X.

- Most pedig itt az ideje, hogy néhány notabilitás után lássunk, - mondta az elnök, április vége felé, Csollán doktornak.

- Kikre van legsürgősebben szükségünk?

Scherer pár percig a szivarja füstjébe bámult, aztán gondolkozva így szólott:

- Azt hiszem, egyelőre elég, ha öt kiváló személyiségről gondoskodunk. Mit gondol egyelőre a következő csoportosításról: egy nyugalmazott tábornok, egy jónevü, inkább öreg, mint fiatal gróf, egy népszerü politikus, egy híres művésznő, s egy író, akinek nevét az egész országban ismerik.

- Nem lenne rossz.

- Akkor még ma este megállapodunk a nevekben, s holnap, kora reggel, Pestre utazom...

A két korifeus, vacsora után, még egy darabig félrevonulva csevegett, s a beszélgetést, amelyet titokban folytattak egymással, ezek a titokzatos szavak fejezték be:

- Állapodjunk meg abban, hogy ötezer forintba kerül. Ez se nem sok, se nem kevés.

Huszonnégy órával később Lenhart tábornok legénye kissé habozva viszi be a Scherer úr névjegyét a zerge-utcai lakás ebédlőjébe, ahol a vén katona egész nap pasziánszot játszik. A legény öt perc mulva azzal a válaszszal tér vissza, hogy a kegyelmes úr várja a tekintetes urat.

Scherer úr (belép). Bocsásson meg excellenciád, hogy pár pillanatra zavarni bátorkodtam.

A tábornok (komoran végignézi a vendéget). Mivel szolgálhatok?

Scherer úr. A dolog némileg kényes, de hiszen mindaketten férfiak vagyunk, ugyebár?

A tábornok. Én az vagyok, - hogy maga micsoda, azt egyelőre nem tudom.

Scherer úr. Tábornok úr, azért jöttem, hogy egy diszkrét ajánlatot tegyek önnek.

A tábornok. Miféle ajánlatot tehet maga nekem?

Scherer úr. Beszéljünk röviden: én szerződtetni akarom excellenciádat három hónapra.

A tábornok (vésztjósló nyugalommal fölkel a helyéről). Mit akar?

Scherer úr. Szerződést akarok ajánlani excellenciádnak három hónapra.

A tábornok. Hallja maga, vén színházdirektor: máskor nyissa föl jobban a szemét, mert a kóristáné fölöttem lakik a második emeleten. (Csöngetni akar.)

Scherer úr. Miért tetszik csöngetni?

A tábornok. Behívom a legényt, hogy vezesse föl a második emeletre.

Scherer úr (igen erélyes és határozott hangon). Szíveskedjék excellenciád végighallgatni a pro­poziciómat. Én a zuggó-füredi részvénytársaság elnöke vagyok. A fürdő nagyon szép, s többe került két millió forintunknál. A világ azonban nem elégszik meg ennyivel, - az em­bereknek, sajnos, még mindig az imponál, ha egy eleven gróffal, vagy egy eleven excellenciás úrral együtt fürdőzhetnek. Minthogy azonban a kegyelmes urak, legalább eleintén, nem jönnek maguktól, elhatároztuk, hogy a nyári szezonra szerződtetünk néhány notabilitást.

A tábornok (dühös mozdulatot tesz).

Scherer úr. Elhiheti excellenciád, hogy elég nagy a választék, de mivel mi nemcsak címet akarunk, hanem mutatós külsőt is, s mivel az excellenciád fehér haja igen jól festene a vacsorázó terrászon, bátor vagyok megismételni az ajánlatomat...

A tábornok (rekedten). Ha rögtön nem távozik, kidobatom.

Scherer úr (mosolyogva). Csak pár pillanatnyi türelmet kérek. Tudom, hogy excellenciádnak adósságai vannak, még abból az időből, amikor aktiv szolgálatban állott. Fürdőre tehát nem telik, míg így gond nélkül és kényelmesen élhet az egész nyáron keresztül... Ezenkivül, a szabad ellátáson felül, még ezer forintnyi tiszteletdíjat is felajánlok excellenciádnak...

A tábornok (komoran). És mi lenne a dolgom?

Scherer úr. A dolga? Reggel excellenciád megreggelizik a terrászon, délben szíves lesz végig­enni a hatfogásos ebédet, este a pompás vacsorát a legjobb sarokban, napközben sétál, s nyájasan szóba áll a vendégekkel, néha barackot nyom a kis gyerekek fejére, az anyjuknak, ha úgy akarja, udvarol: körülbelül ez az, amit kivánni bátorkodunk...

A tábornok. És ezért fizetnek ezer forintot?

Scherer úr. Szolgálatjára.

A tábornok (kételkedve). És bizonyos az, hogy maga nem tébolyodott?

Scherer úr. Egészen bizonyos.

A tábornok. Annyira nem tébolyodott, hogy még talán előleget is ad az ezer forintra?

Scherer úr. Ha tetszik, a felét akár azonnal átnyújthatom...

A tábornok (mordul). Lássuk a pénzt!

Scherer úr. Kérem. (Kiolvassa a tábornok elé az ötszáz pengőt.)

A tábornok (szent meggyőződéssel). Maga mégis tébolyodott, de nekem mindegy.

*

Junius első napján öt kiváló notabilitás érkezik meg a fürdőbe. Lenhart, nyugalmazott tábor­nok, az öreg Réthy Kázmér gróf, Arácsy, a hires ellenzéki képviselő, Thurzó Katinka, az országszerte ismert, bájos operettdiva és Csapó Elemér, a kitünő regényíró, akibe egy egész asszonygeneráció szerelmes volt.