedők, akiknek derogál, hogy a fűben vetkőzzenek 1191 10| ablakon át szinte tavaszias derü árad a szobába. A házigazda 1192 1| mostani, az ég állandóan derült, a Csevicében jobb fürdés 1193 8| türelmetlenül meginterpelláltuk, derülten nyomta a hüvelykujját a 1194 1| tulajdonos beszédét, aztán derüsen csapott Seötét úr vállára:~ ~- 1195 1| a betege vállára, aztán derűs hangon szólott:~ ~- Nem 1196 10| bizalmas ebéd romjaival. A desszertes tálon friss gyümölcs s Kugler 1197 8| mondani a forró grogról... Do diabla, az ördögbe, ha egyszer 1198 9| negyedmilliót jövedelmező diadal, de Pogányné, akinek angolos 1199 1| asszony csuklóját is a pontos diagnózis miatt kellett oly pedáns 1200 3| kirándulásokon állandóan a kipirult diák volt Burda Klári lovagja...~ ~ 1201 8| Oroszlán kocsmárosa, akinek két diák-fia együtt járt velünk a gimnáziumba, 1202 8| főtisztelendő urak értekezéseit és a diákok szavalatát végighallgattuk. 1203 3| a szemét a halotthalvány diákra, Klári megdöbbenve meredt 1204 1| baján segíteni képes, úgy dicsekvés nélkül állíthatom, hogy 1205 1| országaiban, s ez a valaki, nem dicsekvésből mondom, én vagyok...~ ~- 1206 1| szájából ez volt a legnagyobb dicséret.~ ~ ~ ~ 1207 5| tehetségének kétségtelenül dicséretére vált, hogy a hercegné marasztalása 1208 1| századévek művészi izlését dicsérték, a pompás, de kissé behorpadt 1209 1| azonban maga, bár a föltalálás dicsőségét joggal arrogálhatja magának, 1210 7| alárendelni a hivatásnak s a dicsőségnek; ám jó, törjön meg a szíve, 1211 1| szemét. A fenyvesek lombjai dideregnek, mintha valami titokzatos, 1212 2| Irja csak le szépen, amit diktálni fogok, aztán ne szóljon 1213 1| azt mondta:~ ~- Két hétig dinnye-pépben fog fürödni, ez, úgy gondolom, 1214 9| gőgös erdélyi urak inkább dinom-dánomra költik a pénzüket, mint 1215 1| Chrizosztom-forrás ezer év óta diploma nélkül csörgedez, azt hiszem, 1216 1| akinek a gazdag polgárok a diplomás egyéneket nézni szokták... 1217 1| kiválasztottak között. Öreg diplomaták, koronás fők bizalmasai 1218 1| A balneologia, kedves direktorom, a balneologia. Épp ezért 1219 1| kollégákkal folytatott szüntelen disputa igen különös módon tett 1220 1| Reggeltől estig lótott-futott, disputált, szónokolt, veszekedett, 1221 1| oldalajtó széttárul s frakkos, díszmagyaros urak tömege özönlik be a 1222 8| előtt az Arany Oroszlán díszterme, Pallay főtisztelendő úr, 1223 2| ragyogó arccal ugrott föl a divánról, s háladatos szívvel így 1224 8| mondani a forró grogról... Do diabla, az ördögbe, ha egyszer 1225 1| professzor szelid hangon, - dobja ki csak gyorsan a nagyságos 1226 1| egyik fának, s a kezét a dobogó szívére szorította.~ ~- 1227 3| tányérra, a mama az asztalon dobolt... A sváb banda tovább játszotta 1228 1| visszatérés. Elsősorban is sutba dobom a modern ruhát; az a négy-hat- 1229 1| fájdalom, a század elején dobra került, s ekkor vette meg 1230 1| börze amerikaias lendülettel dobta ki a százezreket a nép közé, 1231 10| Ott az a papirvágó kés, döfd a szívembe. Így legalább 1232 1| előkerítettek néhány igazgatót: Dömjént, a milliomos gabonakereskedőt, 1233 3| És ha elsején se fizet? - dörögte Muki fölöttébb barátságtalanul.~ ~- 1234 1| keltse...~ ~Másnap hangos dörömbölés verte föl első álmából a 1235 1| ezidőszerint már arabstílü dohányzószobájában, bársony művészkabátban, 1236 1| hogy az ország legelső doktora, Pázmán tanár, a nyár egy 1237 1| nyolcvanas évek goromba, vidéki doktorai mind a Pázmán tanár klinikájáról 1238 1| a Schereré és a Csollán doktoré volt az, amely a hírnévcsinálásnak 1239 1| komolyságomra, hogy egyízben a doktori tekintélyemről meg ne feledkezzem...~ ~ 1240 1| felé.~ ~- Mi ez, mondja meg doktorkám, mi ez? - kérdezte lihegve.~ ~ 1241 1| alig ismerünk rá Csollán doktorra, - szinte lélegzet nélkül 1242 1| érdeklődéssel kezdte nézegetni a doktorszoba műszereit.~ ~- Istenem, 1243 5| hajnalban tér vissza... Oly édes dolgokat mondanék, hogy nem bánná 1244 1| hazugság. A férfi, aki anyagi dolgokban a lehetetlen szót ismeri, 1245 8| már változtat valamit a dolgokon. Ha kell, hát kell, teringette! 1246 4| beszélünk hitvány anyagi dolgokról, amikor egy egész élet boldogságáról 1247 1| komoran). És mi lenne a dolgom?~ ~Scherer úr. A dolga? 1248 1| háborgatnak, dehogy is... A dolgomtól akár napestig a kanapén 1249 11| vesződtünk negyven évig... Dolgos élet után nyugalmas öregség: 1250 1| látogatót, aztán levetette dolgozókabátját, a bajuszát felkötötte s 1251 1| hogy pszikhológiával dolgozom, a másik, hogy fiatalabb 1252 1| tökéletesen öntől függ; dolgozza ki a terveket és a részleteket, 1253 1| milliókhoz méltó eszközökkel is dolgozzék. A mi céljaink csak úgy 1254 6| bevétel alig volt több kétszáz dollárnál, holott esténkint legalább 1255 6| kis truc kerek százezer dollárt jövedelmezett az önök alázatos 1256 1| Hát ki miatt?~ ~- Olyan dologban jöttem, amivel mindaketten 1257 1| bonyodalmak is származhatnak a dologból... Ezért jöttem ide, mert 1258 1| aki értek valamicskét a dologhoz... Potom öt millióval az 1259 6| kapkodta el a jegyeinket, a dologtalan szinészeinknek szigoruan 1260 1| gyújtottak, s kényelmesen dőltek hátra az igazgatói iroda 1261 1| öt percnyire, mesterséges dombon, a miklósvár-zuggófüredi 1262 1| föléledt és lélegzetet vett; a dombszakadékból lehallatszott a hegyi forrás 1263 1| hozott ugyan idegeneket, de a domináló eleim föltétlenül a hazai; 1264 1| Aranyhártyás éjjeli bogarak dongnak nagy buzgalommal a fatörzsek 1265 3| a budapesti nyelvtudósok doyenje - bevetődtek valami külvárosi 1266 3| nem igen lehetett volna drágának mondani, hősünk tünődve 1267 12| két nem túlságosan kemény drámacigarettát. Im, itt van, fogja, a kétfilléres 1268 10| mered).~ ~Férj: Ha eredeti drámaírók nem volnának, a fiatal és 1269 10| mondtam, hogy az eredeti drámaírókat a vízbe kéne fojtani...~ ~ 1270 7| sem tűztem ki középfaju drámára, sőt még csak szende karhölgyeknek 1271 6| La moglie infidela címü drámát hirdettük. A szép, fekete 1272 8| negyedóra mulva, lengyel nótákat dudolva, a vén Novotny szorgalmasan 1273 4| szemébe, hogy a Gellért dühe egyszerre elpárolgott. Ha 1274 4| szenvedett a tajtékzó hullámok dühétől. Az óceán azonban inkább 1275 1| egy percig visszafojtott dühhel nézte a hálóinges poétát.~ ~- 1276 1| ragaszkodjam... És akárhogy is dühöng, én szigoruan megkívánom, 1277 1| notabilitást.~ ~A tábornok (dühös mozdulatot tesz).~ ~Scherer 1278 3| lépcsőjén, a svábbanda ijedt dühvel kezdett bele a legzajosabb 1279 5| feleségére, aztán szomoruan dünnyögte:~ ~- Nem lehet... akárhogy 1280 12| foglaltak helyet - zsebkés, dugóhuzó, cipőgomboló, papirszipka - 1281 2| házasélete alaposan föl volt dúlva, ő egy pillanatra se feledkezett 1282 1| vagyonnal érkezett meg a magyar Duna partjára. A negyven krajcárból 1283 5| kastélyából ment férjhez a dunántúli hegyek közé, már félóra 1284 9| májusi délután volt - kopott duplagalléros köpenyeget viselt, melynek 1285 1| ütött a doktor kezére, s durcásan szólott:~ ~- Menjen, maga 1286 1| építő-anyagokat. Az erdő szélén, durván ácsolt barakokban, ötszáz 1287 3| még a tekintetes úrnak is dúsabb fürtjei voltak valamivel... 1288 9| idefönn minden földi jóban duslakodol, mikor mi, a nemzet napszámosai, 1289 1| olvasott egy-egy tudománytól duzzadó szakmunkát, a szeme hirtelen 1290 3| hasztalan kutatott a jótékony dzsin után, akinek kegyességéből 1291 1| jelszót, hogy mindenki akkor ebédel, amikor éhes és jól esik 1292 12| Ma délben szalámit fogunk ebédelni, mert a feleségemnek nem 1293 10| hozta erre?~ ~Kovács: Fönn ebédeltem a kaszinóban, s amikor a 1294 1| az esti harangszó szerint ebédelnek és vacsoráznak, hanem akkor, 1295 10| perc mulva vigan lobog az ebédlőasztalon, mely még tele van egy bizalmas 1296 2| Julcsa boldogan távozott az ebédlőből, Mariska asszony pedig hangos 1297 1| kedves öcsém... A várunk ebédlője mindig nyitva lesz a számára... 1298 1| névjegyét a zerge-utcai lakás ebédlőjébe, ahol a vén katona egész 1299 1| Minek?~ ~- Annak az ebédnek a sziklába vájt ebédlőben, 1300 1| mit? Jőjjön föl hozzánk ebédre holnap délben, a feleségemnek 1301 4| lázasan kipirult (éppen mint ebédután, amikor először füllentett), 1302 1| agyagpartján.~ ~A három férfi, aki ebédutáni sziesztáját élvezte, a fürdő 1303 1| tíz-húszezer forint is elúszott ebédutánonként a makaón. Néha száz, sőt 1304 8| Novotny bácsi, szépen kérem, ébredjen föl...~ ~Csönd volt. Távol 1305 1| délelőtt is aludt, s csak arra ébredt föl álmából, hogy az elnök 1306 9| Mit szólna ehhez a szegény édesanyád, akit ágyudörej, kartácspattogás 1307 6| önmagáról megfeledkezett édesanyát siratják. Megszökött egy 1308 1| vacsorázni szokott. Az orvos édesanyja, mint fiatal asszony, esténként 1309 6| búbánatosan tapsoltak, mintha az édesanyjukat temették volna. Persze, 1310 6| született Tamar Indien-leány... Édesapánk a közép-ausztráliai szövetségtanács 1311 1| bele csöndesen szivarozgató édesapjába.~ ~- Drága apuskám, ugy-e 1312 1| hogy Seötét Erzsikét és az édesapját a perron legjobb pontján 1313 1| cigarettázva a tó partján, a nimfák édesen pihennek a habok mélyén... 1314 3| teljes szívével osztotta az édesapja szimpátiáját... Lőcsey már 1315 1| el lehet bolondítani az efelé szamárságokkal. Hisz a kúrámban, 1316 6| nyomán fakad az úgynevezett égbekiáltó siker. Gyakran jelentéktelen 1317 1| fürgeséggel folyta körül az égbenyuló Pogánykő alját.~ ~Áthaladva 1318 1| volt leföstve a Pogánykő égbenyúló ormát szegélyező fenyveserdő, 1319 1| még magasan ragyogott az égboltozaton, de az erdőben, amelynek 1320 1| Itt az Isten szabad ege alatt, a csillagos éjszakában 1321 5| Ladányi Paula.~ ~- Egek, hisz ez a férjem barátnője! - 1322 1| másik pillanatban talán egy egér cincogásától is megijedjenek, 1323 1| mulva a fenséges úr viruló egészségben fog eltávozni Zuggó-Füredről...~ ~ 1324 1| tökéletesen visszaadta az egészségemet.~ ~Diadalmasan nézett szét 1325 1| fürdött enyves vízben, az egészségének, talán az életének is vége 1326 1| orvos állítom, hogy fenséged egészségesebb, mint valaha...~ ~A főherceg 1327 1| de hála a tudománynak, egészségesen távozik...~ ~- Azt akarja 1328 1| orvosszer, hát bizonynyal egészségessé lesz, ha napjában két órát, 1329 1| egyenesen tönkreteszi az egészséget. A zuggó-füredi vendégek 1330 1| még párja. Pirospozsgás, egészségtől sugárzó férfinak látszott 1331 1| koccintanak hangosan az egészségükre...~ ~A mennyboltozaton a 1332 1| betoppant az irodájába.~ ~- Égni, semmise ég, - válaszolt 1333 1| völgyben, mélyen alattuk, égővörös és haragoszöld lámpák csillognak: 1334 1| fürödni, ez, úgy gondolom, egy-kettőre helyreállítja majd az egészségét...~ ~ ~ 1335 1| kilenckor vagy este tizenegykor egyaránt lehetett látni az asztalok 1336 1| igazgatósági ülést hivtak egybe s tizenkét órakor szerencsésen 1337 1| nyugalmával néz végig az egybegyülteken s lekötelező szívességgel, 1338 1| talán olajban kifőzni? Más egyebet szívesen elviselek, ha garantálja, 1339 1| a jó Isten, hogy még mi egyébre. Ha tőlem függne, hát hat-nyolcezer 1340 6| üresen találta... A város egyébről se beszélt, mint a megszökött 1341 1| vendégekkel összetűztek. Egyébként ő is a csöndes pipázást 1342 1| féllábon való táncolás az egyedüli orvosszer, hát bizonynyal 1343 1| komolyan folytatta:~ ~- Egyék jól és sétáljon sokat, s 1344 12| működik. A meggyszínzsinóros egyén már a társadalmi létrának 1345 3| óta könnyelmü és pontatlan egyének... Tőkéimből mi sem folyt 1346 1| gazdag polgárok a diplomás egyéneket nézni szokták... Engedjen 1347 1| elsőrangu pszihológus, aki az egyéniségek szerint, puszta szuggesztió 1348 12| fordult a meggyszínzsinóros egyéniséghez.~ ~- Hanák, - mondta finom 1349 1| ismerték, okos és józan egyéniségnek tartották. Marosi Benő János 1350 1| megbámulták a személyzet egyenruháját, s jóízüen borzongtak össze, 1351 1| még magyar konyha is... Egyenruhás cicerónék és fogatok, cilinderes 1352 1| bár igaz, hogy akadhatnak egyes kényeskedők, akiknek derogál, 1353 1| vacsoráztak a családjukkal egyetemben, némi okossággal és gyakorlati 1354 1| halandója között csupán egyetlenegy okos ember van...~ ~ ~ 1355 4| házaspár hallgatagon liberális egyezségre lépett: mindegyik vakon 1356 1| ásít azután, ha három napig egyfolytában virraszt...~ ~- Miből áll 1357 1| ízlésünk, a gondolkodásunk egyforma; magam is csak egyet gyülölök: 1358 1| tölti.”~ ~A hirdetésekkel egyidejüleg több olyan hír is megjelent 1359 11| volt: a paprikás csirke egyikőjüknek se ízlett, bár a pusztai 1360 1| felé. Egymásra néztek és egyikük se gondolt többé arra a 1361 1| minden komolyságomra, hogy egyízben a doktori tekintélyemről 1362 1| hatalmas termek, amelyekben egykor a sírbatért Kürthök tanácskoztak 1363 1| úgylátszik, e vén ember egymagában képviselte most a régi 1364 1| hogy az ajkaink, amelyek egymásért égnek, elkerüljék egymást?~ ~ 1365 1| beszélt, de a tekintete egyre a vendégen függött; csupa 1366 1| Remélem, hogy még csevegünk egyről-másról, ami valamennyiünknek a 1367 1| hiszen ez a rejtély sokkal egyszerűbb, mint gondoltam... S mivel 1368 1| tündérkirálynőjére emlékeztet: bájos egyszerüsége, hajlékony alakja általános 1369 1| félreismert tudós nemes egyszerüségével válaszolt:~ ~- Fenséges 1370 1| zengte a hirdetés nemes egyszerűséggel - mindeddig abban a téves 1371 1| A természethez, a bölcs egyszerűséghez, a patriárkális őskorhoz 1372 7| jövedelmez. Az emberek itt egytől-egyig nyárspolgárok; és a kis 1373 1| A három benszülött előbb együgyüen nézett a pesti doktor szemébe 1374 4| Sári asszony oly bájos együgyüséggel nézett az ura szemébe, hogy 1375 1| s vállvonítva így szól: Együgyűség, hogy ennyire törtem a fejemet, 1376 1| találjunk, hiszen a sok együgyűt csak úgy fogjuk meghódítani 1377 4| foglalják el, azt a barátnőjével együttesen is elvégezheti. Gellért 1378 10| fakadok.~ ~Kovács: Édes együttlét a terített asztal mellett, 1379 1| s hogy a szimptomácskák egymásután jelentkeznek; egyelőre még 1380 1| hogy ilyen furcsa betegség egzisztál... Magam is meglehetősen 1381 1| meglibbentette tűleveleit. Furcsa kis egzisztenciák, amelyeknek életküzdelmei 1382 1| az efféle, nyomorúságos egzisztenciákra is gondja vagyon. Öt év 1383 9| vén napjaimra a lábaidnál éhen haljak...~ ~- Életemben 1384 3| Sáros-Berénybe, ahol legalább az éhenhalástól meg volt mentve ideig-óráig.~ ~ 1385 9| mi, a nemzet napszámosai, éhenhalunk...~ ~Pogányné tanácstalanul 1386 8| hüvelykujját a koponyánkhoz:~ ~- Ej ty huncwucie! Ne félj, megkapod 1387 1| XX.~ ~Szent Walpurgis éjjele...~ ~A halandók lehunyt 1388 8| igen aludtam a következő éjjeleken, és itt olvasóim engedelmével 1389 1| nappali alvás egészséges. Az éjjelt csak a perverz emberek aluszszák 1390 1| szabad ege alatt, a csillagos éjszakában igérem meg, hogy mindig 1391 9| Ezért virrasztottam éjszakákon át a betegágyad mellett, 1392 1| éttermekben. Szinte egyetlen éjszakán át kiformálódott a primitiv 1393 1| emberek nappal élnek és éjszakánkint alszanak...~ ~ ~ 1394 1| beteghez hívták le, s mivel éjszakára nem volt jobb dolga, hát 1395 1| másikon már végigtáncoljon egy éjszakát s a harmadikon megint fogvacogva 1396 1| amely fölizgat és káprázatba ejt... Én, ha egyszer asszony 1397 1| fenségednek, hát rögtön meg fogjuk ejteni a vizsgálatot... És azt 1398 1| fényűzéssel berendezett szoba ejtette itt bámulatba a szemlélőt; 1399 1| idegrendszerben gyökerezik...~ ~- Csak ejtse meg édes barátom, a tetszése 1400 1| kocsmai terminológia oly ékesen mondja - kitünő „svemm”- 1401 11| vidék, amelynek egyetlen ékessége egy gyérlevelü akácos volt, 1402 1| fog bezsebelni. A batár eközben lekanyarodott a zuggó-füredi 1403 1| gyertyák erdeje alatt, antik ékszerek rubintcsöppjein törnek 1404 1| pezsgő, csinos kalandornők ekvipázsokon robogtak végig a fejlődő 1405 11| voltak a tervükkel: a boltot eladják, vidéki birtokot vesznek 1406 1| hát maga, fiacskám, menten elájul az ijedtségtől...~ ~- Az 1407 6| spanyol grófné e szavakra elájult, de előbb ideges kacagógörcsök 1408 1| mert minden teremtett lélek elalszik körülöttem... Nem vagyok 1409 5| észrevette, hogy a komornája elaludt. A hercegné irigykedve nézte 1410 9| perc mulva mind a ketten elaludtak és többet nem beszéltek 1411 1| csak ott, ahol volt mit elárulni, - mert mi tagadás, olyan 1412 4| Ahelyett tehát, hogy az örömét elárulta volna, komolyan megrázta 1413 1| szívdobogást okoz neki, a sok séta elbágyasztja, a gondtalan élet pedig 1414 1| hasonlóra kötelez: ha eddig elbájolt a rózsás arcocskájával, 1415 4| ugrásokat, - s vegyük föl ott az elbeszélés fonalát, amikor szerdán 1416 1| idegessége miatt, fűnek-fának elbeszélte, hogy új ember lett belőle: 1417 1| gyöngesége dacára többet elbír, mint a legerősebb férfi. 1418 1| magamból. Mert ne vegye elbizakodottságnak, ha azt is észrevettem már, 1419 2| a vörös Julcsa, a minap elbocsátott szakácsné, a következő pillanatban 1420 4| magamat...~ ~Gellért arcát elborította a vér - ilyen beszédre aligha 1421 6| táján, hálás szavakkal, elbúcsuzott tőlünk, Dürer, az impresszárió, 1422 1| habos tejüvegével, szerényen elbújt a fák közé; mögötte a gépház 1423 4| ez is hozzájárult, hogy elcsábíttassam magamat...~ ~Gellért arcát 1424 1| ásítva nézte végig az előtte eldefilirozó közönséget. A vendégek áhitatosan 1425 1| gázgyára szolgáltatta.~ ~Az elegáncia nem volt kisebb a többi 1426 9| melynek egyik gombjáról rikitó elegánciával fittyegett le az ötforintos 1427 1| felnyílott, s egy lakkcipős, elegánsul öltözött fiatal úr lépett 1428 11| Valóban volt is oka rá, hogy elégedett legyen: hiszen negyven év 1429 1| Remélem, hogy meg van velem elégedve, vén uzsorás, - kérdezte 1430 1| forintunknál. A világ azonban nem elégszik meg ennyivel, - az embereknek, 1431 1| idegeneket, de a domináló eleim föltétlenül a hazai; az 1432 12| Szöveghiány! [az elektronikus változat szerk.]~ ~ ~ 1433 1| száz évig is békességben elélhet... Majd meglátja, hogy milyen 1434 8| közül. Úgy látszott, hogy az élelmiszerek is elfogynak (ostrom alá 1435 1| bájos operettdiva és Csapó Elemér, a kitünő regényíró, akibe 1436 1| óta a helyiérdekü közügyek élén. A nagystílü elnevezés mindössze 1437 1| hogy a beteg fantáziája élénkebben működik a kelleténél. Ha 1438 1| látogatottság dolgában is elérje azt a fokot, amelyre természeti 1439 1| hozott volna lázba, most az elérzékenyülés édes könyeit hullatta Csollán 1440 1| kiheverte valahogy, annyira elernyedtek az idegei, hogy jóformán 1441 1| doktor pedig a fővárosi ember éles szemével vetett egy pillantást 1442 4| Sári asszony berakodott az éléskamrába, majd a szakácsnővel konferált 1443 8| tartva, vagy lehelletével élesztve a vasaló tüzet. Izgatottan 1444 7| érdeklődni az igazi művészek élete iránt. Mert az Isten kegyelméből 1445 1| a jó szakácsnéja; a kis életéből annyi öröme sincs, mint 1446 1| akkor tanár úr egyenesen az életemet mentette meg...~ ~Csollán 1447 1| az egészségének, talán az életének is vége van. Az ajkamat 1448 1| zuggó-füredi szanatóriumban az örök életet osztogatják? - kérdezte 1449 1| a szomszédos fenyvesek életifjító, életmeghosszabbító illatai 1450 1| egzisztenciák, amelyeknek életküzdelmei nappal beolvadnak a kultúra 1451 1| szomszédos fenyvesek életifjító, életmeghosszabbító illatai lebegtek. A káprázatosan 1452 1| maradhasson.~ ~- S mire jó ez az életmód?~ ~- Csapó azt állítja, 1453 1| ráció, ami a természetes életmódot megközelíti... Ezt azonban 1454 1| szerelmi kalandjaink, rendetlen életmódunk nem az arcunkban, a termetünkben 1455 11| szenvedtek: a jókedv, az életöröm egyetlen sugara nélkül közeledtek 1456 1| pávaszemü pillangókat s életre csiklandozza az erdők mogorva 1457 1| közé tartozott, akiknek életsorsát a pillanatnyi hangulatok 1458 1| hideg vízzel, a gondtalan élettel, a sok mozgással. Mindez 1459 1| tüdőbaja miatt válik meg az élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~- 1460 1| szívesen kockára teszik az életüket, hogy a másik pillanatban 1461 11| más, mint ahol az eddigi életünket eltöltöttük...~ ~A kocsi 1462 1| idegenek voltak. A mi örök életünkről már csakugyan lehet komolyan 1463 1| megnézte a foghusát, a tenyere élével többször óvatosan ráütött 1464 7| mindazt, ami szívét odahaza elfacsarta. És kövesse emelt fővel 1465 1| Majd lesz oly kegyes, hogy elfárad velem Csollán főorvos úrhoz, 1466 1| udvarlását, de lassanként ő is elfeledte a fáradságát s élénk részt 1467 6| lebzselnünk a páholyban?~ ~Mert elfeledtem önöknek mondani, hogy a 1468 1| zászlószentelését ünnepeljük?... Maga elfelejti barátom, hogy világfürdő 1469 1| Amikor szíves meghivásukat elfogadtam, tisztában voltam azzal, 1470 1| reggelinél egy hosszu asztalt elfoglal, közérdeklődés és közbámulat 1471 1| kérdi ezt és a grófné kissé elfogultan válaszol:~ ~- Óh, mindenesetre 1472 1| kilenckor jó étvágygyal elfogyaszt egy entrecote-ot.~ ~- És 1473 1| olykor igen jó étvágygyal tud elfogyasztani egy rostélyost s aki a nyugodtabb 1474 8| hogy az élelmiszerek is elfogynak (ostrom alá kerülünk, polgártársak, 1475 7| nyugalmát föláldozza s gúnyosan elfordul azoktól az idealista lelkektől, 1476 1| Minden hiába volt, utáltál és elfordultál tőlem...~ ~A forrás tündére 1477 8| forró grogot...~ ~A szememet elfutották a könyek, térdem megcsuklott 1478 1| Dunába esem, vagy egy kocsi elgázol, de a nyugodalmas nappali 1479 1| tovább, - mondta a bérlő elgondolkodva. - Tizenhét vendégből, akinek 1480 9| koldulna...~ ~Az asszony kissé elgondolkozott, de csakhamar maga is lefeküdt. 1481 1| beszél, - szólott Scherer úr elgondolkozva. - Nem kell éppen orvosnak 1482 8| türelmem most már végképpen elhagyott, nesztelenül fölkeltem az 1483 1| suttogássá válik, a tréfa elhal, mindenki áhítatosan, ünnepi 1484 9| Pogányék forgószél módjára elhaladtak mellette, az öreg megemelte 1485 1| esküvőjét volt kénytelen elhalasztani az idegessége miatt, fűnek-fának 1486 10| jelent, a házaspár hirtelen elhallgat. Pár pillanat mulva a szobalány 1487 4| bevallja. De semmitse szabad elhallgatnia, semmit, mert különben mindaketten 1488 1| III.~ ~A fürdő terraszán elhallgatott a cigány. Az erdélyi báróék 1489 4| volt? - dadogta Gellért elhalványodva.~ ~- Melyiknél? Hát Gelbnénél 1490 3| eszembe...~ ~A szerény Muki elhárító kézmozdulatot tett, a Rigó-asztaltársaság 1491 7| is kitérek, ami a Nagysád elhatározását befolyásolta. Talán indiszkrétnek 1492 7| csapást, amely a Nagysád elhatározásával a művészetre háramlik.~ ~ 1493 7| percre, Goldschmied! Az elhatározásomat nem fogom ugyan megváltoztatni, 1494 1| az örömapa kivánságára - elhatározták, hogy frigyüket a Pogánykő 1495 1| fülembe súgott... Már akkor elhatároztam, hogy mindenáron magamhoz 1496 1| eleintén, nem jönnek maguktól, elhatároztuk, hogy a nyári szezonra szerződtetünk 1497 1| még az orvos szeme se bír elhatni: az idegeink hajszálfinom 1498 1| esküvőre szerezte...~ ~Az elhelyezkedés hosszabb időt vett igénybe, 1499 1| a perron legjobb pontján elhelyezze, már füttyentett is a kanyarodónál 1500 1| arról álmodoztam, hogy úgy élhessek, mint a fejedelmek, s hogy 1501 1| mulva fenséged maga se fogja elhinni, hogy ilyen különös betegségben 1502 1| semmi baja?... Szíveskedjék elhiresztelni, hogy itt valami súlyos 1503 1| egyet mindenki szívesen elhiszi, hogy ő innen marad a túlvilág 1504 1| Istenért, csak nem akarja elhitetni valakivel, hogy a zuggó-füredi 1505 1| eszü, a gondolkozó férfiu elhitte: Sőt bizonyos vagyok benne, 1506 1| de este a fenséges úr még elhivatta magához Csollán doktort.~ ~- 1507 1| cigány. Az erdélyi báróék még elhuzattak utóljára egy szomoru oláh 1508 1| gyógyult ki, akkor aztán elismerem, hogy megérdemelte a honoráriumát...~ ~- 1509 1| bosszankodott, hanem bizonyos elismeréssel így szólott magában:~ ~- 1510 3| leánya mint általánosan elismert jó partie szerepelt a sárosberényi 1511 1| kicsinylés hangját használták, elismerték, hogy Csollán doktor föltétlenül 1512 6| aki a szerepét legjobban eljátszsza...~ ~Szavaimat általános 1513 1| éljen Zuggó-Füred... éljenek az áldozatkész részvényesek...~ ~ 1514 1| hogy minél lelkesebben éljenezhessenek s ime egy jóízü, mindeneket 1515 9| nyerő közönség boldogan éljenezte a kis Holl-t, aki szemtelen 1516 1| reggel, a különvonat harsogó éljenmámor, zene, zászlólengetés közben 1517 1| szálltak ki, a közönség tomboló éljenzésbe tört ki, a zenekar háromszoros 1518 1| belefogott az indulóba, a tömeg éljenzett, a főherceg pedig sietve 1519 1| lehet, hogy az az idő is eljön, amikor a szíve úgy fog 1520 2| hozzá:~ ~- Köszönöm, hogy eljött, s mindezt elmondta nekem. 1521 6| mivel féltek tőlem, hát eljöttek a színházba. A legtöbb jóízüen 1522 1| milliomos vállára.~ ~- Lássa, eljutottunk hát az én reménybeli százezreimhez, 1523 1| csiptetőjét, s látva a komoly elképedést, amelylyel a szavait fogadták, 1524 10| megkinálnak, - oly élénken elképzelem a boldogságukat, hogy akárhányszor 1525 1| amelyek egymásért égnek, elkerüljék egymást?~ ~A leány kissé 1526 8| vacsora nem izlett, az álom elkerült, türelmetlenül, szinte lázasan 1527 1| szomoruan intett, s komikus elkeseredéssel válaszolt:~ ~- Hagyja édes 1528 2| az elsőnek, amely annyira elkeserítette. Iza asszony, - mert a levélből 1529 1| zajos évadra kellő módon elkészüljenek. Január elsején Csollán 1530 4| egy félóráig vár, szívesen elkísérem a Deák Ferenc-utcáig, - 1531 1| kapaszkodott a doktor karjába, majd elkomolyodva tekintett alá a tajtékzó 1532 1| majd hazatért, de előbb elküldte vadászát Csollán doktor 1533 9| A szép asszony kissé ellágyulva játszott a napernyőjével, 1534 1| amelyekben egy egész család ellakhatott volna, gyönyörü kilátás 1535 1| keresztül... Ezenkivül, a szabad ellátáson felül, még ezer forintnyi 1536 1| vendéget is könnyü szerrel elláthatna.~ ~Nyolc óra még nem mult 1537 1| egész a lengyel határig elláthatott a jószemü szemlélő. Állítólag 1538 1| csövekkel és csavarokkal ellátott állványnak támaszkodik, 1539 4| tudtam, hogy maga mindig ellene volt a komédiázásnak, hát 1540 1| kell, hát nem lesz panasza ellenem...~ ~Délután, a fekete kávénál, 1541 1| doktorral, aki a kora reggel ellenére, már a kádak és hideg medencék 1542 1| Bocsánat, de a tapsnak épp ellenkező a hatása: boldogok vagyunk, 1543 1| szuggeráló tehetséget még az ellenségem se tud letagadni rólam, 1544 1| meghivás, aminek nem állhatok ellent. Köszönöm és pontosan ott 1545 1| ilyen akarat előtt nincs ellentállás, ami össze nem omlanék... 1546 1| árad ki, nincs ember, aki ellentállhatna nekem. Aki igazán akarni 1547 1| Kázmér gróf, Arácsy, a hires ellenzéki képviselő, Thurzó Katinka, 1548 1| megszabadulni tőle. Homlokát ellepte a veríték, a karja remegett, 1549 1| tündérek, akik egy éjjel ellopták innen az egész fürdőhelyet 1550 1| minden ünneplés fogadás elmaradjon. Scherer úr, amikor az őrnagy 1551 11| darabig szótlanul nézte az elmaradozó tanyákat, de az öreg utóbb 1552 4| megtudjon...~ ~Gellért most már elmeháborodott módjára mosolygott:~ ~- 1553 2| ahogy Julcsa a maga jámbor elméjében hitte, hanem jókedvüen, 1554 1| kell más, csakhogy kétszer elmenjek a börzére, s csakúgy hullik 1555 1| megteszünk, ami gyarló emberi elménktől kitelik. Az idén is tíz 1556 4| Azt kell hinnem, hogy elment a józan esze...~ ~- Istenem, 1557 1| lebzselő fürdő-vendégeknek: elmesélte, hogy a neuraszténikus rohamai 1558 1| velem, s a főjegyző úrnak elmésségtől sugárzó csevegését hallgatta, 1559 1| következő pillanatban hosszu, elmosódó füttyszó hallatszik. Rögtön 1560 1| zsongó nesze itt már csak elmosódva hatott a fülükbe, mohos, 1561 1| mai nap gyönyörűségeit elmulasztja, az én szememben, nem tagadom, 1562 1| Csak nem tán!” - „De igen, elmulasztottam a fürdőt!” - Rémülten nézett 1563 1| attól félek, hogy megint elmulasztottunk néhány hetet.~ ~- Januárban 1564 1| tornaláz, amely pár nap alatt elmúlik...~ ~A kellemetlen érzés 1565 1| hónapok, sőt talán évek is elmulnak... Nem a büszke szegénységet 1566 1| férfiak pikáns megjegyzései is elnémulnak az általános meghatottság 1567 1| összeszorítottam, nehogy elnevessem magam s arra gondoltam, 1568 1| betegség a „tibeti sírógörcs” elnevezést. Riffault tábornok óta több 1569 1| Amália-forrás, meg a rólam elnevezett János-kút, - amelyik a vidék 1570 1| diadalmasan szólott Scherer elnökhöz:~ ~- Most már a jó úton 1571 1| Harmadnap beállított az elnöki irodába, s katonásan összeütötte 1572 12| Regenmantel K. Frigyes, elnökigazgatója a XII-ik kerületi forgalmi 1573 1| Csak nem képzeli kedves elnököm, hogy Csapó résztvesz a 1574 1| kérdezte kissé izgatottan az elnöktől, amikor harminchat órai 1575 1| vívmányai... a hely, ahol élnünk, halnunk kell... ő excellenciája, 1576 1| napsugár kibukkan, végképp elnyeli őket a Pogánykő sziklás 1577 1| a távozó pincér alakját elnyelte az éjszakai homály: aztán 1578 1| nem mutatkozott egyetlen élő lény se.~ ~1871 julius 15- 1579 6| szerényen így fejezte be előadását:~ ~- Egyébként kötelességem 1580 6| lirát kapnak azért, hogy az előadást végignézzék. Ezzel cserében 1581 1| holnaptól kezdve egy fokkal előbbre megyünk...~ ~- Mit kell 1582 9| az Olt az egész környéket elöntötte. Tapolcán pedig a saját 1583 1| ha napjában két órát, az előírás szerint, féllábon táncol. 1584 1| mondottunk le egy ostoba előítélet kedvéért...~ ~Szenvedélyesen 1585 12| A császárszakállas öreg előkelően bólintott.~ ~- Vagy úgy, - 1586 6| pedig - halványan, de az előkelőség nyugalmával - hajolt ki 1587 1| tizenkét órakor szerencsésen előkerítettek néhány igazgatót: Dömjént, 1588 11| megindulva.~ ~Pár perc mulva előkerült a gazda, aki kalaplevéve 1589 1| ideje, hogy az idei szezont előkészítsük. Már úgyis attól félek, 1590 11| s nekihajtattak az őrház elől kifutó pusztai utnak. Előbb 1591 1| tébolyodott, hogy még talán előleget is ad az ezer forintra?~ ~ 1592 4| anélkül, hogy egyetlen szót elolvasott volna belőlük. Hét óra előtt 1593 12| a dolog, hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket. Azt látom 1594 1| spekuláns. És van két nagy előnyöm ön fölött: az egyik, hogy 1595 1| s a vendéget udvariasan előrebocsátotta. A doktor bókolva állt meg 1596 1| hogy a jövő esztendei, előreláthatólag zajos évadra kellő módon 1597 6| tábornok kilépett a páholy előrészén át, méltóságos léptekkel 1598 1| tekintély volt. (A venyige élősdijei címü munkáját az Akadémia 1599 1| rizikóért? Mert hogy a mámor eloszlása után nem lennék többé az, 1600 4| városba? - kérdezte tőle az előszobában. - Kalapot akarok venni 1601 10| látja. A szobalány, aki az előszobát takaritja, élénk örömmel 1602 1| lehetne-e hozzá hamarosan előteremteni egy-két milliót?~ ~Az öreg 1603 8| megfoghatatlannak tünt föl előttem az a gondolat, hogy e ruhadarabokból, 1604 1| udvari kocsiba, amely már az előző napon Zuggó-Füredre érkezett... 1605 11| amikor a sürgős pénzzavarral előhozakodott. Nem voltak valami gonosz 1606 1| meg a színházakban és az előkelő éttermekben. Szinte egyetlen 1607 4| a Gellért dühe egyszerre elpárolgott. Ha kedve után megy, rögtön 1608 8| szemérmesen, miközben a homlokáig elpirult.~ ~Megszorítottam a kezét, 1609 1| szegénység: a bűn, a tehetség elpusztulása, a rút, a szürke, az unalmas 1610 1| lenne azt hinni, hogy mi elpusztulunk. Eddig ugyan valamennyi 1611 1| leginkább - a szótalan elragadtatás és az öntudatos kacérság 1612 1| férfiak akut mámora fogta el s elragadtatva szólott magában:~ ~- Ennél 1613 1| tündér... Hatalmamnál fogva elrendelem, hogy a legkeserübb hontalanság 1614 1| selyempalástját ügyesen elrendezve) omlott le a legelső fauteuilbe.~ ~- 1615 1| ágyában.~ ~- Hallja, - mondta elsápadva, - maga talán azt hiszi, 1616 3| ez öt nap alatt... de ha elsejéig még kegyeskednék türelemmel 1617 1| Csollán doktort, s gyorsan elsietett a regényíró hoteljébe. A 1618 1| tulajdonos szerényen.~ ~- Mire? Elsőbb is arra, hogy e hat vagy 1619 1| lakosztályát: tizennégy elsőemeleti szobát a fenséges úr, - 1620 1| Csollán doktor föltétlenül elsőrangu pszihológus, aki az egyéniségek 1621 9| legelső Otellója. - Társulatom elsőrendü csillaga voltál, mikor a 1622 3| történhetik öt nap alatt! A föld elsülyedhet a semmiségbe, ismeretlen 1623 12| A többi hármat ellenben elsülyesztette a tárcájába, miközben ünnepiesen 1624 4| Gellért néha vacsora után is elszaladt, Gellértné pedig teljes 1625 12| Frigyes utóbb mégis csak elszánta magát arra, hogy a munkáját 1626 9| mintha valami hazafias vers elszavalására készülne. Mikor Pogányék 1627 1| lélek: a forrás tündére elszenderült.~ ~Álmodik.~ ~Álma szomoru 1628 1| tette le a kezéből félig elszívott havannáját, míg Csollán 1629 1| mindjárt meg is vigasztalom, ha elszomorítottam. Amit elmondtam, azzal csupán 1630 11| miközben a szíve fájdalmasan elszorult.~ ~Vacsora után azonnal 1631 1| többire se várakozik hiába... Eltalálta, hogy az ízlésünk, a gondolkodásunk 1632 1| arra, hogy egy idegen férfi eltartson...~ ~Csollán doktor meglepetve 1633 1| úr viruló egészségben fog eltávozni Zuggó-Füredről...~ ~Az őrnagy 1634 1| amikor a két matador végre eltávozott az igazgatói irodából. Csollán, 1635 1| elején még a csecsemőkorát élte. Két magyar elme, a Schereré 1636 4| amely az ominózus szerdáig eltellett, - a régi novellák olvasói 1637 1| figyelmüket most hirtelen elterelte a megütött témáról az élénk 1638 5| jónak lát.... Oly szépen eltöltjük az estét, hogy akár sohasem 1639 11| ahol az eddigi életünket eltöltöttük...~ ~A kocsi végighaladt 1640 1| járás, meg a fix étkezőidők eltörlése okos dolog; annak dacára 1641 1| Másodsorban véglegesen eltörlöm azt az együgyü szokást, 1642 1| jelent meg, amely gyöngén eltompította a liget felé robogó, ezüsttől 1643 8| hetivásárra, a tél úgyszólván eltorlaszolta a várost a körülfekvő falvaktól. 1644 1| szakállas arca még jobban eltorzul és rekedten kiáltja:~ ~- 1645 4| a nagyságát...~ ~Gellért eltorzult arccal mosolygott.~ ~- Nem, 1646 1| az álom, mint a párázat eltünik. Az alvó tündér nagyot sóhajt 1647 11| így szólott:~ ~- Menjen az elüljárósághoz! Itt nem létezik pénzosztogatás...~ ~ 1648 1| kokettériája ugyancsak elütött a termek ódon hangulatától, 1649 1| ezelőtt tíz-húszezer forint is elúszott ebédutánonként a makaón. 1650 1| Kilenc nappal az őrnagy elutazása után, egy délelőtt az egész 1651 12| talán a reumám miatt is elutazhatom vagy két hétre Pöstyénbe...~ ~* 1652 9| tisztességes dolog, ha mielőbb elutazik... Apai kötelessége, hogy 1653 1| nászlakomán: ők még ma este elutaznak, nehogy boldogságukból egy 1654 1| reggeli vonattal, végképp elutazott Zuggó-Füredről. Otthagyta 1655 9| kompromittálja...~ ~Az asszony elvált az urától s a rács mellett 1656 1| Természetesen. Csapónak is az az elve, ami a többi költőnek: hogy 1657 4| barátnőjével együttesen is elvégezheti. Gellért máskor nyugodtan 1658 1| a természet gavallérosan elvégezte a maga kötelességét, de 1659 1| Nem látjuk be, hogy ósdi elveinkkel nem sokra mehetünk az általános 1660 1| Zuggó-Füredre jön, hogy elveszített egészségét visszaszerezze...~ ~ 1661 1| anyától várna az ember, aki elvesztett gyermekét huszonöt év mulva 1662 2| tudja, ki lehetett az az elvetemült teremtés? - sebtében arról 1663 1| már az is, hogy holnap még élvezhetjük az élet örömeit?... Pláne, 1664 1| a délutáni álmocskámat elvigyék...~ ~A leány és az édesapja 1665 1| kifőzni? Más egyebet szívesen elviselek, ha garantálja, hogy csak 1666 10| Nem hívlak ki párbajra, de elvitetem a holmimat a legközelebbi 1667 1| fölszerelést az utolsó szögig elvitték.~ ~A termeknek valóban különös 1668 4| korán?~ ~Az asszony a füléig elvörösödött, - ha füllentett, mindig 1669 8| a hószőnyegbe. Egyszerre elvonult a szemem előtt az Arany 1670 11| temetések, amik a boltja előtt elvonultak, vasárnap délutáni sétái 1671 1| mintha az idegeim lassankint elzsibbadnának. Valami édes bágyadtság 1672 2| amelyet ilyen alattomosan elfogott; az első körülbelül egy 1673 2| spájzba vonult, s egy merész elhatározással fölszakította a borítékot. 1674 1| legitim orvostudomány is elismerte.~ ~ ~ ~ 1675 1| messziről tücsökcirpelés és elmosódó harangszó hallatszott ide. 1676 5| elé, de egyszerre hangosan elnevette magát... Valami pajkos, 1677 1| fenség... Mi, a tudomány emberei, nem csalódunk...~ ~Másnap, 1678 1| egyáltalában sűrűn érintkezik az emberekkel. Már most képzelje el, micsoda 1679 1| kineveti a világ minden babonás emberét, még azt is, aki a kártyakabalák 1680 1| mint a fejedelmek, mint az emberiségnek azok a kevés kiváltságosai, 1681 1| szólott:~ ~- Gratulálok az emberismeretéhez, mert abban, hogy megtetszett 1682 1| Kérem, bízzanak meg az emberismeretünkben; már mint az enyémben és 1683 1| Kicsiny, összetöpörödött emberke lépett a rendelőszobába, 1684 1| a bámulattól megdermedt emberkét, hogy a következő pácienst, 1685 1| tisztáson, ahol hölgyeid embernemlátta magányban táncoltak aranyhímes 1686 1| A régi, vasból alkotott emberpéldánynak már a nyoma is kiveszett 1687 11| megütődve nézett az ingujjas emberre:~ ~- Néhány csirkét? Kettőnknek 1688 1| A nagy szalon tele volt emberrel; urakkal, akik a francia 1689 1| gondoltam, hogy ettől az embertől néha még a korona is tanácsot 1690 1| fölöttem lakik a második emeleten. (Csöngetni akar.)~ ~Scherer 1691 1| amely a toronyhoz és az emeleti helyiségekbe vezetett, egy 1692 7| Zsebkendőjét a szeméhez emeli. Nagyon meghatott hangon): 1693 1| immár cifra, tornyos ház emelkedik... Lányaid seregét szétrebbentette 1694 1| kiürült: aki csak a lábát emelni tudta, mind ott lebzselt 1695 1| ragyogóan kivilágított emelvényre. A másik ajtón a hölgyek 1696 2| fátyolos hangon, amelyet Márkus Emilia szokott használni a Nóra 1697 10| többesszám köpönyege alatt meri emlegetni a szeretőjét?~ ~Férj: Terka, 1698 2| azokat a boldog férjeket emlegette, akik egy-egy háborgó vulkánt 1699 1| Chrizosztom-forrás, boldogult apáturunk emlékezetére, az Amália-forrás, meg a 1700 1| fölkelő nap fényében. Ki ne emlékeznék a Sugár-út születésére, 1701 1| leányok kezelték. A múzeumra emlékeztető fürdő-palota, habos tejüvegével, 1702 1| francia törvényszék bíráira emlékeztettek, amennyiben mindannyian 1703 1| oly lojális nyíltsággal említ, engem valami túlságosan 1704 2| ha valakinek a levélről említést teszek. Én el is vettem 1705 1| Budapestről. Felföldi körutamban említette valaki a zuggó-füredi fürdőt 1706 7| becsöngessem, nagyon kérem, hogy ne említse azt a nyomorultat...~ ~Az 1707 1| elégszik meg ennyivel, - az embereknek, sajnos, még mindig az imponál, 1708 1| fejüket, a tündérlányok éneke, vihogása, zenéje nem veri 1709 4| Hát Pataky úrnál, az énektanárnál...~ ~- De ha jól emlékszem, 1710 1| tündérlányok kedvtelését; énekük, vihogásuk, enyelgésük zenéje 1711 1| tette hozzá:~ ~- Nem baj, enélkül csak megleszünk valahogy... 1712 1| bennünket, hanem akaratunk, energiánk, ízlésünk és nézeteink 1713 1| férfi fölemelte a fejét s energikusan kezet szorított a leánynyal. 1714 1| kitalálta: a rossz, a beteg, az enervált szervezetek bennünket, a 1715 1| bennünket. A milliómból nem engedek el öt százalékot se...~ ~ 1716 1| száz meg száz alattvalóm engedelmeskedik és mégis boldogtalan vagyok, 1717 1| töltse.~ ~Csollán doktor engedelmet kért, hogy kabátot váltson, 1718 11| leöletett néhány csirkét s engedelmükkel idekünn teríttettem a ház 1719 8| szabását se érdemled meg, engedetlen fickója!~ ~Így közeledett 1720 6| lobogó isteni szikrának engedett, amikor a művészet göröngyös 1721 1| grófné ő méltósága!~ ~Bókolva engedi be maga előtt a főispánnét 1722 1| a fényűzést még akkor se engedte meg magának, hogy legalább 1723 1| fényűzés tekintetében mitse engedtek a nagy Szállodának.~ ~A 1724 1| Magyarán: mindenki akkor fog enni, amikor éhes lesz. Harmadik 1725 9| hogy most csakugyan, nincs ennivalója...~ ~Tíz perc mulva mind 1726 1| egy kerek millió, ha ugyan ennyiből is kifutná. Csak így mondhatnók 1727 1| így nem szól:~ ~- Pont, - ennyit és nem többet! Egy szótagot 1728 1| azonban nem elégszik meg ennyivel, - az embereknek, sajnos, 1729 1| étvágygyal elfogyaszt egy entrecote-ot.~ ~- És ezt mind Önnek köszönhetem, 1730 1| most nem himbálózik, nem enyeleg, nem dalol a meztelen leánycsapat...~ ~ 1731 1| kedvtelését; énekük, vihogásuk, enyelgésük zenéje fölveri álmukból 1732 1| emberismeretünkben; már mint az enyémben és a Csollán doktor úréban, 1733 1| aki sorsát valamikor az enyémhez fogja kötni, a királyi nők 1734 1| akinek lelke azonos az enyémmel, s aki, mint én, szünetlenül 1735 1| Nem, fenséges úr, a friss enyvhez ragaszkodnom kell...~ ~Emil 1736 1| nem izlett neki, mert az enyvszag megfosztotta az étvágyától 1737 1| inhalálta félórán át az enyvszagot. Az ásítás nem szünt meg, 1738 2| ballagtam a cókmókommal az Eötvös-utcán végig, amikor hátulról valaki 1739 4| önérzetes fickó volt, aki az epekedő pillantások láttára, amelyeket 1740 2| Holnap megkapja azt az eperszínü blúzt, amit reggelenkint 1741 1| először, hogy joggal lehet építeni az emberek ostobaságára? - 1742 1| Bódog, a főváros leghíresebb építésze, másfél évig ott lakott 1743 1| ha azokat a bérházakat ön építette) s most szinte más vér költözött 1744 1| a fürdői zenekar számára építettek. Valamivel odébb, már a 1745 1| várat a XV-dik században építették, de mert meglehetős távol 1746 1| szállította a téglát és az építő-anyagokat. Az erdő szélén, durván 1747 1| most vagyont szerzett az építő-napszámosok filléreiből.~ ~1874 juniusában 1748 1| hogy a víznek is házat építsünk.~ ~- Öt év mulva olyan házak 1749 1| Állítólag Kürth András építtette, László király egykori kapitánya, 1750 1| keze után.~ ~- Ez a szomoru epizód bennünket a mi utunkban 1751 6| Gyakran jelentéktelen kis epizódok döntik el egy-egy művészi 1752 1| szakítani merjenek a régi epokhális hagyományokkal. Az őszintesége 1753 1| folytatta:~ ~- Nos, hát éppenséggel nincs válasza? Nem gondolja, 1754 1| csodálatosan megőrizte épségét. Pompás erősség volt, a 1755 1| vonatokat. Odakünn, az állomási épület udvarán, plüssel bélelt, 1756 1| Sorra nézték a gyönyörü épületeket (a János-forrás csillogó-villogó 1757 1| is a csodájukra jár... Az épületen aranyos betükkel fog ragyogni 1758 1| háza abban az évtizedben épült. Ahol ma még szaporabeszédü 1759 1| kávéházak svájci stílusban épültek, óriási terrászokkal, amelyek 1760 1| vállak csillognak a gyertyák erdeje alatt, antik ékszerek rubintcsöppjein 1761 9| anyanyelvünkért harcolunk... A haza érdeke, hogy ne veszszünk el, mint 1762 1| ásítania kell. A színházban érdekes darabot játszanak, ő fensége 1763 1| nélkül, hogy a jövendő ura érdekesnek találja, hát engedje meg, 1764 1| még fokozta az általános érdeklődést. Egy dél franciaországi 1765 7| tisztességes hazafi köteles érdeklődni az igazi művészek élete 1766 11| pusztai utnak. Előbb azonban érdeklődő pillantást vetettek az őrház 1767 1| adományai és gyógyító eszközei érdemessé teszik, kötelességünk, hogy 1768 8| Londonba? A Novotny szabását se érdemled meg, engedetlen fickója!~ ~ 1769 1| szerezzen...~ ~- Meg is érdemli, hogy milliomos ura legyen.~ ~- 1770 6| öltözködik és a mellére tizenegy érdemrendet tűz. Giannini úr egy melbournei 1771 1| gondviselés predesztinálta. Ha az erdőket át fogja járni a kultura 1772 1| mondanak búcsút a mohos erdőnek, amely boldog örömeiket 1773 1| elme találékonyságának eredménye, rövid pár hónap alatt a 1774 1| meglátja, hogy milyen kitünő eredményt fogunk elérni a terpentinkúrácskával, 1775 1| szinte más vér költözött az ereibe: ruganyosan, félelem nélkül 1776 1| a vér hullámzani kezd az ereiben s hogy valami lázas fluidum 1777 1| szentimentális volt, s mert nem volt ereje ahhoz, hogy a sorsának parancsolni 1778 1| szépségét, olcsóságát, gyógyító erejének csodálatos voltát zengte. 1779 1| fürdő hihetetlen gyógyító erejét vázolta. Harminc orvosi 1780 1| emeletre.~ ~Scherer úr (igen erélyes és határozott hangon). Szíveskedjék 1781 5| mellé ültek a hajnalkás eresz alá és Ladányi kisasszony 1782 1| gránátosai valamennyien csak érettük voltak mindaddig, amíg az 1783 3| húszesztendős szívemben... Mi érhetne most, ami oly boldoggá tehetne, 1784 7| hogy ezt a kényes pontot is érintsem. Azt hiszem, nem járok messze 1785 1| szövetében. Mindannyian betegen érjük meg munkánk sikerét; kinek 1786 6| helyezkednek el a földszinten és az erkélyeken...~ ~ ~Mikor az előadás 1787 1| oly biztossággal el fog érkezni, mint az aratásé vagy a 1788 10| közvetetlen ebéd után?~ ~Férj: Ernő, te kiváncsibb vagy, mint 1789 1| sötétkék tengerész-kabátjában, ernyős sipkájában csak alig ismerünk 1790 1| irodákat s új, munkabíró erőkkel frissíteni föl a hivatalos 1791 1| meghódítani magunknak, ha az erőnkkel és okosságunkkal összetartunk... 1792 1| taps nyomán támad; minél erősebb a taps, annál hevesebb 1793 1| végre a módunk ahhoz, hogy erősek és fiatalok maradjunk.”~ ~- 1794 1| Csollán, a bátraké és az erőseké...~ ~A férfi fölemelte a 1795 1| hogy a különös gyógyítómód erősekké és boldogokká tette őket. 1796 1| fürgén tekintgetett ide-oda s erősen megszorította a pesti doktor 1797 5| új utas bőröndjeihez volt erősítve s amikor közelebb hajolt, 1798 1| tehetem a leggyorsabban erőssé?~ ~- Hát mivel teheti?~ ~- 1799 1| karjait: Seötét János, az erősség XIX-ik századbeli várura...~ ~- 1800 1| fog komolyan venni valami erőszakos emberi nyavalyát, amikor 1801 1| megőrizte épségét. Pompás erősség volt, a közepén hatalmas 1802 1| annyi: hogy a gyönge, az erőtlen, a züllött idegrendszert 1803 1| Csollán Tamás doktor, aki értek valamicskét a dologhoz... 1804 12| azoknak is, akik semmi értékesebb javat nem mondhatnak a magukénak 1805 8| miután a főtisztelendő urak értekezéseit és a diákok szavalatát végighallgattuk. 1806 1| minden híres professzorával értekezett, de a bajára az igazi orvosságot 1807 1| a szappant, a fésűt, az értéktelen és olcsó holmik sokaságát, 1808 9| Jól tudod, hogy átvitt értelemben beszélek, - folytatta elkeseredve 1809 1| a föld alatt? Minek? Mi értelme és logikája lenne mind ennek 1810 9| kérdezz, hanem a ferencfalvi értelmiséget, amely pártfogását konokul 1811 1| olyan gondolata, amit meg ne értenék, olyan álma, amely az én 1812 3| várok...~ ~- Mit tetszik érteni a jövő hét alatt? - kérdezte 1813 1| Valamicskét csak kell értenie mindenhez a modern kulturembernek. 1814 2| teremtés? - sebtében arról értesítette az urát, hogy nem jöhet 1815 1| agglegényt, aki abszolute nem értett az üzlethez, de Scherer 1816 8| gentleman. Ő ezt épp oly kevéssé értette, mint a kisváros fiatal 1817 1| hallgatták s minthogy nem igen értették meg mindazt, amit a pesti 1818 1| csiptetett.~ ~- Ezek aztán értik egymást, nem gondolod? Nézd, 1819 1| szamárságot? Ha nem tudná, értse meg, hogy ez a kimutatás 1820 1| bocsátkozott.~ ~- Ne úgy értsék, hogy egy ember zsebéből 1821 10| Feleség: Hallja!~ ~Kovács: Ne értsen félre, úgy gondolom, hogy 1822 1| addig, amíg a szerződésünk érvényben van, nem tűröm, hogy az 1823 1| teremtve, mi ketten... Nem az érzéki vágy hozott össze bennünket, 1824 1| okossággal és gyakorlati érzékkel hirtelen készpénzhez, fogathoz 1825 1| excellenciája, a miniszter úr érzelmei... ő excellenciája nevében... 1826 1| tudott kifejezést adni az érzelmeinek, a főjegyző ámultan nézett 1827 1| távol állt az újjászületés érzéseinek gyönyörűségétől. Az étel 1828 7| művész minden szubjektiv érzését köteles alárendelni a hivatásnak 1829 1| álmos, s az izgalom minden érzésétől megszabadult... Én, mint 1830 1| akkor, amidőn a természeti érzésük - amit köznyelven étvágynak 1831 1| egy kérdésemre: még sohase érzett valami metsző fájdalmat 1832 1| csodálatosan édes illata érzik. A zenekari pavillonban 1833 1| sem; a Forrás tündére, az Erzsébet, a Fenyvesliget, a Magyar 1834 1| tisztásról a szemükbe tünt az Erzsébet-nyaraló fák közül kicsillogó tornya... 1835 6| és uraim, egy vén katona esdekel önökhöz: szolgáltassanak 1836 3| E napon több követelésem esedékes...~ ~- Hát nem bánom, maradjunk 1837 1| nagyvárosból... Vagy a Dunába esem, vagy egy kocsi elgázol, 1838 1| szenvedett: csak azokra az eseményekre bírt visszaemlékezni, amelyek 1839 1| komolyan így szólott:~ ~- Ez az eset nem rendkivüli, sőt már 1840 1| sajtóban a spanyol tábornok esete, aki egy afrikai háborúban 1841 2| tapasztalta, hogy vannak esetek, amikor a józan feleség 1842 1| hallgatta végig a különös esetet, aztán komolyan így szólott:~ ~- 1843 7| csipkéjét; de a színpadhoz, az ő esküdött bálványához, még boldogtalanságában 1844 1| kiáradt belőle a szó.~ ~- Esküt mertem volna tenni arra, 1845 1| törje a fejét a többin az esküvőig...~ ~ ~ 1846 1| kitűzve a Csollán doktor esküvője Seötét Erzsike kisasszonynyal.~ ~ 1847 1| Egy fiatal mérnök, aki az esküvőjét volt kénytelen elhalasztani 1848 11| vagyis épp annyi, amennyiről esküvőjük óta álmodoztak. Csakhamar 1849 1| mondják, hogy direkt az esküvőre szerezte...~ ~Az elhelyezkedés 1850 7| tudom, de higyje meg, jól esnék azt is tudnom, hogy kicsoda 1851 5| zivatar idején becsurog az esővíz... Két hétig nem láttam 1852 1| Vízmosásos agyagpart lábánál esővízből gyűlt erdei tó ringatta 1853 1| a sárga gyapotolajt, s estefelé a szürkét, az amerikait...~ ~ 1854 6| üres színház s az olyan estéken, amikor a nyomorult nép 1855 5| hiszem... Még jó, ha ránk nem esteledik, amíg e sárfészekből kimozdulhatunk...~ ~ 1856 6| kövér, szőke postafőnök, az estélyruhába öltözött asszonyok sorra 1857 1| édesanyja, mint fiatal asszony, esténként gyakran kiszolgálta a vörös 1858 5| Oly szépen eltöltjük az estét, hogy akár sohasem vágyódik 1859 1| meg, elfog a vágy, hogy estétől-reggelig itt heverjek a fű között 1860 4| vakon bízott a másikban, s eszeágában se volt azzal törődni, hogy 1861 4| beszéltünk!~ ~- Drágám, a maga eszecskéje úgylátszik megzavarodott. 1862 2| megint csak kettő után jut az eszedbe, hogy a szegény feleséged 1863 4| megvallva, az is mindig az eszemben volt, hogy magának olyan 1864 1| a tömeg közül, hanem az eszemmel, az okosságommal, a sikereimmel... 1865 3| Burda-kisasszonynak udvaroltam és az eszeveszettségig szerelmes voltam Burda Kláriba... 1866 1| természeti adományai és gyógyító eszközei érdemessé teszik, kötelességünk, 1867 1| kitartani...~ ~- És mit észlelt méltóságod, amióta a faolajkúrát 1868 1| óhajtok, hanem tőlem, aki az eszméimet képviselem. Ha szavaimból 1869 1| sohase attól függ, akit az eszméimnek megnyerni óhajtok, hanem 1870 11| megszokott szórakozásai: eszmecseréi a sarki borbélylyal, a temetések, 1871 1| Fenyvesliget, a Magyar Korona, az Eszplanade-hotel fényűzés tekintetében mitse 1872 8| nehogy a szüleim valamit észrevegyenek, a konyha felé távoztam. 1873 5| ugyanazt az utat, amikor észrevette, hogy a komornája elaludt. 1874 1| elbizakodottságnak, ha azt is észrevettem már, hogy egy kicsikét megtetszettem 1875 10| meglehetősen ostobán tennéd. Sokkal észszerűbb, ha a holmidat egyenesen 1876 1| ki, hogy a csollanizmus észszerü és okos dolog, mert alapjában 1877 1| mindenkorra lemond az efféle esztelenségekről... Jól tudja, hogy nem vagyok 1878 1| Zuggó-Füredre, hogy a jövő esztendei, előreláthatólag zajos évadra 1879 1| lázat, amely több mint egy esztendeig gyötörte, kiheverte valahogy, 1880 1| jelent annyit, mintha a jövő esztendőben százezer forinton alul állanánk 1881 5| szívvel búcsuztam el egy esztendőre a malomtól...~ ~- Hát vőlegénye 1882 1| mondja - kitünő „svemm”-et tartott a szolgák, a kocsisok 1883 11| összeszedte, hogy tisztességes étellel szolgálhasson. Kedvetlenül 1884 1| néha hetekig nem evett főtt ételt. Elég az, hogy a baj megvan 1885 1| hogy a koplalásig sovány étkezés, lehet, hogy a hizlaló kura. 1886 1| merészségével törölte el az étkezések fix időpontjait s kiadta 1887 1| az, amit a ruháról meg az étkezésről mondtam; ellenben naiv, 1888 1| az ásítás, hogy a közös étkezőben esti nyolckor minden embernek 1889 1| tógában való járás, meg a fix étkezőidők eltörlése okos dolog; annak 1890 1| a vendéglőssel együtt az étlapot és egyéb nyomtatványokat, 1891 7| akik két hét óta nem igen ettek mást kisgulyásnál, zokogva 1892 1| hozunk ide, hálókocsival, étteremmel, talán fürdőszobával is... 1893 1| fürdővendégek százait.~ ~Az éttermek és kávéházak svájci stílusban 1894 1| színházakban és az előkelő éttermekben. Szinte egyetlen éjszakán 1895 1| mert nincs meg a hozzávaló étvágya; a hideg víz szívdobogást 1896 1| kimerített... Nem alszom, a jó étvágyamnak vége s ha a nevemet az üzleti 1897 1| érzésük - amit köznyelven étvágynak hívnak - ösztökéli őket 1898 1| feje, kiséretével együtt, Európába indult, hogy a magyar fürdőt 1899 1| bennünket. Kevés ország van Európában, amelyet gazdagabban áldott 1900 1| attól, kedves barátom. Az az évad, amelyiknek a programmja 1901 1| esztendei, előreláthatólag zajos évadra kellő módon elkészüljenek. 1902 1| hajókötelekből készítették. Fiatal éveink küzdelmei, szerelmi kalandjaink, 1903 1| földhözragadt ügynököcskék, akik éveken át csak levest vacsoráztak 1904 1| kedvéért kodifikáltak, talán évekig nélkülözés legyen az osztályrészünk?... 1905 1| hívnak - ösztökéli őket az evésre. Magyarán: mindenki akkor 1906 1| fiatalkorában néha hetekig nem evett főtt ételt. Elég az, hogy 1907 1| hordanak... Az erdő, ahol annyi évezred óta megvonultál, nem a tied; 1908 1| amely boldog örömeiket annyi évezreden át látta... Karcsu alakjuk 1909 1| a nevemet az idegbajosok évkönyveibe. Ha egy kicsit leül, hát 1910 1| végén se tökéletes, arra az évre nem ér többé egy fabatkát.~ ~ 1911 1| idegenekkel megismertessük? Évszázadok óta azt várjuk, hogy a sült 1912 1| csapással túlszárnyalta a régi, évszázados gyógyító helyeket, s különleges 1913 1| később, - több, mint egy évtized mulva - nem igen akadt művelt 1914 1| legtöbb új háza abban az évtizedben épült. Ahol ma még szaporabeszédü 1915 1| amelyről több mint másfél évtizeddel ezelőtt lemondani kényszerült, 1916 1| én szerződtetni akarom excellenciádat három hónapra.~ ~A tábornok ( 1917 1| gróffal, vagy egy eleven excellenciás úrral együtt fürdőzhetnek. 1918 4| megengedhet magának hasonló excesszusokat, mert ő ilyen állapotban 1919 1| csillogó gyémánt-diadém, az expressz-vonat szalonkocsija, a parancsainkat 1920 1| a koppenhága-zuggófüredi expresszvonatot... Mert két év mulva onnan 1921 1| kimutatásban szerepel, külön ezer-ezer pengő forinttal fizetem 1922 1| meglehetősen igaza volt, amikor ezidőben így szólott Scherer elnök 1923 1| szüksége van... Méltóztassék eziránt megnyugtatni, hogy a Fenségnek 1924 4| egész nőtlen urakból álló ezred látogatta a különböző zsúrokat. 1925 5| lovagolt vissza Réthátra, az ezredéhez. De pszihológiai tehetségének 1926 5| részét Rétháton töltötte, az ezredénél. A fiatal főhadnagy, aki 1927 5| aki Lajos főherceg, az ezredparancsnok oldalán végezte az adjutánsi 1928 1| hát föl mindent, ezért az ezredrésznyi rizikóért? Mert hogy a mámor 1929 1| hogy ennek a pár rongyos ezreléknek a kedvéért Zuggó-Füreden 1930 1| rémülten emelte meg előtte ezüstbojtos házisipkáját, magában pedig 1931 12| meggyszínzsinóros egyenruhát és ezüstcsattos sipkát viselt, a Szép Heléna 1932 1| misére. Régimódi, nehéz ezüstcsillárokban lobognak a gyertyák százai 1933 1| tóban, amely olvasztott ezüstként himbálódzik moszatos partjai 1934 1| éjszakai szellő. A víz reszkető ezüstsziporkái közül karcsu nimfák bukkannak 1935 1| asszonyra. Egy titokzatos, ezüsttel kivert, csövekkel és csavarokkal 1936 1| eltompította a liget felé robogó, ezüsttől fényes fogatok zaját. Egy 1937 1| az évre nem ér többé egy fabatkát.~ ~Másnap délelőttre sürgős 1938 1| száz fenyő küldte illatát a fából készült házak közé, amik 1939 2| szíve a levél láttára el nem facsarodott. Oly különös volt előtte 1940 8| szorgalmasan öltögetett a szegényes faggyu-gyertya világosságánál...~ ~ ~ 1941 1| szerezte be azt az egy szál faggyugyertyát, amelynél sokszor hajnalig 1942 1| Csak addig el ne fagyjon a vetés! - szólt közbe mosolyogva 1943 1| Grand Restaurant főszakácsa fagylalt-piramisokat és parfait-dómokat alkot, 1944 1| asszony kezét, s míg az erdő fái villámgyorsan szaladnak 1945 1| szimptomáknak nevezzük. Vagyis: a fájás nem az igazi betegség, hanem 1946 1| fájni szokott. Ezeket a fájásokat mi orvosdoktorok szimptomáknak 1947 1| szívem meg akarna szakadni fájdalmában... Mindig ez az érzés kínoz, 1948 11| mondta, miközben a szíve fájdalmasan elszorult.~ ~Vacsora után 1949 2| kaparni a szörnyeteg szemét. Fájdalmát, mint a tenger kagylója, 1950 1| gyönyörűségtől, hogy idelenn már ne fájjon semmi, hát a szívdobogás, 1951 1| tisztában. A külföld idegesei - fájlalván a derekukat vagy aggodalmas 1952 5| vasúti állomása, hajnalban fájó szívvel búcsuztam el egy 1953 12| szeretem ezt a közrendi fajt, mint a gianaclist, vagy 1954 1| ízek, lehet, hogy valami új fajtája a vizes borogatásoknak... 1955 1| asszonyoknak abból a csudálatos fajtájából, amely gyöngesége dacára 1956 4| tanuljak be egynéhány könnyebb fajtáju operett-szerepet. De mivel 1957 2| ura belépett az ebédlőbe, fájdalmasan, vonagló ajkkal dőlt le 1958 6| az igaz talentum nyomán fakad az úgynevezett égbekiáltó 1959 1| világ jókedvü, sírva tudnék fakadni arra a gondolatra, hogy 1960 10| folytatja, azonnal sírva fakadok.~ ~Kovács: Édes együttlét 1961 1| következő pillanatban már a faképnél hagyta Csollán doktort, 1962 1| lágyan, dallamosan suhan át a fákon és a bokrokon, a szunnyadó 1963 1| zöldmoszatos kövekre. A fakorlát mellett, a feje fölött, 1964 1| zeg-zugos tornácokon, amelyeknek falairól copfos nemes urak, ábrándos 1965 1| nyaralóba, ahol a szobák falát óvatosságból kipárnázták...~ ~ 1966 4| kocsiban nyelte le az utolsó falatját, de most óvatosan bevonult 1967 1| fürgén sietett föl a primitiv falépcsőkön, s jókedvüen a kezét nyujtotta 1968 6| látszottak be az üveges falon át. Élénken és sok maliciával 1969 8| vázsonyi meg a vilonyai utat, a falusiak alig jöttek be a hetivásárra, 1970 1| nyilt a mélységben meghuzódó falvakra, az erdők sötét lombjai 1971 8| eltorlaszolta a várost a körülfekvő falvaktól. Nem jó lett volna most 1972 1| aranyszőke, pisze nőre, akiről a fáma többet beszél, mint Pompadour 1973 3| traktálja... Mikor az előkelő familia láthatóvá lett a Tüzoltó 1974 4| nem igen tudta, hogy mi fán terem a féltékenység, bár 1975 1| doktor lihegve dőlt az egyik fának, s a kezét a dobogó szívére 1976 9| asszony egy fukar játékos fanatizmusával nézte végig a tavaszi versenyek 1977 8| amiből a Schafarik a farsangi fánkot megsütheti...~ ~Schafarik 1978 1| annyiból áll, hogy a beteg fantáziája élénkebben működik a kelleténél. 1979 1| túltesz a legnagyobb költők fantáziáján: annyi száz és százféle 1980 11| épp úgy megromlott, mint a fantáziájuk s kiszáradt, öreg, beteges 1981 1| észlelt méltóságod, amióta a faolajkúrát megkezdte?~ ~- Úgy érzem, 1982 1| pihenték ki a hosszu szezon fáradalmait, s megrokkant derékkal, 1983 6| hagyják abba a kártyázást és fáradjanak föl azonnal a színházi irodába...~ ~ 1984 12| rejtőzködő cigaretta után. Fáradozását nem kisérte méltó siker; 1985 1| tanácsot kér. Valóságos fáradságomba került, hogy megnyugtassam, 1986 6| játékában gyönyörködjenek. Fáradságukat azonban nem kivánom ingyen; 1987 1| most ne várjanak tőlem. Fáradt vagyok és át akarok öltözni...~ ~ 1988 1| gyarló világból; mindnyájan fáradtak, kimerültek, bágyadtak 1989 11| birtokot vesznek s annyi fáradtság után végre teljesen a saját 1990 10| borogatást rak a fejére!” - „Faragatlan fráter!” - „Még ma el fogom 1991 1| előbb egészséges embert faragjon belőlem...~ ~Csollán doktor 1992 1| valóban különös képük volt; a faragványos menyezetek alatt, amelyek 1993 1| intézte a lakásrendelések fárasztó resszortját. Május elején 1994 1| néztek vele csodálkozva farkasszemet...~ ~- A régi Seötétek? - 1995 1| pestre föl nem viszem a farsang idején? Na iszen! Még arra 1996 8| liszt, amiből a Schafarik a farsangi fánkot megsütheti...~ ~Schafarik 1997 1| dongnak nagy buzgalommal a fatörzsek körül, otromba szarvasbogár 1998 1| Pókhálóágyán, csillaghímes fátylak alatt, gömbölyü karját aranyhaja 1999 1| Pókhálóágyán, csillaghímes fátyol alatt, könyezve pihen a 2000 1| magányban táncoltak aranyhímes fátyolágyad körül, most mogorva majoros 2001 1| éjszakába, amely csillaghímes fátyolát az egész világra leborítani 2002 1| között s azt a csillagos fátyoldarabot nézzem, amelyik a nagy fák 2003 1| fürtjei kilátszanak a vékony fátyolszövet alól s a leány inkább a 2004 1| tűzték tele a termetére omló fátyolszövetet s a hajában is csillog egy