Rész

 1  1|        vigyázzon, még baj lesz...~ ~- Hát talán azt akarja, hogy ne
 2  3|        nyaralója... Ha kedvem tartja, hát a saját yachtomon rándulhatok
 3  3|         érthetetlen és fölfoghatatlan hát így első hallásra, hogy
 4  3|              úrtól, a tanítómtól:~ ~- Hát Burkus, a mi házőrző kutyánk,
 5  3|         ravaszán - s ha van túlvilág, hát egyszerre ott termek benne.
 6  3|             Ej, kedves Miklós bátyám, hát igazán olyan fontos dolog
 7  3|               meghalt; megszomorítani hát az önző kiváncsiságommal
 8  4|    megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát olyan nyomorultnak látszom? -
 9  4|          Istenem, Istenem, mit tegyek hát?~ ~- Oh, fiam, azon nagyon
10  4|      Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly
11  4|    fölkiáltani: “Csaló, csaló, csaló! Hát ön, egy ilyen édes asszony
12  5|             így szólott:~ ~- Diktálja hát az igényeit, nagyságos asszony!...~ ~ ~
13  6|          dobálja... Ha így folytatja, hát annyi se marad, amennyiből
14  7|               magát.~ ~- Teringettét, hát emiatt zavarta meg a vasárnapját?
15  7|              körmölök... Azért jöttem hát... azért jöttem... azért
16  7|             rajta kívül. Mért irigyli hát tőlem ezt az egyet, minek
17  7|            már örökre vége... Mondjon hát valami okosat, hogy mit
18  8|              sétatéren...~ ~- Hogyan, hát ismeri? - susogta Klárika
19  9|         pillantással.~ ~- A pénzt?... Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény
20  9|            ékszereket megtartsuk?~ ~- Hát mit akarsz velük tenni?~ ~-
21 10|               Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük,
22 11|            ennyi tintával beéred.~ ~- Hát micsoda levelet írjak?~ ~-
23 11|                   Hogyne, szívecském, hát kételkedett valaha ebben?~ ~-
24 11|              magának.~ ~- No, ki vele hát!~ ~- Tudja, - susogta szemérmetesen, -
25 11|         alaposan értették. Mit tegyek hát, jó Isten, mit tegyek? Hiszen
26 11|             hogy kétségbeessem...~ ~- Hát mit tegyek?~ ~- Fogalmazzon
27 11|            meglátogat...~ ~Folytattam hát a levelezést, néha kacérságból
28 11|              az asztalra.~ ~- Hogyan, hát ön volt a drága, egyetlen
29 12|             édes ária kibuggyant.~ ~- Hát konstruálja meg, - kiáltották
30 12|            van már a kutyafülü...~ ~- Hát hogy hívják?~ ~- Kelrét–
31 12|             meg az ügyvéd karját.~ ~- Hát Budapesten van?~ ~- Igen,
32 12|             nézett.~ ~- Levessem?~ ~- Hát persze.~ ~Az inas szolgálatkészen
33 12|            futni hagy, ha nem, - nos, hát akkor kidobnak az utcára.
34 12|         értelmetlenül bámult rám.~ ~- Hát most mit tegyünk?~ ~Szomorúan
35 12|           csak két krajcárom van.~ ~- Hát miből fizetünk?~ ~- Ha én
36 13|      ordította:~ ~- Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen
37 13|              a hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás
38 13|               az embereket... Mondjad hát meg igazán, a hited szerint:
39 13|           elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő,
40 14|              Heinrich megrémülve.~ ~- Hát Terényiről, a levelező–osztály
41 14| összeállításában segítsen... Be fogja hát küldeni a teát és maga akár
42 14|               ibolya...~ ~- E szerint hát afféle regényes találkozás
43 14|            szólott a feleségéhez:~ ~- Hát lefekszik, édes?~ ~- Eszembe
44 14|          komolyan gondolni reá...~ ~- Hát nem szeretett? - kérdezte
45 15|      megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem
46 15|               aki neki tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis
47 15|                maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze csak
48 15|              a cigarettáját (Istenem, hát csakugyan ily ostobák a
49 15|           Minthogy nincs egyéb dolga, hát egy olyan férfiről álmodik,
50 15|           hűséges és korrekt asszony, hát az első kétértelmü szóra