Rész

   1  1|                                     I.~ A történet.~ ~Freywald úr
   2  1|                 történet.~ ~Freywald úr a délutáni vonattal Bécsbe
   3  1|                 vonattal Bécsbe utazott a konverzió ügyében; három
   4  1|                 ügyében; három óra után a hordár a Freywaldné levelével
   5  1|                 három óra után a hordár a Freywaldné levelével csöngetett
   6  1|       csöngetett be Német dr. lakására. A doktor barátnője azt írta
   7  1|              mondanivalója van.~ ~Német a gomblyukába tűzött egy fehér
   8  1|            szegfűt s öt előtt megindult a Zrinyi–utca felé. A szép
   9  1|           megindult a Zrinyi–utca felé. A szép asszony búsan ült a
  10  1|                A szép asszony búsan ült a zongorája mellett.~ ~- Csoda,
  11  1|             háromnegyed órája már, hogy a szalmaözvegység bilincseit
  12  1|                hordozom.~ ~Elfordította a széket a zongora mellől
  13  1|                   Elfordította a széket a zongora mellől s a háziruhája
  14  1|               széket a zongora mellől s a háziruhája hosszú uszályát
  15  1|              doktor szemei közé, s mint a gyermek, aki veszedelmes
  16  1|                 Freywaldné megsímogatta a doktor franciás szakállát.~ ~-
  17  1|        vacsorázni!~ ~Német egyik térdét a másikra vetette és rágyujtott
  18  1|                karonfogva mennénk végig a Váci–utcán.~ ~- Tehát fél,
  19  1|                Vagy itthon kellek csak, a biztos négy fal között,
  20  1|              Német türelmetlenül dobolt a cilinderjén.~ ~- De az istenért,
  21  1|                  az utcán látják velem, a legnagyobb botrány lehet
  22  1|                legnagyobb botrány lehet a tréfából.~ ~Freywaldné felállott.~ ~-
  23  1|                Freywaldné körültáncolta a kis szalont, már előre érezve
  24  1|               szalont, már előre érezve a pompás kaland pikantériáját.
  25  1|      pikantériáját. Kedveskedve babrált a Német kemény, fehér kezeivel.~ ~-
  26  1|              imitált kalapot s mindenki a maga feleségének tart...
  27  1|                tart... Éjfél felé aztán a kapuig kisér komfortáblin...~ ~-
  28  1|              Baj lesz ebből! - dörmögte a doktor tréfás elkeseredéssel. -
  29  1|         elkeseredéssel. - Úgy lepuffant a férje, mint valami fajdkakast...~ ~-
  30  1|                 fajdkakast...~ ~- Félti a kis életét?~ ~- Fájdalom,
  31  1|                    Gyorsan megbeszélték a többit. A szobaleány a mamához
  32  1|          Gyorsan megbeszélték a többit. A szobaleány a mamához kiséri
  33  1|     megbeszélték a többit. A szobaleány a mamához kiséri nyolc után
  34  1|               mamához kiséri nyolc után a nagyságos asszonyt, aki
  35  1|                 nagyságos asszonyt, aki a leányt a kapuból visszaküldi.
  36  1|        nagyságos asszonyt, aki a leányt a kapuból visszaküldi. Német
  37  1|                 aztán kimennek valahova a józsefvárosi gyarmatokba,
  38  1|          józsefvárosi gyarmatokba, ahol a City előkelő bankárnéit
  39  1|                apró korcsma fülkéjében, a Német egyik diákkori tanyáján.
  40  1|                ahol női zenekar játssza a bécsi keringőket...~ ~Freywaldné
  41  1|                Meglássa, jól mulat...~ ~A doktor, mikor távozóban
  42  1|        humorával:~ ~- Karambolt játszom a fejemmel, de nem bánom most
  43  1|               mindennapos vendéggé lett a főváros milliomos zsúrjain.
  44  1|                hat millióig, az asszony a dúsgazdag Gyurgyik, a híres
  45  1|           asszony a dúsgazdag Gyurgyik, a híres háztulajdonos leánya
  46  1|               Freywald pedig uralkodott a börzén. A kissé megtermett,
  47  1|              pedig uralkodott a börzén. A kissé megtermett, szőkebajuszu
  48  1|                két hónap alatt teljesen a maga részére hódította a
  49  1|                a maga részére hódította a szép, ideges asszonyt s
  50  1|              asszonyt s csodálatos, még a City gyakorlott őrszemei
  51  1|            mindeddig titokban maradt ez a nagy mérveket öltött szerelmi
  52  1|            öltött szerelmi viszony...~ ~A terv igen jól sikerült,
  53  1|                 terv igen jól sikerült, a szobaleány gyanútlanul visszatért,
  54  1|         visszatért, Freywaldné rátalált a kocsira. Német kiszólt a
  55  1|                a kocsira. Német kiszólt a kocsisnak:~ ~- A Kilenc
  56  1|                kiszólt a kocsisnak:~ ~- A Kilenc rákhoz, a Tavaszmező–
  57  1|         kocsisnak:~ ~- A Kilenc rákhoz, a Tavaszmező–utcába...~ ~Freywaldné
  58  1|         Freywaldné alig birt megmaradni a helyén, oly izgatott volt,
  59  1|                 oly izgatott volt, mint a gyerek, akit először visznek
  60  1|            gyerek, akit először visznek a színházba. Szinte elfogyott
  61  1|               lélegzettel suttogta:~ ~- A Kilenc rákhoz, a Tavaszmező–
  62  1|          suttogta:~ ~- A Kilenc rákhoz, a Tavaszmező–utcába? Maga
  63  1|               édesebb, mint hittem...~ ~A sötét utcákon csillogtak
  64  1|                sötét utcákon csillogtak a gázlámpák, az elegáns üzleteket
  65  1|               elegáns üzleteket zárták, a Lipótváros aranyos cégtáblái
  66  1|           aranyos cégtáblái elmaradtak. A havas utcákat nem igen lehetett
  67  1|                 nem igen lehetett látni a jégvirágos kocsiablakon
  68  1|          jégvirágos kocsiablakon át, de a lámpák mintha megritkultak
  69  1|           petróleumlámpása csillant meg a szűkebb sikátorokban. Húsz
  70  1|            huszonöt percnyi hajtás után a kocsi megállt, s a doktor
  71  1|                 után a kocsi megállt, s a doktor kissé elfogultan
  72  1|              dialektusban beszélgettek, a kisebb, fehér szobába, melynek
  73  1|             forgott nagy otthonossággal a vendégek körül.~ ~A kis
  74  1|      otthonossággal a vendégek körül.~ ~A kis kékruhás elhelyezte
  75  1|                nézett rá:~ ~- Adja csak a kalapot, naccsága, majd
  76  1|                majd fölakasztom én...~ ~A vendégek közül egy–kettő
  77  1|                 fesztelenül nézte végig a kipirult fiatalasszonyt,
  78  1|              érő gérokkot viselt s akit a többi kedélyesen Doktorkám–
  79  1|               egy pillanatra abbahagyta a beszédet... De csakhamar
  80  1|               De csakhamar lecsillapult a szenzáció, s Német kezébe
  81  1|                  s Német kezébe vehette a rossz ortografiáju étlapot.~ ~
  82  1|                 ortografiáju étlapot.~ ~A kékruhás fontoskodva súgta
  83  1|              könnyedén szólott Németnek a kékruhás előtt:~ ~- Akarod,
  84  1|             hogy együtt vacsoráljunk?~ ~A doktor szemrehányásokat
  85  1|               talán azt akarja, hogy ne a feleségének nézzenek?~ ~
  86  1|                 feleségének nézzenek?~ ~A paprikás–csirke kitünő volt,
  87  1|            paprikás–csirke kitünő volt, a túrós csusza egyszerüen
  88  1|                óra már tíz felé járt... A másik asztalnál a Doktorka
  89  1|               járt... A másik asztalnál a Doktorka valami pomológiai
  90  1|            pomológiai előadást tartott, a kis kékruhás sürögve szaladt
  91  1|          szaladt ki és be, egyszer maga a zömök, piros vendéglős is
  92  1|            Nagyszerűen érezték magukat, a veszedelem elszállt a levegőből,
  93  1|          magukat, a veszedelem elszállt a levegőből, mikor egyszerre...~ ~
  94  1|                mikor egyszerre...~ ~Nem a férj lépett be, mint a banálisabb
  95  1|              Nem a férj lépett be, mint a banálisabb olvasók hiszik,
  96  1|               kinyúló britannikával. És a Német doktor széles mellét,
  97  1|           fekete csokrát megpillantván, a mátrai vadász oly színpadi
  98  1|              színpadi kiáltással rohant a magányos párhoz, hogy a
  99  1|                 a magányos párhoz, hogy a Doktorka egyszerre abbahagyta
 100  1|           Doktorka egyszerre abbahagyta a nemesebb ringlot–fajok osztályozását.~ ~-
 101  1|               Igen, nagysád... Csak nem a felesége ennek a rossz fiúnak?~ ~
 102  1|               Csak nem a felesége ennek a rossz fiúnak?~ ~Német szertartásosan
 103  1|                    Vas Laci, - szólt, - a legjobb cimborám és iskolatársam.
 104  1|                Engedd meg barátom, hogy a feleségemnek bemutassalak...~ ~
 105  1|                hatalmasan megszorította a Freywaldné kicsiny, puha
 106  1|              véletlenül ide nem tévedek a házigazdámért, akinél a
 107  1|                 a házigazdámért, akinél a fővárosban lakom...~ ~Nagy
 108  1|                megindulással vetette le a loden–kabátot, mely alól
 109  1|                szemekkel foglalt helyet a Németék asztala mellett.
 110  1|                Németék asztala mellett. A doktor aggodalmasan bámult
 111  1|              doktor aggodalmasan bámult a levegőbe, Freywaldné szemében
 112  1|           Reggeltől–estig együtt téptük a ruhánkat, míg Bandi az egyetemre
 113  1|           földtúró lett, amíg ő itt éli a világát... Tudod–e, mikor
 114  1|               világát... Tudod–e, mikor a kis Edinger Micinek fensztereztél,
 115  1|              nem vártam tőled, hogy még a lakodalmadra sem hívsz meg...~ ~
 116  1|                  Pedig küldtem meghívót a cimedre.~ ~- Akkor elsikkasztotta
 117  1|                    Akkor elsikkasztotta a postamester...~ ~Felállt
 118  1|        kicirkalmazott beszédben éltette a legjobb barátja feleségét.
 119  1|                 vele.~ ~- Mikor is volt a lakodalom?~ ~- Oh, már két
 120  1|                        És nincs kicsiny a házban?~ ~Német bánatosan
 121  1|                 újra poharat emelt.~ ~- A leendő apró Bandira...~ ~
 122  1|              hogy ő is házasodni készül a jövő farsangon. Az asszony
 123  1|                 úgy, mint mi... Kövesse a mi példánkat...~ ~Éjfélfelé
 124  1|             Német az órájára nézett, de a felesége megbotránkozva
 125  1|                föl az asszony bundáját, a szomszéd asztalbeliek udvariasan
 126  1|      asztalbeliek udvariasan köszöntek. A kis kékruhás kivilágított
 127  1|                 kivilágított az udvarra a petróleumlámpással.~ ~Künn
 128  1|      petróleumlámpással.~ ~Künn voltak, a világ háta mögött, de a
 129  1|                 a világ háta mögött, de a szomszéd utcában szerencsésen
 130  1|                 találtak egy kávéházat. A női zenekar tagjai azonban
 131  1|              azonban már nem ültek fenn a büszke emelvényen, hanem
 132  1|                leereszkedőleg vegyültek a nép közé...~ ~Vas Laci a
 133  1|                a nép közé...~ ~Vas Laci a botjával kopogtatott a márványasztalon:~ ~-
 134  1|             Laci a botjával kopogtatott a márványasztalon:~ ~- Ernő,
 135  1|        tiltakozott:~ ~- De bocsáss meg, a feleségem csak nem ihatik
 136  1|           proponálta, hogy az asztaltól a kasszáig vezető szabad utat
 137  1|            volna, de Német leakasztotta a télikabátját.~ ~- Menjünk...~ ~
 138  1|          búcsúzni akart Vas Lacitól, de a jó cimbora élénken tiltakozott
 139  1|                 félts engem, én megülök a kocsis mellett. Akár ha
 140  1|                     Hallgatva baktattak a legközelebbi bérkocsi állomásig.
 141  1|               bérkocsi állomásig. Német a pokolba kivánta az összes
 142  1|         cimborákat. Freywaldné titokban a karját csípte, mintha a
 143  1|                 a karját csípte, mintha a legjobb csinyről lenne szó...~ ~
 144  1|                 csinyről lenne szó...~ ~A kocsinál még egyszer megpróbálta,
 145  1|               megpróbálta, hogy lerázza a nyakáról.~ ~- Menj haza,
 146  1|                 nélkül kapaszkodott föl a kocsis mellé s erővel önmaga
 147  1|             erővel önmaga akart hajtani a homályos utcákon. A kocsis
 148  1|             hajtani a homályos utcákon. A kocsis kezét szeliden tuszkolta
 149  1|              jobban értek én ahhoz...~ ~A komfortábli végigdöcögött
 150  1|               komfortábli végigdöcögött a Kerepesi–úton, a Károly–
 151  1|          végigdöcögött a Kerepesi–úton, a Károly–körút széles utcáján
 152  1|                 lipótvárosi házak közé. A Zrínyi–utcánál Német sipolt
 153  1|             Zrínyi–utcánál Német sipolt a kocsi belsejében s udvariasan
 154  1|                 udvariasan segítette ki a feleségét.~ ~Vas Laci búcsúzkodni
 155  1|                 búcsúzkodni kezdett, de a doktor odafordult az asszonyhoz:~ ~-
 156  1|                 félóráig együtt maradok a cimborámmal... Oly régen
 157  1|           Freywaldné bosszankodva rázta a fejét:~ ~- Mily korhelyek
 158  1|                 De jó, nem tartóztatlak a barátodtól. Hanem kettőkor
 159  1|               és csöndesen indultak meg a kávéház felé. Német nagyot
 160  1|                 Vas Laci meséje otthon, a kaszinóban.~ ~...Szóval
 161  1|                kétszer is megszorította a kezemet, s a szemeivel akként
 162  1|              megszorította a kezemet, s a szemeivel akként intett,
 163  1|               ha nem néztem volna, hogy a legjobb barátom felesége!...~ ~
 164  1|                 kora délután elvégeztem a dolgomat, este nem igen
 165  1|              utcasarkon megpillantottam a Lassalle plakátját, hét
 166  1|        plakátját, hét táján befordultam a Vigadóba. A nagy márványos
 167  1|                 befordultam a Vigadóba. A nagy márványos terem zsúfolva
 168  1|                 ezerkarú csillár égett, a szépasszonyok illatszere
 169  1|     szépasszonyok illatszere kóválygott a levegőben...~ ~A koncert
 170  1|             kóválygott a levegőben...~ ~A koncert után megálltam a
 171  1|                A koncert után megálltam a szőnyeges lépcsőházban s
 172  1|                percig szemlét tartottam a kijövők felett. Egyszerre
 173  1|                 látok, ki fordul kifelé a nagy üvegajtó mögül? Egy
 174  1|                 csillogó selyemkendővel a Bandi szép felesége egy
 175  1|            karján. Örömmel szaladok oda a kitolakodó embertömegen
 176  1|       szempilláit, s e szavakkal fordul a kísérő úr felé:~ ~- Que
 177  1|                egy uralkodó hercegnő... A lapátszakállu úr is bámulva
 178  1|                is bámulva tekint rám, s a szépasszony így folytatja:~ ~-
 179  1|              egyszer szembeálltam velük a lépcsőház alján... Hej,
 180  1|             felesége és csak az utolsó, a legutolsó percben vettem
 181  1|              más szabású, mint amazé... A Bandi feleségéé piszébb,
 182  2|                                  Párbaj a fehér asztal mellett.~ ~
 183  2|                 fehér asztal mellett.~ ~A fürdői vacsorázó teraszon
 184  2|          teraszon magyar nótákat húztak a cigányok. A park sötét bokrain
 185  2|              nótákat húztak a cigányok. A park sötét bokrain át idáig
 186  2|               bokrain át idáig látszott a tó, egy–egy csillagszerű
 187  2|                 csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. Délután
 188  2|      csodálatosan édes illat szállt ide a nedves falombok felől. A
 189  2|                a nedves falombok felől. A terasz egészen tele volt
 190  2|                 hangzott mindenünnen.~ ~A szinészek asztalánál nagy
 191  2|          szinészek asztalánál nagy volt a lárma, borosüvegek borították
 192  2|               az üvegburás lámpa körül. A primadonna, egy molett,
 193  2|            asszony, lelkesen emelte föl a poharát.~ ~- A maga egészségére,
 194  2|               emelte föl a poharát.~ ~- A maga egészségére, Bossányi!~ ~
 195  2|                egészségére, Bossányi!~ ~A direktor egy inkvizitor
 196  2|               sasorru bonvivant szinész a becsípett Bossányit ölelgette.
 197  2|          becsípett Bossányit ölelgette. A szép szőke asszony kipirult
 198  2|                egész idő alatt jóformán a szinészek társaságát bujta.
 199  2|           komolyan maga elé tűzte, hogy a viruló énekesnőt meghódítja
 200  2|          esténként karonfogva járt vele a sötét tóparton. Egy gazdag
 201  2|             lévén, annyira sem becsülte a pénzt, mint egy lehullott
 202  2|                 hófehér jácintcsokor.~ ~A direktorral megitták a pertupoharat
 203  2|                  A direktorral megitták a pertupoharat és a vendégek
 204  2|              megitták a pertupoharat és a vendégek őszinte megbotránkozására,
 205  2|         csókolóztak hamarosan, miközben a szépasszony kedvteléssel
 206  2|               kedvteléssel csapta össze a kezeit.~ ~- Helyes, - csacsogta, -
 207  2|               Helyes, - csacsogta, - ez a fesztelenség tetszik nekem!~ ~
 208  2|                   Bossányi fölállott és a bonvivant szinész viharos
 209  2|        konstatálta, hogy az évszakok és a jó modor közt szoros kapcsolatok
 210  2|                  de hirtelen abbahagyta a mondatot és sápadtan nézett
 211  2|             mondatot és sápadtan nézett a terasz egyik oldalsó asztala
 212  2|            Mindannyian odapillantottak, a primadonna szeméhez emelte
 213  2|              primadonna szeméhez emelte a lorgnont és kutatva pillantott
 214  2|          lorgnont és kutatva pillantott a gömbákác alá. Hárman ültek
 215  2|           némileg kamaszos huszártiszt. A huszártiszt egy csekéllyel
 216  2|            csekéllyel intimebben hajolt a leány felé, mintsem éppen
 217  2|                 szükséges lett volna.~ ~A bonvivant fölemelte a poharát.~ ~-
 218  2|                   A bonvivant fölemelte a poharát.~ ~- Az ősznél tartasz, -
 219  2|                 Arról van szó, hogy azt a portepés egypúput megöljem!...~ ~-
 220  2|                 akarja ölni, - kacagott a szőke asszony, - és miért,
 221  2|                    Bossányi felhajtotta a poharát. Soha még drámai
 222  2|               nem nézett vésztjóslóbban a levegőbe, mint ez a játékgyáros–
 223  2|      vésztjóslóbban a levegőbe, mint ez a játékgyáros–princ.~ ~A direktor
 224  2|               ez a játékgyáros–princ.~ ~A direktor bizalmasan közelebb
 225  2|          fiacskám, - szólt, - öntsed ki a szívedet: egy–kettő!~ ~-
 226  2|                kettőnk titka marad?~ ~- A sirig!~ ~Bossányi az asztalra
 227  2|             asztalra könyökölt.~ ~- Azt a leányt, - mondotta hangosan,
 228  2|       Úgyszólván semmibe se vettek ezek a szatócsok, míg ezt a konstáblert
 229  2|               ezek a szatócsok, míg ezt a konstáblert szívesen fogadták,
 230  2|            dörmögte Bossányi sötéten.~ ~A bonvivant helyeslőleg bólogatott:~ ~-
 231  2|         tizenegy óra táján Bossányi azt a szándékát fejezte ki, hogy
 232  2|              szándékát fejezte ki, hogy a negyvennyolc óra nevetségesen
 233  2|              Belekötök azonnal, ez lesz a legjobb.~ ~A szép asszony
 234  2|           azonnal, ez lesz a legjobb.~ ~A szép asszony ijedten fogta
 235  2|               asszony ijedten fogta meg a kezét.~ ~- Ne bolondozzon,
 236  2|                 nem csinál botrányt itt a világ előtt. Ha már mindenáron
 237  2|          kisérjük haza.~ ~Fölsegítették a kabátját, a szép asszony
 238  2|               Fölsegítették a kabátját, a szép asszony finom csipkekendőbe
 239  2|           hamvasszőke haját, tearózsáit a derekára tűzte. Mosolyogva
 240  2|                 asztal felé.~ ~- Csinos a kicsike, - szólt, - igazán
 241  2|             Karonfogva ment Bossányival a Margit–nyaralóig, a nedves
 242  2|         Bossányival a Margit–nyaralóig, a nedves fák alatt, hol egy–
 243  2|              bóbiskoló urak üldögéltek. A hotel előtt csinos szobaleányok
 244  2|                egy tolakodó udvarlóval, a tópart felől megloccsant
 245  2|                tópart felől megloccsant a sötét víz, a matrózok hallgatva
 246  2|                megloccsant a sötét víz, a matrózok hallgatva könyököltek
 247  2|             hallgatva könyököltek végig a hajóhíd karfáján. Odakünn,
 248  2|              hajóhíd karfáján. Odakünn, a fürdőhely külső részén,
 249  2|               tücsök ciripelt altatólag a gyönyörü nyári éjszakában.~ ~
 250  2|            gyönyörü nyári éjszakában.~ ~A nyaraló vaskapuja előtt
 251  2|                 nyaraló vaskapuja előtt a primadonna nyájasan ütött
 252  2|               primadonna nyájasan ütött a Bossányi vállára.~ ~- Ha
 253  2|                     Úgy tehát éljen még a nyomorult másfél órát! -
 254  2|                  indítványozta szeliden a bonvivant.~ ~Kiültek a verandára,
 255  2|         szeliden a bonvivant.~ ~Kiültek a verandára, a primadonna
 256  2|                    Kiültek a verandára, a primadonna hamarosan magára
 257  2|                rövidujjas kreton–bluzt. A reménybeli gyilkos behunyt
 258  2|                szemekkel csókolta végig a szép asszony karját.~ ~Feketéztek,
 259  2|        Feketéztek, szivarra gyujtottak, a direktor részleteket énekelt
 260  2|            direktor részleteket énekelt a Fegyverkovácsból és Bossányi
 261  2|              tapsolt:~ ~- Nagy ember ez a Verdi, - mondotta - és a
 262  2|                a Verdi, - mondotta - és a Faust igazán gyönyörü!~ ~
 263  2|           igazán gyönyörü!~ ~Éjfél felé a háziasszony álmosodni kezdett:~ ~-
 264  2|                    dörmögte Bossányi, - a tettek ideje elérkezett!~ ~
 265  2|                Nagynehezen elbúcsúztak, a primadonna meglobogtatta
 266  2|         primadonna meglobogtatta utánok a csipkekendőjét. A bonvivant
 267  2|                utánok a csipkekendőjét. A bonvivant érzéssel szavalt
 268  2|              bonvivant érzéssel szavalt a Rómeóból:~ ~“Az éj palástja
 269  2|           szerelmed nélkül élni még.”~ ~A fürdőhelyen csönd volt már,
 270  2|             fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt, a hotel
 271  2|               már, a hajólámpa kialudt, a hotel feketén ásított a
 272  2|                 a hotel feketén ásított a lombok közül. Csak a kávéházból
 273  2|            ásított a lombok közül. Csak a kávéházból hallatszott ki
 274  2|               kávéházból hallatszott ki a karambolgolyók csattogása,
 275  2|            karambolgolyók csattogása, s a fürdői hajdu baktatott tova
 276  2|             fürdői hajdu baktatott tova a villák felé. A terrászon
 277  2|           baktatott tova a villák felé. A terrászon alig égett már
 278  2|               égett már néhány lámpa.~ ~A hotel–kapunál elbúcsúzott
 279  2|               kapunál elbúcsúzott tőlük a direktor.~ ~- Szervusz,
 280  2|              Szótlanul haladtak fölfelé a terasz lépcsőin, Bossányi
 281  2|                 Bossányi idegesen rágta a szivarját.~ ~- Tán meg is
 282  2|                Tán meg is szökött eddig a gyáva.~ ~Alig volt odafenn
 283  2|               Alig volt odafenn valaki, a pincérek fáradtan húzódtak
 284  2|              pincérek fáradtan húzódtak a sarokba, csak egy–két asztalnál
 285  2|            asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült a régi helyén,
 286  2|                már, de a huszár ott ült a régi helyén, egyedül, a
 287  2|                 a régi helyén, egyedül, a cimbalmos cincogását hallgatva.~ ~-
 288  2|                 nyugodt, - jegyezte meg a bonvivant elmerengve, -
 289  2|               sejti, mennyire közel van a túlsó parthoz!~ ~Merészen
 290  2|                   Merészen közelítettek a tiszt felé, ki keresztbe
 291  2|           vetett lábakkal cigarettázott a gömbölyü akácok alatt. A
 292  2|                a gömbölyü akácok alatt. A lámpa üvegburája körül virgonc
 293  2|             pattant volna el valahol.~ ~A prezumtiv gyilkos mereven
 294  2|               mellett.~ ~- Bossányi Pál a nevem, - szólt baljóslatúlag, -
 295  2|           barátom, bonvivant szinész!~ ~A huszár komoly arcát jókedvü
 296  2|          mosolygás ragyogta be. Felállt a helyéből és katonásan összeütötte
 297  2|                és katonásan összeütötte a sarkantyúit.~ ~- Sylvers
 298  2|             Budapesten mindennap láttam a kioszkban, sőt ha jól emlékszem,
 299  2|            banketten is együtt voltunk. A Margitszigeten volt, mikor
 300  2|           Bossányi Pál, - ott voltam.~ ~A leendő áldozat derülten
 301  2|                derülten mutatott helyet a vendégeknek.~ ~- Tessék, -
 302  2|                Bossányi kérdőleg nézett a bonvivantra.~ ~- Ha nem
 303  2|              alkalmatlanok, - folytatta a szinész, - idetelepedhetünk
 304  2|              foglaltak, Kuno csöngetett a pincéreknek.~ ~- Poharakat, -
 305  2|               két poharat az uraknak.~ ~A huszár lekötelezőleg öntött
 306  2|         félpohár mózelit. Kocintottak s a tiszt előszedte valamelyik
 307  2|           előszedte valamelyik zsebéből a cigarettás tárcáját.~ ~-
 308  2|           Tegnapelőtt jöttek, egyenesen a pyramisok szomszédságából.~ ~
 309  2|        szomszédságából.~ ~Rágyujtottak, a tiszt kedélyesen fordult
 310  2|                      Mikor hallott hírt a kis Malajthyné felől?~ ~-
 311  2|            tudja, hogy ismerem? - szólt a gyilkos jelölt csodálkozva.~ ~-
 312  2|                 Oh, mindent tudok. Azon a májusi hajnalon, mikor önök
 313  2|             májusi hajnalon, mikor önök a palotai csárdában reggeliztek,
 314  2|         reggeliztek, magam is ott ültem a verandán.~ ~- Hogyan, ön
 315  2|            Akaratlanul is tanuja voltam a tête–à–tête–nek.~ ~Bossányi
 316  2|           Bossányi Pálnak megcsillogtak a szemei.~ ~- Pompás reggel
 317  2|                egyhamar.~ ~- Oh, hiszen a kegyed dolgait ország–világ
 318  2|              egy–egy visszaemlékezésen. A szinész bolondos deklamációkat
 319  2|               jókedvüen megtapsoltak.~ ~A bor kissé a fejükbe szállt,
 320  2|             megtapsoltak.~ ~A bor kissé a fejükbe szállt, egyszerre
 321  2|               hogy énekeljenek valamit. A huszár hamarosan fölébresztette
 322  2|                hamarosan fölébresztette a cigányprimást.~ ~- Hé, Károly, -
 323  2|                vannak az orrod körül.~ ~A cigányok muzsikálni kezdtek,
 324  2|            cigányok muzsikálni kezdtek, a bonvivant veszettül énekelt.
 325  2|            bonvivant veszettül énekelt. A tiszt csöngetett a pincérnek.~ ~-
 326  2|             énekelt. A tiszt csöngetett a pincérnek.~ ~- Egy üveg
 327  2|                  de gyorsabban mozogjon a lábad!~ ~Még jobban becsíptek
 328  2|                    Még jobban becsíptek a pezsgőtől, minden rózsaszínné
 329  2|               rendesen, ha többet ivott a kelleténél.~ ~Homlokon csókolta
 330  2|         kelleténél.~ ~Homlokon csókolta a cigányprimást s egy idegennek,
 331  2|       cigányprimást s egy idegennek, ki a szomszéd asztalnál ült,
 332  2|               kövéres kis doktorral, ki a szállodással csevegett az
 333  2|                 Napóleonhoz hasonlít.~ ~A bonvivant szenvedélyesen
 334  2|      bemutatkozott minden idegennek, és a fizetőpincér előtt is komolyan
 335  2|      jellemszinész.~ ~- Oh, - válaszolt a kotelettes úr barátságosan, -
 336  2|                 barátságosan, - ismerem a nagyságos urat!~ ~A huszár
 337  2|             ismerem a nagyságos urat!~ ~A huszár türelmetlenül dobolt
 338  2|              üljünk le. Ne oszoljunk el a világ valamennyi tája felé.~ ~
 339  2|           kölyök ez az egypupu, - súgta a bonvivant fülébe, - szavamra,
 340  2|              szavamra, tetszik nekem!~ ~A tisztnek támadt most egy
 341  2|             magam.~ ~- Éljen! - dörögte a szinész lelkesedve.~ ~Megitták
 342  2|          szinész lelkesedve.~ ~Megitták a testvérpoharat, csókolóztak.
 343  2|         csókolóztak. Bossányi megölelte a huszárt.~ ~- Micsoda is
 344  2|                 huszárt.~ ~- Micsoda is a keresztneved?~ ~- Kuno.~ ~-
 345  2|             becsületes ember maradsz.~ ~A parkon túl, a tó felett,
 346  2|                maradsz.~ ~A parkon túl, a tó felett, gyöngén világosodni
 347  2|             sikongató madarak röpködtek a magasba a parti sziklák
 348  2|             madarak röpködtek a magasba a parti sziklák oduiból. A
 349  2|                a parti sziklák oduiból. A víztükröt borzolni kezdte
 350  2|               víztükröt borzolni kezdte a hajnali szellő, az úszóház
 351  2|              úszóház fölött himbálózott a trikolór. Az áttetsző fák
 352  2|         trikolór. Az áttetsző fák közt, a virágágyak mentén, feltünt
 353  2|                egynéhány kertészlegény, a hotel ablakai vöröses fényben
 354  2|               mély álomba volt merülve. A park széle felé kivillant
 355  2|               park széle felé kivillant a zöld lombok közül egy–egy
 356  2|              erkély, az emeleti terasz. A szürkéskék vízen éledni
 357  2|         szürkéskék vízen éledni kezdtek a yachtok s fehér vitorlájuk
 358  2|             elérzékenyülten szorongatta a huszár kemény kezét.~ ~-
 359  2|                ha egy szerenádot adnánk a menyasszonyodnak?~ ~Kuno
 360  2| menyasszonyodnak?~ ~Kuno hálásan nézett a szeme közé.~ ~- Fényes eszme, -
 361  2|                 nagyszerű ember vagy!~ ~A cigányok összecsomagolták
 362  2|               cigányok összecsomagolták a hangszerüket, s cincogva
 363  2|                 s cincogva indultak meg a park homokos útjain a hotel
 364  2|               meg a park homokos útjain a hotel tóra néző ablakai
 365  2|                 tóra néző ablakai felé. A hófehér függöny diszkrétül
 366  2|               ablak fölé, amelyen belül a szép leány hajnali álmát
 367  2|                ébredő nap sugaraiban.~ ~A hegedü, a klarinét, a kisbőgő
 368  2|                 sugaraiban.~ ~A hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan
 369  2|                   A hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan olvadtak
 370  2|            csendes keringő csendült meg a földszintes ablakok alatt.
 371  2|              földszintes ablakok alatt. A három jó barát elérzékenyülten
 372  2|           ezüstös üveggömböknek, melyek a pázsitos virágágyakat diszítették.~ ~
 373  2|                    Az egyik pauza alatt a bonvivant ravaszul fordult
 374  2|              bonvivant ravaszul fordult a dúdolgató Bossányi felé.~ ~-
 375  2|        megvetéssel, - csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~
 376  3|                 öngyilkos levele.)~ ~Ez a levél az utolsó írás, mely
 377  3|              levél az utolsó írás, mely a kezemből kikerül. Egy óra
 378  3|                búcsúlevelem borítékjára a cimet fölírom, kiveszem
 379  3|          kiveszem íróasztalom fiókjából a töltött revolvert s fejbe
 380  3|             Mámorosan, izgatottan várom a végzetes percet s körülbelül
 381  3|        körülbelül úgy érzem magam, mint a szerelmes vőlegény, aki
 382  3|                 szerelmes vőlegény, aki a vasúton a menyasszonyához
 383  3|                 vőlegény, aki a vasúton a menyasszonyához utazik s
 384  3|    menyasszonyához utazik s megérkezett a legutolsó állomásra is.
 385  3|        állomásra is. Tizenöt perc mulva a keblére fog borulni a világ
 386  3|             mulva a keblére fog borulni a világ legédesebb lánya, -
 387  3|              legédesebb lánya, - s erre a gondolatra táncolni és kurjongatni
 388  3|                ilyenformán vagyok, mint a türelmetlen szerelmes, szinte
 389  3|                  szinte tolni szeretném a vonatot, hogy gyorsabban
 390  3|                 gyorsabban fussa be azt a néhány hátralevő kilométert...~ ~
 391  3|         igyekszem, hogy megmagyarázzam. A világ azt fogja hirdetni,
 392  3|               hogy bolond voltam s hogy a tettemet pillanatnyi elmezavarban
 393  3|                 elszántabb vagyok, mint a többi ember, aki velem együtt
 394  3|                  azt mindnyájan tudjuk. A nyomor, a szerelmi boldogtalanság,
 395  3|            mindnyájan tudjuk. A nyomor, a szerelmi boldogtalanság,
 396  3|                szerelmi boldogtalanság, a betegség, vagy néha, kivételesen,
 397  3|                 vagy néha, kivételesen, a halálos unalom adja az emberek
 398  3|           unalom adja az emberek kezébe a töltött fegyvert. Az én
 399  3|           bátyám, ne ezek közt keresse. A nyomorról nem panaszkodhatom,
 400  3|                birtokom van, Budapesten a saját házamban lakom, sőt
 401  3|               saját házamban lakom, sőt a genuai öbölben, a napsugaras
 402  3|            lakom, sőt a genuai öbölben, a napsugaras Földközi–tenger
 403  3|                   Ha kedvem tartja, hát a saját yachtomon rándulhatok
 404  3|                 volna rám annyira, mint a többi emberfiára... Nekem
 405  3|               adtam forintos borravalót a levélhordónak, aki egy–egy
 406  3|        szerencsésebb vetélytárs kiütött a nyeregből, bölcs rezignációval
 407  3|    rezignációval ballagtam odább, abban a tudatban, hogy a világon
 408  3|                  abban a tudatban, hogy a világon még ezer más gyönyörüség
 409  3|                 más gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen kívül...
 410  3|               az idegeim vasból vannak, a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos,
 411  3|                 vannak, a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos, vagyis
 412  3|           minőség... Az alaptermészetem a jókedv és a vidámság...
 413  3|             alaptermészetem a jókedv és a vidámság... Tudok mulatni,
 414  3|         szeretem az intim baráti kört s a poharazgatásban, meg a cigány
 415  3|                s a poharazgatásban, meg a cigány nótáiban örömet találok...
 416  3|          nótáiban örömet találok... Azt a spleent, mely egy–egy bolond
 417  3|               egy–egy bolond ángliusnak a pisztolyt vagy a hirtelen
 418  3|             ángliusnak a pisztolyt vagy a hirtelen ölő mérget a kezébe
 419  3|              vagy a hirtelen ölő mérget a kezébe adta, én csak az
 420  3|           dolgok is érdekeltek, amelyek a többi, hatéves embert egyáltalában
 421  3|   foglalkoztatják. Emlékszem, hogy amíg a barátaim naphosszat odakünn
 422  3|          naphosszat odakünn hancuroztak a szederfás udvaron, én a
 423  3|                 a szederfás udvaron, én a legfurcsább dolgokon törtem
 424  3|             legfurcsább dolgokon törtem a fejemet: mi az oka annak,
 425  3|          fejemet: mi az oka annak, hogy a ló oly béketűréssel húzza,
 426  3|                 oly béketűréssel húzza, a kocsit, holott senki se
 427  3|                 tudnak beszélni, s hogy a szakácsné egyszerüen leöli
 428  3|              szakácsné egyszerüen leöli a konyhában a szegény tyúkot,
 429  3|            egyszerüen leöli a konyhában a szegény tyúkot, azért, hogy
 430  3|                úgy az eszemben maradt - a második elemi osztályban,
 431  3|               második elemi osztályban, a vallási óra alatt, ezt kérdeztem
 432  3|                kérdeztem Pusztay úrtól, a tanítómtól:~ ~- Hát Burkus,
 433  3|             tanítómtól:~ ~- Hát Burkus, a mi házőrző kutyánk, nem
 434  3|                házőrző kutyánk, nem jut a menyországba?~ ~- Nem, édes
 435  3|                   válaszolta mosolyogva a tanító, aki gyakran vendége
 436  3|                aki gyakran vendége volt a szüleim asztalának.~ ~-
 437  3|               Anyámnak sokszor van baja a cselédekkel, akik feleselnek
 438  3|             feleselnek és meglopják, de a Burkussal senkinek sincs
 439  3|              éppen úgy megérdemli, hogy a mennyországba kerüljön,
 440  3|                 kerüljön, mint én, vagy a tanító úr, vagy mások, akik
 441  3|             tanító úr, vagy mások, akik a földön a kötelességüket
 442  3|               vagy mások, akik a földön a kötelességüket teljesítették.~ ~
 443  3|         kötelességüket teljesítették.~ ~A tanító gyönyörködve hallgatta
 444  3|           tanító gyönyörködve hallgatta a kitörésemet, azután szelíden
 445  3|             szelíden megsimogatott:~ ~- A mennyországba csak az jut,
 446  3|                 fiam, akinek lelke van. A Burkus, akármilyen derék
 447  3|                Sokáig gondolkoztam ezen a dolgon, mert az én hitem
 448  3|                mert az én hitem szerint a Burkusnak is épp úgy volt
 449  3|                 tudtam, hogy van lelke! A hűséges kutyaszemét néha
 450  3|                meg, hogy veletek együtt a mennyországba kerüljek...~ ~
 451  3|               olyan dolgokon, amelyekre a barátaim talán sohase gondoltak.
 452  3|                 talán sohase gondoltak. A szerelemben a pillanatnyi
 453  3|                gondoltak. A szerelemben a pillanatnyi gyönyörűségnél
 454  3|           csitri szőke vagy barna lányt a szememben száz fiúnál kívánatosabbá
 455  3|              kívánatosabbá tesz; holott a fiúk jó és hűséges pajtásaim,
 456  3|                töltöm. Azt hiszem, hogy a szerelem híres analitikusai,
 457  3|            szerelem híres analitikusai, a világhírü tudósok se foglalkoztak
 458  3|        foglalkoztak objektivebben ezzel a tárggyal, mint én, a tizennyolc
 459  3|              ezzel a tárggyal, mint én, a tizennyolc éves kamasz,
 460  3|               érdemelt szerencséje volt a tánciskolában, a barátaim
 461  3|       szerencséje volt a tánciskolában, a barátaim hugainál és az
 462  3|         komolyan gondolkodni az élet és a halál problémája fölött.
 463  3|           Emlékszem rá, egy éjjel, amíg a háznép mélyen aludt körülöttem,
 464  3|              mélyen aludt körülöttem, s a tanyákról behallatszott
 465  3|          tanyákról behallatszott hozzám a kutyák ugatása, egyszerre
 466  3|                csak hideg borzongott át a hátamon arra a gondolatra,
 467  3|            borzongott át a hátamon arra a gondolatra, hogy nekem is
 468  3|           homlokkal nézegettem hajnalig a hálószobám mennyezetét.
 469  3|            hagyott el egy pillanatra se a megoldatlan probléma...
 470  3|              hogy talán félve gondoltam a halálra, hogy éjszaka rémeket
 471  3|               rémeket láttam, s hogy ez a töprenkedés szomorúvá vagy
 472  3|           egzisztencia utolsó fejezete, a pillanat, amikor a napsugártól
 473  3|            fejezete, a pillanat, amikor a napsugártól búcsút veszünk...
 474  3|            búcsút veszünk... Nem féltem a haláltól, de betegesen izgatott
 475  3|         haláltól, de betegesen izgatott a kiváncsiság, hogy mi lesz
 476  3|                 hogy mi lesz velünk, ha a szemünket behunyjuk? Amikor
 477  3|             szemünket behunyjuk? Amikor a színházból, a társaságból
 478  3|         behunyjuk? Amikor a színházból, a társaságból hazatértem,
 479  3|               sokszor hajnalig olvastam a nagy filozófusok munkáit,
 480  3|       filozófusok munkáit, belemerültem a vallásalapítók írásaiba,
 481  3|             írásaiba, kimeredt szemmel, a tudás vágyától remegve lapozgattam
 482  3|            vágyától remegve lapozgattam a világhírü természettudósok
 483  3|             logikával mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával
 484  3|                 öntudatnak, vagy nekik, a hasonlóképp nagyoknak és
 485  3|           nagyoknak és bölcseknek, akik a világegyetemben egy csodálatos
 486  3|               mely évezredek óta intézi a föld minden dolgát, meghagyva
 487  3|                meghagyva szívünkben azt a naiv örömet, hogy mindenki
 488  3|              naiv örömet, hogy mindenki a maga sorsa intézője. Néha
 489  3|               magam is úgy hittem, hogy a tagadók részén van az igazság,
 490  3|               néha áhítattal néztem föl a rejtelmes sötétségbe, ahol
 491  3|                 magával, Miklós bátyám, a kaszinóból eljöttem - hirtelen
 492  3|                 szemtől–szembe állhatok a megoldással, amelyet húsz
 493  3|               Itthon támadt az ötletem, a könyvtárszobában, amikor
 494  3| könyvtárszobában, amikor lefekvés előtt a teámat főztem. Föl szerettem
 495  3|             időmet... Húsz év óta izgat a kiváncsiság, hogy mi történik
 496  3|                  hogy mi történik velem a halálom után s még egyszer
 497  3|            jutott az eszembe, hogy akár a következő pillanatban mindent
 498  3|               szempillantás, egy nyomás a revolverem ravaszán - s
 499  3|                  be vagyok csípve attól a gondolattól, hogy ma éjjel
 500  3|               perc mulva le fog hullani a lepel a nagy titokról, -
 501  3|            mulva le fog hullani a lepel a nagy titokról, - szavamra
 502  3|        megérteni...~ ~Isten veled, hogy a viszontlátásig–e: azt csak
 503  4|                váci–utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen
 504  4|          kastélyból, amelynek mindeddig a nevét sem hallottam. A helységmutató
 505  4|        mindeddig a nevét sem hallottam. A helységmutató mindössze
 506  4|             mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a teljes
 507  4|           jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét Gerence–Szent–
 508  4|          Gerence–Szent–Tamásnak írják s a lakosság összes száma 359.
 509  4|                129 római katolikus és 9 a Mózes törvényét követi.
 510  4|            Mózes törvényét követi. Hogy a kis leány miképp került
 511  4|                azt eléggé megmagyarázza a következő levél, amelyet
 512  4|          pompásan betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon
 513  4|           kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével
 514  4|                engem makacsul elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk
 515  4|             ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigoru, templomszerü
 516  4|           természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent
 517  4|       kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent falaknak örökre búcsút
 518  4|          felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből s a társaságomban
 519  4|               velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán alig
 520  4|               alig fordul meg más, mint a mama mosolygós fésülőnője,
 521  4|      hamisítatlan kalandot, tudod abból a fajtából való kalandot,
 522  4|               volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki
 523  4|                 nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha te
 524  4|              kegyesen elküldenek hozzá, a Sopron megyei Dömjén–Gálosdra,
 525  4|            megyei Dömjén–Gálosdra, ahol a két leányával együtt elvonultan
 526  4|              nemesi kuriában, évhosszat a vendégeket várva, akik sűrűen
 527  4|                sűrűen állomást tartanak a helységben. Férfiú nem lévén
 528  4|            helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk
 529  4|             abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek
 530  4|         központi pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira
 531  4|       pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak,
 532  4|                Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni
 533  4|                 diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az ottani
 534  4|              ahol az ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok
 535  4|           ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas
 536  4|            kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi segédjegyző -
 537  4|                 fogadnak. Mama elkisért a központi pályaházba s könnyezve
 538  4|          pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, aki a maga
 539  4|             beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt
 540  4|           Azután egyedül maradtam abban a préselt, fekete zugolyban,
 541  4|          dómszerű üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe,
 542  4|                 borított vidékbe, amely a budai hegyek mögött elterül.~ ~
 543  4|            elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre állomást
 544  4|                öt percre állomást tart, a kupé elhomályosult ajtaja
 545  4|             fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos
 546  4|                 meg a nyilás előtt. Ezt a csinos poggyász–darabot
 547  4|     természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó nélkül,
 548  4|                 nélkül, büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre
 549  4|                mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott a
 550  4|                a terhemre volna, holott a valóságban - gondolhatod -
 551  4|             érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul
 552  4|                 hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem
 553  4|         szemeimet mereven nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul
 554  4|           makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy
 555  4|             kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns
 556  4|           Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel
 557  4|                  de ő föl sem vette ezt a szigoru vizsgálódást.~ ~-
 558  4|                 Majd hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta,
 559  4|          hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint
 560  4|               összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták s
 561  4|              egyszerre megindult belőle a szóáradat, tréfás vasúti
 562  4|                 hosszu évek óta volnánk a legintimebb ismeretségben.
 563  4|              vidáman, hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha
 564  4|             ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét kolostori
 565  4|      hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok távozta után
 566  4|          távozta után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való
 567  4|                 megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás.
 568  4|                 is mesélni kezdtem neki a kolostori életünk felől
 569  4|             mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével
 570  4|     meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek
 571  4|               egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt félénken
 572  4|                  Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet
 573  4|                szerepet játszani, hanem a jó forró hársfatea, amit
 574  4|                Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt okvetlen Brigittának
 575  4|              köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden
 576  4|                minden becsületes embert a sírba visznek... Hogy a
 577  4|                 a sírba visznek... Hogy a reuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~
 578  4|           kínozni fog, az bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között,
 579  4|              hegyláncolat között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe
 580  4|      hegyláncolat között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe
 581  4|              ijedten vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme,
 582  4|              vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme, teljes
 583  4|        borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, hogy valahol
 584  4|                hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó
 585  4|      megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondolni,
 586  4|                    Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyü magának
 587  4|              Könnyü magának tréfálni!~ ~A vonat mégis tovább baktatott
 588  4|                 s Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom) határozott
 589  4|               szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem minden régiójában
 590  4|              édes melegséget érezzek.~ ~A kezem után nyúlt, de én
 591  4|                el mindkettőt, nehogy ez a bolond fiu az ajkaihoz emelje.
 592  4|                 emelje. Jaj, mit szólna a mama, ha megtudná, hogy
 593  4|                   Patak–Berényen, amely a legközelebbi megállóhely,
 594  4|                 otthon leszek.~ ~Mintha a sors, akiről egyízben oly
 595  4|             maga is elborult volna erre a gondolatra, a vonat a nyilt
 596  4|                volna erre a gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre
 597  4|              erre a gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott.
 598  4|             pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat
 599  4|                 magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei,
 600  4|          magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői
 601  4|           akartak többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az
 602  4|          erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok
 603  4|           utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan
 604  4|        kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan szaladgáltak
 605  4|             szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a délután
 606  4|                De a segélymozdony, mely a délután folyamán megjött,
 607  4|              szerencsésen elhárították. A havas, szinte didergő vonat
 608  4|          fontolgatva, mintha még mindig a fölött töprenkednék: nem
 609  4|            ködös, csunya homály, amikor a patak–berényi állomásra
 610  4|          berényi állomásra bedöcögtünk. A kis földszintes, őrház formáju
 611  4|          állomás előtt föl volt gyujtva a zöld lámpás. A peronon néhány
 612  4|             volt gyujtva a zöld lámpás. A peronon néhány homályos
 613  4|                csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében.
 614  4|        ezüstcsattos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen
 615  4|       szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- Gondol–e rám
 616  4|            Isten áldja meg, Andor!...~ ~A kupé ajtaját fölnyitották
 617  4|                  örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan te
 618  4|                 első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett
 619  4|      szólították), hanem az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves
 620  4|            melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál -
 621  4|                 gondolkozzál - úgy van, a helyes nyomon vagy! Hogy
 622  4|             hogyne! Csak gondolj vissza a kolostorbeli táncestélyre,
 623  4|              kolostorbeli táncestélyre, a nagyságos névestéjének második
 624  4|            majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete Irma volt, aki
 625  4|       megjegyzéseket írt bele mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem
 626  4|          karjából s könnyek közt borult a nyakamba. Neki is azonnal
 627  4|                is azonnal eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba,
 628  4|                   Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, Istenem,
 629  4|            maradsz addig nálunk, míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~-
 630  4|                      Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében
 631  4|                 be:~ ~- Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, aki
 632  4|             Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, aki az úton nőtelen
 633  4|         meghajolt, s zavar nélkül nyúlt a kezem után:~ ~- Oh, hiszen
 634  4|                 e nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná,
 635  4|           teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is könnyen
 636  4|           könnyen megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben
 637  4|                 már ismerem önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt,
 638  4|          ismerem önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt, titkolózva
 639  4|               beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, hogy
 640  4|               haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről
 641  4|               estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod,
 642  4|            kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerü
 643  4|               vacsorát csaptak, amelyet a környék összes fiatalsága -
 644  4|             gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi
 645  4|         jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor volt
 646  4|               jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, -
 647  4|                 volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod
 648  4|       meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában végre nyugalomra
 649  4|         térhettem, sokáig szemembe tünt a világosság, amely a kastély
 650  4|                tünt a világosság, amely a kastély másik szárnyából
 651  4|      idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan házaspár még
 652  4|                 szomszédságomat most ez a sötét lelkű gonosztevő bitorolja.
 653  4|                 Szóval bánt, hogy ennek a leánynak már férje van,
 654  4|                 boldog asszonyt - ezért a szeretetreméltó gazemberért?”~ ~ ~ ~
 655  5|                                         A tömeggondnok.~ ~Samu, mint
 656  5|                 jobb szerette volna, ha a fiából kereskedő vagy iparos
 657  5|             összes díjait és jutalmait. A piaristák direktora az év
 658  5|                hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos pályától.~ ~Kinek
 659  5|                 Kerepesi–úti boltban, s a Hársfa–utcában lakott, egy
 660  5|            udvari szobában húzódott meg a fiatal jogász, s udvari
 661  5|               igen láthatott mást, mint a szemközt lakó divatárus
 662  5|             divatárus kisasszonyokat és a földszinten lévő kávémérést.
 663  5|       kávémérést. És vádolják bár Samut a legprózaibb lélekkel, ő
 664  5|                lélekkel, ő többet nézte a kávémérés otromba vajas
 665  5|                 vajas süteményeit, mint a kokett divatárus–leányokat.
 666  5|              divatárus–leányokat. Néha, a könyvei fölött ülve, ekként
 667  5|                  hogy minden uzsonnakor a kávémba apríthatnék egy
 668  5|               ifjukori barátainál, hogy a fiú hét különböző házban
 669  5|         különböző házban kapott ebédet, a hét különböző napján. Az
 670  5|           fényes ebédben volt része, de a többi napokon bizony nem
 671  5|                 igen étkezett úgy, mint a Vefour napi vendégei. Vacsorára
 672  5|                 egész családját. Atyja, a hitközség segélyével fürdőzni
 673  5|              korában együtt lakott vele a Bodzafa–utcában, de azóta
 674  5|       banküzletének hirdetéseit, melyek a lapok hátulsó oldalán oly
 675  5|             betükkel hívták föl magukra a közfigyelmet? Az Alster–
 676  5|                is az ő révén nyerte meg a bécsi községi sorsjegyek
 677  5|              gépész. Az ujságok kiírták a szerencsés nyerő nevét és
 678  5|               szerencsés nyerő nevét és a gépész hálálkodó levelet
 679  5|            hálálkodó levelet tett közzé a lapok nyiltterében. És az
 680  5|         becsülete még inkább emelkedett a nagyközönség szemében.~ ~
 681  5|                    Alster megfordult és a következő pillanatban keblére
 682  5|              velem együtt...~ ~Bementek a kioszkba és cognac–ot ittak.
 683  5|           látott még ilyen lakást. Maga a nagy, sötét, tükrös előszoba,
 684  5|                 sötét, tükrös előszoba, a függönyök, a kékfőkötős
 685  5|           tükrös előszoba, a függönyök, a kékfőkötős szobaleány, egy
 686  5|                fényes, parkettes szoba, a fekete zongora, melyen csodálatos
 687  5|         csodálatos girandole–ok álltak, a hűvös, nyugodt homály itt
 688  5|               hűvös, nyugodt homály itt a zajos Andrássy–út közelében -
 689  5|                szalonra és hálószobára. A szobalány bejelentette és
 690  5|                 az ajkai közt, nyájasan a kezét nyújtotta neki:~ ~-
 691  5|           Alster úr mondott el adomákat a régi időkből, mikor atyjával
 692  5|         fölkeltek, Alster úr csöngetett a szobaleánynak.~ ~- Mondja
 693  5|           szobaleánynak.~ ~- Mondja meg a kisasszonynak, - szólt, -
 694  5|                    szólt, - hagyja abba a zongorázást és jöjjön be
 695  5|                lépteket hallott Samu és a függönyön át egy tizenöt
 696  5|                 nézte végig az idegent. A leány szőke volt és kékszemü
 697  5|           himzett kötényt viselt, amely a vállát is átfogta. Alster
 698  5|             átfogta. Alster úr átölelte a leányt és ezt mondta:~ ~-
 699  5|              magaviseletü, de nem tudja a természettant. Pedig mit
 700  5|             természettant. Pedig mit ér a szépség és a jó magaviselet,
 701  5|               Pedig mit ér a szépség és a jó magaviselet, a kellő
 702  5|            szépség és a jó magaviselet, a kellő természettani ismeretek
 703  5|     jelenlétében oktatni fogod Margitot a reális tudományokban. Nos,
 704  5|              leányom, nyujts csak kezet a jövendőbeli tanítódnak!~ ~
 705  5|                  mégsem volt boldogabb. A kávémérés sütemény–mammutjait
 706  5|       elhanyagolta és este gyakran járt a szinházba. A Feuillet Odiot
 707  5|               gyakran járt a szinházba. A Feuillet Odiot Maxime–ján
 708  5|           papirra jövendő drámái címét. A Hársfa–utca levegője, szatócsboltjai,
 709  5|             nénike napokig nem hallotta a szavát, mert Samu korán
 710  5|              késő éjfélig sem hunyta be a szemét. Meghallott minden
 711  5|           Meghallott minden csöngetést, a házmester álmos baktatását,
 712  5|             házmester álmos baktatását, a kávémérésben tivornyázó
 713  5|                Úgy rémlett neki, hogy ő a valódi Odiot Maxime, mert
 714  5|          magasabban áll ő fölötte, mint a büszke Laraque Margit a
 715  5|                 a büszke Laraque Margit a szegény, nemes ifju fölött...~ ~
 716  5|                fölött...~ ~Valahányszor a tanítási órák végük felé
 717  5|               örökké itt ülhetnék ebben a ragyogó lakásban és a szőke
 718  5|             ebben a ragyogó lakásban és a szőke tanítványom zongorázását,
 719  5|                    Samut néha meghívták a vasárnapi ozsonnákra, mikor
 720  5|             vasárnapi ozsonnákra, mikor a világos, ibolyaillatu ebédlőben
 721  5|               csapat fiatal leánynak és a kisasszonyok bátyjainak
 722  5|              ilyenkor egyedül ment haza a keskeny terézvárosi utcákon
 723  5|              terézvárosi utcákon át, ha a kis boltokban sajtot, szalámit
 724  5|                 minden, milyen boldogok a gazdag emberek!~ ~Nyáron
 725  5|               Margittal órákig kóborolt a zöld fák között, együtt
 726  5|               között, együtt ebédeltek, a villa teraszáról együtt
 727  5|                teraszáról együtt nézték a sétálókat. De szeptemberben
 728  5|                    Samu ismét hallgatta a csöngetést, a házmester
 729  5|                 hallgatta a csöngetést, a házmester kemény lépteit,
 730  5|               házmester kemény lépteit, a becsípett bérkocsisok kurjantását.
 731  5|                bérkocsisok kurjantását. A szíve elszomorodott és ezt
 732  5|             kegyelmével tönkre juttatná a Margit atyját. Ha nem volna
 733  5|             atyját. Ha nem volna egyebe a rajta levő szoknyánál, ha
 734  5|              szeretem...~ ~De fájdalom, a jó Isten ma már nem kedveli
 735  5|                Isten ma már nem kedveli a népmesei motívumokat. Margitnak
 736  5|            Margitnak sokkal többje volt a rajta levő ruhájánál, sőt
 737  5|               rajta levő ruhájánál, sőt a kelengyéje is ki volt állítva
 738  5|                 pompás asztalfutókat és a konyharuháinak csodájára
 739  5|              Belváros és Lipótváros. És a népmesék hősnői nem is kapnak
 740  5|                 kashmir–pongyolákat. És a népmesék hősnőit nem esketik
 741  5|              érkezik négyszáz telegram, a világ minden tájékáról.~ ~
 742  5|              tájékáról.~ ~Margit, mikor a bécsi úrnak, aki atyja cégébe
 743  5|                tette kis kesztyűs kezét a Samu erős tenyerébe és így
 744  5|           házamban is sokat látom, mert a férjem is igazán kedveli
 745  5|                   Ki ne emlékeznék arra a szenzációs esetre, mikor
 746  5|               őszi napon csődbe került? A kétmilliónyi passzivával
 747  5|                forintnyi aktiv vagyon s a nagy, európai hírű bankcég
 748  5|               csapatát rántotta magával a kisebb vidéki kereskedőknek.
 749  5|               heteken át nem mozdult ki a lakásából és Bay Leon, a
 750  5|                a lakásából és Bay Leon, a veje, ki a rossz nyelvek
 751  5|                 és Bay Leon, a veje, ki a rossz nyelvek szerint úgyszólván
 752  5|             úgyszólván egyedül kergette a céget a bukás örvényébe,
 753  5|                egyedül kergette a céget a bukás örvényébe, nyomtalanul
 754  5|         sakkozott reggeltől estig, mert a fia az egész családot Budapestre
 755  5|          hozatta. Samuka búcsút mondott a Hársfa–utcának és a Nádor–
 756  5|             mondott a Hársfa–utcának és a Nádor–utca egy üveges folyosóján
 757  5|               angol pantallókat viselt. A Lipótváros megsüvegelte
 758  5|                 megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon belül
 759  5|           olyanfélét is suttogtak, hogy a city képviselői székébe
 760  5|              így szólott magában, mikor a legbelső irodában forgatta
 761  5|       tizenötéves leányokat taníthatnék a természettanra...~ ~Kilenc
 762  5|                   Nem ismer? - kérdezte a vendég.~ ~Samuka, a nagy,
 763  5|            kérdezte a vendég.~ ~Samuka, a nagy, hírneves Samu fölugrott.~ ~-
 764  5|         szépségében is megmaradt valami a leányos bájból, a kis Margit
 765  5|                valami a leányos bájból, a kis Margit édes gráciájából,
 766  5|           akivel együtt járta be valaha a wörthi tó partjait. De még
 767  5|                 az ozsonna–asztalt, aki a zongora mellett operett–
 768  5|          operett–keringőt játszott, míg a többiek táncoltak.~ ~Margit
 769  5|           Margit így szólott:~ ~- Tudja a mi nagy szomorúságunkat,
 770  5|                Azért jöttem önhöz, hogy a hozományomat és kelengyémet
 771  5|                 mert az engem illet meg a tömegből. Talán segítségemre
 772  5|         asszonyom, kilenc éve várom azt a napot, amelyen megvallhatom,
 773  5|               forintnyi hozománya volt, a kelengyéjén kívül. Mint
 774  5|           többje egyetlen szoknyájánál. A zsúrjaira nem jártam el,
 775  5|                holott biztosított, hogy a kedves férje is kedvel,
 776  5|            Samuban nem volt többé semmi a napokat evő diákból. Papirt
 777  6|                                         A leves.~ ~A nyolcvanéves
 778  6|                              A leves.~ ~A nyolcvanéves Sárosdy János,
 779  6|            lelencház céljaira. Minthogy a nagy lelkek titkos processzusai
 780  6|            processzusai mindig érdeklik a gondolkodó közönséget, bizonyára
 781  6|               mint tíz éve együtt lakik a vejével és a leányával.
 782  6|               együtt lakik a vejével és a leányával. Mikor a katonai
 783  6|           vejével és a leányával. Mikor a katonai liferálások mezejéről
 784  6|                 pompás kis palotát vett a Dessewffy–utcában s a vasrácsos
 785  6|              vett a Dessewffy–utcában s a vasrácsos kapu tükörüvege
 786  6|        borotvált képü portást állított. A járatlanok mágnáspalotának
 787  6|       járatlanok mágnáspalotának nézték a házat, főképp olyankor,
 788  6|                 főképp olyankor, amidőn a Sárosdy János veje, Gyoroky
 789  6|             Emil kamarás úr ő méltósága a feleségével délutánonként
 790  6|              délutánonként kikocsizott. A nábob vénségéig lókupec
 791  6|            vénségéig lókupec maradt, de a leányait, kivétel nélkül,
 792  6|               leányait, kivétel nélkül, a közélet kitünőségeihez adta
 793  6|                 adta feleségül. Zsuzska a legfiatalabb, valami fürdőhelyen
 794  6|           Gyoroky Emilbe, aki akkoriban a galamblövő–versenyen negyvenhatos
 795  6|                  s diadallal vitte haza a Ferdinánd Oszkár főherceg
 796  6|                főherceg arany-serlegét. A verseny után bál volt s
 797  6|                 után bál volt s Gyoroky a szőke Sárosdy Zsuzskával
 798  6|             Sárosdy Zsuzskával táncolta a kotillont. Az Isten tudja,
 799  6|            megyek Gyoroky kamaráshoz.~ ~A nábob, aki már megszokta,
 800  6|                 telehintette paprikával a levesét, aztán közömbösen
 801  6|                   Tehát ismét megengedi a gondviselés, hogy egy léhűtő
 802  6|              adósságait kifizessem...~ ~A kifakadás nem volt túlzott,
 803  6|            forintot áldozott arra, hogy a veje fiatalkori bűneinek
 804  6|          Zsuzska volt az utolsó leánya, a házaspár nem költözött el
 805  6|                 pompásan berendezkedett a Dessewffy–utcai palota első
 806  6|              szobát tartott meg magának a földszinten, míg Gyorokyék
 807  6|               az udvart, az istállót és a kocsiszíneket.~ ~- Remélem,
 808  6|               ebédelsz velünk, - mondta a fiatalasszony az apjának.~ ~
 809  6|             fiatalasszony az apjának.~ ~A háztartást tényleg így rendezték
 810  6|               büszkén elmondhatta, hogy a világegyetemben ő ad ki
 811  6|               ki az ebédjére legtöbbet; a fertályfont hús, amit naponként
 812  6|          forintjába került egy éven át. A fiatalok vadászkocsin rándultak
 813  6|                rándultak ki barátaikkal a lóversenyre, télen villát
 814  6|      lóversenyre, télen villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal,
 815  6|              szakáccsal népesítették be a budapesti palotácskát.~ ~
 816  6|                 Sárosdy szótlanul nézte a költekezést, a vagyona kibirta
 817  6|          szótlanul nézte a költekezést, a vagyona kibirta ezeket a
 818  6|                a vagyona kibirta ezeket a kis érvágásokat, de a volt
 819  6|            ezeket a kis érvágásokat, de a volt lókupec egész keserűsége
 820  6|       keserűsége feltámadt benne, mikor a veje, vagy a leánya észrevétették
 821  6|               benne, mikor a veje, vagy a leánya észrevétették vele,
 822  6|                 nagyságolta. Délben, ha a fiatalok valamivel tovább
 823  6|             valamivel tovább elmaradtak a rendes időnél, s ő éhesen
 824  6|        ebédlőben, haragosan becsöngette a szobaleányt.~ ~- A méltóságos
 825  6|          becsöngette a szobaleányt.~ ~- A méltóságos asszony nem hagyta
 826  6|                tálaljanak nekem odalenn a nappali szobában. A méltóságos
 827  6|             odalenn a nappali szobában. A méltóságos asszony pedig
 828  6|              apósa zsörtölődéseit, mint a felnőtt ember, aki valami
 829  6|                mérgelődjék, mert ez árt a szervezetnek... Inkább fogadja
 830  6|               forinttal Numa II–őt...~ ~A fiatalasszony pedig mosolyogva
 831  6|                 nyugodj bele abba, hogy a vőd előkelő gentleman...~ ~
 832  6|                szó nélkül vonult vissza a hálószobája kanapéjára,
 833  6|           hálószobája kanapéjára, s míg a lábait gondosan betakargatta
 834  6|            lábait gondosan betakargatta a különböző plüssökbe és prémekbe,
 835  6|        különböző plüssökbe és prémekbe, a bosszúvágytól csillogó szemmel
 836  6|              hosszú cikkek jelentek meg a lapokban az öreg Sárosdy
 837  6|            Sárosdy János bőkezűségéről. A nábob ugyanis előkereste
 838  6|                nábob ugyanis előkereste a címjegyzéket, s az első
 839  6|            jótékonysági egyletnél, mely a szemébe akadt, negyven vagy
 840  6|               koronás alapítványt tett. A palotában egymást érték
 841  6|                 palotában egymást érték a deputációk, feketekabátos
 842  6|            Jánost jókedvében teremtette a magyarok Istene; a kamarás
 843  6|           teremtette a magyarok Istene; a kamarás pedig, mikor egyedül
 844  6|          mordult az apósára:~ ~- Inkább a gyerekeinek adná a pénzét,
 845  6|               Inkább a gyerekeinek adná a pénzét, semhogy mindenféle
 846  6|    tisztességesen eltemettethetjük...~ ~A nábob sunyi pillantással
 847  6|               van az olyan pénzen, amit a szegényeknek és a nyomorultaknak
 848  6|                  amit a szegényeknek és a nyomorultaknak adunk...~ ~
 849  6|               nyomorultaknak adunk...~ ~A tavaszi lóversenyek idején
 850  6|                idején Gyoroky egész nap a trainer–telepeken futkosott
 851  6|                  hogy Pitt–tel megnyeri a derbit, - az amúgy is gyenge
 852  6|              rend fenekestül fölfordult a Sárosdy–palotában. A fiatalasszony
 853  6|         fölfordult a Sárosdy–palotában. A fiatalasszony kora hajnalban
 854  6|        hajnalban kelt, gyorsan feltűzte a haját, s rövid reggeli után
 855  6|            hajtatott ki férjével együtt a reggeli galoppokra. Néha
 856  6|             búcsúzás nélkül lerándultak a tiszaháti birtokukra. Az
 857  6|            jóformán senki sem törődött, a lánya néha sietve homlokon
 858  6|               sietve homlokon csókolta, a veje csak minden ötödik–
 859  6|               többnyire egyedül ebédelt a földszinti lakásában s mivel
 860  6|            földszinti lakásában s mivel a szakács előtt se örvendett
 861  6|                 ugyancsak irtózott.~ ~- A méltóságos úr meg fogja
 862  6|                 meg fogja keserülni ezt a viselkedést, - mondta ebéd
 863  6|            pihenni tért.~ ~Három nappal a derbi előtt, a Sárosdy–palotában
 864  6|             Három nappal a derbi előtt, a Sárosdy–palotában a kulcsárné
 865  6|              előtt, a Sárosdy–palotában a kulcsárné is a lovakról
 866  6|                palotában a kulcsárné is a lovakról beszélt. Az inasok
 867  6|             lovakról beszélt. Az inasok a sportujságokat bujták, a
 868  6|                a sportujságokat bujták, a lovászok - különböző álnevek
 869  6|            alatt - fogadásokat kötöttek a bookmakereknél, a Gyoroky–
 870  6|              kötöttek a bookmakereknél, a Gyoroky–pár pedig az ebéd
 871  6|             fintorgatta az orrát, mikor a levesét kanalazni kezdte.~ ~-
 872  6|                meg előtte, - mondja meg a nagyságos szakács úrnak,
 873  6|                úrnak, hogy charlatán... A méltóságos úr lehet, hogy
 874  6|               méltóságos úr lehet, hogy a hideg levest szereti, én
 875  6|              levest szereti, én azonban a paraszt izlésemmel megszoktam,
 876  6|             izlésemmel megszoktam, hogy a leves megégesse a szájamat...
 877  6|                  hogy a leves megégesse a szájamat... Itt van különben
 878  6|                adag tisztességes levest a legközelebbi vendéglőből...~ ~
 879  6|               gúnyos mosollyal vette át a tíz krajcárt, a fiatalasszony
 880  6|                vette át a tíz krajcárt, a fiatalasszony azonban elsápadt
 881  6|          fiatalasszony azonban elsápadt a haragtól.~ ~- Tegye le a
 882  6|                a haragtól.~ ~- Tegye le a pénzt és vigye ki a tányérokat.
 883  6|            Tegye le a pénzt és vigye ki a tányérokat. Azt hiszem,
 884  6|           nagyságos úr csak tréfál...~ ~A kamarás, aki mindeddig egy
 885  6|           elfoglalva, szintén felütötte a fejét a papirról.~ ~- Édes
 886  6|               szintén felütötte a fejét a papirról.~ ~- Édes öregem, -
 887  6|              nem beszélne ostobaságokat a cselédjeim előtt... Ha maga
 888  6|            szoktam meg az ilyesmit...~ ~A vén ember alázatosan meghajolt,
 889  6|             Ezennel bocsánatot instálok a méltóságos úrtól, amiért
 890  6|               lesz panasza ellenem...~ ~A kamarás ebéd után nem fogott
 891  6|               fogott kezet az apósával, a fiatalasszony pedig sértődve
 892  6|               sértődve nyujtotta csókra a homlokát. A nábob összezsugorodva
 893  6|            nyujtotta csókra a homlokát. A nábob összezsugorodva haladt
 894  6|               összezsugorodva haladt le a lépcsőkön, s mikor a szobája
 895  6|                 le a lépcsőkön, s mikor a szobája ajtaját bezárta
 896  6|       titokzatosan elmosolyodott...~ ~- A méltóságos úr meg fog pukkadni, -
 897  6|               mellett helyet foglalt.~ ~A következő vasárnap gyönyörü
 898  6|            gyönyörü cikkek jelentek meg a napilapokban az öreg Sárosdy
 899  6|             öreg Sárosdy nagy szívéről. A nábob, aki nemes gondolkozásának
 900  6|                küldött Laczffy grófnak, a lelencház–egyesület elnökének. “
 901  6|            kísérő levelében, - hogy ezt a csekélységet az Excellenciád
 902  6|           rendelkezésére bocsáthatom, s a magam részéről is elősegíthetem
 903  6|            elősegíthetem némiképp, hogy a szegény lelencekből tisztességes
 904  6|             polgárokat neveljenek... Ha a gondviselésnek úgy tetszik,
 905  6|            nemesszívü egyesületüket.”~ ~A következő hét elején, -
 906  6|                nyakhosszal második lett a bécsi derbin, - mágnásokból
 907  6|             álló küldöttség tisztelgett a Sárosdy–palota szalonjában.
 908  6|             Sárosdy–palota szalonjában. A nábob a veje és leánya társaságában
 909  6|             palota szalonjában. A nábob a veje és leánya társaságában
 910  6|             leánya társaságában fogadta a megjelent urakat s mialatt
 911  6|       lendületes beszédben köszönte meg a nemesszívü adományt, titokban
 912  6|         adományt, titokban odasandított a kamarás felé.~ ~- A méltóságos
 913  6|        odasandított a kamarás felé.~ ~- A méltóságos urat most megütheti
 914  6|          méltóságos urat most megütheti a guta, - mondta magában,
 915  6|                mondta magában, miközben a szíve csaknem kicsordult
 916  6|                szíve csaknem kicsordult a gyönyörűségtől...~ ~ ~
 917  7|                                         A férj.~ ~Szalóky, aki irnok
 918  7|                 Szalóky, aki irnok volt a szolgabíróságnál, egy vasárnap
 919  7|          vasárnap délben arra tért haza a hivatalból, hogy az udvart
 920  7|              hatalmas patália veri föl. A felesége, akit Szalóky földöntúli
 921  7|             harsogó polémiát folytatott a szomszédos rendőri tollnoknéval,
 922  7|                lépett az udvarba, mikor a tollnokné ezt kiáltotta
 923  7|                 tollnokné ezt kiáltotta a feleségének:~ ~- Ha nem
 924  7|                hallgat, rögtön odavágom a ténsasszonyhoz ezt a cirokseprőt!~ ~
 925  7|           odavágom a ténsasszonyhoz ezt a cirokseprőt!~ ~Szalóky erre
 926  7|           szájas kígyó”–nak minősítette a rendőri tollnoknét. A dühös
 927  7|       minősítette a rendőri tollnoknét. A dühös asszony erre láthatólag
 928  7|                  csöndesen lebocsátotta a cirokseprőt, s míg az irnokné
 929  7|                gúnyosan közelebb hajolt a harciasan berzenkedő Szalókyhoz.~ ~-
 930  7|               arra ügyelne inkább, hogy a felesége ne szarvazza föl
 931  7|              tudja, csak épp maga dugja a fejét strucc módjára a homokba.~ ~-
 932  7|            dugja a fejét strucc módjára a homokba.~ ~- Asszony, kiről
 933  7|             ordította Szalóky, miközben a tollnoknét vaserővel megragadta.~ ~
 934  7|                irnok kezei közül, aztán a fojtogatástól sápadtan folytatta:~ ~-
 935  7|                    Amíg maga ott körmöl a hivatalban, addig Gály itt
 936  7|              addig Gály itt settenkedik a menyecske körül. Az egész
 937  7|              körül. Az egész ház tudja, a cselédek is - csak maga
 938  7|              aztán szó nélkül besurrant a lakásába. Az ebédnél egyre
 939  7|         lakásába. Az ebédnél egyre csak a feleségét nézte: a karcsu,
 940  7|                 csak a feleségét nézte: a karcsu, rózsásarcu asszonykát,
 941  7|                 leányára szerencse volt a szolgabírósági irnokkal
 942  7|                Miképp is lehetett, hogy a kívánatos ifju teremtés
 943  7|                 teremtés neki szentelje a szépségét és az életét?
 944  7|               fog ébredni az álmából; s a reggel ime könyörtelenül
 945  7|              könyörtelenül megérkezett. A szegény irnok, aki huszonöt
 946  7|                 aki talán születése óta a munkának és a kötelességnek
 947  7|             születése óta a munkának és a kötelességnek élt, attól
 948  7|     kötelességnek élt, attól félt, hogy a legelső falat a torkán akad;
 949  7|              félt, hogy a legelső falat a torkán akad; de az ebéd
 950  7|           Szalóky ebéd után megcsókolta a feleségét, aztán szivarra
 951  7|           szivarra gyujtott és kisétált a levegőre. Céltalanul kószált
 952  7|              Céltalanul kószált ide–oda a városban, kétszer megkerülte
 953  7|            érseki parkot, majd benézett a kávéházba, hogy újságot
 954  7|                  hogy újságot olvasson. A betűk azonban szétfolytak
 955  7|               betűk azonban szétfolytak a szeme előtt. - Mit tegyek? -
 956  7|                  Mit tegyek? - gondolta a nyomorult irnok fulladozva.
 957  7|          tartozott ama hősök közé, akik a hűtelen asszonyt megfojtják,
 958  7|              mellének szögezhette volna a revolvert; hiszen egy napig
 959  7|              napig se tudott volna élni a szépséges felesége nélkül. -
 960  7|            gondolta bánatosan, miközben a kávéját kifizette a főpincérnek.
 961  7|            miközben a kávéját kifizette a főpincérnek. Egy darabig
 962  7|                 darabig még ott kószált a piaci lámpa körül, aztán
 963  7|              egyszerre csak odavetődött a megyeház elé. A portánál
 964  7|             odavetődött a megyeház elé. A portánál álló hajdu bizalmasan
 965  7|           ötlete támadt.~ ~- Itthon van a tekintetes főszolgabíró
 966  7|             főszolgabíró úr? - kérdezte a pöfékelő Tóth Jánostól.~ ~-
 967  7|           végeztek az ebéddel, - mondta a zsinóros Tóth János.~ ~Gály,
 968  7|            zsinóros Tóth János.~ ~Gály, a főszolgabíró, a megyeház
 969  7|                   Gály, a főszolgabíró, a megyeház második emeletén
 970  7|                második emeletén lakott. A dúsgazdag úr csak passzióból
 971  7|               csak passzióból szolgálta a vármegyét, a székház istállójában
 972  7|       passzióból szolgálta a vármegyét, a székház istállójában hat
 973  7|          székház istállójában hat lova, a kocsiszínben három fogata
 974  7|            mintagazdaság volt. Gály már a parlamentbe is bejuthatott
 975  7|                volt hajlandó elcserélni a nagyvárosi tucatpozicióval.
 976  7|           tucatpozicióval. Szalóky, míg a szőnyeges márványlépcsőn
 977  7|                 homlokkal fogódzott meg a bársonyos karfában, mert
 978  7|               összeesik.~ ~- Itthon van a tekintetes főszolgabíró
 979  7|                 kérdezte az előszobában a hajdútól.~ ~György huszár
 980  7|                s Szalóky pár perc mulva a főszolgabíró úr barátságos
 981  7|          jóravaló férfiu kéglit játszik a polgári olvasókörben?~ ~
 982  7|                üres pohárba bort öntött a vendége számára, Szalóky
 983  7|                 zavartan motyogott:~ ~- A Dénes–ügy miatt bátorkodtam...
 984  7|                ügy miatt bátorkodtam... a csengőd–pusztai verekedés
 985  7|                 délben hazavittem... de a csendőrök jelentése ott
 986  7|          csendőrök jelentése ott maradt a kancelláriában... Mivel
 987  7|           kancelláriában... Mivel pedig a tárgyalás holnap reggelre
 988  7|               reggelre van kitűzve...~ ~A főszolgabíró hangosan elnevette
 989  7|                  hát emiatt zavarta meg a vasárnapját? Szalóky apám,
 990  7|               most egyszerre elfutották a könnyek, keze, amelyben
 991  7|                 könnyek, keze, amelyben a boros poharat tartotta,
 992  7|       főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam,
 993  7|                 De most hallottam, hogy a feleségem megcsal s hogy
 994  7|                feleségem megcsal s hogy a tekintetes főszolgabíró
 995  7|                 úr hozzánk jár, amíg én a hivatalban körmölök... Azért
 996  7|                     Gály arcáról eltünt a jókedvü mosolygás, a főszolgabíró
 997  7|             eltünt a jókedvü mosolygás, a főszolgabíró fölegyenesedett
 998  7|            főszolgabíró fölegyenesedett a székében s ridegen, száraz
 999  7|                     Tehát miért jött?~ ~A Szalóky ábrázatán keserves
1000  7|                végig, reszkető karjával a Gály fehér keze után nyúlt,