Rész

 1  1| háztulajdonos leánya volt, Freywald pedig uralkodott a börzén. A kissé
 2  1|         Német merészen szólott:~ ~- Pedig küldtem meghívót a cimedre.~ ~-
 3  2|          szólt baljóslatúlag, - itt pedig barátom, bonvivant szinész!~ ~
 4  4|            kell?~ ~- Egész nap.~ ~- Pedig az idő nem valami barátságos.~ ~
 5  5|            napi vendégei. Vacsorára pedig abszolute nem telt bőven,
 6  5|          nem tudja a természettant. Pedig mit ér a szépség és a jó
 7  6|      szobában. A méltóságos asszony pedig ebédeljen, ha neki tetszik,
 8  6|             őt...~ ~A fiatalasszony pedig mosolyogva simogatta meg
 9  6|          magyarok Istene; a kamarás pedig, mikor egyedül maradtak,
10  6|       bookmakereknél, a Gyoroky–pár pedig az ebéd fölött ismeretlen
11  6|           apósával, a fiatalasszony pedig sértődve nyujtotta csókra
12  7|            kötött házasság, Szalóky pedig folytonosan úgy érezte,
13  7|          állott, tamáshegyi birtoka pedig igazi mintagazdaság volt.
14  7|            vendége számára, Szalóky pedig zavartan motyogott:~ ~-
15  7|             kancelláriában... Mivel pedig a tárgyalás holnap reggelre
16  7|              engem, hitvány ördögöt pedig a poklokra kerget... A főszolgabíró
17  7|           vonaglott, a főszolgabíró pedig elgondolkodva tovább füstölt.
18  7|         megírta a levelet, az irnok pedig félénken közelebb sompolygott
19  8|           mint egy akadémikus, Ádám pedig könnyelmű, mint egy gamin.
20  8|             hirtelen fölriadt, Ádám pedig nevetve megkérdezte tőle:~ ~-
21  8|      gyújtottak, csevegtek; Klárika pedig fölállt a helyéből:~ ~-
22  9|             mentegetőzéseit, később pedig affektáló nyugalommal ezt
23 10|     direktor szárazan, - a többivel pedig nem törődik...~ ~Csapó tehát
24 10|          izben kifogták. És Alridge pedig egy alkalommal kijelentette,
25 11|             rám csillogó szemét, én pedig elmondtam neki a szerelmi
26 11|           lakott a székvárostól, én pedig mint vakációzó diák, odahaza
27 11|             aranyos nap, októberben pedig Német oltárhoz vezette a
28 11|       kemény, érdes kezeimet, Anica pedig halványan rebegte:~ ~- Istenem,
29 11|            Menyasszonykorom derekán pedig kerek öt napig duzzogtam,
30 11|   megsárgult fogalmazványait, Anica pedig az én rapszódiáimat rendezgeti
31 12|  dohányzóasztal japáni kazettájában pedig vékony orosz cigaretták
32 12|         Hogy is hívják, - mondta, - pedig bizony Isten tudtam még
33 12|           üres poharat, a házigazda pedig így szólt:~ ~- Ebből fog
34 12|       Mindnyájan felálltak, az inas pedig kitárta a dohányzószalon
35 12|           hátrált egy lépést, utóbb pedig hangosan felszisszent. Mert
36 12|            háta mögé állt, Croce úr pedig egy vértanu szelídségével
37 12|             a télikabátot, Croce úr pedig néhány pohár bor után így
38 12|         csillogó pénzdarabot. Utóbb pedig óvatosan lyukat téptem a
39 12|             egy sündisznó. Croce úr pedig fölemelte a poharát és így
40 13|       fellegek úsznak, a kis leánya pedig egy makacs kis perszóna,
41 13|           elcsüggedve suttogta:~ ~- Pedig te vagy a legszebb, a legjobb,
42 14|            konyhába, a lányok közül pedig ki a zeneakadémiát, ki a
43 14|        mulva feleségül veszi, - még pedig azért másfél év múlva, mert
44 14|             nélkül elrohant, - este pedig targoncást küldött az ott
45 14|       láttam a leánykori ideálomat, pedig sokszor álmodozva gondolok
46 14|            szivarra gyujtott, utóbb pedig, mikor az előszoba csöngettyűjét
47 14|           szivarra, Erzsike asszony pedig fölöttébb csodásan lóbálgatta
48 14|          odahaza a varrógépen, maga pedig egész este ott lebzselt
49 14| melankólikusan elhallgatott, Sós úr pedig alázatosan így felelt:~ ~-
50 15|   bemutassam neked. Ez a csinos fiú pedig Gál huszárhadnagy, a szomszédos
51 15|       lökdösték egymást, Bossányiné pedig (a másik mama) szende ártatlansággal