Rész

 1  1|          az ember akár meghalhatna maga miatt. Két és háromnegyed
 2  1|          szólott.~ ~- Végre is, ha maga akarja...~ ~- Megteszi?~ ~
 3  1|       imitált kalapot s mindenki a maga feleségének tart... Éjfél
 4  1|         két hónap alatt teljesen a maga részére hódította a szép,
 5  1|       rákhoz, a Tavaszmező–utcába? Maga édes, sokkal édesebb, mint
 6  1|            tegyen el két adagot.~ ~Maga is végigbetűzte az étlapot
 7  1|          szaladt ki és be, egyszer maga a zömök, piros vendéglős
 8  2|        emelte föl a poharát.~ ~- A maga egészségére, Bossányi!~ ~
 9  2|       bujta. Úgy látszik, komolyan maga elé tűzte, hogy a viruló
10  3|          fejbe lövöm magamat.~ ~Ha maga, kedves Miklós bátyám, aki
11  3|         fejbelövöm magamat? Nehogy maga is azt gondolja, kedves
12  3|            örömet, hogy mindenki a maga sorsa intézője. Néha magam
13  4|      beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt
14  4|            dolgozatot készítettem, maga is elborult volna erre a
15  5|           látott még ilyen lakást. Maga a nagy, sötét, tükrös előszoba,
16  5|                Köszönöm, köszönöm, maga jó volt hozzám mindig...
17  6|           a cselédjeim előtt... Ha maga miatt nem is, de én miattam,
18  6|            szobája ajtaját bezárta maga mögött, egyszerre titokzatosan
19  7|         Jobb lenne, - mondta, - ha maga is arra ügyelne inkább,
20  7|           Mindenki tudja, csak épp maga dugja a fejét strucc módjára
21  7|       sápadtan folytatta:~ ~- Amíg maga ott körmöl a hivatalban,
22  7|        tudja, a cselédek is - csak maga nem. Jöjjön egyszer haza
23  7|          ha csakugyan elkergeti? Ő maga is mellének szögezhette
24  7|         vasárnapját? Szalóky apám, maga nagy bolond...~ ~Az irnok
25  7|         gyorsabb és biztosabb.~ ~- Maga? Nem gondolja, Szalóky apám,
26  7|     Egyébként én azt sem bánom, ha maga jónak látja...~ ~Az irnok
27  8|            nem szeret...~ ~- Egek, maga a huszárt szereti...~ ~-
28  8|    megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet–
29  8| beszélgetniük...~ ~- Dehogy; nincs maga előtt titkunk...~ ~Rátértek
30  8|          álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~-
31  9|         vállat vont, aztán kirúgta maga alól a széket és elrohant.
32 10|        hiszi, hogy törődnek ezek a maga színészkedésével?~ ~- Ebugattát,
33 10|      Miskolcon a színpadra lépett. Maga Sz. Pataky János a helyi
34 10|           cédulák fekete számai... Maga úr, a súgó, öt perccel félhét
35 11|            elkészül.~ ~Fölültetett maga mellé a bakra és gyorsan
36 11|         lelkecském, hogyan képzeli maga, hogy én egy szép leány
37 12|          kottáit leírja, kell hogy maga is szépasszonyoknak udvaroljon
38 12|         motivumait. A zene muzsája maga is bohém asszony s meg tudja
39 12|           üzletre tesz szert, mert maga a muzeum ezreket fog önnek
40 13|         volna... De akit szeretek, maga is egy király lánya...~ ~
41 13|        akaratos fruskára... Azután maga is elcsüggedve suttogta:~ ~-
42 14|    gőzmalomhoz, Heinrichné asszony maga állt ki délelőttönkint a
43 14|      biztosítva van. Sós úr később maga is kijelentette, hogy Erzsikét
44 14|               Legyünk igazságosak: maga se magához menne feleségül,
45 14|        fogja hát küldeni a teát és maga akár kilenc után lefekhetik...~ ~-
46 14|       krajcárért ibolyát vett... A maga ötvenforintos bukétája nem
47 14|           pávákkal firkálta tele a maga francia regényeit?... Pajkos
48 14|        karba öltve mentünk haza és maga az utolsó tíz krajcárjáért
49 14|   steppeltem odahaza a varrógépen, maga pedig egész este ott lebzselt
50 14|             kissé remegve kutattam maga után a násznép között...~ ~
51 15|                 Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág, hát én
52 15|    kerekségén, de neki is megvan a maga bogara. Az a bogara, hogy