Tee kettősben

I.

Starheim-Gedőváry Miklós herceg, a rétháti huszárezred főhadnagya, tulajdonképp a gedővári kastélyban lakott, de idejének legnagyobb részét Rétháton töltötte, az ezredénél. A fiatal fő­hadnagy, aki Lajos főherceg, az ezredparancsnok oldalán végezte az adjutánsi teendőket, alig félesztendős házas volt; a hercegnét azonban csak hetenkint kétszer látta, amikor a főherceg tizennyolc órai alvással pótolta ki gyakori virrasztásait. Az új férj ilyenkor már hajnali négy órakor a zuhany alá állt, ötkor átlovagolt Gedővárra, s este, tea után, megint csak visszatért a garnizonjába.

A hercegné tavaly szeptember elején tért haza négyhónapos nyári pihenőjéből. A gyertyán­ligeti vadászkastélyban lakott, fenyvesekkel benőtt, óriási hegyormok között, ahol a herceg mindössze kétszer látogatta meg a tatavidéki hadgyakorlatok előtt. A megérkezését követő ötödik napon történt, hogy Starheim-Gedőváry herceg, rendes szokása szerint, vissza akart lovagolni késő este Réthátra. A hercegné azonban, aki máskor szeliden csókra nyujtotta a homlokát, ezúttal lesütötte a szemét.

- Oly jó lenne, ha itt maradna! - szólott álmodozva.

- Mi jut eszébe? Ő fensége ma a rétháti önkéntes tüzoltók táncmulatságába igérkezett, s tíz órára odaát kell lennem a kastélyban. Ha még máskor kívánná...

- De én ma akarom, hogy itt maradjon... Ha szeret, csak hajnalban tér vissza... Oly édes dolgokat mondanék, hogy nem bánná meg az áldozatát...

- Hát a fenséges úr?

- Üzenje át valami lovaslegénynyel, hogy rosszul van, vagy üzenjen akármit, amit jónak lát.... Oly szépen eltöltjük az estét, hogy akár sohasem vágyódik Réthátra... Ez az első kérésem az esküvőnk óta... lenne szíve, hogy megtagadja tőlem?

A herceg habozva nézett bájos feleségére, aztán szomoruan dünnyögte:

- Nem lehet... akárhogy gondolkodom... a fenséges úr okvetetlenül megharagudnék...

- Ha a fenséges úr kedvesebb magának, mint én, hát csak menjen Isten hírével! - szólott a hercegné megsértődve.

A herceg még egy darabig gondolkodva sétált föl meg alá, de utóbb hirtelen elhatározással ezt mondta:

- Tudja mit?... Itt fogok maradni reggelig... átküldök egy lovas embert Réthátra és azt üzenem, hogy ötvenhat fokos lázam van... Az ötvenhat fok utóvégre egészen csinos rekord...

A herceg tehát otthon maradt a gedővári kastélyban és csak reggel lovagolt vissza Réthátra, az ezredéhez. De pszihológiai tehetségének kétségtelenül dicséretére vált, hogy a hercegné ma­rasz­talása gyanut keltett benne. Ő azonban aligha fog valaha rájönni a marasztalás igazi okára, amelyet én ezennel őszintén leleplezek.