IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Költözo nimfák Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6005 3| hogy hétfőig még ötször nyugszik le a nap tűzkorongja a mérhetetlen 6006 4| amely még a néhai Otellót se nyugtalanította volna. A Rádayék zsúrján 6007 4| csodálatos erővel leküzdötte a nyugtalanságát s mosolyogva így szólott:~ ~- 6008 12| pedánsul odakanyarította a nyugtára. Aztán a százasokat egy 6009 12| pengőt. A komor Herz mérgesen nyugtatta az összeget, az elnök-igazgató 6010 1| gömbölyü karját aranyhaja alá nyugtatva, álmodozva pihen a forrás 6011 1| okozott, bőséges kárpótlást nyujtott a hölgyek szemrevaló csoportja; 6012 1| páciensét, nyájasan kezet nyújtott neki, amikor a rendelőszoba 6013 1| hölgyek mosolyogva a kezöket nyujtották, a tiszteletbeli főjegyző 6014 1| kedvéért...~ ~Szenvedélyesen nyúlt a leány keze után, aki nyitott 6015 3| kezeit, - és Lőcsey boldog nyugalommal gondolt arra, hogy hétfőig 6016 4| nyájasan Gelbnétől.~ ~- Ó, a nagyságos asszonyt már 6017 7| képekkel. Pamutból készült ó-divatu csecsebecsék. Nagy álló-tükör. 6018 1| szobámba lépjen...~ ~Scherer odaállt az ágy elé, s egy percig 6019 5| igérkezett, s tíz órára odaát kell lennem a kastélyban. 6020 1| Igen, tekintetes uram, odabenn tanácskozik a főnök úrral. 6021 1| kérne tanácsot, akkor talán odacsődíthetnénk egy-két embert a maga Zuggó-Füredjére... 6022 1| Isten háta mögött... Amikor odafönn, a régi kastélyban, szemben 6023 12| álomdalát, aztán egy ásítás után odafordult az aggastyánhoz.~ ~- És 6024 7| felejtse el mindazt, ami szívét odahaza elfacsarta. És kövesse emelt 6025 12| a maga nevét is pedánsul odakanyarította a nyugtára. Aztán a százasokat 6026 1| be a szobába, s kacérul odanyujtotta kicsiny kezét az udvarias 6027 1| aztán így szólt a Pestről odaszerződtetett főkönyvelőhöz:~ ~- Oda se 6028 7| délelőtt minden gyűrű és óra odavándorolt volna a szegény Goldschmied 6029 1| szegény manó? A tündérek csak odakünn, az emberek között, borulnak 6030 1| számára építettek. Valamivel odébb, már a fenyves zöldjében, 6031 1| ugyancsak elütött a termek ódon hangulatától, s a mohos 6032 1| a sziklák és barlangok odvából pajkos manók, vizek mélyéből 6033 1| a haza javáról és ittak öblös ónkupáikból a haza és a 6034 9| művész. - Csecsemőkorodban ölben vittelek át az árvizborította 6035 4| merész mozdulattal az ura ölébe kuporodott. Gellért, aki 6036 1| hivatalnokai, szolgái, sőt ölebecskéi is ásítottak...~ ~Négy hét 6037 10| senkise zavarjon bennünket. Öleli - a maga Nebántsvirág-ja.” ( 6038 1| habjai földi asszonyokat öleljenek át és halandó gnómokat, 6039 10| Feleség: Az új operettje miatt ölelkezett vele?~ ~Férj: Szavamra mondom, 6040 1| habjai földi asszonyokat ölelnek át, meg halandó gnómokat, 6041 1| halljuk s szívesen a keblünkre ölelnők az egész világot...~ ~A 6042 1| doktor szenvedélyesen magához ölelte a bájos teremtést és forró 6043 1| vőlegény is angol utiruhát ölt, s félórával az esküvő megtörténte 6044 8| előkelő nonchalence-szal ölti magára frakkját vagy smokingját, 6045 8| vén Novotny szorgalmasan öltögetett a szegényes faggyu-gyertya 6046 1| páfrány alatt foltos kigyó öltögeti félelmetes nyelvét. Aranyhártyás 6047 1| nimfái mélységes gyászt öltöttek...~ ~A fenyves lombjait 6048 6| úr laplatai tábornoknak öltözködik és a mellére tizenegy érdemrendet 6049 4| van, lázasan fölkapott az öltözködő asztalról egy összegyürt 6050 6| hercegkisasszonynak volt öltözködve... A spanyol grófné lorgnonján 6051 1| Fáradt vagyok és át akarok öltözni...~ ~A zenekar újra belefogott 6052 6| tragika ijedten menekült az öltözőjébe, mire a laplatai tábornok 6053 1| házasságokban, ahol a férj nem öltöztetheti királynő módjára az asszonyát, 6054 1| hogy a fűben vetkőzzenek és öltözzenek. Olyan beszédet is hallottunk 6055 1| börzére, s csakúgy hullik az ölünkbe az arany, meg a nagy bankó. 6056 1| lobogó lángok, finom illatok ömlenek végig a hullámzó templomhajón. 6057 1| káprázatos ezüstfolyam ömlik végig. A fák fehér kérge 6058 1| egyszerre káprázatos ezüstfolyam ömlött végig. A fák fehér kérge 6059 7| kirántott volna a csávából; mert önbe a fél város szerelmes. De 6060 1| önnek...~ ~Oly szuverén önbizalommal mondta ezt, hogy a milliomos 6061 1| vállában gyökerezik. Nemcsak az önében, hanem minden kortársáéban, 6062 4| Szemtelenül elbizakodott, önérzetes fickó volt, aki az epekedő 6063 1| nem állok meg...~ ~Oly önérzetesen, annyi biztossággal mondta 6064 1| Igaz, mit szól a Szepessy öngyilkosságához? - kérdezte a leány, - amikor 6065 5| Ő fensége ma a rétháti önkéntes tüzoltók táncmulatságába 6066 1| vagy a természet által önkényesen kinált ásványos folyadékokban 6067 1| kellett alakulnia, ahogy önmaga akarta. Mindaketten ragyogó 6068 6| neveletlen porontyaim az önmagáról megfeledkezett édesanyát 6069 4| tőlem kérdezze, Sári, hanem önmagától. Gelbnénél kétszer is föntjártam 6070 1| hiszem mindent, amit csak önmagunk óhajtunk, hiszen az ilyen 6071 4| történetében - de azért hősies önmérséklettel folytatta:~ ~- És ma délután 6072 12| nyárfa-utcai bank~ ~- Herz, van önnél öt forint? - kérdezte hanyag 6073 1| hiszik, szívesen meggyőzöm önöket arról, hogy a zuggó-füredi 6074 6| kellemes kötelesség vár önökre, hogy az isteni Tilda játékában 6075 1| magyar fürdőkre. Fogadok önökkel, hogy két hét alatt összegyüjtöm 6076 1| gyorsan megértjük egymást. Önről is csak a galád rágalom 6077 1| Nagyon tisztelem és becsülöm önt, de a pénzemért jogom van 6078 1| nyeri vissza a nagybecsü öntudatát. De addig, amíg a szerződésünk 6079 1| nézeteink közössége... Ha öntudatlanul is, mindig arra az asszonyra 6080 1| szótalan elragadtatás és az öntudatos kacérság mosolyával pihentette 6081 9| hangulat s gyorsan, félig öntudatlanul szólott oda a türelmetlen 6082 8| grogról... Do diabla, az ördögbe, ha egyszer szerelmes vagy! 6083 2| fölkeltenie bennem a féltékenység ördögét! Bolond kis uram, hát csakugyan 6084 1| férjhezmenni olyan szegény ördöghöz, amilyen Szepessy Bandi...~ ~- 6085 1| körülményektől függ.~ ~- Mi az ördögöt tud itt csinálni hajnali 6086 1| az apát, Erzsikét, sőt az öregasszonyt is, aki harminc évi gondolkodás 6087 1| verandára, ahonnét a két öregebb úr már kiváncsian figyelte 6088 1| maguk szatócsgazdálkodása öregecském a mai naptól kezdve véget 6089 1| mókusokat. Zöldszakállu kis öregek muzsikát rendelnek a fülemülénél 6090 4| nagy trumeau-szekrény is öregesen járta a kállai kettőst) 6091 1| éjjeli világ savanyukedvü öregje, a varangyos béka, leselkedik 6092 11| Dolgos élet után nyugalmas öregség: ez az, amiről félszázadja 6093 11| türtek, nélkülöztek s hogy öregségük se lesz vidámabb fiatal 6094 6| mondani, hogy a nagy tragikát örjöngővé tette az üres színház s 6095 4| gyanakvó férj előtt egy örökkévalóságnak tetszett, amíg a fiakker 6096 1| mindössze a kettős tokáját örökölte, éjjel, mulatság közben, 6097 10| szobaleány és a gázkályha, az örökös tète a tète és a jó leves...~ ~ 6098 1| legkönnyelmübb apa is hagy valami örökséget a fiára; tudniillik egy 6099 1| kisasszonynyal.~ ~A jegyesek - az örömapa kivánságára - elhatározták, 6100 1| szakácsnéja; a kis életéből annyi öröme sincs, mint egy zsákhordónak. 6101 1| mohos erdőnek, amely boldog örömeiket annyi évezreden át látta... 6102 1| még élvezhetjük az élet örömeit?... Pláne, ha arról van 6103 1| csak a kicsike nyárspolgári örömek szakítanak meg, engem talán 6104 4| Ahelyett tehát, hogy az örömét elárulta volna, komolyan 6105 12| kezdett. Herz utóbb diákos örömkiáltásokba tört ki, de az elnök-igazgató 6106 1| reggeli és délutáni zenénél, s örömtől repesve mesélték egymásnak, 6107 11| takarékpénztárkönyv-gyüjteményüket. Örömüket csak egyetlen esemény zavarta 6108 9| szerencsémnek és a jó sorsomnak örülne, a helyzetemet napról-napra 6109 11| szólva, ennek mind a ketten örültek - s így minden szenvedélyük 6110 3| föl előtte, amíg egy napon örvendetes tapasztalásra nem jutott: 6111 1| Európa minden részéből (ösmeretlen, de gyönyörüen hangzó nevek), 6112 1| szerelmes párok sétáltak összebujva a napsugaras utcákon? A 6113 1| szalmaözvegy-asszony, bájosan összecsapott frizurával, fűző nélkül 6114 3| mondta a pincér, a kezét összecsapva - jé, a Lőcsey tanár úr 6115 7| föl, ha bár az egész világ összedül. Játszsza el a felesége 6116 1| szívettépően zokog...~ ~- Hát mi az összefüggése egy katonalónak az idegrendszerrel? - 6117 5| perronra és kinézett az összefutó sínpárok közé. Később mosolyogva 6118 1| ezer forint is rengeteg összeg ahhoz, hogy könnyelmü vállalatokba 6119 3| forintot is elköltötte abból az összegből, amit egy falusi nagybátyja 6120 1| börze mostanában félelmetes összegeket dobott a nép közé, Budapesten 6121 1| önökkel, hogy két hét alatt összegyüjtöm a milliót, ha Zuggó-Füred 6122 4| öltözködő asztalról egy összegyürt papirdarabot, amelybe az 6123 1| két hét alatt szerencsésen összehozzuk azt a pár milliócskát...~ ~ 6124 1| Csollán doktor ekkor összehúzta a szemöldökét, s hosszasabban 6125 1| sikátorai, lármás bérházai összeomlottak a tót munkás csákányütésére 6126 1| Hol van Csapó? - kérdezi összeráncolt homlokkal.~ ~- A regényíró? 6127 1| téved: egyszerre görcsösen összerándul, a szeméből patakzanak a 6128 1| hegyvidék ezer illatból összesűrűsödött levegőjét s majdnem részegen 6129 11| szakácsné minden tudományát összeszedte, hogy tisztességes étellel 6130 4| lélegzett, aztán görcsösen összeszorította a kezét.~ ~- Szereti? - 6131 1| is vége van. Az ajkamat összeszorítottam, nehogy elnevessem magam 6132 1| megvásárolj...~ ~Az utca végében összetalálkoztak a régi vendéglőssel, aki 6133 1| minap a maguk lovagvárában összetalálkoztam...~ ~A leány bámulva állt 6134 1| erőnkkel és okosságunkkal összetartunk... De addig, amíg törvényes 6135 10| alázatosan a nyakadba borulnék, s összetett kézzel könyörögnék hozzád, 6136 1| állapotukban a vendégekkel összetűztek. Egyébként ő is a csöndes 6137 7| úrral, a természetfiuval összeveszett.~ ~A primadonna: Ha nem 6138 12| tiszteletreméltó aggastyán összevonta a szemöldökét, aztán az 6139 1| főjegyző pedig katonásan összeütötte sarkantyutlan chevreaux-cipőit. 6140 1| a Pogánykő sziklás hegyi ösvénye... Reggelre köddé, mesévé, 6141 6| amikor a művészet göröngyös ösvényére lépett. Megtiltom hát önnek, 6142 1| köznyelven étvágynak hívnak - ösztökéli őket az evésre. Magyarán: 6143 8| tánciskolából (már csak öt-hat nap választott el bennünket 6144 1| kedvünk sincs ahhoz, hogy öt-hatezer éven át hallgassuk hanyattfekve 6145 2| újra a kezembe adott egy ötforintost s azt mondta, hogy letöri 6146 1| ezelőtt történtek. A tábornok ötheti zuggó-füredi kúra után váratlanul 6147 1| ismerne, nem támadnának ilyen ötletei; Szepessy Bandi engem nem 6148 6| Kivettem a zsebemből egy ötlirást.~ ~- Itt van egy kis kárpótlás 6149 9| a kedvemért utazott vagy ötödfélszáz kilométert...~ ~Pogány rágyujtott 6150 5| előtt. A megérkezését követő ötödik napon történt, hogy Starheim-Gedőváry 6151 3| Lőcsey tanár úr egy ropogós ötöst nyomott a mosolygó pincér 6152 3| gondolt arra, hogy hétfőig még ötször nyugszik le a nap tűzkorongja 6153 1| rozzant granárium helyett ötven-hatvan csinos nyaraló álljon a 6154 1| megkereshetünk évenként ötven-hatvanezer forintocskát. Csupán az 6155 1| lelkesít a világon: az, hogy ötvenéves koromban épp úgy meglegyenek 6156 9| mogorván emlegették azt az ötvenméteres térelőnyt, amit Sárrét állítólag 6157 1| lányok és az asszonyok karcsu öve alatt plasztikusan símult 6158 1| mélyesztette a szemét az övébe, anélkül, hogy a kezét kiszabadította 6159 4| asszony most forró ajkát az övéhez tapasztotta. Erre még nem 6160 1| az éjjeli kávéházakban özönével folyt a pezsgő, csinos kalandornők 6161 1| díszmagyaros urak tömege özönlik be a ragyogóan kivilágított 6162 1| az eddigi tulajdonos.~ ~- Oh, dehogy is háborgatnak, 6163 1| az eszméimnek megnyerni óhajtok, hanem tőlem, aki az eszméimet 6164 12| gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül... Ön tudja, Hanák, 6165 1| mindent, amit csak önmagunk óhajtunk, hiszen az ilyen akarat 6166 1| magát az ölelő karokból.~ ~- Ohó, - mondta, miközben kibomlott 6167 5| hogy feleségül vegye...~ ~- Ojjé, hát azt hiszi, hogy nem 6168 5| rájönni a marasztalás igazi okára, amelyet én ezennel őszintén 6169 1| élettől, de én tudom az igazi okát...~ ~- És mi volt az igazi 6170 1| szempontunkból tekintve, akik okosabbak vagyunk a többieknél, tiszta 6171 10| hogy a nők vagy nagyon okosak, vagy nagyon ostobák. Maga, 6172 1| még pedig azért hisz, mert okosan hazudom: tudniillik igazságot 6173 1| kis észre van szükségem. Okosság dolgában, merem mondani, 6174 2| rá (nem a kora, hanem az okossága révén), most szomoruan tapasztalta, 6175 1| családjukkal egyetemben, némi okossággal és gyakorlati érzékkel hirtelen 6176 2| Már lánykoromban is a nagy okosságomat hibáztatta, a nászútunkon 6177 1| közül, hanem az eszemmel, az okosságommal, a sikereimmel... Van bátorságom, 6178 1| hasznát is vegyem annak az okosságomnak, s kimondjam, hogy a maga 6179 1| tudja, mint én... Ha az okosságomra hivatkozik, hát engedje 6180 1| magunknak, ha az erőnkkel és okosságunkkal összetartunk... De addig, 6181 7| hogy: minden bajt a férfiak okoznak.~ ~A primadonna: Mondhatom, 6182 8| annyira az estéli beszélgetés okozta, mint inkább egy prózai 6183 1| elé hívják... Ez a taps okozza a lázt és a sírógörcsöt 6184 1| látszik nagy szónoknak, s oktalanság lenne azt várni tőle, hogy 6185 12| hogy tiszta a látóhatár, oktalanul újra kezdte a hurrázást. 6186 1| vagyok a világon? Jöjjön októberben, akkor majd közelebbről 6187 5| gondolkodom... a fenséges úr okvetetlenül megharagudnék...~ ~- Ha 6188 1| elhuzattak utóljára egy szomoru oláh nótát, aztán ők is eltüntek 6189 1| csinált belőle: most is olajbafőzéssel fenyegette a pincért, ha 6190 11| gondolt, akik a tanya körül ólálkodnak. A kutyaugatásra hideg verejték 6191 6| Tilda di Sicardit, a nagy olasz tragikát, bemutattuk annak 6192 1| szomoru anyák néztek le az olaszosan szennyes utcákra, a mosókonyhák, 6193 1| magyar fürdő szépségét, olcsóságát, gyógyító erejének csodálatos 6194 1| valamirevaló lap hátulsó oldala, az első sortól az utolsóig, 6195 1| utolsó Kürth meghalt, az oldalági rokonok lojálisan itthagyták, 6196 1| bájos rokokómelódiáját. Az oldalajtó széttárul s frakkos, díszmagyaros 6197 6| mosolylyal közelített az oldalajtón át, a vendégek fölálltak 6198 1| pályaház jelző-lángjai... Oldalt a zuggó-füredi nyaralók 6199 9| árvizborította lapályon, mikor az Olt az egész környéket elöntötte. 6200 9| pár forinttal a hazafiság oltárán áldozol, mert mi utolsó 6201 10| akit az ember másodmagával olvas, néha egy csók, egy drága 6202 4| láttára azonban abbahagyta az olvasást.~ ~- Hogy kerül haza ilyen 6203 1| rapszodikus fölkiáltások közt olvasgattak egy-egy kikapott részt a 6204 1| heverhetnék és regényeket olvashatnék... No de mindegy, majd lesz 6205 5| ugyanis ez az ismert név volt olvasható:~ ~- Ladányi Paula.~ ~- 6206 1| hogy egy fiatal úr várja az olvasóban. A fiatal úr Csollán doktor 6207 4| eltellett, - a régi novellák olvasói úgyis megszokhatták az efféle 6208 8| következő éjjeleken, és itt olvasóim engedelmével egy őszinte 6209 1| háromszor egymásután el nem olvasom a baloldalon függő cégtáblát, 6210 8| a ruhakérdés. Te, nyájas olvasóm, aki régi idők óta megszoktad, 6211 12| hogy hőseinket a nyájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó 6212 1| jobban izgatja a szenvedélyes olvasót, ha egy szótagot kitalál 6213 1| változtatni például, hogy verseket olvassak harminc percen keresztül? 6214 3| szoktak, pokoli kacagással olvassák ezt, mert ki az ördög látott 6215 10| térj magadhoz. Hát mit olvastál ki abból a levélből?~ ~Feleség ( 6216 1| indul, a völgyi tóban, amely olvasztott ezüstként himbálódzik moszatos 6217 9| fogadóhely vasrácsának, olyanféle állásban, mintha valami 6218 1| vendégünk, az asztalhoz csak olyankor ül, amikor éhes, naponként 6219 4| azt a két napot, amely az ominózus szerdáig eltellett, - a 6220 1| ellentállás, ami össze nem omlanék... Tíz év mulva, amire az 6221 1| tűzték tele a termetére omló fátyolszövetet s a hajában 6222 1| Rotschild-csoportot se...~ ~Boldogan omlottak egymás nyakába, s a rideg 6223 1| plüssel bélelt, tükrös omnibuszok kinálkoztak puha kényelmükkel 6224 1| haza javáról és ittak öblös ónkupáikból a haza és a magyarság fölvirágozására. 6225 1| Thurzó Katinkának, a hazai operett-irodalom starjának. A művésznő nehéz 6226 4| egynéhány könnyebb fajtáju operett-szerepet. De mivel tudtam, hogy maga 6227 1| országszerte ismert, bájos operettdiva és Csapó Elemér, a kitünő 6228 10| Ismétlem, hogy csak az új operettem miatt tettem néhány látogatást 6229 10| kifütyülnek.~ ~Feleség: Az új operettje miatt ölelkezett vele?~ ~ 6230 1| hogy Thurzó Katinkát, az operettprimadonnát, a világ legjobb Szép Helénáját ( 6231 1| hegedüjüket hangolják, az őr meggyújtja a váltók színes 6232 4| másik hol tölti a szabad óráit? Gellért néha vacsora után 6233 4| Gellért megnézte az óráját, félhárom mult tíz perccel. 6234 1| ruganyosan, félelem nélkül jár órák hosszáig egyedül, s már 6235 1| volt a betegsége, hogy néha órákig csuklott.~ ~- A bajom? Olyan 6236 1| megtörtént velem, hogy a rendelő órám közepén csak nagy fáradsággal 6237 11| igen van többre háromnegyed óránál... A Bikenbúr gróf kastélyába 6238 1| regényesebb legyen...~ ~Délután öt órától kezdve szakadatlan láncolata 6239 6| amikor egyszerre rekedt ordítás hallatszott: a laplatai 6240 1| bömböltem-e? Meghiszem. Úgy ordítottam, mint egy beteg tapir, aki 6241 6| szívesebben kószáltak volna az orfeumokban és a kocsmákban, de mivel 6242 1| kiáltó reklámok egyszerre óriás mértékben fölülmúlták mindazt, 6243 1| rengetege zöldült a tűlevelü óriásoknak. Ha az ember száz vagy kétszáz 6244 6| kiegyenesedve állt meg az orkesztrum egy karosszékén.~ ~- Hölgyeim 6245 1| föl a fenyővel benőtt hegy ormára. A várat a XV-dik században 6246 1| nézegettek le a Pogánykő ormáról, de a pillantása egy csöppet 6247 1| leföstve a Pogánykő égbenyúló ormát szegélyező fenyveserdő, 6248 9| szinész a maga művészetét és oroszlánkörmeit megmutathatja...~ ~Pogányné 6249 1| időpontokban táplálkozzanak. Az oroszlán, a tigris, a láma, a strucc, 6250 1| tünődve simogatta meg az orrát.~ ~- Az ujságreklám, úgylátszik 6251 8| Zarjeczky Katuska fitos orrocskája jelent meg, hanem a vén 6252 4| Sári asszony fölhúzta az orrocskáját.~ ~- Jó, csak ne kiabáljon 6253 1| halandó gnómokat, akik az orrukon pápaszemet hordanak... Az 6254 5| föl magában a hercegnő.~ ~Ország-világ tudta - és a hercegné épp 6255 1| beszélni a magyar korona országaiban, s ez a valaki, nem dicsekvésből 6256 1| amelyek pár nap alatt az egész országba szétvitték Zuggó-Füred romantikájának 6257 1| író, akinek nevét az egész országban ismerik.~ ~- Nem lenne rossz.~ ~- 6258 1| amit itthon és a külső országokban, ebben a genre-ban, produkált 6259 1| látszott s a maga szakmájában országos tekintély volt. (A venyige 6260 1| gyújtó beszédével egy egész országot lángba hozzon, de azért 6261 7| mint a városháza vagy az országút.~ ~A primadonna: Ne mondja!~ ~ 6262 8| ne vágjak-e neki a havas országútnak, hogy mindennek örök búcsút 6263 8| gyalogszerrel vándorolgatni az országúton, az idegenek megrekedtek 6264 2| a vetélytársa borzalmas ortografiáját, aztán könyes szemmel törülte 6265 1| utcák keletkeznek. És az őrült, kalandos hajszában, amely 6266 1| szakítanak meg, engem talán őrültté tenne... Ragyogó tüzijáték 6267 1| Csollán Tamás vagyok, orvos-doktor Budapestről. Felföldi körutamban 6268 1| befolyásolható betegnél, aki az orvosa szuggesztiója iránt fogékony. 6269 1| ha a beteg vakon bízik az orvosában. Aki hisz, az okvetetlen 6270 1| hogy küldje hozzá egyik orvosát Marseille-be, mert ő aggkora 6271 1| orvosság a fődolog, hanem az orvosban való bizalom. E vallomásból 6272 1| száz: ijedten szaladunk az orvoshoz s kissé remegve állunk egyik 6273 1| képére volt alkotva: a fiatal orvosok nemcsak az ő nagy tudományát, 6274 1| teljesíthették, mert a zuggó-füredi orvosoknak még annyi idejük sincs, 6275 1| hiszek, hogy még a biztos orvosszert is megmondom... Ha a direktora 6276 1| akinek baján Európa összes orvostanárai se tudtak segíteni, már 6277 1| amely a legnagyobb unikum az orvostudomány évkönyveiben. Hallotta-e 6278 1| repüljön. Nem látjuk be, hogy ósdi elveinkkel nem sokra mehetünk 6279 1| is fogja találni nálunk. Őseink igaz vendégszeretetével, 6280 1| hogy a fiatal főúr, aki őseitől mindössze a kettős tokáját 6281 1| szegényes központot, az őserdő illatát és magányosságát 6282 1| kripta fölött, amelyben az ősi család hantjai porladnak. 6283 1| egyszerűséghez, a patriárkális őskorhoz való visszatérés. Elsősorban 6284 1| hagyatékából maradtak itt. Az ősöket, amikor az utolsó Kürth 6285 1| hát engedje meg, hogy ne osszam a becses nézetét s egyelőre 6286 1| lehet építeni az emberek ostobaságára? - kérdezte Csollán doktor 6287 10| agyvelejüket mindenféle regényes ostobasággal tömjék tele...~ ~Feleség: 6288 8| élelmiszerek is elfogynak (ostrom alá kerülünk, polgártársak, 6289 1| epokhális hagyományokkal. Az őszintesége engem is hasonlóra kötelez: 6290 4| beszél-e - és örülök, hogy az őszinteségében nem csalódtam. Így már továbbra 6291 1| láthatja, hogy a becsületes őszinteségem egy szemernyivel se alábbvaló 6292 1| doktor keze után s magyaros őszinteséggel nézett a szeme közé.~ ~- 6293 1| hivatalnok távozott s a fürdő két oszlopa egy pillantást vetett a 6294 1| vagy ha olyan szerepet oszt neki, amelyikben kipisszegik, 6295 1| főkönyvek fölött, s külön osztály intézte a lakásrendelések 6296 1| lerándult a vidékre - a harmadik osztályon ment, mivel, fájdalom, nem 6297 1| legkeserübb hontalanság legyen osztályrészeddé... Évezredes öröködből túrjon 6298 1| évekig nélkülözés legyen az osztályrészünk?... Miért?... Maga, aki 6299 1| szanatóriumban az örök életet osztogatják? - kérdezte Csollán doktor 6300 3| Klárika teljes szívével osztotta az édesapja szimpátiáját... 6301 4| perccel később a prémeskabátu Otelló már ott állott a saját lakása 6302 9| tovább a Mezőség legelső Otellója. - Társulatom elsőrendü 6303 1| elutazott Zuggó-Füredről. Otthagyta az ezer forintot és a fényes 6304 1| Pogánykőre, a hegytetőn különös ováció fogadta; a kapuboltozat 6305 1| nyaralóba, ahol a szobák falát óvatosságból kipárnázták...~ ~A doktor 6306 3| Burdáék már megrendelték az ozsonnát, a sváb banda valami vidám 6307 1| a rongyos két-háromszáz páciens, aki ezután akarná megvizsgáltatni 6308 1| tudtam megállani, hogy a pácienseimnek a szemük közé ne kacagjak... 6309 1| szerint megkorrigálhatjuk; s pácienseink fölfrissülve, az ifjúság 6310 1| senki, mert ami az egyik páciensemre hat, az a másikat esetleg 6311 1| helyét a várószoba legszebb páciensének, Thurzó Katinkának, a hazai 6312 1| oldaláról fogta föl különös páciensét, nyájasan kezet nyújtott 6313 1| emberkét, hogy a következő pácienst, a környékbeli vincellériskola 6314 1| tigris, a láma, a strucc, a pacsirta nem a déli vagy az esti 6315 1| amikor odakünn a nap süt és a pacsirták énekelnek?~ ~Valami artikulátlan 6316 1| éjszaka idején, hogy a legelső pacsirtaszóra a munkájához siessen. A 6317 1| elnevette magát.~ ~- Tíz pad és új fogasok, - ezt nevezi 6318 1| készülök az utiládámat a padlásról... Azt mondják, hogy gyönyörü 6319 1| násznép helyet foglal a sötét padokban, ahol valamikor a háboruból 6320 1| kitelik. Az idén is tíz új padot állítottunk, intézkedtünk, 6321 1| ült le pihenni egy utcai padra, éjjel leveleket írt és 6322 12| olyan hangon, mintha az ősz padrone valami szumátrai ritkaságot 6323 1| kémlelődve a holdvilágban, a páfrány alatt foltos kigyó öltögeti 6324 6| laplatai tábornok kilépett a páholy előrészén át, méltóságos 6325 6| nyugalmával - hajolt ki a páholya bársonykönyöklőjén.~ ~- 6326 6| kell majd lebzselnünk a páholyban?~ ~Mert elfeledtem önöknek 6327 6| hogy a földszintet és a páholyokat benépesítsék s igaz meggyőződéssel 6328 6| való maszkokban ülnek be a páholyokba és a földszintre...~ ~- 6329 1| uzsonázó-társaságukban vagy a színházi páholyokban ülve kissé affektálva mondták 6330 1| analizáltassa. Gondosan lepecsételt palackokat vitt magával az utiládájában 6331 1| hölgyekkel, akik színes palástban, a derekukon mutatós övvel 6332 1| maradt itt) pogácsát és pálinkát hozott, Csollán doktor pedig 6333 1| gyémántos tűvel fogják össze. A pálmagrupp alatt egy piszeorru, szőkehaju 6334 1| tisztelt fürdőjük az új palotáit, a fényes sétatereit, az 6335 1| igazgatóság barokkstílü palotája, tömérdek óriási ablakaival, 6336 1| egész fürdőhelyet s hajnalra palotákat és sétatereket loptak ide 6337 5| fiatal leány ugrott le a pályaépület lépcsőjére. Az új vendég 6338 7| magának él, hanem nekünk, akik pályafutását figyelemmel kísérjük.~ ~ 6339 7| rajong értem, mint ön... És pályafutásom bárhogy is alakuljon, magára, 6340 1| a nagy változást, amely pályafutásomban beállt, tisztára, kizárólag 6341 1| ott lebzselt hajnal óta a pályaházban, hogy a berobogó különvonatot 6342 10| magányban rohanja be szédületes pályáját...~ ~Férj: Hova rohansz?~ ~ 6343 1| gördült ki a zuggó-füredi pályaudvarból. Emil Jusztin főherceg kinézett 6344 1| láthatólag a vendég tetszésére pályázva, szórakozottan kérdezte 6345 7| gróf, sem báró nem vagyok, pályadíjat sem tűztem ki középfaju 6346 6| történetet mesélt nekünk kalandos pályafutásából.~ ~- Higyjék meg, uraim, - 6347 7| megfakult családi képekkel. Pamutból készült ó-divatu csecsebecsék. 6348 1| csak az kell, hát nem lesz panasza ellenem...~ ~Délután, a 6349 1| ugy-e a multkor, mennyire panaszkodott, hogy pestre föl nem viszem 6350 1| akinek kissé idegeskedve panaszolta el a baját, mosolyogva vállat 6351 1| illeti, mi semmiféle jogos panaszra nem szolgáltunk rá. Csak 6352 11| zsinóros egyenruhát viselt, s pántlikás kalapját alázatosan a kezében 6353 3| tovább hitelezzek...~ ~Burda papa méltóságosan szögezte a 6354 1| tökéletlen. Lehet, hogy a kedves papája hibájából, - a legkönnyelmübb 6355 11| úr ilyenkor fölnézett a pápaszeme mögül, s ridegen így szólott:~ ~- 6356 1| gnómokat, akik az orrukon pápaszemet hordanak... Az erdő, ahol 6357 1| aztán leült, föltette a pápaszemét s így szólott:~ ~- Fenségedet 6358 9| Látta?~ ~- Kit?~ ~- A papát... Ott áll a vasrács mellett, 6359 4| asztalról egy összegyürt papirdarabot, amelybe az asszony a sütővasat 6360 11| félniök a betörőktől, mert a papirfalakon át a leggyöngébb hang is 6361 1| ekkor Scherer úr, az egykori papirkereskedő, izgatottan megköszörüli 6362 12| dugóhuzó, cipőgomboló, papirszipka - de cigarettának se hire, 6363 10| Terka!~ ~Feleség: Ott az a papirvágó kés, döfd a szívembe. Így 6364 1| mulva Scherer úrnak már papirkereskedése volt a Sas-utcában s tíz 6365 1| Wörishofen hírét, s tudós papját ne ismerte volna, épp úgy 6366 1| huzatot tétet a párnákra és a paplanra. Amíg a szoba rendbe jő, 6367 1| estebéd: ez csak a szajkómódra papoló versírók füllentése. A kunyhóban 6368 11| tudja, mi bajuk volt: a paprikás csirke egyikőjüknek se ízlett, 6369 1| léphetnek ennek a csodaszép paradicsomnak... Ha nem sajnáljuk a pénzt, 6370 1| végképpen ettől a gyönyörűséges paradicsomtól...~ ~Scherer úr, aki szivarozva 6371 1| expressz-vonat szalonkocsija, a parancsainkat váró inasok sokasága, a 6372 8| mondotta a helybeli zászlóalj parancsnoka, a kövér, jókedélyü Juhász 6373 7| kérést...~ ~Az idegen úr: Parancsoljon:~ ~A primadonna: Legyen 6374 1| ereje ahhoz, hogy a sorsának parancsolni tudjon... Az élet, Csollán, 6375 1| mulva a főherceg kiadta a parancsot, hogy sürgősen csomagoljanak. 6376 3| játszotta az indulót, a parasztleányok táncoltak és a világegyetem 6377 1| és mint az álom, mint a párázat eltünik. Az alvó tündér 6378 12| konyhapénzét.~ ~A különös párbeszéd még nem ért véget, mikor 6379 10| gyönyörködik a következő párbeszédben: „A szakácsné tüzérjének 6380 1| fagylalt-piramisokat és parfait-dómokat alkot, s frakkos, rendjeles 6381 1| starjának. A művésznő nehéz parfüme-felhők közt libegett be a szobába, 6382 9| közönynyel ült verejtékező paripáján, a vésztők pedig mogorván 6383 9| ért, Sárrét-et, a győztes paripát, diadalmas arcu lovászfiúk 6384 1| hogy gyönyörü város s hogy Páris vagy London is éppen hogy 6385 8| Babochayhoz? Miért nem mindjárt Párisba vagy Londonba? A Novotny 6386 4| hét óta nem láttuk. Pedig Párisból szenzációs színházi bluzokat 6387 1| Angliában is ritkította a párját. Nem kellett egyéb, mint 6388 6| gyümölcshéjat kiszórta a parkettre. A grófnék, szakácsnék, 6389 1| hullámgyűrűkben terjedt tova a fürdő parkjaiban és utcáin, s megesett, hogy 6390 1| villáival, gondosan ápolt parkjaival és erdei pihenőivel, királyokat 6391 7| és tépje akár körmével a párna csipkéjét; de a színpadhoz, 6392 8| hánykolódtam reggelig a párnáim között. Rémületes hallucinációk 6393 1| gazdasszonynyal új huzatot tétet a párnákra és a paplanra. Amíg a szoba 6394 1| Nem röstelli, hogy ebben a párnatengerben tölti az idejét, amikor 6395 3| lehet, büszke milliomosokkal parolázhatnak a vasutkirályok klubjában...~ ~ 6396 9| ferencfalvi értelmiséget, amely pártfogását konokul megvonja tőlünk. 6397 3| általánosan elismert jó partie szerepelt a sárosberényi 6398 1| ezüstként himbálódzik moszatos partjai között, vihogó, meztelen 6399 1| érkezett meg a magyar Duna partjára. A negyven krajcárból huszat 6400 1| kétszer-háromszor garden party-k... Ami pedig a forrásokat 6401 2| volna föltenni róla. Amíg a pástétom-recept különböző adatait gondos 6402 2| három hét alatt!~ ~Épp a pástétomhoz szükséges majoránnamennyiség 6403 2| olvasgatta a szakácskönyv Pástétomok címü fejezetét, s közben 6404 2| miközben a másik szemével a Pástétomokról szóló fejezet különböző 6405 1| ahol a vén katona egész nap pasziánszot játszik. A legény öt perc 6406 4| voltam...~ ~- Kinél?~ ~- Hát Pataky úrnál, az énektanárnál...~ ~- 6407 1| összerándul, a szeméből patakzanak a könyek s hangosan, bömbölve, 6408 1| bölcs egyszerűséghez, a patriárkális őskorhoz való visszatérés. 6409 1| forrásvíz csobogása...~ ~A pavillon körül benépesül az erdei 6410 1| János-forrás csillogó-villogó pavillonja előtt egy bájos, provánszi 6411 1| illata érzik. A zenekari pavillonban fölhangzik az első keringő, 6412 2| fejem, hogy a pénzünket ne pazaroljuk el holmi silányságokra. 6413 1| kiméletlen voltáról; mert Pázmánnak ugyancsak nem imponáltak 6414 5| vőlegényemhez és mivel Brezslicának Pázmánvölgy a vasúti állomása, hajnalban 6415 5| ismerik, jól tudják, hogy Pázmánvölgyön másfél óra fölér öt vagy 6416 1| illatok lebegtek a harmatos pázsit fölött.~ ~A fenyveserdő 6417 1| diagnózis miatt kellett oly pedáns gonddal megszemlélni...~ ~- 6418 2| különböző adatait gondos pedantériával kijegyezte, Mariska asszony 6419 9| elégedetten simogatta a pej csillogó, sárga szőrét. 6420 1| mérleg első, hevenyészett példányát.~ ~Mikor a hivatalnok távozott 6421 8| odakünn térdigérő hó volt és a pelyhek még sűrűen hullottak. Az 6422 1| szerepel, külön ezer-ezer pengő forinttal fizetem meg a 6423 1| kerülni kerek egy félmillió pengőbe...~ ~Oly meggyőzően mondta 6424 4| nála. Hétfőn, szerdán és pénteken vagyok ott, még pedig háromtól 6425 12| van, fogja, a kétfilléres pénzdarab...~ ~A szolga átvette a 6426 1| arany, meg a nagy bankó. A pénzemberek úgy se tudják, hogy mihez 6427 1| tisztelem és becsülöm önt, de a pénzemért jogom van ahhoz, hogy a 6428 11| színházban, de akkor se a maguk pénzén: egyszer valami vidéki rokon 6429 1| mulva, amikor a bolton jó pénzért túladott, kizárólag a ház- 6430 1| Zuggó-Füreden költse el a drága pénzét?~ ~- Csak nem kivánja talán, 6431 1| takarékba, hogy a tömérdek pénzétől megszabaduljon, a pestiek 6432 11| elüljárósághoz! Itt nem létezik pénzosztogatás...~ ~Csoda-e, hogy meggazdagodtak 6433 12| Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete e pillanatban kétségbeejtőbb, 6434 6| megszökött asszonyról, s a pénztár előtt másnap lovas katonaság 6435 12| helyiségében, aztán megállt a pénztári asztal rácskerítése előtt. 6436 12| minőségben istápolja a külvárosi pénzügyeket. A banknak háromszobás helyisége 6437 9| inkább dinom-dánomra költik a pénzüket, mint hogy a nemzet napszámosait 6438 2| azon járt a fejem, hogy a pénzünket ne pazaroljuk el holmi silányságokra. 6439 11| kinevették, amikor a sürgős pénzzavarral előhozakodott. Nem voltak 6440 8| halványon néztem a Novotny pepecselését (még pipára is gyujtott 6441 1| násznép ideges voltára s rövid percek alatt végez. A beszéd, amelyet 6442 1| fenségének, hogy a legkényesebb percekben akaratlanul ásítania kell. 6443 1| verseket olvassak harminc percen keresztül? Azt se nagyon 6444 12| bankok nem adnak többet négy percentnél. Mondok magamba, inkább 6445 1| főszakácscsal.~ ~A centrumtól öt percnyire, mesterséges dombon, a miklósvár-zuggófüredi 6446 7| A primadonna: Még egy percre, Goldschmied! Az elhatározásomat 6447 2| hoztam én jót, - mondta pergő nyelvvel. - Azért jöttem, 6448 1| Szavamra, egészen csinos perspektivát állít elém! - szólt közbe 6449 2| mint ennek a haszontalan perszonának!~ ~Mariska asszony lesújtott 6450 1| jelen, bájos, de idegbeteg perszonák, akik nagy bajukban se feledkeztek 6451 1| fölülmult s a pénztáros, aki pesszimista volt, mint minden kartársa, 6452 1| csillogó ujjait.~ ~- Jaj Pest, - mondta tréfás szemforgatással, - 6453 1| urakat.~ ~A telet a főemberek Pesten töltötték, csak Csollán 6454 1| pénzétől megszabaduljon, a pestiek pedig a hevenyészett irodában 6455 8| hullottak. Az utcán égett néhány petroleumlámpa, de egyébként holt némaság 6456 1| céljuk felé a zöld haraszton. Pettyes gyíkok tűzszeme néz szét 6457 3| napos vendég volt a Burdáek piaci, emeletes házában. És amikor 6458 8| siheder leánya megjelent; a piaristák ilyenkor rövid kabátban 6459 1| szert, s egy-két úgynevezett pictus masculust, aki csupán előkelő 6460 1| London is éppen hogy csak egy picurkával különb... Ez a szegény leány 6461 8| jövendővel? Csitri, félénk, pihegő kis leányokkal táncoltuk 6462 4| Mit akar tenni? - susogta pihegve.~ ~- Mindent tudok, Sári, - 6463 1| jótékonyan elernyedt idegzet pihenése, álmossága, gyógyulást hozó 6464 1| kezdve véget ér... Most csak pihenje ki magát jól az eddigi munkája 6465 5| irigykedve nézte a jóízüen pihenő leányt és kétségbeesve így 6466 1| ápolt parkjaival és erdei pihenőivel, királyokat kielégítő gazdaságával 6467 5| tért haza négyhónapos nyári pihenőjéből. A gyertyánligeti vadászkastélyban 6468 1| rá. Csak az idén tíz új pihenőpadot állítottunk s a szobákat 6469 1| bizalmasai és kedvencei, itt pihenték ki a hosszu szezon fáradalmait, 6470 1| rostélyost s aki a nyugodtabb pillanataiban a félkrajcáros tarokk mellett 6471 1| hogy a gyönyörűség mennyi pillanatáról mondottunk le egy ostoba 6472 1| világtörténelemben tíz esztendő még egy pillanatnak is kevés - mindannyian azt 6473 1| nunk* kell, de azokat a pillanatokat, amelyeket a szenvedélyünk 6474 1| mulatságosabban tölteni el azt a pár pillanatot, amit a szeszélyes gondviselés 6475 1| susogtak valamit, kénsárga pillangók cikáztak ide-oda a lombok 6476 1| királynéjának, a pávaszemü pillangónak... A tisztás mocsarában 6477 1| Csollán doktor a szakértő pillantásával nézett arra felé s könnyen 6478 4| fickó volt, aki az epekedő pillantások láttára, amelyeket itt-ott 6479 2| fejezetét, s közben lopott pillantásokat vetett egy fölbontott levélre, 6480 12| akik úgynevezett prima- és pince-váltók leszámítolásával foglalkoznak. 6481 3| Tüzoltó volt kiszolgáló pincére. Ez akkor volt, amikor a 6482 1| között a főváros legdaliásabb pincérei várták a hercegi borravalókat. 6483 1| már sürögnek-forognak a pincérek; a konyhában jégen állnak 6484 1| nyomaték kedvéért intett a pincérnek, - a garszon ingujjban volt 6485 1| olyan mozdulatokkal kérte a pincértől, mintha egy apagyilkos fölmentéséről 6486 8| Novotny pepecselését (még pipára is gyujtott a szörnyeteg!) 6487 1| Egyébként ő is a csöndes pipázást tartotta az emberi élet 6488 1| hatvanévesnek látszó öreg úr, aki pipázott és a fekete kávéját kavargatta, 6489 1| mellett, a feje fölött, egy piros napernyőt pillantott meg 6490 1| szavát, s hogy ki vannak pirulva mindaketten...~ ~A beszélgetés, 6491 1| impozáns paloták nőttek föl a piszok és a sötétség helyén. Budapest 6492 1| foglalkozott, - de mint pisztoly-lövő nemcsak a kontinensen, hanem 6493 1| aki háborgatni mer? Hol a pisztolyom, hogy lepuffantsam, mint 6494 1| ahhoz, hogy méltóságoddal pisztolypárbajt vívjak, bár ha őszinte akarnék 6495 1| szegélyező fenyveserdő, a pisztrángokban bővelkedő tengerszem, a 6496 1| látása miatt ugyancsak nem pityeregnék... Én azt hiszem, hogy a 6497 1| élvezhetjük az élet örömeit?... Pláne, ha arról van szó, hogy 6498 1| asszonyok karcsu öve alatt plasztikusan símult a gyönyörü termetekre 6499 1| állomási épület udvarán, plüssel bélelt, tükrös omnibuszok 6500 1| pincért.~ ~- A tekintetes úr podgyászát elviszi a Tamás-lakba s 6501 5| regényét, majd kisétált a podgyászraktárak és a fűtőház felé. Körülbelül 6502 11| felesége kezét, aztán vigan pöfékelve nézett szét újra és újra 6503 8| két-három napban egyszer pöfögött be a bakonyi hegyek közül. 6504 8| A szakácsnő már javában pörkölte odakünn a reggeli kávét, 6505 12| elutazhatom vagy két hétre Pöstyénbe...~ ~* Szöveghiány! [az 6506 3| vidám indulót játszott, a pöszmétebokrokon a hunyó nap utolsó sugarai 6507 1| dühhel nézte a hálóinges poétát.~ ~- Kedves uram, - mondta 6508 11| végtelen pusztaság ezer poétikus hangja zsongott, a földre 6509 1| Zuggó-Füred természeti szépségét. Poétikusan leföstötte a vidék nem mindennapi 6510 1| folytatta:~ ~- A házasság poézise, - ugyan ne beszéljen róla!... 6511 1| üvegernyő alatt, aranysipkás, pofaszakállas portás állott; a folyosókon 6512 1| hadsegéde, a többi kupéból pofoncsapott kalapos inasok és vadászok 6513 1| XIV-ik századból maradt itt) pogácsát és pálinkát hozott, Csollán 6514 1| környéken tudták, hogy a vén Pogányhegynek eleven főherceg látásában 6515 1| egyáltalában le se jött a Pogánykőről. Ez a szegény leány se mozdulhatna 6516 9| csillogó, sárga szőrét. Pogányt nem igen hozta ki sodrából 6517 1| volt, amikor maga először a Pogányvárban járt.~ ~- A tiszteletbeli 6518 3| fenyegetéssel, miközben eltünt a poharak és söröshordók között.~ ~ 6519 1| gyült be kártyapénz címén a pohárba...~ ~- Mi lehet a borzasztó 6520 1| XVIII-ik századbeli kredencek s pohárszékek, a megfeketült subládok 6521 1| megkoszorúzta) s mégis: e kitünő polgárnak - mint a nép nyelve mondani 6522 1| szuggerálhatja a gyöngébb polgártársait, mert a siker, mint a nagy 6523 8| elfogynak (ostrom alá kerülünk, polgártársak, mondotta a helybeli zászlóalj 6524 1| államférfiút, akit minden politikai bonyodalom idején elsőnek 6525 1| Az urakkal szót vált a politikáról s habozás nélkül kolportálja 6526 1| fiatal gróf, egy népszerü politikus, egy híres művésznő, s egy 6527 1| is, a kitünő képviselő és politikus, aki állandóan miniszterek 6528 1| az időből ismerem, amikor pólyában visított a tejcsarnok mögötti 6529 1| kecsegtet. Annyi a pénz, mint a polyva, s a tőkepénzesek lámpával 6530 1| fáma többet beszél, mint Pompadour asszonyról. Óh, milyen édes, 6531 1| juniusában Zuggó-Füred már teljes pompájában várta a késedelmeskedő nábobokat.~ ~ 6532 4| föl is próbáltam azt az új pongyolát, amelylyel az uracskámat 6533 3| kezdete óta könnyelmü és pontatlan egyének... Tőkéimből mi 6534 1| valaki a védák egy homályos pontjára vonatkozólag kérne öntől 6535 2| történt.~ ~A vörös Julcsa e pontnál nagyot lélekzett s némi 6536 1| Amidőn fenségedet azon a ponton, ahol Zuggó-Füred a nagyvilággal 6537 11| a boglyák körül egy-egy pőre atyafi heverészett a madárdalos 6538 3| Tüzoltó-ból, miközben hörögve, porig alázva susogta:~ ~- Megölöm, 6539 1| amelyben az ősi család hantjai porladnak. Még pedig este, gyertyagyujtás 6540 7| családapa, s hogy öt serdületlen porontya van. Nem lépek föl, ha bár 6541 6| után kiáltok, de neveletlen porontyaim az önmagáról megfeledkezett 6542 5| a borosnyói hegyek közt poroszkál, maga is betért a távirótiszt 6543 2| könyes szemmel törülte le a port az egyik befőttes üvegről 6544 1| aranysipkás, pofaszakállas portás állott; a folyosókon livrés 6545 1| kérdezte a leugró fiatal úr a portástól.~ ~- Igen, tekintetes uram, 6546 1| amelyben valaha, diadalmas portyázások után, a sírbannyugvó Kürthök 6547 1| Én az orvosságot a bőr pórusain át akarom belevinni a szervezetbe; 6548 6| principe, a kövér, szőke postafőnök, az estélyruhába öltözött 6549 2| vádolták, - a levél, amelyet a postás félórával azelőtt hozott, 6550 2| gyanu nélkül vette át a postástól a levelet, de mivel a rózsaszínü 6551 1| letakarta a gépet az ott heverő posztószövettel.~ ~- Ehhez magának, ügyvéd 6552 11| magános házat körülvette? Mi pótolja a Rácfürdőt, amelynek gőze 6553 5| tizennyolc órai alvással pótolta ki gyakori virrasztásait. 6554 12| úgy, - mondta, - ön azt a potomságot gondolja, amibe az általam 6555 1| karmester a Szép Heléna potpourriját huzatja, s fiatal lányok 6556 1| nevetve.~ ~A primadonna festői pózban (a selyempalástját ügyesen 6557 1| mind a két kezét - ezt a pózt ő fölöttébb hatásosnak tartotta, - 6558 9| kékarcu aggastyán kómikus pózzal támaszkodott a fogadóhely 6559 1| tartozom éppen a legkevésbbé praktikus férfiak közé, de lojálisan 6560 1| legyen, amivé a gondviselés predesztinálta. Ha az erdőket át fogja 6561 4| Tíz perccel később a prémeskabátu Otelló már ott állott a 6562 1| fényes cilinderét, drága prémmel szegélyezett városi bundáját 6563 1| magával az utiládájában s némi prepotenciával állított be a gorombaságáról 6564 1| vagyonát megkockáztassa, Pressburg urat, aki valamikor levelező 6565 12| rendelkezésére, akik úgynevezett prima- és pince-váltók leszámítolásával 6566 7| a vidéki színtársulat primadonnája fekszik. Igen rosszkedvü 6567 10| vegye tudomásul, hogy a primadonnáknál az ilyen frázis semmitse 6568 7| háromszoros aranyláncot visel. A primadonna megdöbbenve nézi, mert a 6569 10| is olyan gömbölyü, mint a primadonnáké - s talán akad valaki, akit 6570 6| s a kormányzó, a kiskoru principe, a kövér, szőke postafőnök, 6571 10| a gyufatartót...~ ~Férj: Próbálja meg!~ ~E pillanatban csöngetés 6572 1| elhatározással így szólottak:~ ~- Próbáljuk meg hát végül Zuggó-Füredet, 6573 11| birtokot, csillogó szemmel próbált körülnézni a sötétben, de 6574 4| Persze. Már föl is próbáltam azt az új pongyolát, amelylyel 6575 1| töprengett tovább a furcsa probléma fölött, hanem gyorsan leintette 6576 3| egyszer csak vége szakadt a problematikus életnek: Lőcsey az utolsó 6577 1| végigjárta, a világ minden híres professzorával értekezett, de a bajára 6578 1| komolyan azt hitték, hogy a professzornak közmondásos gorombaságával 6579 3| Rigó-asztaltársaságot, s miközben a professzorok kíváncsian nézték a piszkos 6580 1| átvette, megütődve nézett Cser professzorra.~ ~- Mi ez? - kérdezte bosszusan.~ ~- 6581 9| romlott Babilont, amely hamis prófétáknak áldozik... Egy zúgot, amelyben 6582 1| tőlem, de az egész életem programja... A szegény férj oldalán 6583 10| Kovács: Mindennap ugyanaz a programm: a sivár vendéglő, a konfidenskedő 6584 1| azt, hogy: le mindenféle programmal!~ ~A tulajdonos nyájasan 6585 1| Az az évad, amelyiknek a programmja még január végén se tökéletes, 6586 1| utazásaimra csak egyetlen programot viszek magammal, azt, hogy: 6587 1| pavillonja előtt egy bájos, provánszi jelmezbe bújtatott leány 6588 9| biccentett a fejével.~ ~- Vagyis prózában beszélve, azt akarja, hogy 6589 1| excellenciád végighallgatni a propoziciómat. Én a zuggó-füredi részvénytársaság 6590 8| spájzból a krampampulihoz.)~ ~- Psetnik úr, - mondtam neki (kisvárosban 6591 8| megbubozta a koponyámat.~ ~- Psia krew, vele kell táncolnod 6592 5| Réthátra, az ezredéhez. De pszihológiai tehetségének kétségtelenül 6593 1| doktor föltétlenül elsőrangu pszihológus, aki az egyéniségek szerint, 6594 4| pár szó, - fejtsék meg a pszihológusok, hogyan történt? - szöget 6595 1| ön fölött: az egyik, hogy pszikhológiával dolgozom, a másik, hogy 6596 1| megérjen. Irhatja a legkülönb publicista a legfényesebb cikket, a 6597 8| fölveszi husvétkor vagy pünkösdkor...~ ~Dühösen rámcsapta az 6598 8| némelykor csak husvétra vagy pünkösdre készült el; s a vasaló olykor 6599 1| pillantást vetett a fenséges úr pupillájára, körülményesen megnézte 6600 1| az egyéniségek szerint, puszta szuggesztió útján gyógyítja 6601 1| vonat. Éppen most kaptuk a pusztaőrsi jelzést.~ ~Az állomásfőnök 6602 11| szét a végtelenbe vesző pusztaságon, amelyre csillagsugaras 6603 10| hogy ez a svihák méreggel pusztít el.~ ~Férj: A tisztelt mamájának 6604 1| útvonalaktól, amelyeken a pusztító csapatok jártak, csodálatosan 6605 10| logikája. Ha csakugyan méreggel pusztítom el, azt maga bajosan fogja 6606 1| hit! Milliók és milliók pusztultak el e végzetes tévedés folytán 6607 1| alakjává lett; selyemfinom, don Quichotte-szerü vörös szakállát, fényes 6608 11| körülvette? Mi pótolja a Rácfürdőt, amelynek gőze oly jótékonyan 6609 1| Mindenben van valami ráció, ami a természetes életmódot 6610 9| asszony elvált az urától s a rács mellett intett az öreg embernek. 6611 9| tribünjére, a bookmakerek rácsánál egy különös öreg embert 6612 12| megállt a pénztári asztal rácskerítése előtt. Az elnök-igazgató, 6613 6| pénztáros csöndesen bóbiskolt a rácsos ablak mögött, a titkár pedig 6614 1| kissé, - folytatta szerényen Rácz igazgató, aki egyébként 6615 1| milliomos gabonakereskedőt, Ráczot, az agglegényt, aki abszolute 6616 4| nyugtalanította volna. A Rádayék zsúrján voltak, s a háziasszony, 6617 1| egymást. Önről is csak a galád rágalom állíthatja, hogy valami 6618 1| ahhoz, hogy a szerződéshez ragaszkodjam... És akárhogy is dühöng, 6619 1| fenséges úr, a friss enyvhez ragaszkodnom kell...~ ~Emil Jusztin főherceg 6620 11| szolgálhasson. Kedvetlenül rágicsálták a finom hust, s gondolatban 6621 1| épületen aranyos betükkel fog ragyogni a forrás neve s belül, a 6622 1| a hálószobák rézbútorai ragyogtak a délelőtti napsugárban. 6623 1| urak tömege özönlik be a ragyogóan kivilágított emelvényre. 6624 9| ötödfélszáz kilométert...~ ~Pogány rágyujtott egy szivarra.~ ~- Ha meg 6625 1| akarta, hogy az ideges rohama rájöjjön. Most is, hogy az orvos 6626 5| azonban aligha fog valaha rájönni a marasztalás igazi okára, 6627 7| hogy egy derék ember így rajong értem, mint ön... És pályafutásom 6628 1| belőle a természet iránt való rajongást, s mivel jóformán ez az 6629 1| várkert alatt várakozik rájuk. Kéz a kézben, szerelmesen 6630 1| lelkes szavakban kezdte rajzolni Zuggó-Füred természeti szépségét. 6631 10| ha egy vizes borogatást rak a fejére!” - „Faragatlan 6632 1| valamennyit a lábad elé rakjam. Minden hiába volt, utáltál 6633 1| amit a lábai elé akarok rakni? Őrültség. A millióra - 6634 1| doktor int a cigánynak, a Rákóczi-induló hirtelen abbamarad, a sokaság 6635 1| cigányok rázendítenek a Rákóczi-indulóra, s a miklósvár-zuggófüredi 6636 1| hasonlítottak egy gyárépület raktáraira, mint villákra, amelyekben 6637 8| pünkösdkor...~ ~Dühösen rámcsapta az ablakot, én meg úgy éreztem, 6638 6| ilyen tréfás kétségbeeséssel rámkiáltott, egyszerre megálltam a kártyaasztal 6639 4| doktorral, aki szigoruan rámparancsolt, hogy lefeküdjem...~ ~Az 6640 1| ügyességgel vágták el a ramsteak rózsaszínü húsát. A kelletlen 6641 1| amennyiben mindannyian bő, kissé ráncos, fekete tógát viseltek - 6642 1| szertartás már kevesebbet: a ránkvölgyi apát (a menyasszony anyai 6643 1| sikerült, hogy szigorúan ráparancsoltam: „Holnap excellenciád kétszer 6644 1| hallgatta végig a doktor rapszódiáját, aztán nevetve megszólalt:~ ~- 6645 1| egymást. Egy darabig még rapszodikus fölkiáltások közt olvasgattak 6646 1| és félénk kegyelmes úrra rárivallt:~ ~- Vagy nyögdécsel excellenciád, 6647 1| évi gondolkodás után végre rászánta magát arra, hogy Pogányvár 6648 9| pillantott meg, aki merőn rászögezte a szemeit. A vén bácsi - 6649 1| élével többször óvatosan ráütött a térdére, aztán leült, 6650 1| iszen! Még arra se tudom rávenni, hogy a fürdőbe lehozzam. 6651 1| doktor idegesen.~ ~A cigányok rázendítenek a Rákóczi-indulóra, s a 6652 1| úgy remeg, mintha a hideg rázna. Vagyis, egy szó, mint száz, 6653 1| mintha most részvéttel ráznák a fejüket, a tündérlányok 6654 1| Seötét János nyájasan kezet rázott Csollán doktorral.~ ~- Remélem, 6655 1| reményünk megvalósult...~ ~Kezet ráztak s mélyen tekintettek egymás 6656 1| barlangokban pihennek, rosszalólag rázzák a fejüket, de a vén manók 6657 1| egyetlen dolog volt, ami reá szinte a Marseillaise mámorával 6658 1| Ez az új gyógyítómód reakciója, fenség... Afféle tornaláz, 6659 10| költői álmodozása közben a reális élet követeléseiről se feledkezik 6660 1| forrást. Hölgyeid seregét rebbentse szét a hegyek közül ideszáguldó 6661 1| templom várta a hálaimát rebegő fürdővendégek százait.~ ~ 6662 1| iránt fogékony. Már az én receptem, merem mondani, egészen 6663 1| más dolog.~ ~- Mi a maga receptje?~ ~- A természethez, a bölcs 6664 2| olvasgatta a májpástétom receptjét, mert bár a házasélete 6665 10| kétségbeesett kacagással recitálja a szóban forgó levelet): „ 6666 8| vizsgálják a tükröt, amely redingotjuk könyökén csillog? Ők a szerelem 6667 1| ablakai fölnyitják zöld redőiket, s a fürdőépület ablakai 6668 1| ebédlő volt kivétel; a nagy refektórium, amelyben valaha, diadalmas 6669 1| Fenségnek haladéktalanul referálhassak...~ ~Az elnök fölállott 6670 6| híreket, hogy úrnőjének sietve referálhasson. Tilda ugyanis ideges volt, 6671 1| Negyvennyolc óra mulva referálni fogok az új Csollán-féle 6672 1| alig kaptunk új vendéget. A régebbi években julius derekán 6673 4| olvasott egy vöröskötéses regényből. Az ura láttára azonban 6674 10| agyvelejüket mindenféle regényes ostobasággal tömjék tele...~ ~ 6675 1| esküvő még festőibb, még regényesebb legyen...~ ~Délután öt órától 6676 5| lapozgatta egy darabig német regényét, majd kisétált a podgyászraktárak 6677 2| mint a fenkölt beszédü regényhősnők. Az ura férfiassága felől 6678 1| álmából a szerencsétlen regényírót. Mivel revolver nem volt 6679 10| Feleség: Még az esküvőnk reggelén is azt sóhajtotta: meglátod, 6680 1| kötelező bő tógában sétáltak reggelenként a kút körül.~ ~Tavasz elején 6681 2| az eperszínü blúzt, amit reggelenkint viselni szoktam...~ ~ ~A 6682 1| az angol család, aki a reggelinél egy hosszu asztalt elfoglal, 6683 1| ébredő betegeiket. A terrász reggeliző abroszai között már sürögnek-forognak 6684 1| hugom boldog menyasszony és reggeltől-estig futkosnak a kelengye dolgában. 6685 1| gyűltek össze hálaadó misére. Régimódi, nehéz ezüstcsillárokban 6686 1| bajával, s az orvostudomány is régóta tisztában van vele... Akarja 6687 1| törtem a fejemet, hiszen ez a rejtély sokkal egyszerűbb, mint 6688 8| jókedvüen üldögélt egy csomó rejtélyes ruhakészlet között, a tűt 6689 1| habjaiba csodatévő balzsamokat rejtett a teremtő bölcsessége.~ ~- 6690 2| tenger kagylója, némán magába rejtette, s a bosszúja mindössze 6691 1| földalatti folyosó üregébe rejtették el a titkolt holmijaikat, 6692 12| zsebeiben egy netalán ott rejtőzködő cigaretta után. Fáradozását 6693 6| helyükből, amikor egyszerre rekedt ordítás hallatszott: a laplatai 6694 1| hívták meg Zuggó-Füredre.~ ~- Reklámból, lelkem, de ez nem zárja 6695 1| ujságokban Zuggó-Füred legelső reklámjai.~ ~Csollán doktornak meglehetősen 6696 1| tünődés után megszavazták a reklámköltségeket, s a következő hónapban, 6697 1| idén ujsághirdetésekre és reklámokra.~ ~- Negyvenezer forintot! - 6698 1| hasonlíthatatlanul nagyobb reklámot csapott Zuggó-Fürednek a 6699 5| utóvégre egészen csinos rekord...~ ~A herceg tehát otthon 6700 1| tavaszszal elérte a világfürdők rekordját: a kis tátrai telepről az 6701 1| levelekre aláírom, a kezem úgy remeg, mintha a hideg rázna. Vagyis, 6702 1| Mennyire félek, hogy remegek az alkonyattól! Már reggel, 6703 1| mélyet lélegzik, aztán remegő hangon megszólal:~ ~- Méltóságos 6704 10| Kugler néhány válogatott remeke. Pompás meleg, az ablakon 6705 1| századbeli arhitektura egyéb remekei: a boltozatos folyosók, 6706 1| volt belém... Mindig azt remélte, hogy a felesége leszek, 6707 11| tanácskozott. De ha az ágensek azt remélték, hogy a vén kereskedőt horogra 6708 1| imádni, ha egyszer minden reményünk megvalósult...~ ~Kezet ráztak 6709 6| kell, hogy a lapok másnap rémes cikkeket közöltek a botrányról, 6710 1| most megváltozik a régi rend? Csak nem képzelhető el, 6711 1| a paplanra. Amíg a szoba rendbe jő, a mi társaságunkban 6712 11| szólhatott a feleségéhez:~ ~- Rendben vagyunk!~ ~Kerek harmincezer 6713 1| csomagoljanak. A különvonat rendeletet kapott, hogy másnap, kora 6714 7| játszszék, mert a hivatása úgy rendeli...~ ~A primadonna: Törjön 6715 1| annyi jó és új anekdotával rendelkezett, hogy mindenütt szerették 6716 1| hónapja, amivel szabadon rendelkezhetik, hát végigutazza mindazokat 6717 1| két-három rongyos millió fölött rendelkezik. Akárhányszor megtörtént, 6718 1| nyújtott neki, amikor a rendelőszoba küszöbét átlépte.~ ~- Nos, 6719 1| összetöpörödött emberke lépett a rendelőszobába, egy örökké izgő-mozgó, 6720 1| küzdelmei, szerelmi kalandjaink, rendetlen életmódunk nem az arcunkban, 6721 3| De akkor, tanácslom, hogy rendezkedjék...~ ~Klárika ez időben meleg 6722 3| szavamat teszem zálogba, hogy rendezni fogom az ügyletet.~ ~- Gondolja 6723 6| Attiláján néhány gyanus rendjel, s egy kotillonból idecsempészett 6724 1| parfait-dómokat alkot, s frakkos, rendjeles urak futnak ide-oda a fák 6725 1| szólott:~ ~- Ez az eset nem rendkivüli, sőt már magamnak is volt 6726 6| visszaadja gyermekeinek, de a rendőrség, szerencsére, közbelépett: 6727 6| közönség rémülten fölriadt, a rendőrtisztek vésztjósló arccal közeledtek, 6728 12| az elnök-igazgató ijedten rendre utasította.~ ~- Ne bomoljon, 6729 1| Persze nem azzal a slendrián rendszerrel, amely még a mohácsi vész 6730 1| fürdő körül beláthatatlan rengetege zöldült a tűlevelü óriásoknak. 6731 1| fődolog, az idegrendszer igazi reparációja: a fürdő. És itt jutottam 6732 1| délutáni zenénél, s örömtől repesve mesélték egymásnak, hogy 6733 1| kénytelen-kelletlen, az összes szaklapok reprodukálták.~ ~Zuggó-Füred tehát, hosszu 6734 1| sült galamb a szájunkba repüljön. Nem látjuk be, hogy ósdi 6735 4| Annyi bizonyos, hogy résen leszek szerdán délután, - 6736 10| hogy minden sejtelmemet respektálom.~ ~Feleség: Magának, úgy 6737 7| színpadi féltékenységét respektáljuk; a többi, mint a költő oly 6738 1| lakásrendelések fárasztó resszortját. Május elején már nem volt 6739 1| Zuggó-Füred tökéletesen restaurálja az elernyedt idegrendszert, 6740 1| villából a másikba, a Grand Restaurant főszakácsa fagylalt-piramisokat 6741 1| vízben mindössze 0.03892 rész vasoxid van? Ki az ördög 6742 4| Nem csupán azért, de részben bizony ez is hozzájárult, 6743 7| berendezett szoba az udvar hátulsó részében. Az asztalon kopott album, 6744 1| tekintély, Európa minden részéből (ösmeretlen, de gyönyörüen 6745 8| a második négyest...~ ~A részeg ember megdöbbenve nézett 6746 1| összesűrűsödött levegőjét s majdnem részegen szorította meg a hozzásimuló 6747 1| hegyi forrás zuhatagja s részegítően édes illatok lebegtek a 6748 1| amelyeket a szenvedélyünk részegségében töltenénk el, nem adhatja 6749 1| szétvitték az ország különböző részeibe. Pázmán tanár úr ugyanis 6750 8| fölött. Csak itt-ott, a külső részeken nyitott egy szorgalmasabb 6751 10| fájdalom, sohase lehet részem. Hiszen én se vagyok jobb, 6752 1| tizenkét óra is a nyár egy részének mondható. A levelező részletesen 6753 1| nem Schneethal, én a magam részéről tudom, hogy mi illik!~ ~ 6754 8| a szörnyeteg!) és utóbb reszketve megszólaltam:~ ~- Novotny 6755 3| mosolyogva hall a prózai részlet felől, de Lőcsey, hitemre 6756 1| részének mondható. A levelező részletesen leírta a tudós különböző 6757 1| ezentúl a reggeli sétában résztvenni méltóztassék...~ ~Csapó 6758 1| kedves elnököm, hogy Csapó résztvesz a reggeli sétában?~ ~- Miért 6759 1| megnyitó ünnep örömében résztvegyen. Csollán doktor int a cigánynak, 6760 1| örülök, hogy legalább tíz részvény erejéig érdekelve vagyok 6761 1| úrhoz:~ ~- Ez már beszéd: a részvényeink után az idén legalább tizennyolc 6762 1| államtitkár úr! Tisztelt részvényes urak! Szeretett vendégeink!~ ~ 6763 1| érdekelve a zuggó-füredi részvénytársaságnál. Ezek közt volt geleméri 6764 8| lakásához, amelynek ablaka részvétlen hidegséggel meredt ki a 6765 1| barlangokban pihennek, mintha most részvéttel ráznák a fejüket, a tündérlányok 6766 1| meglepni az igen tisztelt részvényes urakat.~ ~A telet a főemberek 6767 11| homályosodó, szénaillatos rétek között. Valóban volt is 6768 3| friss vajjal és hónapos retekkel traktálja... Mikor az előkelő 6769 5| idejének legnagyobb részét Rétháton töltötte, az ezredénél. 6770 5| vőlegényem kétórányira lakik Rétháttól, a falusi birtokán, ahol 6771 3| friss vajat és a hónapos retket...~ ~A tanárok néma kegyelettel 6772 1| klinikáján fölkeresték, méltán rettegtek attól, hogy haragos kedvében 6773 1| kerülök többé haza abból a rettenetes nagyvárosból... Vagy a Dunába 6774 11| Völgyi, aki tizenöt éve reumában szenvedett, már nyilallásokat 6775 11| oly jótékonyan hatott a reumájára? Mivel tölti az egész napot, 6776 12| úrhoz:~ ~- Végre talán a reumám miatt is elutazhatom vagy 6777 8| főtisztelendő úr, újdonatúj reverendájában, az ájtatosan figyelő asszonyok 6778 1| szerencsétlen regényírót. Mivel revolver nem volt kéznél, az incidens, 6779 1| beteget, még akkor se, ha revolverrel fenyegetőznek. Az a rongyos 6780 1| másképp miben különböznék a rézbőrü indiántól?~ ~Abban a hatalmas 6781 1| bokrai közül, a hálószobák rézbútorai ragyogtak a délelőtti napsugárban. 6782 1| rokonszenves ember...~ ~S bölcs rezignációval tette hozzá:~ ~- Nem baj, 6783 1| kúpjai, a nagy, tejszínes rézüstök, a hamvas és arómától illatos 6784 5| fölsikoltott... A csinos, rézveretes bőröndökön ugyanis ez az 6785 1| elnök az uralkodóra mondott, Rheinzelt altábornagy, a hidászság 6786 6| asszonynyal!~ ~Általános riadalom támadt, a nagy tragika ijedten 6787 7| csöngetyü annál kevésbbé riaszt vissza, mert úgy látom, 6788 1| tibeti sírógörcs” elnevezést. Riffault tábornok óta több kiváló 6789 3| Rigó-asztaltársaság tagjai - Rigó tudvalevőleg a budapesti 6790 3| csoportosította az egész Rigó-asztaltársaságot, s miközben a professzorok 6791 3| valami külvárosi kávéházba. A Rigóék társaságának egyik tagja, 6792 1| javadalmakat kapott fejedelmétől a rigómezei diadalmas csata után. A 6793 9| melynek egyik gombjáról rikitó elegánciával fittyegett 6794 6| a helyükről felugrálva rikoltották:~ ~- Botrány! Gazság! Gyalázat! 6795 1| esővízből gyűlt erdei tó ringatta szeliden a beléje hullott 6796 12| padrone valami szumátrai ritkaságot kért volna tőle egészen 6797 1| kontinensen, hanem Angliában is ritkította a párját. Nem kellett egyéb, 6798 1| ezért az ezredrésznyi rizikóért? Mert hogy a mámor eloszlása 6799 1| vonat veszett sietséggel robogott tova a közeledő nagyváros 6800 1| hat lábnyira a hófödte rögök alatt.~ ~ ~ ~ 6801 6| el is játszanak egy kis rögtönzött tragédiát. Hogy mit, azt 6802 1| levegőben sárgaszínü darazsak röpködtek s mélabús, szerelmet szomjuhozó 6803 1| maga még mindig alszik? Nem röstelli, hogy ebben a párnatengerben 6804 10| nehezen álljuk meg, hogy rövidesen fejbe ne lövöldözzük magunkat.~ ~ 6805 10| a jó barátaim Kuncsi-ra röviditik a Kunhalmi nevet. Már a 6806 4| Gellértet egy nap féltékenységi roham fogta el, még pedig olyan 6807 1| nem akarta, hogy az ideges rohama rájöjjön. Most is, hogy 6808 1| el s akik a hevülés egy rohamában szívesen kockára teszik 6809 1| csilingelés, amely a gyorskocsi rohamos közeledését jelezte.~ ~- 6810 1| konstatálták legelőször ezt a rohamot s innen kapta a betegség 6811 4| tragédiák, a vérpad levegője rohan be egyszerre a csöndes ebédlőbe 6812 10| vagyok, aki zord magányban rohanja be szédületes pályáját...~ ~ 6813 10| pályáját...~ ~Férj: Hova rohansz?~ ~Kovács: Kérdezd az üstököst, - 6814 6| komolyan. Persze, az olyan vén róka, amilyen én vagyok, már 6815 1| játszsza rajta Mozart egy bájos rokokómelódiáját. Az oldalajtó széttárul 6816 11| pénzén: egyszer valami vidéki rokon vitte el őket egy másodemeleti 6817 1| Kürth meghalt, az oldalági rokonok lojálisan itthagyták, de 6818 1| Igazán becsületes és rokonszenves ember...~ ~S bölcs rezignációval 6819 11| jól mulattak, de a fiatal rokont kinevették, amikor a sürgős 6820 1| okosabb, ha nem beszélünk róluk.~ ~- Lusták, közömbösek 6821 1| divatos felfogás, amivel még a romantika évezredes anyagát: a szerelmet 6822 1| országba szétvitték Zuggó-Füred romantikájának és csodatevő voltának hírét. 6823 1| hangulatától, s a mohos romantikától, amely a régi vár fölött 6824 10| tele van egy bizalmas ebéd romjaival. A desszertes tálon friss 6825 11| kiszáradt, öreg, beteges romokká lettek mind a ketten. Hiába 6826 1| a téli napsugárban úszó rónaságra, míg a vonat veszett sietséggel 6827 1| tényleg egy boldogtalan roncs legyek... Ha úgy nem hívnak, 6828 1| államférfiu magából kikelve rontott be a rendelő szobámba... 6829 6| spanyol grófnét ad, míg San Rosa úr egy balkáni erőművész 6830 1| ellenben naiv, gyerekes, rosszhiszemü hazudozás a többi. De mindenki 6831 7| primadonnája fekszik. Igen rosszkedvü és ideges.~ ~(Kopogtatás.)~ ~ 6832 2| kapni?” Én előbb valami rosszra gondoltam, s szemérmesen 6833 10| széttéphetetlen beafsteek és rostélyos. Amikor a családi tűzhely 6834 1| étvágygyal tud elfogyasztani egy rostélyost s aki a nyugodtabb pillanataiban 6835 1| nem kell irigyelnünk még a Rotschild-csoportot se...~ ~Boldogan omlottak 6836 12| vegye föl az apró kiadások rovatába....~ ~Hanák szemtelenül 6837 1| de gomblyukában színes rozetta látszik: egy montenegrói 6838 1| ahhoz, hogy a buza vagy a rozs megérjen. Irhatja a legkülönb 6839 1| tündérei, a bóbitás lányok, rózsásarcu Hébék módjára várják nehezen 6840 1| kezével megérinti a tündér rózsásfehér bőrét.~ ~- Mit akarsz tőlem? - 6841 1| csakúgy égett az izgalom rózsaszínében, hogy idegen férfit láthat. 6842 1| kérem, adja át ezt az őszi rózsát Erzsike kisasszonynak; mondja 6843 1| zöldjében az ősz legelső rozsdafoltjai mutatkoztak - egy vezérkari 6844 1| erdeje alatt, antik ékszerek rubintcsöppjein törnek meg a lobogó lángok, 6845 3| tartozás már másfél forintra rug! - mondta Muki baljóslatu 6846 1| az ifjúság jó kedvével és rugalmasságával mondanak majd búcsút a zuggó-füredi 6847 1| meggörnyedt aggastyánok daliás rugalmassággal tértek vissza, e fürdő használata 6848 1| vér költözött az ereibe: ruganyosan, félelem nélkül jár órák 6849 5| ittlétének történetét és rugóit.~ ~- Négy hétig Brezslicán 6850 8| Hogy nem lesz meg az új ruhád, hehehe... Ne félj cimbora, 6851 8| előttem az a gondolat, hogy e ruhadarabokból, vásznakból és sirtingekből 6852 1| szeme hirtelen megakadt a ruhafogason. Az egyik szögön egy viharoktól 6853 8| Katuska, hófehér, csillogó ruhájában. És úgy képzeltem, hogy 6854 9| Pogányné, akinek angolos ruháját a legutolsó gimnazista is 6855 8| ruhámmal mi lesz?~ ~- A ruhájával? Hát majd fölveszi husvétkor 6856 8| sajnos, mellőzni szoktak: a ruhakérdés. Te, nyájas olvasóm, aki 6857 8| üldögélt egy csomó rejtélyes ruhakészlet között, a tűt a vastag ajkai 6858 8| nesztelenül fölkeltem az ágyból, a ruhámat dideregve magamra vettem, 6859 1| a mosónéját, a csekélyke ruhaneműjét, honnan szerezte be azt 6860 1| pillanatban már kellemes ruhasuhogás hangzott be az előszobából.~ ~- 6861 10| súgóhoz, vagy a színpadi ruhatároshoz.~ ~Feleség: Kiváncsi vagyok 6862 10| von).~ ~Feleség: És hogy a ruhatárossal is csókolózik-e délelőttönként?~ ~ 6863 9| folytatta:~ ~- Az egész ruhatárunkat zálogba csaptam, csakhogy 6864 1| látszik: egy montenegrói vagy ruméliai kitüntetés szalagja. Azt 6865 1| tehetség elpusztulása, a rút, a szürke, az unalmas hétköznap... 6866 11| megszokott illatkeverékét, a sáfrány-, a terpentin-, az ánisszagot 6867 1| kitüzendő darabokat, s ő írt meg sajátkezüleg minden hirdetést, amely 6868 12| A fiatal ember, akihez e sajátságos szavak intézve voltak, a 6869 1| nagy tudományát, hanem az ő sajátságosan goromba és imponáló modorát 6870 4| mondani, játszotta tovább sajnálatraméltó szerepét.~ ~- Természetesen 6871 1| feleségtől ezt a kis élvezetet is sajnálja?~ ~A vendég nevetve bólintott, 6872 1| paradicsomnak... Ha nem sajnáljuk a pénzt, hát tíz év múlva 6873 4| hangon így szólott:~ ~- Sajnálom, édesem, de szerdán délután 6874 1| Valóságos körutat tett a sajtóban a spanyol tábornok esete, 6875 6| hogy kenyeret és száraz sajtot kellett vacsoráznom. E pillanatban 6876 12| elnök-igazgató, aki félszemmel feléje sandított, hirtelen jegyezni kezdett 6877 1| közt volt geleméri Geleméry Sándor is, a kitünő képviselő és 6878 3| Lőcsey egy napon halálos sápadtsággal sugta a szigoru Muki fülébe:~ ~- 6879 1| megtörtént, hogy egy-egy sápitozó és félénk kegyelmes úrra 6880 1| aranyszegélyes tengernagyi sapkában, szintén kibukkanik a Ferenc 6881 5| ránk nem esteledik, amíg e sárfészekből kimozdulhatunk...~ ~Egymás 6882 8| meg, hanem a vén Novotny sárgafoltos szakálla. Mi lesz, ha az 6883 1| csillagos uszályod végigsuhant, sárgarézből készült gyógymérleg áll, 6884 1| kéménye fújta ki magából a sárgásfehér füstöt. Ott, ahol valamikor 6885 8| Ki van itt? - kérdezte a sárgaszakállu szabó.~ ~Az asztalos elém 6886 1| küzködő világtól. A levegőben sárgaszínü darazsak röpködtek s mélabús, 6887 4| igérkeztek társaságba. Ha pedig Sárit sürgős bevásárlások foglalják 6888 1| hangosat sóhajtva a kupé sarkában, - hogy sohase kerülök többé 6889 1| katonásan összeütötte a sarkantyuit az udvariasan fölálló Scherer 6890 1| beleegyezése jeléül, összeütötte a sarkantyuját, s aztán együtt ment el 6891 1| pedig katonásan összeütötte sarkantyutlan chevreaux-cipőit. Egy öreg 6892 1| többet ér, mint a mi ostoba sarlatánkodásunk... Magának, aki a céhez 6893 1| nagytalentumu, fiatal orvos a sarlaténiára adta magát.”~ ~A nagytalentumu 6894 1| koromban épp úgy meglegyenek a sarokházaim, mint önnek...~ ~Oly szuverén 6895 1| utca, amelyikben én majd a sarokházamat fölépítem?~ ~Miből élt 6896 3| volt mentve ideig-óráig.~ ~Sáros-Berény eleintén a földkerekség 6897 3| zálogba tegye s hazautazzék Sáros-Berénybe, ahol legalább az éhenhalástól 6898 3| jé, a Lőcsey tanár úr Sáros-Berényből. Vagy húsz éve, hogy nem 6899 3| kopasz fickót, ez Muki, a sároshelyi Tüzoltó volt kiszolgáló 6900 12| mondhatnak a magukénak e silány sárteke felületén.~ ~Hanák tehát 6901 1| papirkereskedése volt a Sas-utcában s tíz év mulva, amikor a 6902 9| Ferencfalván ütöttük föl a sátorfánkat, de a gőgös erdélyi urak 6903 1| mocsarában az éjjeli világ savanyukedvü öregje, a varangyos béka, 6904 1| föl a környék urainak a savanyuvizes bort, mint az előkelő világ 6905 1| amelyik a vidék legfinomabb savanyúvizét adja.~ ~- És vannak-e megfelelő 6906 1| és halandó gnómokat, akik sávos úszóruhában fürdenek... 6907 1| élte. Két magyar elme, a Schereré és a Csollán doktoré volt 6908 1| Igen.” - „Akkor hát sebaj, kegyelmes uram!” - „Óh 6909 2| az elvetemült teremtés? - sebtében arról értesítette az urát, 6910 1| ápolt kezébe.~ ~- A jó Isten segítse rá, kedves öcsém. Nem azért, 6911 10| amit tulajdonképpen régen sejtek: hogy jellemtelen gazember 6912 10| természetes, hogy minden sejtelmemet respektálom.~ ~Feleség: 6913 1| fülükbe, mohos, fehérkérgü fák sejtelmes hangon susogtak valamit, 6914 1| Sőt egyelőre még nem is sejtem. De egyet tudok: azt, hogy 6915 8| Hát kivel akarja?~ ~- Nem sejti? - kérdezte lágyan, szemérmesen, 6916 1| ünnepi csöndben várakozik a sekrestyében zsibongó családi gyülekezetre.~ ~ 6917 1| szerényen meghajolt a híres self made man előtt.~ ~- Na, 6918 1| manók, vizek mélyéből daloló sellők libegnek elé a gyémántként 6919 1| A másik ajtón a hölgyek selyem- és csipkefelhői gomolyganak 6920 1| mindaddig, amíg az első selyemblúz és az első tenniszkabát 6921 5| derengett, a lámpa rózsaszín selyemernyője már lassankint beleolvadt 6922 12| Azért az öt forintért egy új selyemernyőt vihetek haza az anyjukomnak 6923 1| népszerü alakjává lett; selyemfinom, don Quichotte-szerü vörös 6924 1| termetek sokasága, amint fényes selyemköpenyükben, kolostorbeli barátok módjára, 6925 1| primadonna festői pózban (a selyempalástját ügyesen elrendezve) omlott 6926 1| idegbajából gyógyított ki. Nehéz selyemruhás, koros dámák csevegnek egymással 6927 1| skót házikabátot, könnyü selyemsipkát csináltatott magának, a 6928 1| hófehér vászonruhában, fehér selyemsipkával jelenik meg a zenekari filagóriánál. 6929 1| gyönyörü termetekre a puha selyemszövet, amely ingerlő indiszkrécióval 6930 1| megvalósítja; ő már puha selyemtógát visel, míg a többiek még 6931 1| gyikok surrantak tova a selymes füvek között, a levegőben 6932 4| Hiszen sokkal jobban szeret, semhogy sokáig bírna haragudni rám!...~ ~- 6933 1| ilyen férjem lesz, vagy semmilyen, azt elhiheti... Hála isten, 6934 1| dolgozott, többet gondolkodott, semmint kellett volna. A régi, vasból 6935 3| alatt! A föld elsülyedhet a semmiségbe, ismeretlen amerikai nagybácsik 6936 1| tehenecskénk. Az idegbajokat senkisem érti: az orvos épp oly kevéssé, 6937 1| vetett egy pillantást a Seötét-család nőtagjaira.~ ~A várúrnő 6938 1| leszármazója itt lakott; a Seötét-fiúk a földalatti folyosó üregébe 6939 1| a titkolt holmijaikat, a Seötét-leányok pedig a katakombaszerü kápolnában 6940 1| érdekli egy kissé.~ ~- A Seötéték vércsefészkében olyan betegség 6941 1| művelt: magával hozta Pestre Seötétéket, az apát, Erzsikét, sőt 6942 12| a naplóba, Herz úr pedig serényen a főkönyv fölé hajolt. Az 6943 6| hát önnek, hogy ama nőt sértegesse! Ha a szép szó nem elég 6944 3| Hát Burdáék, ha meg nem sértem, hova lettek?...~ ~Lőcsey 6945 1| óriási ablakaival, a reggeli sétahelyre nyílt, a tornyos filagóriára, 6946 11| elvonultak, vasárnap délutáni sétái a ligetben, a zaj, a tülkölés, 6947 1| pedig minden garde nélkül sétálgatott előre, a fenyvesliget felé, 6948 1| folytatta:~ ~- Egyék jól és sétáljon sokat, s ami a fő, ne gondoljon 6949 1| toalettben csevegnek és sétálnak a kút körül.~ ~Az elnök, 6950 3| óta a környék legszívósabb sétálójának hírében állott, naponkint 6951 1| Azt, hogy most itt sétálok magával a zuggó-füredi fenyvesek 6952 1| körül benépesül az erdei sétány. Előbb egy vidám aggastyán 6953 11| amikor nekik tetszik...~ ~A sétát csakhamar abba kellett hagyniok; 6954 1| az új palotáit, a fényes sétatereit, az európai komfortját?~ ~- 6955 1| házakon, templomokon és sétatereken; s miközben a friss levegőt 6956 1| s hajnalra palotákat és sétatereket loptak ide a francia meg 6957 1| gyorsan leintette a verandán settenkedő, ingujjas pincért.~ ~- A 6958 4| megrázta a fejét és egy Shakespeare-színész nemes mélabújával deklamálta:~ ~- 6959 1| el, hogy mit várt, modern Shylock!~ ~- Elsősorban is azt, 6960 6| fenséges termetü Tilda di Sicardi - bágyadt mosolylyal közelített 6961 6| téli este, amikor Tilda di Sicardit, a nagy olasz tragikát, 6962 1| pacsirtaszóra a munkájához siessen. A volt vendéglős, aki fürdői 6963 1| úr cók-mókját. Mi pedig siessünk föl az emeletre, mert a 6964 2| ijedve, csak úgy lihegett a sietéstől. Magam is ijedten álltam 6965 9| férj szótlanul tovább akart sietni, de az asszony tétovázva 6966 1| rónaságra, míg a vonat veszett sietséggel robogott tova a közeledő 6967 4| tudom, hogy a szeretődhöz sietsz! De csodálatos erővel leküzdötte 6968 1| amelyek hangos locsogással siettek tova a kis völgyi alagútak 6969 7| költő oly szépen dalolja, sifli. A művész minden szubjektiv 6970 8| város minden szép asszonya, siheder leánya megjelent; a piaristák 6971 1| állott; a folyosókon livrés sihederek sürögtek. A világítást a 6972 1| képe; a Terézváros piszkos sikátorai, lármás bérházai összeomlottak 6973 1| sugara betévedt a félelmetes sikátorok közé. A csatakos kövezet 6974 1| eszemmel, az okosságommal, a sikereimmel... Van bátorságom, hogy 6975 1| betegen érjük meg munkánk sikerét; kinek a szíve dobog, kinek 6976 6| ideges kacagógörcsök közt sikoltotta:~ ~- Szegény hugom!~ ~A 6977 1| zuhatag szélén, a lány néha sikoltva kapaszkodott a doktor karjába, 6978 12| mondhatnak a magukénak e silány sárteke felületén.~ ~Hanák 6979 2| pénzünket ne pazaroljuk el holmi silányságokra. Hóbortos Miskám, hát teljék 6980 1| A főispánné gyöngéden simogatja meg a lány rózsás arcát, 6981 1| karcsu öve alatt plasztikusan símult a gyönyörü termetekre a 6982 1| kézben, szerelmesen egymáshoz simulva, indulnak bele a sötét éjszakába, 6983 1| személyzet izgatottan szaladgál a sinek között, a cigányok a hegedüjüket 6984 5| kinézett az összefutó sínpárok közé. Később mosolyogva 6985 1| tudniillik a végtelenbe futó sínpáron üdvözölni bátor vagyok, 6986 1| tengerész-kabátjában, ernyős sipkájában csak alig ismerünk rá Csollán 6987 12| egyenruhát és ezüstcsattos sipkát viselt, a Szép Heléna álom-dalát 6988 1| fogvacogva gondoljon a sötét sír mélyére, szóval az ideges, 6989 6| megfeledkezett édesanyát siratják. Megszökött egy gaz csábítóval, 6990 1| szerinte - két év alatt a sírba tennék.~ ~Az elnök, aki 6991 1| diadalmas portyázások után, a sírbannyugvó Kürthök koccintgattak, impozáns 6992 1| termek, amelyekben egykor a sírbatért Kürthök tanácskoztak a haza 6993 7| az enyém!~ ~Az idegen úr: Sírjon, átkozódjék és tépje akár 6994 11| nélkül közeledtek megásott sírjuk felé.~ ~ ~ ~ 6995 3| nagybácsik térhetnek korai sírjukba és akik ma egy kopott tízkrajcárost 6996 1| valamikor hírét a tibeti sírógörcsnek?~ ~- Nem én.~ ~- De egyszerü 6997 1| Nem én.~ ~- De egyszerü sírógörcsről csak hallott talán valamit?~ ~- 6998 8| ruhadarabokból, vásznakból és sirtingekből reggelre kész ruha formálódjék. 6999 10| Mindennap ugyanaz a programm: a sivár vendéglő, a konfidenskedő 7000 10| szobába. A házigazda havannás skatulyát tesz az asztalra.~ ~Kovács: 7001 1| kinyujtaniuk. Persze nem azzal a slendrián rendszerrel, amely még a 7002 1| madarak daloltak s a fűben smaragdszínü gyíkok surrantak tova a 7003 8| ölti magára frakkját vagy smokingját, bizonyára nem igen tudsz 7004 4| Miért csalna meg valami smokingos léhütővel? Azt hiszem, vagyok