VII.

Julius elsején jelentek meg az ujságokban Zuggó-Füred legelső reklámjai.

Csollán doktornak meglehetősen igaza volt, amikor ezidőben így szólott Scherer elnök úrhoz:

- Hogyan lehet az, hogy egy ember mindenhez ért? Magam se tartozom éppen a legkevésbbé praktikus férfiak közé, de lojálisan el kell ismernem, hogy vannak dolgok, amikhez teljesség­gel nem konyítok. Olyan dolgok ellenben, amikhez ön, elnök úr, nem konyít, abszolute nincsenek. Azt hiszem, hogy akkor se jönne zavarba, ha valaki a védák egy homályos pontjára vonatkozólag kérne öntől fölvilágosítást...

Az elnök úr - ez volt most Scherer úr hivatalos címe - szerényen mosolygott s a vállát vonva, így felelt:

- Valamicskét csak kell értenie mindenhez a modern kulturembernek. Hiszen másképp miben különböznék a rézbőrü indiántól?

Abban a hatalmas munkában, amelyet egy fürdő életében is toilette-csinálásnak lehetne mondani, Scherer úré volt a főszerep.

A milliomos négy héten keresztül majdnem csodákat művelt. Ő tanította be az összes szolgákat és alkalmazottakat, ő szövegezte meg a vendéglőssel együtt az étlapot és egyéb nyom­tatványokat, ő tárgyalt a szolgabíróval a szobák árára vonatkozólag, ő választotta ki a leendő színházigazgatóval a műsorra kitüzendő darabokat, s ő írt meg sajátkezüleg minden hirdetést, amely a művelt világ érdeklődését az új csodafürdőre volt hivatva irányítani. Gyönyörü, szemetszúró, óriási hirdetések voltak, amelyek pár nap alatt az egész országba szétvitték Zuggó-Füred romantikájának és csodatevő voltának hírét. Aki a hirdetést elolvasta, az különös benyomással tette le a kezéből az ujságot; azzal a benyomással, hogy végre ki­találta az emberiség a halál kijátszásának művészetét. Ki fog meghalni, amikor Zuggó-Füred szanatóriuma fölépült? Ki fog komolyan venni valami erőszakos emberi nyavalyát, amikor potom néhány forintért a betegség csiráját kiűzetheti magából? „Az emberiség - zengte a hirdetés nemes egyszerűséggel - mindeddig abban a téves hitben élt, hogy az egészségét régi babonákkal és rossz medicinákkal tarthatja épségben. Botor hit! Milliók és milliók pusztultak el e végzetes tévedés folytán s a temetőket az áldozatok beláthatatlan sokasága tölti meg. Szerencsére, most megvan végre a módunk ahhoz, hogy erősek és fiatalok maradjunk.”

- Az Istenért, csak nem akarja elhitetni valakivel, hogy a zuggó-füredi szanatóriumban az örök életet osztogatják? - kérdezte Csollán doktor tréfásan.

- Kedves barátom, jegyezze meg a következő igazságot: azt az egyet mindenki szívesen elhiszi, hogy ő innen marad a túlvilág kapuján. Eddig ugyan mindenki meghalt, de hátha most megváltozik a régi rend? Csak nem képzelhető el, hogy még akkor is lesz vendéglő, kávéház, sétatér, színpad, kacérkodó szép leány, amikor mi már hidegen fekszünk a föld alatt? Minek? Mi értelme és logikája lenne mind ennek nálunk nélkül? Ha a világ fenmarad, akkor őrültség lenne azt hinni, hogy mi elpusztulunk. Eddig ugyan valamennyi élőlény elpusztult, de azok - ne felejtsük el - idegenek voltak. A mi örök életünkről már csakugyan lehet komolyan beszél­ni. Amint látja, a multkori magyarázatai nálam elég jó talajra találtak.

- Kitünőre, de azért mégis azt mondom, hogy az igéretek terén ne fickándozzunk valami túlságosan. Mértéktelenül hazudni majdnem oly helytelen, mint ostobán hazudni...

Julius elején Scherer úr fölutazott Budapestre, hogy a zuggó-füredi források vizét egy hírneves vegyi tudóssal analizáltassa. Gondosan lepecsételt palackokat vitt magával az utiládájában s némi prepotenciával állított be a gorombaságáról országszerte híres egyetemi tanárhoz.

- Teringettét, még nyáron se hagyják békével az embert! - fakadt ki Cser professzor haragosan. - Azt gondolja talán az úr, hogy én csupán a maga kiszolgálása végett vagyok a világon? Jöjjön októberben, akkor majd közelebbről megnézem azt a piszkos öblögető vizet, amit magá­val hozott.

- Akár öblögető víz, akár nem, én azt kívánom, hogy rögtön vizsgálja meg. Hála istennek, tellik annyira, hogy a munkáját gavallérosan megfizessük.

A tanár, akinek - mint minden hasonló goromba embernek - föltétlenül imponált, ha valaki viszont gorombáskodott vele, dörmögve így felelt:

- Hát jöjjön föl holnapután a laboratóriumiba. Addigra végzek ezzel a szürke lötytyel.

Scherer úr, amikor harmadnap a Chrizosztom-forrás analizisét átvette, megütődve nézett Cser professzorra.

- Mi ez? - kérdezte bosszusan.

- Ez? Úgy gondolom, jól látja, hogy nem valami bordal vagy hotelszámla.

Az elnök az ég felé emelte a karjait.

- Ember, hát ön azt hiszi, hogy én a magam mulatságára csináltattam ezt a szamárságot? Ha nem tudná, értse meg, hogy ez a kimutatás a betegek számára készült, akik a vérszegénységük miatt szorulnak rá a zuggó-füredi Chrizosztom-forrásra.

- Mit akar ezzel mondani? - kérdezte a tanár, kissé zavartan.

- Azt, hogy süsse meg az analizisét. Nem erre a sok natriumra, kaliumra, kobaltra, mangánra, anidridre meg szulfátra van szükségem, hanem vasra, öregem, vasra, még pedig sok vasra. Mi az, hogy egy egész liter vízben mindössze 0.03892 rész vasoxid van? Ki az ördög olyan bolond, hogy ennek a pár rongyos ezreléknek a kedvéért Zuggó-Füreden költse el a drága pénzét?

- Csak nem kivánja talán, hogy én hazudjam bele a vasat a maguk kotyvalékába?

- Miért ne? Maga annyi vasat írhat, amennyit jónak lát, ez a kis hazugság ugyancsak nem fog megártani senkinek. Egyébként minden száz grammnyi vas után, ami a kimutatásban szerepel, külön ezer-ezer pengő forinttal fizetem meg a fáradságát.

- Azt akarja mondani, hogy ezer forintot ad, ha száz grammal fölemelem a források vastartal­mát?

- Azt.

A tanár helyeslőleg bólogatott, aztán megnyomta az íróasztalán heverő villamos csöngetyü gombját. A következő pillanatban az inasa lépett a szobába.

- Miska, - szólt Cser professzor szelid hangon, - dobja ki csak gyorsan a nagyságos urat!

A következő pillanatban az elnök az utcán volt. Nem bosszankodott, hanem bizonyos elismeréssel így szólott magában:

- Igazán becsületes és rokonszenves ember...

S bölcs rezignációval tette hozzá:

- Nem baj, enélkül csak megleszünk valahogy... Ha a Chrizosztom-forrás ezer év óta diploma nélkül csörgedez, azt hiszem, hogy ezután is megteszi a magáét...